The Project Gutenberg eBook of Ignotus verseiből This ebook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this ebook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook. Title: Ignotus verseiből Author: Ignotus Release date: January 26, 2021 [eBook #64390] Most recently updated: October 18, 2024 Language: Hungarian Credits: Albert László from page images generously made available by the Google Books Library Project *** START OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK IGNOTUS VERSEIBŐL *** Ignotus verseiből Budapest A Nyugat folyóirat kiadása 1918 E könyvből merített papírra 150 külön számozott példány nyomatott. Pallas részvénytársaság nyomdája Az itt következő kevés vers olyan valakiéiből való, kit bár élete messze terelt a kiélés e módjától, mégis azt hiszi, hogy tulajdonképp erre született. Mindenesetre van e versek közt egypár, mely valamikor könyvben is megjelent s az emberek megszerették s nincs jogom elvonni előlük. S van egypár, mely nekem nőtt szivemhez s van jogom akarni, hogy megmaradjon. Budapesten 1917 végén. Ignotus A Versekből 1891 Bölcső előtt Erre ringó, arra ringó Kicsi bimbó, rózsabimbó Aludj fiam, édes – Szívom ajkad rád omolva, Mintha apád ajka volna, Ez is olyan édes. Szőke pillád hogyha lebben, Ismerősöm a szemedben Az a kék igézet: Benne csillog már a színe, Benne villog már a bűne, Ahogy apád nézett. Fogsz-e, mint ő, széles vállal, Büszke fővel, biztos lábbal E világon járni? Síma szóval, józan ésszel, Hideg szivvel, forró kézzel Martalékra várni? Fogsz-e kérni, fogsz-e ríni, Esküvéssel istent híni, Esdeni, szavalni, Erre nézni, arra nézni, Gyenge szívet megigézni, Balga asszonyt csalni? Fog-e az az asszony akkor Reggel, este, virradatkor Teutánad sirni, Minden bűnt és csalfaságot, Minden gúnyt és minden átkot Temiattad türni? Értted halni, értted élni, Megcsalódva is reméllni Lesz-e olyan édes? Erre ringó, arra ringó Kicsi bimbó, rózsabimbó Aludj fiam, édes! Mater Dolorosa Csillag beragyogta világ megváltóját, Pásztorok elhozták a magok adóját, Jöttek azonközben a három királyok: Szomorúan nézett Mária reájok. Szomorú sejtéssel teljes vala lelke, Kicsi Jézuskáját karjára emelte, Kis feje pihéjét simogatta félve, Ugy zokogott, sirván, a csillagos éjbe. “De hamar is jönnek eljegyezni téged, Alig hogy hallgattam első gügyögésed, Édes anyád keblén alig tapad ajkad, Máris a világnak féltő szeme rajtad. Nem hagynak örülni, nem hagynak pihenni, Sietsz a latornak megváltója lenni, Várnak a vámosok, a halászok lesnek – Alig hogy megjöttél, máris tovavisznek. “Im, alom a párnád, bölcsőd ez a jászol: Sohse mosolyogsz majd és sohase játszol; Hajladoz a pálma, nyilnak a virágok: Te csak a koponyák köves utját járod; Másnak erős borral habzik teli serleg: A te poharad majd csak ürömmel tel meg, S amikor más forró szerelemtől reszket: Teneked ácsolják a hideg keresztet! “A fiam mért lettél, én anya mért lettem, Hogyha, amit nyertem, máris elvesztettem? Az enyim mért lettél, közibünk mért jöttél, Hogyha nem embernek, istennek születtél? Siető mentőre, rád a világ számol, Csak édes anyádnak nem léssz soha gyámol, Te adod, én adom világ büne árát – Ebből az életből csak a halál vár rád! “Fulladna bár inkább egész világ bünbe, Csak értted anyádnak remegése tünne, Éhezzen a koldus, vesszen el az árva, Csak az én fiamat ne vigyék halálra…“ … Csillag beragyogta világ megváltóját, Pásztorok letették a magok adóját, Halkan könyörögtek a három királyok, Szomorúan nézett Mária reájok… Szerelem Eszembe jut, amit felejtett, Fölemelem, amit elejtett, Megőrzöm, amit eltapos, Vigasztalom, ha bánatos, Nem búsitom, mikor nevet, Azt emlitem, akit szeret, A kiskabátját rásegítem, Nem szenvedélylyel, de szelíden, Hozzá csak ujjhegygyel sem érek, Szerelmet tőle sohse kérek És nem is vallok sohasem – Ó milyen forrón szeretem! Ha te ugy szeretnél… Ha te ugy szeretnél Ahogy én szeretlek, De sohase volna Nevető jókedved! Nyugodatlan szivvel Párnádra omolva, Se napod, sem éjed – Nyugtod sohse volna, Fejed lehajolna Csüggetegen, árván, Mindig érttem sirnál, Mindig engem várnál! Napraforgók Napraforgó Én napraforgó mozdulatlan állok, Leszegett fővel, kertem közepén, De ti, napok, fénylőek, égetőek: Forduljatok felém! Forróságok voltak felnevelőm, Vérré vált csók, mi ereimben ég – Lehet sok, ami részemül jutott, De nem elég. Mióta élek, megujult az ég S az új egen ti vagytok új napok: Megcsalatott vagyok s kisemmizett, Ha tőletek is csókot nem kapok! Ha tőletek is csókot nem kapok, Ha meg nem újulhatok veletek – Belehalok, ha engem nem szeretnek, És nem élek, ha én nem szeretek! Nádas Előtted mék. Mögöttünk zúg a nád, Bottal verem a szúnyogfelhőt széllyel – Tudd meg, leány: szeretőm volt anyád Sok téli délután, sok nyári éjjel. Fojtó a lég. A völgy fülledt verem, Tikkadtan vet az égre szürke pántot. Mi lesz veled, lyány, és mi lesz velem? Megcsapja nyakamat forró ziháltod. Forgószél fog be. Tenyerem tüzel. Villám vakit s harsan dörej nyomába; Itt csaphatott le valahol közel – Gyere mellém. Ugyis minden hiába. Kocsizó Ne gondolj mással, csak engem szeress, Nevess ki mást, de engemet szeress, Hogy én szeretlek-é, azt ne keresd, Itt van urad s parancsolód: szeresd! Szeress, szeress, Csakis engem szeress. Az utcán várj meg, jöjj elém s szeress, Kocsimba kéredzkedj föl és szeress, Gyereksziveddel, kis madáreszeddel – Egérfogaddal, kis macskakezeddel Szeress, szeress, Csakis engem szeress. Álmodban velem álmodj és szeress, Keltedben velem ébredj és szeress, Éltemben nekem élj csak és szeress, Holtomban halj utánam és szeress – Szeress, szeress, Csakis engem szeress. Óda Vénuszhoz Lábadhoz raktam koronám s palástom, Lábadhoz hajtám fejedelmi főmet S keskeny lábadnál örök áldozatként Lobog a szívem. Nézz kegyessen rám ragyogó lakodból, Adj hivednek részt a nagy üdvösségből, S olykor egy kis kínt bele, füszerszámul, Isteni Vénusz! Nézlek 1. Nézlek – csak az isten tudja, Hogy mi láng ez a szememben: Te nem érzed, te nem érted, Még csak észre sem veszed. Kezet adsz – csak isten tudja, Hogy mi láz ez a kezemben: A te karcsu ujjaidnak Nincs hozzá elég eszük. 2. Megyek is. Te föltekintesz S mosolyogsz – s ahogy bucsúztatsz: Rács a pillád és mögötte Tekinteted idegen, Mint a vídám nyaralókert, Hol benézek és kinéznek S látom: elegek maguknak S nem szorultak énreám. Hattyú 1. Kicsi szalag, mely hajába volt S aranyával kékje egybefolyt S illatát megőrizte nekem: Mondd meg asszonyodnak: szeretem. Nem szelíden, nem is okosan, Dühhel inkább s erőszakosan – Tiltja erkölcs, ellenzi eszem, De azért én mégis megteszem. 2. Mint a hattyu, szépen és bután Csendben uszkál dolgai után, S róka én a parton itt lesem, Meglapulva, bujva, éhesen. Milyen furcsa, hogy ez nagy dolog, Hogy az éltem e körül forog – Cenk a lélek, oktalan a vér – Én mit érek s az élet mit ér?! Corso Tavasz van, dél van és vasárnap, S én boldogan bolygok veled – Barátságos vagy, mint a napfény, S mosolygó, mint a kikelet. S mig vértelen szegény szivembe Belát mindenki, csak te nem: Fázékonyan és mosolyogva Összébb fogom a köpenyem. Szóltam-e? Szóltam-e egy szót szerelemről, Némán is vallott-é ez arc? Jöhetsz, mehetsz – én meg se látlak: Hát mit akarsz? Benne vagy minden porcikámban, Az álmom mind belőled él, Mégse félek, hogy eszem elhagy – Hát te se félj. Nekem baj az, ami bajom van, Engem ront csak meg, ami bánt – Mi lesz velem? magam se bánom, Hát te se bánd. A gyáva álom Makacsul űlök kapud előtt, álom, Kinyiltát görcsös türelemmel várom, S bár lüktet a fő s csikorog a fog: Csak azért is aludni akarok. Csak azért is, ha tán hiába is, Ha, mint az ember, gyáva álma is, S az élet úgy megtöri és veri, Hogy üdvét megálmodni sem meri. Isten veled Ha csak ez kell: isten veled, babám, Ki mást csak néz is, engem nem szeret; Emlékem úgyis fél-emlék csupán – Isten veled. Vannak dolgok, amiknek ize vész, S vannak, miket a sziv sosem feled – Teszem: két pici láb, két fura kéz – Isten veled. Olykor a nap egy percre fölragyog, Aztán megint köd űl a bérc felett – Légy oly vidám, amily bus én vagyok – Isten veled! Kivertek Hol másnak az égen aranykapu tárul, Mifelénk ott izzó sárga pokol tátong, S mig mások erébe tüzet lop az új nap: Megborzog a hátunk. Kergetőznek mások – mi csak úgy lopódzunk, Külön tálon élünk, külön párnán hálunk, Hallgatunk, hallgatunk – s ami másnak játék, Minekünk halálunk. Afrodíté Ó Afrodíté: nem vagyok én király, Szerencse többé nem ural engemet S a sok remény, pajzselhajitva, Cserbehagyott, futamodva gyáván. A boldogságom hangtalanul nevet, Bubánatom meg könnytelenűl zokog, Gyülölségemnek gyilka nincsen S lángtalan izzik a vágy szivemben. Ne harcot adj már, csak menedéket adj – Fehér kezednek ujjait illeti Csókokkal ajkam, s térdeidre Csüggeteg omlik ez a szegény fő. Erdőben Nincs: vége és többé soha – Mint sziklakőre a moha: Szivedre, bár kövitsd és hűtsék, Halkan kiűl a gyönyörűség. Megyünk s mögöttünk elmarad A biztos és a nem szabad – Sirj és nevess és jer velem Ó hajléktalan szerelem! Hajnali álom 1. Borulj fölibém, hajnali álom, Amit keresek, mind megtalálom, Amit kivánok: virág felém nyit, Amit gondolok: mind úgy történik. Leány, ha tudnád, mikor elnézlek: Mily urad vagyok, hogy’ megigézlek, Gyerekszived mily hajnali álom: Szemeden által is megtalálom. 2. Ne nézz rám hittel, Mert megfuladok, Nem a megváltód: A rosszad vagyok, Vesztedre jöttem Te drága, te jó: Szép vagy, szelid vagy, Letörni való. 3. Hallgass, szamár vagy, lelkiismeret: Látod: szeret, és boldog, hogy szeret, Boldog, hogy szenved, boldog, hogy remeg, Hogy énbennem regényét lelte meg. Vagyok neki az esemény, az érték, A tartalom, a nyugtatvány, a mérték, S leszek, ha bántom, ha csalom, ha elmék: A vad csalódás, a kegyetlen emlék. Minden, mitől fél, minden, mit keres, Minden, miért születni érdemes. Várnod egy jelre… Várnod egy jelre, várnod egy szóra, Egyszer egy héten egy lopott óra S ehhez vesszőfutásban érned: Ezt adhatom, szegénykém, néked. Félned magadért s félned érttem, Meg se téve már tettenérten Véletlen lenned más helyébe: Ezt kapod egy szivért cserébe. Türnöd, titkolnod, osztozkodnod, Módját se várva mindent adnod S amire vágytál, azt nem találnod: Igy csal meg, teljesülve, álmod. Lenned egynek egy hosszu sorba, Lenned emléknek, összefolyva Száz más emlékkel – ha bevégzed: Ez, ami tart feléd, a végzet. Elébed állok kézzel-mellel, Hogy megvédjelek magam ellen, S a vége az, hogy idehúzlak, A vége az, hogy összezúzlak. A kezemen itt érzem ajkad, Az ajkamat ott érzem rajtad, Rossz óra volt, amelybe lettél, Amikor énnekem születtél. Emlék Ezt a nagyvárost Bebolyogtuk ketten, Kéz-kézbe fogva Magunkfeledten, Te ugy remegtél, Én meg nevettem – Már el se hiszem, Hogy az én lehettem. Fátyol Féltésemnek fátyolával Édes arcod hadd fedem be, Hogy ne vessen bájad üszköt Férfiszivbe, férfiszembe. Ellenségem a fehér gyöngy, Árulóm a sima bársony – Zsákruhába öltöztetlek, Nehogy más is szépnek lásson. Légy rabom, te márványtermet, Légy napom, te drága két szem – Ez a büszke váll csak engem Babonázzon és igézzen! Vágtató tűz bennem a vér, Fölcsapó láng a lehellet – Mint a sárkány, bús haraggal Állok őrt a házad mellett. Akarom Azt akarom, hogy rám szorulj, Azt akarom, hogy sirj utánam, Azt akarom ne menj tovább, Azt akarom maradj meg nálam. Azt akarom halkan nevess, Azt akarom szavad elálljon, Azt akarom szemmel keress, Azt akarom a szived fájjon. Azt akarom add meg magad Kegyelemre vagy pusztulásra – Azt akarom: engem szeress, Azt akarom ne gondolj másra. Tedd meg Szemrehányóan két nagy szem néz rám, Erőtlen bágyad két keskeny kéz rám, Szava se tilt már, csak könnye ered meg, Ha kérem: tedd meg, ha szeretsz, hát tedd meg! A csillagokban nekem vagy írva, Ha kerülnélek: te hínál sírva – Nekem csak szólhatsz, de nem a szivednek, Az kéri: tedd meg, ha szeretsz, hát tedd meg! Galamb Szádon először szalad ki a szó: Félig marasztó, félig búcsuzó. És homlokodra kiül a betű: Félig anyás, félig fenyegető. Látom: a kezed simogatna még, Látom: a képed tétovázva ég, Látok szemedben gyilkokat kigyúlni – A galamb se tud hangtalan kimúlni. Szeretem látni Szeretem látni hajad finomán A Keletet, ahonnan jöttél s jöttem, Az ősi, úri, mély elborulást, Amiből lettél és amiből lettem. Szeretem ujjad karcsuságait, Szeretem a szemöldöd aggodalmát, Szeretem, ha szólsz, küzködő szavad, Szeretem ajkad fájdalmas nyugalmát, Szeretem földalatti énemet S buvó tüzét, mit mozdulatlan szítasz – A kinlódás uj kéjét szeretem Amire, avatatlant, megtanítasz. Tengerparti alkonyat 1. Már ül az est a vizeken, Már lila búcsútüzeken Tör át az ormok szürke bőre – S én szemem tapasztom a kőre, Majd összefogom könyörgőre Minden feszűlő sugarát: Ugy keresem mégegyszer a napot, Szokásból, de szorongva. Part-e vagy füst, amit lábam tapod? Harang vagy álom, mi fülem bekongja? S ki bennem szól hozzám: hóhér-e vagy barát? Az árnyékokat nézem, nagyok-e, A napot keresem, hogy ragyog-e S így ködön által szeretem – A kétségen is: vagyok-e, Igy tetszik által életem. 2. Igy páraközön által, Igy félhalottra váltan, Önmagát igy megszakitva Kedvesem a kéj – Igy ájultan temetve Forró márványerekbe, Tengerekbe letaszitva Lávaárnyi mély! Ó lüktető halálok, Ó gyenge barna vállak, Amikül a távol ormok Idetetszenek! A messzeség elolvad S egy könybe összefolynak Dobbanó föld, légi homlok, Álmodott szemek. 3. Belenézem az égbe képedet, Két krátertűznek ég le két szemed, Örvénylánggal veri föl az eget. Hova lett hűs, közömbös mosolyod? Nehéz keservem, ami lelobog, Én vagyok a te, akit feldobok. Májusi fagy 1. Nem tudom, szólt a lyány, nem tudhatom, Mi az, ami sarkad alá terel, De mindenemet teneked adom. S az ember visszanézi és felel: Életem adnám boldogságodért, Nem tudom, mégis mért taposlak el. Nézd, szólt a lyány, ajkam csókosra ért, Vállam keskeny, de elfér rajt fejed S bőröm kigyúl, ahol a kezed ért. S az ember int: A hely be nem heged Fogam nyomán, s nyakadra rá lesz irva „Bélyeges. Már valakije lehet.“ 2. Tavasz volt. Hűs. A favirágok szirma Didergve hullt, s utánuk a fehér Viráglevélkék, mint a hó a sirra. Gyilkos, gyilkos találkozás: a tél S a rosszkor jött tavasz. A szerelem, Mely csak gyászt ad s meleget nem igér. S virágmulasztó. És gyümölcstelen. Asisakuga Asisakuga vagyis Sirám az én istenem szive megnyugtatására Ó-babiloni töredelmes zsoltár a Rawlinson-féle nyugat-ázsiai felirásos gyüjteményből Bár az én istenem szivének fergetege nyugságra jutna… Mi az én istenem előtt utálattá lőn, olyasmit ehettem tudtomon kivül, Mi az én istennőm előtt fertelem, olyasmire léphettem tudtomon kivül. Ó uram, sok az én bűnöm, nagyok az én vétkeim. Én istenem, sok az én bűnöm, nagyok az én vétkeim; Én istennőm, sok az én bűnöm, nagyok az én vétkeim. Isten, kit ismerek s nem ismerek, sok az én bűnöm, nagyok az én vétkeim, Istennő, kit ismerek s nem ismerek, sok az én bűnöm, nagyok az én vétkeim. A bünt, melybe estem, nem ismerem, A vétket, mit elkövettem, nem ismerem. Az utálatot, miből ehettem, nem ismerem. A förtelmet, melyre léphettem, nem ismerem. Az úr az ő szivének haragjában sötéten nézett reám. Segítséget kerestem, de senki sem fogott kézen, Sírtam, de senki nem állt mellém. Kiáltásokban török ki, de senki nem hall meg. Lebir a fájdalom, csordultig vagyok vele, föl sem tekinthetek. Az én irgalmas istenemhez fordulok, hangosan esdeklek, Az én istennőm lábait csókolom s kézzel illetem. Az istenhez, kit ismerek s nem ismerek, hangosan esdeklek Az istennőhöz, kit ismerek s nem ismerek, hangosan esdeklek. – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Az emberek megátalkodottak, semmit nem tudnak. Az emberek, ha vannak is, mit tudhatnak? Tegyenek rosszat, cselekedjenek jót, nem tudnak semmit. Ó uram a te szolgádat ne buktasd el, Az ingovány vizébe lököttet ragadd kézen! A bünt, mibe estem, forditsd jóra, A vétket, mit elkövettem, fujja el a szél! Az én sok rosszaságaimat húzd le rólam, mint váltóruhámat! Istenem, ha büneim hétszer hetek is, oldd meg bűneimet! Isten, kit ismerek s nem ismerek, ha bűneim hétszer hetek is, oldd meg bűneimet! Istennő, kit ismerek s nem ismerek, ha bűneim hétszer hetek is, oldd meg bűneimet! – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Neki Ne nézze senki, hogy s mit szenvedek, Nem kirakatnak vagyok én beteg – Megverhet a sors, de le sose ver, Pofonvághatnám, aki szánni mer! De te, káröröm a felhők fölött, Ki árva férged mind kiböjtölöd S tőrt vetni szabsz meg sorsot s útakat: Te nézz le, láss meg és szégyeld magad! Tavaszi bor Gyenge rügyek, halványzöld levelek, Sorsomba negyvenedszer visszatérők, Uj tavaszok, elvonuló telek, Lemondva múlók, követelve kérők, Kékségek, miknek hűse is meleg, És meghalások, szürkeségbe térők – Mit tudom én, mi az, ami ragyog, Mit tudom én, ki az, aki vagyok! Részeg vagyok, mondjátok. Az lehet, Gondolom is a bort, ami megejtett, Torkomba érzek gyűlni könyeket, Miket a húnyt szem gőgje visszarejtett, Őrületet, mely az agyban rekedt, Csókot, amely csattani elfelejtett – És életet, életet, életet, Amelyet aki élt, nem élhetett. Ó szép tavasz, ó gyönyörü világ, Ó paradicsom annak, aki birja, Asszonymosoly és almafavirág, Vizek esése, illanatok irja, Ó vágy, mi fülleszt, ó kín, ami rág, Lételek ágya, rothadások sirja – Éjfeli csöndek, hajnali zenék: Feleljetek nekem: vagyok-e még? Vagyok-e még és voltam-e vajon, S nem csak a magam álma-é, hogy voltam, S nem itt viaszlik-e önágyanom A halott, kinek fölibe hajoltam, Én vagyok-e, ki ballag utamon S nem porlok-e rég valamerre holtan, Pályám – én vagyok-é, aki futom? Nem tudom – ha megöltök, se tudom. S jaj, megvesznek a tavaszi fagyok Megujra, mig tavaszvirágra várok. S koporsófödel, ami fönn ragyog És lenn az utca temetői árok; Kezdettől fogva én nem én vagyok, Kezdettől fogva én csak hazajárok – S tavasz s virág s napfény és szerelem: Élj és ragyogj és ne törődj velem! Killed at Ladysmith Egy képes ujság szélére (A búr-angol háború idején az angol képes ujságok számról-számra szakadatlan hozták elesett tisztjeik arcképeit, ezzel az állandó aláirással: Killed at Ladysmith… at Magersfontain stb.) Mennyi ifju szép halott, Mennyi ifju hős halott, Fiatal halott! Tíz meg húsz meg száz egy sorba, Szíven lőve, eltiporva Mennyi fekszik ott – Szép halott, hős halott, Fiatal halott! Mennyi ifju szép halott, Mennyi ifju hős halott, Fiatal halott! Számlálatlan, egysorjában Déli égnek harmatában Temetetlen rothad ott Tengeren tul a halott – Csupa hős és szép halott, Fiatal halott! Csupa ifju szép halott, Csupa ifju hős halott, Fiatal halott – Van igazság, nincs igazság, Elhallgassák, felkutassák, Átkozzák vagy megsirassák. Mindegy minden ott, Attól ugyan fel nem támad Az a sok halott, Az a sok, szép, fiatal, Fiatal halott! Évnapra Mondják: sirod virágtól tarka – Én még nem voltam ott, Drága fejed ha lelkembe villan, Eloszlatom legott, Drága kezed ha kezemet éri, Fölébresztem magam – Engem nem lát magával sírni Akinek halottja van. Nem hinnéd, mily szép még mindig az élet, A nap egyre hogy’ ragyog, S én előre köszönök okos uraknak, Mert én is okos vagyok – Okos a kanja, nevet a nősténye S a föld tovább forog, Föl sem tünik, hogy te nem élsz S hogy én nem gyilkolok! Ein Meister bin ich worden. Gottfried Keller Remekbe szövök én már Gondot meg bánatot, A gyász nehéz palástján Elszövök éjt-napot; Cepelem elfuladva A poros utakon És töviskoszorucska Vérzi a homlokom. Fennáll a nap az égen, Meglátja, kinevet: De furcsa is a törpén Királyi viselet! S én leteszek pirulva Palástot, koronát, S ballagok örömetlen És gyász nekül tovább… Les sanglots longs… Verlaine Az ősz elnyujtott hegedűdanája Jaját egyhangon a szivemben vájja. Fakón s fuladtan, mikor üt az óra, Gondolok, sirván, sok hajdanvalóra, S megyek a szélben, mint ahogy aláhull Ide-oda a falevel a fárul. Sun of the sleepless… Byron Álmatlan napja, csillag, szomorú Messzirül izzó, könnyes sugarú, Az éjt csak néző s oszlatni kevés: Olyan vagy, mint a szép emlékezés. A mult is így, a voltak fénye itt Tehetetlen csak csillog s nem hevit – Mécsét gondok virrasztva nézitek: Ragyog, de távol, tiszta, de hideg. My soul is dark… Byron Lelkem sötét – ajzd fel megint Hárfád – ugy elkel most nekem, Mit lágy ujjad fülembe hint: Hadd olvadok az éneken – Ha van remény, nem idegen E szivtől: dagaszszad felé, Ha ejthet még könyűt e szem: Váltsd ki, ne égjen el belé. De rázz meg és velőmbe hass És hagyd a vídám hangokat: Azt mondom, fiu, megrikass, Vagy e nehéz sziv megszakad – Dajkálta ezt a gond sokat S fájt virrasztó nagy éjeken – Most vagy egyszerre megszakad Vagy megenyhül az éneken! Változatok szemjátékra Hangversenyen. Az Enrico Bossi 131-ik opusához Változatok szemjátékra Tema con variazioni d’un poeta ignoto, dedicata con massima ammirazione al illustrissimo maestro Enrico Bossi. Allegretto Hány éves vagy? Mit ismersz már? Hogy’ élsz? Kit csalsz meg, mikor észreveszel engem? És mit tennél meg abból, ami most, Bár csak pajzán és gondolattalan Kacérkodás közt, mégis öntudatlan Mint erre bizgatód, halkan kigyújtja Kormos szemed, borostyán homlokod? Honnan tudod, hogy érzem pillantásod? S hogy’ tudhatod, hogy csak játszol velem Mikor igy játszol – hogy ura maradhatsz E játékodnak, amivel csak úgy Próbálgatod rajtam leányhatalmad, Mint próbálja nevetve kardja élét Feldobott papírlapon az arab? Mit tudhatsz rólam puszta hallomásból, S puszta látásból mit mondok neked? Mit tudhatod, hogy vagyok-e való Labdajátékra – nem vagyok-e más, Külömb, rosszabb vagy veszedelmesebb, Mint kiket eddig ismersz? Hogy’ tudod, Hogy nincs, s hogy’ nem gondolsz rá, hogy lehet Hatalmam nékem is? Hogy lehetek Ángolna, ki villámmal üti meg Váratlan, hirtelen a kecses ujjat, Mit szórakozva mártottak felé? Villámmal, lyány, villámmal, mely megrántva Vékony kart, gyenge vállat, felszaladhat Vaj ki tudja: talán a szivbe is?! Hogy’ tudhatod, hogy nem fizetsz-e még Csókkal meg könynyel, űzve s zaklatottan, Reszketve szerelemtől s félelemtől Nap nap után, melyet kivárni kín De veszteséggé fájdul, mire elmúlt: E pár perces nyugodt incselkedésért? Hogy’ tudhatod, hogy nem szövődik-e Sorsod e helyt, s nem azzal játszol-e Zúgó zenénél, fény káprázatában, Ötszáz szorongó, nekiöltözött Mögötted s körülötted figyelő Ember közül most épp azzal az egygyel, Kinek neve a te számodra: végzet? Nem tudhatod, semmit se tudsz, mert lyány vagy S a lyány semmit se tud, mert mástól tudja Amit tud, amit kitud és kikérdez. Un poco meno allegretto Nem bánom, ha haragszol. Haragudj. Szeretem, ha elforditod fejed, Szeretem a fitymáló remegést, Mely ajkadat bigygyeszti és finom Cimpáidat tágítva, összevonja Házfedelessé két szemöldököd. Szép ház az, melyre borul e fedél, Tündértanyára vall sötétes fénynyel A csillogó két ablak, mely elé Lassan ereszkedik le, néma gőggel Elzárkozó szemhéjad függönye. Csak haragudj és csak nézz el fölöttem – Ha te gőgös vagy, én konok vagyok, Makacs, kitartó s utca embere, Ki órák hosszat eljár föl-alá Csukott kapuk előtt, ravasz közönynyel, Mit megugatni nincs oka s joga És mersze sincs a házőrző kutyának. Csak haragudj, s mutasd, hogy nem vagyok Számodra senki – ez igaz lehet, S mégsem igaz, mert íme: mutatod, S ahogy akarsz tőlem megszabadulni, Ugy meglepődnél, úgy megbántana, Ugy éreznél ürességet szivedben S szaladna ki a föld lábad alól, Ha sikerülne, s ha az én szemem Mást várna, mást keresne száz között S meglelve, attól fényesedne ki. Jobb a szemembe nézned, mint szemem Kerülnöd – úgy talán tekinteted Leverne lábamról, lehajtanám Zúgó fejem, s alázat fogna el Az egyenes hő napsütés iránt, Mely szépségét egyszerre kiteríti, Hogy amelyik szem állja ragyogását, Az birja is. De ez a tüntető El-nézés, ez a megleckéztető Elbúvás a közönynek eltökélt S előparancsolt felhői mögé: Ez már engedmény, ez alázkodás, Tanácstalanság és vesztett csata. Már tőlem függesz, mert csak rajtam áll Hogy leckéd nevetségben ne maradjon – Csak elfordítsam fejem én is, és Húzzam elő órám, ásitsak egyet S nézzem merőn az előttem feszengő Asszonyságnak liliomtejezett Lapockáját, számolva pontosan Minden pihét rajt s minden pörsenést: Kinek számára léssz akkor királylyány, Találhatatlan és elérhetetlen?! Scherzo De nem, ettől ne tarts. Inkább: jelentem, Alázattal jelentem itt, hogy bennem Fenséged, félek, törököt fogott. Eszem ágában sincs, hogy elereszszem, S ha kidobott a szeme ablakán, Visszatérek ugyanez ablakon – Testben, irásban, más jelentkezésben Ahogy lehet, ahogy nem tehetem Hogy ne tegyem, ahogy nem teheted, Hogy észrevenned végre is ne kelljen. Leszek bolondos és alázatos, Csak nézz ide. Leszek hivalkodó, Csak nézz ide. Leszek tolakodó, Leszek hetvenkedő s kötekedő S a kopasz úrnak, ki előttem ül Szeretettel simítom koponyáját, Csak nézz ide. Itt szemben ül velem Egy pártában felejtett hajadon, Ki szerelmes szemet magán nem érzett Ezernyolcszázkilencvenhárom óta – Kikezdek vele és bolond tüzet Csalok fel elfeledt ábrázatára S csábítom félszeg magakelletésre, Csak nézz ide. A rézkürtös előtt Addig csücsörgetem timsósra számat, Mig nyeldeklőjén nem akad a nyál, Amint fuldokló orral visszaszíja, Csak nézz ide. A legszebb pizzicátót Megbontom durva székrecsegtetéssel, Hogy elkékülve pisszegnek felém A révületből felvert zeneértők, Csak nézz ide. Versenyt verem a taktust A karmesterrel, a kis témakönyvet Vad böngészéssel levelezgetem, S tovább adom a hatodik határba Belém nem férő elragadtatásom, Csak nézz ide. Mint a veszett bika Szügyembe vágom elbusult fejem, S mint Hamlet szerepében a ripacs, Négy ujjal boronálom üstököm, Csak nézz ide, nézz ide, nézz ide. Nem baj, ha kinevetsz, csak nézz ide, S ha boszankodva is, de nézz ide. Gondold, hogy lenn mulatsz a délvidéken S farsangot ülsz és a virágcsatában Csörgősapkásan járja a bolondját Előtted az, aki akkor nevet, Mikor sirhatnék. Igen, igen, így, Fordulj felém megint és nézz reám És mosolyogj s én elcsöndesedem. Quasi lento, elegiaco, assai espressivo e con dolore. S elcsöndesedve nézlek, nézlek, nézlek. Távol világok lelke van felirva Vonásaidra, elsuhant időké És elhanyatlott nemzetségeké. Ivadékot váltott fel ivadék Elmondhatatlan messzeségig vissza S beláthatatlan népességü sorban, Mire te ilyen fínommá lehettél, Ilyen nem is e világból valóan Kiváltott széppé. S minden nemzedéknek Szerelemben történt fogantatása És fájdalommal történt születése, És a szerelem és a fájdalom, Mint két egymás mellett folyó folyam, Tigris meg Eufrát, termékenyíti A siralom e völgyét, s megteremti Mindazt, mi élet és mindazt, mi szépség, Mindazt, aminek el kell múlnia Belepve az időknek fövenyétől, Mely a legdúsabb vizet is beiszsza. De te megvagy, te idemenekedtél Mosolygó, vágyó és páválkodó Anyáidnak virágos lánca rendjén, Melynek végén te vagy az uj virág S az uj világ, mely felszítta a régit Mind, s századok és régvolt emberek Lehe, sohajja és története Idegkristálylyá rakodott erében, Mely villamosan sugározza szét Maga körül – magáról nem is tudja S érzéketlen – a fájdalmas szerelmet. Ládd, énnekem meg éppen örököm A szenvedő gyönyör. Az én apáim Mind szenvedtek, mikor megértőn néztek És mosolyogtak hozzá. Mind szerettek S mindig szerettek és sokat szerettek, Lármátlan, halk, némán követelő, Ellenkezésen elcsodálkozó, Szelidségében önző s léha tán És játékos, de véresen komolynak Érzett és megszenvedett szerelemmel. Mert senki oly mélyen szenvedni nem tud, Mint aki nem tud akarni s aki Könnyen, hamar, szinte sietve mond le, Kárörvendő kegyetlenül magához: Az egyetlenhez, akivel kegyetlen S kárörvendő tud lenni, s akitől Meg tud tagadni valamit. Te szép Teremtés – ó mily széditő hamar Lemondok rólad! Nem is kell mutatnod Hogy akarod vagy nem bánod – talán Tenéked kellene harcolnod érttem, Ha nem akarnád, hogy indulatom, Mint önkínzó fakir, halált tetessen, Moccanat nélkül tűrve, hogy temessék, S nem bánva, hogy majd aztán odalenn Az ébredés milyen lesz, és milyen lesz A tehetetlen fuldoklás, az önnön Husának görcsös megtépése, mind A legutolsó mozdulatlanságig. Mit tudod te, hogy mi a szerelem, És mit tudod, mit tesz lemondani? Idillio Langhetto amoroso … Vagy tán igen? S hogy én mit tudhatom Hogy te mit tudsz, mit nem tudsz, – én, aki Tulajdonképp nem is ismerlek, aki Még hangodat sem hallottam, aki Nem is tudom, tudod-e, ki vagyok? Idegen vagy előttem, szép leányzó Most hirtelen – szinte soha nem látott, Szinte biztatnom kell a két szemem: Ismerjen rád, keresse, hogy mióta Ismeri e szép főt, s hogy ez mikor Bukkant föl először a sík vizen, Mivé az emlék s jelentés nekül Való élmények futnak össze. Lássuk, Keressük. Be is húnyom szememet, Hogy jobban lásson, – s mialatt fejem Visszahanyatlik, és kisímuló Homlokom a félálom hűvösében Érzi magán tovább tekinteted S melegszik benne, mint a tavaszi Ifju fényben a kitelelt mező: Látok mezőket, sétatereket, Partot, hegyet, fellegvárat, hajót, Tavaszi fényt a vízen, tavaszi Köntöst az asszonynépen, és a tarka Sokaságban egy nagyszemű leánykát, Vékonylábút, kurtaszoknyásat – téged! Igen, szivem dobban: te vagy e gyermek, Ki emlékemben mindeddig külön S elhanyagoltan élt a látomástól, Mely most igézetével elborít. Szemem kinyílik, és szemben találva Szemed csillagját, halkan összeméri A sugárképet s a szemsugarat, Mignem a két jelenség egybeolvad, S hozzájuk ébred, lelkem temetője Legaljáról, harmadik adalékul Emléke egy bolondos, gyerekes, De szép és kedves, szép és mélabús Gyerekszerelemnek. Ki fiu voltam S egy kis leányt szerettem – ennyi az Egész. Egy szóval sem mondtam neki Hogy szeretem. Szerettem és kerültem, S mi szenvedése van földnek meg égnek Átszenvedtem miatta, mialatt Ő tudatlan mosolygott, nem gyanitva Mily poklokat gyujtott önkéntelen. Ez a ma már kedves pokol világol Felém a multból – s mivel gyermeki Szerelmet súgároz, s mert gyermeki Képed mosolyg felém: tekinteted Egy ki nem élt gyerekkor, egy be nem telt Boldogság minden vágyával telíti Ezt a minden hájjal megkent szivet. Most látom csak, hogy százszor láttalak S észre sem vettelek – de amióta Te észrevettél, én mind gyermekibb Alázattal hanyatlom semmivé Tekinteted alatt, áhítatosan Dagad feléd a lelkem szomjusága, S nézd: elpirúlok s lesütöm fejem Előtted, aki, ha megszámitom, Lyányom lehetnél… Zingaresca Allegro focoso … Lehetnél, de nem vagy, Hála istennek, nem – sőt idegen vagy, Névtelen vagy – és alázatom is Nevetlen s illanó s nem apai, S ahogy a zene lángnyelvbe csap át S terjed, szalad s sikoltva csattogat És én odaadnám életem, ha most Keskeny fejed két tenyerembe fogva Mellemre vonhatnám és képemet Füröszthetném hajadban s illatát Tüdőszakadtig szíhatnám magamba: Nem, leányt így sohasem néz apa S apára sem néz így soha leány, Hacsak nem ülnek szája szegletében S loppal ki nem néznek pilláinak Rácsa mögül Lótnak leányai! A zene felharsan s én szememet Merőn szemedbe szegezem s a mélyét Kutatom, bent, a csillaga mögött, Belébocsátva tekintetemet, Mint ahogy rézsút a mélység fölé Nyuló lajtorja tetején vigyázva Szigonyos szemmel néz a tonhalász A feketén s merően mozdulatlan Vizekbe, hogy kilesse titkukat. Kilesem én is és hálóm felé Csalom a szűzi rejtezés, a késztett Távolba nézés s összeszoritott Lyányajk mögé zárt minden titkokat. A zene táncba surran s magad is Megringasz ültödben és felriadva Kigyódzol álltól térdig, futamos Igéretben, melyről vésett írást ad Kis kebeled kirajzolt vonala… Ó drága írás! S drága csillogás, Ahogy hiába fognád le tovább Állad kapcsával zavart mosolyod És ez kitör nedves szemedből és Szétveti szádnak pirosát s közéből Porcellánsorban kihasad fogad! Ó drága, forró, koccanó fehérség, Előttem száz emlékből ismerős, Földrengésekből válltól vállig és Homloktól homlokig! Ó karcsu száron Megingó és hajlongó halovány Asszonypalánták: némák, de hivók, S igézetet gyűrűdzve szétsugárzók, Mint a gályáknak villám-kamarája, Mely láthatatlan küldi szét az éjbe S találomra a néma híradást, Hogy valahol a tengeren hajó jár: Érezze s lüktető bukdácsolását Arrafelé vegye!… S én veszem is, S fejek felett s kontyok s vállak felett S elválasztó száz idegen felett: Selyemdúló és csipkeszaggató Szememet által és hozzád vetem, Kimérni térdedet, hogy’ illenék Köréje két karom s kimérni, hogy Öledbe a fejem hogy’ illenék, Kezed mellé, mely keztyűsen megűl ott, Remegve, mint fészkében a madár… Kimérni – mérni mind a messzeséget Ember meg ember közt, idő s idő közt, Hogy egy rántásra lebirhatja-e Az akarat, mely joga önmagának, S a szédület, mely tudja, hogy neki Csak egy üdvösség adatott: a kész, Az engedelmes megsemmisülés, Annak karján s melle fölött, aki Urának született, mert férfinak! Látod: én állom a szemed! De te Lesütöd a tied – s ez jól van igy! – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – – Recitativo. … Volt már találkozásom éjsötét Leányszemekkel. Kis vadóc leány volt, Félig gyerek, de már egészen asszony, Ahogy testének pompája kifejlett Szövetruhácskájából, a vasúton, Hol ő, meg én, meg apja együtt néztük A földek és tornyok váltakozását Velencébe menet. Délről jöhettek S a fél kalmár, fél paraszt nagykezű Apát sehogyse tudtam szóba fogni. Gyanakvó volt s féltette a leányt, Kit én felfaltam szemmel, de aki Reám nem nézett volna egy világért, S mellettem űlve, (iskolás leány!) Buzgón beírt jegyzőkönyvébe minden Gyárat meg állomást meg úri kastélyt, Mely mellett elmentünk és amit apja Mind sorra néven nevezett neki. Ám egyszer, mikor a jó férfiú Az ablakon valamivel tovább Talált kinézni, hogy megállapítsa Lesz-e idén bor: a leány hamar Friss levelet csapott fel jegyzetében És erre nagy betükkel írta fel: Albergo Cavalletto. Semmi többet És most se nézve rám. De nékem a Szívem feldobbant, és: isten megáldja Kedves kezed és drága híradásod – Gondoltam, és beérve, odaszálltam Az ódon fogadóba s odaszálltak Valóban ők is. S másnap, mialatt Az öreg elment üzlete után, Én már bejártam s öszejártam az Okos, bámész és megzavart leánynyal A templomokat, a képtárakat, A szemöldöknyi hidakat, a kis Tenyérnyi tereket, beszélve néki Félig olaszul, félig franciául, Küzködve s mégis patakzatosan: Világokról, amikről nem tudott, Szépségekről, amiket még nem ismert, Érzésekről, amikkel még talán Kis életében nem találkozott. Talán – gondoltam. Ám harmadnapon, Ebéd után, míg az öreg aludt S a lyány besurrant hozzám, megbeszélni Mikor szökünk le újra útjainkra: Az ajtóban megállt, majd hozzám lépett S: üljön le, szólt, s ne vessen meg, ha kérdek Az úrtól valamit. Mit – angyalom? Hát azt, hogy vajjon tetszem-é magának? Tetszel, kislyányom, hogyne tetszenél; Szép vagy s okos vagy s nékem jól esik Megsímogatnom kócos fejedet S kemény kezecskédet kezembe fognom. Hát hogyha jól esik, folytatta, akkor Mondanék egyet. Nézze, jó uram: Az életben, ki tudja, leszek-e Mégegyszer úgy és olyan férfival, Ahogy magával s amilyen maga, Amily beszédű és gondolatú És kézfogású és tekintetű – Tegyen a kedvesévé! Jéghideg volt Keze, ahogy megfogtam s lázban égett Szeme, ahogy felnéztem rá. S mi lesz, És mit mond majd apád? kérdeztem én. Apám? Tán megver, de nem üt agyon. S mi lesz magaddal? Énvelem, uram? A kétgyerekes özvegy asztalosnak, Aki rámvár, majd igy is jó leszek! Szólt s rám nézett és leomlott ölembe És átkarolt és forró ajakát Rátapasztotta gyanakvó szememre – S én e csókban megláttam igazát S igazamat és minden szerelemnek Mindeneket lebíró igazát. Ha álom is: mégis csak ez az egy van, Ami valóság és amihez képest Minden egyéb még álmabb s szomorú Lidércnyomás… Finale. Még visszazeng fülembe A hangja – vagy más cseng? Vagy a zene Szakadt meg hirtelen?… Mire fölnézek, Hogy visszagondoló hűségszegésből Szemem bűnbánva térjen vissza hozzád: Már eltüntél s helyetted s helyeden Székfelborítás, szedelőzködés Majd rohanás és vad nyomakodás Ajtó felé. Én is bundámba búvok És a könyöklőn áthajolva nézem Hogy’ hömpölyög kétoldalt le a lépcsőn A sokaság, mint völgynek lökdösődik A kecskenyáj. S kutatva, lefelé, Számítom, hol lehetsz – és mire végre Felém virít ruhád s fölfeketéllik Fejed: lobbal utánad rohanok, Átcsuszva élben, törtetve könyökkel, Míg tusakodva melléd nem szorultam, Éppen mikor az inas rádsegíti Köpenyeged. – Hát íme, itt vagyok. Melletted, lyány. Melletted vagyok itt, Egy sziszre szádtól, szorításnyira Kezedtől és egy pillantásnyira Szemedtől. Vajjon ér-e engem e Pillantás? Ér. Sőt tán melegen ér, Tán mosolyogva, ahogy megkövűlt Merevséggel csak érzem arcomon, De szemem oda nem néz. S kezem is Tán érez valamit! egy suhanó Keztyűi horzsolást, egy pillanatra, Mely, mire fölnézek, már elosont, Gyorsabban nálad is, aki pedig Sietve lépkedsz, vissza sem tekintve, A kocsihoz és eltűnsz mélyiben. Amíg indultok: mégegyszer benézek Hozzátok, hozzád, az üveg mögé, Amelyre már virágot vet lehed. Ki vagy? ki voltál? Nem szövődik-e Sorsom e helyt? S nem játszottam-e Zugó zenénél, fény káprázatában, Kétszáz szorongó s nekiöltözött Asszony meg lyány közt épp azzal az egygyel, Kinek neve az én számomra: végzet? Nem tudhatom, mert csak férfi vagyok, Vesztétől mindig félő, ám e vesztét Még idejében fel nem ismerő! A kocsi indul és én magam is Utána indulok, némán tünődve: Nem te vagy-e az utolsó a sorban, Mely nékem szánatott, – vagy nem vagy-e Első a sorban: azoknak sorában, Akikhez nékem nem lesz már közöm, Akiknek én már semmit sem jelentek, S akiknek csókja, vágya, bágyadása Már énnekem nem jut majd részemül? Ahogy megállok és utána nézek Kocsidnak: vajjon nem jelkép-e ez, S nem mutat-é előre magamat, Amint ki nem kötő gályák után Kinézem a szemem, egyedül állva A vénség szikkadt krétaszigetén, Melyből az élet csapkodó vize Naponkint egy-egy darabot lemállaszt, Mignem beomlik az egész, s fölötte Elcsap a só, a nedvesség, a hűs, A duzzadó szent örökkévalóság?… Kocsid már régen tovatünt, és én Olyasmit érzek, hogy ég a szemem, Fáradságtól, vagy tudj’ isten mitől: Sótól, vagy hűvösségtől, vagy talán Nedvességtől… Isten veled, leány, S talán, ki tudja: isten veletek! Epilogus Epilogus Alig kezdtem: ködök ereszkednek, Nap a napnak gondolatlan sirt ás, Ami tegnap ökölemelés volt, Ma bizony jó, ha szájrándítás. Innen is, onnan is kezem lehanyatlik, Ahogy, idegen, magam elé nézek – El sem mentem, más ül a helyembe S ajkam elernyed, ahogy fütyörészek. Egyre-kettőre lekopik rólam Amit tudtam, amit akartam – Magam is alig emlékszem magamra, S mire meghalok, rég meghaltam. Tartalom: A Versekből (1891) Bölcső előtt 7 Mater Dolorosa 10 Szerelem 13 Ha te ugy szeretnél… 15 Napraforgók Napraforgó 19 Nádas 21 Kocsizó 23 Óda Vénuszhoz 25 Nézlek 27 Hattyú 29 Corso 31 Szóltam-e? 33 A gyáva álom 35 Isten veled 37 Kivertek 39 Afrodíté 41 Erdőben 43 Hajnali álom 45 Várnod egy jelre 48 Emlék 50 Fátyol 51 Akarom 53 Tedd meg 55 Galamb 57 Szeretem látni 59 Tengerparti alkonyat 61 Májusi fagy 64 Asisakuga Asisakuga 69 Neki 72 Tavaszi bor 74 Killed at Ladysmith 77 Évnapra 79 Ein Meister bin ich worden 81 Les sanglots longs… 83 Sun of the sleepless… 84 My soul is dark… 86 Változatok szemjátékra 89 Epilogus 111 *** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK IGNOTUS VERSEIBŐL *** Updated editions will replace the previous one—the old editions will be renamed. Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook, except by following the terms of the trademark license, including paying royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution. START: FULL LICENSE THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase “Project Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg™ License available with this file or online at www.gutenberg.org/license. Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works 1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8. 1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below. 1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg™ License when you share it without charge with others. 1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country other than the United States. 1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg: 1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed: This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook. 1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase “Project Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9. 1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work. 1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg™. 1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg™ License. 1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg™ website (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1. 1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9. 1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works provided that: • You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation.” • You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ works. • You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work. • You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg™ works. 1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below. 1.F. 1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment. 1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE. 1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem. 1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE. 1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions. 1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any Defect you cause. Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™ Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life. Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg™ and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org. Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state’s laws. The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation’s website and official page at www.gutenberg.org/contact Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine-readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS. The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate. While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate. International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff. Please check the Project Gutenberg web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate. Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of volunteer support. Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition. Most people start at our website which has the main PG search facility: www.gutenberg.org. This website includes information about Project Gutenberg™, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.