The Project Gutenberg eBook of Sári biró, by Zsigmond Móricz

(Nyirségi parasztház. Az u. n. „hátulsó ház“; a nappali, lakószoba, rendes, de túlzsufolt; butorokkal és házi lommal tele. A biróné ingvállban sürög-forog, takarit, Veróni egy széken ünneplő ruhában, idegenül megül magának, Pista kukoricza-csutkával játszik a boglyakemencze tövében. Valamennyien az erősen í-ző nyelvjárás szerint beszélnek, a mely itt főbb vonásaiban van jelezve.)

Biróné: Hiszen te egész vín asszony lettél! Nem szígyelled magad így megvínűlni?

Biróné: Ne busulj Veróni, mi is olyan hegyes kis jányok vótunk, mikor még csak egy bakaraszra látszottunk ki a fődbül, mint a maiak… Emlékszel, mikor az oskolát elvittem firidni? Aszontam a gyerekiknek, azt izente a rektor, ma vákáczió, ma firidni kell. Hiszen veled kijáttattam ki. -8-

Veróni: Hö-hö. Oszt íngem vert el a rektor, mert te leesküdted, hogy te nem mondtad.

Biróné: Igazán Veróni? Ennek örülök, hogy mán akkor is vót magamhoz való eszem.

Veróni: Vót neked egy egész oskolának való… Hé be megvert akkor a mester. Ojan tenyereseket adott!…

Biróné: Nem baj Veróni! Rígen vót, mán nem fáj a helye. Mutasd a tenyered.

Biróné: No látod, nem is látszik. Azon busulj, hogy nem kapsz olyanokat többet!… Hallod-i, be jó vóna még ecczer iskolába járni.

Biróné: Nem ilyen nagyanyám lenni… Pista te! Mit danolsz te? Mi? Mit kornyikálsz te?

Biróné: Ó, a kötélre termett. Mán megint nótába vett valakit. Hát danold el.

Pista: De nem tudom ám a versit. Aszonta Gedi, hogy a versit hónap reggelig nem mongya el még magának a jóistennek se.

Biróné (utána dudolja): Jó kis csúfoló nóta. Ez megint valakire jár. Pedig ezek a mái fiatalok még danolni se tudnak mán. Hun vannak a mi időnkbéli nóták!… (Dudolja.) Vajon kit vett nótába a kutya!… -9- Haj, haj Veróni, hogy már te is nagyanyó vagy, mint én. Sose néztem ki belőled ennyi tehetsíget. Hát persze, ehhez kell a legkisebb ész. Látod, nekem is három fiam van, meg két jányom.

Biróné: Hát bizony, ki erre, ki arra. Két fiam házas, két jányomat elvitték a falubul. Van még egy rossz suttyó fiam. Ha azt is megházasítjuk, akkor oszt elmondhassuk, hogy adjon isten jóícczakát. Mer az ember felneveli a sok fiút, a jó fiúkat, engedelmes, szófogadó, becsületes gyerekiket, de osztán mire? Arra, hogy ha egy asszonyszemély a nyakába akaszkodik, akkor mán annak lesz a cselédje örökös-örökre. Elfelejti apját, anyját. Itt van-e, ennyim van a nagy családombul mutatónak. Ez a gyerek még eljön níha játszani, az anyja, csak ha muszáj, az apja még akkor se… Hát te, hogy éltél miótátul elvittek tülünk. Haza se gyüttél a szülőfaludba ecczer se. Nagyon megállottad. Persze, most is a juss miatt gyüttél ugyi? Hogy meghótt az a vín apád valahára… be jól tette…

Veróni (nekifohászkodik a beszédnek): Jaj ídes jó Istenem, Sári! (Az orrát megtörülgeti.) Nem segít rajtam, csak a jó Isten, Sári! (A szemét is megdörgöli.) Csak legalább pártomat fogná a mennybéli jó Isten, Sári! (Az orrával trombitál.) Mer olyan igazi árva vagyok, nem tudja más, csak a jó Isten, Sári!

Biróné (mosolyog): Dehogy nem Veróni, ott -10- vótam az apád temetésin; ojan göringyet hajítottam utána, majd betört a koporsója a vín kutyának… Most mán nem tudod, hogy vájod ki a jussodat a testvéred markábul.

Veróni: Nincs is nekem másban bizodalmam, csak az uradban, meg a jó Istenben, Sári.

Biróné: Lehet is. Huszonhárom esztendeje biró az uram, de még nem volt olyan ügye-baja senkinek a faluban, hogy én el ne izgazítottam vóna.

Veróni (bámészan): Te, Sári?! (Egyet gondol.) Sári, te! Hallodi te! Mír híjják az uradat Sári birónak, Sári!

Biróné (mérgesen rákiált): Mert szamár az egész világ, mint te. Azír! De a legnagyobb szamár mégis te vagy. Azír! (Csönd.)… Pista! Hogy fujtad azt a nótát?

Pista (dudolja s a biróné utána zümmögi, Pista hozzá sündörög): Nagyanyám?

Biróné: Mingyán kitekerem a nyakad! Pízt! Majd megmondom, mit adok! Krajczárt! Nyavoját! Czukorra! Erigy a szemem elől, míg szípen vagy! Krajczár kén a kis büdösnek. Kitépem a nyelved, csak káromold az Istent! (Levesz a tékáról egy szép piros almát, megtörülgeti.) Ne. -11- Ez a tied. De ha még egyszer krajczárt kérsz, kitekerem a nyakad.

Varju (vén toprongyos ember, bebújik az ajtón. Pista, a hogy meglátja, a nagyanyja szoknyája mögé húzódik.) Aggyon Isten szerencsés jó napot. Jaj, be kutya hideg van! (Pistához, tréfásan hízelegve.) Lefagyott a csikónak a szarva! (Pista, a ki eddig kikukucskált rá, görbe arczot vág s elbúvik.)

Biróné: Mit akar kend? Menjen a konyhába! Kifele, kifele! Nem látja, hogy fíl a gyerek!

Biróné: Semmi izé. Kap egy porczió pájinkát, csak várjon sorára. No! (Varju elmegy.) Nízze meg az ember. Mán csak az kell, hogy ide szokjék be. Pokol nyelje el a vín toprongyosát. Szegínyek kolomposa! Érzi mán, hogy hónap ű is valaki! Biróválasztás lesz hónap, hát árulja a voksát!… Szíp is vóna, ha a kilencedik választáson még korteskedni is kéne. Vagy egy szóval választják meg az uramat, vagy odavágom nekik a bírósüveget! De akkor puffan!

Veróni: Micsoda asszony vagy te Sári! Akar csak az oskolába, a hun együtt jártunk!

Biróné (elneveti magát): Ne boczi, ne! (Megveregeti a hátát.) Tüled ne!… Valahogy csak kell élni az embernek a sütnivalójával.

Biró (bejön, körültopog a szobában, szólna is, nem is; megvakarja a bajusza tövit): Anyjuk. Hé. Hallod.

Biróné: Kilöktem a konyhába, mert nagyon büdös vót. Mingyán kendet is kilököm, csak itt mólesztáljon. Az ember már egyet se szólhat a kedves, régi jánypajtásával, mán itt zavarkodik, mingyán bajrúl károg… Mán kell lenni valaminek! Ott az a bajvarnyu is, a se tolta be a kípit hiába… Mán baj van avval a bíróválasztással! Deiszen csak legyen valami baj, tudom istenem akkor igazán baj lesz!… Erigy, ott a pajtásod, beszíld meg vele…

Biróné: Az a szájatáti. Az a rásetudoknízni. Az a szegínyek kolomposa! Az még nem hozott jót a házamra. Nem tudom mi van a begyibe. Betolta a képit. Ide. Erre a szent helyre e! A gyereket majd kifogta a frász, almát kellett a szegínynek adnom. Úgy gyütt magához. (Hirtelen kitör.) De azt mondom kendnek, vagy egyhangu lesz a választás, vagy kötheti a batyut a hátára, de én velem egy fedél alatt nem hál meg!

Biróné: Ennyit érdemeltem én huszonhárom -13- esztendei keserves kinlódásomér, töredelmemér, sok sárbahányt garasomér, hogy mikor kilenczedszer kerűl választásra a bíróságban, – legyen valaki, a ki fel merje tátani a száját.

Biróné: No csak az van hátra, hogy még halljak is. Tán nem látom abbúl, hogy ide be mert tolakodni az a vín Varnyu. Kelleti magát. Kínálja a bocskort! Hiszen csak merjen valaki ellened szólani! Ott a sok kontraktus –

Biróné: Úgy kitekerem a nyakát ennek az egísz falunak, hogy mind kódusa lesz, – csak egyet merjenek nyikkanni. Csak egyhangú ne legyen a választás!

Biró (neki fohászkodik és feláll): Hát Sári! ha én rajtam állana, tudod, ha én rajtam fordulna, ha én választanék egymagam, – akkor tudom, hogy egyhangú lenne. (Elmegy.)

Biróné (feszülten figyel a menyére, hosszan néznek egymás szemébe, mintha ki akarnák olvasni, mit tud a másik): Igaz jányom?

Biróné (izgatott): Várjál csak!… Veróni! Látod, mijen asszony menyem van? Hallod-e, most legjobb lesz, ha átmégy öcsédékhez. Délután én -14- is benízek hozzátok. Majd eligazítjuk azt a jusst…

Veróni (sietve összeszedi magát, azután megáll): Jaj lelkem jó Istenem, Sári! Segíts rajtam veszendő árva bogaron, Sári! megáld az Uristen Sári!

Biróné (megveregeti a hátát s kitolja az ajtón): Ne félj Veróni, míg engem látsz. Isten megáldjon.

Biróné (megáll, szembenéz Terkával, egy ideig hallgatnak, egyik se akar szólni): Fellép!

Terka: Aszonta a főbíró: senki másnak nem tenném, Pengő Kovácsnak megteszem.

Terka (mintha a fogát huznák): Hónap reggel a szógabiró a választáson megnevezi apám mellett Pengő Kovácsot is… Akkor pedig nem tudom mi lesz. A házasságbúl aligha lesz valami.

Terka: Arra számit az álnok lélek, hogy maguk, anyámasszony inkább visszaállanak az egész biróságról, de a gyerekeket nem szakítják el egymástúl.

Terka: Azt tudom, hogy a maguk Jóskája odáig van a Pengő Kovács jánya után. -15-

Biróné: Szalagy hát, keresd meg Jóska bátyádat, mondd meg neki, hogy kipukkant a hójag. Az ni! Látod! De szaladj! Mihent itt lesztek, megkapod a pízt! (Pista vidáman elszalad.)

Biró (befelé jön, a gyerek az ölébe szalad): Ne te né! még felöklel! (Felkapja az ölébe.) Ki ne menj, mer megfázol.

Biróné: Ereszti kend el rögtön azt a fiút! (Biró leteszi.) Mindig csak az utamba áll. A helyett, hogy segítségemre vóna, csak útba áll. Még véletlenségbül se tud jót tenni. Bikkfa ember! Ha én nem vónék…

Biróné: Meg míg szít nem pukkadok mint az a hójag! (Biró el és menőben megcsipi a bejövő Lizi arczát, a ki mosolyogva kitér előle.)

Biróné: Ah kit látok itt! Ki jön itt! A Pengő Kovács ídes komám kisjánya jön itt!

Lizi: Egy kis pattintott kukoriczát hoztam keresztanyámnak, ha meg nem veti. Jónapot kívánok.

Biróné: Jézusom, – jónapot neked is, – hát -16- jutok eszedbe? Drágaságom! Te csirke te! Hej beg alig is várom, hogy jányomnak mongyalak! No ne pirosodj te virág. Úgy-e jányom Terka, íppen errűl diskuráltunk.

Biróné: Mán még a móringot is megbeszéltük. Óh te, ne fordulj el te nebáncsvirág. Csak ípp azt nem tugyuk idáde apád? Mer mink, hogy öregek vagyunk, nagyon kék egy kis gazdasszony a házba. Oszt ez a mi fiunk mind olyan nyámnyila, egy se tud asszonyt hozni nekem segítségnek, mind maga megy el apjoka kocsisának. (Terkára mutat.) Ez is elvitt egyet. Ha még a legkisebb is itt hágy, bele kell őszülni. Eljönnél-e hozzám, menyemnek, te csitri?

Lizi (legyint, ártatlanul): Ó, nem ismeri űkelmét keresztanyám. Nagyon bakafántos! Nem eszi az meg akárkinek a főztjét.

Biróné: Hát gyűjjön ide ű is! (Megöleli.) Ó be szeretlek te ján te! Bizon ha a magamé vónál, nem szeretnélek így. De hát még az a bolond fiu. Az megháborodna utánad!…

Biróné: De be ki is tudta választani szépekbül a szépet, jókból a jót. Pedig hogy bomlik utána az egész falu jánnépe, oszt csak te kellesz neki. Ma is mondta: Ídes anyám, ez a Manczi maj megöl, úgy esenkedik utánam. Ma is haját leltem a gatyámba varrva. De rajtam nem fog a -17- vín boszorkány nagyanyja varázsolása, nekem nem kell, se testemnek, se lelkemnek. Énnékem csak egy kell, ha azt meg nem kapom, kútba ugrok, vagy elmék világgá.

Biróné: Az a! Persze a nagyanyja vajákos, az avval hatalmas, hogy mindenkit abba szerelmesít, a kibe akar. De mán én azt mondom, nem tudom a praktikáját, de az igazi szeretettel nem bír. Én nem fíltem a fiamat. Adhat annak olyan szert, a mit csak akar, de tetűled nem fordítja el. Ki is kaparnám a szemit, ha úgy venném észre!… Ihon is van mán-e! Megérezte hogy itt vagy!

Jóska (beront s egyenesen a kemenczéhez siet, és leveszi a felfujt disznóhólyagot. Pista utána): Ó te poklos! Sz ennek semmi baja. Mingyár kitapodlak te! Beg elbolondítottál. Hát hun pukkant-e ki?

Pista (álnokul): Oszt én azt hittem, kipukkant, mer olyat szólt, mint a puska.

Jóska (morog): Szólt az anyád czifrája, az eszed csengése. Azt hallottad.

Biróné (kaczagva felkapja): Persze hogy hallottam. Ilyen kis gyerek, oszt annyi esze! Meglássátok, ebbül ember lesz ha megéri! Kapsz fiam egy krajczárt!

Biróné: Hagyd mán azt a hójagot a fenébe. No. Mennyi baja van vele. Vigyázz, mert más hójag pukkan ki. Hogy vagy evvel a jánnyal? Mi? Aszongyák a Tass Mihály igen utána van.

Biróné: Hallod. Vedd csak körül szíp szerivel, osztán tudd ki, van-i a dologba valami. Mer nem akarnám, hogy elmuljon ez a házasság. Azt se bánom ha ma dülőre kerül.

Jóska: Igazán? Isz ott csak szólni kell! Három hétre meg lehet az esküvő. Ides anyámon fordul.

Biróné: Én rajtam nem fordul. Mikor mult el rajtam, a mi jó vót? Három hét! Olyan hamar igyse, úgyse lehet meg, hun a katonaságtúl az írás? Hiszen te pujanép, te még sor alatt se vótál. Nem is hiszem én hogy igazán szeressen tíged az a jány. Tass Miska katona vót…

Biróné: Éj sokér nem adnám, te, ha ez a jány úgy szeretne tíged, te, hogy kutb’ ugrana, ha ott hagynád, te!

Lizi (jön): Ott fogta Pityut a nagyapja a konyhában. -19- Úgy örűl a krajczárnak. Mindenkinek megmutogassa… Igaz is! Keresztanyám, azt izente ídesapám, – majd is elfelejtettem, – hogy átgyünne, ha most megalkudnának a két tinóra.

Biróné: Mingyán, mingyán. Ki kell mennem. Várjatok meg, rögtön begyövök. Gyere csak jányom, segíts annál a zsáknál. (Biróné és Terka kimennek.)

Jóska (a hólyagot tapogatja, csóválja a fejét; Lizi leül egy székre s összetett kézzel, kiváncsian nézi a legényt): Hogy ez még kipukkanna!

Jóska (a pipát úgy szárazon az agyara közé veszi): Eggye meg… a bides köjkit, hogy tud hazudni… Hogy lehet ijen kis tökmag ijen nagy marha… E la! Hogy még e pukkanna ki! Ez a hójog e!… Oan zsacskó lesz ebbűl, de olyan zsacskó, hogy a kiskirisztus se pípált ojan acskóbul. A mijen acskó ebbűl lesz. Mi? Lizi! Mit mondasz he? (A vállára üt.)

Jóska: Hogy nyughatnék, mikor ebbűl a hójogbul oan zsacskó lesz, mint a Poncziuspilátusé. He? (Újra válloncsapja.)

Jóska: Azír ne haragugy te nagymáju! (Fütyűlni kezdi az elébbi nótát s a dohányzacskóját rázogatja.) Ennél is külömb acskó lesz ebbűl, pég e se kutya… Lizi! Kútba ugranál te én írtem?

Jóska (a zacskóját a tenyerébe veregeti, tekeri): Hát – hogy hát jobban kedvedre való az olyanféle kiszógált, kiagyusztált boka, mi?

Lizi: Nincs nekem semmiféle bakám. Nem kell nekem senki, csak a halál. (Olyan érzékenyen találta mondani, hogy csaknem sirva fakad.)

Jóska: De a ki csillaga! semmi hö, meg öhö! hanem ki a szóval! Hát azír kutb’ ugranál?

Jóska: De od’is utánad ugranék hé! hogy ott is én fojcsalak meg, hé!… Hanem legislegelébb abbul a zsivánbul nyomom ki a szuszt! Mer -21- nekem oan Tass Miskák! (Nagyot üt ököllel az asztalra) nekem ojan himmi-hummi Tass Miskák! (Ujra nagyot vág az asztalra s öklét a lány arcza elé tartja) nem zavarognak a vizembe… Érted? He? Megértetted! A ki szabta, varrta, kaptafa varga! (Rémesen forgatja a szemét.)

Lizi: Ugyi. Hátha én azt akarom mondani, hogy hallom miféle jóféle bájitalokat tud kotyvasztani valakinek a nagymámija. De tán nem is igen kell fáradni még avval se, hogy a gatyaszárba hajat varrogassanak, – elvígezi azt más is könnyebben, az igézést avval a két pislákoló kancsi szemével.

Lizi: Azt, hogy nem kötöttelek kötéllel a nyakamba. Mehetsz, ha akarsz, csak rajta! Mit bánom én. Ha te a Manczi kisasszonyos miskuláncziáiba bele háborodtál, szabad az ut, szaladj utána. Tisztelem a gusztusodat! (Sirva fakad.) Én nem vagyok utadba. Tudok én még hova lenni. Tizenhatöles a mi kutunk! Gyufát is kapok én a bótba a pénzeheheméhért. (Sír. A bíróné benéz az ablakon.)

Jóska (nagy szemet mereszt, kurtán füttyent, megvakarja a haja tövit): Hászen akkor jó van no. Akkor mit beszílsz. Hásze csak ezt akartam. Csak diskuráltatja itt az embert, a hejett, hogy mingyán magyarúl szólna… No. Még mit -22- nem fognának rám. Éj kutya nyelve van ennek a sok vín asszonynak. Mán még a Manczival fognának hámba. Ne rücskölj mán. (Leül az asztalhoz egy másik székre.) Szaladjon görcsre a nyelve, a ki rám uszított.

Lizi (felugrik): Ne menjek haza, ha egy szó igaz belőle. Ne menjek többet haza az apámhoz.

Jóska: Jó isten, te jány! Hát ne mírgesíccs mán no! Hát csak nízz mán ecczer tükörbe mán no! Oszt akkor te is megmondhatod, hogy sajnállom-i?… No. Ihun a tükör e! Na. Ne fordídd el aztat a két ragyogó csillagot, mert ojat vágok a lapockádra, te!… Jaj kis pondró! Egyem meg azt a… Pislancs mán ide no! -23- (Átöleli s erővel belenézeti a szeme elé tartott kis bádog zsebtükörbe.)

Lizi (belepillant, kényesen): No ugyan. Akár csak a vasórú bábát látnám!

Jóska: Ó! Te sárgarigó, te! (Zsebredugja a tükröt és átöleli, összecsókolja a lányt.)

Jóska (kis ideig szótlan, boldogan öleli; aztán elnéz a hólyagra az asztalon): Ugyi micsoda egy acskó lesz abbul a hójogbul! Mit szólsz hozzá, no, szójj mán egyet. (Otthagyja a lányt s felveszi a hólyagot. Összenevetnek.)

Biróné (belép, velejön Pista, ki egy nagy karéj lekváros kenyeret majszol): Ó a szentek! Ezek még most is azt a ronda disznóhójogot nízik. Lökd mán a szemetre. Ha rálípek, kitaposom, mint a pukkantót. Erigy dógodra. Ott vár a munka az ólba. Lizi, lányom, te meg segíthetnél egy kicsit a menyemnek a komorába.

Lizi: Igenis keresztanyám. (Elsietnek. Lizi visszaszól.) De ídesapám vár…

Biróné: Hadd várjon az apád, az ebugatta. Ugyis az a férfi minden dóga, hogy az asszonyokra várjon. (Jóska és Lizi el.) Mit csinálsz, Pista? Ne szeleskedj. (Pista megczélozott egy legyet a padláson, balkeze mutatóujjával s a jobban egy almacsutkát tart dobásra készen. Mire elhajitaná, nagyanyja elkapja a kezét.)

Biróné: Majd eltrafállak én, te kis trafálós fittyfiritty, csak itt nekem sokat trafálgass. -24-

Biróné: Jöjjön csak bátran. (Pista ellenségesen elhúzódik.) Ne félj fiam, bácsi a’! Üljön le.

Biróné: Tőccs egy pohárral abbul a diólébül. Megájj, majd én, reszket a kezed, még kilöttyinted. (Tölt.) Hát mit mondott Pengő Kovács? Gábor!

Varju: Hát gazdasszonyom, – hé be jó ez! Khm, khm, fájintos kis itaóka.

Varju: Ó dehogy kell! Ha a számba vón is kiköpném. Dehogy is surolnám le a torkomról ezt a mennybéli jó ízt… Hát mondok, aszonta Pengő Kovács gazduram, hogy a legelőt, mán hogy a falu legelőjét, a hova minden szegíny kihajthatja a bocziját, nem osszák fel, – ű nem engedi.

Biróné: Ű? Hát ki ű, Gábor? Hát ű is valaki? Kend ismeri űtet is, a bírót is, mongya meg, ki ű? Olyan nagy valaki ű? Osztán ha már ű valamit mond, az szentírás? Kenteknek ű hozzá kell járni? Ej Gábor, Gábor, nagy dolog ez!… Hanem bezzeg ugyi ide senki se tette be a lábát? Mi! Hanem hozzá -25- járnak susogni! Hisz e’ valóságos forradalom! No! Úgy is veszik hasznát. Egye meg a fene azt a legelőt. Hát kinek a haszna az, ha felosztják? A szegíny ember haszna? Ugyi nem.

Biróné: No hát. Azír mégis vót valaki a szegíny emberek közt, a ki eljött vóna? oszt aszonta vóna: Biró uram, nízzen ránk is. Ne oszszák fel azt a legelőt… Mit gondol kend, mit mondott vón a bíró?

Biróné: Hát tudja meg Varju Gábor. Tudja meg az egísz falu szegínysíge. A biró azt mongya: jól van! A legelőt nem fogják felosztani! Én nem engedem:… Ő nem engedi! Érti kend? Mindent megteszek, – aszongya a bíró – hogy a legelőt ne oszszák fel, mert a szegínynek is ílni kell. Ezt mondta az én uram. Az én tulajdon uram. Íppen az elébb mondta az én filem hallatára. Úgyi te ezt mondtad?

Varju: Bizony jól. (Feláll.) Jól mondta bíró uram. Ha ezt meghallja a közsíg, másik harmincz esztendeig lesz bíró űkeeme.

Biróné: A’ semmi, Gábor. Mindegy az, akárki a bíró. Az a fő, hogy a szegíny embernek legyen benne gondviselője. Mán pég akarki, akarmit mondhat az uramra. Meg Pengő Kovácsra. De aztat nem mondhassa, hogy az én uram -26- nem szereti a szegínt. Meg aztat se, hogy Pengő Kovács szereti.

Varju (mindig közbe akart szólani s most, hogy a biróné elhallgatott, ő is hallgat, mintha most várná a javát.)

Biróné: Oszt’ asse utósó, hogy míg bíró az uram, addig nincs rá szüksíge, hogy megkapja azt, a mirűl itt az írás. –

Biróné: De bizony, ha csak afféle szegíny ember lesz ű is, akkor bizony sietni kell a kontraktusokat pízzé tenni. A pedig keserves vóna majcsak az egísz falu szegínysígínek. Mer kevesen vannak, a kihez jó ne lett vón az uram, vagy pízzel, vagy más ílelemmel…

Varju: Ammán igaz! Úgy is fogja a jó Isten… megáldani írte. No. Istennek ajállom kieteket, bíró uramat, biróné asszonyomat, egísz becses csalággyával. Az Isten íltesse sokájig, míg a Tisza ki nem szárad bokájig. Még ezt a csepp embert is lássam olyan szakállúnak, mint a hétsing szakállú törpét. No, eegyüvök ecczer, mesílek rúla, hogy máskor meg ne ijegygyen a lelkem, ha be tanálom dugni az kípes felemet. Hát ’stenágya biró uram, ’stenágya biróné asszonyom. (Kezet fognak.) Istennek mindenféle fajta jovai szájjanak err’ a kis emberkére is a! Hehehe. Hozzak-i egy czinkét dílután?

Varju: Hehehe. Hozok ám. Annak osztán ki -27- lehet típni a szárnyát. Meg madzagot a lábára, úgy ránczigálni, úgy ugrál igyesen. Meg a nyakát kitekerni, hehé, akkor szól czifrán.

Varju: Hí, de még miet hozok! Oan nem termett három gacsitojásba, kilencz nyúl árnyíkjába, tizenhárom tetű kukoríkolássába. (Megcsiklandozza a gyereket.)

Varju: El én! El bizon. De most hipp-hopp! Sillom-topp! Disztószárnyam gyerelő! Most pedig kuss kifelé. Bakk! (El.)

Biróné: Vén pimasz szószátyár. Itt kell találkoznia Hajdók sógorral. Nem birta mán rígen elvinni a csuda.

Hajdók: Szerbusz öcskös. (Felkapja s felhajitja a levegőbe. Pista kaczag.) Jó vón madár lenni?

Biróné: Az a vén szamár Varnyu beszéli tele a fejét ilyen butaságokkal.

Biróné: Azér hivattalak éppen. Baj van velük. A szegénység le akarja verni a birtokosságot.

Biróné: Nézd csak fiam, itt igazán baj van. -28- Pengő Kovács ránk uszította a népet, hogy ha űtet választják meg bírónak, akkor ű ezt teszi, meg azt teszi. Mindent összeígírt nekik.

Hajdók: A ficzfán fütyölőjét. Az attul kitelik. Hej, de csak kapnám ecczer a berek alatt, ott a Taktaparton, mikor senki se láti!…

Biróné: Fiam, itt nektek is engedni kell vala mit. Azzal uszítja legjobban a kúdúsokat, hogy azt hirdeti, ha űtet megválasszák, a legelőosztás elmarad. Hát Jóska fiam beszílj a komákkal, haggyák a fenébe azt az osztást, míg meg nincs a választás. Akkor újra elő lehet venni… Mert ha ez rátok teríti a nyelvit…

Biróné: Egy kis porhintés! Hirdessétek mindenfelé, hogy a bíró visszavonatta veletek a legelőosztást. Mingyán nem bomlik a paraszt.

Hajdók: Bomojjík meg… E’ Sári néném! Ingem válasszanak meg bírónak. Majd én kifüstölöm a czondrát. Ide kék az ilyet bízni! A ki áldója! Hát mán kapások, meg marokköpők igazítsák a falu dógát? De meg is fordult a rígi jó világ. Hun vannak a rígi telkes gazdák? Szedi veszi magát a rugott cselídníp, átvádol Amérikába, teletajicskázza a hárompízes bugyellárisát dollárokval, hazagyün, megveszi a fejünkrül az ereszt. Ű az első! De a ki teremtísit, a -29- mán semmi, ki vót? mi vót az embernek az apja, az öregapja? mán csak a degesz bugyilláris a becsület? Tegyenek engem bíróvá Sári néném, hadd szegjem nyakát ennek a sok sehonnainak. Hát mán még Pengő Kovács is közíjek áll? Egy ijen valóságos rígi telkesgazda nemzetsíg? Itt a világ víge!… De terem még csáti bot!

Biróné: Jaj fiam, nem birunk velük. Megöl a mi űket hízlalja: a kamat.

Hajdók (a fogát csikorítja): Meg a, meg. De csak megharaguggyak, azt a rézfityfiringóját! – kapom magam, dobra vetem ezt az elázott-úszott, nyavajatörte kis birtokot, a mi még megvan, osztán magam mék ki Amérikába (az asztalra üt), oszt’ oan szeker dolláros bankóval gyüvök haza, megveszem a báji kastélyt! De mind kihányom a rongyosokat, mind úrrá tészem a ki gyussal gyütt ez világra.

Biróné: Jól van fiam, de ha igazán kiméccz, tán csak inkább nekünk adod el a birtokodat, ha eladóvá teszed! nem azoknak a rongyongyülteknek. Azír hogy azok tulliczitálnak mindenkit… Csak leszel ránk tekintettel…

Biróné: No, jó. Lesz a hogy lesz. Neked is píz, a píz. Csak ezt üssük nyélbe, a többire azután is ráírünk.

Hajdók: Meglesz Sári néném. Meg kell lenni. Mert mig biró bátyámuram azt nem mondja: -30- netek, itt a süveg! Addig senki emberfia fel ne merje tátani a száját a bíróságra, a ki sárgacsutorás jebuzeusa van ennek a világnak! Dologra! Istennek ajállom kenteket! Hej de birócsinálló kedvembe vagyok! hogy mán a ganét kihántam az ólbul, nincs is ma más dógom. Ebbül a porontybul ne csináljak egy birót?! Mi? No, legalább egy kisbirót! ’gyisten! (El.)

Biróné: Pista, szaladj csak, hijd be Lizi nénédet. (Pista elszalad. Biró, biróné igen szórakozottak, a férfi pipáz, az asszony motoz, nem szólnak, mig Lizi be nem jön.)

Biróné: Fiacskám, pettyem, majd hogy el nem felejtkeztem rólad. Szaladj haza gyerekem, jaj de összelisztezted magad, még azt hiszi apád, dógot adtam neked. (Leveregeti.) Hát csak mondd meg neki bogaram, hogy tisztejjük, ha átgyün, átgyün, ha nem gyün, nem gyün, de a két tinó eladó. Mentül elébb, antul jobb.

Biróné (leveri a tenyerét, mintha lisztes volna): Na. Ez is megvan. Hadd mennyen minden, a hogy az isten akarattya… (A biróhoz szeretettel:) Ha még most se lesz egyhangu a biróválasztás, ne legyen a neved –

Biróné (torkán akad a szó. Elhallgat, elkeseredik s csendesen leül félre, a kemencze padkájára.) -31-

Biró (borzasztóan fújja a füstöt): Ajaj, mához egy hétre bucskai vásár… Azt a két tinót el lehetne hajtani… Abbul sose lesz jó ökör. Nincsen csontjuk. A szarva formáját se szeretem. Ha megadják a százast, meglehet emelni a kalapot.

Biróné: A hát. Tán a magam zsebjibül fizettem a pásztort. Meg ingyen adok kötelet a szarvára.

Biró: Jó, no. (Hallgatnak, az öreg füstöl s oda-oda pillant a feleségére. Többször szólna, végre nem állja.) Beléd mi bujt?

Biró (feláll, odatopog az asszonyhoz, vállára teszi a kezét, szólna, de elhallgat s tovább füstöl.)

Biróné (megrángatja magát): Erigy mán, ne haragícs… Ne fujd az orromba azt a füstöt.

Biró (bölcsen): Füstölt hus tovább tart. (De azért elteszi a pipát s visszaül a helyére.) Mit pisszegsz?

Biróné (kitör): Ez az én íletem, ez! Megölöm magam; olyanokba ártom magam, amihez más asszony álmodni se tud. Oszt a vígin így fizetnek ki. Ezt érdemlettem én.

Biró: Hogy szóltam vóna, mikor jól csináltad. Nem vagyok én máriás hunczut, hogy elrontsam a mi jó.

Biró: Azt hékám, hogy engem meg se kérdeztél, eb vagy kutya, akarsz-i tovább bíró lenni?

Biró: Pég hát az könnyen megeshet. Hátha elíg vót mán nekem? Hatvanhét esztendős ember vagyok én… Csinálj birót valamék fiadbul.

Biróné: Csináljon a felesíge. Én ugyan nem fogok a Török Sándor jányábul, se a Tóti Máriébul bírónét csinálni. Nem érdemli aztat tülem egyik menyem se. Eleget kinlódtam magamnak, kinlódgyanak mán űk is.

Biróné: Vén szamár. Mindig is az vót. Hóttáig se hagyja el a szamárságát. Most, mikor pecsenye jön, feláll az asztaltúl. Nem tudom, hogy lehet jóllakni ebéd víge előtt… Megvót a tagosítás, nem vót jó, hogy biró vótál? Meg az erdőeladás. Sajnállod, hogy a tied lett, a mi a’ lett? Most jön a legelőosztás. Mán nincs étvágyod? Nem szígyelled magad?

Biróné: Ne tettesd mán magad! Ne tettesd! Szeretem az ilyeneket. Tán nem csínálják meg a nagy gazdák a te ellenedre! Biz én nekem -33- nagyon fáj a fogam rá, hogy egy kicsit kikerekítsük a Rétekalját. Ó be gyönyörű egy táblát lehet lesz hozzá hasítani a közlegelőbül. Csak a jedzővel kell egyességbe lenni. De ha nem vagy biró, köpnek rád!

Biró: Jó van Sári, jó van. De meglásd, nagyobb legelőt veszítesz, mint a mit nyersz. Pengő Kováccsal nem lehet csak úgy kukoriczázni. A mit az ecczer a fejibe vett… Én ugyan szívembül-lelkembül utálom a czudar kutyát, a komisz garasos kupecczit, – de a Lizije, Sári, az fájn kis jány. Ha űtet nem szeretem is nászomnak, de aztat szeretném menyemnek.

Biróné: No bizony nincs is több jány a világon. De belehabarodtatok ebbe a mázas csuporba. Kap a mi fiúnk akár papkisasszonyt.

Biró: Nem kell nekem se papkisasszony, se más kisasszony, csak a Lizi. Mer a Jóskának se kell. Oszt Pengő Kovács nem Sári bíró. Ha az ecczer árát szabja, meg is veszi. Pedig én belelátok a veséjébe. Nagyon ráéhezett mán a biróságra.

Biró: Iszen persze hogy meglássuk. De ujfent csak aszondom, hogy jól ismersz. Sári bíró vagyok a világ előtt, de előtted nem vagyok. Én neked ez világon mindent megcsináltam, amire -34- csak szádat feltátottad. Emlékszel, milyen csufságokat vettem magamra a kedvedért. Bár azt az egyet ne tettem vóna, mikor a 87-iki rossz terméskor addig óbégattál a fülembe, hogy az aratók keresztjébül mindbül visszavettem egy kévét… Mindent megcsináltam, meg is csinálok, a mit akarsz. Hanem egyet nem. Ha a gyerekik bóldogsága van bajba, azt nem adom egy marhalegelőér. (Végigmegy a szobán, aztán megáll a biróné előtt, a ki elhallgatva, megszeppenve figyel rá.) Hanem addig se bú, se kár. Minden jól van, jól csináltad öregem. Anyjukom, vén csontom. (Megveregeti a hátát.) Szikkadt óldalbordám. Héj be elég vóna tíz asszonnak az eszed.

Biróné (boldogan hallgatja, egyszerre fölriad): Nono, csak még ne siess. Hallom már a krákogását annak a zsivánnak. De most már osztán te állj sarokra, mert Pengő Kováccsal nem asszonynak való perbe szállani.

Biró: Jójó, nem tanált ki még olyat Sári, a mit a biró meg nem tudott vóna csinálni. (Összenevetnek.)

Pengő Kovács: Köszönöm, magam is igyekeztem kedves keresztkomám asszony. Hogy vannak ijenkor. Mi dógozódik, sütődik, főződik?

Biróné: Hát csak ípp hogy megvagyunk nagy -35- csendessígbe, még a víz is megposhad nálunk, nincs a mi zavarja.

Pengő Kovács: Az a jó, az az egíssíges. Csak soha ne legyík háborúság.

Biró: Bolond beszéd, koma, ha háború nem vóna, mi lenne a világbul. Most is az a baj, hogy már rígen vót 48, nagyon elszaporodott az emberi fajzat, muszáj egymást enni, ha mán a muszka nem esz bennünket.

Pengő Kovács: De jó meleg van. (Leteszi a gubát.) Hej lehet melegsíg, szíp bogja fák vagynak az udvaron!

Pengő Kovács: Há’, ha egyformán tőtt vóna. Akkor jó vóna! Akkor tudom nem alkudnánk a két tinón, csak belenyulnék a lajblizsebbe, oszt azt kérdeném – hogy adik? (Leülnek.)

Pengő Kovács: Ha vón mibűl. De még nekem -36- nem szógált a szerencse… Hát tán csak nem tartják magukat még most is a három ötvenesnél?

Biró: Egy hét óta mennyit hízott az a marha. Tán azír eresszük lejjebb az árát?

Pengő Kovács: Vín kutya kend bíró komám. Még a szárazmínkűt is meg akari fejni.

Pengő Kovács: Jól teszi. De azír két ötvenes mindig elíg azír a két bocziír. Egy százas mán uras fizetsíg!

Biró: Hm. Az még a csordásnak is kicsi bér. Ojan csontú marhákír. Csak a szarva míjen lesz annak! Két esztendőt se adok neki, 500 pengőt ér darabja.

Pengő Kovács: No. Párjáír is sok lesz. Nincs nekem olyan szerencsém, mint másnak. Megírem, hogy 500 helyett ötöt kapok írtek. Ha ötön el nem viszik… Peig csak ezután gyün velek a baj, eddig a pásztor meg a jó isten vót a gondviselője.

Biró: Iszen ha a debreczeni kollégyiumot is kijárta vóna, nem ennyi vón az ára.

Biróné (Az asztalon levő tál pattogatott kukoriczát elébe tolja): Tessék komám uram.

Pengő Kovács: Köszönöm, nem ílek vele. Én mán csak úgy vagyok, hogy „jó nekem a hús is.“

Biróné: Peig e jó helyrűl kőtt. A kied jánya hozta. Ej istenem, be drága jó kis jáncseléd. Úgy szeretem mint a magamét. Hát még a fiam! -37-

Biróné: Vettem észre. A genge jószág tán még utána is halna, ha ez a bolond fiu másra kacsintana vagy egyet.

Pengő Kovács: Nagyon összeszoktak. A Jóska is hamarébb elmenne a burkusháborúba, minthogy más jánhoz kínszerítsík.

Pengő Kovács: Az én jányom is. Magam nevelése… Na. Avval a tinókkal mi lesz hát?

Biró: Megmondom. Látom, azt a harmadik bankót nagyon nehezelled. Isten neki, szakasszuk ketté. Fele essen ide, fele essen oda, – fene essen bele.

Pengő Kovács: Nem úgy lesz a bátyámuram. Mer nem ugy mírik az igasságot, nem arasszal, se nem réffel, se nem víkával. Nem igassággal mírik az igasságot. Hanem ököllel. Mámost nízzük csak össze a mi két öklünket. Láti kend az enyimet, mien csontos, kemíny, – a kendé meg mien puha, erőtelen. Huszonhárom esztendeje ül kend a husos tálnál, csak kanalaz. Kend mán el is puhult, mer ídes bor kell kendnek, ha bemegy a városba az urakkal, pukkanós bor! De nekem a ríti viz is jó vót eddig, mint a bíkának, meg a bikának. Azír vagyok én ilyen fene bika, mer én minden garasír megverekettem, hát drága nekem a garas. Kend meg csak ípp hatta, hogy -38- hadd gyűljön ott a komótba… He, he, he. Drágább nekem a píz, mint kendnek. Azír ne lelketlenkedjék velem. Aggya ide a százasír azt a két kis sovány boczit.

Pengő Kovács: Felit mán lehatta! Jó, no. Isten neki fakereszt. Hogy öröme legyen benne, hogyha mán ennyire nőttek azok a boczik, isten irgalmábul, ingyen pásztor kezin, falu gulyájába, – hát mondok, hogy mégis öröme legyen maguknak is bennek: ráadok még egy tizest! (Kezet nyújt, parolára. A biró belecsap.)

Biróné: Levágom, de rádást kell adnod öcsém! Hun a kötél ára? Ötven grajczár!

Pengő Kovács: Ihol e. (Kiszámolja a pénzt. Elébb az ötven krajczárt a biróné markába.)

Pengő Kovács (leszámolja a bankókat): Na. Dicsértessék az Uristen ő szent felségének a neve. Szóljon ki néném az ablakon, hajtsák át azt a két tinót hozzám.

Biróné: Elébb áldomást kell rá inni. (Tölt a dióléből, aztán kimegy.)

Biróné (visszajön): No, ha már ez megvan, egyuttal megalkudhatnánk a másik boczira is! Ugye kedves komám, arra a drága szíp kis -39- üszőboczira! arra az én kedves lelkem keresztjányomra. (Vállára vereget.)

Pengő Kovács: Mit? Jókedvembe vagyok. Megmondom… Hát én ugyan vele adom minden rétyenruttyomat, fődeimet, kaszálóstul, legelőstül, házamat, butoromat, még akar a fehérgunyámat, meg az ócska szeredásomat is. He-he-he. Hozzám gyün lakni a vejem, mindenem az övé.

Pengő Kovács: No hát akkor kedves ídes komámasszony, kend is adhat rádást, egy ökörvezető kötelet.

Biró (ráförmed feleségére): Hogy vón bolond! Nem látod, hogy csakúgy füstöl belőle az ész.

Pengő Kovács (vörösen): He-he-he. Pég itt csak egy ész füstöl biróbátyám, de ott, (rámutat a biró fejére) kettő!

Biróné (mézédesen): Öregem, apjukom, ugyi elfelejtettem neked mondani, hogy Zsuzsi néni azt suttogta ma reggel a filembe, hogy hallja, a mi fiúnk igen utána vetette magát az ő Manczi unokájának. Hát hogy neki nincs ellenére a dolog; de még inkább azt fogadta, az -40- esküvőkor testámentumot tesz, mindenét rájuk örökíti.

Biró: Rajtam nem mulik, csak a gyerekiken. Én nem szólok bele, ha ők így akarják, hónap is megeshet a kézfogó.

Biróné: Persze, a bíróválasztás után, a lagzin egy füst alatt ellakhatjuk a jegyváltást. Már az csak biztos, hogy egyhangu lesz a választás.

Pengő Kovács: Hát én mondtam-é, kedves biróné komámasszony, hogy ha a falu, a hogy suttogják, hónap rám tukmálja a bíróságot, egyúttal a Liszkát a lakzin elkendőzzük Tass Mihály öcsémmel.

Pengő Kovács (míg a gubát veszi felfelé, az ablakon kinéz): Hé, be jó két tinó. Hogy lípnek hozzámfele. Nígy esztendős korára, – biz igaza van kedves komám, – eggye-eggye megíri az 500 pengőt.

Biró: Gyenge biz annak a csontja. Sose lesz belőle embersíges marha. Tán bolond lettem vóna máskíp eladni.

Pengő Kovács: Biz itt jó melegsíg van. Ej jó kis erdő vót a Gyertyámos. Szeretném megszámoltatni a ki eladta!

Pengő Kovács: He. He. He. Jóegíssíget. (Elmegy. Biró, biróné összenéznek. Igen dühösek, az asszony toporzékol.)

Pengő Kovács (bekopogtat az ablakon. A biróné kelletlenül kinyitja.) Igaz a! Nem gyünnek el hónap hozzám a bírólagziba? Meg a kézfogóra? Kedves bátyám, Sári bíró?

Biró: El én. El én! Ha te is elgyüsz arra, hozzánk. Ídes öcsém, pakfonkovács!

MÁSODIK FELVONÁS.

(A színben. Egyik oldalon az istálló vályog oldalfala, rajta ajtó. Két oszlop tartja a szín tetejét, a hóborította kertre, távol havas háztetőkre látni, zuzmarás ákáczok közt. Szép napsütéses délután. A hó becsapott a színben szélen levő tárgyakra, szekerek, ekék, gazdasági szerszámok élére. Galyfa van felhalmozva, felvágni való. Gedi az aprító tőkénél épen galyfát apróz. Jóska egy tőkén ül, búsúl.)

Jóska: Ezt a libát e! Ütte vón meg a gutta, mikor az első kibújt a tojásbul.

Jóska: Még a porába is dög essen, a ki kalamust faragott belőle! A ki az első betűt kipingálta vele! A fúrt eszű! Nem vót jobb dóga, csakhogy engem keserítsen!

Jóska: Azír kell biró a faluba, kénkű vesse fel, hogy a sok buta helyett irkáljon.

Jóska: Hát’sz ha bíró nem vóna, akkor nem tiltottak vón el engem a szeretőmtűl.

Gedi: Hájaháj! (Bemegy az ólba s visszaszól.) Jóska!… Te… Ugrál a szived? Gyün Manczi. A mennyasszonyod!

Jóska: Mennyasszonya a czempéternek. (Jóska leül a Gedi helyére a tőkéhez s szórakozottan vagdalja az ágakat a kis baltával.)

Manczi (bejön s egy ideig nevetve, hallgatva néz Jóskára.) Én is itt vagyok.

Manczi: Egy kicsit szaporábban is pisloghatnál rám. Melegebben ebbe a hidegbe.

Jóska: Hé Manczi szógám, nem értek én az ilyesmihez. Belefagyott mán én belém a lílek.

Manczi (leül szemben egy tőkére): Tudják, ha nem mondják. Vóna csak itt Lizi.

Jóska: Manczi fiam, annak is megvan a maga oka-foka. Mióta a gatyám korczába egy szál hajat tanáltam belevarrva, azótátul óta rád se -45- tudok gondolni. Annak te vagy a szerzője. Az a vín boszorkány nagyanyád komendálta neked biztossan. Ti akartatok avval megkötni. De rajtam nem fog az öreganyád praktikája. Visszájára sült el.

Manczi (a tenyeréből felemeli égő arczát): Mondtam én nagyanyámnak előre. Nem fog mán a babonaság. Kiment divatbul.

Jóska: Jó van! Hát csak szaladj, hallodi. Mondd meg Lizinek, hogyha Istent ösmér, szökjön át ide egy kicsit, beszílni akarok vele. No. Egy-kettő. Ugorgy hát. A fáját a bokádnak…

Gedi: Hallodi. Csináltam én pennával egy nótát, ha azt kidanolnám a faluba, nem lenne mír tiltani tűled a szeretődet.

Gedi (halkan dalol): Sári bíró hum, hum, hum,
Az a bíró hum, hum, hum.
Komótba tartják az eszit,
Hogyha kell, csak előveszik,
Sári bíró hum, hum, hum.

Jóska (nevet, oldalba döfi Gedit egy ággal): Egyen meg a fene te csámpás.

Gedi (buzgón dalolja a másik verset): Sári bíró, hum, hum, hum!
Az a bíró, hum, hum, hum!
Megvámolta a keresztet,
Mert kevés magot eresztett,
Sári bíró hum, hum, hum!
-48-

Gedi: Sári bíró, hum, hum, hum!
Az a bíró hum, hum, hum!
Tudja mit tegyen: ecczerre!
Csak az asszon nízzen erre!
Sári bíró hum, hum, hum!

Jóska: A kű őrje meg ezt a sovány csontodat. Hun bujik ki belőled ez az ilyen te?

Gedi: Tudja mit tegyen ecczerre,
Csak az asszon nízzen erre!
Sári bíró hum, hum, hum!

Biróné (beront): Hallgatsz el te lucziper. Mingyán agyonverlek. (Felkap egy galyat, azzal veri.) Nóta kell neked te, nóta? majd én megnótázlak. A birót venni nótába? Megájj kúdus nyavoja! Tolvaj, semmiházi! Ágrúl szakadt kutya te! Itt felfogok a semmiházin, a kin mindenki kiád, a ki lábakapczájának se kell senkinek. Gömbölyüre hízlalom a sovány kutyát, mahónap emberi formája se lesz a disznónak! Oszt ilyen csúfságot tesz rajtam! Te kutya te! Tüzes harapófogóval típetem ki a nyelved te! Bíjogot süttetek a hegyire, annyit se mondasz többet: bikk-makk! Te! Verscsináló, fű! (Köp.) Ha még értene hozzá. Te köpedelem. Rá se megy!

Biróné: Rá az anyád nevire. Hiszen két szót nem tudsz egymásután tenni becsületesen, te félkegyelmű. Ki ne mond valaki előtt a neved, -49- mert kinevet. Oszt még ez akarna valakirűl nótát csinálni! Te félszájú te!

Gedi (pulykaméreggel): Ha’ vagyok, félszájú vagyok, utósó vagyok, naplopó, korhely, csavargó, asse bánom, ha tolvaj vagyok, meg ha zsivány, meg ha éhes, akarmit kennek rám, asse bánom! Meg asse bánom, ha bottal püföl, meg ha ódalruddal, meg ha becsukatnak, meg ha rám teszik a czímert se bánom. De az én versem rámegy! Mer a vers. Mer én tudom mi a, de maga gazdasszony, oszt annyit se tud hozzá, mint a csikó az ólba.

Biróné: Takarodj előlem, te kocza versfábrikátor. Láttam én mán legényt, a ki nótába vett valakit, de az ojan szál legény volt, az egész falu jánya veszekedett utána. Ojan bajusza vót, mint a vicispán hajdujának. Nem is íjen málészáju keszegódalú csámpás. E tudna valamit?

Gedi: Á, á! tugyuk, hogy szokták ezek a nagy bajuszúak. Csak belemongyák a nótába a nevét valakinek, megvan. De az én nótámbul egy szó se vót egybe a másikkal, míg én nem kőtöttem.

Biróné: Kőtötted a sárga tojást. Tán nincsen benne száz gajdoló nótába is, te lőcslábú, hogy „hum, hum, hum“ meg „bum bele bum“.

Gedi: No de most mán elíg legyík, mert megharagszok. (Hirtelen méregbe jön.) Ej, de mit papolok itt íjen nípsíggel, a mék azt se tudja mi fán terem a nóta. Itt a fejsze, fogja. Én tudom istenem nem vágok többet egy darab -50- fát sem a biró uram lakodáréjára. Hamarébb kivágom az egész biróságot; mint az odvas fát. Aggyisten! Osztán ha hónap az egész falu a filibe danolja gazdasszonyomnak ezt a nótát, jó lesz, ha mindenkinek megmondja, hogy „nem megy rá!“ Aggyisten. (Kevélyen elmegy s odakint rázendíti a nótát.)

Biróné: Utána! Meg kell fogni a kutyát! Pinczébe, kalodába, ki ne danolja azt a nótát. (Biró jön.) Jaj istenem, istenem! Jaj teremtő szent atyám! Jaj menybéli mindenható egy isten! Jaj megváltó szent isten!

Biróné: Elmehetsz mán, elmehetsz a híreddel. Nem tesznek mán meg kerülőnek se. Megvan mán a jó híred örökre. Hallod, hogy vonítja a kutya végig a falun. Halli, mán a gyerekek is visítják utána! (Sír.)

Biró: Akkor én vagyok! Na. Püff neki. Mír nem fogtátok itt az ebugattát, hogy ki ne kürtölje legalább hónapig.

Jóska: Ídesanyám lebecsmelte, hogy rossz a nótája, oszt a félkótyó csak megmírgeskedett, itt hagyott. -51-

Biró: Na. Ez az asszonysegítség. Két kézzel keservesen megfosztja a talut, oszt egy szájjal mind elfújja: fí! vót – nincs.

Biróné (sírva): Ilyen a szegény szerencsétlen asszony sorsa, a ki olyan embernek lett a felesíge, a kit nótába lehet venni.

Biró (mérgesen): Te csináltál belőlem futó bolondot. Mindíg belekotyogtál a dolgomba.

Biróné: Mer mír vagy ilyen gyatra. Ha ember vónál, sose kellett vóna beleszólnom. De nekem kellett a fejemet törni mindenen.

Biró: Nagy baj bizony, ha az ember gyáva, de még nagyobb, ha az asszony okos.

Biróné: Én is azt mondom. Vónék csak én férfi, egyszer se gondóna rá az a köjök, hogy a nevem nótába tegye.

Biró: Nem ám, mert sose hattad vón, hogy a feleségem asszony mindenbe belekottyanjon.

Biróné: Nem bizony, mert mire az én felségem valamit kitalált vóna, férjemuram már rég meg is csinálta vón.

Biró: Te beszélsz? Elrontja az egész istoriát és neki áll feljebb. Ha most e miatt boszut nem tudok állani azon a kutya Pengő Kovácson, megüt a guta, megüt a guta!

Biróné: Azt a legelőosztást… (Sír.) Ha a Rétekalját ki nem kerekítem, belehalok. -52-

Biró: Hallgass. Akkor lett vón eszed, mikor azt a fiút eleresztetted. Azóta az egész falu bőgi a nótáját. De vigyázz, mert ecczer rádordítok. Addig nem halok meg.

Biróné: Vált sajnálja kend. Bár hozzá is kőtözhetnék mán. Úgy sincs mit keresnem ezen a világon. Mit csinálok én mán? Ha mán még bíróné se leszek.

Biróné: Biztat kelmed éngem. A Rétekalja is tudom úgy marad, az én részemet biztosan a legelő tulsó sarkán szelik ki.

Biróné (hizelegve czirógatja): Vénuram, öreguram, csak most az egyszer csináld meg, soha többet semmitse kívánok tűled. Nem bánom ezután, ha egyebet se teszel, csak a pipádat piszkálod.

Biróné: Nem bánom öregem, ha olyan bolondokat teszel is, mint a tokaji hegy. Nem szólok bele.

Biró: Jól emlékezz erre a szódra, Sári. Mer ha még ecczer beleszólasz a dógomba, istókuccse én kőtözök el a háztul.

Biró: Akkor jó. Hát annya, úgy vigyázz, tanum van kettő. Egyik a te fiad, a másik az én fiam. No.

Biróné: Ó, ó, vén bolond. Mán semmi baja. Tréfál. De pedig azóta ki is törte a nyakát a háta megett Gedi.

Biró: Ne busujj. Te csak ne busujj. Csak te legyél jókedvű, mert a mit mondtam, megmondtam!

Biróné: No hát akkor egy-kettő. Vágjatok fát. -54- Mer annyi sincs, hogy hónap megrakjam a tüzet. Pedig sok kell a nagy lakomához.

Biróné: Sose vetkezz olyan nagyon, hogy még beteg legyél a nyakamra. Hogy van most is a nyakadba ez a kendő. (Megigazítja.) Így ni. Meg ne fázz nekem. Nincs pénz patikára. Jajaj, mennyi baj van ezekkel a vén gyerekekkel. (Elindul s visszaszól.) No, hadd halljam azt a baltacsattogást. (El.)

Biró: Elment már anyád? Bement? No hát akkor le ezt a kendőt… Vagy ha azt mondja a feleséged, hogy hazamegy az anyjához: ne mondd rá, hogy „ne menj öregem.“

Biró: Azér tud a’ hová menni. Mengyen szógállni a városba. Te csak azt mondd rá, hogy: isten hírivel! hónap késő, ma kéne! Akkor boldog ember leszel ezen a világon… De ha az asszony aszongya, hogy: ez fekete! Osztán te azt feleled rá, hogy: bizon koromfekete! vagy ha aszongya, hogy fehér, osztán te aszondod, hogy fejérebb a hónál! akkor fiam köthetsz követ a nyakadba, mert meg is kell csinálnod, hogy az az asszonyistória fejérebb legyen a hónál, pedig biz az mindig piszkos egy kicsit. -55-

Jóska: Haggyon békin. Gondolni se szeretek az ilyenekre, mióta eltiltottak maguk a szeretőmtül.

Biró: Ó, de nagy szamár vagy fiam. Örüjj neki. Sose azt kell elvenni, a kit szeret az ember, hanem a kit nem szeret. Mer annak nem lehet parancsolni, a kit szeretünk, mer ha az azt mongya, hogy itt hágy, megfájdul a szívünk. Hanem annak, a kit kergethetnénk, még se megy. Az úgy kiszógájja az embert, fiam! De úgy, hogy még a hejit is megtürüli az urának, csak tessék neki.

Biró: A’ fiam, szamár beszíd. E mán igazán szamár egy beszíd. Hát ugyan mikor öleled? Nappal? Mikor látják?

Biró: Ne röhögj a szemembe, te marha. Ni hogy kípen felejtem ezt az apagyilkost. Nem hallottad a parancsot, hogy fa legyík hónapra. Hát hogy szaporábban menjen a munka, majd én is segítek.

Biró: Majd én avval segítek, hogy nem zavarlak a dologba. Behúzódok egy kicsit aludni az ólba e! (Elmegy.) -56-

Jóska: Vín kutya az öreg. Micsoda vín kutya!… (Fütyörészi a biró-nótát.)

Manczi: Aszonta, ű senkinek se lábakapczája, hogy fel lehessen húzni, meg le lehessen rugni, meg hogy annyira van ű ide, mint te oda, meg hogy neki nem lehet csak úgy füttyenteni…

Manczi: Én is azt mondtam neki. De ű meg azt felelte, nem kell olyan isten gyávájának lenni. Hadd itt apádékat, oszt eriggy hozzá.

Manczi: Aszonta, hogy: „jó van no, még ez ecczer elmegyek, legalább kitálalom a galambomnak a mi a begyembe van!“

Manczi: Ezt a! (Csönd.) Te, gyün a vín Varnyu, a kert felől. Én felmék a konyhába… Izé, a Lizi itt lesz egy kis fertájóra mulva. Jajaj. Szép menyasszony vagyok én! (El.)

Jóska: Én is szíp vőlegíny vagyok… Mi a kűt csinálok én, ha igazán elgyün az a jány?

Varju (jön): Jaj ez az én fáradt, törött csontom. Úgy zörög a szűrömbe, mint borsó az hójogba.

Varju: Hé, dehogy is nem házasodok, csak az a jó isten irgalmasan magához szólítsa mán ecczer a lelkem felesígemet.

Varju: Még csak öt. De ez a mostani, ez igen jó bűrbül van, nagyon tartós, nem birom elnyúzni. Héj pedig ojjan palotát szántam neki, a kirájné se kap külömbet.

Varju: Nem is a karón. Pég megérdemelné a rossz borda, hogy hollók, varjak sirassák el. Mer e mái napon se főzött ebídet.

Varju: Mer azír, hogy hát megharagudott rám. Áprehendál a szentem, mint a czigánkovács malacza.

Varju: Vót 48-ba, de mán az apám ott hatta az akasztófán, azír nincs nekem. Hé Mári, Mári, mír nem főztél ebídet?

Varju: Mer akkor meg ippen sose lehet elhagyni, -59- ha pap se vót az esküvőn… Hé Mári, lelkem felesígem, be szípen tudnék keseregni a koporsódnál, még azt is elsiratnám, hogy ma nem főztél ebídet.

Varju: Hát… Pengő Kovács gazduram, az isten álgya meg, nekem igírte a kerülősíg hivatalát, ha ütet biróvá teszem; tengerifődet is igírt! meg malacztartást az ű kondájába, oszt a malaczot is ű adná, kettőt. De az isten álgya meg az eszit, nem vílem beszílt, hanem a lelkem párommal, osztég én nem is tuttam minderrül semmit, hát csak lázítottam egísz dílelőtt a nípeket a Pengő Kovács gazduram ellen. Mikor ecczer oszt íhesen hazaesek, csak nekem gyün a lelkem felesígem: hogy aszondi, te bolond, te ríszeg, te kódus, te bivaj, hun jársz, mikor itt az ígi szerencse? Mondok, hogy a voksomat árultam. Hogy aszondi ű mán el is atta… Fájt osztán a szívem, mer kísőn jutott eszembe, hogy bíróné asszonyom elfelejtett még igírni is valamit. Pedig derága az becsüllet, üssön bele az ménkű. Abbul nem lehet megílni, ha nincs hozzá fejír kenyír, meg füstölt paprikás szalonna. Te, nincs egy szál masinád?

Varju: Sose szalaszd meg magad, maj csak lelek egyet. (Kotorász a zsebében s kivesz egy szálat, meg akarja gyújtani s eltörik.) Ejnye, ennyi vagyonom vót, mán hogy ílek meg, ha rá se gyúthatok. -60-

Jóska: Láti kend, hogy jó lett vón, ha beszaladok írte. Mennyek? (De meg se mozdul, eszeágában sincs, hogy menjen.)

Varju: Sose fiam, maj lesz a masinatartómba. (Kiveszi pléh gyufatartóját, a mely tele van gyufával, kihúz egy szálat, meggyújtja.)

Jóska (kiszedi a pipáját s odahajlik): Aggyik hát nekem is abbúl a tűzbűl. (Szippant.) Csaljuk a zsidót. (Kiesik a zsebéből egy papirpakli gyufa s szétömlik az egész.)

Varju: Ember vagy fiam. (Felszedegeti a gyufát és zsebrerakja.) Íppen venni akartam, de nagybúsultomba sajnállottam írte a grajczárt. Vagy kell neked?

Jóska: Szeggye csak kend, szeggye, oszt ne busujjík, én mondom, hogy a mit Pengő Kovács ígírt, így is megkapja.

Varju: Ó be akkurát egy igazi fattyú vagy fiam. Az isten rakjon hegyet az áldásaibúl a fejedre.

Varju: Nem kell? Hát én nem bánom, ha egy cseppet se ád is. Pég megírdemleníd a jó szivedír. Hanem igaz is, hogy nagyon rám fír a jóakarat, mer mán Pengő Kovácstul, attul a kutyaszivű zsivántul nincs mit várni. Annak lefujtak. Annak mán kámpec.

Varju (gyorsan): Arrul nem tudok én semmit se. No de megyek mán be a konyhába, ha az -61- a drága jó biróné asszonyom megsajnálná az íhelholt embert. Ó, ó, mijen kalamajka. De hogy ki is kergetem ezt a kutya Pengő Kovácsot a falubul a mái nap mián… A kis Pistikának is hoztam valamit. Jó kis játík. (Egy madarat vesz ki a tarisznyából. Visszateszi s el.)

Manczi (jön s visszaszól): Menjen csak, menjen öreg, íppen magát várják a konyhába… Itt vagyok újra, fáér küldtek. Van-i legalább?

Jóska: Ne forrald a vírem. Eriggy a konyhába, osztán ha ídesanyám… érted?

Jóska: Jaj de megverte az isten azt a szamár embert, a ki veled köti be a fejit. Ojan éretlen vagy.

Manczi: Tán hogy hírt aggyak, ha anyád kigyünne? Hogy a szentem eltisztulhasson?

Jóska: Csak ne mondanál mindig többet, mint -62- a mi kell. Ne mizserájj mán, látod nincsen írkezísem, annyi a dógom –

Manczi: De meggyült ecczerre. Felőlem dógozhaccz… Megsiraccz te még engem. Ó de kaczagnám, ha kettévágnád azt a hüvelykujjad… Na gyerünk hát, Jóska.

Jóska: Ennye mán! láthadd, hogy sietek; hagy vágom fel ezt a kis himi-humit.

Jóska (idegesen nevet.) Énnye mán, de hunczut kis csikó vagy… Jó van na, hát itt hagyom, hát mit akarsz?

Jóska: Jaj igaz. Manczival. Most jut eszembe. Látod, hogy el tud felejteni valamit az ember. Persze, persze. No hát itt vagy.

Jóska: Én is. Látod, hogy sietek én is. Hát várd meg mán, míg felvágom ezt a kis… (Az egész rakás fára mutat.)

Jóska: Úgy gondolod? Hát mit gondolsz, mit akarok én mondani? Mi? Mond ki na?

Lizi: Az apját is kicsufolja. (A biró kinéz az ajtón s végig hallgatja őket.)

Lizi (gyorsan, közvetlenül, természetesen beszél): Aszonta, hogy ha űtet megválasszák birónak, akkor nem bánja, vót a mi vót, lesz a mi lesz, hozzád ád. De ha meg nem választják, istenjézusszentszüzmáriauccse nem leszek a felesíged, míg ű él.

Lizi: A semmi! A nóta. Ott vót az elébb Gedi, mindent elmondott. De aszonta a vén Varju, a népek igen félnek a komóttul.

Lizi: Ott. Kinálta magát, hogy ha kerülőnek megteszik, meg ha malaczot ád neki ídesapám a kondába, megteszi birónak.

Lizi: Osztán aszonta az ídesapám, hogy mán úgyis mindegy. Nem igérte meg neki, mer az öreg a legnagyobb tolvaj, hogy lehessen kerülő?… Hé, csak az apáddal beszélhetnék, be megtanítanám. Akkor még minden jóra mehetne ki. -65-

Jóska: Ki Lizi! Ki!… Hát te fogod-é emelni a koporsómat? Leszel-é első a hat jány közt, a ki a karján kivisz?

Biró (egyet-kettőt köhint, nagy libagágogás; a gyerekek felriadnak s ijedten látják, hogy az öreg kijön és borzasztóan dörgöli a szemét.) E mán mégis kutyaság!… Az ember nem is alhat egyet. Behuzódok szundítani egy kicsit, hát lehet? Ez a fene liba felver, nem tudják mán lábosba keríteni valamennyit!… Ideki is örökös dunnyogás-bummogás, mizserálás, fene tudja, mi van itt. Oszt tessék aludni egy ilyen vén embernek.

Biró: Ne haragudjak! Hogyne haragudnék, ha -66- haragszok!… Mert haragszok. Osztán, ha én haragszok, hát haragszok. No!… Asse tudom mán mihe kapjak, olyan zavaros a fejem… Ha most kialhattam vón magamat, akkor jó vón! Akkor tudnám, mit csináljak. Ha semmit se hallok!… De így! Jézus Isten, most mán mihez kapjak?

Biró: No hát mér nem beszélsz? Csak haragítanak, mig meg nem haragszok. Tudja, oszt nem beszél! Mit tartod a begyedbe? Ez is ojan mán… Ez se jobb a Deákné vásznánál… Hát beszíjj hát.

Biró (meghökken): Püff. Az embernek eláll a lélekzetje. Jóska. Nízz csak körül, nincs erre valahol ides anyád?

Biró: Jójó, mán hallottam… Nagyon is bánnám… De vigyázz azír! Te meg nyisd meg azt a kerepelőt.

Lizi: Ha én keresztapámnak vónék, keresztapám meg nekem vóna! Tudnám én micsinájjak.

Lizi: Úgy dógoznék, a verítík is csurogna rúlam, – oszt mit tehessek, ha mégis minden visszájára sül el?

Biró: Juj te! Az istenír, anyjukod meg ne hajja. -67- Jóska! Ezt a jánt el ne vedd, az isten álgyon meg, mert ha az én felesígembe egy ördög lakott, a tiedbe hét fog lakni… Hát osztán, hogy is gondolnád azt, fiam?

Lizi (nevetgél): Én csak úgy könnyen. Keresztapámnak két embere van! Az egyiket el kell csapni, a másikat meg kell kérni. A vén Varjun könnyü kiadni, Hajdók sógor meg ért az okos szóból. Akkor osztán az egész falu a mienk.

Biró: Ó gyerekek, gyerekek, mi lesz belőletek, ha nagyra nőttök… Csakhogy nem lehet ám egy egísz falut összeesketni, hogy egy se tátsa ki a száját. Meg oszt anyátok olyan kontrabontot fog csinálni a komóttal, hogy bepereli az egísz falut.

Lizi: Mindennek módja van keresztapám. Hát ugyina. Ide értsen. Hát ha ídesapám bíró akar lenni, akkor ugyi egy árkus papirt elővesznek, osztán arra ráírják tizenketten, hogy űk azt akarják, hogy essez legyen a bíró? Ugyi?

Lizi: Na hát, alá kell iratni azt az árkust az egísz faluval. A vín Varju ha megharagszik, aláírassa az egísz szegénységgel, Hajdók sógor, meg ha keresztapám szípen megkíri, a nagygazdákkal. Akkor osztán keresztanyám se szólhat, mert az egísz faluval nem lehet ujjat huzni. Ugyi.

Lizi: Oszt hogy is szólna, mikor magára vessen az egészír. Ű kergette el a Gedit, oszt a nóta vót az egésznek az oka. -68-

Biró: El ne vedd ezt a jánt, mert belőled is bírót csinál, ha eszibe jut.

Biró: Hej dehogy nem lehet fiam, ojan a fajtánk, jó hízók vagyunk, az asszony avval etet, amivel akar. Én is ládde, hogy megropogtatom azt is, a mit a menyem önt elibém…

Jóska: Ídes apám, gyön a vín Varnyu a konyhábul errefele. (Libagágogás.)

Biró: Szalaggy csak jányom, mi a fene baja van annak a libának. Még kigyün anyátok, ha meghajja… Te! Liszka te! Osztán ha ki tanálna ide nízni, van ám ott egy hátulsó ajtó…

Biró: Persze, persze. Fejércselédet a hamisságra. (Lizi nevetve bemegy az ólba.)

Varju (előredöczög): Pengő Kovács is kibúdosik mán a faluból, a híres.

Biró: Hogyhogy. Én ugyan nem kergetem a bóldogtalant. Én tülem nem tagatta meg se a kerülősíget, se a kondán a malaczot.

Varju: Nem baj. Ha tagatta, jól tette, nem tette káromat. Bíróné asszonyom mán rá is duflázott igírettel. -69-

Varju (hebeg): Hát csak, tán csak, bíró uram csak tán nem vonná el tűlem grácziáját?

Biró: Nem vagyok én püspök, hogy a rihes vén kódusok lábát mosogassam. Bíró vagyok én a faluba.

Varju: Nem is használ a mán a Sári birónak. Hehehe. Isz mán az egész falu danójja, hogy „Sá-ri bí-ró hum, hum, hum…“ Eh, jobb is lesz idejíbe tovább állani onnen, a hun a part szakad… Hehehe, csalogatás vót az egísz! A Poncziuspilátust meg lehetne választani, de Sári bírót? Asztat nem itt többet!… „Komódba tartyák az eszit.“ Tarthattyák, mit árt! Perejjen be! Szeretném én azt látni, ó be szeretném megérni, hogy én rajtam valaki perrel megvegyen valamit! Külgyön végrehajtót! Jó kis fejősteheneim vagynak, ingyen is adok belőle. Itt hordom a süveg alatt… He-he-he! A bíró! A csak ojjan, mint a pesti bóha, nem csipi a szegínyt, -70- csak az urakat. (Lármásan.) Szabad ember vagyok én, annak adom el a voksomat, a kinek akarom. Ha a bajuszomat hegyesre kipedrem, mindenikre aggatok egy bírót. Pengő Kovács az én emberem. Kutya fülű, de talpig ember. Phi! Mán Varju Gábor nem alázkodik egy Sári bíróhoz.

Biró: Gábor! Tisztujj innen Gábor! Egy istenem van, de a Kovácspinczét a ki felverte, csendőrkézbe kerül, ha a választás órájáig hangodat hallom, Gábor.

Varju (rémülten): Hát szólok én? Ez is szó? De jányszive van bíró uramnak!… Hát iszen, nem czinkefiókát hoztam most is a Pistikának, nyalom ki… (Igen sötét, alattomos arczczal elsompolyog, a szin sarkán megrázza az öklét.) Nem is kell az én szómat meghallani, tudok én csendesen is beszílni! Sári bíró! (El.)

Biró: Látod te süvölvény! így kell azt csinálni. Az asszony kiokoskodja, az ember megcsinájja. (Megpaskolja a Lizi arczát.) Te gyerekek, hanem ti is tegyetek meg nekem valamit.

Biró: Csuf, csuf. Nem is gondolom, hogy ojan -71- szíp legyen, mint a kontyozó nóta! (Megcsípi a Lizi arczát.) Fütyüld el csak.

Biró: Egye meg űket a pokol… Te kis Sári te, hallod, sose vegyél kötelezvényt az ojan adósságrul, a mit ugy se lehet megvenni. Add inkább ajándíkba. Látod mit ér! No hát még?

Biró: Vigye el a patvar… Hallod; fiók Sárim, az isten álgyon meg, ez a szegény fiu még bolondabbat is megtesz, ha te nem kímíled meg. Van még nóta?

Biró: Ördögök szánkáztassák meg azt a Gedit. Hanem rátok is keresztet lehet vetni. Hehehe. Majd én csak kaczagok, ha látom!

Biró: No mingyár jobban érzem magam, így nem fázok meg, ha anyátok rám níz.

Lizi (ugrál, szeleskedik, a birót megcsókolja, -72- Jóskát játékosan arczonlegyinti s nevetve be az ólba): Ej de szeretném tudni…

Biró (megfenyegeti az ujjával): Én is szeretném. Majd elmék hozzá mingyán.

Lizi: Pá! Kukk! Hpczi! (El. Jóska leül a helyére fát vágni, a biró is fejszét fog s belevág egy tőkébe. Manczi nevet rajtuk.)

Biróné (gyanakodó arcczal jön s körülnézeget): No mégis csak ennyire vagytok? Ennél ugyan egy früstököt se tudok megmelegíteni.

Jóska: Most látok én hozzá, ides anyám amugy istenesen. Még akar ezt a szint is felvágom.

Biró: Én ugyan most fogtam hozzá, mer bizon szundítottam egy jót. E meg itt a Manczival vihánczolt.

Biróné (Manczit megöleli félkarral): Miattad nem haragszok igen nagyon. Ej, fiatalság, bolondság. Meg lehet engedni ennyit a kézfogó előtt való nap. Hanem jobb lesz, ha te nem tőtöd itt az időt a választás előtt való nap.

Biróné (fát szed az ölébe): Jó is lesz. Mer csak annyit mondok, hogy meglegyen hónap az a választás.

Biró: Meglegyen? Még asse lenne meg? Hát mi vagyok én? Mi? A ki felmarkolta! Nem Sári biró?!…

HARMADIK FELVONÁS.

(Az elsőház, a tiszta szoba, de most kissé rendetlenség van, a székek szanaszét a szobában. A bíró öltözik, már a nyakkendőjét csavarta fel. Jóska a kalapján igazgatja a darutollat, a szájában pipa.)

Jóska: Szegíny ídes anyám, hogy elhiszi az ártatlan lílek, hogy egyhangú lesz a bíróválasztás.

Biró: Ne ordíjj te nyomorúság… Még belíp az anyád, osztán azt hiszi, hogy essama… Iszen arrul én ugyse tehetek, se a főszógabíró…

Jóska: Való a. Ídesapám nem tehet róla, se a -74- főszógabíró. Beg össze vannak tanulva ezek a nípek. Itt a benyilóba egísz irodát csináltak az elébb, úgy kanyaringatták aláfele mindenkinek a nevít, a ki még nem vót rajta az árkuson. Idesanyám meg idebe csak eskette a főbírót, hogy csak másat ne kandidáljon… Úgy kaczaghattam vóna.

Jóska: Engem ne fíltsík maga ídesapám, de maga mi csinál oszt mán, ha kisül az egísz?

Biró: Ugyan fiam, ésszel élek. Azír vagyok ember, hogy egy asszony eszin túl tudjak járni. Meglásd, hogy az ídes anyád úgy fog engem vígasztalni, de úgy…

Biró: Hallgass. Jobb lesz, ha segítesz, ahelyett hogy itt beszíltetsz. Mán várnak ezek a községházánál. Fogd be hát a szád, tudhatod, hogy ha beszélek, akkor nem csinálok egyebet. Nem ördög az ember, hogy mindent meggyőzzön.

Jóska (kinéz az ablakon): Mán be is írtek a községházára. Ides anyám vissza is fordult a kiskaputul. No míg ű beírne, én elszelelek. (El.)

Biró: Hogy az ördög bujjík belíd helyettem. Nem lelem ezt a jukat. (A kabátjával vesződik, fel akarja venni.)

Biróné (sietve bejön, fagyosan összedörzsöli a kezét): Kedves ember ez a főbíró úr. A lelkem még most is többet ér, mint tíz fiatal. A szentem. -75- Hogy legyeskedik még most is a vén kecske.

Biróné: Mit krákogsz, vén bakter. Nincs kedvedre? Nem tudom, nálam nélkül mire mentél vóna vele. Bizony most is csak az én kedvemért igérte meg, hogy nem kandidálja azt a veres ökröt, ha az egész falu fellázad is.

Biró: Gyere mán. Láthadd, hogy nem lelem a… jukat. (Biróné segít neki.) No. Hát nem az asszony dóga, hogy beleigazítsa az urát?

Biró: Bizony már sokszor görbén, ritkán egyenesen. (Összenevetnek. Illegeti magát.) No, nézz körül, jó leszek még birónak?

Biró: Azír! Mer aszondom, hogy soha még én nem akartam így ezt a vedlett biróságot, mint most. Soha én… Ha osztán most kibukok… a Tiszának megyek.

Biró: Kibujdosok a faluból. Pengő Kovács csak beszélt, de én megteszem. Itt nem is lakok tovább. Elmegyek a jányomhoz az Erzsihez, Turfaluba. És még a hóttas ágyamon is elátkozom ezt a falut.

Biróné (meglapogatja): Megleszel öregem. (Nevet.) Mán a hideg kileli érte, mint a gyereket a vadalmáért.

Biró (nyújtózkodik): Ó, ó, vén csontjaim, szúvas vén csontjaim, hogy recsegnek-ropognak. Tudod-e Sári fiam, mire vágyok én még jobban mint a biróságra?

Biró: Arra, ha elhivatnád azt a kenő asszonyt. A Virágnét. Ha az megdürüczkölné egy kicsit a hátam, mingyán megfiatalodnék tülle… Mer nem birom mán se a karom, se a lábam mozdítani ettűl a sok köszvénytűl, ami belémfészkelte magát. Ezek a téli utak… Az ég sillyessze el. Most nyáron lesz a képviselőválasztás, azután meg persze pótválasztás, megyebizottsági tagválasztás, papválasztás… ó uramisten, előre zötyög a lelkem is a sok szekerezéstűl. Éjszakázás. Verekedés. Pájinkaivás. Osztán csak ennyitül is, akit ma reggel felhajtottam, mán mintha fejszével hasogatnák a fejemet. Jaj Sári, beg eljárt az üdő.

Biróné: – Jézusom, hiszen nem is szóltál róla, hogy ilyen nyavajás vagy.

Biró: – Mit beszíjjek hiába? De hiszed, nem hiszed, alig birok egy tapodtat is lépni. Enné meg a rossz az egész biróságot… Csak úgy hozzá ne nőtt vóna a szívemhez, ott hagynám űket mint… jajj, ezek a köszvényes, szúhos vén csontok.

Biró: Hát ez a lator fiú, ez hun van mán? Nem lehet mán vele birni. Agyon búsulja mán magát az után a jány után, mintha több se vón a fődön.

Biró: Csak pártold itt nekem. Még te is. Csak az van hátra. Mentegesd a rossz köjkit. Járta vón meg, ha én is igy kapaszkodtam vóna valaha a magam szeretője után.

Biró: Mi? Azt értsem ebből, hogy a fiam itt hagyjon, ha neki tetszik? Vagy azt, hogy én térjek ki neki? Soha azt!… Mer vagy vótam biró valaha, vagy se. De ha most nem leszek… mikor igy kihegyezték az istóriát… Tiszának megyek! (El.)

Biróné: Jaj teremtőm, de meg vagyok veletek áldva. Mindnek van baja, csak nekem nincs. Tán én nem nyöghetnék…

Veróni: Csak eljöttem Sári. Megkerestelek mint régi jó barátnémat. Együtt jártunk iskolába.

Veróni (feláll): Isten álgyon, Sári. (Indul, az ajtóban megáll.) Köszönöm a hozzám való szívességedet, Sári.

Veróni (szaporán, pletykázva): Hát tudod, az ugy vót, hogy az öcsém először lármázott, meg lármázott, meg káromkodott, meg káromkodott. Elnevezett engem mindennek a sárga fődig, oszt én meg tudod csak hallgattam, meg hallgattam, oszt egy szót se szóltam, osztán mikor kifujta magát, hihi, azt mondtam, hihihi, hogy azt mondok, hihi: majd segít hát rajtam öcsém, a jóisten, meg Sári. Hihi… No hát akkor kezdte rá a czifráját. Ó hogy elmondott az tíged mindennek, Sári, büdösnek meg koszosnak, meg –

Veróni (megzavarodik): Hogy vót, – mi is – mit is, – hogy is modtam? Hogy hagytam el, Sári?

Veróni: Ahá, tudod, elmondott az tíged mindennek, csak jónak nem, koszosnak meg büdösnek, aszongya nem leszel biróné többet, ha a főbiró százszor…

Biróné: Ki ne mondd, mert a jézusmáriáját az öcsédnek! becsukatom, ha olyat mond, a mi megkissebbít.

Biróné (lenyeli a mérgét): Hát hogy egyeztetek ki az örökségen? Kifizet?

Veróni: Haj bizony. Mán az ícczaka se tuttam aludni tülle, hogy vajon jól bezárták-i azt a bornyut, meg a disznónak a moslíkba biztosan két marokval tett a jányom árpadarát, pég megmontam neki, hogy csak eggyel tegyik. Egy esszemarikkal, az ippen elíg. Nem? Sári?

Veróni: Bizony örülök, hogy láttam ecczer mégis az ídes tesvíröcsímet. Mikor éngem innen elvittek, akkor ű még csak olyan bajusztalan fattyú vót. Aligség alig is akartam elhinni, hogy ű ű legyík. Hé milyen ember lett belőle Sári, ha -80- látnád! Oszt mán még a legínyfia is külömb, mint ű akkor vót, mán az is kiszógálta a katonaságot. De még házasodik is mán.

Veróni: A Zsuzsi néni, – hogy a még most is olyan öregasszony, mint mikor mi lyányok vótunk, hallod!… annak az unokáját, a Manczit.

Veróni: Most, Sári, most! Az este is ott vót a jány oszt az a betyár köjök úgy összecsókóta a szemem láttára, de úgy összecsókóta, majd halálra kaczagtam magam. (Kaczag.) A hogy az összecsókóta.

Veróni: Aj, monták azt neki is, oszt ű kaczagott, hogy ű nem is menne olyan taknyoshoz.

Biróné: Majd megtaknyosozlak én benneteket. Elpusztujj mán a szemem elől, mer mingyán kihasadok a míregtül. Hát ezért kellett ideszemtelenkedned, te vén szajkó te.

Veróni: Jaj Sári, ne haraguggy Sári. Mikor én az egy testi-lelki jó barátod vagyok Sári. Csak rám ne haraguggy Sári, tudod az iskolába is két jóbarátok vótunk Sári. Tudod mikor ojjan tenyereseket kaptam miattad Sári, hogy kirepedt a bűröm, Sári.

Biróné (félkarral megöleli): Jójó no, rád nem haragszok. Isten álgyon, dógom van Veróni. Fujja be a haragot a homok. Isten álgyon.

Biróné: Beste köjke, velem ne izélj! Mert ez a seprű!… Hát mit csinált?

Hajdók: Hát csinálni nem csinált az semmit, csak azt, hogy ütet választották meg.

Biróné: Belehalok… Borzasztó… Hát hogy vót, mi vót, kárájj mán. Te. Dögholló te.

Hajdók: Minden komiszságot csak nekem kell megcsinálni… Engem küldenek ilyeneket elmondani. Nem értek én hozzá. Én csak együgyü szamár ember vagyok, a ki ippen elmongya, a mit tud… Hát úgy vót a, hogy a hogy ma reggel elmegyünk innen nagy fittyel, hát nem is gondolt ott a világír se senki semmire. Begyütt oszt a főbíró meg a jedző, meg a bíró úr, oszt aszonta a főbíró, hogy hát eegyütt bíróválasztani. Jó van. Hát akkor csak feláll Nagy Pál Istók, a kebelibe nyul, oszt aszondi: A kössíg azt kiváni, hogy Pengő Kovács gazda legyík mán biró, itt az irás rulla. Odadi az árkust a főszógabírónak. Ez mírges vót mán mint a pulyka. Mán aszhittem, szítszakíti az egíszet… Belepislant. Hát majd sóbálvánnyá lett, mikor láti, hogy az árkus első ódala tele van írva a gazdák nevivel… De még a második ódal is. Meg a harmadik is. Furtonfurt. Még az utósó ódalon se vót annyi hely, hogy egy légy odaköphetett vóna. Mind az egísz falu, 186-an írták alá, hogy űk mind Pengő Kovácsot akarik bírónak. Egy se hibádzott onnét. -83-

Biróné: Hát akkor mér nem ágaskodtál idejibe? Mír nem kijabáltál, hogy hamisság van az írásba.

Hajdók: Egye meg űköt a fene, eleget kapálóztam ellene, – de a még nem elég: vagy huszonöt gazdának a nevit ráíratták vélem.

Hajdók: Itten-e, ma reggel, itt a benyillóba. ’Sz arra kellett a ténta.

Hajdók: Hát aszonták, ha váltó alá oda tudom kanyarítani a komák neveit, ide is leírhassam. (Csönd.) Hajaj.

Biróné: No Hajdók József kedves öcsém, sohase hittem vóna, hogy egy ijen szép derék ember ijen becstelen, utálatos kutya legyen. Hogy egy -84- ijen valóságos jó magyar ember: ojan galád, piszok disznó legyen. (Elfordul.)

Hajdók (egy kis hallgatás után): Fujja ki kend Sári néném. Attúl könnyebbedik az emberi termíszet. Fujja ki ídes néném.

Biróné: Fujd ki te a lelkedet. Azt fujd ki. Attól könnyebbülj meg. (A szemét törüli.) Hogy hónap huzathassak hármat neked. De nem sajnálnék egy porczió pájinkát attul, a ki bekaparja utánad a fődet… De nem sajnálnék… Hogy ez a dög főd is nem bir itt meghasadni, hogy elnyelje ezt a zsodoma falut. (Toppant, megrugja a földet.)

Hajdók: Hajaj. Mit csináljon a szegíny ember. Maga se tehetett vóna máskíp az én hejembe. Ha az egísz falu összefog, bolond ember áll vele szembe. Többet mondok ídes nénémasszony, én a maga kedviér csináltam, a mit csináltam. Mikor láttam, hogy mán ígyis-úgyis mindegy, akkor meg akartam szabadítani a bátyámat attúl a csúfságtól, hogy pocsíkul leszavazzák. Így tisztessígesebb. Úgyis az rontott el mindent, a ki azt a nótát kierisztette a falu szájára…

Hajdók: Osztán maguk ugyse veszítenek véle, mer a legelőosztás meglesz, oszt abba az egísz birtokosság meggyőződött, hogy a maguk Rítekajja fődgyét szípen ki kell kerekíteni. (Csönd.) Csak aztat szántam, hogy mikor a főbíró az árkust megmutatta a bátyámnak, ennek a színe ojanra változott, mint az ólom. -85-

Hajdók: Aztat mán nem tudhatom, hogy mit, mer igen csendesen mondta. Hanem a szavára aszonta a főbíró, hogy tíz perczig felakaszti a gyüllést… De ugy fellílegzett arra az egísz közsíg, mint a fergeteg. A bíró feláll, odamegy Pengő Kovácshoz, félreszólítja… Valamit mondott neki csendesdeden. Az meg íppugy felelt meg rá. Ű megint szólt, az is. Azután osztán paroláztak, oszt a bíró ur aszonta nagy fennhangon: Hát főszolgabíró uram, én is hozzájárulok a kössíg kívánságához, hogy Pengő Kovács legyen a bíró… Így vót a. (Hallgatnak.)

Hajdók: No hát hogy e megvót, megválasztották a többit. Törvénybírót, esküdteket, – én is a lettem…

Hajdók: Egye meg a fene a kapczáját. Aztat még most választyák, az ajja tisztsígeket!… Hej csak a kúdús parasztok közt szítüthetnék ecczer!… No Isten áldja ídes néném. (El.)

Biróné (bólint s egy ideig csüggedten ül, majd felpattan.) A sátánok! A sátánok! (Le s felszaladgál a szobában, egyszer csak kinéz az ablakon.) Nini! a kis kígyó! (Idegesen nyitja ki az -86- utczai ablakot s egy cserép virágot lever.) Óh az ördög vigye el… Lizi! (Mézédes hangon kikiabál.) Lizikém! Gyerekem! Gyere csak be szivem! Gyere be egy kicsit gyöngyvirágom.

Biróné: Gyere csak gyere. (Bezárja az ablakot.) Még ezt a virágot is megsiratod! (A kötőjébe felszedi a cserepeket s a földet. Beviszi a benyilóba.) Gyere csak, hadd fizessek az apádér. Hadd tépjem meg a tollad kis vércse.

Biróné: Szabad-e? Nagy tisztesség a házunkon, ha a bíró jánya megszerencsélteti?

Biróné: Hogy merném én azt a hatalmasok gyerekével. Az apád mán a bíró!

Biróné: Mint a halál… Na lám, mijen szerencsés lábbal kőttem én ma. Én ujságolhatok ijen nagy hirt a Pengő Kovács jánynak. (Megtörül egy széket a kötényével s megvető hizelgéssel szól.) Tessék leülni nálunk Lizi kisasszony, bíró kisasszony!

Biróné (rákiált): Ülj le!… No! Hát most mán szíp madaram csak károgd el, hogy csináltátok ki a nagy hunczutságot.

Biróné: Ó ne tetesd magad; átlátok rajtad, mint a szitán. Hunczut a májad, a veséd, a zuzzád. -87- Hunczutságból vagy tetőtűl-talpig, mint az apád. Az az én jó becsületes fijam ojan lenne köztetek, mint a szem tiszta buza a konkojba. Te! Szígyelld magadat te! Ijen fiatal, mán is ojan gonosz. Álnok! hazudó! Hogy lehet egy házban meglenni avval, a ki hazudik. Inkább elharapnám a nyelvemet, minthogy hazudjak… No mondd meg hát, hogy csináltátok ki azt a istóriát?

Biróné: Mégis hazudozol? Az apád írta a falu nevit az árkusra? Mind az apád írta?

Biróné: No lám, hogy megfogtam! Ijen kis macska akar vélem körmölősdit játszani. Mindent tudsz! Hát csak valld be, mán úgyis mindegy. Hogy csináltátok ki, te meg az apád, két jótét lélek.

Biróné: Bizony nem. Azt jól mondtad. Mert ha az volnál, mindent elmondanál ijen öreg nénédnek. Nem álorcáskodnál a tulajdon keresztanyád előtt. Hiszen nem is sír. Csak úgy teszi magát! Te, te gyönyörű mákvirág!

Biróné: Nem bizony! De a vagy! Ó, ó, beg is utálom az ijen szenteskedést. Iszen csak lennél menyem, majd ránczba szednélek. Te, te. Rücskös béka. Iszen te pirosítóval kened magad.

Biróné: Pedig rádférne, te meszelt fal. Hogy az én istenem álgyon meg benneteket avval a híres apáddal, úgy a hogy én kívánom nektek.

Lizi (felpattan): Vigyázzon keresztanyám! Fogja meg a nyelvét. Az apámat ne mártogassa bele!

Lizi: Nem csak úgy az égbül pottyant ez a ménkű. Elébb én húztam fel a toronyba! Hát tuggya meg kied, velem húzott ujjat! Mit bánom! Nem szoktam hazudni, ha nem muszáj. Azír, hogy csak egy ijen jány vagyok, van nekem is, a mi másnak nincs. Én örültem legjobban, mikor kied kikergette Gedit. Az bizony nagy bolondság vót. A nélkül nem lehetett vóna semmit kezdeni!… De én egybe kifundáltam az egísz istóriát avval az árkussal. Én irattam alá a szegínysíget Varnyuval, a gazdákat Hajdók sógorral. Én csináltam ki, hogy egy szó se kerüljön a kied filibe. Mer ha kied napamasszon, én meg vagyok menyemasszon! Úgy próbálja meg tülem elvenni a fiát, hogy ott szabatom ki a Rétekalja legelőrészit a tulsó határba, a Tiszaöntésbe, a hun ötször megy rá az árvíz még a száraz esztendőbe is. Osztán ha kied bírót tudott csinálni az urából, én is fogok -89- a magamébul. De ojan bírót, hogy meg se kell tőteni, mán lű!… Csak megharagíccsanak!

Biróné (két kezét égre emeli): Óh menybéli jehovaisten. Hallottál mán ijet odafenn a Khérubimok közt?… Hiszen ez nem vércse, ez kettősfejű tüzes sárkány kígyó!… Oh jó falu, szegíny falu, ídes szülőfalum; ó micsoda sorsra jutottál!… De legalább megemlegetitek a jó Sári bírónét, az áldott jó lelket, a ki vótam! (Sírva fakad.) Mer a vótam! Mer senki se tudja, mijen jó vótam! Csak a jó Isten meg az angyalai, a kik beírták a nagy könyvbe!… De te gonosz vagy, te, te! Szígyelld magad te jótét lélek te! (Elsiet.)

Lizi (kifakad): Mán mehegint ez a… (Sírva fakad s csendesen sírdogál; Jóska megkoczogtatja az ablakot.)

Jóska: Hm. Várj csak. (Beugrik az ablakon s leüt egy cserép virágot. Ijedten megállanak, figyelnek.) Na most majd én is mingyán rívok. (Össze akarja kaparni.)

Lizi: Ugyan hagyd el. (Összeseprí a kötőjébe a földet s beszalad vele a benyílóba.)

Lizi: Lepocskondiázott mindennek. Annyi becsűletet nem hagyott rajtam, mint a körmöm feketéje. Még azt merte mondani, hogy én fundáltam ki az egész biróválasztás módját –

Lizi (felzokog): Ez is azt mongya rám, hogy jótét lélek. Mind csak rajtam szánt. Az egísz fajtája csak ellenem áskálódik.

Jóska: Nono. Ne vedd mán ojan nagyon a szívedre. Hallgass mán no. Csak addig hallgass, míg az esküvő meglesz. Azután oszt nem bánom, ha mind kipakolod is, a mi a begyedbe van.

Lizi: Tudom, hogy azután is hazajársz az anyád kötője mellé; csak az ű parancsát fogod mindig lesni. De nem is lesz ennek jó vége. Soha jó -91- vége nem lesz ennek! Mer mindig csak én ellenem fog uszítani az anyád.

Lizi: De tudom istenem, ott is hagylak az első napon, a méken az anyád belepiszkál a dógomba.

Jóska: De hát az isten áldjon meg, ne beszíjj mán íjen keserveseket, mer elfacsarodik a szívem. Hát mán hogy piszkálódna olyanba, a mihez semmi köze? Az én házamba senkinek semmi beleszólása, csak neked, meg nekem. Ott minden úgy lesz, a hogy te akarod, meg én akarom. Nem igaz?

Jóska: Nem halsz meg Lizi, mer én nem csallak meg. Inkább a kedvedír az egísz világot, de tígedet nem.

Biró (szomorú arcczal jön, sóhajt): Haj, haj. Befellegzett Sári. Itt a világ víge.

Biróné: Nono öregem. Lelkem öreg apóm. Nem kell igy elhagyni magadat. Semmi a!

Biróné: Majd jóra viszi a köszörűkő. Nekem is van elíg bajom… De jó az isten, ű tudja, mit miért csinál. Hiszen senki se lehet örökké biró. Úgyis ojan köszvínyes, fájós mán minden -92- csontod, – estére elhivom a kenő asszonyt, – bizony inkább örülök, mint búsúlok, hogy nem lettél meg… Most gyünnek ezek a választások, fiatal is beledűlhet. Egy percznyi nyugodalmam se lett vón az egíssíged miatt. Látod most is ojan rosszul van a kendő a nyakadba, nem vigyázol magadra. Pedig ha ágynak esel, kinek baj? csak nekem. Oszt ha tíged is főd alá teszlek, ki marad nekem?… Minek harczojjunk tovább öregem? Elíg vót ez egy íletre. Jó nekünk mán pihenni egy kicsint.

Biróné: Bizony nehéz! Nehéz bizony. De mit csinájjon az ember? Akármijen nehéz is, meg kell lenni, ha nem lehet máskép. Tán nekem nem fáj a szivem? Dehogy is nem, mikor majd meghasad. Mégis csak beletörődök. Hát te se busujj rajta tovább… Inkább mondd el, hogy vót, mit beszéltél Pengő Kováccsal.

Biró: Hát aszontam neki, hogy – mikor az árkus a kezembe vót, hogy – Pengő Kovács! itt ez az árkus. De ne gondód, hogy megnyerted a várat. Egy szómba kerül: a főbíró akár félesztendőre elhalasztja a választást. Addig meg sok fordulhat.

Biró: Hanem hát, mondok. Ha ijen csufságot tettetek rajtam, jól van. Férre állok. De csak ha legalább a gyerekek boldogok lesznek… Nem adom a fiamat neked. Sajnállom tüled, hogy kocsisod legyen. A jányodat se kivánom -93- el, tudom ugyse térne meg vele a feleségem –

Biró: Hát éljenek maguknak. Ott a pusztatelek. Rajta a szíp kis uj ház. Jó hely, falu közepe. Ha megtollasodnak, kastéjt épithetnek ott maguknak. Nekik adom. Igaz, ki van adva, a suszter ott lakik, de azt még hónap kihajitom. Csak ki kell meszelni, itt a vásár, lehet butort venni. Majd kijárjuk a katonaságtul is a házasodó engedéjt, legyenek maguk gazdája. A mennyi fődet én adok nekik, te is annyit adjál.

Biróné: No jól van apjuk. Mire a hivatalbul kikoptál, íppen megjött vón a hozzá való ész ebbe a nagy töksi-buksi fejedbe. (Megveregeti a hátát.)

Biróné: Ninini. Micsoda tisztesség! A bíró uram hozzánk alázta magát. Isten hozta, nem is vártuk. Ezer esztendeje nem volt nálunk.

Pengő Kovács: Hát bizony magam is alig hittem, hogy ilyen hamar megint beorczátlankodjak kedves komáékhoz. -94-

Biróné: Az isten akarata, kedves koma. Avval pedig nem lehet perbe szállni. Hát csak le avval a gubával.

Biróné: Persze, persze, uj seprűnek sok a dóga. Nagy a tisztesség, tulságos az igyekezet, meg ne ártson!

Pengő Kovács: No hát, a mi telik megtesszük, de annyi mi tüllünk nem tellik, mint az előttem valótól az utósó üdőbe.

Biróné: Azt még nem lehessen tudni. Inkább azt tartom, ojan kézbe került a birói pálcza, a hova való… A hátán se vón jobb hejen… No, csak nem akarja elvinni az álmunk?

Pengő Kovács: Isten ments. (Leül.) Mikor íppen jó álomcsinálót keresek itt.

Pengő Kovács: Jóegíssíg nem boszorkányság; ha istenáldása. Én nekem pedig a maguk egíssíges fiára vóna szemem, aztat szeretném a jányomhoz.

Pengő Kovács: Hehe. Hogy rajta próbálja ki a tíz körmét a macska. Mer hiába, az apja orczája mégse arra való.

Biróné: De micsoda szerencse ért bennünket öregem. Eddig csak a jánt vót szokásba megkírni, most mán a fiút!

Biróné: De nini, most jut eszembe. Hová a patvarba lett az a kis cserebogár? Iszen már ecczer itt is vót a jánya kedves keresztkomám, azír, hogy ojan nagy hatalmas lett az apja, nem felejtkezett meg a jó szegíny bolond keresztanyjárul… Innen el nem tűnhetett, nem tündelevény. Ha csak itt nincs!… (Benyit a benyilóba.) Á, itt a két madár!

Biróné: Mit akar itt ez az ember? Ki ez az ember itt? Kifele, kifele. Nincs itt semmi keresnivalója.

Varju: Hé dehogy nincs! Csak látni akartam, hogy mijen a nagy bíkessíg! Háláistennek, csakhogy a megvan! Akkor minden jó van! Mer ha a falu fejei veszekesznek, abbul minden baj származik az egísz kössígre. Hanem azt a kutya se bánja, ha a ganéba mozognak a bogarak.

Pengő Kovács: Ha részeg vagy, takarodj dolgodra, mert majd elhallgattatlak.

Varju: Éha, be hamar beletanult kelmed jaz bérói hangba. De könnyű azt megtanulni, mint a többi komiszságot. Hát biró uram, kihagytak kentek a tisztviselőkarbul. Jó van. Én csinátam -96- bírót egy rosz pakfonkovácsból, de lesz még a kutyára dér.

Pengő Kovács (csendesen): Varnyu, repülj innen, mer közéd vágom a bírói botot.

Varju: Repülj varnyu! Hiss! Repülj no!… Jó van. Elreppenek… Hanem aszondom, hogy ha kerülőnek meg nem tettek: még az a dinnyemag is reszkessen az acskóba, a kit esztendőre vetnek fődbe. Mer egy se tudhasssa, kinek az asztalán szegik meg a dinnyét, a ki belőle kikél. Aggyisten. (El.)

Biró: Jól van ecsém, jól van. Most mán látom, hogy ember kezibe van a bíróság, a ki rólam letőtt.

Biróné: A bíróságot! Hiszen bíró vagy: Sári bíró, a ki Tudja mit tegyen ecczerre,
Csak az asszony nízzen erre.
Sári bíró, az a bíró,
Sári bíró hum, hum, hum!

*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK SÁRI BIRÓ ***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook, except by following the terms of the trademark license, including paying royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase “Project Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg™ License available with this file or online at www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg™ License when you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:

This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.

1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase “Project Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg™ website (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works provided that:

• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation.”
• You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ works.
• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work.
• You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg™ works.

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg™ and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation’s website and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine-readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition.

Most people start at our website which has the main PG search facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.

61	Manczi? Tán	Manczi: Tán
82	Hajdók! Hajaj.	Hajdók: Hajaj.