The Project Gutenberg eBook of A farkas by Ferenc Molnár

Négy lakáj, Groom a vendéglőben, Két pincér a vendéglőben, Báli zenekar.

Először adták a budapesti Magyar Színházban 1912 november 9-ikén. -4-
-5-

Előkelő budapesti szálló kisebbik étterme, kevés asztallal. A bejárónál pincérek álldogálnak. Este fél nyolc. Még nincs vacsoraidő. Hátul a sarokban Zágon és Mikhál csöndesen beszélgetve ül. Előttük borospalackok. Más vendég nincs.

Mikhál kis szünet után csendesen. Vékonyorrú, arisztokratikus, lesimított hajú… a Nemzeti Színházban. Az volt szép.

Zágon. Ahova mégy itt Pesten. Villamosról leszáll. Szép. Fiakerre felszáll. Szép. Gerbeaudba, szép. Nemzetibe, szép. Lesimított orrú, szép. Mind szép. Meg kell itt bolondulni, öreg galiciai lovaskebel.

Zágon. Szervusz. Koccintanak. Pincér! A halk szóra pincér, főpincér, italos, odasiet. Két pincér a bejárónál marad, tovább ácsorog. Groom a ruhatárból néha bejön a küszöbig, megint kisétál.

Zágon. Nem közönséges Cordon Rouge, hanem olyan Cordon Rouge, amelyiken kis amerikai zászló van. Ez még keserűbb, mint a rendes Cordon Rouge. -7-

Főpincér. Olyan nincs, kérem. Hanem, ha méltóságos uram parancsol Clicquot Extra Secet, sárga vignettával.

Főpincér. Igenis méltóságos uram. Pincérhez. Sárga vignettás Clicquot.

Mikhál. Igen. Hát azt nem is mondtam végig. Azt mondja neki az Ali: Kérlek főhadnagy úr, neked itt választanod kell. Azt mondja: ez a Rosenbaum nem ad neked egy vörös krajcárt se többet, mert te már egyszer mellbelőtted magadat és az ilyen huszártiszt neki nem kuncsaft, mert azt mondja, hátha megint mellbelövöd magadat és el is találod a melledet. Érted?

Mikhál. Kérlek. Szünet. Azt mondta: gondolkozom negyvennyolc órát. És két napig fiakkerezett pénzért éjjel-nappal és egész Pesten nem tudta azt a húszezer koronát felhajtani és akkor harmadnap elment Alihoz és azt mondta: jól van, nem bánom, elmegyek a Kleebergerhez ebédelni. Akkor kapott egy -9- meghivást a báró Kleebergertől ebédre és délután báró Kleeberger Ármin zsirálta neki a húszezer koronás váltót és másnap megvolt a pénz.

Mikhál. Azt mondta: gróf úr, les affaires sont les affaires, maga még egyszer fog nálam ebédelni, de akkor a kereskedelmi miniszter is itt lesz. Ez megér nekem húsz ezrest. Italos hozza a vödröt és a pezsgőt és a két másik pincérrel kinyitja, tölt, visszamegy a bejáróhoz.

Mikhál. Azt levitte a birtokára. Akkor még volt neki vagy nyolcszáz holdja és… Kelemen és Vilma megjelenik a bejárónál. A hadnagyok odanéznek, majd suttogva folytatják a beszélgetést. Pincérek és groom elszedik és kihordják Kelemen és Vilma felsőruháit, Vilma kalapban marad.

Főpincér a hátsó, másik sarokasztalra mutat. Talán ide parancsol a kályha mellé?

Kelemen. Nem. Ott meleg van hátat fordít idegesen a tiszteknek és előresiet. Ide ülünk. Leül.

Pincér miközben átadja. Talán előételnek Oeuf Cardinalt rákszósszal, vagy egy szép Fogas Mornyt, Lazac Sauce, Verte, vagy hors d’oeuvres…

Kelemen. Mit akarsz, fiam. Oeuf Cardinal, Oeuf Rotschild, Oeuf Metternich, Fogas à la Morny, Saumon froid Sauce Verte, Hors d’oeuvres variés.

Kelemen visszaadja az étlapot. Majd jőjjön később, kérem, őnagysága most… ott áll az italos. Két pohár sört hozzon. Pincérek el.

Kelemen idegesen arra fordul, aztán vissza. Szóval most itt a vendéglőben truccolsz velem és a pincér előtt azt mondod, hogy nem vagy éhes, mert elvettem az étvágyadat.

Kelemen. És az idegességemet azzal kúrálod, hogy a vendéglőben truccolsz a pincérek előtt.

Vilma. Kérlek, hozass, amit akarsz, és bocsáss meg, ha illetlen voltam. Kis szünet. Jenőkém, az isten áldjon meg, hiszen a kocsiban már egész nyugodt voltál és most megint kezded… hát hogy birjam én ezt? Italos hozza a söröket.

Kelemen. Mondja az éthordónak, hogy hozzon kétszer hideg lazacot, de mártás nélkül.

Kelemen idegesen, kurtán. Mert ha én azt mondom, fiam, hogy nem akarok oda hátraülni a feleségemmel részeg -13- huszártisztek közé, akkor neked nem szabad a pincér előtt azt kérdezned, hogy «miért nem?» és azt mondanod, hogy az nagyon jó hely. Mert én nem állhatok oda előadást tartani neked arról, hogy két bepezsgőzött huszártiszt szomszédsága nem jó hely neked és ha jó hely neked, édes angyalom, hát nem jó hely nekem. Nagyon sajnálom.

Vilma. Hála istennek, hogy már vadidegen huszártiszttel gyanusítasz… pláne kettővel egyszerre… azt hittem, hogy még mindig Balsay Pista miatt vagy ideges.

Kelemen. Igenis, Balsay Pista miatt is ideges vagyok és a két huszártiszt miatt azért vagyok a kelleténél idegesebb, épen mert Balsay Pista miatt ideges vagyok.

Vilma kedvesen a keze után nyúl. Jenőkém… nekem tulajdonképen boldognak kellene lennem, hogy ilyen nagyon szeretsz… de…

Kelemen. Én nem gyanusítalak, én nem féltelek, mert tudom, hogy tisztességes vagy és nincs benned romantika, hála istennek. De fenntartom magamnak a jogot, hogy ideges legyek, mint férfi, ha nőcsábászokat látok a közeledben.

Kelemen. Én nem vagyok egy frakk. Én nem vagyok egy nyakkendő. Én egy tisztességes ember vagyok. Ereszd el a kezemet.

Vilma miközben a pincérek tányért, ételt adnak. Hány órakor megyünk a kegyelmes asszonyhoz?

Kelemen. Ráérünk fél tizenkettőkor. Most itt eszünk valamit, én otthon még dolgozom egy órát és tizenegykor kocsit hozatunk.

Vilma. Mit csináltál te, ha valami szeszélyes, ábrándos asszonyka volna a feleséged és nem ilyen száraz és korrekt nő?

Vilma. Minek mondod te nekem, hogy ott huszártisztek így, meg huszártisztek úgy… eszik.

Vilma. Ha nem szólsz, meg se látom őket. Mért húzod te alá nekem a tiszteket?

Vilma. Tudod, hogy borzadok a hiú férfitól. Katonára meg rá se tudok nézni. Te látod meg helyettem őket.

Kelemen. Nekem nem kell, hogy magyarázzad, hogy ez beteges dolog. Én ezt tudom. A Társadalomtudományi Szemlébe jobban meg tudnám írni ezt a betegséget, mint ahogy te elgondolod. De hát mit csináljak, ha ez a bajom.

Kelemen. Na hallod fiam… én beismerem, hogy bolond és féltékeny vagyok… és te még azt se engeded meg nekem, hogy fölötte álljak a bajomnak és tudjam, mi a betegségem?

Vilma. Csak jobban belelovagolsz, Jenőkém, ok nélkül. Amit a kocsiban nekem csináltál amiatt a Balsay miatt…

Kelemen. Miért csináltam? Gyöngeségből. Érted megyek egy zsúrra, fiam, -17- és látom, amikor egy ilyen nyakkendő… te… ahogy az melletted ült… ahogy nézett téged, mielőtt én megláttam… és ahogy rám nézett… Voltam én is Balsay Pista, mielőtt megnősültem. Tudom én, mi az. Jön a férj.

Vilma. Nagyon jól tudod. A bérlet miatt. Nem, fiam ez igazságtalan. Te bérelni akarod a püspöki birtokot, Balsay úr a püspök ügyvédje, én, akit elkerülnek a férfiak a ridegségem miatt, ez egyszer kedves vagyok Balsay úrhoz és te azt mondod: rám néz… és rád néz… és jön a férj… Jenő, hogy én ezt a te bolond beszédeidet ilyen nyugalommal tűröm…

Kelemen. Tűröd? Nahát drágám, akkor beszéljünk magyarul. Miért megyek én ma a kegyelmes asszony estélyére?

Vilma. Fiacskám, nézd… vendéglőben vagyunk, ne izgasd itt magad. Egyél nyugodtan.

Kelemen. Ne anyáskodjál velem, mert itthagyom az ételt, fölkelek és hazamegyünk.

Vilma türelemmel megadja magát. Hát jó. Mire feleljek? Miért mégy az estélyre? Azért mégy az estélyre…

Kelemen. Nem édesem. Erre majd én felelek, mert látom, hogy nem az igazat akarod mondani.

Kelemen. Látom. Légy nyugodt. Azért megyek az estélyre, mert a kegyelmes asszony a püspök húga. És mert az attasé ma megjön Bécsből és mert a kegyelmes asszony meg az attasé együtt fogják rábeszélni a püspököt, hogy a négyezer holdat nekem és a Leviczkynek adja -19- bérbe. Miért kell nekem a négyezer hold?

Kelemen. Miért kell nekem a négyezer hold? Mert ha ma megkapjuk, holnap tovább adjuk és kétszáznegyvenezer koronát kapunk érte. Ennek a fele dr. Leviczkyé, a fele az enyém. Százhúszezer korona. Minek nekem ez a százhúszezer?

Kelemen csöndesebben. Minek nekem a százhúszezer, mikor én harmincezer koronát keresek és mikor mi abból szerényen és boldogan meg tudunk élni?

Kelemen. Hát mondjak neked valamit? Nem a gyerekemnek gyűjtöm. A gyerekem fiú és éljen meg, ahogy tud. Én se örököltem az apámtól.

Kelemen. Nahát, ha tudod, annál jobb. És én már mondtam neked százszor… én nem vagyok szellemes, én nem vagyok szép, én nem vagyok energikus és daliás… én nem tudok az én asszonyomnak, az én babámnak, az én szeretőmnek, az én feleségemnek egy forró szerelmi vallomást kivágni, amitől felgyulladjon a szeme és száznegyvenet verjen a pulzusa… én ki fogok vágni a babámnak egy pár százezret és ebből fogok csinálni két év alatt a babámnak egy milliót… mert valamit csak kell adnom neki, az életemmel nem érsz semmit, mert az én száraz életem nem asszonynak való, hát lesz egy milliód. Egy milliód lesz, édesem. Ez az én vallomásom. Ezért megyek én ma a kegyelmes asszony estélyére… és nem az amerikai baritonista énekéért… nagyságos asszonyom, ha épen tudni akarja. Eszik.

Vilma. Most tegyem le a villát… álljak -21- fel… és csókoljalak meg a szádon… a szádon…

Kelemen. Nem kell, édesem. Meg kell várni a milliót. És nem kell olyan közel ülni Balsay Pistához.

Vilma hirtelen, hogy eltérítse a figyelmét. Most meg azt hiszem… mondd… nem lesz késő fél tizenkettő?

Kelemen. Nem. Az attasé az expresszel jön tizenegykor. Nekem pedig csak ő kell az egész estélyből. Engem nem érdekel a Hamlet-opera a házi színpadon. Nem megyek én oda mulatni.

Kelemen. Dehogy nem. Ahol téged látnak, -22- ott téged néznek. És ahol téged néznek, ott te mulatsz.

Vilma hirtelen. Nem, nem, nem, nem. Jesszuskám… nem volt célzás, bocsánatot kérek, véletlenül mondtam…

Kelemen. Nem tagadtam akkor se. Nem érdemlek ilyen gúnyos célzásokat. Férfiírás volt, hát felbontottam. Miért bontottam fel? Mert féltékeny vagyok. Arról nem tehetek, hogy a levelet a szűcs írta egy muff miatt. Nem hazudtam, nem voltam nevetséges. Bevallottam. -23-

Kelemen. Kérlek. Parancsolj velem. Azt írta, hogy még egyszer figyelmeztet, menjek el az estélyre, mert az attasé csak erre az egy estére jön le Bécsből és hogy ő az egyetlen ember, akinek a püspökre befolyása van. A püspök imádja ezt az öccsét és ha a huga, a kegyelmes asszony valamit akar tőle, az is előbb az attaséhoz fordul. Hát ezzel beszéljek okvetlenül. Baráti szeretettel üdvözöl és feleséged őnagysága kezét csókoltatja, igaz híved, dr. Leviczky Károly, Temesvár, 1912. február négy. Meg vagy elégedve?

Vilma évődve. Nem… én doktor Leviczkynek köszönöm a kézcsókját. -24-

Kelemen. Ideges vagyok. Ezt úgy mondod, mintha bűn volna. Pedig épen úgy betegség, mint egy fogfájás, azzal a különbséggel…

Kelemen. Ez az. Én egy logikus fej vagyok és te egy szellemes asszony vagy. Ez is egy pont, ahol te érdekesebb vagy, mint én és ahol én a magam férfi-eszével szürke maradok. Drágám… tudom, hogy különb vagy nálam. Ez az én nagy bajom. Na, mondj megint valami szellemeset. Főzz le megint. Alázz meg.

Kelemen. Úgy bánsz velem, mint a kis fiaddal. Most beszéljünk megint bérletről, mert már idegeskedtem. Jó. Igen. Bízik benne.

Kelemen. Hogy nehéz a dolog, mert huszonegy pályázó van, de megkapjuk, ha az attasét is meg tudjuk nyerni.

Kelemen. Nem. Majd küld egy bojtárt az irodámba, ha komoly lesz a dolog. Parancsolsz még valamit?

Vilma mosolyogva. Hogy mondtad? Érzéssel. Mint a kis fiammal… úgy bánok veled?

Vilma. Hát szabad veled máskép bánni? Hát nem olyan vagy, mint a gyerek? Durcás vagy, kedves vagy, megható vagy?

Vilma… és ha tudnád, milyen kedves és ártatlan vagy ezzel az egész milliós terveddel… ezt csak én tudom és ha most nem itt ülnénk… és valami fogja itt a torkomat… olyan kedves, kedves, kedves vagy… és olyan az arcod, mint egy kis fiué… és olyan büszke -26- vagy, hogy engem gazdaggá teszel… és és… leteszi a villát nem megy le most már egy falat se a torkomon, te drága fiú, te… ha most egy szót szólsz, sírva fakadok.

Kelemen zavartan forgolódva a helyén. Kérem… valami gyümölcsöt hozzon.

Vilma tréfás ijedelemmel. Körtét, körtét, körtét, körtét. Pincér el. Bocsánat, körtét.

Kelemen. azt hiszi, hogy még a háta mögött áll a pincér. Körtét. Látja, hogy már nem volt ott senki, zavarba jön a komikus helyzet miatt. Most nevess ki.

Vilma. Jól van, jól van kérem. Na… -27- kissé vidámabb arcot kérek. Ha most vidám arcot tetszik vágni, elengedem a milliót. Nem kell.

Kelemen. Ma. Most. De én tudom, mi lesz az ilyen szerény és házias asszonyból huszonkilenc éves korában. Ez az, fiam, ez az, amiért én téged ide… mozdulattal illusztrálva… akarlak kötni. És mert mással nem tudlak, a millióval.

Vilma. Most én mindig mondhatnám, hogy «nem» és te mindig a következő -28- napot mondanád. És így ülhetnénk itt ezer évig.

Vilma. Azok a bizonyos regénybeli asszonyok most kacérkodnának veled. Kínoznának. De én ezeket utálom, nekem nem kell semmi szerelmes romantika, én egy tiszta asszony és feleség és anya vagyok. Én meg akarlak győzni arról, hogy semmi okod a félelemre. Ki jöhetne? Miféle ember jöhetne? Ki? Ki?

Kelemen. Valaki, akiben megvan minden, ami belőlem hiányzik. A pöreimmel meg a szociologiámmal én nem… Valaki, akiben van… erő, vagy… modor… vagy… testi szépség… Nem, fiam, én olyan férj vagyok, aki tudja.

Kelemen. Hogy csak férj. Én tudom, mi a férj. Az asszony a házasságban folyton -29- hiányokat érez. És ezeknek a hiányoknak az összessége a férj. – Aztán jön valaki.

Vilma. Neked nem elég négy esztendei asszonyi pályám. Az én nyugodt hűségem. Hogy otthon ülök. A kis fiam.

Kelemen. Ez a négy év, drága gyermekem, csupa ilyen napokból van összerakva, mint a mai. Én nyugodt nem leszek soha.

Vilma. Ne dicsérd őket. Ha nem volnék az, aki vagyok, még figyelmessé lennék rájuk.

Vilma. Hát miből ne nézzek rájuk? – Te olyan makacs vagy az ilyen rossz napjaidon Jenő, hogy azt kell hinnem van valami, amit évek óta titkolsz előttem… ami…

Kelemen. Én vagyok a hibás. Nekem egy szelid, kedves, csacsi, nálamnál kisebb termetű, szegény polgári lányt kellett volna elvennem, aki bennem félistent látott volna. Vagy a szakácsnémat. Nem ilyen érdekes… szép… eszes… Viszont, ha nem lettél volna ilyen, nem vettelek volna el.

Kelemen nagyon idegesen, de nekidurálva magát. Te. Hát most vessünk ennek a vitának véget. Jó? Én mondok neked valamit, aztán mára legyen vége. Érts meg. Mikor otthon ülök veled és a kis fiammal, akkor vannak boldog félóráim. Akkor minden szép és jó. De ha kihozlak a világba… ha elviszlek valahová… akkor a legnagyobb martiriumot kínlódom végig. Mikor mutogatlak az utcán, -32- társaságban, színházban, mikor az a sok éhes hím mustrál, vetkőztet, bepiszkol a gondolatával… akkor rettenetes az én életem. Mert akkor hiába vagy az a reális… izgalom nélküli… nyugodt, okos… becsületes nő… akkor… olyan vagyok akkor… Te. Az én nagyapám mesélte nekünk sokszor, hogyan menekült ő negyvennyolcban az oláhok elől. Az… ez jár az eszembe ilyenkor mindig. Magamat látom. Jöttek az oláhok… kaszával… gyilkolni, rabolni. A nagyapám ezt megtudta előre… mindenét eladta, pénzzé tette és egyetlen egy zsák arannyal menekült el éjnek idején a falujából. Elmesélte, hogy ment. Éjjel ment… egy nagy erdőn keresztül… mindig eszembe jut, ahogy mesélte… megy az erdőn… megy az úton… egy ág recseg a lába alatt, megijed és magához szorítja a kincsét… pedig csak ág volt… nem rabló. Egyszerre zörren a lomb… és egy árny, egy semmi, de mintha megmozdulna a bokor… és ott, -33- a sötétben… a fák közt… mintha látna valamit… hangosan kezd verni a szíve… a lélegzete megakad… megáll… figyel… ott jön valaki.

Ahogy ezt izgatottan, mozdulatokkal kísérve mondja, az utolsó szóra abból az irányból, amerre mutat, nesztelenül belép és megáll Szabó György.

Szabó némán meghajol előbb Vilma felé, aztán a tisztek felé. Mindezek néma meghajlással viszonozzák az üdvözlést. Szabó lassan a Kelemenékével szemben levő asztalhoz megy és leül, szemben Vilmával.

Kelemen. Semmi, fiam. A nagyapám szokta ezt mesélni. Ez… -34- olyan… hasonlatnak indult. Úgyis tudod. Eszik.

Vilma szelid tréfával. Csak azért kérdem, hogy tudjam… mert aggódom a szegény nagyapáért… tényleg jött valaki, vagy csak ő hitte? Szünet. Jött valaki?

Kelemen. Igen. Jött valaki. És köszönt neked. És én nem ismerem. Szünet.

Szabó a pincérhez. Jó, nem bánom, hozzon amit akar, de gyorsan, mert éhen halok.

Kelemen. Jött valaki. És köszönt neked. És hangosan beszél, hogy odafigyelj. És én nem ismerem.

Kelemen. Te törődöl vele, mert te nézed. Kis szünet. Más, kurta, komor hangon. Ki ez az ember?

Vilma. Azt én, fiam, mindjárt megmondtam volna, ha tudnám a nevét. Azt tudom, hogy lánykoromból ismerem. Temesvárról… a bálokról… de a nevére már nem emlékszem. -35-

Kelemen. Az albumodból. Ott van egy csoportkép, amire ez van írva: «Temesvári tenniszverseny győztes csapatja». Azon a képen rajta vagy te, Mariska és két fiatalember. És ez az úr itt az egyik fiatalember.

Szabó. Vigye vissza. Nem tudom enni a paradicsomot. Csináltasson két darab filét francia salátával.

Kelemen. Gondolkozzál egy kicsit. Ki az, aki mikor nálatok ebédre volt híva, nem ette a paradicsomot. Gondolkozzál egy kicsit. -36-

Vilma. Nem érdemlem meg ezt a gunyolódást. Száz ilyet ismertem, száz ilyennel táncoltam Temesvártt… Honnan tudjam, hogy ez melyik?

Vilma. Most azt hiszed, hogy tudom a nevét és nem akarom megmondani. Szünet.

Kelemen határozottan. Hogy hívták azt, aki én előttem három évvel megkérte a kezedet?

Kelemen. Erről eddig nem beszéltem veled. Pedig érezted, mert kérdezted, hogy nem gondolok-e egy bizonyos emberre. Leviczkynétől tudom, hogy Temesvárott volt egy fiú, aki szerelmes volt beléd.

Kelemen. Nem is mondtam volna meg soha, ha ez az ember itt most be nem jön. Ez áll melletted a tenniszképen, az időpont egyezik, és ahogy köszönt neked, abból pedig egészen bizonyossá vált, hogy ez az.

Vilma. Nem ez az… mert egyik sem az… senkivel sem volt flörtöm. Tudhatod, hogy hogyan éltem. Olyan komoly lány voltam, amilyen komoly asszony vagyok.

Kelemen. Ez az ember hét évvel ezelőtt szerelmes volt beléd és nyilvánosan kereste az úgynevezett feledést. Ezt kisvárosban mindenki látja. Hetekig húzatta a cigánnyal, lumpolt, ivott, aztán elutazott külföldre. Kell, hogy tudjad a nevét. Ha nem mondod meg, akkor eltitkolod.

Kelemen. Szóval te ezt az embert itt… Odanéz és látja, hogy Szabó az asszonyt nézi… Nahát ez után csak nem tagadod.

Kelemen. Ahogy rád néz. Ezek azok -38- az egészen biztos dolgok. Még mindig nem ismered?

Vilma. Az istenért, Jenő… hiszen ez már betegség… idegen embereket akarsz inzultálni?

Kelemen. Sokkal szebb volna, ha bevallanád, hogy ez az. Egy leánykori flörtödért igazán nem haragudhatom rád.

Szabó. Fogadd részvétemet. Pincér ételt hoz Szabónak. Ez már beszéd. Adjon egy pohár sört. Az induló pincér után. Halló, halló. A francia saláta…

Vilma. Mit gyilkolsz? Mit látok? Azért, mert most jött az esti vonattal, azért a szeretőm volt?

Kelemen. Nem, édesem. Ezt a durvaságot én nem mondtam. Csak a személyazonossága kezd kiderülni.

Vilma idegesen. És ha most minden kiderülne, úgy ahogy te akarod, és minden úgy volna, ahogy te mondod, akkor mi volna?

Kelemen. Épen az az, fiam, hogy akkor nem volna semmi. Ép ezért ostoba és gyanús dolog a te tagadásod.

Vilma nagyon idegesen. Egyik sem az. Nem szerettem senkit… de ha ez még egy ideig így megy… én nem bírom. Ezek az ilyen napjaid éveket vesznek el életemből.

Szabó. Ez olyan régi huszárfogás, ismerem, pajtás. A civilt biztatjátok és azalatt ti elcsíptek minden asszonyt az orrunk elől.

Zágon. Ördögöt, fiam. Nem fenékig tejföl -42- a huszárnak se. Nekem most csíptek el egyet a civilek az orrom elől, a mult héten. Azt siratom itt Pesten.

Mikhál Aurél, császári királyi kamarás, nagyon jó gyerek. Gyere, van egy páholyunk. És egy barnakalapos nő.

Szabó. Ugyan. Azt hiszed, nekem is mindig nők járnak a fejemben? Én ebből már kiöregedtem.

Zágon. Azóta még mindig nőgyűlölő vagy? Mi is volt az? Valami asszonyba voltál szerelmes…

Szabó Zágon füléhez hajol, könyökölve. Pista. Odainti a szemével. Súg neki valamit.

Vilma nagyon izgatottan. A gyereket is el kell altatni… Tudod, hogy ha nem mesélsz neki, nem alszik el. Most már fél kilenc és a gyereknek ilyenkor már rég aludnia kell.

Kelemen. Ne beszélj most, fiacskám. Most üljünk így egy kicsit csöndesen. Most egyszerre megjött a diskuráló kedved.

Kelemen. Most már sok újat nem hallhatok tőlük, de most már csak azért is itt maradok.

Vilma majdnem suttogva, nagy izgalomban. Könyörgöm, édes fiam… menjünk haza…

Kelemen. Miért is lenne? Semmi ok rá. Izgatottan. Amíg valami olyat nem mond, vagy csinál…

Zágon. A felesége gazdag asszony. Most is örököltek vagy kétszázezer koronát. És még van egy tanti Bécsben.

Kelemen. Most, – látod fiam, – most már fizethetek. Fizetni! Most már vége a színháznak. Amire kíváncsi voltam, azt tudom. Tóni megvette a Stössel birtokát. A főpincérhez. Két hideg lazac volt… két pohár sör… kenyér… hány Kuglered volt fiam?

Kelemen a már készenlétben tartott pénzt odaadja. A többit ossza el. -47-

Kelemen. Nem igaz. Csak őszinteséget kívánok tőled. Kutya kötelességed megnyugtatni engem. Látod, hogy ez a kérdés izgat, hogy ez az ember, ez az arc kihoz a sodromból… és… mégis meghagysz a gyanuban, a félelemben…

Kelemen. Nem. Az igazat akarom. Most hazudsz… ahelyett, hogy nyiltan beszélnél. Még van rá időd. -48-

Kelemen fölkel. Kérem a ruhát. Vilma is fölkel, zsebkendőjét az arca elé tartva. Fordulj el, mert meglátják, hogy sirsz… Még félre találja érteni. Groom és pincér jönnek a ruhával. Menj fiam előre, jövök én is… A ruhák felvétele közben.

Kelemen szintén meghajlik Szabó felé. Indul, megáll, aztán karonfogva Vilmát, sietve elmennek mind a ketten.

Zágon. Hát szervusz, fiam. Mikhál, ezt hallva feláll. Még meggondolhatod. Jössz velünk az Operába?

Szabó. Szervusz. Mikhál és Szabó némán üdvözlik egymást. A két tiszt el. Szünet.

Szabó merengve dobol az ujjaival az asztalon. Szünet. Aztán kívülről, egyre távolodva, egyre halkabban hallatszik, amint a pincérek egymásnak mondják: «Egy üveg Pommeryt!» – «Pommeryt» – «Pommeryt» – «Pommeryt»…

ELSŐ VÁLTOZÁS.

Uriszoba Kelemenék lakásán. Este van, a szobában lámpa ég. Az íróasztalon is lámpa, színes ernyővel. Történik egy fél órával az első felvonás után. Mikor a függöny felgördül a szobában nincs senki. Egy pillanat mulva csöngetés hallatszik.

A csöngetésre besiet balról a kisasszony és a szobalány. A kisasszony a szobában marad, a szobalány kimegy a bejáratajtón, nyitva hagyja, ajtót nyit a hazatérő Kelemen-párnak, velük együtt jön vissza a szobába.

Kelemenék izgatottan, sebbel-lobbal jönnek, éreztetve, hogy az egész uton hevesen vitatkoztak. A párbeszéd már az előszobában kezdődik, hangosan, veszekedve.

Kelemen. Nem tűröm, hogy ebbe az uraság fogalmát belekeverd. Annak ehhez semmi köze. Nincs igazad. Szobalány kimegy.

Vilma. Igenis van, mert uri ember bízik annyira a feleségében, hogy nem piszkálja a leánykori gyerekségeit.

Kelemen nekihevülve. Hogy úri ember mit csinál, azt tessék… Meglátja a kisasszonyt. Alszik már a gyerek, kisasszony?

Kisasszony. Nem, nagyságos úr. Nem akar aludni, amíg a nagyságos úr a mindennapi esti mesét el nem meséli neki.

Vilma. Csak menj fiam most. Jobb lesz, ha mesélsz a Janikának. Ettől ő majd elalszik, te pedig talán lecsöndesedel. Én már nem birom. Én már kifáradtam…

Kelemen. Igazad van. Ez fontosabb, -53- mint ez a… ez a… Haragosan indul, már fogja is a kilincset.

Kelemen elereszti a kilincset és visszajön. Engem nem lehet ilyesmivel megnyugtatni. Nekem nem az idegeim nyugtalanok.

Kelemen. Az életem. Az megy lassan tönkre. Újra kezdi. Én neked ma este már egyszer megmondtam…

Kelemen. Megmondtam, hogy mi az egyetlen oka ennek az egyre rosszabbodó idegállapotomnak. Kérem kisasszony, menjen be a gyerekhez, mindjárt jövök és mesélek neki. -54-

Kelemen hevesen. Ez az úr. Ez a titokzatos úr, aki a paradicsomot nem tudja enni. Ez az én bajom, illetve nem is ez az ember, hanem az, hogy te évek óta hazudsz nekem.

Vilma. Nem érdemlem meg, hogy inzultálj. Mutass még egy asszonyt Pesten, aki úgy él, mint én. Egész nap itthon ülök, nem járok sehova, szerényen öltözöm, a konyhát vezetem, a harisnyádat foltozom. Ha valaki bolond, csukassa be magát.

Kelemen. A «hazudsz»-ért bocsánatot kérek. Nem lett volna szabad ezt mondanom. De mi a tény? A tény az, hogy te ismered ezt az embert és velem el akarod hitetni, hogy nem is emlékszel a nevére.

Kelemen nyomatékkal. Ez az ember az -55- oka az én egész betegségemnek. Ez a titok ma egy véletlen folytán kipattant. Most itt az alkalom belehalni a betegségbe, vagy kigyógyulni belőle.

Vilma. Hát most jól figyelj ide. Ez az ember három évvel azelőtt, hogy veled megismerkedtem, egy csomó más emberrel együtt udvarolt nekem, tudja isten tán szerelmes is volt belém. Azóta nem -56- láttam. És… hangsúlyozva… a nevére sem emlékszem. Na.

Kelemen. Vilma, te egy derék, jó, tisztességes nő vagy. De okos vagy. Én neked nem adom a becsületszavamat. Tudod mit? Nem is vagyok nyugodt.

Vilma. Hát jó. Én megpróbáltam ezt a módszert, mert ez az egyszerűbb és ugyanoda vezet, ahova a másik. Okos és derék asszonynak kötelessége azt csinálni, amit én most csináltam. De te olyan vagy, amilyen vagy, hát most megkapod tőlem a másik módszert. -57-

Vilma. Fájdalmasabb, mint az előbbi. Nekem ahhoz az emberhez semmi közöm. Én egyszerűen letagadtam ezt az embert, mert én kokainnal akartam a fájós fogadat kihúzni. De ugyanazt az eredményt elérhetem úgy is, hogy fájni fog neked. A fog így is, úgy is kint lesz a végén. Ilyenek vagytok.

Az itt következő párbeszéd egészen a levélig nagyon gyors, nagyon izgatott.

Vilma. Beszélt Félix nagybátyámmal. A bácsi udvariasan megmondta neki, hogy ne is próbálkozzék nálam.

Kelemen. Jövök. A kisasszony áll és vár. Mindjárt jövök kérem, nem hallotta? A kisasszony kimegy.

Vilma. Meghajtotta magát és elment. Elutazott. Kulcsot vesz elő a táskájából, amit eddig a kezében tartott.

Kelemen. A jobb felső fiókban tartod a leánykori leveleidet. Ott kell lenni az övének is. Hol van ennek a fióknak a kulcsa?

Kelemen megadja magát. Olvas. «Kedves kisasszony – ön azt üzente nekem Félix bátyjával, hogy nem lehet az enyém, mert nem szeret. Ön azt üzente nekem, hogy nem az a baj, hogy szegény vagyok és nincs állásom, hanem az, hogy ön nem szeret engem.»

Kelemen olvas. «… Én ezt nem hiszem el magának. Maga szeret engem és ha én most elutazom, hogy embert csináljak magamból, ezt azzal fogja bebizonyítani»… beszélve… kezd nekem -63- igazam lenni… olvas «… hogy megvár engem és nem megy férjhez addig, amíg én vissza nem jövök.» Beszélve. Kezd neked igazad lenni.

Kelemen. Elismerem, nem vártad meg. Olvas: «Elmegyek, kivándorlok, ember leszek. De visszajövök. Talán mint győztes katona, talán mint országok sorsát intéző hatalmas úr, talán mint világhírű művész, de lehet, hogy mint koldus, szegény cseléd jövök vissza magához szolgálatért könyörögni. Egyetlen kérésem: ha szeret, várjon meg. Eljövök érte, visszajövök érte.» Gúnyosan mosolyog.

Kelemen. Szegény fiú. Ez a tipikus, ostoba, vidéki szerelmes bucsu-levele. Ez nem is lehet más.

Kelemen a levéllel. Ez az a jó kisvárosi romantika. Egy szegény ügyvédbojtár… -64- visszajön, mint diadalmas hadvezér. Hogy képzeli ő ezt?

Kelemen. Napoleonra gondol. Olvas… «Mint országok sorsát intéző hatalmas úr.» Miniszterelnök? Kancellár? Szabó úr, mint kancellár. Olvas. «Világhírű művész».

Kelemen. Hogy ne legyen ilyen közönséges… Tisztelet, becsület egy szép szerelmes levélnek. De ezt a cselédromantikát ki kell nevetni… Ez komikus. A legmálébb azonban az utolsó: nézi… «mint koldus, szegény cseléd jön vissza, szolgálatért könyörögni». Hogy képzeli ő ezt?

Kelemen nevetve. Hadvezér, nagyúr, művész… Komikus hangrezgetéssel… vagy mint szegény cseléd… ah, jó romantikus vidék! Eldobja a levelet.

Vilma fölveszi a földről. Minek dobod el? Látod, annyi elnézés lehetne benned… -65-

Kelemen. Nem az bánt, hogy szerelmes. Hanem, hogy ilyen ostoba. Ez a tiszta sablón: a hadvezértől a cselédig. Nevetni kell.

Kelemen. Nem is nevetek. Sajnálom szegénykét. Nem úgy ült a vendéglőben, mint egy csatanyertes katona.

Kelemen. Nagyon szegényesen ült ott. Ez nem intézi országok sorsát. Paradicsomot, azt nem eszik.

Kelemen. És nem éreztél semmit, amikor bejött? Nem érezted, hogy visszajött érted?

Kelemen. Igen. Szünet. Angyalom. Angyalom. Bocsáss meg nekem. Most már igazán minden rendben van.

Vilma. Hát nem lett volna egyszerűbb, ha abban maradtunk volna, hogy a nevét sem tudom?

Kelemen. Ebben is neked volt igazad. Ezt a tíz rossz percet megtakaríthattam volna. De nem baj. Kint van a fájós fogam.

Kelemen. Nekem is. Felsóhajt. Most egy okos, szép élet következik. Mert ez volt -67- a baj. Ez rág rajtam hat hónap óta, amikor Temesvárott voltam és Leviczkyné elmondta. Fáradt vagy, angyalom?

Kelemen fölkel. Jövök kisasszony. Kisasszony el, Kelemen a kilincshez nyúl. Más ember lettem. Visszajön. Tudod… ahogy úgy bejött szegény a vendéglőbe… olyan hetykén…

Kelemen. Mert tiszta a fejem. A világhírű művész… túlhangosan beszélt… ízetlenül. Sajnálom.

Vilma. Én nem. Üres ember. Kicsit -68- ostoba is. Ezek hamar vigasztalódnak. Vidéki gigerli.

Vilma. Ugyan hagyd már azt a gyerekes levelet. Ez is elég szép volt tőle. Te ilyet nem írtál volna…

Kelemen. Csak ne szerénykedjél. Különb vagy, mint én. Meggyógyítottál, mint egy beteg gyereket. Talán örök életemre. Még ha szeretted is.

Kelemen. Most már ezt se bánnám. Így, nyugodt szemmel látom, hogy nincs semmibb, mint egy ilyen kihűlt, felületes érzés. És még jobb, mintha semmi -69- se lett volna. Mert akkor talán most… de így… boldog vagyok. A gyerekszoba ajtaja megnyílik.

Kelemen. Pihend ki magad, fiam. Még hátra van az estély, bál, hangverseny… Jövök, kisasszony. Bemegy a gyerekszobába, az ajtó nyitva marad, úgy, hogy a közönség a benn történőket jól látja és hallja… Na Janikám, hát még nem alszol?

Kelemen. Megint a farkasról. Hiszen már két hét óta minden este a farkast mesélem neked.

Kelemen. Megint? Hát jó. Hát… volt egyszer… Vilma is bemegy a gyerekhez.

Kelemen. Igen fiam, ott lakott a falu végin egy kicsi, kicsi, kicsi házban. Hát aztán egyszer… mikor este lett… Sötét volt, nagyon sötét… hát hogy lefeküdt aludni, kint hagyta a bárányt a kertben. Sötét éjszaka volt és fönt a hegyen volt egy nagy erdő. Abba laktak a farkasok. Mérges farkasok, nagy foguk volt…

Kelemen… ahogy elaludt a szegény ember a kis házban, hát… nagy csönd volt, mert már mindenki aludt a faluban… hát egyszerre csak kijött az erdőből egy farkas. Jött le a hegyen. A szeme világított a sötétben. Jött, jött.

Kelemen. A szegény ember csak feküdt -71- az ágyában és nem is gondolta, hogy a farkas ki fog jönni az erdőből. A következőket egyre fokozódó érzéssel, szinte elárulva magát, már Vilma címére mondja. Pedig mindig nagyon féltette a kis bárányát, mert nem volt neki egyebe ezen a világon, csak az a kis báránya… Csak azt szerette, mindig azt szerette, azért féltette olyan nagyon, és majdnem sírt, amikor arra gondolt, hogy egyszer csak jöhet egy farkas, akinek minden mindegy, mert csak enni akar, és elviszi az ő tiszta kis bárányát. Azért nem lehet mondani, hogy a szegény ember bolond volt, mert mit csináljon ő egyedül ennyi sok éhes farkas ellen?

Kelemen. A mamuska nem szereti ezt a mesét. Szünet. Vilma ledől a kanapéra.

Kelemen. Hát aztán egyszerre csak már ott volt a farkas a falu végén. Hüü, hogy villogott a szeme a sötétben. Olyan lassan jött, olyan puhán lépett, hogy nem hallotta senki. Jött, jött, egyre közelebb.

Kelemen. A kis bárány nem is tudta, mi az: egy farkas. Ő nem tudta, hogy a farkas őtet meg akarja enni. Csak nézte a kertből, nézte, amint jött az égő szemeivel, a nagy fogával. Hát egyszerre csak megállt a kert mellett a farkas. A szegény ember aludt. Hát csak zsupsz, átugrott a farkas a kerítésen. És ott állt a kis bárány mellett. Csak akkor ijedt meg a kis bárány. Elkezdett szegény bégetni, és szaladt az ajtóhoz, kaparta a küszöböt, de a szegény ember nem hallotta, mert aludt. Akkor a farkas elordította magát! bu, bu és nekiugrott a kis báránynak. Kitátotta a száját, lehetett látni a nagy fogait…

E pillanatban a szomszédban gyerekes, kezdő zongorázó játéka hallatszik. Divatos keringőt játszik.

Kelemen és kisasszony kijönnek a színpadra, kisasszony becsukja a gyerekszoba ajtaját.

Kelemen. Szegényke… őt is elaltattuk a mesével. Menjen csak ki, kisasszony, hagyja aludni, fáradt volt, jó lesz, ha pihen egy órát… addig csak készítsék elő az estélyruháját… úgy háromnegyed óra mulva költse fel… Nézi. Szegénykém… hadd pihenje ki magát.

Kisasszony. Ez itt a szomszédban… -74- a tanárnak a lánya… minden este pont kilenckor jut neki eszébe zongorázni.

Kelemen. Ne bántsa. Ez még tán jobban elringatja. Az íróasztalról írásokat vesz fel. Nekem is van még dolgom… majd elvégzem a szalonban…

Kelemen az íróasztalon megnézi a levelet… a diadalmas hadvezér… nagyúr… művész… komikus sóhaj esetleg szegény cseléd… mosolyog. Összepakolja az írásokat és lábujjhegyen megy balra a lakás ajtaja felé, miután színes kendőt borított az íróasztal lámpájára. Mikor Vilma előtt elhalad. Egy mesétől… elaludt mind a két gyerek… El balra.

A színpadon sötét van. Csend, csak a zongoraszó hallatszik szeliden. Most elkezd az íróasztal lámpája halványodni, s a zongoraszó ereje nőni, növekedni. Egyre erősebb lesz. -75- A lámpa végleg kialszik és a koromsötétben egyre erősebben, szebben szól a zongora. Négykézre. Majd egy hegedű kezdi kísérni, majd kettő, majd sok, majd egyre több zenekari hangszer: kisbőgő, klarinét szól vele, végül nagybőgők, nagydob, a szegény, kezdő zongoramuzsika lassan, szinte észrevétlenül egy teljes nagy zenekar játékává válik, amely még mindig erősbödik, végül fortissimó szól, harsogva, zúgva, trombitákkal, nagydobbal. Ezalatt megtörtént a nyílt változás a színpadon egy fekete függöny mögött.

Vilma amikor már készen van a változás, a koromsötétben, álmában felsikolt. Ne bánts! Ne bánts! Nem tettem semmi rosszat! Ne bánts!

Erre a harmadik «ne bánts»-ra hirtelen ragyogó világosság gyúl a színpadon.

MÁSODIK VÁLTOZÁS.

A hirtelen kivilágosodott színpad a kegyelmes asszony nagyszerű kastélyának lépcsős, oszlopos csarnokát, hallját ábrázolja. A felső -76- emelt részen látható a zenekar, amely tovább játssza a keringőt, fortissimo. A szinen nincs senki.

Csak egy pillanatig üres a szín, mert rögtön berohan balról sikoltozva Vilma, tulzottan fényes és erősen dekolletált estélyi toalettben, folytatva a sötétben megkezdett sikoltozását.

Innen kezdve ez a kép a következő változásig több mint gyors, valóságos vihartempóban játszandó, természetesen meglassítva a tempót, azokon a helyeken, ahol a cselekmény vagy a dialog megkívánja.

Kegyelmes. Nagyon izgatottan, szaladva. Vilma… az istenért! Felszaladnak utána, a kegyelmes karonfogja. Vilma oda van az izgalomtól. Az istenért, édes fiam, mit akar? Jöjjön! Lefelé vonszolja a lépcsőn. Titkár úr kérem… húzza be azonnal -77- ott azt a függönyt… Titkár már rohan is és ráhúzza a zenekarra a függönyt.

Titkár kiáltva a zenekarhoz. Elég… menjenek fel a nagy szalonba! Zene lassan elhallgat.

Mici felrohan a lépcsőn, de ép jön bal 3. egy lakáj, azt kituszkolja, vele együtt elrohan fenn, oldalt balra. Vizet hozzon!

Kegyelmes idegesen, szakgatottan, arisztokratikus gőggel, mereven beszél, titkolja hallatlan izgalmát. Nagyon gyorsan beszél. Titkár úr kérem, gondoskodjék, hogy a hangverseny az emeleten a legnagyobb rendben menjen tovább; senki abból, ami itt történt, semmit észre ne vegyen és igyekezzék, hogy mi itt most magunk maradhassunk.

Mici, Lakáj ugyanakkor balra fenn megjelennek, Mici üvegekkel, lakáj tálcán vízzel. -78-

Kegyelmes. Micike ugorjon és vigyázzon, hogy senki semmit ne vegyen észre. Mici rohanva el. Mi volt az, fiam?

Vilma. Meg akar ölni!… Felszalad a lépcsőre. Rohanva jön bal 1. Kelemen.

Vilma. Kegyelmes asszonyom… mentsen meg… A kegyelmes asszony mögé menekül.

Kelemen. Itt hiába minden kegyelmes asszony… a becsületemről van szó… -79- Vilmához nagyon izgatottan. Ki volt az a tiszt? Ki volt az az ulánus tiszt?

Vilma a lépcsőről, boldogan. Ki volt az a tiszt? Jenő, Jenő… az a tiszt a diadalmas katona volt… Jenő, te kinevetted a levelét és ő most itt egyszerre elébem lépett, hét év multán visszajött értem! Ahogy megírta… visszajött, mint győztes hadvezér!

Kelemen. Megcsaltál! Rohan feléjük. Vilma sikoltva fel a lépcsőn, és az ép akkor beszaladó Micivel fenn, balra el, a kegyelmes útját állja Kelemennek.

Kelemen. Fenn az emeleten… a kis szalonban… már egész este nézem, hogy jár körülötte egy ulánus tiszt. Egy ulánus tiszt kergeti, üldözi, hajszolja… -80-

Kelemen. Lestem, néztem… függöny mögül, oszlop mögül, a folyosóról… utánuk mentem lábujjhegyen… megfogtam őket együtt a kis szalonban, ahol összebújva suttogtak…

Kelemen. A feleségem és a tiszt. A tiszt átkarolta a feleségemet. A szalonban sötét volt… csak a szomszéd szobából jött világosság… Berohantam… az asszony elszaladt és a tisztet kicipelte egy frakkos úr… azt se tudom, ki volt… a sikoltásra jött be…

Grófné. Szent isten… és mindez az én házamban… az én estélyemen. Meghalok bele, nagyságos asszonyom, meghalok bele. Ezt nem élem túl!

Grófné. Kiméljenek, kérem… tekintsenek engem… tekintsék a családomat… micsoda rettenetes szégyen!

Kelemen. Nem, nem ölöm meg. Más büntetést kap. Megcsalt, megölte az életemet… itt, nyilvánosan, a százötven vendég előtt fogom megszégyeníteni, itt fogom kikiáltani, hogy mit tett… itt fogom megbüntetni… A két nő közül ki akar szabadulni, hogy felrohanjon. -82-

Grófné elébük kerülve felszalad a lépcsőre, útját állja és minden erejét összeszedve, méltóságteljessé válik. Megálljon. Csinálhat, amit akar, de nem az én házamban. Doktor úr, ezen kijelentésével elvesztette nálam a vendégjogot. Az én házam minden botránytól ment és az is marad. Én gróf Walmsdorff püspök huga vagyok és a házam tisztaságát mindenáron meg kell hogy védelmezzem. Értette? Közben bejött a titkár.

Grófné. Önök most el fognak távozni az én házamból minden feltűnés nélkül. Mit akar, titkár úr.

Titkár. Alázatosan megjegyzem, kegyelmes grófné és egyben bocsánatot kérek… -83-

Titkár. Alázattal… hogy feltűnés nélkül már nehezen távozhatnak őnagyságáék… mert a futkosásra többen kijöttek a nagyteremből…

Titkár. Alázattal… nem. Mert a férfihang szitkozódásait, ha nem is a maguk egészében…

Titkár. Legmélyebb sajnálattal kell, jelentsem, hogy: igen. A kegyelmes grófné minden erélyére van e percben szükség.

Grófné. Tehát nem mehetnek el egyszerűen. Kérem e súlyos percben szedjük össze az eszünket és az idegeinket. Az én családom és házam becsülete forog kockán. Doktor úr ön le fog csillapodni és akkor felesége őnagyságával -84- tüntetőleg végig fog sétálni az összes termeken. Intézkedni fogok, hogy a nagyteremben odalépjen önökhöz az a tiszt úr… önök nehány barátságos szót váltanak vele s azzal távoznak a házból.

Ritterné. Igen… igen… valaki szóljon a katonának… csak botrányt ne!…

Titkár. Alázattal… az attasé úr őméltósága volt az, aki a főhadnagy urat a… botrány színhelyéről elvezette.

Grófné. Rettenetes! Még neki is kellemetlensége lesz! Még őt is belekeverik!

Titkár. Az attasé úr őméltósága e pillanatban barátságosan beszélget a főhadnagy úrral.

Grófné. Titkár úr azonnal értesíti Kelemenné őnagyságát, hogy idevárjuk és megkéri az attasé urat, hogy azonnal -85- jöjjön fel hozzám az ebédlőbe. Két lakájhoz, akik fenn balról jobbfelé vonulnak. Mit visznek ott?

Titkár. Malotti művész úr az öltözőjében van már és kilenc darab citromot kéretett az énekhangjához. Lakájok el.

Grófné nagyon idegesen. Kérem doktor, lekötelez, ha egy szót sem beszél, mert félek, hogy elveszítem azt a nyugalmamat, amit… reszketve… most minden erőm megfeszítésével is… de meg kell tartanom… e súlyos pillanatban… nekem, szegény özvegyasszonynak…

Grófné idegesen nyújta csókra kezét. Doktor… ezt nem érdemeltem öntől… aki azért jött, hogy családom jóságát élvezze… -86-

Grófné fölemeli. De asszonyom… önnek semmi oka… fogadja részvétemet… ön szenved… ön anya…

Grófné. De doktor,… de asszonyom… Fenn balról megjelenik Vilma, akit Mici támogat.

Grófné. Gyermekem… vegyen példát rólam… szedje össze minden erejét. A jó isten majd megsegíti magukat is, de most egy ártatlanul szenvedőről, rólam van szó. Micike.

Grófné. Micike a toalettszobámba vezeti a doktorné őnagyságát és eltünteti arcáról, hajáról, külsejéről mindazokat a jeleket, a melyek a botrányra emlékeztetnének. De azonnal. Akkor visszavezeti ide, ahol Kelemen doktor nyugodtan várni fogja. Igen, doktor?

Grófné. Nekem most a százötven vendégem közé kell mennem, látnom a hangulatot és mentenem a menthetőt. Kérem… Int. Vilma, Ritterné, Mici el. Az attasé öcsém az én nevemben fogja megkérni… az… ulánus főhadnagy urat, hogy a bálteremben önökhöz lépjen s önökkel nehány barátságos szót váltson. Ezt a főhadnagy meg fogja tenni özvegy Simándy grófné házának becsületéért. Erről én önnek kezeskedem. Kérem a válaszát.

Kelemen szárazon. Köszönöm. Grófné sietve el jobbra, fenn. Kelemen egyedül marad, előrejön. Egy lakáj jön fenn, vissza a művésztől.

Titkár. Azonnal csináltasson Malotti művész úrnak három lágy tojást egészen hígan és jégbehűtve vigye fel neki, ez kell az énekhangjához.

Titkár a lépcső aljáról, mereven. Attasé úr őméltósága a maga részéről szintén kéreti doktor úr őnagyságát, kegyeskedjék itt türelemmel várni. Meghajol és el jobbra.

Kelemen izgatottan készül fel-alá járni. Előlről a lépcső felé megy, onnan vissza előre. Megfordul, hogy megint a lépcső felé menjen, de ekkor hátul, fenn, középen hirtelen -89- szétkapja a függönyt és megjelenik a főhadnagy. (Ugyanaz a színész játssza, aki Szabót. Borotvált arc, minden változtatás nélkül.) Két lépcsőt jön le és katonásan megáll. Kelemen is megáll. Farkasszemet néznek.

Kelemen. A részletekre nem vagyok kíváncsi. Ön az én hites feleségemet egy sötét szobában átkarolta. Ön ezért számolni fog.

Kelemen. Ez meg fog történni annak rendje és módja szerint, holnap. Most azonban ennek a háznak a becsületéért egy rövid és kinos komédiát kell játszanunk.

Vilma a két férfit nézve, remegve. Azt mondták… itt vársz… jöjjek ide…

Vilma. Félek veled egyedül maradni… és azt akarom, hogy az ő jelenlétében mondjam meg neked…

Vilma. Nem… nem… hogy miért voltam vele… hogy megmondjam neki… menjen el… menjen el…

Vilma kitörve. Szeretem! Szeretem ezt a szép, szomorú katonát, igenis, ha tudni akarod, szeretem és én nem tudom elhazudni, hogy szeretem… és boldog vagyok, hogy kimondtam, hogy nem kell elfojtanom, letagadnom, elszenvednem… -91- hogy felsikolthatom az égig… szeretem a szép, szomorú, bátor katonát… aki eljött értem… ahogy a levelében megigérte… eljött értem… a csatából jött el értem!

Vilma. De szeretem… és látnod kellett volna a vendéglőben, mikor bejött, hogy szeretem… tudnod kellett volna, mikor a nevét letagadtam, hogy az övé vagyok… tudnod kellett volna, mikor a levelét megmutattam, hogy imádom… és hogy el fog jönni értem, mert megigérte… és tudnod kellett volna, hogy ha eljön értem, akkor az övé vagyok… az én diadalmas katonámé… és kinevetted a szegény kis levelét… és most itt van!

Vilma. Itt a diadalmas hadvezér… Afrikából jön… kinevetted, úgy-e… nem szóltam… hallgattam és te nevettél, -92- mert honnan tudjad te, mi lakik bennem, mit fojtok el, mit oltok el örökre, még ha én vagyok a leghűbb, legtisztességesebb, legokosabb asszony is… Főhadnagyhoz tüntetőleg. Szeretsz?

Főhadnagy. Még kérdezed? Hát este, a vendéglőben, hiszen kellett érezned, hogy a vér a fejembe rohant… hogy elhidegült a szívem… hogy a térdeim reszkettek… mert megláttalak egy idegen emberrel… és tudtam, hogy a férjed. Szomorúan, nobilisan. Vilma… miért nem vártál meg?

Vilma. Mert gyönge voltam… azt hittem, el tudlak felejteni… de nem… nem…

Főhadnagy. Kínlódtam érted… bolyongtam érted… a német hadseregben végigszenvedtem a nagy afrikai hadjáratot… ott kaptam a rangomat… közlegényből… egy rettenetes csatáért… amit érted… teérted… véreztem, rohantam, -93- nem ettem, nem ittam… puszta földön háltam…

Főhadnagy. Golyó elé álltam… átlövettem a mellemet… akkor még csak káplár voltam… egy félévig haldokoltam a trópusokon, egy piszkos kórházban… gondoltál rám?

Főhadnagy. És újra, újra kezdtem… előre… tűzbe mentem… átlőtték a combomat… Afrikában… a nagy sivatagban, vérző testtel, hanyatt fekve a földön… arccal a végtelen fekete ég felé fordulva, fejem fölött az örök csillagokkal… lázban… az utolsó kenettel a homlokomon… fájdalmamban… a nevedet ordítottam… meghallottad-e?

Főhadnagy. És újra, újra kezdtem… -94- nem hagytam magam… nem akartam meghalni… csak érted… mert megigértem neked… csak, hogy visszajövök diadallal… a szép fehér homlokodért…

Vilma. Megvártalak… megvan a leveled… itt vagyok… senkié nem vagyok… felujjongva… az én szép, bátor katonámé vagyok!

Kelemen aki a bal fotelhez támolygott és onnan nézte, hallgatta ezt rémületben. Elég volt!!! Frázisok! Romantika!

Főhadnagy. Érted jöttem, megszolgáltam érted, soha asszonyt nem öleltem, szépen, tisztán, fiusan, szűzen jöttem el a menyasszonyomért…

Vilma. Hazudj neki valamit… az kell -95- neki… mondd, hogy nem te vagy az… Félek tőle…

Vilma. Kinevette a leveledet… eldobta… nem tudta, hogy ezt nem szabad kinevetni!

Kelemen dadogva, rémülettel. Itt… előttem… nyiltan… szeretik egymást…

Vilma. Védj meg… félek tőle… ha hazamegyünk, kínozni fog, verni fog, be fog zárni, nekem megint hazudnom kell… el fog választani tőled, nem foglak látni soha többé… és megöregszem nélküled… meghalok és nem is láttalak…

Kelemen halálos hidegséggel. Nincs rá szükség. Én már téged nem bántalak többé.

Főhadnagy. Ez az asszony az én védelmem -96- alatt áll. Mindenért én vagyok felelős és minden szenvedés legyen az enyém.

Kelemen. Ebben az őrületben, ami itt történik, én vagyok az egyetlen, aki szenved. Itt nekem veszik a véremet. De nincs tovább. Most, itt, vége. E pillanatban, a többit holnap elintézzük… egy kötelességünk van mind a hármunknak, ez iránt a ház iránt. Ezt én becsületemre vállaltam. Én a… feleségemmel karonfogva végig fogok menni a termeken és ön hozzánk fog lépni egy-két közömbös szóra. Aztán mind elmegyünk.

Kelemen. Én vállaltam. És ha főhadnagy urat nem érdekli ennek a háznak a becsülete, talán megteszi annak az asszonynak a jó híréért, akinek ezt a jóhírt a gyereke számára legalább külsőleg meg kell őriznie. Értetted?

Kelemen emeltebb hangon. Velem szemben ön, mint hős, megvédheti a szerelmesét. De az ön szerelmesének a becsületes anyai nevét megvédeni… erre nincs más a világon, csak én. És meg fogom önnek mutatni, hogy ebben leszek olyan hős, mint ön abban, hogy egy összetépett szívű, megölt, meggyalázott, megsebzett, nyomorult férjjel szemben megvéd egy asszonyt, aki önbe szerelmes.

Főhadnagy. Nem kényszeríthet semmire ezen a világon. Nem játszom komédiát, mert én nem vagyok szatócs, akinek az a főgondja, hogy a csávából most kikerüljön. Amit tettem, azt vállalom. -98- Ez az asszony szeret engem és én hét éve küzdök érte, szenvedek, dolgozom, vérzem és harcolok, hogy méltó lehessek hozzá és egyszer eljöhessek érte. Most itt vagyok. Most megöleltem és reszketett a melle a mellemen. Most megcsókoltam és a szívemig égett a szája. Most megkérdeztem és úgy beszélt velem, mint az istenével, akit imád. És bennem felgyullad és végiglángol az én szomorú életem és felsikolt bennem az öröm és felviharzik bennem a gyerekkori szerelmem és itt erre jön egy cvikkeres úr és azt kívánja tőlem, hogy polgári megoldásokat csináljak és jön egy kis cvikkeres úr és nem érti meg és nem fogja soha megérteni, hogy e pillanatban már nem vagyok katona, nem tudom, hol vagyok, nem ismerek senkit és semmit és odadobok mindent és nem félek senkitől, és elborul előttem a világ, hogy ne lássak egyebet, mint az én szép menyasszonyomat, akiért eljöttem. Hátra siet fel a lépcsőre. Most, most verik itt -99- a szívemben a dobok a mars-marsot, most az enyém az egész világ, és most viszem el a menyasszonyomat magamnak…

Kelemen. Vilma… ezek csupa közhelyek… és vidékies, ez romantikus, ez gyerekes… ez szavalat…

Vilma. Az én életemnek vége. Nekem össze van törve a szívem. Nekem bűnhődnöm kell azért, amiért nem vártalak meg. -100-

Vilma. Nem mehetek el veled. Nem vártam rád. Hűtlen voltam hozzád. Másnak adtam a fiatalságomat… az első reszketéseimet… másnak hoztam gyereket a világra… Keserves sírással… Mi maradt neked, te szép katonám, mi maradt neked az én szép fiatal életemből?

Vilma. Vidd el magaddal azt, hogy minden percemmel, mindenemmel imádlak. És hagyj engem veszni… szenvedni és megöregedni. Bűnhődni…

Vilma. Mert nem hittem abban, hogy a szerelem minden… akkor… amikor még lehetett volna. Szünet.

Kelemen komolyan, szeliden. Főhadnagy úr, én tisztelettel megkérdem önt, tudja-e, mi most a kötelessége?

Kelemen. Ne irigyelje tőlem azt, ami -101- nekem ebből az asszonyból megmaradt. Én megigérem Önnek, hogy halálomig tiszteletben fogom tartani a bánatát.

Lakáj belép, fenn, balról. Gróf Walmsdorff attasé úr őméltósága kéreti a főhadnagy urat a zöld szobába.

Főhadnagy. Amit az attasé úr őméltósága a zöld szobában tőlem akar, azt már tudom. Lakáj el. Doktor úr, a nagyterem közepén fogok várni. Most már végigsétálhatunk a termeken. Katonásan összeüti a bokáját és kisiet jobbra. Kelemen a támolygó Vilmát a bal fotelhez kíséri. Vilma a fotelbe ül és eltakarja az arcát a zsebkendőjével.

Vilma. Nem mentem vele. Hát van rongyabb teremtés, van valami gyávább, alávalóbb, hálátlanabb, mint egy asszony?

Kelemen. Ne kinozd magad. Ha szeretnéd, vele mentél volna. Nem szereted. -102-

Kelemen jóságosan. Az én utam ki van jelölve. Nekem jónak és okosnak kell lennem. Nekem meg kell téged hódítanom. Én nem kaptam érted sebeket. Én majd jó leszek hozzád.

Kelemen. Csupa… közhelyeket mondott. De a temperamentuma vett le téged a lábodról. A tűz, amivel beszélt. Meg tudom érteni, hogy elforgatta a fejedet. Hát én ezt nem tudom. Én majd szelid és okos leszek.

Kelemen. És erről ne legyen többé szó köztünk. Én elfelejtem. Én el akarom felejteni. Te is akard elfelejteni.

Kelemen. Jönnek az évek… jönnek komolyabb, tisztább, szebb örömek… a kis fiad… leszünk mi még nagyon, nagyon boldogok.

Vilma gépiesen. Nagyon… boldogok leszünk… -103- Balról fenn jön egy lakáj, tányéron pezsgősvödörrel.

Titkár. Nem, kérem… bocsánat, hogy erre járunk… de Malotti művész úrnak visszük a jégbehűtött híg tojást… és itt az öltözője…

Kelemen. Most egy kicsit kipihened magad, angyalom, aztán megyünk erről a szerencsétlen helyről.

Vilma. Igen… menjünk… itt olyan forró, olyan tikkasztó minden… minden olyan szép…

Kelemen megsimogatja. És szép nyugodtan szólunk még a nagyteremben egy szót a főhadnagyhoz.

Kelemen. Hidd el, nem kívánnám… de muszáj. Majd megkérem az attasét, -104- hogy ő is jöjjön velünk… így nem lesz olyan nehéz…

Kelemen. Hát maradj itt addig, szívem egyedül… pihenj egy kicsit… itt nem zavar senki… mind fönn vannak a hangversenyen… én megyek, beszélek az attaséval… indul balfelé… nem kell valami?

Vilma. Nem. Csak ne most mindjárt menjünk… kérd meg… az attasét, hogy csak öt perc múlva… csak tíz perc múlva… és ő is jöjjön velünk…

Vilma érzéssel… visszajön… vagy mint országok sorsát intéző nagy úr… Kitéved a tekintete a bal 1. a kulisszába… mint… Rémülettel, csodálkozva, mintegy -105- megbabonázva emelkedik fel a fotelből… országok… sorsát… intéző… nagy… úr… mereven néz arrafelé.

Kelemen. Csönd, fiam… az attasé jön. Szedd össze magad. Én elébe megyek. El bal 1.

Kelemen belép bal 1. Nyugalmat és vidámságot szinlelő hangon beszél hátra. Itt van a mi betegünk, gróf úr… már várja méltóságodat…

Attasé belép bal 1. Megáll. Ugyanaz a szinész játssza, aki Szabót. Borotvált arc, változtatás nélkül. Frakk, igen sok rendjellel.

Attasé nagyon nyugodtan, halkan, finoman, tapintatosan, mint valami jó doktor. Csókolom a kezét, kedves jó nagyságos asszonyom… na, na, nyugodjunk meg egy kicsit… nincs semmi baj… Vilma eltakarta az arcát. -106-

Kelemen a fotel mögött. Arra kérjük gróf urat, hogy kegyeskedjék velünk jönni, majd amikor… azt a szomorú sétát…

Attasé. De kérem… boldog vagyok, hogy szolgálatukra lehetek… kérem, rendelkezzenek velem… Jobb 1. felé kíséri Kelement.

Kelemen mosolyogva néz az attaséra… Ne izgasd magad, szívem, a gróf úr… úgy-e, az ön kipróbált diplomáciájával… kicsit vigasztalja meg a mi betegünket…

Kelemen már jobb 1-nél. Igazán, mély hálámat kell… méltóságodnak…

Attasé mindvégig halk, hideg, nyugodt, elegáns hangon, még az izgalmaknál is csak belül reszketve. Asszonyom… amikor hét év multán viszontlátom… azt kell tapasztalnom, hogy… nemcsakhogy férjhezment… hanem már van egy főhadnagy is, aki a nyugalmát megzavarta.

Vilma leveszi arcáról a zsebkendőt, lassan átnéz rá és ismét rémülten látja ugyanazt az arcot. Hét év… multán…

Attasé. Soha nem vettem volna magamnak a jogot ehhez a mondathoz, ha nem nekem jut véletlenül a szerep, hogy a férje elől elvezessek egy tisztet, aki önt átkarolta.

Vilma. Élek hét év óta… élet nélkül. Szerelem nélkül. Három év óta gyermekem van.

Attasé. A családom kiméletből nem írt meg nekem semmit Londonba. Mással nem leveleztem.

Attasé. Asszonyom… megtisztel, ha még oly közel érzi magát hozzám, hogy… hazudik nekem. De büszkébb volnék, ha barátjának tekintene. És megmondaná az igazat.

Attasé. Az utóbbi öt évben… amióta a hatalmak megcsinálták azt a nagy nemzetközi akciót… amelynek első terve az én szerény munkám volt… a szerencse oly karriert juttatott nekem, hogy… a tenniszt igazán abba -110- kellett hagynom. Pedig nagyon szerettem.

Attasé. Hajlandó elfelejteni, a kis temesvári jogász nagy diplomáciai karriert csinált… hogy a közel jövőben pétervári -111- nagykövet lesz… akar most olyan őszinte lenni hozzám, mint hét évvel ezelőtt a kis temesvári jogászhoz…

Attasé. Akkor megmondja a régi barátjának… nem kíváncsiságból kérdem, hanem, mindenek felett érdekel… higyje el…

Attasé. Az a plátói, tiszta, költői epedés? Ki az, akire gondol? Kis szünet. Kire gondol?

Kelemen jobbról megjelenik. Szünet. A kegyelmes grófné már nyugodt. Ha akarsz, édesem… Szünet.

Kelemen indul mögöttük a lépcső felé, de gyanakvóan. Szóval még maradsz egy kicsit.

Attasé. Én azzal jöttem ide, hogy jó és kedves leszek magához, hogy a régi barátot meg fogja találni bennem, hogy…

Vilma. Rád gondolok nappal. És éjjel. És hét év óta nem mégy ki a fejemből és tőled meleg a kezem, tőled mély a tekintetem és neked öltözöm és neked vagyok szép és tőled vagyok nyugtalan és szomorú mindhalálig.

Attasé. Én az expresszen héttől tizenegyig jöttem Bécsből és egyében nem gondolkoztam, mint azon, hogy mit fogunk egymásnak mondani.

Vilma. És rád gondolok, ha este lecsukom a szememet és rád gondolok, ha reggel felnyitom a szememet és rád gondolok, ha szép zenét hallok és rád gondoltam, amikor a gyerekem született. -113-

Attasé. Nagyságos asszonyom… engem… végtére is ki fog hozni abból a fojtott nyugalmamból… amelyben évek óta élek.

Attasé. Biztam az időben, a hét évben, a férjében, a gyermekében, az asszonyi hűtlenségben.

Attasé csöndesen. Mert… a mai napon… még mindig úgy szeretlek, mint hét évvel ezelőtt, amikor a búcsúzó levelemet megírtam neked.

Attasé. Hát… diadal. A nyugodt, hideg embert, aki a karrierjét annak köszönheti, hogy volt egyszer egy lány, aki elküldte és aki megtanította arra, hogy hogyan kell a legnagyobb kínlódásban a fogát összeszorítani és mosolyogni… ezt a hideg embert, aki tőled tanult meg mást mutatni, mint amit érez… ezt most leleplezted. Ez most itt ül a hideg és szenvedélytelen külsejével és a frakkja, a kordonja, a plasztronja alatt tisztán látszik a vérző szive, mint egy nagy égőpiros, rubintos rendjel. A legnagyobb rendjele. Kelemen fenn balról jobbra nagyon izgatottan átlopódzik, középen megáll.

Vilma. Soha nem jöttél volna ide, ha -115- hét évvel ezelőtt meg nem irod nekem, hogy egyszer visszajösz értem… majd ha nagy rangod lesz… majd ha országok sorsát intézed…

Attasé most már mereven áll a Vilma fotelje mellett, arccal a közönség felé. Kelemen lesve a felső jobb kijáratnál.

Vilma. Ha szégyelled is, ha titkolod is, ha le is tagadod… azért állsz most itt, mert meg akartad nekem mutatni, hogy csinál a szerelem egy temesvári jogászgyerekből pétervári nagykövetet.

Vilma. Még csak egyszer fogod mondani, hogy nem. Aztán többé soha. Az orosz cárnak elég jó leszel diplomatának, de nekem nem. Szeretsz és bánod, hogy férjhez mentem, hogy nem vártalak meg. Siratod.

Vilma. Ez volt az utolsó «nem»… Mert egy vágyad van, csak egy, és ez az, hogy váljak el az uramtól és vigy magaddal… így, ahogy vagyok… hogy velem élhess, hogy udvarokba, királyok közé vezess, hogy onnan hazavigyél az öledben és sebeket csókolj a szerelmes számra. Mondd, hogy nem! Hátrahajtja a fejét, élvezve, kedvesen. Mondd, hogy igen.

Vilma. Hogy megtartottad a szavadat… az utolsó, szép igéretedet… a gyerekkori esküdet…

Attasé. Érted küzdöttem. A Balkánon egy kis ország elveszítette a függetlenségét…

Vilma. Milyen gyönyörű ez mind! Milyen szép ma éjszaka minden! Hadseregek mentek…

Attasé a cigarettájával játszva úgy, ahogy a naiv emberek egy hideg, kegyetlen diplomatát elképzelnek. Hadseregek mentek nagy, vad hegyeken át. Ezer és ezer ember halt meg. Messzi falvakban özvegyek és árvák sírtak… ágyúk bömböltek… királyok és császárok virrasztottak a tábori sátrakban… és a pénz… milliók vesztek el… és milliók támadtak…

Attasé. Olvashatta… a Katarina-hegyen volt a döntő ütközet. Húszezer ember ment föl… arra a hegyre… és tizenkilencezer… ott maradt. Csak… ezer jött le… hordágyon. Azt a részét a világ térképének… újra kellett rajzolni… csak azért… mert egy kis temesvári jogász meg akarta mutatni egy temesvári lánynak… hogy szereti. Ez az egész. -118-

Vilma halkan. Milyen szép. Ma éjszaka itt minden… szebb, mint a regényekben…

Attasé. Soha többé ebben az életben nem lesz több diplomáciai sikerem, mert most akadt valaki… akinek kinyitottam a lelkemet… és aki a vérző embert meglátta bennem.

Attasé. Nincs veszteni való idő. Lehet, hogy ebben az életben csak ez az öt percünk volt egymás számára. Nekem holnap Bécsben kell lennem a külügyminiszternél… e pillanatban belép hátul, fenn, jobbról Kelemen és lassan, lábujjhegyen megy a lépcsőig, azon le, egészen az attasé és Vilma mögé, kettejük közé, egészen közel… és -119- holnapután Szentpétervárra utazom, ahol előzetes dolgaim vannak a nagykövetségen. Bocsásson meg, hogy ezt ily száraz üzletszerűséggel mondom, de nekem itt most el kell fojtanom minden szenvedélyemet. Itt nekem most cselekednem kell. És a pályám megtanított arra, hogy nagy dolgokban hidegen, röviden és habozás nélkül cselekedjem.

Attasé. El akarlak vinni magammal a császárok és királyok közé. A felséges asszonyok közt légy te a legfelségesebb.

Attasé. Te nem lehetsz az én szeretőm. Én téged nem szöktethetlek meg. Te ennek rendje és módja szerint el fogsz válni az uradtól. -120-

Attasé. Most te hallgatsz és én rendelkezem. Holnap elhagyod az uradat és elmégy édesanyádhoz lakni. Ott a törvény kedvéért hat hónapot töltesz. Ez alatt az idő alatt az uraddal megegyezkedel. Ma február negyedike van. Ötödikén hagyod el. Augusztus ötödikén megindul a válópör és hat hét multán, szeptember tizenkilencedikén jogérvényesen szabad vagy. Én szeptember huszadikán reggel érkezem meg vonaton. Kilenc óra harmincnégy perckor. Szeptember huszadikán délelőtt tizenegy órakor az anyakönyvvezető elé megyünk. Valaki áll a hátam mögött.

Attasé. Ne fordulj hátra. Valaki áll a hátam mögött és minden szót hall, amit beszélünk.

Attasé. A nagyvilágban annyit hallgatóznak a szalonokban, mikor egy diplomata beszél, hogy nekem kifejlett érzékem -121- van arra, megérezni, ha valaki lábujjhegyen a közelembe lopódzik. Nem szabad megfordulnod.

Attasé. Oly közel áll hozzám, hogy a lehellete melegét érzem. Meglehet, hogy az urad.

Attasé. Nem is lehet más. Az, hogy hallgat, azt bizonyítja, hogy az urad. Ha az utolsó mondatomnál jött, akkor is hallott mindent. De már régebben áll itt. Nem akartam a beszédemet megszakítani miatta. Most sem adom neki azt az előnyt, hogy hátrafordulok és ijedt, vagy kihívó arccal nézek rá. Meg kell értenie, hogy nem félek tőle. És neked most már nem kell többé egy kínos jelenetben megvallanod neki, hogy engem szeretsz, hogy elhagyod és velem jössz, mert most már ezt is tudja. Most már ezt is tudja rólad… érzés nélkül, nyiltan, nyugodtan, kihívóan… szerelmes, édes, szép menyasszonyom. -122-

Kelemen ugyanezen a hangon, belső izgalommal. Az ön szerelmes, édes, szép menyasszonya ma este már odadobta magát egy katonának.

Kelemen. Az ön édes, szerelmes, szép menyasszonya nem is bűnös, hanem beteg. Az ön édes, szerelmes menyasszonya az én szegény, elveszett, beteg feleségem.

Kelemen. Ön belopta magát a bizalmamba. Ön azzal maradt itt, hogy, hogy egy botrányt segít elsimítani. Ön visszaélt azzal, hogy ebben a palotában házigazda. Ön meglopta egy vendégét. Ön meglopta a legszegényebb vendégét.

Attasé. Ha azért sérteget, hogy a pisztolya elé álljak, megmondtam, ott leszek. -123-

Attasé. Ebbe a vitába nem követem. Vilma, légy erős és bízzál bennem. Kelj fel és menj haza vele. Holnap reggel pedig elmégy tőle.

Kelemen. Tőlem nem veszi el. Balról az asszony mellé, szembeül az attaséval, megfogja Vilma kezét.

Kelemen. Ön engem párbajban megölhet. És te akkor megtaníthatod a kis fiamat arra, hogy az apja gyilkosának azt mondja: apám. Meggyőződéssel. Más mód nincs, gróf úr.

Attasé. Most feltehetném a menyasszonyomnak a nyilt kérdést: válasszon köztünk. De semmi kedvem önből mártirt csinálni. Nem töröm össze a szívét és én nem fogom önt lelőni. Ön életben -124- marad. És ha én is, akkor az ön fia nekem azt fogja mondani, hogy bácsi. A menyasszonyom pedig most semmi nyilatkozatot nem tesz. A menyasszonyom holnap reggel elmegy az ön házából. Az embereim pedig délben fel fogják keresni önt. Óhajt tőlem még valamit?

Fenn, balról jövet megjelenik négy lakáj, mindegyik kezében egy égő zsirandol. Utánuk jön a titkár egy szál hosszú, égő gyertyával.

Attasé. Mi ez a fáklyásmenet? Mind megállnak és «előre arc»-ot csinálnak.

Titkár. Alázattal, méltóságos gróf úr… e gyertyákat Malotti művész úr kérte az öltözőjébe, ahol most festi magát a Hamlet-előadásra és kevesli a világosságot.

Attasé már fenn a folyosón, Vilma felé. Kezét csókolom. Jobbra fordul és elmegy. A gyertyás menet nyomon követi és szintén el, jobbra. Mikor a titkár is eltünt a kijárón, balról, fenn megjelenik a grófné és utána -125- Micike. Micike kis fehér papirlapot tart a kezében.

Grófné. Édes gyermekem, hol maradnak maguk? Lejön. Nagy sóhajtással. Sokat már nem lehetett megmenteni, de amit lehetett, azt megmentettük. Nézi őket. Miért ez a nagy kétségbeesés? Hisz az imént már azt mondta, édes doktor, hogy megnyugodott! Nincs nagy baj. A vendégeink akarva, nem akarva, elhitték, hogy őnagysága rosszul lett. Most ezzel a tüntető sétával az utolsó suttogókat is el fogjuk hallgattatni. A főhadnagy úr a terem közepén áll és vár. Öcsém, az attasé, beszélt önökkel?

Grófné. Nem értem… azt kell hinnem, hogy doktor úr eszét elvette az izgalom.

Kelemen. Nem volna csuda. Kegyelmes asszonyom, most már nekem mindegy, hogy mit mondanak az ön vendégei. Ami ma itt történt, az az én tragédiám. Tüntető séta. Szépen vagyunk.

Kelemen. Hát most odaállhat melléje várni az attasé úr is. Vagy talán ennél még egyszerűbb lesz az, ha én állok oda várni és a feleségem sétál arra a főhadnaggyal meg az attaséval. Kettővel. Ha ugyan addig három nem lesz belőle.

Grófné. Hogyan, az öcsém… az öcsém is… nagyságos asszonyom, ön beszéljen… igaz ez?

Grófné reszketve, de türtőztetve magát. Micike méltóságos, legyen szíves mindent előkészíteni, ami az én rosszullétemhez szükséges.

Grófné. Az egyetlen férfirokonom, aki intézkedhetnék, bele van tehát keverve a botrányba. Nekem kell intézkednem. Micike, én azt hiszem jól cselekszem, ha doktor Kelemennét ezennel kiutasítom a házamból.

Kelemen. Nem bűnös. Ez az asszony -128- beteg. Holnap Grác mellé viszem, szanatóriumba.

Grófné mint fent. Beteg. Szanatórium. Édes doktor… ezt a legrosszabb helyen mondta egy arisztokrata házban. Mi tudjuk, mi az a szanatórium. Egyre izgatottabban. Ez nem betegség, doktor. Ez tisztességtelenség.

Grófné. Doktor Kelemenné foltott ejtett a házam tisztaságán… doktor Kelemenné a maga bűnös érzékiségében ezenfelül a családomig merészkedett… behálózta tulajdon öcsémet… nem tudom, nem anyagi érdekből-e… ez az asszony egy megvetésre méltó…

Kelemen. Az ön öccse szavát adta neki, hogy szeptember huszadikán az anyakönyvvezető elé viszi.

Kelemen. Sokkal jobb helyről tudom. Ezt nekem az attasé úr mondta, személyesen. Szeptember huszadikán délelőtt tizenegykor. Én önt tisztelettel meghívom erre az esküvőre! Elrohan.

Titkár felülről sietve jön és széthúzza a függönyt. Kegyelmes grófné… a Hamlet-jelenet következik Malotti művész úr énekével… Rémülten. Mi az?

Mici. A grófné rosszul van. Fogja ezt. -130- Átadja a papirlapot. Kérjen nekem két autogrammot a művésztől. Kivezeti a grófnét.

Titkár Vilmához. Nagyságos asszonyom… figyelmeztetni kívánom, hogy Malotti művész úr azonnal keresztül fog menni ezen a hallon… A házi színpadra… mert az ő előadása következik… teljes jelmezben… nem szereti, ha látják… és ha nagyságod, amint gondolom, nem óhajt vele találkozni… Látva, hogy Vilma nem mozdul… én szaladok… a tapsot megkezdeni… Bal 1 elrohan.

Vilma egyedül marad, homlokára szorított kézzel, lassan, fáradtan a lépcső felé indul.

E pillanatban leghátul, legfelül az emeleten megjelennek a lakájok az égő gyertyákkal. Kettő-kettő jobbról-balról jön le a nagy lépcsőn, utánuk affektáltan jön le Hamlet-fekete kosztümjében Malotti. Mikor a színpadi lépcsőn is lejött, megáll. Mögötte egyenes sorba állnak a lakájok. Ugyanaz a színész, mint Szabó. Borotvált arc, változatlan. -131-

Malotti halkan, affektáltan. Soha… sehol… senkinek… semmikor… nem énekeltem egy házi hangversenyen… teljes kosztümben… négyezer koronán alul… csak mert tudtam, hogy te… hogy te itt leszel… azért jöttem el ide… háromezerötszázért… eljöttem, érted jöttem!

Vilma. Tudtam, hogy értem fogsz jönni… megírtad… mint világhírű művész fogsz értem jönni… életem! Boldogságom! Tudtam!… Egy lépést tesz feléje.

Malotti affektált mozdulattal elküldi a lakájokat, akik bal 2 kivonulnak. Csak egy perc időm van, Vilma… a teremben már vár a buta tömeg… már lázban ég, hogy engem láthasson. Csak egy perc… megigértem… hát itt vagyok, érted jöttem, egyetlen szerelmem… Enyém a hír, a dicsőség, a kincs… az egész világ… és én mindent a lábad elé akarok dobni… -132-

Malotti. A hangomat kímélem, édesem. Hét hosszú évig tanultam, küzdöttem Amerikában, csak hogy világhírű ember lehessek. Az utcán énekeltem egy kis románcot, amivel híressé lettem, azt, hogy «Légy szerelmes párom!» Kis lebujokban folytattam… polgári házaknál hitvány kis pénzekért énekeltem… a «Légy szerelmes párom»-at, csakhogy megismerjenek… nem magamért… teérted. Az olasz nevemet is azért választottam, hogy ne tudj rólam semmit.

Malotti. Az Unio elnöke barátom. Csizmatisztító volt. A legnagyobb ujság főszerkesztője előre köszön. Medvecukrot árult. Csupa amerikai karrier. Az acéltröszt elnöke hozzám akarta adni a -133- lányát. Cipőzsinórral kezdte. Amerika. Visszalöktem. Két évvel ezelőtt meghivott próba-éneklésre a Metropolitain igazgatója. Putzpasztával kezdte. Amerika. Próbát énekeltem… szerződtettek… kilencedik baritonista voltam…

Malotti. Kilenc között. – De nem tudtak ellenem tenni semmit… hiába volt minden intrika, egyre följebb és följebb emelkedtem a sorban, pusztán csak a tehetségemmel. A nyolcadik elvett egy milliomos lányt, én lettem a nyolcadik. Elcsaptak egyet, én lettem a hetedik; megvesztegettem a rendezőt, én lettem a hatodik; beteg lett egy, ötödik lettem; megszökött egy, negyedik lettem – pusztán csak a tehetségemmel… egyet elgázolt a villamos, harmadik lettem; egy nyugdíjba ment, második lettem, és végre, ah végre tavaly én lettem az első, mert az első baritonista elvesztette a hangját.

Malotti. Elment tenoristának. – Így csináltam hét év alatt karriert… nem hiuságból, mert utálom a dicsőséget, nem pénzvágyból, mert undorodom a pénztől… nem Párisnak, Berlinnek, Londonnak, New-Yorknak, Chicagonak, hanem… Temesvárnak. Neked.

Vilma. Édes… hű szerelmem… tudtam, tudtam, bíztam benned… tudtam, hogy eljösz értem… és jókor jöttél… mikor a legszerencsétlenebb vagyok… vigyél, vigyél el innen… vigyél magaddal…

Malotti komikus hisztériával. Idegessé tesz. Idegessé tesz. Ha még egy szót szól, nem lépek fel.

Malotti. Nem… előbb tudd meg… hogy imádlak… hogy el akarlak vinni magammal… nem pusztán feleségemnek, aki szorongva lesse a férje tapsait… nem! A szent művészetben légy szerelmes párom!… Ki foglak képezni. Taníttatni foglak. Színésznő, énekesnő leszel… és hűségedért jutalmul meg fogod velem osztani a tapsokat! Nem fogok fellépni, csak veled! Csak veled fogok játszani a színpadon… a tapsok, a csodás melódiák forró levegőjében, ezer meg ezer bámuló ember ízzó szeme előtt, ott, ott, a fényben ragyogó színpadon, a szent művészetben légy szerelmes párom… és nem, nem otthon a -136- szobában, hanem amikor a szerepem szerint magamhoz vonlak fényes, lovagi jelmezben, ezer lámpa tündöklésében, mikor a trombiták férfias vágyat harsognak, hogy dobog belé mindenki szíve, mikor a hegedük kéjesen, édesen zokognak fel, szerelmet, örök gyönyörűséget dalolva millió ember reszkető lelkébe, hogy viharként zúg fel a taps fergetege, akkor, a szent művészetben, édesem, akkor légy szerelmes párom, akkor, ott, a tapsolva ordító világ szemeláttára akarlak megcsókolni, akkor,… ott… a szent művészetben… a túlságos lelkesedéstől egyszerre átmegy a teli tüdővel való éneklésbe… légy szerelmes párom, légy szeherehelmehes páháhá, rohohom!!! Egyet lép előre a sugólyuk felé, keblét kitárva a közönségnek, mint az olasz énekesek a magas cé után.

Titkár megjelenik. Művész úr… ha nem csalódom, téved a helyiségben… ön itt énekel és a közönség máshol várja…

Malotti. Mit nekem közönség, mit nekem taps, mit nekem a világ minden pénze és dicsősége, mikor… Vilmára mutat sugárzó arccal… az én édes szép szerelmem szeret engem… mikor az én szép szerelmem…

Mici kétségbeesve. Nincs nálam. Felháborodva. Erre már igazán nem számítottam, grófné.

Titkár felrohan Kelemen elé, hogy visszatartsa, ágálva, hadarva. Ügyvéd úr… az istenért… tűrtöztesse magát…

Vilma bátran, felfelé nézve, mintegy álomban. Értem jött, ahogy megírta a levelében, értem jött, mint világhíres művész… királyabb a királynál… szebb -139- mint a legszebb… értem jött és magával visz…

Malotti rogyadozva, zokogó színész hangon. Titkár úr… vezessen a színpadra… titkár úr… most szükségem van a tapsra, a mámorra… titkár úr… én csalódtam a nőkben… jőjjön… hadd keresek vígasztalást a művészetben!… El. Belép Ritterné.

Vilma dacosan. Ha nem lehettem a felesége, a szeretője leszek! Vele fogok menni, utána szaladok, mint a kutya, könyörögni fogok, hogy tűrjön meg maga mellett!

Ritterné Kétségbeesve. Drága vőm… -140- legyen erős… vigyük, vigyük el szegény lányomat… mindent tudok…

Vilma mintegy tranceban, átszellemülten… Nem vártam meg… nem hittem az utolsó igéretének… férjhezmentem a férjhezmenésért… pesti ügyvédné akartam lenni…

Vilma mint fent… de nem jött vissza hiába, mert az övé lesz az életem, mindenem… ha nem lehettem a felesége, a párja… a szeretője leszek… az alázatos, bűnbánó szeretője… térden csúszva megyek utána… vele… a fénybe… a diadalba…

Ritterné. Jenő… legyen férfi… én megyek a ruhákért… kocsit hozatok… visszük haza… maradjon addig vele… legyen erős… legyen irgalmas hozzá… Elrohan.

Vilma A színpad közepén áll, átszellemülten… Most énekel… édes, forró hangon… a szíve velem van tele… az én lelkem énekel belőle… az én szerelmemtől meleg a hangja… a milliók nekem tapsolnak… minden, minden asszony engem irigyel! Lassan megy a férje felé. Ki vagy te szomorú ember, ki vagy te megcsalt ember? Hát nem láttál, nem éreztél mindent ma este, a vendéglőben… Hát nem olvastad a levelét?… a szegény, szerelmes utolsó levelét?… Hát nem tudtad, hogy értem fog jönni? Hát elhitted, hogy már nem bánom, hogy már nem tudom, hogy már nem szeretem?… Ah! Végigsimítja -142- a homlokát. Mi ez? Ez valami más… mert ez szebb, mint az élet…

Kelemen a székbe van rogyva, összetörve, szótlanúl, eltakart arccal. Kis szünet.

Jobbról 1 előlről öt egyformán öltözött lakáj jön be libasorban, nagyon nagy ezüst tálcákkal. Az első szendvicseket és süteményeket visz, a második gyümölcsöt, a harmadik likőrös üvegeket és kis poharakat, a negyedik pezsgővel tele talpas poharakat, az ötödik vegyesen limonádéval és oranzsáddal teli poharakat. A lakájok, amint jobb 1 belépnek, azonnal hátat fordítanak a közönségnek és mennek fel a lépcsőn, hátul középen be és balra el. Még mind az öt látható a szinpadon, amikor Vilma megszólítja az utolsót, az ötödiket, aki már két-három lépcsőfokot ment fel a színpadi lépcsőn.

A következőkben Kelemen lassan felfedi az arcát, gyanakodva, érdeklődve nézi nejét és a lakájt.

Ötödik lakáj megfordul. Ugyanaz a színész, mint Szabó, borotvált arc, változatlanul.

Ötödik lakáj. Nem lett belőlem… semmi. Elmentem azzal, hogy… emlékszel?

Ötödik lakáj… hogy győztes hadvezér… hogy hatalmas nagy úr… hogy világhíres művész leszek… és visszajövök érted… -144-

Ötödik lakáj… és itt vagyok… és nem lett belőlem semmi. És inas lettem. És senki nem vagyok… semmi nem vagyok… lakáj lettem… Cseléd vagyok.

Ötödik lakáj. Élni csak kell. De a szegény, hallgatag cseléd szive örökké a tied, te fényes uriasszony.

Ötödik lakáj. Ezt a tálcát… amit a kezemben tartok… amit szeretnék… egyre hevesebben, de fojtottan… most… a földhöz vágni…

Vilma. Nem… lehet… lassan visszateszi a poharat… üres… a pohár… menj most…

Vilma Kelemenhez nagyon idegesen. Mit nézel?… Gyere kérlek… vegyük a ruháinkat… és menjünk…

Vilma majdnem hisztérikusan. Gyere kérlek… mit nézel?… Menjünk!… Elsiet balról.

A lakáj mozdulatlanul áll és előre néz. Kelemen a fotelből ugrásra kész mozdulattal fixirozza a lakájt. Szünet.

Ötödik lakáj. Nincs felelet. Azért vagyok itt, hogy italokkal szolgáljak. Tessék. Limonád és oranzsád.

Ötödik lakáj. Szeret… szeret… és te nem tehetsz semmit… hét évvel előbb csókoltam meg a száját, mint te… és ha itt most az arcomba vágsz, ha megöklözöl… ha megrugsz… ha széttépetsz a kutyáiddal… akkor is minden hiába… mert a szép úri dáma a gyerekkori pajtásába szerelmes… még ha százszor lakájjá züllött is… és én kinevetlek téged, doktor Kelemen, mert velem nem párbajozhatol, engem nem lőhetsz agyon doktor Kelemen, mert én nem vagyok úr… hála istennek… doktor Kelemen… én csak cseléd vagyok és engem csak véresre lehet verni, vagy el lehet csapatni… de én életben maradok és szeretem a feleségedet és a te feleséged engem szeret, mert én -150- vagyok a férfi és nem te… doktor Kelemen.

Kelemen. Azonnal… jobbról lefelé indul… takarodni fogsz… innen… Korbáccsal veretlek ki… elrohan jobbról.

Ötödik lakáj egyedül marad, mereven áll a tálcával és vállat von. Gőgösen mosolyog. Megint vállat von. Vár.

Ötödik lakáj durván. Mit bámulnak? Hát szeretjük egymást! Most már úgy is mindegy! Vadul megint a keblére kapja Vilmát és szájon csókolja.

Künn nagyon erős kopogás. Kelemen megáll. Lakáj elereszti Vilmát, mind arra néznek. Újra erős kopogás.

Egyre sötétedik. Egészen koromsötét van, -153- semmit se látni. Kopogás, most már rendesen.

A kisasszony hangja rögtön a kopogás után, egyszerűen, közvetlenül, de hallhatóan. Nagysága kérem… tessék felkelni… már háromnegyed tíz!

Kelemenék előbbi szobája úgy, ahogy Vilma elaludt benne. Vilma a kanapén fekszik és alszik. Sötét van. Kopogtatás a hátsó ajtón és a kisasszony hangja: «Nagysága kérem, tessék felkelni.» Aztán a hátulsó bejárat-ajtó kinyílik, látjuk a lámpavilágos előszobát, amelyből belép a kisasszony.

Kisasszony belép, nyitva hagyja az ajtót, odalép az alvó Vilmához. Halkan, gyöngéden. Nagyságos asszony… Szünet.

Kisasszony. Nagyságos asszony… tessék felkelni… háromnegyed tíz… meggyujtom a lámpát… a falhoz megy és felsrófolja a csillárt. Világosság. A kanapéhoz -155- megy. Háromnegyed tíz… mélyen tetszett aludni…

Vilma riadtan. Tessék? Felül. Mi? Igen. Elsimítja a haját a homlokából. Igen. Nagyot sóhajtva lélekzik fel. Szünet. Igen.

Kisasszony miután várt egy kicsit. Ideje már felöltözni nagyságos asszony… mindent előkészítettünk a hálószobában… és a szakácsné is ott van a könyvvel… hogy tessék vele számolni és a spejzból kiadni…

Kisasszony kissé csodálkozva Vilma viselkedésén. A nagyságos úr a szalonban ír.

Kisasszony. Ott dolgozik… majd… csudálkozva szólok neki, hogy fel tetszett ébredni… el balra. -156-

Vilma egy kicsit maga elé néz, aztán ismét, összegubbaszkodva a kanapé balkarjára rejti a fejét. Szünet.

Kelemen a kisasszony által követve belép balról, bálra öltözve, csak a frakk helyett házi kabát van rajta. Aktákat tart a kezében.

Kisasszony kimegy az előszobába. A szakácsnét beküldöm a hálószobába.

Kelemen. Én már nekiöltöztem a milliónak… lerakja az aktákat az íróasztalra… most egyszerre lámpalázam lett… kezdek félni attól az attasétól…

Kelemen. Az attasétól. Az ember sohse tudhatja… Vidám ember? Komoly ember? Jó ember? Rossz ember? Minden tőle függ. Légy te is kedves hozzá.

Szobalány. Én mondtam, hogy este nem tetszik senkit fogadni, de ő bocsánatot kért, hogy sürgős… és hogy mondjam, hogy Leviczky úrtól jön, Temesvárról.

Kelemen Vígan. Miért? Most meg fogom neked mutatni, hogy teljesen kigyógyúltam. Maradj itt. Fogadd te is.

Kelemen. Nem… most meg kell tenned nekem azt a szívességet, hogy itt -158- maradsz… vagy később bejösz… vizsgázni akarok… meg akarom mutatni…

Szabó. Szabó vagyok… ezer bocsánat, ügyvéd úr, hogy késő este zavarom… tulajdonkép csak holnap délelőtt akartam eljönni bemutatkozni… megtehettem volna a hotelben is, ahol együtt vacsoráztunk, de ott nem tartottam illendőnek zavarni… mikor vacsora után fölmentem a szobámba, ott találtam ezt a dringend táviratot, amit a főnököm küldött Temesvárról… táviratot vesz elő.

Szabó. Három hónap óta… én vezetem az irodáját. Két évig Aradon voltam és most… hazamentem…

Kelemen Olvas… «Azonnal felkeresse Kelement értesítse torbágyhalmi kaszáló értéke tévesen fölvéve attasénak kaszáló nem említendő, még estély előtt jelentkezzék, választ telefonáljon.

Kelemen. Hogy ezt tudjam, mielőtt még az attasénál lépéseket teszek… Köszönöm… Benéz a táviratba… «bővebbet levélben.»

Szabó. Azt hiszem ebben a levélben benne lesz az információ is, amit Rákay képviselő úr adott a keresztszegi komplexumról.

Szabó. Most… hét évig nem voltam -160- otthon… Párisban éltem… aztán… Balassagyarmaton voltam… és három évig Aradon…

Szabó. Ebben a bérleti… ügyben… Ezt is a levélben írta meg a principális… hogy engem bizott meg… én legyek az, aki az ügyvéd úr irodájában… Leviczkyt képviselni fogom… ő úgy gondolta, hogy amíg ez a közös üzlet végleg lebonyolítva nincsen… és hát ez legalább egy fél esztendő… addig én… hát itt dolgoznám ügyvéd úrnál…

Szabó. Az irodában… ez az egész dolog az én resszortom, és ha akad itt egy iróasztal… -161-

Szabó. És ha meg méltóztatik engedni,… hogy most innen… az irodából telefonáljak neki… innen lehet interurbán…

Kelemen. Kérem. A belépő szobalányhoz.… Az irodai telefont mutassa meg az ügyvéd úrnak…

Kelemen a bal ajtót kinyitja. Vilma… Hogyan… te nem öltözködöl, fiam?

Vilma belép. Édesem… azt mondtad, be kell jönnöm… addig nem kezdhetek öltözni… és ha meg nem jövök be, még azt mondod… hol van az az úr? -162-

Vilma… még azt mondod, hogy talán zseniroz a vele való találkozás… hát… Hova telefonál innen?

Kelemen. Dr. Szabó úr három hónap óta Leviczkynek az irodavezetője… Vilma az iróasztalhoz ül.

Kelemen. Nem tudom, édesem, ugyanazzal a hidegvérrel fogod-e fogadni ezt a hírt, mint én, de… ez az úr… most… épen ebben a minőségében… hat hónapig itt fog dolgozni… az én irodámban.

Szabó belép. Bocsánat… a telefonszámot… Meglátja Vilmát. Kezét csókolom.

Szabó zavarban. Bocsánat… nagyságos asszonyom… a központ az önök telefonszámát… -163-

Kelemen. Amig a bérleti história lebonyolódik. Tettetett vígsággal. Hát ha valamiből, fiam… ebből láthatod, hogy nem félek tőle. Itt lesz egész nap és este… szinházba fogjuk vinni.

Kelemen. Ugyan kérem, bennünket nem zavar. A belépő szobalányhoz. A konyakot hozza be.

Szobalány. Igenis. El. A következőkben behozza és leteszi a konyakot kis poharakkal.

Vilma udvariasan, műmosollyal. Hát én akkor… bocsánatot kérek… de öltöznöm kell…

Kelemen feláll. Nem édesem, még nem kell öltöznöd… háromnegyed tíz… ráérsz tizenegykor is…

Kelemen fölkel. Most pedig maga fog megbocsátani nekem, de majd a feleségem mulattatja, amíg Temesvár jelentkezik, nekem utána kell néznem ennek a -166- torbágyhalmi kaszálónak az irodában… Indul.

Kelemen. Nem, édesem… csak maradj szépen itt… mi azt tudjuk Szabó kollegával, hogy ezt nekem még ma meg kell néznem… úgy-e kollega?

Kelemen lenyomja. Üljön le és ne kérjen annyi bocsánatot… Megy kifelé… Mulattasd egy kicsit Szabó urat. El. Szünet.

Szabó. Még azelőtt… Párisban voltam. De onnan hazajöttem, sorozásra. Aztán már… itt maradtam.

Szabó. Az így nem látszik. A lábát mutatja. Hál istennek… nagyon szerényen, halkan. Lúdtalp. -169-

Szabó. Ah. Igen. Az is jó. Tulajdonképen nem is kellett volna hazajönnöm a sorozásra… soroztathattam volna magamat a párisi nagykövetségen is… a szerbek például mind a szerb nagykövetségen soroztatják magukat.

Szabó. Az már bizonyos. De nem is magyar embernek való az a csúszás-mászás… hazudozás… Igaza van, csak követ.

Szabó. Én nem szeretem. Azért is nem soroztattam magamat ott… nem szeretem őket. Mikor fölmentem az útlevelemet láttamoztatni… addig várattak, amig olyan goromba nem lettem, hogy… kidobtak.

Szabó. Azt, amit a többi magyar. Semmit. A művészek közt éltem… eleinte én is művész akartam lenni… de…

Szabó. Nincs tehetségem. Rajzolni, -171- fösteni nem tudok… szobrászolni… vagy hogy mondják azt?

Szabó. Azt se tudok, a zenéhez meg annyi fülem sincs, mint… mint egy sétabotnak.

Szabó. Hát… ha muszáj volt… idehaza cigánnyal… de ki is szaladt mindenki a kávéházból. Nevet.

Szabó. Hát… ha megengedi… Odamegy az üveghez… nagyságos asszonynak is…

Szabó. Tölt. A tálcán oda akarja vinni Vilmának a két poharat, leejti. Hopp!

Szabó kétségbeesve… Igazán… ezer bocsánat… nagyságos asszonyom… igazán… kétségbe vagyok esve… fölszedi.

Vilma. Ha magának… kellene úgy… mint azok a… úgy egy egész tálcát… ötven pohárral…

Szabó. Temesvár… nem tudja, hogy… szabad-e még… jelentkeznie… már nagyon régen volt…

Szabó. Ha nem szabad… bocsásson meg… ha nem szabad emlékeztetnem… Szabó Gyurira…

Szabó. Ne… ne legyen hozzám ilyen… szigorú… Hiszen most egy félévig… hat hosszú hónapig… és ha akarja, tovább is… ha akarja… hat évig… mindig…

Vilma. Nem fog. Sem… hat hónapig… sem hat napig… legföljebb… hat percig… -175-

Vilma. Nem, doktor úr. De… úgylátszik… az uram még nem volt elég bizalommal… magához… hogy megmondja…

Vilma. Hogy megmondja,… hogy… talán közvetlenül, magának Leviczky úrnak akarja…

Vilma… megmondani… hogy… hogy ő… visszalép a bérlettől… az egész üzlettől… ezt már tegnap elhatározta…

Vilma. Nem… vesz részt benne. Talán titkolja ön előtt… az okát… gyorsan… de tegnap megcsinálta újból a számításokat egy barátjával és… nem jó. Nem jó. És olyan hírek jöttek… hogy az attasénak… már van egy jelöltje…

Vilma. Mert… az uram nem mondhatja -176- meg önnek… az okokat… ő… ő…

Vilma mesterséges egyszerűséggel… ne haragudj édesem, megmondtam Szabó doktornak.

Vilma. Ne haragudjál… de ő gyerekkori pajtásom… én neki elárultam… amit te… de ne haragudjál… csak holnap akartál… Leviczkynek… hogy… visszalépsz… az üzlettől.

Kelemen mindent értve. Most csak annyit, hogy… visszalépek… a többit…

Kelemen. Hátha a feleségem már kikottyantotta, -178- nem bánom, jelentse be… én majd irok neki…

Kelemen. Édes… jó… okos… mit adhatok neked? Mivel jutalmazhatlak meg? Azzal, hogy semmit… semmit… egy árva szót sem kérdezek.

Vilma. Ezt akartam mondani én is. És legyünk komolyak és egyszerűek és ne térdelj és ne rezegjen a hangod, mert tudod, hogy semmi nem oly ellenszenves előttem, mint ez a rossz romantika. Nekem nem kell Szabó úr és nem kell a millió és ne kérdezz semmit és eddig is megéltünk és ezentúl is meg fogunk élni.

Vilma. Milyen okos, milyen fölényes ez tőled. Imádni foglak ezért a szép gondolatodért. Imponálsz nekem.

Kisasszony belép. A szakácsné kéreti a nagyságos asszonyt… le akar számolni…

Vilma. Semmi pózra nincs szükség. A szakácsné le akar számolni, és… mire vár kisasszony?

Kisasszony. A Janika… nem tud aludni és sír… hogy a papa jöjjön be mesélni neki… El a gyerekszobába.

Vilma. Semmi szentimentalizmus. Kézimunkát vesz fel. Nem történt semmi, nem volt ma este köztünk semmi… nem volt itt Szabó úr… nem megyünk az estélyre… leül… szépen itthon maradunk és én… tovább csinálom neked a takarót az írógépedre. Hímez. A gyerekszoba ajtaját kinyitja a kisasszony.

Kelemen lelkesen. És a Janika… ki fog jönni az ő édes… drága mamuskájához… és a szegény papájához… és hárman, együtt, a kis család…

Vilma feláll, szigorúan:… a kis család nem fog «megható csoportot képezni» – a boldog apa, a boldog anya és a hosszú hálóinges pubi… nem fogunk élőképeket csinálni… kedves doktor úr, mert ez utálatos és affektált… és ön békében fogja hagyni a gyereket, mert még ahányszor kicipelték a meleg ágyból, mindig meghűtötte a kis hasát.

Kelemen benn a gyerekszobában. Jó, engedelmeskedünk a mamának. Mért nem alszol? -181-

Kelemen. Te csacsi kis fiú… Aludj szépen… a vége az, hogy jött a farkas, jött a farkas… Kopogtatás.

Szabó belép. Telefonáltam… a principális kétségbe van esve… Vilma mellé megy.

Szabó. Akkor én… a… tíz óra ötven perces vonattal még… hazautazhatom Temesvárra… Óráját nézi.

Szabó nekidurálva magát, keserűen. Még egy utolsó kérésem van magához az életben… Vilma.

Szabó. Én… hét évvel ezelőtt… egy… egy… levelet írtam magának… most elmegyek… és ha… valaha… megnősülök… nem akarom, hogy… ne vegye rossz néven… kérem, Vilma… adja vissza a levelemet.

Szabó lesújtva 197–26. Forgatja a levelet. Kezét csókolom. A doktor úrnak… -183-

Kelemen benn a gyerekszobában… jött a farkas, jött a farkas… és a szegény ember vett egy nagy botot meg egy puskát… és… elment a farkas, elszaladt a farkas… szaladt, szaladt, szaladt, elszaladt!… Kijön és becsukja az ajtót… Mond… kérlek… de őszintén…

Vilma. Milyen szép, milyen fenséges tőled… hogy egy árva szót se kérdezel, csak… leülsz az íróasztalodhoz… Kelemen leül, Vilma ezt megvárja… és dolgozol a perirataidon. Milyen egyszerű az egész.

Vilma. És nem szépíted… nem cifrázod az életet… mert az élet nem szorul arra, hogy doktor Kelemenék szép szavakkal és élőképekkel felcifrázzák… mert az élet magától is szép, úgy, ahogy van.

Szobalány megjelenik a bejárat-ajtónál. Nagysága kérem… szegény szakácsné… -184-

Vilma. Jövök, jövök. Szobalány el. A küszöbön megjelenik lomposan, borzasan, kezében a háztartási könyvvel a szakácsné.

Vilma az ajtónál. Jövök. Na lássuk. A bejárat-ajtó nyitva marad, de Vilma eltünik a szakácsnéval. Szünet.

Vilma. Mészáros… három korona hetven, káposzta negyven, fahéj nyolc, bors tizennégy, tejföl tizenkettő, turó tizenkettő… Kelemen lehajtja fejét az íróasztalra, zsebkendőjét veszi és némán sír.

Vilma hangja… zöldség tizenhat, petrezselyem tizenhat, vöröshagyma tizennyolc…

*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK A FARKAS ***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook, except by following the terms of the trademark license, including paying royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase “Project Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg™ License available with this file or online at www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg™ License when you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:

This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.

1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase “Project Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg™ website (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works provided that:

• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation.”
• You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ works.
• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work.
• You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg™ works.

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg™ and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation’s website and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine-readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition.

Most people start at our website which has the main PG search facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.

dr. Kelemen	Törzs
Vilma, a felesége	Gombaszögi Frida
Szabó György	Csortos
A kegyelmes asszony	Gerő Ida
Ritterné, Vilma anyja	Bera Paula
Mikhál hadnagy	Vándory
Zágon hadnagy	Z. Molnár
Főpincér	Körmendi
Pincér	Csiszér
Italos	Erdélyi
A titkár úr	Réthey
Micike méltóságos	Csatay Janka
Janika	Lakos Edith
Kisasszony	Zala Karola
Szakácsné	P. Tárnoky G.

The Project Gutenberg eBook of A farkas

A FARKAS

SZEMÉLYEK.

ELSŐ FELVONÁS.

MÁSODIK FELVONÁS.

ELSŐ VÁLTOZÁS.

MÁSODIK VÁLTOZÁS.

HARMADIK FELVONÁS.

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE