Az üvegcipő by Ferenc Molnár

Kis hónapos szoba a külső Józsefvárosban, földszintes házban. Hátul fülkében egyszerű ágy. A hátfalon virágos ablak az udvarra, ahol kert is van. Az ablak mellett a hátfalon ajtó, amely erre az udvarra nyílik. Mosdó. Szekrény. Asztal. Székek. Balról elől ajtó. Déli tizenkét óra. Nyári vasárnap.

Mikor a függöny felgördül, a szobában nincs senki. Delet harangoznak. Belép hátul Irma, tizenkilenc éves szegény kis cseléd, ebben a szegény házban. Körülbelül három-négy éves kis gyereket cipel, alig bírja.

Irma a harangütéseket olvasva. Bimm, kilenc. Bamm, tíz. Bimm, tizenegy. Bamm, tizenkettő. Leteszi a gyereket. Most ülj le ide szépen Lilike, maradj csöndben, mert az Irma meg fog teríteni a drága nagy embernek. A rongyos Irma fog teríteni az édes, drága, mérges embernek. Pont tizenkettő. Kihúz egy fiókot. Gyere, te lusta -6- abrosz, ne aludj, kelj fel, gyere dolgozni. Terít. Tanuld meg Lilike, hogy kell teríteni. Ki lesz szépen simítva. Itt könyököl rá a drága mérges. Látod? Van rajta négy folt. Kettő spenót, kettő paradicsom. A szalvétát jobb kézhez tesszük. Ebbe törüli a száját, a drága mérges. Megcsókolja a szalvétát. Itt törüli bele a száját. Csóküzenés a szalvétapóstával. Dacára, hogy énrám mindig haragszik. Ez egy boldog szalvéta, és én vagyok a legrongyosabb muskátli Pesten. Tudod, Lilike? Tányért, evőeszközt rak az asztalra. Szavalva: «Boldogságom himpora, Lenge szellő lengedez, Fájdalmamnak angyala, Könnyeimnek zápora!» Szép vers? Én csináltam. Ezt már hallottad sokszor Lilike. Tányér pont a középre lesz téve. Villa balra, kés jobbra, kanál elől keresztbe. Poharat tesz. Pohár ide, kézhez. Ebből iszik boldogságom angyala, drága mérges. Itt iszik belőle. Megcsókolja a poharat. Csóküzenés a pohárpóstával. Szavalva: «Nem leszek én boldog soha, Nem lesz nekem -7- gyönyöröm!» Ez a legújabb versem. Bor és szódavíz csak később jön. Pont a leves után, mert megmelegszik, érted, te tökfejű? Te vagy a legbutább tücsök a Józsefvárosban. Nem te, Lilike. Én, személyesen. Drága mérges gazdám, a legdrágább mérges egész Pesten. Só, paprika, fogpiszkáló. Szúrd át boldogtalan szívemet, te boldog fogpiszkáló. Szavalva: «Boldogságom himpora, Lenge szellő lengedez, Fájdalmamnak angyala, Könnyeimnek zápora!» Kavics van a cipőmben. Gyere le cipő. Lehúzza. Van szerencsém, lábam, szerbusz kisujjam. Látod, én vagyok a legrongyosabb muskátli Pesten, de a lábam szebb, mint a gróf Guttmann kisasszonynak. Nézd, milyen rüsztöm van. Rüsztöm is van, rüsztöm is van, jaj de szép magas rüsztöm is van. Két kavics volt benne. Szép kis lábam van, de senkinek se kell. Szavalva: «Boldogtalan lábam, gyönyör himpora, Szomorú kis rüsztöm, Édes angyala!» Mars vissza a rongyos cipőbe! -8-

Adél. Ne csókold a kezemet, hanem húzd fel a cipődet és csöndben végezd a munkádat. Kinyitja az ajtót, kikiált az udvarra. Kati! Mért nem tartja otthon a gyerekét!

Kati. Tessék neki megmondani, nagysága kérem, ne mondja a gyereknek mindig, -9- hogy Lilike, van annak becsületes neve: Jánoska, ő meg rászoktatja, hogy Lilike, még megszokja a gyerek.

Irma. Én lánynak tekintem, olyan édes kis lányarca van. A gyerekhez. Ez az én barátnőm, úgy-e, Lilike?

Kati. Mindig cipeli, még leszoktatja a járásról, pedig milyen nehezen tanult meg. Azt hiszi, mert távoli rokon, neki mindent szabad.

Adél. Ő távolról rokonom, de itt közelről cseléd, és maga csak bátran parancsoljon neki.

Adél. Úgy látszik, már egészen bolond vagy. Nem férsz a bőrödbe, de ki foglak dobni, el foglak küldeni falura az anyámhoz, a tehenek mellé. Így nem lesz belőled rendes cseléd soha. Mi van veled?

Adél. A házmesterné azt mondja, hogy meztelenül járkáltál az udvarban reggel hat órakor.

Irma. Az esővizes hordóban. Ott hátul az udvarban, senki se látta, még mindenki aludt a házban. Megfürödtem és rögtön felöltöztem.

Adél. Most ez a legújabb mániád, a fürdés. A multkor belefürödtél a mosóteknőbe.

Irma. Akkor boldogtalan is voltam, mert sok kékítő volt benne és két napig -11- kék voltam, mint az édes tündér, mikor a hold rásüt.

Adél. Hát majd adok én neked édes tündért, két pofont, hogy a szemed szikrázik. Kinek pucolod magadat?

Adél. Ronda vagy, de azért folyton cicomázod magadat. Hol van a Sipos úr bora meg a szódavize?

Adél. Micsoda beszéd az, hogy ordít? Hogy mersz a Sipos úrról ilyet mondani?

Adél. Nem hallgatsz? Egy szót se. Nézd csak. Húzd fel a cipődet, mit állsz itt mezítláb? -12-

Adél. Délután itthon maradsz és vasalni fogsz, értetted? Az összes harisnyákat át fogod nézni, amelyik rongyos, azt megstoppolod és aztán ki fogod mind vasalni. És ha azzal kész leszel, lehordod a padlásról a fehérneműt, lerakod a mángorló mellé. Ez lesz a vasárnapod. És egész héten nem mehetsz a Nemzetibe. Majd adok én neked. Az órásnál voltál?

Adél. Nahát. Így felelj, ha kérdezlek. Majd mondd meg Sipos úrnak, hogy ott voltál, de még nincs kész az óra. Nyolc év óta kínlódok veled és nem tudlak megtanítani tisztességes beszédre. Így sose lesz belőled rendes cseléd. Ki foglak küldeni Budaörsre, az istállóba, tehenet fejni, odavaló vagy. -13-

Adél. Hagyd a kezemet. Nekem itt a panzióban rendes cseléd kell. Négy szobaúrra takarítani, teríteni, mosni, ahhoz komolyabb munkát kell végezni. De te sose fogsz megkomolyodni, mert te bolond vagy. Tízéves korod óta tanítalak, mert szegény anyád hű rokonom volt és megígértem neki, hogy kinevellek. Azt hittem, hogy egyszer majd hasznodat veszem, de hiába minden, a fejedbe van a baj. Hátul van az eleje.

Irma. Nincs hátul az eleje, kezit csókolom, ne tessék rám haragudni, nem vagyok bolond, csak gyönge eszem van. De megjavulok. Most még boldogtalan vagyok.

Adél. Cicit adtál a kis macskának, meg akartad szoptatni a négynapos macskát, mert olyan buta vagy, mint a tök és nem férsz a bőrödbe. A Szász úr látta, ő mesélte. -14- Szégyelem magam miattad a szobaurak előtt.

Irma. Jézus Mária! Kenyérért rohan a szekrényhez, kiveszi a kendőből, az asztalra teszi.

Adél. Úgy-e, erre nincs gondod? Fürdőre van gondod! Macskára van gondod! Szalagra van gondod!

Adél. Ne járjon a szád. A kasznidban egész csomó szalagot találtam. Hol vetted?

Irma. Nem vagyok cifra, ne tessék ilyet mondani, isten bizony nem vagyok cifra, a Császár úrnak elvittem egy csomagot Budára az üzletbe, azért adott külön borravalót, a felit eltettem karzatjegyre a Nemzetibe, a másik feliből vettem a Sugár és Eisnernál három szalagot, tessék megkérdezni, ha nem tetszik hinni!

Adél. Ha még egyszer pénzt mersz elfogadni a Császár úrtól, meglátod, mit csinálok veled! Nézze meg az ember!

Császár. Hallottam, hogy veszekszik, hát bejöttem, mert épp a nevemet mondta, mondok, éppen mérges, hátha én is kapok valamit.

Adél. Ne viccelődjön, ma nincs kedvem -16- viccelni. Maguk is azért mernek velem ilyen hangon beszélni, mert lány vagyok. De legyen nyugodt, ha most asszony leszek, majd magától is több tiszteletet kapok.

Adél. Ne feleselj, menj ki, ha mondom. Majd odakészítsz aztán. Már nem bírok vele, ez is olyan idegessé tesz, ez a taknyos, máma meztelenül fürdött az esővizes hordóban, és a kasznijában egy vagon szalagot találtam, maga adja rá neki a pénzt, – mit akar tőle, nem szégyenli magát, egy tizenkilenc éves piszkos cselédet -17- szuteniroz, nem sül ki a szeme, maga szépfiú, nem talál szoanyirtabb hölgyet a környéken?

Császár. Én adtam neki, egy útért, mert Óbudára küldtem. De téged meg, ha sokat jár a szád, légy nyugodt, hátbaváglak, ha úgy tüntetsz fel, hogy így, meg úgy.

Irma. Én nem tüntettem fel Császár urat, esküszöm boldogságomra, nekem nem kell a Császár úr se így, se úgy.

Irma. Nem én csinálom a pletykákat, én dolgozok mint egy kutya, de mindenki ellenem van, a Szász úr is azért árulta el, hogy a macskát szoptatni akartam, mert ő is gyűlöl, mert szájazni akart velem és én nem hagytam.

Irma. Félcseresznyét akart velem szájazni, hogy ő majd a szájába veszi a cseresznyét -18- és én harapjam le a felét, hogy cseresznyepuszit adjunk egymásnak. Egy félóráig nyúzott, hogy hát akkor vegyem én az ajkamba a cseresznyét és majd ő harapja, de én utáltam őtet, pedig színházjegyet ígért, mert tudja, hogy rajongok, és mégse kellett, és ő most ezért gyűlöl és ellenem izgatja a nagysádot, – én már nem is tudom mit csináljak, én belegyugom a fejemet az esővizes hordóba és addig tartom benne, amíg meg nem fulladok! Én nem bírom… Hagyjanak engem békibe!

Császár. Mi baja magának, mondja! Egy órája vagyok itthon, azóta csak pörölni hallom ezen a szép vasárnapon, a szakácsnét öli, ezt a kis bogarat kihozza, férjhezmegy, mi baja van?

Császár. Üljön le kérem. Borzasztó, hogy milyen ideges. Most nem tudom hamarjában, hogy tényleg megbolondult-e. Mi az? Meg mi az evvel a szalaggal?… meg hogy én főzöm a cselédet… Szenvedélyesen megöleli. Bolond vagy? Féltékeny vagy? Megcsókolja. Te buta… te… te…

Adél kibontakozik. Eressz el. Hagyj békén. Micsoda ostobaság ez, a Sipos minden percben jöhet. Hallgass meg komolyan. Ennek vége van. Mit nézel? Ennek vége. Nem érted?

Császár. Hogyan… Most egyszerre vége van, minden ok nélkül, pont negyed egykor?

Adél. Mert szerelmes vagyok magába. Utálatos, kikent, hencegő boltoslegény, szerelmes vagyok magába, mint egy kutya, és most vége, mert nekem van eszem és erőm. Én magát megvetem és lenézem és gyűlölöm, – és addig még csak ment a dolog, amíg csak tetszett, de én már öreg vagyok és most beleszerettem magába és most meg akarok szabadulni magától és kilököm magát és férjhezmegyek a Siposhoz, még pedig rögtön és egy napot se várok, mert különben elzüllök maga miatt. Nekem van egy kis pénzem és ez a házam és ez a panzióm, és harminchat éves vagyok és magának egy vasa sincs és komisz és huszonhárom éves és szemtelen és csinos, és feleségül akar venni egy gazdag majmot. És minden hiába, ha én meg nem mentem magamat, én ismerem magamat, én csupa temperamentum vagyok: az lesz a vége, hogy -21- könyörögni fogok, hogy ne nősüljön meg, és beleharapok a nyakába és leöntöm vitriollal és megszúrom a konyhakéssel, de mégse engedem nősülni, és akkor itt állok és vagyok egy jómódú vén majdmitmondtammicsoda, akinek vagy egy fiatal szeretője és akkor maga minden nap meg fog engem verni és én akkor fel fogom akasztani magamat. Ez az egész, édes fiam, semmivel se több, se kevesebb.

Adél. Nekem még jobban fáj. Sose fogod megtudni, hogy nekem hogy fáj. Nem is érdemled meg, hogy megtudjad. Mi vagy te? Egy senki. Van jellemed? Nincs. Van pénzed? Nincs. Komoly vagy? Nem. Becsületes vagy? Nem is tudom. Szép fiú vagy és szemtelen voltál és én tíz éve vagyok a szeretője egy mérges vén embernek, – és minden, amit te értem tettél, az volt, hogy szemtelen voltál -22- velem, szemtelen voltál a Balázsyéknál, mikor megismerkedtünk, aztán szemtelen voltál a Sohöja-kávéházban, – kétszer voltál szemtelen és én ettől megvadultam és szobát adtam neked bérbe és te nem is álltál velem szóba, és én ruhákat vettem miattad, én vagyok itt a legtiszteltebb nő a környéken és te nem köszöntél nekem, és csipkét varrtam az ingemre és lakkcipőt vettem, és te nem köszöntél nekem, rám se néztél, csak szemtelen voltál, nem is fizettél, csak csinos voltál és én mérges voltam és te megint nem köszöntél, és én beleharaptam a kezembe dühömben, és te a szemembe nevettél, – és akkor, mikor a legszemtelenebb voltál és megrikattál, akkor bevittél a szobádba, és a Sipos Budaörsön volt az anyámnál és én nálad aludtam és megint nálad aludtam és tetszettél nekem és sírtam miattad, de csak dühömben, és mégis megcsaltam veled a Sipost, folyton, folyton, te senki, te üres, te szívtelen. Csak mert szemtelen vagy és koldus vagy és csinos vagy és -23- mert most már köszönsz, azért kelljen nekem elzülleni és meghalni?

Császár. Szent isten, de hát ez borzasztó, hogy milyen ideges. Mit akar? Minden a legnagyobb rendben van, boldogan élünk, én szeretlek, mint egy őrült, a Sipos nem is sejt semmit, eszeágában sincs téged feleségül venni, ez a kis panziód jól megy, a Sipos nem fizet, én se fizetek, de a többiek mind fizetnek, egészséges vagy, szép vagy, fiatal vagy, mit akarsz, minek rugsz fel mindent egyszerre?

Adél. El akarod venni a Balázsynak a lányát. A Balázsy asztalosnak a lányát el akarod venni.

Adél. Mi az neked egyet hazudni? Persze, hogy azt mondod: nem igaz. El akarod venni a Balázsy asztalosnak a lányát.

Adél. Miket beszéltél neki a fülébe a sötétben? Mért mentél az apjával a Schöja-kávéházba? Mért vitted el a gyűrűjét és a karperecét átalakítani?

Adél. Ma reggel egy óra hosszat könyörögtél a Brausz hentesnek, hogy adja kölcsön a kocsiját ma délutánra. Azt mondtad, hogy ki akarod vinni a menyasszonyodat Máriaremetére.

Császár. Én mondtam, hogy a menyasszonyomat? -25- Azt mondtam: ismerőseimet szeretném…

Adél. Ne hazudj, azt mondtad, hogy a menyasszonyodat. Csaló vagy, csaló vagy, csaló vagy. El akarod venni a Balázsy asztalosnak a lányát, mert tele van dollárral az apja. Te csaló!

Császár leint a levegőbe, otthagyja. Meg van bolondulva. Ha így folytatja, elmegyek innen.

Adél. Én megakadályozhatnám még most ezt az egészet. Legyen nyugodt, egy szavamba kerülne. De van eszem és erőm. Vegye el a Balázsy asztalosnak a lányát. Én a Siposhoz menekülök. A Sipos el fog engem venni. A Sipos egy tisztességes, komoly ember. És ha én Siposné leszek, nem nyul hozzám más férfi soha többé, -26- erre megesküszöm, ezt tudhatja, ha ismer. És akkor fellélegzem és megszabadulok tőled… mert te vagy az én szerencsétlenségem.

Adél. Én ki tudom mondani. Szégyent érzesz, mert a hiúságod kapott egy nyaklevest. Én tudom, hogy ez fáj, te szép ékszerész. Éppen ez elől bujok én a Siposhoz. Én löklek ki téged, mert különben te löksz ki engem és én akkor felakasztom magamat.

Adél. Ne feleselj. Hallgass és végezd a -28- dolgodat. Készíts a Sipos úrnak kabátot, párnát, mosdóvizet, egy-kettő. És megint cipeled azt a gyereket?

Irma. Kérem, most az anyja adta ide, hogy vigyázzak rá, mert ő elment sörért a Morbitzerhez. Már igazán nem tudom, mit csináljak.

Irma. Mert nekem a Sipos urat kell kiszolgálni, nem mehetek, már itthon van, az utcán beszél a Szász úrral.

Császár. Beszélni szeretnék magával… de nyugodtan… csak öt percet… Meg akarom magyarázni magának…

Adél. Nekem ne magyarázzon semmit. Kimegy az udvarba, nyitvahagyja az ajtót.

Császár. De Adél kérem, az istenért… hát így nem lehet ezt elintézni… Beszéd közben utánasiet, kimegy ő is.

Irma becsukja az ajtót. Kezüket csókolom. -29- Gyere Lilike, odakészítjük a Sipos bácsinak a kabátot, meg a párnát. Addig ülj ide, de meg ne mozdulj, maradj szép csöndesen. Az asztalra ülteti. Adj egy puszit az Irma néninek, jó erőset. Úgy. Na látod, ez az a kabát, ez a házikabát. Ezt veszi föl a drága mérges a testire. Megszagolja. Dohányszaga van. Az Irmának nem szabad az esővízben megfürödni. Az Irma csak legyen piszkos. Jól van. Az Irmának nem szabad kéknek lenni, mint a holdvilágos tündérnek, akiért elgyön a felhőkből a szép pilóta és letérdel előtte boldogsága gyönyörében, édes csókért, igaz fájdalomért, szívem gyönyöréből. Jól van. Adj egy puszit, Lilike. Cicit adtam a macskának. Olyan puhán feküdt a mejjemen. Négynapos macska, bársonymacska, tiszta selyembársony. Azt se szabad. Jól van. A Nemzetibe se szabad menni egy hétig. Jól van. Majd délután fölgyössz velem a falépcsőn a padlásra, Lilike, megstoppoljuk az összes harisnyákat és aztán legyössz velem és nézed a vasalást. Jó? -30- Gyere párna, megszagollak tégedet is. Az én édes drágám alszik rajtad. Ez is dohányszagú. Drága mérgest megcsalja a kedvese a Császár Pállal. Kérlek párna, mondd meg neki, mikor a fülivel rádfekszik, súgd bele a fülibe, hogy ne a hűtlen Adélt szeresse, inkább az én hű szívemet szeresse, ne szidjon engem mindig! Drága mérgest megcsalják… Úgy fáj a szívem érte. Mondd, Lilike: fáj.

Irma. Jó. Leteszi a párnát, széket hoz. Most idetesszük a széket, látod, ideállítjuk a helyire, mingyárt itt lesz a gazdája és ráül és mindenkire mérges, mert nem tudja, hogy olyan édes nekem, mint a méz, mert ő a legszebb pilóta ezen a szép Budapesten, repülőpilóta, felhőpilóta, és nincs szebb fénysugár, mint ő, még ha mérges is, az én egyetlen szerelmem és rózsaláncom, örök nefelejts és gyönyörű pilóta. Mondd azt Lilike, hogy: pilóta.

Irma. Nagyon jó. Megint kavics van a -31- cipőmben. Nem veszem ki. Már késő. Inkább szenvedek, hogy boldogtalan legyek. Figyel. Meggyött a mérges. Jaj, titkos szerelmem.

Irma elveszi Sipos kalapját, elteszi. Kezitcsókolom, bocsánat, tévedés volt. Hogy tetszik lenni?

Sipos. Ebéd előtt rossz kedvem van, ne kérdezz. Vidd ki azt a gyereket. Leveti a kabátját.

Irma. Viszem. Gyere Lilike. Felkapja, kiviszi, visszarohan. A Sipos bácsi mérges.

Irma. Kendő vissza. Veszi és viszi a kendőt, a lavórból a vödörbe önti a vizet. Kiöntés, lavór visszatevés.

Irma kiveszi a gyűrűből a szalvétát, elibeteszi, a sót közelebb tolja, a kenyeret megigazítja.

Sipos. Mit ugrálsz annyit? Eszik. Mindent kétszerannyi ugrálással csinálsz, mint kellene. Nyugodtan: egy, kettő, kabát, víz, szappan, cipő, papucs, leves. Eszik. Megtanulhattad volna már nyolc év alatt. Eszik. Ez mindennap így van pontosan. Ebbe nem is lesz változás.

Irma. Azt tetszett mondani, hogy nyolc év alatt megtanulhattam volna. Hát most tizenkilenc éves vagyok, hát akkor tizenegy éves voltam.

Sipos. Hát akkor vidd a tányért tiszteletből, és hozd a húst, tiszteletből. Az ujság után nyul. -36-

Irma. Nem. Csak mert a többiek combot kapnak. Csak a Sipos úr kap vesést. Megy ki.

Irma. Ó, nem. Kinyitja az ajtót, a küszöbről csókot int, elfelejti becsukni, elsiet.

Irma bejön, szódát és bort hoz. Jéghideg. Gyönyörű kék üveg. Leves után kilenc csöppet. Kirohan.

Sipos a fiókból collstokkot vesz elő, megméri az üvegben a bort. Tizenegy háromtized.

Sipos. Mondom, hogy nem. Több. Tegnap tizenegy centiméter volt, most tizenegy és háromtized. A házmester lop belőle és vizet tölt utána.

Sipos italt tölt. Mert most át kell kapcsolnom a gyomromat felsálra és krumplira. Mikor azt mondtad, hogy bornyú lesz spenóttal, akkor a gyomor berendezkedett… Iszik… bornyúra és spenótra. Azaz: megkezdte azon vegyműködést, ami a bornyúhoz és spenóthoz kell. Most aztán hirtelen meglepetés éri, bornyúra készült és marhát kap, most másféle -38- savakat kell produkálni, olyanokat, amik a marhához valók. Eszik egy falatot. Tanulj tinó, ökör lesz belőled.

Irma. Az én lelkemnek ideális. Ideál pilóta, a felhőkből száll alá a virágos mezőre, hogy eljöjjön a menyasszonyáért.

Irma. Most minden éjjel azt álmodom, hogy pilóta volt a vőlegényem és felrepült a felhőkbe és leesett a tengerbe. És minden álomban Sipos úrhoz hasonlít a pilóta. -39-

Irma. Én fel-alá bolyongok a tengerparton, fehér lepelben, ki van bontva a hajam és kinyujtom karjaimat a tenger felé és a viharban eszelősen énekelek. Olyan szép.

Irma. Nem. Hanem az egész. Oly szép fájdalom és oly ideális. És a Sipos úr mindig benne van.

Sipos. Neked jó huszonötöt kéne verni a fenekedre, édes fiam. Te nagyon kezdesz mozgolódni. Ha apád volnék, leszoktatnálak az ábrándozásról.

Sipos. Na most már aztán elég volt. Nem szégyeled magad? Folyton hizelegsz. -40-

Irma. Nem szégyelem magam, Sipos úr, büszke vagyok rá, hogy a Sipos úrnak hizeleghetek. Veszi a tányért és kiviszi. Az ajtót nyitvahagyja.

Sipos eszik. Egész Pesten azt mesélik, hogy hajnalban meztelenül táncolsz az udvarban.

Sipos. Máma dolgom volt a városházán, ott mesélték a polgármesterek. A képviselőházban is mondták a képviselők. És a minisztérium is tele volt vele.

Irma. Sipos úr, tréfálni tetszik, de én tudom, ez honnan jön. A Szász úr terjeszti -41- bosszúból, pedig én csak titokban belefürödtem a hordóba, senkise látott.

Sipos. Gyermekének fogadta. Dajkálod a macskát, röhög rajtad az egész szomszédság.

Sipos. Ne add a szentet, te haszontalan. Mindenkire pislogsz. Majd beszélek Adél nagysáddal, kiteszünk falura.

Irma elugrik. Fájdalom és szerelmi ideál, mert én meghalok bele Sipos úr, ha meg tetszik nősülni. Én azt nem élem túl.

Irma. Megnősül és neje gyermekeket fog szülni. És hogy bírom én azt sok fájdalmas zokogást?

Sipos. Nahát ez hallatlan. Mars ki innen, te pocok! Majd épp neked adok becsületszót. Egyáltalán micsoda beszédek ezek, micsoda pletykázás? Nem is tudom, miért állok szóba veled, te taknyos, végezd a kötelességedet és ne beszélj -43- hozzám. És majd intézkedni fogok, hogy kirepülj innen, mert nem vállaljuk a felelősséget az elzüllésedért. A Császár úrral mit csináltál? Mi? Mit csapod össze a kezedet? Felelj, mit csináltál a Császár úrral?

Irma remegve, egyre nagyobb érzéssel. Mért bántasz, egyetlen édes pilóta, mindig engem bántasz, holott ámbár mindenki csak engem bánt ezen a világon, mintha én volnék a legutolsó cafat, és igenis nem bánom, ha el is kergetsz, most már nem bírom tovább, ne nősülj meg, nem bánom, ha meg is versz… Hátrál előre… bevallom neked egyetlen titkos szerelmemet, ideálomat, mint kis gyermekkorom óta imádtalak és szerettelek, te drága mérges édes, és te vagy oka halálomnak és álmaimnak, és a macskát is azért dajkáltam, ennek is te vagy oka, mert álmomban -44- nejed voltam és gyermekünk született egymástól, és édes asszonyod voltam és gyermekünk volt a macska, dögöljön meg a Szász úr, mert bepiszkolta szerelmemet, és miattad fürdök, és miattad szenvedek, és miattad tűrök, és mindenki csak felrúg engemet, mert senkise érti ideális szívemet, én borongó lelkemet lehelem ajkaidra és te huszonötöt akarsz verni a fenekemre. A falnak dől, úgy zokog.

Sipos zavartan. Törüld meg az orrodat és eridj ki. Ne merj a szemem elé kerülni.

Irma kifelé indul, a küszöbön megáll, sírva. Tudom, tudom, ajtó. Becsukja kívülről az ajtót.

Sipos idegesen ül vissza az asztalhoz, eszik és iszik, rágyujt, fölkel, leül, szivarozik.

Sipos. Ezt a gyereket egy pillanatig se lehet tovább itt tartani. Anyja nincs, apja nincs, te vagy a legközelebbi hozzátartozója, mi vagyunk felelősek érte. Most kezd mozogni benne a női hölgy, nyugtalankodik, meg az a sok színház is árt neki, attól vadul meg.

Adél. Hallod, a Nemzetibe csak elmehet. És én különben sem engedem, csak klasszikusokhoz.

Adél. Tulajdonképen mindegy. Jókedv, rosszkedv, ezen át kell esnünk egyszer. Két héten belül feleségül fogsz venni.

Sipos leteszi a kanalat. Drága jó fiam, légy szíves, mondd ezt még egyszer.

Adél. Ne csinálj ebből viccet. A legkomolyobban beszélek. Sokkal okosabb, ha minden vita helyett már most rögtön kezded megszokni ezt a gondolatot. Kár minden percért.

Adél. Dehogy. Lelkileg esedékes. És társadalmilag. Ezt az állapotot rendezni kell. Én tudom, hogy te ezen nem szeretsz gondolkozni, csak rakod egyik napot a másikra és… majd csak lesz valahogy… és másnap tényleg úgy van, hogy a tegnap is elmult valahogy… de most nem megy tovább.

Sipos. A feleségemmel nem tartathatom el magamat. Eddig se fizettem a kosztér, tudom. De legalább adós vagyok vele.

Adél. Maradsz vele adós továbbra is. Hát hogy gondolod? Örökre csak így lesz? Én szereztem egy kis köztiszteletet itt a kerületben, megbecsülnek, de mindenki tudja, hogy együtt élünk… és nem csinálsz asszonyt belőlem?

Sipos. Mindig azt mondtuk, hogy erre semmi szükség. Te is szabad vagy, én is szabad vagyok, ez volt benne a szép. -48-

Adél. Hát hogy? Nektek százféle szabadságotok van, a nőnek egy szabadsága van, az a bizonyos. És abba nem vagyok szabad.

Irma izgatottan. Sipos úr kérem, őnagysád azt mondta, hogy mondjam meg a Sipos úrnak, hogy voltam az órásnál és az órás azt mondta, hogy még nincs kész az óra. A jövő héten lesz kész.

Sipos. Hát kérlek, én ezt tudomásul veszem és ősszel fogunk erről beszélni.

Adél. Nem fiam, ez nem évszakra megy. Most egy kicsit ugorj ki a nyugodt életedből. Majd adok én neked. Nem kell úgy élni, mint ahogy te élsz. Legyen neked is egy kis gondod. Most haragszol, mert -49- kizökkentelek a kerékvágásból. Ismerlek én téged.

Adél. De én asszonynak vagyok való. Engem itt mindenki nagyrabecsül, büszke lehetsz rám. És neked adtam a legszebb tíz évemet.

Adél. Mert az enyém, az én tíz évem volt. A tied meg, a tied volt. Az nekem nem fáj.

Sipos. De a tízéved előtt volt nyolc éved, amit nem nekem adtál. Az nem fáj?

Sipos. Mivel jöjjön egy tisztességes ember? Hát igenis kérlek, az a nyolc év neked nem fáj és nekem fáj.

Sipos. Ezt mindig mondom. Ha nem neked mondom, hát magamnak mondom. Ne izgass föl, mert ez az egy fájdalom van az életemben, ne kényszeríts, hogy erről beszéljek.

Adél. Én húszéves koromban a gróf Seeburgné szobalánya voltam és a gróf Seeburgné fiának a szeretője lettem. Na, most kint van.

Sipos. Hát persze, hogy kint van. Ha ilyen nyugodtan mondod ki, hát nyugodtan van kint. Én nem tudom ezt ilyen nyugodtan kezelni, mert nekem a vér a fejembe megy, mikor erre gondolok. Én tíz év óta abból élek, hogy ezt elpróbálom felejteni, de nem megy, mert ha eszembe jut, az egész testem elkezd reszketni tőle. Nézd édes fiam, beszéljünk egyszer egészen tisztességesen. Jól van, nehogy azt hidd, hogy kibuvót keresek, én elveszlek, ha nagyon kívánod…

Sipos. Nem kell kiabálni, éppen azt mondom, hogyha nagyon kívánod, elveszlek. -51-

Sipos. Nézd, én nyugodtan beszélek, te ne mérgesíts engem, hagyj engem nyugodtan beszélni.

Sipos. Nézd, ne izgass engem, én konstatálom, hogy higgadtan tárgyalok és te direkt ilyen kifejezést használsz. Én nem vagyok kutya, és nekem nincs kutyakötelességem, én egy szabad ember vagyok és azt csinálom, ami nekem tetszik. Értetted?

Sipos. Ki akarsz hozni a sodromból? Mit akarsz tőlem? Mit ismétled ezt mindig?

Adél. El fogsz venni és most azért vagy mérges, mert érzed, hogy most meg vagy fogva, egészen sápadt vagy a dühtől, nézd meg magad a tükörben, szégyeld magad.

Sipos. Én türtöztetem magam Adél, amíg bírom. De figyelmeztetlek, hogy ha -52- a végletekig viszed, valami nagy meglepetés talál téged érni.

Adél. Nem hiszem. Tőled csak egy meglepetés érhetne, hogy úri módon viselkedel. De ez a meglepetés engem nem fog érni.

Adél. Nemcsak szobalány voltam, hanem a fiatal grófnak a metressze is voltam, nyolc évig, kerestem ezen az üzleten egy kis házat és egy nagy gyereket. Kérem ezt is kinyilvánítani.

Sipos. Nahát most legalább te mondtad ki. Hát igenis, elveszlek, mert erkölcsi kötelességem. Úgy kell nekem, mért nem háborodtam fel előbb. De erkölcsileg lusta voltam.

Adél. Pihenj egy kicsit fiam. Egy csöpp vér sincs az arcodban. Most már egészen sápadt vagy. Ne mereszd rám a szemed, nem félek tőled. Ne komédiázz velem. -53- Miután úgyis az lesz a vége, hogy elveszel, ezt sokkal szebbre csinálhattad volna. De mert egy nyomorult fáradt ember vagy, hát ilyen piszkosan kéred meg a kezemet. Piszkosan, és úgy, hogy én kényszerítelek rá.

Adél. Neeem. Akkor igazán nem. Egyszer volt egy hét. Vagy két hét. Ti ezt sose tudjátok. Mikor tüdőgyulladásod volt és én azt hittem, hogy meghalsz. A nagy láztól nem maradt meg az étel a gyomrodban és azt mondtad, hogy most meg foglak utálni, mert utálatos vagy. Azon az egy héten szerettelek. Aztán sok éjszaka, mikor te azt hitted, hogy a mennyországba repültem, úgy gyűlöltelek, hogy reggelig sírtam.

Sipos. És ha én se szeretlek? És ha én is csak, éppúgy mint te, megszokásból vagyok veled, fáradtságból és öregségből, és ha én éppen úgy gyűlöllek, mint te engem?

Adél. Ne ordíts. Mert én akarom. Nem vagyok elragadtatva tőled, ne félj, nem azért. Te vagy az utolsó ember ezen a világon.

Sipos. Te. Hát most hallgass jól ide. Most nézz jól rám, hogy ilyen sápadt vagyok-e, vagy olyan sápadt. Édes fiam, most megtörténik a kijelentés. Nyugodtan és hidegen. Nem veszlek el. Ha akarod, marad minden a régiben. Ha nem, szedem a sátorfámat és megyek. Értetted? Majd -55- én megmutatom neked, hogy én is ember vagyok. És most ebből az egészből elég volt. És ha egy szót mersz most szólni, összetörlek. Összetörlek. Na. Most hallottad. Leül, meggyujtja elaludt szivarját. Mondtam, hogy téged még nagy meglepetés érhet. Hát most hallottad.

Az ajtó nyílik, Irma csöndesen bejön, fogja a mosdó mellett álló vödröt, némán kiviszi, miközben aggódva figyel.

Adél megáll. Nincs értelme, hogy így belelovaljuk magunkat a gyűlölködésbe. Tényleg, ülj egy kicsit és pihentesd ki az agyadat.

Sipos. Csak ne vedd ezt ilyen könnyedén. Csak most ne ravaszkodjál. Te most nagyon meg vagy ijedve, mert sok eszed van és tudod, hogy túlfeszítetted a dolgot és most elszakadt az egész. Most már -56- nem is tudsz úgy komédiázni, mint az előbb.

Sipos. Látod fiam. Ilyen szép puhán kell beszélni. És nagyon jó is, hogy ez az egész ilyen csunyán felfakadt, mert most legalább vége. Fájni fog neked is, – ne félj: nekem is, de most legalább szétmegyünk. Aztán valahogy összefoldozzuk a rongyos életünket. Külön én is, meg külön te is.

Adél. Hát Lajos. Én megmondok most neked valamit. De te vagy az oka, hogy megmondom. Én nem akartam belehasogatni a szívedbe. Te vagy az oka. Én mondok neked valamit. Én szerelmes vagyok ebbe a Császár Pálba.

Adél. Hála istennek. Legalább látod, hogy eddig gyöngéd voltam és most becsületes vagyok.

Sipos. Hogy becsületes vagy. Ha becsületes lettél volna, ezt az első napon bevallottad volna nekem.

Adél. Micsoda első napon? Hol van itt első nap? Melyik az első nap? Napok vannak és én szerelmes vagyok és mindennap első nap, és minden nap utolsó nap, mert nem tudom, mikor kezdődött és nem tudom, mért nem akar végződni.

Adél. Pfuj de ostoba vagy. Pfuj de gyáva vagy. Hogy tudnálak most gyűlölni, ha szeretnélek. Hát ezt kell erre mondani? Hát lehetek a szeretője? Hát ez az egész, ami most itt történt, hát ez történt volna, ha a szeretője volnék? Hát ideállnék elibéd és megmondanám neked, hogy szeretem? Hiszen magamnak se merem megmondani… Lajos… Lajos… segíts rajtam… segíts az én vén buta fejemen… segíts az én öreg szívemen… segíts rajtam! -58- Szerelmes vagyok egy fiatal emberbe! Tudod mit jelent ez? Az istenért… ne hagyd, hogy elhagyjalak és utánaszaladjak és megalázkodjam… és én pénzeljem és ő megverjen… és én kezet csókoljak neki érte… Lajos… te okos ember vagy… én harminchat éves vagyok és ő huszonhárom… nem látod, hogy mi lesz ebből? Nem ismersz engem? Még most se érted, mért ordítottam fel hozzád a nyomorúságból, hogy vegyél el, vigyél el, védj meg!

Sipos. Akárhogy fogod is fel… most igazán bocsáss meg, ne légy türelmetlen… minden izgalom nélkül… Az életünk fordulata előtt állunk… itt megint csak egy kérdés van. Meddig mentél vele.

Adél. Hát kérdezhetnéd ezt tőlem, ha -59- csak rá is néztem volna? Hát ki mondta el neked az egészet? Nem én? Hát elmondtam volna?

Sipos. Én tisztességes ember vagyok. Én elbocsátalak és neki adlak minden bosszú nélkül. Felelj becsületesen. Tudja, hogy szereted?

Adél. Hiszen megmondtam! Most -60- mondtam meg! És nem lökhetem ki, és te se lökheted ki. Olyan korrektül viselkedik a szenvedésében. Hiszen éppen ez az, ami úgy meghatott.

Sipos. Szenvedés egy operáció, ahol nem altatják el az embert. Az szenvedés. És az, ha az ember csalódik abban, akiben hitt. És még egy kérdés van.

Adél. Istenem, mért van annyi sok kérdés? Hát nem tudsz már mindent? Hát nem értesz már mindent?

Sipos. Még csak egy kérdés van, aztán vége. Illetve megismételek egy kérdést. Te… éreztetted vele, hogy szereted?

Adél siránkozva. Istenem… hát verj meg inkább, taposs rám, de ilyen gyalázatosságot ne kérdezz.

Sipos. Nem. Átveszi. Köszönöm. Iszik, de keveset. Igen. – Hát kérlek.

Adél nagyon gyöngéden. Most mindenféle gondolat nyüzsög a fejedben, ne izgasd magad drágám, mára elég volt. Nem akarsz egy kicsit ledűlni?

Sipos. Á,… a Császár úr. Feláll. Kínos szünet. Sipos fel-alá jár. Mivel szolgálhatok, Császár úr?

Császár elfogultan. Őnagyságánál szerettem volna érdeklődni… Kérem, úgy látszik, megzavartam a beszélgetésüket -62-

Császár. Tudniillik… már voltam bátor említeni pénteken… hogy a Brausz Mártonnak, a hentesnek van az a kocsija… hiszen tetszik tudni… az a henteskocsi, ami átalakítható ülésekkel társaskocsivá. Most lakiroztatta, gyönyörű szép. És két jóvérű sárga lova van. Ma, vasárnap nekem egész délutánra rendelkezésemre áll ez a kocsi. Hat személy kényelmesen elfér rajta. És gondoltam, ha esetleg kedve volna a Hüvösvölgybe kimenni…

Sipos. Azt méltóztatom kívánni, hogy ön ne adjon pénzt a cselédnek szalagra.

Sipos túlbeszéli. Ezt a cselédet mi hoztuk ide gyerekkorában és mi vagyunk felelősek a sorsáért.

Sipos. Semmi Lajos, itt nincs Lajos, én nem fogom tűrni, hogy az urak közül bárki, legyen az maga Császár úr…

Sipos túlkiáltja… legyen az maga Császár úr, ehhez a gyereklányhoz nyulni nem engedek, ha Császár úrban olyan nagyon ágaskodik a virtus, menjen az utcára a lányokhoz. -64-

Császár. Hát kérem… erre igazán nem mondhatok semmit… igazán restellem, Adél nagysád…

Adél még egyszer megsimítja a haját és elmegy tőle. Feküdj le, aludj egy kicsit fiam. Ezt megszoktad délután. Ez hiányzik neked. Ettől vagy ideges.

Sipos. Ja igaz. Egészen kiment a fejemből. – Lefekszem egy kicsit. Fáj a fejem.

Sipos az asztalra könyökölve ül, a fejét a kezére támasztva. Megint a gyereket dajkálod? Készítsd az ágyat, lefekszem.

Irma leteszi a gyereket, az ágyhoz megy, közben nyugtalanul nézi Sipost, elhelyezi a takarót és nagyokat csap a párnára. Mért búsul Sipos úr?

Sipos. Most nem is olyan nagyon csúfollak ki, fiam. Most egy kicsit undorodom magamtól… mindenkitől, fiacskám.

Sipos. Az a szomorú, fiam, hogyha most -67- úgy körülnézek a világon, Európába, Ázsiába, Afrikába, Amerikába… ezen az egész világon egy jó emberem van fiam, és az te vagy. Hirtelen, szigorúan. Na, ne nézz, ne kérdezz, gyerünk, egy-kettő, ebédutáni lefekvény! Párna!

Sipos az ágyra dől. És most egy szó se, csöndes leszedés, aztán távozás és békében hagyás. Függönylehúzás a legyek miatt. Befordul a fal felé.

Irma leereszti az ablak rolétáját. Lábujjhegyen -68- megy az asztalhoz, csöndesen szed le, suttogva beszél a gyerekhez. Pszt… csöndesen maradj Lilike… mindjárt kimegyünk a homokba építeni… ülj csak szép csöndesen… Felfigyel, Siposhoz. Tetszett valamit mondani?

Irma halkan, a gyerekhez. Mindjárt megyünk… Csak leszedjük az asztalt… A kanalat fogja, hátranéz… evvel ette szegényke a levest… Megcsókolja a kanalat… evvel ette a húst… megcsókolja a villát és hátranéz… ebbe törülte a száját… megcsókolja a szalvétát… abrosz vissza… kenyér vissza a kendőbe… só, paprika a helyére… Sipos felé figyel. Már alszik. Csöndes maradj Lilike. Most tehát imádlak, te mártir… drágám, kedvenc csillagom, Göncölöm szekere, édesem, mérgesem… imádlak Európába, Ázsiába, Afrikába, Amerikába, csak én -69- imádlak, senki más… Most szegény szolgáló vagyok… de elmegyek érted a bálba… aranyruhába, üvegcipőbe… Most nem hallja, elmondom: «Boldogságom hímpora, Lenge szellő lengedez, Fájdalmamnak angyala, Könnyeimnek zápora.» Írta Szabó Irma. Most nem hallja, mert alszik… De lehet, hogy csak úgy tesz, mintha aludna és akkor hallja… akkor hallja!

Figyel, aztán balkarjára veszi a gyereket, jobbkezébe az edényt, lábujjhegyen az ajtóhoz megy, a lábával kitolja az ajtót és kimegy. Az ajtó nyitvamarad. Pillanatnyi szünet. Aztán visszajön gyerek és edény nélkül a küszöbre. Suttogva mondja: – Ajtó!…

Adél házának tornáca és kis kertes udvara. Az udvar hátterében lakodalmi asztal körül ülnek a vendégek. Balról hátul ajtó a konyhába. Jobbról elől ajtó a házba. A tornácon pohárszék. Egy kis söröshordó. A földön, a korlát mellett sorban rengeteg palack, fazekakba és vájdligonkba behűtött borok, szódavizek, néhány görögdinnye. Elől jobbról a tornácon pirossal terített asztal a cselédség számára. Nyár. Alkonyat.

Mikor a függöny felgördül, már végefelé jár az ebéd, amely dél óta tart. Jókedv, csöndes nevetgélés, beszélgetés.

Az asztal körül ülnek: Sipos, vőlegénynek öltözve, Adél menyasszonyi ruhában, Császár, Viola, Stetner és a többi vendégek, férfiak, nők vegyesen. Egy pap és egy hajóskapitány is van köztük. Kati, a házmesterné az asztalról szedeget edényt és ki-bejár a konyhából az asztalhoz és vissza. Házmester elől -71- a tornácon a behűtött italok közt rakosgat. Irma a pohárszéknél áll és dolgozik rengeteg edény közt. Ő a pohárszék és a konyha közt járkál. Lilike huszárnak öltözve ül a tornácasztalnál. Előtte korsó sör. Irma néha Lilikéhez is odamegy a továbbiak alatt.

Adél anyja díszes ruhába öltözött jobbmódú falusi polgárasszony, épp előre jött a lakodalmas asztaltól a tornácra. Feketekávét kérnek! Feketekávét kérnek!

Házmester. Hát mink mikor ebédelünk? Háromnegyed hat, kezitcsókolom, még nem jutottunk hozzá, hogy egy falatot együnk. -72-

Irma. Az apja ad neki sört. Hogy kértem, úgy-e, hogy ne adjon. Tetszik most hallani?

Szakácsné a küszöbről. Kati, hová tette a kávédarálót? Visszaugrik a konyhába.

Sipos. Drága anyósom, maga mindig -73- a konyha körül van, ez nem járja. Menjen a vendégekhez. Itt van Gál kapitány a Magyar Folyamtól, foglalkozzék egy kicsit vele. Irmához. Mi van a feketével, miért nincs fekete?

Irma Megint velem tetszik mérgeskedni, nem én vagyok a szakácsné, mit tudom én, mért nincs fekete. Csomó edénnyel siet a konyhába. Dolgozok mint egy kutya.

Sipos. Na bőgj mindjárt! Utánamegy a konyhaajtóig, oda beszél. Mi van a feketével!

Házmester. Hát kérem, negyvenhatig olvastam, de aztán úgy kiabáltak folyton, hogy bort, bort, csak hordtam kérem, mint a tüzifát, kosárban.

Házmester. Most már össze is keveredett. Ez itt csopaki. Ez meg olasz rizling.

Sipos. Hát csak úgy vigye, hogy előbb a csopaki fogyjon el, mert az zavaros. Azt megismeri, ha átnéz az üvegen. A plébános úrnak és a kapitány úrnak rizlinget. A többinek mindnek zavarosat.

Sipos Irma felé. Azt én tudtam! Ez az egy dolog volt rádbízva, te prücsök, tudtam, hogy nem lesz szóda!

Sipos. Nahát ez hallatlan. Te az én lakodalmamra harminc üveg szódát hozatsz? Hatvanat kellett volna!

Sipos. Mit szól hozzá? Az az ő színe! -75- Házmesterhez. Küldjön át a kocsmába azonnal, ami szódájuk van, hozzák rögtön át.

Irma. A gratulánál mindenkinek adott csókot, csak nekem nem. Pedig én szerelmes vagyok a Sipos úrba, nagyon jól tetszik tudni.

Irma. Most már nem kell. Megvárom, amíg részeg lesz, akkor kapok kettőt. Elsiet a konyhába.

Házmester a konyha felé ordít. A Julcsa menjen át a Morbitzerhez szódáért!

Sipos. Ne ordítson! Egy pápai kamarás ül az asztalnál és itt ordítanak, mint a sakálok. Menjen oda és ott mondja meg!

Julcsa megjelenik a konyhaajtó küszöbén. Megyek már! Kiszalad az udvarra és jobbra eltűnik. -76-

Sipos. Olyan ez, mint a bolondok háza. Minek ez a kapkodás? Nyugalom és rendszer. Egy, kettő, szóda, bor, kávé. Egy, kettő, kacsa, liba, rétes, dinnye. De nem össze vissza mindent. A cigányokkal mi van?

Közvetlenül a tornácnál, az udvaron jobbról megjelenik a két fényképész, eszközökkel.

Fényképész. Van szerencsém jónapot kívánni. Itt van a fényképész az ő amerikai gépével és igaz magyar jókívánságaival. Nevem Stiaszni. Fogadja ifjú férjuram legbensőbb szerencsekívánataimat. -77-

Szakácsné a konyhaküszöbön. Kati, kérje el a nagyságától a kulcsot, elfogyott a kockacukor!

Kati. Most nem lehet, most fényképezés lesz. Házmesterrel együtt beáll a csoportba.

Sipos. Csöndet kérek! Most maradjatok egy kicsit nyugton, le lesz fényképezve az egész társaság. Népség, cselédség, ide a háttérbe. Házmesterék! Szakácsné! -78-

Házmester az udvar tulsó végébe mutat. Ott jön a Julcsa, hozza a szódát, még majd beleszalad a csoportképbe! Állj!

Fényképész. Most kérem, szíveskedjék mindenki nyugton maradni és tessék mindenki énrám nézni. Ne tessék megijedni, magnéziummal lesz dolgozva, mert már nem elég erős a napfény. Vigyázat. Nagy csönd. Egy!… Kettő!…

Szakácsné a konyhaküszöbön, beleordítva a csöndbe. Kati, kérje már a kulcsot, nincs kockacukor!

Fényképész. Tehát újra kezdem az olvasást. Nyugalom és rám nézni mindenki! Nagy csönd. Egy, kettő, három. Nagy csönd és várakozás.

Irma. Jó, visszük a sört is. A kezébe adja a korsót, így sietnek a konyha mögötti ajtó felé. Lilike bőgve viszi a sört.

Anya előresiet a pohárszékhez és egy csomó edényt vesz el onnan. Házmesterné terítékeket tesz a tornác-asztalra. Julcsa már keresztülszaladt az udvaron a szódákkal és most Házmesterrel együtt rakja a jeges fazekakba.

Adél előrejön az asztaltól a tornácra. A kacsát, ami megmaradt, szépen összerendezni a tálakon és a jégszekrénybe -80- tenni későbbre. Az uborkát is a jégre. Édesanyám nem engedem, hogy fárassza magát, csak maga üljön vissza a vendégekhez.

Adél. Nem engedem anyám, maga csak menjen az asztalhoz, maga itt a legfőbb vendég. Megcsókolják egymást.

Anya. Oly boldog vagyok, hogy te ilyen köztiszteletben állasz. Milyen szép vendégkoszorú! Itt van a plébános, az előljáró!

Adél. És Gál kapitány a Magyar Folyamtól! Higyje el, anyám, tízévi munka után jólesik ez a megbecsülés. Jómodorral és tisztességgel szereztem.

Adél. Nem lehet. Elveszi a kezéből az edényt. Itt én dirigálok, drágám.

Adél. Ma és mindörökké. Tessék leülni a helyére, enni és inni. Mi esne most jól édesanya?

Adél bekiált a konyhába. Egy óriási csésze jó tejszínes kávét a mamának azonnal! Minden félórában egy liter tejeskávét a mamának, amíg le nem fekszik.

Adél meglátja a Lilikével visszaérkező Irmát. Mindjárt! Irmához. Mért nem volt szóda? Rendbe van a szóda?

Irma előrejön, Lilikét a helyére ülteti, a sört kiveszi kezéből és elébe teszi. Hát hogyne volna rendben.

Adél. Úgy beszélsz, mintha te hoztad volna. Szegény Julcsa szaladt érte, szegény lemaradt a fotografiáról a te hibádból.

Sipos. Házmester, szaladjon a trafikba, hozzon egy skatulya Britannikát a plébános úrnak, a kapitány úrnak, meg az előljáró úrnak. A többinek hozzon Kubát. Van magánál pénz?

Házmester. Mindjárt itt leszek kérem! Egyszer van lagzi! Elszalad a jobb elülső ajtón, majd később visszajön az udvarba a szivarokkal.

Sipos. Te meg ne rakosgass itt, gyere vissza a vendégeidhez. Beszélj egy kicsit a pápai kamarással. Máma nem kell tűzről pattanni. Nyugalom és rendszer. Most már rendben van minden. Csak a mamád mindig otthagyja Gál kapitány urat.

Adél. Igen, de a mamám nem bírja. Egyszer Triesztbe utazott, akkor nagyon rosszul volt és azóta szédül, ha a tengert dicsérik neki.

Viola. Adél néni, ez nem járja, ne dolgozzon máma, máma maga itt menyasszony. Elveszi tőle a tányérokat. -84-

Viola. Az mindegy. Amíg a fejin van a mirtuskoszorú, addig menyasszony. Menjen, kérje maga is a Szász Bandit, hogy hegedüljön. Olyan utálatos, úgy kéreti magát.

Szakácsné a küszöbön. Nagysád az istenért, a spájzkulcsot kérem, nincs kockacukor.

Irma. Semmit. Tessék csak ideadni. Elveszi tőle. Vissza kell tenni ide. Az öreg nagysád vette el innen izgalmául, attól elvette az Adél nagysád, attól elvette a Viola nagysád, attól elvettem én, pedig nem is vagyok nagysád. Visszateszi a pohárszékre. Minden nagysád izgatott.

Irma. Már hogy volna az enyém, mikor a házmesteréké. Hogy lehet nekem gyerekem? Én még csak tizenkilenc éves vagyok.

Irma. Bizony. Én adtam neki. Nem is János, mint a kocsis. Viola kisasszonynak is szép neve van.

Viola. Én nem szeretem. Egyszerűbb nevet szerettem volna. Sári, Zsuzsi, Erzsi, Anna.

Irma. Viola is egyszerű. Az embernek mindjárt egy szag jut eszébe. De olyan jószagú. Mint Rózsa, Ibolya.

Irma. Aki azokat a gyönyörű tragédiákat írja a Nemzetibe. A vezetékneve nagyon közönséges. Sepszkir. De a keresztneve, az aranyos.

Irma. Ó, sokan. Az angyalok a plafónról. Odamegy Violához, meghatottan. Viola kisasszony a Császár úr karján volt a templomban?

Irma. Én ott voltam a mult héten, mikor a Sipos úr meg az Adél nagysád megkérték egymás kezét. A Sipos úr már akkor meg akarta verni az Adél nagysádot. Könnyeit törli.

Irma. Hát nem tetszik tudni, hogy én szerelmes vagyok a Sipos úrba? Az egész város tudja. Azért iszok, bánatomban.

Irma. Már három pohár pálinkát megittam. Én azt hiszem, már részeg vagyok. A Viola kisasszony papája is részeg már.

Viola. Az én papám minden esküvőn részeg. Máskor alig iszik. De ilyenkor mindig eszibe jut boldogult szegény mama, és ő bánatában sokat iszik és olyankor mindig sír.

Irma. Aránylag keveset. Máma akkor kezdtem sírni, mikor megláttam a Viola kisasszonyt a Császár úr karján. Viola kisasszony a Császár úrba szerelmes?

Viola. És főleg, tudja, kifogástalan. Ez ma ritkaság. Sipos nem olyan kifogástalan.

Irma. Én ezen nem gondolkoztam kérem. -90- Én most csak arra gondolok, hogy ma megnősült kérem. Tudja isten, mi lesz velem.

Irma. Úgy fáj kérem, mintha egy rossz fogam volna itt a bal mejjemben. Úgy sajog. A templomban majdnem elájultam. De most már nyugodtabb vagyok, kérem, mert már tudom, mi lesz itten máma.

Irma. Igen kérem. Még megiszok egy pohár pálinkát, attul jól elszédülök és akkor felfordítom a világot.

Irma. Igaza van, minek az nekem? Pedig szerelmemhez jó volna. Ha kokkot volnék, Sipos úr is szeretne. Sipos úr oly vadregényes, mint egy nemes paripa.

Irma. Nem kérem. Ő friss. Ő soha nem köhög. Pedig éltesek mindig köhögnek. És én még nem láttam köpni se, soha.

Irma. Ó nagyon hervadok utána. De most bánatomba elmegyek kokkotnak. Úgyis annak tart mindenki.

Császár kissé ivott. Drága Violám, mi önt nélkülözzük. Jöjjön, a Szász Bandi hegedülni fog.

Császár hetykén. Nem csúfolom, becsületszavamra. Nézze meg, Violám, nem olyan ebben az egyszerű cselédi ruhában, mintha hercegnőnek született volna?

Irma. Nem udvarol kérem. Csak húzni akarja velem a Viola kisasszonyt. A Viola kisasszonnyal meg az Adél nagysádot húzza, mert azt szereti.

Irma. Mer máma itten botrány lesz. Én megiszok még egy pohár pálinkát és itten botrány lesz. -94-

Viola. Szégyelje magát. Az előbb még udvarolt neki. Így beszélni egy nővel. Én önt lenézem. Lenézi és elsiet vissza az asztalhoz.

Irma Énnekem úgy fáj a szivem, hogy én nem tudom, mit csinálok. Ne uszítsanak, mert itt olyan lessz, amilyen még nem volt!

Irma egyre vadabbul. Tegezek én ma -95- mindenkit! Majd meglátod. Mit adod a grófot? Rongyos ékszerész vagy!

Irma. Ott bizony. De nézd meg a nyakamat, nézd meg a kezemet, nézd meg a rüsztömet, nézd csak meg, ez nem cselédláb, biztos, főúr volt az apám. «Szomorú kis rüsztöm, Édes angyala!»

Császár. A hercegnő titokban pálinkát iszik, végleg megbolondult és kezd életveszélyes lenni.

Adél idegesen. Holnap reggel vonatra ülsz. Vége. Nem tűröm tovább. Kilöknélek már most, csak nem akarok botrányt csinálni. -96-

Adél. Már reggel óta idegessé tesz. Nem lehet ráismerni. Az öltözködésnél segített nekem és olyan közel hajolt a nyakamhoz, hogy azt hittem, meg akar harapni. És most még ez a pálinka!

Adél. Nézze… hogy villog a szeme, most is úgy néz rám, mint egy gyanus macska.

Irma. Nem értem, mit mond, de ha azt mondja, hogy szerelmes vagyok a Sipos úrba, akkor igaza van neki németül is.

Irma Lilikét kivezetve. Gyere Lilike, egyedül akarnak maradni. Lilikével jobbra el. -97-

Császár. Most ne ezzel törődj. Egy pillanat időnk van. Hát persze, hogy magunkra akartunk maradni.

Császár. Sose szerettél úgy, mint ma. Mit tettél velem? Tönkretetted az életemet.

Adél. Én most… rettenetesen érzem magam. De iszonyú erőt érzek ebben a ruhában és abban a társaságban, amely ott ül és becsül engem. Ezt meg kellett tenni. Majd csak beletöröm magamat.

Adél. Nem fogsz soha. Csak én foglak szeretni, mint egy kutya, még sokáig. Egyre kevésbbé, vagy egyre jobban, még nem tudom. De nem látsz többé.

Császár. Te főzöl engem. Mirtussal a fejeden és lobog a szemed, úgy nézel rám, mintha fel akarnál falni.

Adél. Te gazember… mért nem tűröd, hogy okos legyek és becsületes legyek?

Császár. Akkor lettél volna okos, mielőtt először megöleltél. Tudod te milyen nehéz tégedet abbahagyni? Hát lehet azt kibírni?

Császár. Az én menyasszonyom vagy. Azt csináltál volna velem, amit akarsz. Az ujjadra csavartál volna. Mért hamarkodtad el? -99-

Adél. Becsülj meg. Segíts rajtam. Ne mondj ilyen szavakat! Nézd, egész testemben reszketek ez alatt a rabruha alatt.

Adél. Hát aztán? Holtra válva, remegve. Ne nyulj hozzám. Istenem, segítsd meg a te szegény szolgálódat. Mi lesz velem, ha hiába tettem ezt az egészet? Mért állok én most itt? Mért beszélek vele? Mért jöttél ma ide?

Adél. Mért követeltem? Mért vagy itt? Mért van ez a ruha rajtam? Nézd, milyen verekedés van itt bent a mellemben… Alig tudom visszafogni. Hát ilyen nehéz ez? Holnap elmégy.

Adél szerelmesen néz rá. Mondd… mért tettem én szerencsétlenné magamat? -100-

Adél. Neked… neked, valami rossz fény van a szemedben! Azonnal menj és feküdj le!

Irma. Nem megyek! És jó fény van a szememben! És a legszebb fény van a szívemben! Mért félsz tőlem, te halvány mirtus-menyasszony, talpig fehérben!

Irma vadul. Most a konyhába szaladt, hogy a Sipos úr ne lássa, hogy magával sugdolózott. -101-

Irma. Amióta részeg vagyok, mindent ki kell mondani. Neked tizenkét ingedből kilenc rongyos. Semmit se tudok magamba tartani. Kilyukadt a szívem, most folyik, mint a rossz fazék!

Sipos. Adél hol van? Azt hiszem, be kéne hurcolkodni az ebédlőbe, mert eső lesz.

Irma bátran. A konyhába szaladt, hogy a Sipos úr ne lássa, hogy a Császár úrral sugdolózott.

Császár felháborodva. Le kell csukni ezt egy szobába, kulccsal bezárni, mert pálinkát ivott és nem lehet vele bírni!

Irma. Igenis, végtelen fájdalmamban, mert maga megnősült. Kiszakadt a szívem tőle. -102-

Irma. Nem akartam mondani, de nem tudtam visszatartani. Te édes drága mártir, csak most ne legyél mérges.

Császár. Dehát mért kell ezt tűrni kérem? Ki ez kérem? Nincs ez ellen védelem?

Sipos. Menjen csak vissza, kérem, a társasághoz. Majd én megkurancolom őnagyságát.

Császár visszamegy az asztalhoz, ahova később Adél is visszasiet a konyhából.

Irma vadul. Igen, de gyere te is velem, te szép őszi felhő. És zárkózzunk be együtt.

Sipos. Ha itt nem bír veled senki, én tényleg felviszlek a padlásra és bezárlak.

Sipos. De hát mi ez? A legutolsó cseléd -103- akarja megzavarni a lakodalmamat? Rendőrrel foglak elvitetni!

Sipos nagynehezen türtőztetve magát. Mondd: nem lehet veled okosan beszélni?

Sipos. Látom a szemedből. Puskapor van a szoknyádban. Szégyeld magad. Te nem vagy tisztességes.

Irma hozzáhajol. Nézd milyen szép vagyok, mikor így könnyben úszik a szemem. Csak egyszer mondd, hogy igen.

Irma. Ne csináld ilyen üzletiesen. Én olyan szegény vagyok, de olyan szép -105- vagyok! Azért fürdök mindig. Láttál volna meztelenül, mikor égszínkék voltam!

Sipos. Ne beszélj annyit. Magához kapja, megcsókolja erősen. Na, most nyugton maradsz?

Irma szédülve. Hogyne, kérem szépen. Lélegzetet vesz. Hány csók volt ez?

Sipos. Most eredj és feküdj le. Aludd ki magad. Mit csináltál itt a Császárral?

Sipos dühösen, komolyan. Most azonnal meg fogod magyarázni, amit mondtál. Egy-kettő! Addig nem mégy el innen, amíg ezt meg nem magyarázod! -106-

Házmester Katival jön balról, tányérokkal. Menjen a konyhába, hozza ki az ebédjét.

Sipos nagyon idegesen. Nem mégy. Itt maradsz, amíg visszajövök. Mindent el fogsz mondani. Majd adok én neked! Megállj! Visszamegy a türelmetlenkedő asztaltársasághoz.

Irma vadul. Igenis megállok! Igenis mindent el fogok mondani! Most gyön a dolog! Iszik egy üvegből. -107-

Házmester. Este van, már feljött a vacsoracsillag, mi meg most jutunk hozzá, hogy ebédeljünk. Leül az asztalhoz.

Irma. A Lilikét? Lefektettem. A tornác bal szélén áll, fölfelé fordított tekintettel, mintha az égre nézne.

Irma. Hálát adok a jó istennek, hogy háromszor megégette a szájamat a Lajos.

Hangok. Csönd! – Halljuk! – Nem esik! – Halljuk Stetnert! – Esik az eső!

Stetner. Leszek bátor az ifjú párt verses költeményben felköszönteni. Kérek egy kis figyelmet.

Sipos. Kedves barátaim! Mindenekelőtt hálás köszönet Stetner barátomnak a -110- gyönyörű költeményért, mellyel bennünket felköszöntött. Én nem vagyok költő…

Sipos. Kedves barátaim! Én nem vagyok költő, tehát én csak egyszerű prózában válaszolok az én kedves Stetner barátomnak.

Sipos. Rövid leszek, aztán rögtön behurcolkodunk az ebédlőbe. Az a jó ebéd, amit ma itt kaptunk…

Irma süvítve. Az Adélnak gyereke van Szegeden az intézeti gimnáziumban, egyenruhája van, mint katonának! Az Adél a Császárt szereti, nem a Sipost! A Sipos meg van csalva! A Sipos meg van csalva!

Sipos dörgő hangon. Csöndet kérek! Nagy csönd, folytatja. Tisztelt barátaim, az a jó ebéd, amit ma itt kaptunk, nem az én érdemem, sem az én kedves feleségem érdeme. Azt hiszem, nem árulok el államtitkot, midőn elárulom azt, hogy ezt a jó ebédet özvegy Romajzer Károlynénak, az én drága anyósomnak köszönhetjük!

Császár előreszaladt Irmához, fojtottan kiált rá. Mit kiabálsz itt? Fogod be a szádat? Megöllek, leütlek!

Anya rögtön Császár után szaladt előre. Az istenért, mi van itt! Ne bántsa! Közibük áll. Minek csinálod ezt, mi?

Irma magánkívül, szinte ihletten, harsányan. Én nem félek senkitől! Én nem tudom magamba tartani! A Sipos Lajos -112- már egy év óta lesz csalva! Én nem hagyom a Sipos Lajost megcsalni! Május huszadikán bement az Adél a Császárhoz délután négykor, mikor a Sipos fénysugár Budaörsön volt, és kigyött tőle este kilenckor slafrokban és visszament hozzá szerelmezni és ottmaradt nála reggel négyig, én egész éjjel virrasztottam, esküszök az istenemre, úgy legyek boldog!

Sipos dörgő hangon. Csöndet kérek! Hálás köszönetemet fejezem ki tisztelt vendégeinknek…

Irma már az első szóba belevág, túlharsogja. Slafrokban volt, úgy legyek boldog, zöld selyem slafrokban volt! Dulakodik Császárral, aki le akarja fogni. Öljetek meg, de nem hagyom a Sipos Lajost megcsalni! Június negyedikén, kéremszépen, csütörtökön, egész éjjel a Császárnál aludt a menyasszony, még ha megölsz is, akkor is megmondom, én bementem oda reggel nyolckor, mert láttam a Császárt elmenni hazulról és az Adél -113- menyasszony ott aludt a Császár ágyában, mert elfelejtett fölkelni, engem vágjatok szét, tépjetek szét, én felakasztom magamat, de nem hagyom a Sipos Lajost megcsalni!

Házmester. Szent isten, hamar bevinni mindent! Ugorj Kati! Kirohan az udvarba.

Általános zaj, kapkodás, az asztalt leszedik, vendégek és cselédek vegyesen, mindent kicipelnek az udvarban jobbfelé.

Hangok e közben. Az ebédlőbe! Az abroszt! A poharakat! Jaj a ruhám! Elájult! Az Adél elájult! Nem ájult el! Mindenki a fedélzetre! Siess! Szaladjunk! Vigye a tálat! Az uborkát! Ne az uborkát, annak nem árt! Kapitány úr, a süteményt! Mindenki a fedélzetre! Megmenteni a csokoládétortát! Julcsa! Irma! Irma!

Anya a tornác közelében. Hála istennek, hogy jött ez a kis zivatar! Nem is jöhetett volna jobbkor.

Lassan elvonul a lárma jobbra, az udvar kiürül. Tompa dörgés távolból. Az eső sűrűn, hangosan zuhog. Mindenünnen csurgás, locsogás. Nyári zápor. Sötétség. A tornácon kigyullad két villanylámpa. -115-

A jobb felé vezető ajtó mögött világosság támad. Világosság van a konyhában is.

Dörgés. Az udvaron három bőrig ázott alak rohan át a konyha felé. Ott megállnak és lihegve rázzák le magukról a vizet. A cigányok, hangszerekkel.

Primás. Hüj, azt a hétkerekű tüzes szekerit, annak is, aki kitalálta! Az ingem is vizes lett. Előrejönnek. Itt vannak a cigányok.

A cigányok bemennek a jobb ajtón az ebédlőbe, ahol diadalordítás fogadja őket. Az ajtó becsukódik. Rövid idővel ezután már meg is szólal benn a zene és fojtottan hallatszik, végig.

Irma ünnepélyesen, hangosan, elnyomott zokogással a hangjában. Engem nem lehet bántani, mert én most fölemelkedek. -116-

Irma. Holnap reggel meghalok. De nem hagylak megcsalni. Nem félek. Én a halál menyasszonya vagyok és reggel lesz az esküvőm. A supniban van egy nagy szög, arra akasztom magamat. Én meg akarok halni.

Sipos. Majd akkor halsz meg, amikor én megöllek. Most előbb beszélj, tudni akarok mindent.

Adél mindvégig erélyesen, felindultságát leküzdve, harsány határozottsággal. Nem nyulsz hozzá. Pakolni pakolsz, ha akarsz. De előbb mást csinálsz. Majd én mondom meg, hogy mit.

Adél. Egy szót se! Nem a te ügyed. Az én ügyem. Itt baj történt, de velem. Ne félj, nem mosakszom. Sürgősebb dolgom van. És én veszem át az intézkedést.

Császár. Rendelkezzék velem, azért jelentkezem, mert nem akarom, hogy azt mondják megszöktem. Aztán csomagolok és megyek. -118-

Adél. Mind csomagolni akar. Hát senki se csomagol. Senki se megy. Mindenki ittmarad. Ha én most elvesztem a fejemet, végem ebben a kis világban. Most ez itt lakodalom és ez lakodalom is marad. Nem kell bámulni, nem kell kapkodni, itt van az én fejem, majd én elintézek mindent. Maga visszamegy és táncol. Érti?

Adél. Rögtön azután én is bemegyek és akkor maga velem táncol. Minket itt összetörtek, de az ő számukra nem történt semmi. Táncközben, jól figyeljen ide, mosolyogni fogunk. Nem szemtelenül, hanem szerényen. Mintha én boldog volnék és maga örülne ennek. Nem kérdezni. Szót fogadni. Bemenni és táncolni.

Adél. Tényleg és azonnal. Bemenni és táncolni. Nevetni és énekelni. Egy-kettő. És mosolyogni velem együtt, majd úgy, ahogy én. Indulás. -119-

Adél. Az most nem számít. Rosszabbat már nem kiabálhat, mint amit kiabált.

Irma. Én megmutatom neked, te mirtusmenyasszony, hogy hogy kell egy férfit szeretni!

Adél. Ne beszélj. Most nincs büntetés, most elintézés van. A bolondot futni hagyom. Mindig szabad haragudni, csak akkor nem, amikor intézkedni kell. Ez nagyon nehéz. De én bírom. Neked azt parancsolom…

Adél. Azon a jogon, hogy erősebb vagyok, mint te. Én tisztán állok előtted.

Adél egész testében remegve. Én megmondtam, hogy nem szeretlek. Én megmondtam, hogy kit szeretek. Megmondtam, -120- hogy nem szerelemből megyek férjhez, hanem orvosságnak veszlek be, szerelem ellen. Mégis elvettél, felöltöztél és engem ebbe felöltöztettél. Itt baj történt, de új dolog nem történt. Ami fontos, azt tudtad, a többi egy részeg, félbolond gyereknek a hisztérikus visítása. De én azt se cáfolom. Becsületesen megmondom, nem is igen lehet. Ez egy katasztrófa.

Adél. Én nem kaparítlak téged többé. Lesz, ami lesz. De ezen a napon és ezen a részeg csirkén én nem fogok elbukni. Én ma idecsődítettem mindenkit, akire adok. Itt van az anyám, itt a pap, itt az előljáró, itt van Gál kapitány, itt a Morbitzer, a Schöja, a Balázsi, a Viola, itt vannak a rokonaim és a szobauraim és a cselédeim és a szomszédaim, itt most nincs harag és erkölcs és igazság és büntetés, itt okosság van és elintézés.

Adél. Te csak olyan tisztességes vagy, -121- mint minden férfi. És az nagyon kevés. Én vagyok most tisztességes.

Adél. Csomagolsz, de csak holnap. Akkor még segítek is. A nászéjszakát elengedem neked.

Adél. Majd adok én neked erkölcsi alapot a fejedre, hogy meg ne sántulj. Nem fogsz ma engem csúffá tenni. Nem leszek lakzin otthagyott menyasszony. Nem hagyom magamat! Tőled most azt követelem…

Adél. Majd ha levetettük az egyenruhát és ha hazament a lakzi. Addig én vagyok a kapitány. Most én bemegyek a vendégeim közé és énekelni fogok velük és táncolni fogok velük. -122-

Adél. Ha nem volnék rá képes, alulmaradnék. De többet mondok: te is képes leszel rá.

Adél remegve. Be fogok menni az ebédlőbe a vendégekhez. Igenis komédiázni fogsz, eleget ittál, ne józanodj ki. Most valcert játszik a cigány. Egyet táncolok a Császárral. Aztán csárdást rendelek. Mikor te itt kint meghallod a csárdást, bejössz te is. A szoba közepén fogok állni a kapitány úrral és a plébános úrral, a lámpa alatt. Te odajössz, jól megfogod a derekamat és csárdást fogsz velem táncolni.

Adél. Még pedig előbb lassút, aztán frisset. És nemcsak úgy markirozva, hanem jól ki fogod rakni, ahogy szoktad. Érted?

Adél. Át fogod kapcsolni a gyomrodat felháborodásról csárdásra. Nem fogtok a víz alá nyomni. Erkölcsös iparos urak. Csábító iparos urak. Ezt még kicsikarom tőled, aztán nem reflektálok rád. Ezzel a tánccal kvitt vagyok veled. Elhagyhatsz. Grófnak a babája voltam, úr vagyok. Egy csárdásért visszaadom a becsületedet. Megértetted?

Sipos. Megértettelek fiam. Én ugyan nem tartozom neked semmivel, legföljebb mától kezdve megint a régi házbérrel, de megteszem, amire kértél, csakhogy lásd: nem félek attól, hogy visszacsábítsz. Pedig te ezért ragaszkodol olyan nagyon még ehez a pár perchez.

Adél. Magyarázd, ahogy akarod. Engem csak egy érdekel: amint a csárdást hallod, bejössz. A lámpa alatt fogok állni, arccal az ajtó felé fordulva. Előbb lassú, -124- aztán friss. És a szemembe nézel. Aztán megcsókolsz. Aztán kvitt. Megértetted?

Adél. Nahát. Ehez tartsd magad. Szakácsné! Egy liter tejeskávét a mamámnak! Elsiet jobbra.

Sipos. Mit érek vele? Látod, mit tettél? Eridj mellőlem, ne lehelj rám, forró vagy, eridj innen.

Irma. Neked vagyok forró. Tönkretettem magamat miattad ilyen fiatalon. Vedd el az életemet. Ne menj vissza hozzá.

Sipos. Ez nem szerelem. Érzéki gyerek vagy! Megkívántál engem, mert bajuszom van és mély hangom van. De őrült vagy, szemérmetlen vagy. Rossz véged lesz. A te utad egy nagyon csúnya házba vezet.

Irma lázasan. A tied vagyok. Ne mondd, hogy nem tetszem neked. Most már szabad vagy, te nagy ember. Te tornyosulsz a többi fölött. Vegyél be abba a szomorú életedbe. Meglátod, kivirágzol, mint a rózsa.

Irma lelkesen, nagy hévvel. Tiszta vagyok mint az angyal, folyton fürdök, mindig neked, mindig mosakszok, mindig neked! Nézz meg, milyen tiszta vagyok! Olyan tiszta vagyok mint a lelkem!

Irma. Ne mondd ezt. Vigyél be a táncba. Szeretlek te mártir, mert megcsaltak és ki is nevettek! Én nem is ezért szeretlek! Tudod mért szeretlek! Mert senki se szeret, csak én. A mellére borul.

Sipos keserűen maga elé. Szép lakodalom. Itt állok, szerelmeskedem a cseléddel.

Irma egyre lelkesebben. Én tündércseléd vagyok! Látod, szegény Hamupipőke voltam, mégis eljöttem a bálodba, ahol a királyok táncolnak… itt marad az üvegcipőm, amit a tündértől kaptam, mezítláb megyek haza… de megtetszettem neked… majd jössz utánam a cipővel… keresel majd az egész világon, amíg megtalálsz és szerelmesen borulsz rám, te Lajos király, reámborulsz, te Sipos király, te drága Lajos király, mért nem halok meg mostan mindjárt itt, a te erős kebleden?! -127-

Az ajtó mögött pillanatnyi szünet, aztán nagy robajjal megszólal a bús csárdás.

Az ajtó nyílik. Adél kilép a küszöb elé. Az ajtó nyitva marad. A zene szól.

Adél Sipos karjába karol és lassan elindulnak ketten, be a muzsikás szobába. Adél fölemelt fejjel, élénken mondja. Föl a fejet, Sipos!

Irma utánuk lép néhányat, figyel a duhaj csárdásra. Aztán fojtottan sírva, gyorsan nagykendőt kerít a nyakába, az asztalhoz szalad, ott egy darab kenyeret piros szalvétába kötöz, kis batyúvá, aztán az ajtó felé fordul. Isten veled! «Fájdalmamnak angyala, könnyeimnek zápora»… Isten veled!

Átszalad balra a tornácon, a konyhaajtónál kiszalad az udvarba. Tompa mennydörgés, végig. Ebbe kiáltja fájdalmasan: Isten veled, drága mérges!…

Átszalad az udvaron, kiszalad jobbra. Mintha az utcán futna a viharban, a távolodó tompa dörgésben egyre messzibbről hallani zokogó, fájdalmas kiáltását: Isten veled! Isten veled!

Földszinti várószoba a kerületi kapitányságon, ódon kültelki házban. Hosszúkás, fehérre meszelt hivatalszoba, melynek hátul két ablaka és egy üveges ajtaja van. Ez mind egy kis udvarra nyílik. Balról elől ajtó, mely a rendőrtanácsoshoz vezet. Hátul a bal ablaknál íróasztal, mögötte aktaszekrény. Jobb szélen íróasztal, fölötte a falon a főkapitány arcképe. Ez alatt valami hivatalos táblázat. Néhány szék. Hátul, a hátfal mentén, szemben a közönséggel, két hosszú fapad a felek számára. Mindenik padon öt ülőhely.

Mikor a függöny felgördül, a bal íróasztalnál ül és dolgozik az Irnok. A jobb íróasztalnál ül az Őrmester, őszes hajú, derék öreg rendőr. Hátul a padon sorban ül: a bal szélen Sipos, még a tegnapi ruhában, mellette a földön utazóbőröndje, ezen kabátja és kalapja. Mellette sok üres hely. Aztán jó messze Adél, -130- már kipihenve és átöltözve, majd Adéltól jó messze, a pad másik végén, egymás mellett Házmester és Kati.

Hosszú, igen hosszú szünet. Az Irnok és az Őrmester egykedvű, Adél maga elé néz, házmesterék meg vannak ijedve, Sipos nyugtalan.

Sipos az irnokhoz, cédulával a kezében. Kérem szépen, nem lehetne megtudni, mért vagyunk mi ide beidézve?

Sipos. Sejtelmünk sincs róla, kérem, és már itt ülünk egy félórája. Tíz órára voltunk idézve sürgősen és már féltizenegy.

Őrmester. A tanácsos úrnál kihallgatás folyik. Várjanak türelemmel a sorukra.

Sipos. Sejtelmem sincs, mit akarnak tőlünk. Nézi a cédulát. «Tíz órakor.» Oldalt, kék ceruzával: «Sürgős.»

Sipos. Tényleg, magának lesz igaza. Nem lehet más, mint a cigányzene miatt. Meddig nyúzta az a három vályogvető?

Sipos. Azt viszont hallottam úgy félálomban, hogy a Stetner még ordított sokáig.

Házmester. Borzasztóan. Reggel ötkor ráborítottuk a jeges vizet, akkor elhallgatott és hazament.

Sipos. Biztos, hogy a szomszédok jelentettek föl, éjjeli csendháborításért.

Kati. Miféle csendet háborítottunk kérem? Szép kis csend volt az! Folyton dörgött az ég, mintha le akarna szakadni.

Őrmester. Mit akarnak? Cédulát vesz át tőlük. Várjanak kint, maguk tizenegy órára vannak idézve. Ezek itt most a tízórások. Rájuk nyomja az ajtót, visszaül a helyére.

Az üvegajtó nyílik, belép Roticsné és Társalkodónője. Roticsné drága, bús, fekete selyemruhában, gyászban. -133-

Adél. Szeretném tudni, hogy mit határozott? Sipos nem felel. Azt kérdeztem, hogy mit határozott?

Adél. Én el vagyok mindenre készülve, de tudnom kell, mihez tartsam magamat. Szóval elhagy?

Sipos. Ez olyan tiszta munka, mint az angol polituros bútor. Erről nem is érdemes beszélni. Kérem, kiméljen meg.

Adél. Meg fogom kimélni. Megigértem tegnap, állom a szavamat. Csak az érdekel, mi lesz a fehérneműjével.

Sipos. Benne. Ecset, zsilett, timsó, cipőkanál, hálóing, nyakkendő, zsebkendő, szivar, bajuszkötő, hajvíz, gallér, ne féljen, minden.

Adél. Nem tudjuk, miért idéztek be. Valószínűleg nagy volt a lárma a lakodalmon és feljelentettek éjjeli csendháborításért.

Császár. Ez hallatlan. Kérem, én rendelkezésre állok, én itt maradok, én tanu vagyok, bármit akarnak maguktól. Őrmesterhez. Kérem, én tanu vagyok.

Császár leül Roticsné mellé. Én úgy meg voltam lepve. Mikor fölkeltem és szétnézek, az egész ház üres, csak a Julcsa van otthon, azt mondta, hogy mind idejöttek. Adélhoz. Kik ezek?

Ilona. Köszönöm, én inkább állok. Szerényen áll meg a pad jobb vége mellett. Kati elhúzódik tőle. Mind balra rukkolnak, még Adél is.

Sipos. Nahát, most már aztán nevezzenek Pinkásznak, ha egy szót értek az egészből. Fölkel, erélyesen. Kérem szépen, bocsánatot kérek, de most már igazán bátorkodom komolyan megkérdezni, mit akarnak itt tőlünk és miféle társaságba vagyunk itt keverve?

Elakad a szava, mert a baloldali ajtó, mely a rendőrtanácsoshoz vezet, kinyílik és kilép rajta Irma. Irma narancsszínű, legmodernebb, mélyen kivágott báli ruhában van, tele csillogó aranyflitterrel. A ruha agyongyűrött, viselt, piszkos. Fején csillogó fejdísz. Narancsszínű harisnya, piszkos fehér báli cipő. Az egyik harisnyája lelóg.

Irma megtörten, a zokogástól fáradtan, senkit meg nem ismerve, megy végig a szobán, lezökken az Őrmester íróasztala mellett jobbról -139- elől álló székre, elrejti arcát és keservesen sír.

Sipos. Én tegnap részeg voltam, azt tudom. Biztos, hogy most alszom valahol, a kertben vagy az ágyban és ezt mind álmodom. Fogdossa magát.

Sipos. Kérem, tessék engem azonnal bevezetni a méltóságos tanácsos úrhoz, mert én megőrülök és szétverem ezt a korcsmát.

Sipos. Én be akarok menni a vezetőséghez. Hol van itt a vezérigazgató? Indul. -140-

Irnok. Azt, aki ott ül. Özvegy Roticsné, úgynevezett bűnbarlang-tulajdonosnő.

Sipos keservesen vigyorogva. Most aztán igazán biztos kezd lenni, hogy otthon alszom valahol a Tavaszmező-utcában. Borzasztó mélyen aludhatom, hogy még erre se ébredek fel.

A bal ajtó nyílik, kijön onnan a Rendőrorvos és a Rendőrtanácsos. Mögöttük az ajtónálló. Irnok és Őrmester feláll.

Rendőrorvos. Ne fáradj, tanácsos úr, köszönöm szépen, a viszontlátásra.

Tanácsos. Én köszönöm. Szervusz doktor. És még egyszer köszönöm, hogy így vigyázol a becsületemre. Légy nyugodt, ellátjuk ezt a dolgot. Este hol vagytok?

Rendőrorvos. Kérlek, Margiték megjöttek Szegedről, vacsora után átmegyünk a Morbitzerhez cigányt hallgatni. Nem jönnétek ti is?

Tanácsos. Szervusz. Ha csak lehet, jövünk. Kézcsókomat Herminnek és Margitnak. Kézcsókomat Vilmának, Erzsikének és Piroskának.

Sipos. Engedelmet kérek, van szerencsém -142- magamat bemutatni. Sipos Lajos vagyok.

Sipos. Azt mondják kérem, a rendőrorvos úr a följelentő, itt ülünk kérem egy ijedtségben kérem, miről van itt szó, tanácsos úr?

Őrmester feláll. Tanácsos úrnak alásan jelentem, én nem tudom, de valaki be van itt szagosítva, már én is alig bírom.

Tanácsos Roticsnéhez. Biztosan maga parfümös, de megálljon, beparfűmözöm én magát máma azért, amit evvel a lánnyal csinált.

Roticsné. Nagyságos tanácsos úr, itt folyjon ki a két szemem, ha én egyáltalán szóbaálltam vele. -143-

Tanácsos. Ma reggel dr Ságody Tibor úr, kötelességéhez híven, mint rendőrorvos, sorrajártam a kerületben levő úgynevezett rosszhírű házakat. Az egyikben, amely Roticsné őnagysága tulajdonát képezi, reggel nyolc órakor ott találta az önök szolgálóját, Szabó Irmát, ebben a díszöltönyben, így, ahogy itt látja, amikor Roticsné őnagysága épen fel akarta venni tanoncnak az intézetébe.

Tanácsos. Őrmester, nyisson ki itt valamit, mert megfájul a feje az embernek ettől a pacsuli-szagtól.

Tanácsos. A lány biztosan jól ki volt tanítva, ez a báliruhás hölgy, mert nagyon hevesen védte Roticsné őnagyságát. Azt mondta, amit ilyenkor szoktak, hogy saját jószántából jelentkezett, szerelmi bánatában akarta magát erre a piszok életre adni, az orvos úr pedig rendőrt hivatott és behozatta őt ide, miután megállapította, hogy hazugságokat beszélt és ártatlan.

Tanácsos. A lány el volt keseredve, -145- össze-vissza beszélt mindent. Nekem azt hazudta, hogy neki van egy gyereke, valami Lilike.

Kati. Hazudik, kérem. Az az én gyerekem, ő nevezte el Lilikének, hazudik kérem.

Kati. Az ugyanaz a gyerek kérem. Az csak huszárnak volt öltözve. Az még fiatal ahoz, hogy lányokkal mulasson.

Tanácsos. Az tényleg még fiatal. Nekem mindjárt gyanús is volt ez az önvádolás. Fiatalkori hisztéria. Azért vettem különös gondjaimba. -146-

Tanácsos. Bizony rettenetes, hogy a gazdái így vigyáztak rá. Majd ellátjuk mi a maguk baját is. A lány azt vallotta, hogy szerelmes valami rajzolóba és az halálra kínozta, úgy hogy bánatában ment oda abba a rosszhírű házba.

Tanácsos. Most benn Rácz kapitány úr megállapítja, hogy itt csábítás, leánykereskedés esete forog-e fenn vagy igaz az, hogy ezt a szegény teremtést a bűnbe kergette valami disznó.

Tanácsos Irma felé. És majd téged is -147- ellátunk. Majd te leszel szives megnevezni.

Roticsné. Kérem. Milliószor bocsánatot kérek, de azt tetszett mondani, hogy nekem rosszhírű házam van.

Roticsné. Én nem lehetek kérem úgy kezelve, mint a többi. Azt a rendőrség is tudja rólam, hogy a legkorrektebben vagyok szervezve, kérem, én híres vagyok arról, hogy humánus vagyok, mint valóságos anya bánok a leányaimmal, nálam kérem vannak lányok, akik harmincöt év óta vannak ott. -148-

Tanácsos. Úgy dicséri, Roticsné, mintha az volna az ambiciója, hogy mi mind odaadjuk a lányainkat nevelni.

Roticsné. Csak azért mondom, mert nálam ki van zárva az, amiért a doktor úr tetszett feljelenteni. Én nem csábítok senkit sem, én tudom, hogy ez büntetendő, annyi eszem nekem is van. A hölgy becsöngetett nálam reggel nyolckor, mint egy bolond, kérem, ebben a kosztümben kérem, és evvel az illattal kérem, és azt kérdezte, hogy mikor nyitjuk az intézetet. Mondom, mi az, hogy mikor nyitjuk? Most csuktuk be. Hát hogy ő rossz nő akar lenni. Mondom, menjen a fenébe, hagyjon engem békén, legyen rossz nő máshol. Azt mondja, ha én nem hagyom őtet rossz nő lenni, ő beugrik a Dunába. Mondom, jó, tiszteltetem a halakat. Pont -149- akkor tetszett bejönni a doktor úr és mindjárt olyan idegesen tetszett neki fellépni, hogy mi ez, és hogy én lányokat csábítok, – ez mind azért van, mert a hölgy elkezdett sírni, az tűnt fel a doktor úrnak. Igaza is van, én életemben nem hallottam, hogy valaki föl akarja magát vetetni mint örömleány és ehhez úgy sír, mint egy bubánatleány. Én tudom méltányolni a doktor úrnak a felháborodását, de én tisztán fogok kigyönni ebből a dologból, mert én nem csináltam semmit, csak pechem volt. Mi az, hogy pechem volt? Még csak pechem se volt. Én éppen ki akartam dobni.

Roticsné. Kérem, én kénytelen vagyok -150- gyászban járni, mert máskép nem kapok sehol tiszteletet.

Roticsné. Az én életem egy nyitott könyv kérem. Én az Ellynor Glyn olvasok kérem, eredetiben, én a Pester Lloyd vagyok előfizetve, én minden nap leszek villanyozva kérem. A doktor úr engemet üldöz. Sír.

Tanácsos. Na ne sírjon, drága szép gyermekem. Nem kell félni, mi igazságos emberek vagyunk, ha magának igaza van, itt nem harapják le a fejét.

Roticsné. Nahát, aki az én fejemet leharapja, annak gönnolom azt az ebédet.

Roticsné. Hát itt marad. A Társalkodónőhöz. Please stay here and wait till I come back.

Adél. Nekem felolvasták a vallomását. Ő halálosan szerelmes Sipos Lajos bútorrajzoló úrba. Sipos Lajos bútorrajzoló úr visszautasította az ő szerelmét. Ettől végleg elkeseredett. Akkor Sipos Lajos úr reményt nyujtott neki.

Adél oda se néz. Sipos Lajos úr a saját esküvőjén háromszor forrón megcsókolta.

Adél. Őnagysága akkor boldog lett, mert azt hitte, hogy bírja Sipos Lajos bútorrajzoló úr szerelmét. De Sipos úr akkor kacéran ellökte magától, azzal az -153- indokolással, hogy ő érzéki. Sipos úr kacér ember. Később féltékenységi jelenetet csinált a hölgynek.

Adél oda se néz. Saját lakodalmán féltékenységi jelenetet csinált a mindenes szolgálójának. Azzal gyanusította őt, hogy viszonyt folytat Császár Pál műötvössel.

Adél. Sipos úr aztán felváltva hol csókolta, hol ellökte a hölgyet, és ezt addig ismételte, amíg a hölgy elkeseredése a tetőpontra ért. Sipos úr ekkor biztosította őt, hogy tehetsége van az érzékiséghez és unszolta őt, hogy erre a pályára lépjen.

Adél. Miután ezt az atyai jótanácsot többször és nyomatékkal megismételte, a hölgy elkeseredésében elszaladt tőle. A -154- ládájában volt megtakarított pénze, két dollár és tíz cseh korona. Ezt magához vette és elment a Schöja-kávéházba.

Adél. Hogy a Sipos úr által ajánlott pályára lépjen. A kávéházban megismerkedett egy leánnyal, aki már rálépett erre a pályára. Ez kicsalta tőle a két dollárját.

Ilona izgatottan. Kérem az nem igaz, a hölgy jogosan zokog. Én vagyok az a lány. Én nem csaltam ki tőle a két dollárját.

Ilona. Kérem az úgy volt, hogy ő bejött a kávéházba, csupa víz volt, mert esett az eső és én ott ültem a kassza mellett, mert nem lehetett kimenni az utcára, úgy esett az eső. És akkor megismerkedtünk és ő ezt elmondta nekem, éppen úgy, ahogy mondani tetszett. És én elmondtam neki az én életrajzomat kérem, én is éppúgy voltam mint ő, Becskereken, egy epebajos gyógyszerész -155- miatt és ezt elmeséltem neki kérem, reggel hat óráig. Akkor ő mondta nekem kérem, hogy neki kokottruha kell, mert ő úgy nem mehet jelentkezni. Én mondtam, hogy nekem van egy orange-crépe georgette-ruhám, flitterrel és laméval, én nem viselem, szívesen átadom neki akár ingyen is, mert egy kicsit át van táncolva. De ő követelte, hogy két dollárért adjam és én eladtam neki kérem. És tíz cseh koronáért egy fejdíszt kérem, az megér húsz cseh koronát, tessék nézni, hol tetszik ezt megkapni annyiért?

Ilona. Aztán eljött hozzám, én felöltöztettem és kifestettem, ő kifizette a csekély összeget és visszamentünk a kávéházba.

Ilona. Ő itatott le kérem engemet, mert én nem bírom az italt, kérem Unicumot ittunk, mert nekem savanyu gyomorbajom van, és ő egyre józanabb lett kérem, én meg alig bírtam a fejemet, mikor a főpincér őtet haza akarta vinni. -156-

Ilona. A főpincérnek megtetszett kérem és mindjárt látta, hogy privát, hát el akarta vinni kérem, de én megmentettem.

Ilona. Behittam kérem a főpincért a telefonfülkébe, ott felvilágosítottam és lekentem neki két pofont kérem és tiszta szívjóságból én kísértem haza a főpincér urat.

Ilona. Hiába tetszik gunyolni kérem, ha tudná, hogy fájt a gyomrom és milyen fáradt voltam és álmos voltam!… Már hét óra volt reggel, már gyöttek kávézni a reggeli vendégek.

Sipos, Házmester, Kati bemegy a bal ajtón, utánuk az Ajtónálló, az ajtó becsukódik.

Őrmester a telefonhoz lép. – Halló! – Halló! – Igen. – Igen, az. – Az beszél, nem hallja? – Igen. Itt van, igen. Itt van a vezérigazgató úr. – Lent a fogdában. – Nem marad itt. Átviszik a központba. -158- – Azt nem lehet. – Nem lehet. A vezérigazgató úr nem jöhet a telefonhoz. – Értse meg, le van csukva, fogoly, nem jöhet a telefonhoz. Ezt már tudhatná a méltóságos asszony, elég gyakorlatuk van. – Azt lehet. Ebédet küldhet. Igen. Párnát is, paplant is. Joga van. Ágyneműt is, ebédet is szabad. Igen. Kérem szépen. – Jónapot.

Roticsné. Legyen nyugodt, mindjárt mehetünk. Csak még igazolva lesz, hogy azelőtt nem is ismertem ezt a hölgyet.

Adél. Azt se bánom. Ezt így rendelte a jó Isten. Engem megbüntetett, mert okos akartam lenni. Nem szabad okosabbnak lenni, mint ő. Pechem volt. Az az okos, akinek szerencséje van. Menj haza és várj, amíg hazajövök. És ha hazajöttem, várj, amíg megöregszem. És ha megöregedtem, hagyj el. És akkor én majd személyesen megyek el a jó Istenhez, számonkérni tőle, hogy mért nem engedi az embert becsületesnek lenni ezen a rossz világon.

Rendőr az Őrmesterhez lép. Őrmester úrnak alásan jelentem, eljártam a megbízatásban. A nevezett utcasarkon a gyermeknapi gyüjtést végzi kegyelmes grófné. Eng… engen… Nem tudja elolvasni.

Őrmester. Ne ordítson itt a felek előtt hivatalos titkot. Mondja ide a fülembe. Feláll, hozzáhajol.

Őrmester. Jól van. Átveszi tőle a cédulát, visszaül a helyére és sokáig ír.

Roticsné a Társalkodónőjéhez. Please, wait patiently Miss Burnaby. I dont think we shall have to wait long. In some minutes we shall come on and then we may go home. -161-

Őrmester. Ne gajdoljanak itten idegen nyelven. Tilos a tanuknak összebeszélni.

Roticsné. Mi nem beszélünk össze. Ez a hölgy nem tanu. Ez az én társalkodónőm.

Őrmester. Nem mintha nem érteném, amit föcsög. Tíz évig voltam Amerikában. I know English as well as you. But the rule is, that the witnesses are not allowed to speak with one another. That’s why I am here: to take care of this.

Adél. Nekem a világon senkire sincs szükségem. Menjenek haza rendet csinálni. Az üveges csinálja meg a tükröt, amit a Stetner betört. A számlát majd vigye a Stetnerhez. -162- A tornácot felmosni. Sipos úr szobáját kitakarítani, a nagykofferjét kivinni a tornácra, a szobát lezárni. Egy liter tejeskávét adni a mamámnak. Elmehetnek.

Roticsné az Őrmesterhez. Na látja. Ajánlom magamat. Goan! Elmegy a Társalkodónővel.

Sipos visszaül a pad balszélére. Ilona a pad jobb széle mellett áll. Szünet. Sipos a csöndesen sirdogáló Irmára nézeget igen nagy zavarban.

Sipos lesütött szemmel, zavartan. Te tudtad… hogy a házmestert Popovicsnak hívják?

Irma könnyáztatott hangon, szipogva. Igen. A… a felesége… a Popovicsné… Zokog.

Irma. Mindig. Koporsómig… csupa virágzat és pilótarepülés. Ne legyen szomorú, biborcsillag és egyetlen centercsatár.

Sipos. Fáradt csatár vagyok én. Tegnap reggel óta vagyok talpon. Lakodalmon -165- voltam. Ha három éjszaka összeragadna, azt is kialudnám.

Irma. Így. Ha a Dunába ugrok és meghalok, nem tudom többé siratni magamat. Így meg örökké sirattam volna tiszta szerelmemet és ifjú lelkemet.

Ilona. Kis virágos kertbe való vagyok, öntözni kérem, kertészlánynak való vagyok, füvet szeretnék kaszálni! Csöndesen sír.

Ilona. Nincs énnekem ahhoz pénzem kérem. Majd ha vagyonom lesz, férjhezmegyek. Az sok pénzbe kerül.

Sipos. A dologban az a különös, hogy valószínűleg igazad van. Püspököt úgy se kapsz.

Irma. Nem is kell, mert te vagy az én selyemnadrágos hercegem, akiért én elmentem a bálba aranyruhában.

Irma. Te már régen szereted a Hamupipőkét… -167- és jársz, jársz, a kezedben az üvegcipővel… és most már belátod, hogy csakis az én lábamra illik…

Sipos Ilonához, aki Irma lábát nézi. Nézd csak meg. Azt megnézheted. Olyan lába van, mint egy princesznek. Mutasd neki, fiam.

Sipos Ilonához. És a keze milyen úri. És az a kis félbolond lelke milyen kedves.

Ilona. Mert olyan szép, hogy kegyed ilyen büszke rá. Ez tiszta szerelem. Én azt úgy imádom nézni. Istenbizony, ez egészen békebeli szerelem. -168-

Sipos elfogultan, a kezében tartva Irma kezét. Nagyon részeg voltál tegnap?

Ilona könnyekkel a hangjában. Hogy én hogy imádom nézni, mikor privátok így szeretik egymást!

Ilona elragadtatva. Ó, én csak ronda embert tudnék igazán szeretni! Én gyűlölöm a szép fiúkat. Azoktól csak szenvedünk.

Adél. Így is jó. Hát akkor nem lesz olyan nehéz segíteni a mi dolgunkon. Vannak még ügyvédek a világon.

Sipos. Így. Én nem vagyok siber, aki -171- minden nyáron megbocsát a feleségének. Én asztalos vagyok. Én egyszer se bocsátok meg.

Sipos. Én meg ezt tisztelem magában. Nekem nincs autóm. Nekem becsületem van. Én már nem tudom a szívemet összeragasztani. Össze tetszett törni, most már így marad.

Sipos. Lássa, hogy én vagyok az árva, ha elszakadunk. Magát nem kell félteni.

Adél. Nem is. Elég baj, hogy eddig féltettem magamat. Hát jól van, Sipos, menjen. Én azt hittem, most jön a nyugalom -172- és a csendes öregség. Együtt. Magának is, nekem is. Jól van. Nem így lesz. Jön egy szép esztendő, talán csak egy szép hónap. Romajzer Adél még egyszer kivirágzik, megfiatalodik, kifesti magát, sír és nevet, szenved és örvendezik, szeretni fogják, szerelmes lesz, királyné lesz, kutya lesz, megkínoz egy szép fiút, kap tőle boldogságot és éjjeli sírást, végül is elpucolja a pénzét és levitézlik. Az volt a baj, hogy a becsületet jobban akartam szeretni, mint magamat. Legalább ezt ismerje el.

Sipos. Maga egy derék asszony, csak én nem tudok többé a szemébe nézni. De azért fogok magára gondolni.

Adél. Nem, nem, csak mondd fiam, mert attól félek, hogy mind a ketten ugyanazt akartuk mondani Te figyelmeztetni akartál, hogy ne felejtsem el…

Adél. Úgy van. Én meg azt akartam mondani, hogy nem felejtettem el El, az udvar felé.

Sipos szomorúan bólogat. «Harsány üdvkiáltás zengjen a tájékon, – Áldás és boldogság Sipos Lajosékon!»

Irma visszaborul a mellére. «Boldogságom himpora, Lenge szellő lengedez, Fájdalmamnak angyala, Könnyeimnek zápora!»

Urasági inas belép az udvar felől. Balkezében ételhordó, jobbkarján piros selyempaplan, csipkés párna, lepedő. Jónapot.

Őrmester. A vezérigazgató urat már átszállították a főkapitányságra. Oda vigye utána a holmiját.

A bal ajtó nyílik, belép a Rendőrtanácsos, utána jön Ilona, utána az Ajtónálló, aki ottmarad az ajtónál.

Tanácsos. Ez a lány nem akarja visszaadni a két dollárt. Azt mondja, hogy ma reggel odaadta a gyermeknapi gyüjtésre a Mária Terézia-téren. Mi azonban ennek utánajárunk, hogy igaz-e.

Őrmester. Nagyságos tanácsos úrnak alássan jelentem, Horvát rendőr lett erre a nyomozásra kiküldve és már visszajött jelentést tenni. Céduláról olvassa. A Mária Terézia-tér délkeleti részén kegyelmes grófné… Engen… enger… engen…

Őrmester. Kegyelmes grófné végzi a gyüjtést. Azon kérdésére, hogy lett-e leadva két dollár, a kegyelmes asszony igazolta, hogy reggel nyolc órakor egy leány két dollárt szorított a perselybe. Onnan emlékszik rá, mert ez volt az első fizető vendég. -176-

Tanácsos. Rendben van. Mutassa. Elveszi a cédulát. Hogy hívják azt a grófnét?

Tanácsos. Képtelen vagyok elérni, hogy rendesen írják be a neveket a jelentésekbe. Kétségbeejtő. Ilonához. Szóval gyorsan leadtad a pénzt, megijedtél az idézéstől.

Őrmester. Nagyságos tanácsos úrnak alásan jelentem, ez nyolckor volt, az idézést meg csak kilenckor vittük ki.

Irma Ilonára mutat. Tőle tanultam kérem, én nem tudtam hova tenni, ő mondta, hogy így szokták, ő tudja, mert ő kokkot.

Ilona. Én nem értem kérem, amit ő mond, már az éjjel is ezt mondta kiméletből. Pedig nekem nem kell szégyelni magamat, nekem van a rendőrségtől nyomtatott prostitucióm.

Tanácsos. Az van. – Irmához. Hát ha ő visszaadta a pénzt, te add vissza neki a kalapját.

Tanácsos. Hát most mi bajod van? Semmi okod bőgni. Kijelentem itt a hivatalos -178- helyiségben, hogy tisztességesen cselekedtél. Nyugodt lelkiismerettel távozhatol, még pedig a fenébe, és minél hamarább.

Ilona. Nem is azért sírok. Csak mert olyan szép tiszta szerelmet láttam itten az előbb. Elmegy az udvari ajtón.

Tanácsos miután Ilona kiment. Mi az őrmester! Itten szép tiszta szerelem látható, nálam, a hivatalos helyiségben?

Őrmester. Csak beszélgettek, könyörgöm. És az az úr mutogatta az ü lábát.

Tanácsos. Hát persze, hogy az nem vigyáz rá. De látom, maga egész jól szíveli. Mi?

Tanácsos. Hát én azt meg tudom csinálni az árvaszéknél egy-kettőre. Akar a gyámja lenni?

Sipos. Nem én, kérem. Nem lehet erre vigyázni. Én nem vállalom azt a felelősséget. Én inkább feleségül veszem, kérem.

Tanácsos. Az előbb nekem odabent azt mondtad, hogy huszonhárom éves vagy. Mért hazudtál?

Sipos. Kéremalásan, evvel úgy vagyunk, hogy most még van egy kis korkülönbség köztünk, vagy harminc év. De ez csak most tűnik fel nagyságos uram. Hetven év mulva ő lesz kilencven, én meg száztizennyolc, akkor azt fogják mondani: két öreg ember.

Tanácsos. Hát ez is szempont, uram. Fantasztikus. Na, elmehetnek. Isten áldja meg. Irnokhoz. Higyje el. Sehol nincs annyi nyomorúság, mint ezen a világon. Berobog balra.

Irma. Dehogy nem. Elveszi tőle a -181- bőröndöt, kis szünet. Hát most hova megyünk Lajos?

Sipos. Most így menjek veled végig az utcán, fényes nappal? Hol a régi ruhád?

Sipos. Nem fiam, hát most már ezeket az összeköttetéseket beszüntetjük. Jó?

Sipos. De még milyen olcsót! Gyere pajtás, lesz, ahogy lesz, vágjunk neki együtt ennek a keserves világnak. Add ide azt a koffert.

Sipos. Jó. A koffert mindig te fogod vinni. Átöleli és kimennek a nyitott ajtón át az udvarra. Irma cipeli a koffert.

*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ ÜVEGCIPŐ ***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook, except by following the terms of the trademark license, including paying royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase “Project Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg™ License available with this file or online at www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg™ License when you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:

This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.

1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase “Project Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg™ website (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works provided that:

• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation.”
• You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ works.
• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work.
• You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg™ works.

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg™ and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation’s website and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine-readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition.

Most people start at our website which has the main PG search facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.

Sipos	Hegedüs
Adél	Varsányi Irén
Irma	Darvas Lili
Roticsné	G. Kertész Ella
Császár Pál	Rajnai
Rendőrtanácsos	Góth
Őrmester	Szerémy
Viola	Vaszary Piroska
Házmester	Sarkadi
Házmesterné	Gazsi Mariska
Adél anya	Vágóné
Keczeli Ilona	Sitkey Irén
Stetner úr	Pataky
Rendőrorvos	Dózsa
Irnok	Bárdy
Társalkodónő	Kende Paula
Gál kapitány	Pártos-4-
Szakácsné	Kész Rózsi
Fényképész	Győző
Cigányprimás	Solymossy
Julcsa	Hajnalné
Rendőr	Szalay
Ajtónálló	Perczel
Lilike	Szendrey Ilonka
Urasági inas	Radócz

The Project Gutenberg eBook of Az üvegcipő

AZ ÜVEGCIPŐ

SZEMÉLYEK.

ELSŐ FELVONÁS.

MÁSODIK FELVONÁS.

HARMADIK FELVONÁS.

MOLNÁR FERENC
SZÍNMŰVEI:

MOLNÁR FERENC
MŰVEI:

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE