A jó tündér by Ferenc Molnár

Szeparé egy előkelő hotelben. Este. Három személyre van terítve. Pezsgő behűtve. A falnál asztalkán likőrök és gyümölcs. A háttérfalon, jobbról, ajtó.

Egyszerre berohan Konrád. Átadja kabátját, kalapját. Szmokingban van. Kis pincér kiviszi a holmit.

Konrád a főpincérhez. Kérem, gyorsan, gyorsan! Azonnal menjen ki a mellékbejárathoz. Ott áll egy autó. Az autó le van függönyözve. Az autóban vár egy hölgy. A hölgyet feltűnés nélkül, diszkréten azonnal vezesse ide be. Egy szót se szóljon hozzá. Ne is köszönjön neki. És aztán azonnal kezdhetik a vacsorát szervírozni! -6-

Főpincér szolgálatkészen hallgatja ezt végig és kirohan. Pár izgatott pillanat szünet. Lu belép izgatottan, estélyi ruhában. Konrád lesegíti köpenyét.

Lu elragadóan graciőz, kedves, kissé gyerekes, nagyon groteszk. Túlságosan finoman viselkedik, finom hangon beszél.

Konrád erőszakoltan «finom», tulajdonképpen neveletlen, parvenü, mohó, komikus.

Konrád. De az Istenért, nagyságos asszonyom! Miért ez a félelem? Ez a túlzott óvatosság? Bujkálni! Külön-külön bejönni, nem együtt…

Lu. Nekem vigyáznom kell!… A férjem, jaj, a férjem!… Ha meglát valaki végem van!

Konrád. De hát, ahol az autóval megálltunk, az külön bejárata a hotelnek, a mellékutcából, direkt külön folyosóval a külön szobákhoz!

Lu. Nem ismeri a férjemet! Félelmes ember!… Ha itt egyedül lát meg valaki, -7- mindig mondhatom, hogy egy barátnőmhöz jöttem, aki itt lakik a hotelben. De ha egy férfival látnak!… Kettesben! Isten ments!

Pincérek bejönnek, némán szervíroznak kaviárt és osztrigát. Ezalatt hallgatás. Pincérek kimennek. Rögtön tovább folyik az izgatott dialóg.

Lu. Kérem, hol a barátja? Azt mondta, a barátja is itt lesz… Azt mondta: hárman leszünk! Kikötöttem! Direkt kikötöttem, hogy legalább hárman legyünk! Becsapott?

Konrád. Dehogy csaptam be! Nyugodjék meg, az Istenért! Hisz látja, itt a harmadik teríték. Kicsit későn szóltam az államtitkárnak. Már akkor elígérkezett egy politikai vacsorára. De itt van a vacsora ebben a hotelben. Az első emeleten. Egy bankett. És őméltósága megígérte, hogy megosztja az estét. Okvetlenül lejön később hozzánk, ide. Fantasztikus ez az óvatosság! Fél tőlem?

Lu. Én… nem akarok kettesben… -8- szeparéban édelegni… Nem vagyok kokott!…

Lu. Na, na! «Minden alkalommal». Harmadszor vagyunk együtt. Az első, az nem számít, amikor a tánc-teán megismerkedtünk. Mikor váratlanul hozzámlépett két úr: ön és barátja, ez az államtitkár… és bemutatkoztak… és kacéran amikor ön mindjárt észrevehette a tekintetemen, hogy… dacára az államtitkár feltűnő férfiszépségének, én önt választottam…

Lu. Megbeszélt találkozás csak kettő volt eddig. Számítsa össze. Ez a harmadik.

Konrád. Szép kis randevu! Mondhatom. Az egyik délután háromkor egy túlzsúfolt cukrászdában, a másik délután ötkor, egy tánc-teán, megint, mindig ezer emberrel együtt.

Lu. Ezt az izgalmat még el lehet bírni, -9- kedvesem. Mit akar? Mindössze egy hete ismer.

Konrád. Ismerem? Ez túlzás. Csak annyit tudok, hogy úrihölgy, egy ügyvéd felesége. Ennyit mondott. Egyebet semmit. Titkolózik. Én mindent elmondtam magamról. Maga még a nevét se árulta el.

Konrád. Miért kínoz evvel a romantikával? Miért titokzatoskodik? Ez már rég nem divat. Más korban élünk. Ennek a kornak jelszava: a haladás. És semmi… hogy úgy mondjam… haladás nincs köztünk.

Konrád. Mi célja van velem? Hisz látja, hogy megbolondulok magáért! Nem ismerek magamra!… Éjjel, nappal csak egy gondolatom van: maga. Megzavar a munkámban, az üzleti dolgaimban! Fel vagyok dúlva! Szerelmes vagyok, mint egy tizennyolc éves fiú! Miért jön velem, miért ül most is itt, ha nem szeret?

Lu. Ki akarom ismerni. Én nem vagyok ilyen-olyan. Hányszor mondjam még? Asszony vagyok. Nekem skrupulusaim vannak. Nálam ez ritka és nagy eset. Nem holmi rövid, cinikus kaland.

Lu. Türtőztesse magát, elnököm. Legyen kedves, és társalogjunk nyugodtan. Meddig marad még Európában?

Konrád. Sokáig. Lehet, hogy egy évig is. Amíg a fiókjainkat Középeurópában végig mind meg nem szerveztem. Három országban. Ez sokáig tart. -11-

Lu. Ah, kedvesem! Milyen szörnyű az élet. Miért találja meg az ember ilyen későn az igazit?

Konrád. Nézze… én belátom, hogy nem lehet valakit rögtön szeretni, átmenet nélkül. De azért vagyok ideges, mert érzem, hogy ön most van közvetlenül a döntés előtt. Az én boldogságom napok, talán csak órák kérdése. Nem tévedek, úgy-e? Ah! Mondja, hogy nem tévedek!

Konrád. Ah! Lássa! Hát… akkor… mikor? Mikor? Úgy szenvedek, mint egy… mint egy…

Lu. Türelem. Nálunk polgári asszonyoknál lassabb a tempó. Önök gazdag emberek -12- meg vannak hozzá szokva, hogy… egy kokottot azonnal megkaphatnak. El van kényeztetve, elnököm!

Konrád. Ah! Ne beszéljen így! Mikor tudja, hogy a szerelmem épp a becsülésen alapszik! Azért szeretem, mert asszony, mert ez a szerelem veszéllyel jár mindkettőnkre, mert ön áldozatot hoz!…

Lu. No és… mert ön is nős ember. Ha egy kicsit tárgyilagosan gondolkozunk, önnek itt üzletileg és családilag is nagyon ártana egy nyilvános viszony!

Lu. Mi hallgatunk. Mi elbújunk. Íme, egy úriasszonynak megvannak a maga nagy előnyei. Ezért érdemes egy kis türelemmel lenni.

Konrád. Igen, igen. Igaz. Oly okosan beszél. Élvezet hallgatni. Belátom. És kérem, bocsássa meg ezt az ízléstelen sürgetést. Hozzájárul ehhez, hogy már igen régóta közelében sem voltam női lénynek… A hajón senki… egyéb utazásokon senki, senki, és most egyszerre -13- az ön izgató közelsége, illata, tekintete… már egy hét óta!

Lu. Ön vad, uram! Jaj de vad! De ez rokonszenves. Bár amiket itt mond, ezek kizárólag… mondjuk: fizikai nyilatkozatok.

Konrád. És az is nyugtalanná tesz, hogy nem fogad el tőlem semmit. Oly jól esnék nekem, ha néha szabad volna egy-egy csekélységet…

Lu. Azt igen. És még azt is csak az olcsóbb fajtából. De többet nem, uram. Ne legyen még csak látszólagos összefüggés sem az én esetleges meghódolásom és az ön anyagi ereje közt!

Lu. Nem, nem. Legyünk csak ismét tárgyilagosak: mi nem kerülünk sokba, ez is egyik előnyünk nekünk, tisztességes úriasszonyoknak. Bár tudom, ön gavallér, uram. Nem lord ön?

Lu. Oh, én különösen szeretem az üzletembereket, mert én nekik mindig szerencsét hozok!

Konrád. Parancsoljon. Hideg csirke, francia saláta. Ami pedig a szerencsét illeti, nagyságos asszonyom, akár mindjárt -15- ki is próbálhatjuk, mert ebben a pillanatban, ahogy itt ülünk, fontos üzleti ügyem dől el. Később majd fel kell valakit hívnom telefonon, hogy az eredményt megtudjam.

Lu. Ez a pincér ismer engem! Borzasztó! Most veszem csak észre. Voltunk itt néhányszor vacsorázni az urammal. Ez a szemtelen direkt mosolyog rám. Mily meggondolatlanság volt idejönni! Mit fog ez gondolni?

Lu. Na hallja! Hogy’ megmondtam, hogy nem akarok így… kettesben, szeparéban… mint egy kokott! Idegesen. Hol marad a barátja? Aztán, ha megint egyszer idejövünk vacsorázni az urammal, -16- ez a szemtelen a szemembe fog vigyorogni!

Lu. Istenem! Most olyan ideges vagyok! Jaj, de ideges vagyok! Iszik egy kortyot.

Konrád. Kérem. Biztos, hogy pár percen belül itt van a barátom, az államtitkár. És ha hárman vagyunk, az már egy kis társaság. Nyugodjék meg. Ha rövid időn belül nem jön, érte megyek, fel a díszterembe, elhozom a bankettről erőszakkal!

Konrád. Tessék. Kiteszi dobozát és ott is hagyja az asztalon. Rendkívül finom, nekem csinálják Egyiptomban.

Lu. Mily előkelő luxus! rágyujt. Barátja, az államtitkár, igen szép férfi. És gentlemannak látszik, uram.

Lu. Oly bizalomgerjesztő. Külseje feltűnően kellemes. Modora rokonszenves. De soká nem várhatok rá. Az uramnak azt hazudtam, hogy színházba mentem egy barátnőmmel. Barátnőm megbízható. Elment egyedül a színházba és aztán telefonon elmondja nekem a darab tartalmát, hogy referálhassak az uramnak. Ah, lássa! Egy szabad nőnek nincs szüksége ilyen komplikált hazugságokra. De mi úriasszonyok rabszolgák vagyunk! – De uram, az idő múlik és az ön barátja nem jön. Ez így nem mehet tovább. Én nem turbékolok így pincérek előtt. Ezt sohse tettem. Menjen érte és hozza ide be. Idegesen, türelmetlenül. Azonnal menjen érte!

Főpincér belép a telefonkönyvvel. Ki akar rögtön menni, de Konrád utána szól.

Konrád. Várjon, kérem. Előveszi a telefonkönyvet. Egy számot kell felhívnia.

Lu ideges. Most ne üzletet, kérem! Ha én kérem valamire! Menjen érte és hozza be! Elveszi tőle a telefonkönyvet. -18-

Konrád fölkel, nevetve. Jól van, zsarnok! Diktátor! Diktatricse! Mussolina!

Konrád. Asszonyom, én becsülöm ezt a mentalitást és boldog vagyok, hogy ebbe az irányba orientálódtam. Kimegy.

Aztán a főpincér nyugodtan az asztalhoz lép, színültig teletölt egy poharat pezsgővel és nyugodtan, kényelmesen megissza. Aztán elkezdődik a dialóg: a pincér az ajtónál áll, rá se néz a hölgyre, Lu nem néz a pincérre, a helyén ül. Gyorsan, halkan folyik a párbeszéd.

Lu. Én nem beszélek. Én társalgok. Az istenért, el ne árulj! Úriasszonynak adtam ki magamat!

Lu. Éppen ezért. Hogy elhigyje. Azt -19- mondtam neki, hogy egy ügyvéd felesége vagyok.

Lu. Nem. A táncteánál ismerkedtünk meg. Ketten voltak. Evvel a szép államtitkárral, akiért most kiment. Ő fixírozott. Bemutatkozott. Nem szeretem, de mondjuk: tetszik. Vagy mondjuk: nem is tetszik. Csak éppen, nagyon előnyös. Gazdag és szerelmes. De még nem volt köztünk semmi. Csak táncoltunk.

Lu. Ne gúnyolj. Én nem szeretem, de ő szeret és tisztel. Mint férjes úrinőt. Ezen alapszik a szerelme. Ezért bánik velem ilyen finoman. Nézd, most is milyen finom helyre hozott! Ha tudná, hogy egy moziban jegyszedőnő vagyok… Egy fénybogár… a kis zseblámpával a sötétben… sárga kabátban, piros szoknyában… Te! Hogy mondtad az előbb? Mi az: mentalitás?

Főpincér. Azért vigyázz, mert egyszer még betéved abba a moziba, mikor te a helyeket mutogatod a kis lámpával… és akkor megtudja, hogy nem ügyvédné vagy, hanem Szentjánosbogár!

Lu. Délutáni teából, sok süteménnyel. Meg, még van egy kicsi megtakarítva. Pár hétre elég, nagyon szerényen. És adósságom is van. Igen csinos.

Lu. Mindenki. Engem szeretnek. Azért van annyi adósságom. Panzió, szabónő, -22- suszter, fodrász, manikür. Nekem sok kell. Altatószer, Dauerwelle, soványító tabletta, fogorvos, cigaretta, otkolon, púder, rúzs, divatlap, kutyaadó! Mind hitelbe. Csak egy helyen fizetek készpénzzel naponta.

Lu. A koldusoknak. Iszik. Később talán majd elfogadok tőle segítséget. De így előre nem tudok. Eddig még soha senkinek nem tudtam eladni magamat. De most minden erőmet összeszedem és megpróbálom! Oly boldogtalan vagyok!

Lu. Átnyúlok a régi világból az újba. De nem tudok beleolvadni. Nem is tudom, -23- mi vagyok! Gondolod, hogy kokott vagyok?

Lu. Én se gondolom. Dolgozó új nő vagyok? Nem. Pedig ez volna az ideálom. Nem tudok dolgozni.

Lu. Mert képtelen vagyok pénzért eladni magamat. Pedig ez volna az ideálom. De képtelen vagyok.

Lu. Mondtam már: most meg akarom végre próbálni. Ez nagyon gazdag. És én így már nem bírom tovább. De nehezen megy. Folyton halogatom, mint a foghúzást. -24- Borzasztó! Magamnak nem tudok egy férfiből pénzt kivágni. Inkább éhezni, mint olyannal, akit nem szeretek. Ennyire nem fontos nekem a magam jóléte. Viszont, tudod… egy szegény beteg anyáért az utcára ki tudnék menni. De nincs. Vagy ha gyerekem volna! Akkor a bélit ki tudnám venni egy gazdag embernek. De nincs senkim. Egy könnyet töröl le. Mit magyarázzam? Nem tudok pénzért. Sírva. Nem tudok olyannal, akibe nem vagyok szerelmes!

Lu. Ez? A mai világban? Ez egy súlyos betegség. Már voltam is miatta orvosnál.

Lu. Ne gúnyolj. Ha ez az illuzióm nem volna, már megettem volna egyszerre egy kiló aszpirint. Lásd, neked is szerencsét hoztam.

Lu a fotel sarkából előhúz valamit és mutatja: egy arany cigarettatárca.

Főpincér. Szent Isten! Báró Hell arany cigarettatárcája! Egy hét óta keressük! Már a rendőrségen is voltam miatta! Hol volt?

Főpincér. Te drága! Nem is tudod, milyen öröm ez nekem! Már engem is gyanusítottak.

Lu. Hát legyen báró Hellnek egy kis külön öröme is. Pár rendkívül finom egyiptomi cigaretta… kis jótétemény. -27-

Lu túlzott finomsággal. Hálás vagyok önnek, elnököm. Bocsánat, hogy fárasztottam. Ah, lássa, az ilyen félénkség, e túlzott óvatosság, ez viszont hátrányunk nekünk úrihölgyeknek. De hát mit tegyünk? A társadalmi nagyvilág törvényeinek és férjünk szigorának rabjai vagyunk. Nekünk férjeink mentalitása után kell orientálódnunk. Ah!

Lu. Épp kérni akartam. Ön lekötelez, elnököm, ha kéri. Parancsoljon méltóztatni.

Konrád a telefonkönyvet nézve, a pincérhez. Kérem, hívja fel nekem 181–92-t. Ha ez a szám nem jelentkezik, akkor 949–49-et.

Konrád. Tényleg bizalmasan mosolygott önre a pincér. De ön se nézett rá nagyon szigorúan. Elegáns ember a pincér.

Konrád. Mindenkire, asszonyom. És erre különösen. Nem tudom, miért, de erre különösen féltékeny vagyok.

Lu. Nem, nem. Elhúzódik tőle. Üljön le szépen és egyék. Alig evett valamit.

Lu. Egy kis hideg csirkét. Milyen okos, elnököm, ez a könnyű hideg vacsora. A kalóriák és vitaminok megvannak benne és mégse hízik tőle az ember. Szereti ön a vitaminokat?

Lu. Mi az, hogy eltalálta? Ez egy telitalálat az ízlésembe, elnököm. Ön inyenc és mi tagadás, kéjenc!

Konrád. Örülök, hogy ízlik. Már féltem, hogy nem fog enni, mert azt mondta, hogy fogyókúrát tart.

Lu. De hagyja ezt már abba! Ne legyen oly mohó! Igazán, ideje, hogy jöjjön az államtitkár.

Konrád. De most… beszéljen végre magáról, édes! Kezdje már el egyszer! Hogy hívják? Hol lakik? Hogy’ él? Kik a barátai? Merre jár? Oly titokzatos, oly -31- hallgatag! Mit csinál egész nap? Hol tölti az estéit? Jár moziba?

Konrád. Ne haragudjék, hogy így faggatom. De ön nálam nem futó kaland. Komoly és mély érzelem.

Konrád. Mindent. És elbűvöl előkelő modora, mely oly pikáns ellentétben van… hogy úgy mondjam… pezsgő egyéniségével.

Konrád. Mint a champagner, asszonyom. Megbolondulok érte. Nem néhány szép nap! Oh nem! Hosszú, hosszú idő! Én úgyszólván be akarok rendezkedni önre. Tudnom kell, hogy kicsoda. Sőt nagyon szerényen és alázatosan az iránt is szeretnék érdeklődni, hogy milyen anyagi viszonyok közt él?

Lu. Nincsenek. De ne beszéljen erről. Megsért. Látszik, hogy nem lord. Én nem vagyok kokott. Mit szólna az uram, ha egy napon meglátna rajtam egy értéktárgyat!… De erre jobb nem is gondolni!

Konrád. Én most szervezem a trösztöm középeurópai fiókjait, mint mondám. Nagyon kellene egy jó ügyvéd.

Konrád. Ugyan, kérem… Nézze: én irtózom a nagyhírű, gazdag ügyvédektől. Azok nem törődnek semmivel. Nekünk egy derék, szorgalmas ügyvéd kell. Higyje el, ön tesz nekem szívességet, ha egy ilyenhez juttat.

Konrád. Nagyon hálás volnék. Csupa kis munka, de rengeteg sok. Nem megyek részletekbe, mert az magának unalmas. -33- Elég, ha azt mondom: szenzációsan nagy, de nyugodt jövedelem.

Konrád. Kizárólag. Egy megbízással, egy levéllel gazdaggá, irígyeltté tudok tenni valakit.

Konrád. Pedig valóság. Nagyon egyszerű. És ez nem ajándék. Munka jár érte.

Konrád. Úgy van. A vállalatomé. Édeskésen. És miért jusson ez másnak? Idegennek? És ebben aztán benne van minden: autó, ékszer, bunda.

Főpincér. Végre megkaptam az összeköttetést. Az első szám nem jelentkezett, -34- de 949–49 itt van. Megy a gyümölcsért a szomszédasztalhoz és Lu-t kínálja.

Lu. Igazán kíváncsi vagyok az eredményre: hozok-e szerencsét? Mi ez? Ah, szőlő! Ily késő szezonban! Ön elkényeztet, elnököm!

Lu utána néz, aztán nagy izgalommal, a főpincérhez. Egy nevet! Mondj egy ügyvédet! Gyorsan!

Lu. Épp azért mondom, te buta! Mondj egy nevet! Hamar! Azt hittem, futó kaland; -35- csak úgy vaktában, hamarjában mondtam neki, hogy úrinő vagyok, a férjem ügyvéd… és most kisül, hogy komoly szerelem… meg van vadulva… gazdaggá akarja tenni… hamar, mondj egy ügyvédet! Itt most egy embert boldoggá tehetek!

Lu. Örülök, hogy ittam! Most már, ha úgyis a szeretője leszek, – hadd legyen ettől valaki boldog, ha már én nem lehetek! Ki a te ügyvéded?

Lu. Én meg hála Istennek, egyetlenegyet se ismerek. Hát gyorsan… vaktában… egyet a telefonkönyvből! Maga elé húzza a telefonkönyvet. Így vaktában hirtelen felcsapjuk és azon az oldalon az első ügyvéd legyen az! Hirtelen kinyitja a telefonkönyvet.

Lu. Holnap tudni fogok róla mindent. Ha gazdag, nem kap semmit. De biztos, hogy szegény. Ne félj, én csak akkor csinálok hibát, ha gondolkozom. Ha így vaktában, találomra csinálom, biztos, hogy a legjobbat találom! Fogadni mernék, hogy ez a legszegényebb ügyvéd a városban! Vagy vagyok tündér, vagy nem!

Lu. Akkor sohse tudja meg, hogyan jutott a dologhoz. Csak jön az égből a nagy szerencse. Konrád hallgat. Ő nagy gentleman.

Lu. Ne kérdezz annyit. Nálam nincs logika, csak ösztön! Elteszi a cédulát. -37- Így ni. Istenem! Milyen szép! Milyen izgalmas! Milyen boldogító érzés! Most éjfél van, valahol alszik egy ágyban egy szegény ember és nem tudja, hogy ebben a pillanatban már boldog és gazdag! Így dolgozik egy tündér!

Főpincér hirtelen elfordulva a nőtől. Parancsol ásványvizet, méltóságos asszony?

Konrád boldogan. De még milyen jó -38- hírt, asszonyom! Megbízottaim az egész vonalon győztek! Avagy, hogy értelmesebben beszéljek: egymilliós üzletet reméltünk és másfélmilliósat kötöttünk!

Konrád. A tündér szerencsét hoz! Erre iszunk! Főpincér tölteni akar. Jól van, barátom, kimehet, majd én töltök. Főpincér kimegy. Érdekes, ez mindig itt marad, ha én kimegyek!

Konrád. Gyűlölöm ezt a pincért. De hagyjuk őt most. Hol hagytuk el? Láttam az arcán, hogy végre megtudhatom, ki a férje. Nos, a nevét!

Konrád. Végre! Mohón írja fel a nevet. -39- Címe? Telefonja? Benn van a telefonkönyvben?

Konrád. Meg lesz velem elégedve, kis Lu! Már holnap hallani fog rólam! Ein Mann, ein Wort! Holnap ilyenkor már alá lesz írva a megbízatási okmány!

Lu. Ezt kissé sokszor mondja, elnököm, de nem baj. Az istenért… ne is sejthesse Miksa, hogy én voltam az, aki… Megölne!

Konrád. De asszonyom! Azt fogom mondani, hogy az amerikai követségen ajánlották.

Konrád. Melléje ül. Végre, végre, csakhogy kezdi jól érezni magát! Most már akár ne is jöjjön az államtitkár! Úgy-e?

Lu. Igaza van… ittam is egy kicsit… bátrabb vagyok… és maga oly jó hozzám… maga aranyos ember… Mozdulat, mindkét részről.

Államtitkár. A személyi ügyek referense vagyok… tőlem függnek a címek, a rangok, tanácsosok, főtanácsosok!

Államtitkár. Igen. Ezek kényes dolgok, és állítólag bennem van a legtöbb tapintat az összes élő államtitkárok közt.

Államtitkár. Bizony! De ha valaki csak egy kicsit is kedves hozzám… oh, elragadó asszony… annak olyan vehemenciával állok szolgálatára, hogy… feléje nyúl. -42-

Lu. Ő borzasztóan féltékeny! És ön ne felejtse el, hogy ön egy kimondott érzéki férfiszépség! Konrádhoz. Mondja, az államtitkár urat is meg tudná ölni?

Konrád. Önnel kapcsolatban feltétlenül. Nyugodt ember vagyok, de ha egy nő ilyeneket mond, elvesztem az eszemet.

Államtitkár. Ah, ez engem is érdekel. Kit ne érdekelne a boldog férfi, aki ilyen kincset bír! Ezt az arcocskát! Ezeket a kezeket! Ezeket a lábakat! Ezeket a mellecskéket!

Konrád. Barátom, más tónust kérünk, őnagysága férjes asszony, egy előkelő ügyvéd neje. -43-

Lu. Na hallja, ha magában van a legtöbb tapintat az összes államtitkárok közt, akkor tiszteltetem a többit!

Államtitkár részegen nevet. Egy új szín! Kellemes! Haha! És mondja kérem… Dr. Kellemes már ismeri Konrád urat?

Államtitkár. Pedig ő nem rossz ismeretség -44- egy ügyvédnek! Van dr. Kellemesnek több ilyen jó ismeretsége? Nevet.

Konrád. De méltóságos uram! Méltóztassál kérlek alássan megengedni, de őnagysága olyan érzékeny, mint egy mimóza. Ne hervaszd el!

Lu. Mit akar maga evvel a mimózával? Ez az úr olyan goromba, hogy attól egy tölgyfa is elhervad.

Államtitkár. Mondja, cicus… És minden… jó ismeretséghez… így jut dr. Kellemes?

Lu nagyon mérges. És ő is részeg kissé. -45- Nem tűröm, hogy a férjemet gúnyolja! Ez lovagiatlanság! Szégyelje magát!

Lu kiáltva. Ha én azt mondtam, hogy a férjem, akkor tiszteletet követelek neki!

Lu. Akár pincér előtt, akár pincér mögött, nekem mindegy, én megvadulok, ha a férjemet gúnyolják!

Államtitkár. Asszonyom, én… nevet… én… nem tud beszélni a nevetéstől.

Lu. Menjen haza és aludja ki magát! Pincér, hozzon nekem egy autót! Elnök, kérje a számlát! Nem maradok itt, ahol az uramat rágalmazzák!

Lu zokogva. Nem maradok itt! Kérje a számlát! Maga meg hozzon egy autót, pincér!

Lu kitörve. Nem hagyom szegény férjemet! Az asztalt üti. Nem hagyom! Egy poharat vág a falhoz. Nem hagyom!

Lu. Mégse hagyom szegényt! Most otthon görnyed az íróasztalánál, dolgozik… mialatt itt… miattam… sértegetik, kinevetik! Zokog.

Államtitkár. Nem marad más hátra, mint hogy távozásommal járuljak hozzá a helyzet tisztázásához. Ajánlom magamat. És kérem, máskor is híjjanak, ha így -47- kedélyesen együtt vannak. Sértődötten távozik.

Főpincér. Itt a számla, méltóságos uram. Lu-hoz. Az autóért elküldtem, méltóságos asszonyom.

Konrád a számlát nézve. Pincér, ebben a számlában szörnyűségek vannak.

Lu. Ne tegyen idegessé! Engedelmeskedjék, ha valamit parancsolok! Nekem nagyon kell vigyáznom! Még mindig nem érti?

Konrád. De értem, asszonyom. Csak úgy gondoltam, hogy diszkréten, óvatosan, egy taxin hazakísérhetném…

Lu. Isten ments! Maga úgyis itt lakik a hotelben, csak menjen haza. Majd én egyedül! Szegény Miksa nagyon féltékeny! Miksa neve említésére megint sírva fakad.

Lu. Este tízkor. Úgy, mint ma. Jöjjön értem a cukrászdába. De csak a soffőrt küldje be. -49-

Lu. Maga egy drága ember. Mindenesetre elvárom, hogy villámgyorsan teljesíti első ígéretét.

Lu. Isten ments! De minél gyorsabban intézkedik, annál megbizhatóbb benyomást tesz! – Most menjen aludni!

Konrád. Csak egy biztató szót! Remélhetek holnap? Ah, válaszoljon, válaszoljon!

Főpincér. Itt az autó, méltóságos asszony. Tányért nyujt aprópénzzel Konrádnak. Ez visszajár, méltóságos uram! -50-

Konrád kezet csókol. És engedje meg, hogy én kérjek bocsánatot, amért az államtitkár…

Lu. Miksával. Nevetség és gúny tárgyává tettem! Most már tartozom is neki elégtétellel. Nekem van felelősségérzetem! És ez az államtitkár úr elégtétellel tartozik neki!

Lu. A boldogságtól. Oly jó volt valakit védeni, valakihez tartozni! Oly jól sírtam! Oly hálás vagyok neki, hogy bántotta szegény jó Miksát!

Lu. Még akkor is! Nekem kell ez a Miksa! Te… nekem annyi szívem van, és nincs hozzá senkim! Oly egyedül vagyok!

Lu. Mondjuk: elődöntőt. Az ember sohse tudhatja. Azt hiszem, most végre sikerülni fog! És, ne felejtsd el, most már talán könnyebben fog menni, mert van kiért. Mért nézel úgy?

Főpincér. Kínálnak nekem a külvárosban egy jó kis vendéglőt. Rendes, tiszta, nyugodt életed lehetne. Kis ház, kert, gyerekek.

Lu. Ah, ez az én álmom! Sóhajt. De most nem aktuális! Ne állj útjába a szerencsémnek!

Főpincér. Megköszönöm, hogy engem is gazdaggá tettél. A számlát mutatja. És hogy az aranytárcát megtaláltad.

Lu. Azért ne ess kétségbe. Várj. Türelem. Sorrakerülsz te is. Ne félj, nem hagylak szenvedni. Én senkit se hagyok szenvedni. Add ide a köpenyemet. És mialatt a főpincér rásegíti a köpenyt és ő kifelé indul. Az államtitkár ki fogja nevezni Miksát tanácsosnak! Majd adok én neki! Ah! Miksa most mélyen alszik valahol, messze, ebben a nagy városban, az éjszakában, és nem tudja, hogy holnap gazdag lesz és előkelő… Oh, hogy’ izgatja ez a fantáziámat! Egész éjjel nem fogok tudni aludni! És most csókold meg még egyszer a kezemet.

Lu. Így! Az ajtóhoz suhan, visszamosolyog a főpincérre. És most… az ajtó csöndesen, lassan, magától kinyílik.… adieu! Kisuhan. Az ajtó csöndesen, lassan, magától becsukódik.

Dr. Spórum irodája. Másnap. Egyszerű, de rendes iroda. Dr. Spórum háttal a közönségnek kis asztalkánál ül és éppen befejezi ebédjét. Fatálcáról evett disznósajtot. Sört ivott. Karolin kisasszony szolgált fel, most mellette áll és nézi, ahogy eszik. Dr. Spórum 48 éves, roppant ápolt külsejű, nagyképű ember, óriási nagy, szépen ápolt szakállal. Karolin a titkárnője, egyszemélyben irodavezetőnője is, csinos, erélyes, pápaszemes, ügyes és hűséges nő.

Dr. Spórum. Még csak nem is nézek magára, Karolin kisasszony és mégis tudom, mit gondol.

Dr. Spórum. Azt gondolja, amit minden délben gondol: hogy szégyelheti magát -55- egy dr. juris utriusque, köz- és váltóügyvéd, aki negyvennyolc éves korában csak ennyire vitte, hogy disznósajtot ebédel egy krigli sörrel.

Dr. Spórum. Az igaz. Engem még sohse boldogított. Mert nem akart. De azt hiszem, ha valakit akar boldogítani, akkor tud boldogítani.

Dr. Spórum. Csöngettek. Biztosan megint valami számla. Csak ez az elseje ne volna. Nézze meg, ki az! Rágyujt.

Karolin. Nem kliens, az biztos. Kimegy, visszajön egy cédulával. Telefonszámla. «Dr. Spórum ügyvéd felhívatik, stb.» Ha nem fizetünk huszonhárom ötvenet, kikapcsolják a telefont.

Dr. Spórum. Nem fizetünk. Huszonhárom ötvenet? Ezek meg vannak őrülve! Hol vegyek én huszonhármat? Még huszonhárom -56- fillért se tudok fizetni. Bánom is én, kapcsolják ki. Dobja ki!

Dr. Spórum. Hát ne konstatáljon, kérem. «Ön ideges» – ez egy orvosi diagnózis. Ön pedig nem orvos. Ön jogász.

Dr. Spórum. Nahát. – Ideges vagyok, igen. Borzasztó ez az elseje. Minden számla ma jön. Egyiknek se fizetek, de azért borzasztó. Ne nézzen olyan jelentősen: tudom, még önnek se fizettem. Legyen nyugodt, ön az egyetlen, aki megkapja a pénzét.

Dr. Spórum. Ne gúnyoljon, Karolin kisasszony. Nekem nagyon rosszul megy. Ön igen rossz helyen irodavezető. Nincs ebben a városban még egy ügyvéd, akinek ilyen rosszul megy. Nem tudok aludni a gondoktól. -57- Egész éjjel a bibliát olvasom. Csak abban van még egy kis vigasz. Én nem kellek a jogkereső publikumnak, mert erkölcsi alapon állok.

Dr. Spórum. Mi volt az előbb az a telefon? Ki keresett? Mutassa a cédulát. Olvassa. «S. Konrád, az United Technical Trust elnöke.» Mit akar ez tőlem?

Karolin. A titkárja telefonált, kérdezte, hogy ez az úr mikor jöhet ide. Üzleti ügyben. Azt mondtam, bármikor.

Dr. Spórum. Igen, gyermekem. Erkölcsi alapon állok, azért éhezem. Piszkos ügyeket nem vállalok. Barátaim nincsenek. A politikát útálom. Itt állok a tudományommal és a tisztességemmel úgyszólván ötvenéves koromban és szaklapokba írott jogi cikkekből tengődöm. Praxis semmi. Hogy fog ez végződni? Egy biztos: nem úgy, hogy lelépek a szigorú etikai alapról. Azt nem, Karolin kisasszony.

Karolin. Ön úgy ordít velem, mintha -58- én azt kívánnám, hogy lépjen le az etikai alapról. Ellenkezőleg. Én azért rajongok önért, mert ilyen.

Dr. Spórum. Bár inkább gyűlölne a vagyonomért! Piszkál az íróasztalán. Szép kis pörök, mondhatom. Veréb kontra Hegymegi. Jövedelmez legjobb esetben egy pár cipőre valót. Sátori kontra Grünbaum. Jövedelmez a lehető legjobb esetben egy nadrágra valót. És legnagyobb pöröm: Róth kontra Irinyi! Két egész éjjel dolgoztam rajta!… Fogadni merek, hogy a negyedévi házbéremet se hozza be. Félredobja. És milyen rendetlen ez az íróasztal! És ott az a rendetlenség!

Karolin. Ön dobál össze mindent. Itt csak egy tiszta, rendes és ápolt, az ön szakálla.

Dr. Spórum. Ön megint intrikál a szakállam ellen. Ez a szakáll az én vagyonom. Ez ad nekem tekintélyt, főleg a jogi szaklapoknál.

Dr. Spórum. Még csak az kéne, család! Milyen jó, hogy nincs családom: így legalább egyedül koplalok. Nem szenved más is az én pechem, becsületességem és élhetetlenségem miatt. Nézi a cédulát. «President Konrád, New-Yorkból.» Biztos, valami rossz viccet csinált valaki a telefonon.

Karolin. Nem, kérem. Én is azt hittem először, és felhívtam a hotelt és azt a titkárt. Egy nagyobb megbízatásról van szó. Meg is állapodtam vele, hogy most jöjjön az az úr.

Dr. Spórum. Újra meg újra elolvassa a cédulát, csudálkozik. Ilyen nagy férfiú az én szegény irodámban. És «egy nagyobb megbízatás!» Ki van zárva! A természetben nincsenek ugrások.

Dr. Spórum. Bemegyek a másik szobába, fogadja előbb maga, ha ő az! El. Karolin kimegy, visszajön Lu-val. -60-

Lu belép. Jónapot. Nézi Karolint. Ilyen szeretnék lenni, mint maga. Pont ilyen. Sóhajt. De nem tudok.

Lu. Nem vagyok bolond, ne féljen. Ez csak egy sóhajtás volt, szöveggel. Dr. Spórum ügyvéd urat keresem.

Lu. Doktor… nem mondja tovább. Gyorsan, kérem, csak egy szót: Spórum nős?

Lu. Moziban mutogatom a közönségnek a helyeket; kis zseblámpával csillogok a sötétben.

Lu. Szabadnapomon, táncteán megismerkedtem egy nagyon gazdag nős emberrel. Megtetszettem neki. Ő útálja a kokottokat, kérem. -62-

Lu. De ez nagyon fontos, kérem, ez döntő fontosságú ebben az esetben. Útálja a kokottokat és a facér nőket. A nyakán is maradnak, és neki árt a nyilvános szerelem, és minden. És igaza is van. Igen helyes mentalitás. A legjobb egy férjes nő felé orientálódni.

Lu. Hát táncoltunk, kérem. A tangónál azt hazudtam neki, hogy férjes asszony vagyok, egy ügyvéd neje. Tangónál tudok legjobban hazudni. Ezt a kábító zene teszi –

Lu. Azért jöttem ide, mert most meg vagyok ijedve, kérem. Mi lesz, ha kiderül, hogy hazudtam neki? Mi ez? csalás, bűn? Mitevő legyek? Sírva. Jól megfizetek az ügyvédi tanácsért. Sírva, de kacéran. És minden tekintetben hálás leszek.

Dr. Spórum feláll. Hol a biblia? Keresi és megtalálja a nagy bibliát. -63-

Dr. Spórum. Nem. De ebben van a szemüvegem. Kiveszi arany szemüvegét, felteszi, megnézi vele Lu-t. Ön igen csinos.

Lu zokogva a keblére dől. Ah, de jó az ön erős keblén. Milyen illatos a szakálla. Szaglász. Mi ez?

Dr. Spórum. Gyöngyvirág. – Térjünk a dologra. Csak egy kérdésem van: kapott-e ön tőle pénzt vagy értéket ezen a címen?

Lu. Semmilyen címen nem kaptam még egy vasat se. Pár uzsonna, egy hideg vacsora, virág…

Dr. Spórum. Az nem számít. Ezt megkapta volna a nélkül is. Így tehát… mintha leckét mondana… könnyelmű eljárása, miután ugyan valakit ravasz fondorlattal tévedésbe ejtett és tévedésben tart, de ezáltal jogtalan vagyoni hasznot nem szerzett, a csalás jogi fogalmát nem fedvén, nem esik a Btk. 379. és következő paragrafusai alá. Nevet nem mondott, tehát nem forog fenn hamis név használatának kihágása sem, Kihágási Btk. 43. §§. Ön jogi szempontból teljesen ártatlan, gyermekem, e tekintetben teljesen megnyugtathatom. Simogatta eddig is, de most merészen siklik le a keze.

Lu sírva. Milyen boldog lehet az a nő, kinek sorsa egy erős férfi kezében van!

Dr. Spórum. Ne sírjon, gyermekem, örüljön, hogy csinos és fiatal! Ön előtt még ott van az egész élet!

Lu. Ja igaz… kérem… az imént az elbeszélésből kifelejtettem egy jelentéktelen kis részletet. De nem hiszem, hogy ez jogilag fontos volna.

Lu. Kérem, ez az ember addig gyötört engem, amíg az állítólagos férjem nevét megmondtam neki.

Lu. Ott feküdt az asztalon a telefonkönyv, azt blindre kinyitottam és onnan kaptam ki találomra egy ügyvéd nevét.

Lu. Igen. Ön. Az ön neve volt az első azon az oldalon, ahol a telefonkönyvet felcsaptam. Balról, felül.

Lu. Ön az előbb a nevemet kérdezte. Most megmondhatom: Dr. Spórumné vagyok.

Dr. Spórum. Az más! Ön nevet mondott, tehát megtörtént a hamis név használata, mégpedig nem a kihágási Btk. 43. paragrafusa szerint, miután nem közhivatalnokkal szemben használt idegen nevet, hanem sokkal súlyosabban: mint tévedésbe ejtő ravasz fondorlat a Btk. 379. -67- paragrafusa szerint. És az a hideg vacsora egy előkelő drága helyen százakba megy, az már érték, tehát jogtalan vagyoni haszon, amit ön a hamis név ravaszul fondorlatos hangoztatásával kicsiklandozott, ez pedig kimeríti a Btk. 379. § szerint a csalás fogalmát. Ez egy évig terjedhető fogház, vagy öt évig terjedhető börtön. Önt ezért bezárják. Ön ülni fog.

Dr. Spórum. És mért kellett magának a telefonkönyvbe férjhezmenni? Mért nem talált ki egy nevet?!

Lu. Szenzációsan nagy, de nyugodt jövedelem. És nekünk adja. Egy levéllel -68- gazdaggá, boldoggá akar tenni egy ügyvédet. Hagyjam benne ezt az óriási üzletet? Ez menjen a levegőbe, mint a cigarettafüst? Zokog.

Dr. Spórum. És ez az úr az ön férjét óhajtja támogatni, fizetésül azért, hogy ön… ővele…

Dr. Spórum. És ez az úr most azért jön hozzám, mert maga… őneki… ővele…

Dr. Spórum. Nahát, itt igazán megszűnik minden! Micsoda szörnyű romlottság! És micsoda példátlan vakmerőség!

Lu. Ne nézzen ilyen vadul rám, maga ijesztő szakállas ember! Sír, de könnyein át ravaszul figyeli az ügyvédet. Én azt hittem, örülni fog ennek! -69-

Dr. Spórum felháborodik. Azt hiszi, mindenki olyan romlott, mint maga? Vannak még emberek erkölcsi érzékkel.

Lu. Jó, hát ha ez bántja önt, akkor bevallok neki mindent és visszacsinálom.

Dr. Spórum. Nem. Illetve… várjon. Ez nem olyan egyszerű! Várjon egy kicsit, kérem. Mit siet? Várjon! Szörnyű szituációba hozott, kérem.

Dr. Spórum. Ha a feleségem volna, akkor szó se lehetne. Várjon, hadd rendezzem a gondolataimat… Hát miről is van itt szó? Szörnyű! És az az ember rögtön itt lesz! Már bejelentette magát! -70-

Dr. Spórum. Rémes meglepetés. Ilyen hirtelen. Várjon kérem. Úgy fel vagyok dúlva, hogy kénytelen vagyok költői kifejezéseket használni: Esik az eső a fejemben. Szél fúj az agyamban. Ez borzasztó. Mit akar ön tőlem?

Lu. Nem kívánom, hogy ön most bohózatot játsszék velem. Isten ments. Én eltűnök, nem is lát többé. Csak fogadja el. Ne hagyjon benne a bajban. És rajtam is segít ezzel. Nekem erőt ad. Ha valakinek felelős vagyok, jobban rá tudom szánni magamat.

Dr. Spórum. Mert ez erkölcsileg megkönnyíti az én helyzetemet. És ma estére van…

Dr. Spórum. Borzasztó! kitör mérgesen. Legalább ne árulta volna el nekem, hogy így jutok ehhez a nagy üzlethez. Én erkölcsi alapon állok. Most ezek után hogy fogadhatom el? Miért jött ide?

Lu. Ha már ilyet teszek, élvezni is akarom a jóságomat. Egy kis hálát, egy kis szeretetet valakitől!

Lu. Erre gondoltam. De ha közbe kikottyantod, hogy nőtlen vagy, akkor összedűlt volna az egész. Az embernek vigyázni kell, még ha tündér is!

Dr. Spórum. Hagyjon engem békén a tündérekkel. Maga nem tündér, maga egy liba.

Lu. Te, én egy csodát hoztam neked. Ha te ezt vegyileg megvizsgálod, akkor persze, hogy hiszteria. Nem tudok mást mondani, mikor egy nő a szívével csodát csinál.

Lu. Ugyan kérem! Ki támogat egy apát? És honnan tudtam volna, hogy ilyen öreg? Így meg direkt jó, hogy ilyen trotli. Ez valószínűvé teszi, hogy megcsalom, agyba-főbe.

Lu. Tündér vagyok. Nem tévedhetek, mert nem gondolkozom. Kérem, édes bátyám, ne zárasson be. Nézze, én egy szóval visszacsinálhattam volna az egészet. És most mégis, a tündérvilágból lejövök a földre egy szép álommal és durva emberek közt ki akarom harcolni a sikerét. -73- Üljön nyugodtan. Gondolkozzék higgadtan. Hagyja magát boldoggá tenni. Maga oly alkalmas erre, maga rongyos.

Lu. Csak hagyd te az én tónusomat. Egészen jól jön neked most egy kis gorombaság, mikor éppen habozol.

Dr. Spórum. Boszorkány! Liba és boszorkány! A libának és boszorkánynak tökéletes keveréke!

Lu. Ez már jó jel, hogy szid. Nézze: legyen okos. Ez az ember most mindjárt jön. Én elmegyek örökre. És te boldog leszel. Ne haragudjál. Beszélgessünk egy kicsit. Szabad még egy csöppet maradni?

Dr. Spórum. Nevelésem tiltja, hogy akár a legudvariasabban is felszólítsak egy hölgyet, hogy hagyja el a helyiségemet. Bár tudom, hogy itt akar maradni addig, amíg az a gazdag ember jön. Hogy itt találja nálam!

Lu. Kitalálta. Bár, legyünk őszinték, nem volt nehéz, méltóságos úr. -74-

Lu. De lesz. Nevetni fog. Garantálom, hogy lesz. Nagy szünetet tart. Hát nem pech ez? Lássa, ez vagyok én. Most, hogy beszélgetni szeretnék, hiába nyomom magamat, nem jut eszembe semmi.

Lu. Korodhoz képest elég jól. Csak egy kicsit sok a szőr az arcodon. Szünet. Igen. Ilyen vagyok. Ma, amikor minden nő olyan ügyesen dolgozik és keres. Nekem egy vasam sincs. Csak szivem van és fantáziám. Tündérnek születtem. Elhallgat. Na, most megint nem jut eszembe semmi beszélni való.

Dr. Spórum nagy hallgatás után önmagához beszélve. Érdekes. Itt ülök vele, és nem dobom ki. Sőt még felelek is neki. Mi van velem?

Lu. Jelentősen néz utána, aztán elmosolyodik. Ez egy csinos, komoly, egészséges nő. Nem csudállak, Miksa.

Lu. Én még arra se vagyok jó, hogy másodiknak üljek egy motociklin, a második -77- ülésen. Milyen ügyesen ülnek más nők, gusztusosan, a férfit hátulról kedvesen átölelve! Én nem vagyok modern nő: én a férfit csak előlről tudom megölelni.

Lu. Kötelezve vagy. Mondd, te süket vagy, hogy mindent kétszer kell neked mondani?

Dr. Spórum. Nem, de maga olyan szemtelen, hogy mindig azt hiszem, rosszul hallom.

Dr. Spórum. Olyan kritikám van, amilyen van, és akinek nem tetszik, az intézzen ellenem beadványt az ügyvédi kamarához.

Lu. Éppen én fogok ellened beadványt intézni, te rokonszenves vad medve! Elmosolyodik. Te lelenc!

Dr. Spórum. Mi az? Most meg már a -78- szüleimet rágalmazza? Engem nem tett ki senki. Én normálisan nőttem fel csecsemőkoromtól mostanáig!

Lu. De nekem lelenc vagy. Én téged találtalak. A telefonkönyvben. Ne légy mérges, az nem szégyen. Mózes is lelenc volt, mégis vezérigazgató lett belőle.

Dr. Spórum miután rábámult egyideig. Azt hiszem, meg fogom ölni. A belépő Karolinhoz. Ki volt az, kérem?

Karolin visszajön. Az inkasszáns a könyv-részletért. Shakespeare összkiadás.

Lu. Shakespeare-t én is megvettem. Szünet. Én se fizetem. Szünet. De szeretem, mert olyan giccsesen ír. Szünet. Bennem van valami a Shakespeare tündérekből. Szentivánéji álom. Titánia. Ezt a nevet szerettem volna. Vagy inkább Puck. Szünet. Énhozzám zene kellene. -79-

Dr. Spórum szünet után, önmagához beszélve. Érdekes. Itt ülök vele és nem ölöm meg. Én nem tudom, mi van velem. Egyideig hallgat, aztán ránéz Lu-ra. Na, mi lesz?

Lu. Tedd boldoggá ezt a nőt, Miksa. Legyen neki gyereke tőled. Ezt okvetlenül elvárom.

Dr. Spórum idegesen. Ugyan kérem! Ez már igazán túlmegy minden határon! Tapintatlan tökmag! Hármas keresztezés: liba, boszorkány és tökmag.

Lu. Én is szeretem a szép fehérneműt. Szünet. De nekem kell is. Szünet. Nálam látják. – Nem, nem, ne értsen félre… de… sírva… ebben nekem nagy pechem van, engem mindenütt rögtön levetkőztetnek. Mindenkinek ez az első dolga: festő, fotográfus, szabócég, színigazgató, filmes, orvos… engem még egy fogorvos is levetkőztetett.

Lu. Hát gondoltam… nekem olyan szép kis figurám van… hadd örüljenek neki szegények. Zokogva. Ez az egy örömem van: jót tenni. Akárhogy. Szünet. Most először teszek pénzzel jót.

Lu súgva. Meglátja, úgy fog tenni, -82- mintha engem nem ismerne. Ő hazudni fog. Ő gentleman!

Dr. Spórum félájultan az izgalomtól némán előbb Konrádra mutat, aztán Lu-ra.

Konrád. Tisztelt ügyvéd úr! Meg akarom önt bízni vállalatomnak, a Technical Trust-nek európai jogi képviseletével.

Konrád. A részletek most nem tartoznak ide. Röviden: rengeteg szerződés, rengeteg kis sommás pör, egyszerű munka, de sok munka és nagy jövedelem.

Konrád. Később, ha összemelegszünk, jönnek a nagyobb ügyek. Most csak egy igenért vagy egy nemért jöttem önhöz.

Konrád. Mi amerikaiak, tárgyilagosak vagyunk. Üzletben nincs protekció. Az amerikai követség mindent tud. Ott mondták nekem Önt. Minek van itt olyan erős gyöngyvirágillata?

Konrád. Minden önt érdeklő részlet benne van egy okmányban, amelyet ide fogok küldeni. Most nincs több mondanivalóm. -84-

Dr. Spórum. Ön biztos abban, hogy az amerikai követség engem ajánlott önnek?

Konrád. Én itt idegen vagyok, tehát hozzájuk fordultam tanácsért. Pörök, szerződések és főleg adóügyek! Egy külföldi cégnek ez igen fontos!

Dr. Spórum. Örülök… éppen pár hónappal ezelőtt írtam erről a «Jogi Szemlébe». «Külföldi cégek adóügyi jogvédelme.» Talán fogja ez a cikkem érdekelni.

Dr. Spórum. Azt hiszem, még van egy példányom. Bocsánat, egy pillanatra. Kimegy.

Konrád. Ah, imádom a veszélyt! Oh, hogy izgatsz, te vakmerő jukker-asszony! Te rassz-nő! Rassz-asszony! -85-

Lu. A jeleket. És ezt a hangot. Mi az, hogy jukker? Mi az, hogy «rassz»? Itt az otthonomban! Bolond maga?

Konrád. Az vagyok. Azzá tett. De óhaja parancs. Nos, egyébként meg van velem elégedve?

Lu. De… nagy óvatosság! Látja, milyen félelmes ember! És féltékeny, szörnyen féltékeny!

Konrád. Megőrülök arra a gondolatra, hogy ez a csúnya férfi és ön… és önnek tűrnie kell, hogy ő… -86-

Konrád. Nem hagyjuk. Meg kell ígérnie, meg kell esküdnie, hogy vele soha többé… Ígérje meg!

Lu. Ó, mennyi áldozatot követel tőlem! És szegény Miksa hogy fog szenvedni! De azért megígérem. – Mi kell még?

Konrád. Köszönöm. Majd otthon elolvasom. Nos, ügyvéd úr, végleges válasza?

Lu előkelően. Magukra hagyon önöket. Drága Miksám… aztán vigyázz ám az érdekeidre! A lakás felé kimegy.

Dr. Spórum. Nem. Csak ideges vagyok. Nagyon ideges vagyok. És szeretnék pár -87- kérdést intézni, hogy lássam… érdemes-e vállalnom.

Konrád. A munkatervünk számításai szerint kilencszáz. De ha a viszonyok ilyen rosszak maradnak, ezer. És még több. Ez a sok kis pör onnan van, hogy -88- üzletünk részletfizetésen alapszik, és az emberek nem fizetik a részleteket.

Konrád. A munkatervünkben talál valószínűségi számításokat. Ezek reálisak, inkább pesszimisztikusak. Ezek szerint…

Karolin visszajön. Spórum ránéz. Karolin szomorúan igent int, hunyorít és kimegy.

Konrád. Ezek szerint ön kereshet nálunk évente a szerződésekkel 40,000-t, a pörökkel százezret, összesen 140,000-et. A nagyobb ügyek nélkül.

Spórum feláll, megkapaszkodik az íróasztalban, megtántorodik, rosszul lesz, belerogy karosszékébe.

Dr. Spórum. Bocsánat… Napok óta gyönge vagyok… a déli szél teszi. Sirokkó.

Konrád. Nos? Elfogadja? Kevés az időm. Mennem kell. Minden percem ki van számítva. Órájára néz.

Konrád. Tíz másodperc. Az óráról olvassa, és ezt jobbkezével olyan mozdulalatokkal kíséri, mint mikor egy leütött boxolót «kiolvasnak». Egy, kettő, három… hat… kilenc, tíz. Ránéz.

Dr. Spórum megint int. Konrád nagy pengéssel az asztalra dob egy óriási aranyat. Mi ez kérem?

Konrád. Ez egy százdolláros arany. Foglaló. Nálunk ez a szokás. Ezzel válik egy megállapodás jogérvényessé. Most jogérvényes. Nos?

Konrád. Amerikai gyorsaság! Ezt meg kell szoknia! Holnap kezdjük. Vagy még ma, ha úgy tetszik.

Konrád. Jogi osztályom kidolgozta a munkatervet az európai ügyvéd számára. Ezt akár egy félóra mulva ideküldöm. Abból mindent megláthat. És felkészülhet a nagy anyagra. Körülnéz. Berendezkedhetik… nagy stilben… Fel kell szerelni az irodát…

Konrád. Esetleg… idővel… szebb, nagyobb lakást vesz, nagyobb, impozáns irodát… nagyobb személyzetet…

Konrád. A mi kettőnk megállapodását pedig még ma foglalja írásba. Túl akarok lenni rajta.

Dr. Spórum. Csak megnyugvás miatt… be fogok venni egy pontot… egy hónapon belül bármelyik félnek joga van megszüntetni a viszonyt…

Konrád. Uram! Jegyezze meg, hogy akit egy amerikai állampolgárnak az Egyesült-Államok követe ajánl, az nem zsákban macska! Ezt kikérem magamnak!

Dr. Spórum megszeppenve. Bocsánat… -92- én ezzel nem akartam a követ úr őexcellenciáját megsérteni…

Konrád. Azt remélem is. De azért, nem bánom, vegye be ezt a pontot. De: az ön megnyugtatására, nem az enyémre. És mikor lesz készen az írás?

Konrád. Nem, nem, csak ne korán! Holnap későn kelek. Jelentősen. Ma éjszaka lumpolok.

Konrád. Nagyon köszönöm, ügyvéd úr. -93- Elindul. Az ajtóból visszajön. Kézcsókom őnagyságának. Elmegy. Lu és Karolin belépnek.

Dr. Spórum. Az amerikai követségen engem ajánltak neki. Büszkén. Ott még olvassák a cikkeimet! Karolin kimegy.

Dr. Spórum felordít. Hazudtam! Hallotta? Hazudtam! Én, dr. Spórum! Mivé teszi az embert a szegénység! Végem van!

Lu. Ne jajveszékelj! Ne csinálj drámát! Légy okos! Hagyd a tündért dolgozni!

Dr. Spórum. Megőrülök ezektől a nagy összegektől! Micsoda számok! Mesebeli kincs!

Lu mosolyogva nézi Spórumot. Milyen szép egy boldog ember! És ez az én művem. Tetszel nekem. Nem vagyok szerelmes beléd, arról szó sincs, de imádlak!

Lu. Mert boldoggá tettelek! De most aztán igazán légy kedves hozzám. Spórum rábámul. Ne érts félre, az istenért! Nem proviziót kérek tőled… ez ronda dolog volna részemről is, és részedről is.

Lu. Úgy-e, édesem? Én a te erkölcsi érzékedben megbízom. Ne adj egy vasat se. Pfuj, azt nem élném túl. Pfuj.

Lu. Nem jön soha többé. Megtiltottam neki. Ne vágj ilyen komoly arcot. Ne légy ilyen szőrös! -95-

Dr. Spórum mérgesen. Hogyan legyek jó? Az Isten áldja meg, ne idegesítsen. Hogyan legyek jó?

Lu. Annak ezer módja van. Például később majd utazzunk el együtt egy kicsit. Most majd lesz pénzed. Vigyél el valahova. Én még nem voltam sehol.

Lu. De nekem kell! Másért szenvedni, valakiért harcolni, valakire minden jót ráhalmozni! Végre van valakim! Miksa! Miksa! Hagyd a tündért dolgozni!

Dr. Spórum a fejét fogva. Mert hogy áll a dolog. Ezt tisztázni kell. Zúg a fejem. Várjon csak, kérem. Lássuk csak. Ön ajánlt engem, ehhez önnek joga van. Jogilag. Ön őrült és erkölcstelen, ehhez nekem semmi közöm. Jogilag. Az ajánló elmebeli állapotáért az ajánlott nem felelős. Jogilag. Csak az ajánló felelős azért, hogy az ajánlott épelméjű és erkölcsös legyen. Ez pedig vagyok. Jogilag. Hiszen tolvajok és betörők is ajánlanak egymásnak ügyvédeket. Vet ez árnyat az ügyvédre? Nem. – Mi az? Pardon… megbántottam?

Lu. Ne sajnálj, csak tisztítsd tovább vegyileg, te smokk. Engem ne sajnálj, én érettem nem kár. -97-

Dr. Spórum. Olyan ez a dolog, mint a rágógumi. Rágom, rágom, de lenyelni nem tudom. Borzasztó! Egy órával ezelőtt semmi bajom se volt.

Lu. Nem érzékileg. Arról szó sincs. Még mindig nem értesz, te erkölcsi vegyész? Hálából csókolj meg!

Dr. Spórum. Ne kínozzon, kérem. Én is olyan vagyok, mint maga. Akit nem szeretek, avval nem tudok. Engedje meg nekem is ezt a luxust! Én nem vagyok kéjhölgy.

Dr. Spórum. Halt! Halt, kérem! Itt most egy fontos ponthoz érkeztünk. Figyeljen jól: addig nem lehet semmi maguk közt, amíg ő alá nem írta a megbízó levelet.

Dr. Spórum. Nem. Hanem ha az előtt kapom a megbízást, akkor legalább nem vagyok… izé… női erkölcstelenség anyagi hasznát élvező… harmadik személy.

Lu. Úgy lesz, ahogy akarod. Csak én segíthessek valakin. Végre, végre van valakim! Indul: Adieu!

Lu. Ma este tízkor. Ne irígyelj ezért! Nagy szenvedés vár rám! Gondolj rám ma este tízkor, és főleg tíz után, és kérlek, sajnálj! Nagyon sajnálj! Sirass meg! És most Isten veled! Nem a «viszontlátásra», hanem «Isten veled»! Soha többé nem látsz. Én nem akartam más lenni az életedben, mint egy kis szénsav. Már el is szállok. Adieu. Köd előttem, köd utánam.

Dr. Spórum. Üljön le, Karolin kisasszony. -99- Vegyen ceruzát. Most diktálok önnek egy megállapodást, abból mindent meg fog tudni. Sírva. Bennünket nagy szerencse ért, Karolin kisasszony. Letörli könnyeit.

Dr. Spórum. Óriási szerencse, Karolin kisasszony! Villámgyorsan be kell rendezkednünk nagy üzemre. Majd aztán összeülünk és összeírjuk, mi minden fog kelleni. Millió dolog kell az irodába! Hisz semmink sincs! És minden rögtön! Még ma este kell rendelni. És holnap korán reggel már minden itt legyen!

Dr. Spórum. Fel vagyok dúlva, Karolin kisasszony. Igen. Hát kérem. Most első dolog: én lediktálom önnek ezt a megállapodást. Ön legépeli és este elviszi Konrád elnök úrhoz, a Splendid Hotelbe, és megmondja neki, hogy kéretem, ne holnap délben írja alá, hanem még ma este, mégpedig tíz óra előtt, feltétlenül -100- még ma este tíz előtt… érti? Tíz előtt! Várja meg és aláírva hozza vissza. És most üljön le és írja. A sírással küzdve diktál. Megállapodás, mely köttetett… egyrészről… S. W. Konrád newyorki lakos… másrészről… Dr. Spórum… Miksa… elsírja magát, zokogva folytatja helybeli ügyvéd közt… s melynek értelmében…

Spórum irodájában. Másnap délután. Szerteszét nagy és kis csomagok. Három széken egymás mellett háromféle írógép.

Karolin egy széken áll kalapáccsal a kezében a kárpitos kis létrája mellett és a kárpitossal együtt egy kis gobelint próbálgat a térképre illeszteni. Aztán leszáll és bekopogtat a lakásajtón. Ügyvéd úr kérem, a gobelint ideiglenesen odatűztük, tessék jönni meggusztálni. Visszaszalad a gobelinhez.

Dr. Spórum mint a vihar, berobog a lakás felől, iratokkal a kezében. Vastag szivar a szájában. Oda se néz. Egyenesen íróasztala székébe veti magát. Mögötte jön és mellette megáll az irnok.

Dr. Spórum lázasan rendezve az iratokat -102- és az asztalon levő kis csomagokat. Mi az, Karolin kisasszony, mi az? Jegyezget.

Karolin. Itt van. Az imént küldték. Most próbáljuk a helyére. Tessék idenézni!

Karolin. Tudom, hogy mindig ez volt a leghőbb vágya. Hát gyorsan intézkedtem. És különben is, hajlandók hitelbe ideadni.

Dr. Spórum. De ilyen gyorsan! Tegnapról mára! Tegnap este kaptuk a megbízatást és ma délben már itt a gobelin! Isten nem szereti ezt a mohóságot, Karolin kisasszony!

Dr. Spórum az irnokhoz. Szóval, nincs több megbeszélni valónk, ifjú barátom, megállapodtunk. Ön. dr. X. Y. ma belép -103- irodámba, mint ügyvédsegéd és dr. Kiss Karolin kisasszonnyal jó egyetértésben fogja ellátni irodám megszaporodott ügyeit. Ha ketten nem bírják, a jövő héten veszünk egy harmadikat.

Dr. Spórum. Csöndet kérek. Irnokhoz. Ön azonnal elkezdi a munkáját. Künn erős kalapálás. Mi ez a kopogás?

Karolin. Már tegnap este megrendeltem. Kiszól. Csöndet kérek! A kalapálás megszűnik.

Karolin. Levélpapír. Új minta. Két nyelven: németül és angolul. Az ott száz névjegy a gyorsnyomdából.

Karolin. Indigópapír. Carbonpapír. Mappák. Itatós. Két tampon. Töltőtollak. Modern lámpa az íróasztalra. Ez úgy hiányzott. -104-

Karolin egy óriási ollót csattogtatva: És ez egy óriási, éles papirvágó olló!

Karolin. Fel kellett szerelnünk magunkat. Semmink se volt. Ezt mind ma hozták. Reggel óta hoznak, hoznak, hoznak!

Karolin. Oda állítsák a falhoz. Munkások odaállítják. Ez az új aktaszekrény. Legújabb rendszerű. Tűzmentes.

Dr. Spórum. Bravo! Mind ki fogjuk fizetni, Karolin kisasszony, mind ki fogjuk -105- fizetni! Ön egy kincs! Micsoda gyorsasággal csinálta mindezt!

Karolin. Hja, amerikai kliens, amerikai szellem! Boldog vagyok, ügyvéd úr! Reggel hét óra óta telefonálok, rendelek, átveszek. Ez a méltó válasz a követség megtisztelő ajánlatára. Hátha még több klienst is ajánl a követ!

Dr. Spórum. Most nem érek rá. Irnokhoz. Ezt be a kis irodába. Ezt majd az új szekrénybe. Ezt a régi szekrénybe. Ezek meghatalmazási blanketták. Ezek borítékok. Kicsik és nagyok.

Dr. Spórum. Rögtön. Ezek vízhatlan vászonborítékok, Amerika számára. Ezek aktazacskók. Ezek táviratblanketták. Kábelblanketták. Pecsétviasz. Bélyegző. Festékpárna. Gumiszalagok. Karolin, ön egy világcsoda!

Karolin. Negyvenhétféle dolgot rendeltem, -106- ebből negyvenhármat már el is hoztak.

Dr. Spórum irnokhoz. Jól van, fiam, kimehet. Hopp, előbb adja csak ide azt a bibliát. Kiveszi belőle a szemüveget és megnézi a gobelint. Jó. Nem drága? Irnok el.

Dr. Spórum. Hagyja egyelőre ott a falon. Most ideges vagyok. Majd később alaposan megnézem és döntök. Kárpitos kimegy. Ezek mik?

Dr. Spórum. Halló? Mi? Chevrolet? Bemutatni a kis kocsit? Pardon, egy pillanatra. Karolinhoz. Egy kis autót akarnak bemutatni. Mi ez? Ez is ön?

Karolin. Én telefonáltam oda. Negyvennegyedik rendelés. Egy kis Chevrolet, városi kocsi, előnyös részletekre. -107-

Dr. Spórum a telefonba. Mindenesetre meg fogom nézni. De kötelezettség nélkül. Jó. Holnap, korán reggel. De csak kevés időm lesz. Jó. Jónapot. Leteszi. Nem túlzás ez már, Karolin kisasszony?

Karolin iratokkal. Ez az egyik papír a megállapodás, amit az elnök aláírt.

Karolin. Ez az ő munkatervük, amit az ő jogi osztályuk dolgozott ki. Ujabb papír. Ez pedig… egy kis számítást csináltam az éjjel. Én se tudtam aludni. Kiszámítottam a várható havi jövedelmet. Minden normális havi szükségletünket kifizethetjük és a bankba tehetünk átlag havi 10,000-et. Ez egy évben…

Dr. Spórum. Százhúszezer és száz év alatt tizenkét millió. Csinos. Több, mint ahogy reméltem.

Dr. Spórum. Istenem, Istenem! Nem tudom, mi ez, Karolin kisasszony! Álom! Mámor! Ennek nem lehet jó vége. Egész éjjel nem aludtam. Köszönöm, kisasszony, kimehet.

Dr. Spórum egyedül. Gazember vagyok? Nem. Jogilag nem. De nem vagyok az a -109- szűz, aki tegnap voltam! A falra néz. Nagyon csinos ez a gobelin. Megveszem! Élvezi a szót, különféle hangsúlyokkal. Megveszem! Megveszem! Veszek egy gobelint! Tetszik, tehát megveszem! Miért ne? Mit csinálok itt? Hangosan beszélek egy üres szobában. Mint egy rádió. Monológot beszélek! Mi ez? Nem férek a bőrömbe? Álom? Mámor?

Dr. Spórum. Hallo? Igen. Hogyne. Kérem. Most? Fél öt. Kérem. Bármikor. Itthon vagyok egész délután. Nagyon fogok örülni. Jónapot. Karolinhoz. Konrád úr titkára. Konrád úr idejön.

Dr. Spórum. Azonnal indul. Félórán belül itt van. És itt ez a nagy rendetlenség!

Karolin. Nincs ennél szebb. Ez imponálni fog neki. Lelkesen, szinte kiabálva. Lázas munka! Készülődés! Szervezkedés!

Karolin. Ez egy gyönyörű szép új disznóbőr aktatáska. Negyvenkilencedik rendelés. Leteszi.

Dr. Spórum. Fenomenális! És a vendégre is fel kell készülni. Cognac, likőr, van? Whisky? Cigaretta? Meg kell kínálnom, ha jön.

Karolin. Azonnal leküldök, hozatok. Ezzel együtt ötvenegyféle rendelés. Indul a kijárat felé. Onnan az irnok éppen csomagokat hoz. Adja ide. Átveszi, az irnok el.

Karolin sietve, lerakva az íróasztalra a csomagokat. Negyvenhatodik és negyvenhetedik rendelés. Ez hat skatulya ceruza, ez egy ceruzahegyezőgép, ez ezer darab fémkapocs és ez egy kapcsológép. Kirohan.

Dr. Spórum. Ah! Ceruzahegyezőgép! Gyerekkori álmom! Mint kis fiú, hogy vágyódtam utána! És most megvan! Végre! Végre! Kibontja.

Dr. Spórum. Hozta Isten. Mi az? Tegnap elbúcsúzott tőlem örökre és máris itt van?

Dr. Spórum. Ceruzahegyezőgép. Nézze! Gyerekkori álmom! Gyerekkorom legnagyobb vágya! És csak most valósult meg! Negyven évig vártam rá!

Dr. Spórum. Mily mély sóhaj! Részvéttel. Szegény szép gyermekem, én sejtem, ez mit jelent.

Dr. Spórum. Szegény gyermekem. Én értem önt. Gondoltam önre. Tíz órakor és tíz után. Igazán nagyon sajnáltam. -112- Nem tudtam aludni. Szörnyű lehetett. Szegény kis teremtés! De hát, erős akarat… és ha tekintetbe vesszük a célokat, amelyeket maga elé tűzött… Ki tudja, fiacskám, talán a fényes jövője, a gazdagsága, a boldogulása lesz ez! És akkor később… meg fog változni a hangulata is. Ne sírjon. Az a férfi szimpatikusnak látszik. Meg vagyok győződve, hogy meg fogja önt becsülni. No de most legalább ezen túl van. Megtette, hát megtette.

Lu. Tudniillik van egy kis nuance eltérés a kettőnk felfogása közt. Nem hiszem ugyan, hogy jogilag fontos…

Lu. Csak tizenegykor mentem. És nem őhozzá, hanem máshoz. Mit mondott, mi ez a sok csomag?

Dr. Spórum. Várjon, fiam. Épp most dől el a gobelin sorsa. Mindjárt értesítem.

Lu. Pedig, fájdalom, nagyon egyszerű. Nem tudtam magamat pénzért eladni. Még egyszer utoljára megpróbáltam. De nem tudtam. Pont. Most már nem is próbálom soha többé! Boldog vagyok, csak téged sajnállak.

Lu. Tegnap még reméltem, estig. Még tíz órakor úgy volt, hogy… Aztán tizenegykor döntöttem. Egy pillanatig ugyan gondoltam rád, de aztán… mégse voltam képes. Azt hiszem, nem is kívántad volna tőlem.

Lu a falra néz. A térkép sokkal szebb, mint a szőnyeg volt. Szép, színes. Van benne fantázia.

Dr. Spórum. Jogilag nem fontos. Tudom. Kavarog a fejem. Oly hirtelen, egyszerre, ilyen változás! Nagyot sóhajt.

Karolin. Konyak, cigaretta. Mögötte jövő írnoktól átvesz könyvcsomót. És öt kötet cím- és lakjegyzék.

Lu. Attól félek, a kettő is sok lesz. Attól félek, egy óra mulva már megint semmi dolgod nem lesz, Miksa.

Dr. Spórum. Pont. Ennél világosabb tényállást évek óta nem vettem fel. Isten veletek, csomagok, gépek, kapcsok -118- és borítékok. Legjobban a ceruzahegyező gépet sajnálom. Nos, beszéljen, beszéljen.

Dr. Spórum. Magának egyik előnye, hogy soha nem szokott kérdezni. Ezúttal különösen kérem erre.

Dr. Spórum. Kár. Szép álom volt. Szép remény. És én már teljesen tisztáztam a lelkiismeretem előtt a helyzetemet. Ez egyike legszebb jogi dolgozataimnak.

Lu. Ez a «jog» nagyon megnyugtató lehet, ha már az ember a lelkiismerete elől nem tud hova menekülni.

Dr. Spórum. Érdekes: nem is a gobelint sajnálom. Milyen érdekes pszihológiai megfigyelés: a ceruzahegyező gépet sajnálom. Szünet. Megbocsátani persze nem fog.

Dr. Spórum. Mily megtiszteltetés! Parancsol konyakot, szivart, cigarettát? Itt tessék helyet foglalni. Nagyszerű színben van.

Konrád. Ön meg fog lepődni azon, amit mondani fogok, de a végén be fogja látni, hogy mindezt kénytelen voltam elmondani, bármily szokatlan is.

Konrád. Tizenegykor. Tízkor volt egy randevúm, de az illető lemondott. Tizenegykor, mondom, beszállok a hotelemnél az autómba. Nem a főkapunál, hanem a mellékutcában. Tudniillik ott kell állniok a privát-autóknak. A személyzeti bejárat közelében. Figyeljen, mert ez a részletmegjegyzés fontos. «A személyzeti bejárat közelében.» Pont az autóm előtt áll egy taxi, amely a vendégeivel épp el akar indulni. Ugyanakkor, amikor én. Ahogy manövríroz, hogy kijusson a sorból, dudálás nélkül hátrál, összeütközik velünk és összetöri mind a két vadonatúj Reiss-reflektoromat, amit egy nappal azelőtt kaptam, amit külön nekem csinált a -123- gyár, és amik egy vagyonba kerültek, annyiba, amennyiért egy kis autót lehet már kapni. Ezt összetöri, kérem, azzal elrohan, kérem, megszökik! A számát nem néztük meg, sem én, sem a soffőröm. Mérhetetlen dühös lettem. Mondom a soffőrömnek: «Albert, utána, üldözni és elcsípni, ha reggelig megyünk is.» Tudniillik, kérem, az én kocsim biztosítva van törés ellen, de a biztosító kötlevélben benne van két egyszerű, olcsó Yollux-lámpa. Ezeket cseréltem ki a méregdrága két speciális lámpára. A biztosítótársaság tehát jogosan élhet kifogással. Ezért vágtattunk oly szenvedélyesen a megszökött taxi után, na és dühből is, mert ilyen óriási kárt csinált és megszökött! Végig a városon, robog a vadászat, utcából ki, utcába be. Nem vesztettük el szem elől. Végre, kérem, megáll a taxi, egy ház előtt. Mondom, megáll a taxi, kérem, és kiszáll belőle… most fogózkodjék meg a székében… kiszáll belőle: a főpincér az én hotelemből és az ön kedves felesége, -124- dr. Spórum Miksáné! A főpincér kifizeti a taxit, karonfogja dr. Spórum Miksánét és bevezeti a házba, ahol, mint megtudtam, ő lakik. A pincér. Ez engem annyira megdöbbentett, hogy vártam. Vártam, mikor fog lejönni őnagysága. Uram! Tizenegy után tíz perccel mentek be – és pont hajnali félháromkor jöttek ki. Őnagysága beszállt egy taxiba és elrobogott. Búcsúzáskor egy olyan hosszú csókot váltottak, hogy még csak nézni is szörnyű volt. Nos, mit szól ehhez?

Dr. Spórum. A dolog világos. A biztosítótársaság köteles megfizetni a lámpákat.

Dr. Spórum. Igen. Már a római jogban megvolt a «Navis refecta», az «újjácsinált hajó» jogi fogalma. Ha egy hajónak idők multával minden egyes alkatrészét kicserélték, azért a hajó ugyanaz a jogi személy maradt. Az ön autója minden felszerelésével együtt volt biztosítva.

Konrád. Ez nagyszerű! Ahhoz egy -125- szava sincs, hogy a felesége egy éjszakát töltött egy pincérrel?

Dr. Spórum. Ne induljon fel, kérem. Bocsásson meg, csak a jogi részre figyeltem. A szokás hatalma. De most már kezdem érteni. A hölgy hosszú időt töltött ott egy főpincérrel.

Dr. Spórum. Nem haragszom, de furcsának találom, hogy ön ott ül egy autóban tizenegytől félháromig. Mi köze önnek ehhez az egészhez?

Konrád. Az, hogy én ott vártam, talán túlzott kíváncsiság, tehát hiba volt. De hogy a férjnek ezt most elmondom, ez oly szokatlan, hogy lovagiatlanságnak látszik, bár ön mindjárt be fogja látni, hogy bármily kínos is ez nekem, kényszerítve -126- vagyok rá. Bár, kérem, Európában az a szokás, hogy a megcsalt férjet mindenki kineveti, de senki se szól neki. Ezzel szemben nálunk Amerikában…

Konrád. Bocsásson meg… Ilyen meglepetés! Csudálom az ön nyugalmát. Ezt nevezem egészséges idegrendszernek!

Dr. Spórum. Kérem. Tartsunk rendet. Szíveskedjék felelni néhány kérdésemre.

Dr. Spórum. Konstatálnom kell, hogy ön csak egyszer látta életében a hölgyet, -127- itt, tegnap, futólag. Hogyan ismerhette fel a sötét éjszakában egy pillanat alatt?

Konrád. Bocsánat, ön keresztkérdéseket ad nekem. Nem én vagyok a vádlott. Én vádló vagyok.

Konrád. Uram, én értem önt. Ön egy tipikus férj. Ön most nekem hidakat épít, hogy visszavonulhassak. De én nem vonulhatok vissza. Mert az előadottakon kívül még olyasmi is történt, ami ezt lehetetlenné teszi. És az egyszersmind döntő bizonyíték is.

Konrád. Azt mondtam: «Asszonyom, konstatáltam, amit láttam, és kijelentem, hogy ennek konzekvenciái lesznek. -128-

Konrád. Ő azt mondta: «Úgy van, ennek konzekvenciái lesznek, mégpedig eggyel több, mint ön gondolja» – és ezzel pofonütött. Rettenetesen pofonütött a főpincér előtt és a soffőröm előtt. Mit mondjak, uram, a szemem szikrázott. Most már tudja uram, hogy mért vagyok itt, és mért voltam kénytelen az egészet elmondani. Pofonütött.

Konrád. Bocsásson meg, én a taxi száma után spioníroztam, ez nekem kellett!

Dr. Spórum. Az nem kellett, mert a biztosítótársaság köteles fizetni. Már mondtam.

Konrád. Mert hátha ön azt mondta -129- volna, hogy a biztosító nem köteles fizetni és akkor én nem találtam volna meg soha azt a taxit.

Dr. Spórum. Na látja! Akkor sohse kapta volna meg a pofont. Egy kis logika, uram, egy kis logika!

Konrád miután hosszasan bámult rá. Hát hagyjuk most ezt a vitát, ügyvéd úr. A lényeg az, hogy az ön felesége engem két tanu előtt felpofozott. Én ezért nem megyek a bírósághoz, én nem kérek öntől elégtételt. Ellenben, miután ez így van, ahogy van, én fel vagyok pofozva és azonkívül abba a szörnyű helyzetbe kerültem, hogy egy férjnek ilyen jelentést kellett tennem neje szerelmi kalandjáról, ön beláthatja, hogy mi ketten nem érintkezhetünk többé egymással, sem emberileg, sem üzletileg. Ön csak természetesnek fogja találni, ha élek a szerződésünkben biztosított felmondási jogommal és ezennel azonnali hatállyal megvonom öntől a megbízatást. Én talán hibát követtem el, mikor ott a hely színén eleget tettem egy -130- magasabb etikai felfogásnak, de úgy ebből, mint neje általi ütlegeltetésemből le kell vonnom a végső konzekvenciákat.

Dr. Spórum ájuldozva. Ezenneli… azonnali… Elájul, mint a második felvonásban.

Konrád. Ne vegye rossz néven, ha kifejezem csudálkozásomat. Most elájult. Az előbb, mikor a feleségéről bebizonyítottam, hogy… akkor úgy ült itt, mint akinek mindegy.

Dr. Spórum. Mert ön rám egy visszautasított szerelmes benyomását teszi, aki mindenáron bosszút akar állni egy hölgyön.

Konrád. Spórum úr! Viszont tudja, minek a benyomását teszi ön énrám? Fenyegeti az ujjával. Spórum úr! Dr. Spórum úr!

Konrád. Ön… ön énrám egy olyan férj benyomását teszi, aki nem egészen a kellő szigorral nézi felesége ledérségét.

Konrád. Kezdem hinni, hogy igen helyes volt önnel az összeköttetést megszakítanom!

Dr. Spórum nyugodtan. Nézze elnök úr. Ön egy komoly ember. Amilyen biztos volt tegnap, mikor ide bejött, hogy meg fog bízni a jogi képviseletével, – oly biztos most, hogy ezt a képviseletet megvonja tőlem. Tehát ennek vége. Tehát kár tovább beszélni, tehát: mars ki innen, és gyorsan, mert ha nem siet, megrugom a tradicionális helyen, mégpedig egyszerre mind a két lábammal, ez az én specialitásom.

Konrád szelíd mosollyal. Ehhez a mutatványhoz én önnek nem fogok alkalmat adni.

Lu. Engem úgyse találna itt. Miért titkolódzunk ilyen kiváló kliens előtt? Úgy-e megmondhatom neki a dolgot, Mimikém? Mi ketten… válófélben vagyunk.

Lu. Igen. Válunk. Békésen, okosan. Mimi oly bölcs és oly nemes. Ő most egyedül marad.

Lu. Én valószínűleg férjhez megyek. Egy igen előkelő vendéglőtulajdonoshoz. Nagyon kedves volna öntől, ha…

Lu. Igen. És ha ajánlaná ezt a restaurant-t előkelő bankembereknek, a többi elnököknek. Lekötelezne, ha segítene leendő férjemen.

Konrád. Köszönöm nem. Egy kis búcsút veszek. Isten önnel asszonyom. Uram! Meghajol és nagyon előkelően távozik.

Dr. Spórum mérgesen. Mondja, nem -134- hagyja ezt abba? Rémesen idegessé tesz!

Dr. Spórum. Szörnyű teremtés! Micsoda helyzetbe hozott most is mindnyájunkat azzal, hogy váratlanul bejött ide!

Lu. Na hallod! Ez csak nagyon egyszerű helyzet volt! Gyorsan, folyékonyan. Őneki úgy kellett tenni, mintha én nem tudnám, hogy te tudod. Nekem úgy kellett tennem, mintha én még nem tudnám, hogy te már tőle tudod. És neked úgy kellett tenned, mintha nem tudnád, hogy én tudom, hogy te már tudod.

Lu. Viszont azt el kell ismerned, hogy a mi helyzetünket tisztáztam azzal, hogy: válunk.

Dr. Spórum Elég szemtelen ötlet volt. És mi volt az a butaság, az a férjhezmenés… meg az a vendéglő-dolog?

Lu. Ez az ideálom. Van ennél szebb? Egy szerény kis vendéglő. Kis ház. Szép kis kert. Jó kis étlap. Rossz kis koszt. -135-

Dr. Spórum. A legújabb rendszerű iratszekrény rövid vendégszereplés után hazamegy. Isten veled. Szép új szekrény! Vigyék, vigyék!

Lu. Fájdalmas. De mit csináljak? Nem tudtam eladni magamat neki. Nem örülsz ennek?

Dr. Spórum. Dehogy nem. Táncolni ugyan nem tudnék örömömben, de bizony Isten fellélekzem. Elmúlt ez a gonosz álom.

Karolin. Ügyvéd úr… ne haragudjék, kérem, de én oly nyugtalan vagyok… Itt valami borzasztó történhetett…

Dr. Spórum. Az történt, hogy fellélekzettem, -136- Karolin kisasszony. Ez kihallatszott az előszobába? – Nyugodjék meg. – Mi van a csomagokkal?

Karolin. Elég szépen viszik őket. Most visszafelé számolok: ötvenegy volt, most már csak huszonhat van. A táskát az asztalról elvéve: Huszonöt!

Lu. Érdekes! A dollárnak még sincs az a nagy vásárló ereje, mint ahogy mondják! Fogja Karolin kisasszony, ezt én magának adom. Átadja.

Lu. Engem sohse az érdekel, hogy kitől veszem, hanem mindig csak az, hogy kinek adom.

Dr. Spórum. Jó, most kimehet, Karolin kisasszony. Majd egyszer elmesélem magának az egészet. Álom volt! -137-

Dr. Spórum. Igen. És most ismét következik a valóság: a boldog, tiszta lelkiismeret, a számlák, az erkölcsi magaslat és ennek természetes következménye: a disznósajt. Karolinhoz, akinek kezében van az aktatáska. A táska visszamegy?

Dr. Spórum. Kár érte. Szép volt. Isten veled, te szép szőke aktatáska. Na menjen, vigye, vigye!

Lu. Hát megyek én is, csak addig maradok, amíg értem jön a főpincér. Iderendeltem, hogy bemutassam neked.

Lu. Miksa! Egy tündér nem magánszemély! Azt nem lehet kisajátítani! Egy -138- tündér az egész világé! Az embereké, az állatoké, a virágoké, a bogaraké, a pincéreké!

Dr. Spórum kis szünet után. Nézze gyermekem. Most én szeretnék magának mondani valamit, ami nem hasonlít azokhoz, amiket eddig mondtam.

Dr. Spórum. Az más volt. Most változott a helyzet. Most már… ennek a dolognak… nincs erkölcsi akadálya.

Dr. Spórum. Ön… ön igen helyesen tette, hogy a bárányt a meredély széléről visszarántotta.

Lu. Dehogynem! Tudniillik… Még -140- nem mondtam? Ő a vőlegényem. Ő lesz az a vendéglős. Férjhez megyek hozzá.

Lu. Mert ő elvesz. Régi igazság: az ember csak olyanhoz menjen feleségül, aki elveszi.

Főpincér. Így hát kötelességem volt… közbelépni. Oh, volt szó önről is, Lu sírt és azt mondta: «most megint nem lesz mit enni Spórumnak.»

Főpincér. «Meg aztán» – mondtam – «most vendéglőnk lesz, majd adunk neki enni, ha éhes.» Nekem nem az az érzésem, hogy mi bármivel is tartozunk önnek.

Lu a főpincérhez. Most pedig menj ki, várj egy pillanatig az előszobában, rögtön jövök. Egy utolsó kérésem van még az ügyvéd úrhoz.

Dr. Spórum az íróasztalhoz ül és meggyujtja a lámpáját. Na mi az, édes fiam?

Lu. Arra akarlak kérni… Nézd édesem: a vőlegényem most megvásárol egy kis vendéglőt. A kérésem…

Lu. Azt nem is kérem, az olyan természetes. Nagyon előkelő vendégeink lesznek: bankárok, elnökök, Metz államtitkár, stb. De mást akarok kérni tőled. Nézd… Mici… annyi jogi dolog van e körül… adásvételi szerződés, átiratás, telekkönyv, adó, illeték, provizió! És az ügyvédek olyan drágák! Csináld ezt mind meg a vőlegényemnek…

Lu. De máson segíteni, ez a specialitásom. Most nála vagyok tündér. Megteszed?

Lu. Azt nem. Nem ingyen, csak olcsóbban. Gyere ki és nézd meg egyszer. Írd fel a címet: Külső Soroksári-út 427/b. «Vendéglő a jó tündérhez.»

Dr. Spórum. Várj fiam, felírom. Ceruzát vesz elő. Ejnye… ez a ceruza nem fog… Beleteszi a gépbe… Meghegyezem a ceruzahegyező gépen… Utoljára… Mielőtt még ezt is visszaviszik… A lámpát maga felé fordítja, arca fényben fürdik, ő csendesen beszél tovább… Mielőtt még visszaviszik… Ezt a kedves ceruzahegyező -143- gépet… még egyszer meghegyezem rajta… a ceruzát…

Lu miközben a sötétedő szobában lábújjhegyen az ajtó felé megy. Halkan… négyszázhuszonhét bé…

Lu ezalatt lábújjhegyen kilopózik a szobából és becsukja maga mögött az ajtót. Spórum mosolyogva csöndesen tovább hegyezi a ceruzát, mialatt legördül a

A nézőtér sötét marad. Mikor a függöny legördül, abban a pillanatban a függöny elé lép frakkban a színházi titkár s kezével jelt ad, hogy beszélni akar.

Titkár. Bocsánat, hölgyeim és uraim! Szíves meghallgatást kérek! A színház titkárja vagyok. Pár percre még szeretnők igénybe venni becses türelmüket. Itt most egy kis történetet játszottunk el Önöknek. A történet befejeződött, a függöny legördült, a játéknak tulajdonképpen vége. Ne vegyék rossz néven, ha kissé izgatott -144- vagyok, de egy kísérletről van szó. Évezredek óta játszanak a színházak mindenféle történeteket: szomorúkat és vidámakat, és mikor a darabnak vége, a függöny legördül, a közönség távozik. Távozik azzal, mondjuk… hogy az ifjú szerelmesek egymáséi lettek, a dolog jól végződött: happy end. Vagy távozik azzal, hogy a hős rosszul járt, a dolog rosszul végződött, – unhappy end. De mindig azzal távozik, hogy vége van. Pedig… Istenem… nincs vége. Csak pontot tett a szerző. Csak elhallgattak a színészek. Minden történet száz évig történik tovább, – csak mi türelmetlenek vagyunk, és egy bizonyos ponton hazamegyünk. Azt bátorkodom ajánlani Önöknek, hogy most az egyszer tegyünk kivételt ez alól az évezredes szabály alól. Nézzünk bele egy rövidke időre, pár pillanatra csak, ennek a kis társaságnak, aki itt most Önök előtt élt, a messzi jövőjébe. Egyszer nézzük már azt is meg, mi lesz egy mesének a személyeivel, mondjuk tíz év mulva. Mint egy -145- messzelátóval egy messzi csillagba, nézzünk bele az életük messzi, messzi jövőjébe, hirtelen világítsunk rá egy reflektorral öt percére a jövő életüknek… Csak egy pillantás az egész! Egy rövid pillantás! Tehát: Most múljon el tíz év, – és aztán gördüljön fel még egyszer a függöny! A titkár visszamegy a függöny mögé, a nézőtér kivilágosodik.

A rövid szünet után gongütés. Lassan teljesen elsötétedik a nézőtér. A függöny koromsötétben gördül fel. Szín: az első felvonásbeli szeparé, közepén hat személyre díszesen terített asztallal. Oldalt, asztalkán likőrök, poharak, szivar, cigaretta. Egy széken kosárban sok apró virág. Semmit se látni, csak Lu hangját hallani a sötétből, amint jókedvűen fecseg Karolinnal.

Lu… nagyon kedves tőled, hogy eljöttél segíteni. Igazán kedves. Tudod, nekem nagy szenvedélyem szépen teríteni, asztalt díszíteni. Lassan világosodik a színpad. Lu az asztal körül nagyon élénken foglalatoskodik, a terítékeket, poharakat, virágokat rendezgeti, stb. Ezt a rendezgetést, lázas sürgés-forgást egy pillanatra se hagyja abba, egészen addig, amíg a végén le nem ül -147- az asztalhoz a többiekkel. Lu nem változott semmit. A haja világosszőke, még akkor is, ha az első felvonásban sötétbarna volt. Karolin meghízott, kissé meg is őszült. Mind a ketten estélyi ruhában vannak. A férfiak, akik jönni fognak, szmokingban vannak, mind megöregedtek, megőszültek.

Lu… Tudod, nem szeretek semmit se másokra bízni. Mindent magam szeretek csinálni. Mindent magam! Egészen kivilágosodik. Mindent magam! Mit szólsz, milyen ünnepélyesen van megterítve ez az asztal!

Lu. Most segíts így szétszórni a virágokat. Karolin segít. Jobban szeretem így szétszórva a virágot, mint azt a sablonos nagy csokrot a középen. Rendezgetik a virágokat. Azért nem tagadom, izgatott vagyok. Mégis megható. Ha meggondolom, hogy ezt a napot is megértem: a házasságom tizedik évfordulóját!

Lu. Mert boldog vagyok. És ez a férjem -148- érdeme. Ideális férj! Istenem, tíz éve! Ma tíz éve, hogy megesküdtünk!

Lu. Igen, az idő repül. Oda még tegyél egypár virágot. Tudod, azért választottam az ünnepi vacsora színhelyéül ezt a szeparét, mert annyi emlék fűz ahhoz az egyetlen estéhez, amit tíz év előtt itt töltöttem! Oda is kell még egypár virág. Ez a szeparé döntötte el akkor mindnyájunk sorsát. A névcédulákat tedd a poharakra. Furcsa lesz most megint, itt vacsorázni a vendégeimmel. Onnan vegyél el pár virágot, ott sok van. Hallatlan! Nyolc órára hívtam őket és késnek. Egytől-egyig mind késnek, téged kivéve. És mit szólsz a férjemhez, hogy még nincs itt! Neki kellene lennie az elsőnek! Hallatlan! A tízéves házassági évfordulóján elkésni!

Lu. Na végre, hogy itt vagy! Kilenc óra! Megöleli, megcsókolja. Hol voltál olyan sokáig?

Lu. És segíts te is egy kicsit nekünk. Rakjuk a székeket az asztal köré. Rakják. Szeretem, ha a vendégeim kényelmesen ülnek, nem összeszorulva, mint a heringek. Nagyszerű vacsora lesz. Gyönyörű stiriai kappan, akkora, mint egy sas. Láttam, amikor elkezdték sütni. Ne mosolyogj, a te vendéglődben sohse volt ilyen. Általában, a te vendéglődben jó sör volt, de gyalázatos volt az étel. Azért mentél csődbe. Gyujts rá, ott a cigaretta. Nem születtél vendéglősnek. Örülhetsz, hogy itt visszakaptad a régi állásodat. Vannak -150- emberek, akik nem főnöknek születtek, hanem alkalmazottnak. Te is ilyen vagy.

Főpincér. Ha te feleségül jöttél volna hozzám, jobban sikerült volna minden.

Lu rendezgetve. Ne beszélj annyit. Jobb volt, hogy még mint menyasszony és vőlegény váltunk el, mintha mint férj és feleség váltunk volna el.

Főpincér. Alapjában véve mindegy. Elváltunk, te máshoz mentél férjhez, neked jó volt, nekem rossz.

Lu. Ne légy szentimentális, inkább nyísd ki a likőrös üvegeket. Ma legyünk nagyon jókedvűek! Mit szóltok! Hát nem bosszantó ez? Kilenc óra és a férjem még mindig nincs itt!

Lu. Na végre, hogy itt vagy! Fél tíz! Megöleli, megcsókolja. Mért nem vagy pontos? Hol voltál ilyen sokáig?

Dr. Spórum. Hogyne. Most, hogy egyetemi tanár vagyok, nagy szükségem volna rá.

Dr. Spórum. Dehogy nem. De te annyit beszélsz, hogy eddig nem jutottam hozzá. Megcsókolja Karolint.

Lu rendezkedve. Ne sóhajts, örülj, hogy van rendes jövedelmed és van hozzá hat szép egészséges gyermeked. Ennél nincs szebb. Karolin, büszke lehetsz rá. -152-

Lu. Én mondtam a negyediknél, hogy hagyjátok abba. De aztán lett még kettő.

Lu. Azt tudom, édesem. Add ide azokat a kis poharakat. Spórum is segít. Köszönöm. A volt vőlegényem is meg van híva. Spórum kezetfog a főpincérrel. Szétnéz. Igyál valamit, Miksa. Mit bámulsz?

Lu. Pedig ebben a szobában találtalak a telefonkönyvben. Igyál egy kis vermutot. Főpincérhez. Adj neki egy kis vermutot. Karolinhoz. A karperecemet nézed? Az uramtól kaptam a mai évfordulóra.

Lu. Negyven kicsi és öt nagy. Főpincérhez. A soffőrömnek adattál vacsorát?

Lu. Később majd intézkedjél, hogy ő is kapjon egy kis pezsgőt. De ne sokat. Most már igazán ideges vagyok. A legnagyobb -153- neveletlenség a férjemtől, hogy még mindig nincs itt. Fél tíz, ti már itt vagytok és a férjem még mindig nincs itt!

Lu. Na végre, hogy itt vagy! Tíz óra! Megöleli, megcsókolja. Mért váratsz magadra? Hol voltál ilyen sokáig?

Konrád. Amióta a történetét ismerem, direkt imádom. – Milyen ízléssel van terítve ez az asztal! És milyen kedves gondolat tőled, hogy ebben a szeparéban jövünk össze… szétnéz.

Lu rendezkedve. Így ni. Most minden rendben volna. El lehetne kezdeni a vacsorát, ha a férjem itt volna. Konrádhoz. Bocsásd meg neki, hogy késik, de biztosan a te vállalatod üzleti ügyében szaladgál.

Konrád. Az valószínű. Milyen szerencse, hogy ilyen kitűnően bevált európai vezérigazgatómnak! Tündér, őt neked köszönhetem! Te protegáltad!

Lu. Te meg gazdag embert csináltál belőle. Kvitt. Hanem mondjátok, nem felháborító, hogy ti már mind itt vagytok, fél tizenegy és épen csak a férjem nincs itt?!

Lu. Na végre, hogy itt vagy! Tizenegy óra! Megöleli, megcsókolja. Hogy lehet így elkésni? Hol voltál? Mi dolgod volt?

Államtitkár. A titkárom tartott fel, ezer bagatell ügyet kellett még elintéznem. Üdvözli a többieket. Órájára néz. Nyolc óra hat perc, pontosan. -155-

Lu. Ne beszélj annyit. Mindnyájan későn jöttek, a vacsora pont nyolcra volt mondva, de hogy te, mint férjem, mint házigazda és mint ünnepelt utolsónak jösz, ez mégis sok.

Lu a többiekhez. Tíz éve nem tudom pontosságra szoktatni. Az államszolgálatban megtanulta a pontatlanságot és nem enged belőle most se, pedig már tíz éve kereskedő. Boldoggá tesz, de nem pontos. Megcsókolja. Emlékszel erre a szeparéra? Mikor megismerkedtünk? Mikor olyan rosszul viselted magadat?

Államtitkár. Büntetés? Halljátok ezt? Tízévi boldogság! Boldogság, amit az én drága kis feleségemnek köszönhetek…

Lu közbevág. Ne légy szentimentális, késő van, üljünk le. Mindenkinek ott van a neve a helyén. Leülnek. A főpincérhez. -156- Te meg szólj ki a kollegáidnak, hogy kezdhetik szervírozni a vacsorát. Főpincér kiszól az ajtón és visszaül helyére. Remélem mind éhesek vagytok, mert olyan vacsora van… a színpad sötétedni kezd… büszkén mondhatom, olyan vacsora van, amivel meg lesztek elégedve… sötétedik. Vidám fecsegés. A többiek is csevegnek… mondhatom, elvállalom érte a teljes felelősséget… Tovább beszél, koromsötét van, semmit se látni, csak mindnyájuk vidám zaját hallani, miközben sötétben gördül le a

A 20 kötetes teljes sorozat dús aranyozású egészvászonkötésben 125·– pengő.

*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A JÓ TÜNDÉR ***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook, except by following the terms of the trademark license, including paying royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase “Project Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg™ License available with this file or online at www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg™ License when you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:

This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.

1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase “Project Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg™ website (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works provided that:

• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation.”
• You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ works.
• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work.
• You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg™ works.

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg™ and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation’s website and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine-readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition.

Most people start at our website which has the main PG search facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.

The Project Gutenberg eBook of A jó tündér

A JÓ TÜNDÉR

SZEMÉLYEK

ELSŐ FELVONÁS.

MÁSODIK FELVONÁS.

HARMADIK FELVONÁS.

UTÓJÁTÉK.

MOLNÁR FERENC MŰVEI
HÚSZ KÖTETBEN

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE

Lu	Gaál Franciska
Dr. Spórum	Hegedűs Gyula
Konrád	Góth Sándor
Államtitkár	Hajmássy Miklós
Karolin	Gombaszögi Ella
Főpincér	Rajnai Gábor
Titkár	Somló István.