The Project Gutenberg eBook of Az egyszeri királyfi by Ernő Szép

Az előadás joga kizárólag a Bárd Ferenc és Testvére cégnél szerezhető meg.

Játszó gyermekek, táncoló legények, leányok, fiútündérek, leánytündérek, angyalok, kis bárányok, madarak.

Először játszották a budapesti Nemzeti Szinházban 1913 december 19-én. Az előadást rendezte Ivánfi Jenő. A díszleteket és jelmezeket Kéméndy Jenő tervezte. A zenekiséretet összeállította és részben szerzette Kun László. -5-

Este a Hortobágyon. Pásztortűz. Hátul a csillagos ég, csak a kútágas látszik. A tűz körül három pásztorfiú hasal, a tűz felett egy fejérbajuszú vén juhász pipál. Estharangszó, még mielőtt a függöny felmegy. Mikor a függöny felmegy, gyengül a harang, egy-két dudafúvás hallatszik, azután csendesen elkezdődik valamerről:

A nótát furulya kiséri, a furulya haloványan szól tovább, hébe-hóba duda is szól belé. A kis pásztorok a tüzet nézik, meg-megpiszkálják.

1. pásztorfiú. Nahát Gabri, ki tud nagyobbat hazudni? Hazudjál már valamit. -6-

1. pásztorfiú. Én, hát én bementem a házba, nem fértem be az ajtón, besétáltam az ablakon, megköszörültem a ködmönömet, felvettem a hátamra egy nagy zsák ecetet, mondok viszem a malomba. Megyek ki a kéményen, mindenem kifért, csak a fejem nem fért ki. Ott a kuckóba a fejsze, felkapom a fejszét, úgy levágtam a fejemet, mindjárt hetet fiadzott a fejsze. Teszem a fejem a zsebembe, avval szaladok a malomba. Hát a malom nincs otthon. Hol a malom, kérdem a molnárt. Hát aszongya, elment a malom az erdőbe. Hát ott eprészik a malom az erdőbe az ugorkafa alatt, csak úgy hullott róla a dió meg a mogyoró, magam is úgy jóllaktam sárgaretekkel, feketerépával, csakúgy zörög bennem a korpacibere. Megettem egy tucat sütőtököt, egy mogyorót már nem bírtam megenni, felkaptam, kettéharaptam, egyik csónak, másik evező. Felszántottam a Tiszát, vetettem belé dudát, trombitát, lekaszáltam -7- a búzát, lett belőle két véka árpa, eladtam a zabot, megittam az árát, olyan józan lettem mint az öklöm, de nem hiszi a könyököm.

2. pásztorfiú. Én elhiszem. Hanem az én apám, mikor még öreg ember volt, Bécsbe szolgált a magyar császár udvarába. Az mesélte, hogy früstököl a császár?

2. pásztorfiú. Úgy früstököl a császár, hogy kijön az udvarba, ilyen karéj kenyérrel ni kicsapja a karját, mellbevágja az 1. pásztorfiút.

1. pásztorfiú a fejébe vág a 3. pásztorfiúnak. Nem én voltam te, Gabri volt.

Öreg juhász. Ejnye erre-arra huncut fattyai, nem maradhattok? Majd közibétek vágok!

2. pásztorfiú. Hát egy nagy arany hordó lekvár az udvar közepén. A hordó -8- mellett két generális két nagy lapáttal. A császár odatartja a kenyerét, a két generális kétfelől hányja rá a lekvárt. Igy früstököl a császár.

2. pásztorfiú. Gyere. Az 1. és a 2. pásztorfiú csapkodnak egymás tenyerebe nevetve, kurjongatva, végre az 1. pásztorfiú pofonvágja a 2. pásztorfiút. Mind nevetnek.

3. pásztorfiú. Én azt tudtam, a csillagok kis gyertyák, a jó isten ablakába világítanak éjszaka.

1. pásztorfiú. Nem arany a csillag, ha ezüst. Hátha az ég az úristen gúnyája, akit telivarratott ezüst pitykével.

Öreg juhász szipákol. Kialudt a pipám. A tenyerébe kap egy parazsat, a pipájába teszi, rácsattantja a kupakot, tovább szíjja. Messziről szól a duda egy kicsit.

Öreg juhász köp egyet. Hát alkalmasint a csillagok is, az egyik báró, a másik gróf, a harmadik herceg, a negyedik szolgabíró. Annál fényesebb, mennél nagyobb sarzsi.

1. pásztorfiú. Azt mondja meg kelmed, mért áll mindig egy helybe a Göncöl szekere?

2. pásztorfiú. Azt mondd utánam, de -11- szaporán: Itat a csetneki csikós a Tiszán, csorba cserép csengő cseng a csetneki csikós csikaja csikajának a csikaja nyakán.

1. pásztorfiú. Az semmi, hanem ezt próbáld meg: Pipa-kupak, pípa-kupak, pipa-kupak. De szilajon!

2. pásztorfiú. Pipa-kupak, pipa-kupak, pipa-kupak, pipak, puk, pik, pak. puk, pakuk, pik… hogy a fene egye meg. Mind nevetnek, csak a 3. pásztorfiú néz komolyan az égre.

2. pásztorfiú. Nem tudom én. Sose tudja az ember, hol, merre, közel-e vagy messzi.

3. pásztorfiú. Én sokszor azt se tudom, a földön szól-e vagy az égen. Csak hallja az ember, nem látja. A csillagokat meg csak látom, nem hallom. Hátha az égen -12- szól valami. Hátha egy csillag muzsikál… Hallgatnak.

3. pásztorfiú. Én nem csudálnám, de igazán, ha most az angyalok a tejúton elkezdenének sétálni, osztán lesétálnának a földre, osztán ideülnének a tűzhöz. Mind hallgatnak, felnéznek.

Öreg juhász kiveri a tenyerébe a pipáját. Alszik a tűz kifelé. Nyugodjatok már kis pásztorok.

3. pásztorfiú a parázs elé tartja a kezét. Nézzétek már a kezemet. Mintha gyertyalángból lenne az ujjaim.

1. pásztorfiú ő is odatartja a kezét. Aj de szép. Mindahárman némán mozgatják a kezüket a tűz előtt.

2. pásztorfiú. Nem lehet megfogni, oszt ha megfogod, mégis megéget. Egy kicsit hallgatnak.

1. pásztorfiú. Jaj de szép volt… olyan volt, mint mikor egy hegyeset köp az ember.

3. pásztorfiú. Samu bácsi, mondja kelmed, hová hull a csillag, aki lehull? Hová lesz a csillag?

Öreg juhász. Meghal. A furulya elhallgat. Holnap estére másik kis csillag születik a helyébe. -14-

3. pásztorfiú. Samu bácsi… azt mondja meg kend nékem, hogy hát mért kell meghalni?

3. pásztorfiú riadtan, hangosabban. Én is! Mesziről a viszhang. Én is…

Öreg juhász. Ne is higyjed kis bojtárom. Majd ráérsz elhinni, ha így megöregszel te is is. Már az én fejem kalásza nagyon érik az öreg kaszás keze alá.

Öreg juhász. Én fiaim huszár voltam, majd csak megűlöm a Szent Mihály lovát is.

Öreg juhász. Bajosan. Egy kicsit hallgat. Én se látlak tikteket. Se a birkát. Se a mezőt. Se a tornyot. Se az eget. Majd akad másik számadó a helyembe.

1. pásztorfiú. Nékem se akaródzik még. Ez meg már behúnyta a szemét, eltátotta a száját.

3. pásztorfiú. Meséljen kend egy szépet Samu bácsi. Még máma nem is mesélt.

Öreg juhász egy darabig hallgatagon szíjja a pipáját. Na megálljatok hát no.

Öreg juhász. Hát volt egyszer, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl volt, de még azon is túl, ott ahol a kurtafarkú kis disznó túr, százesztendős öreganyám ezerráncú rokolyájának ezeregyedik ráncában lakott egy kis bolha. Annak a kis bolhának a bal hátulsó lábának a legkisebbik kisujjának a körme alatt volt egy nagy hatalmas ország. Annak a nagy hatalmas országnak volt egy nagy hatalmas öreg királya, annak az öreg királynak egy jóravaló takaros fia. Hát ez az egyszeri királyfi sok vitéz -17- háborúba megfordult, sok törököt-tatárt muszkát, szerecsent levágott, sok országot, sok világot bejárt, mikor osztán megint hazakerült az öreg király házába, egyszerre csak elváltozott a természete. Hogy-hogy nem, eszébe jutott ennek a királyfinak, hogy hát meg kell halni. Hát ő osztán mindig csak ezt forgatta a fejébe, se éjjele, se nappala nem volt, hogy hát miért is kell az embernek meghalni. Lett belőle egy szomorú királyfi. Semmihez se volt már kedve, kivül se ment a pitarajtón, csak lekönyökölt ablakába, ott gunnyasztott, szomorkodott, bámészkodott kifelé…

Mig az öreg juhász beszél, a csillagos ég elenyészik, lassankint egészen besötétedik a szinpad, az öreg juhász egyre halkabban mondja a szavakat, mire a végéhez ér, hátul látszani kezd a királyfi szobája, a juhászok eltünnek, a szoba felragyog, a királyfi ott könyököl az ablakban. -18-

Fejérre meszelt parasztszoba. Boglyakemence, magosra vetett tornyos nyoszolya, három tulipántos láda, alacsony asztal, körülötte magoshátú kis székek. A falon aranyos kis tükör, aládugva két barkaág. Cifra sublát. Az ajtó felett virágos tányérok. Az ajtó mellett kulacs lóg a falon. Az egész egy nagy gazda tiszta szobája, csakhogy minden duplán szép és diszes benne. Az ajtó – a sugólyukkal szemben – nyitva van, kilátni rajta az udvarba. A kerítés arany léceire csudaszép szilkék vannak borítva. Gyönyörű kis kert, tulipántos vályú, aranyos kútágas. Kétfelől az udvaron fák, amelyeken óriási ragyogó almák, szilvák, barackok csüngenek. A fák alatt pici virágágyak. Az egész udvaron valami dicsőséges világosság. A kis kertben guggol a királyleány -19- egy virágágy előtt, locsolgat arany locsolójából s halkan énekel:

A királyfi az ablak előtt ül, lekönyököl a párkányra, néz kifelé a virágos cserepek fölött az elhúzott firhangok között. Egyszer-másszor sóhajt. A királyleány a kertben tovább dudolja a melódiát. Egyszer csak beszalad a nyitott ajtón egy kis csirke. Utána nagy csetepatéval jön a királyné, aranyos nyelű meszelőt ráz a kezében. A királyné parasztasszony, de korona van a fejében.

A királyné. Ssss… ssss… ejnye erre-arra macskanadrág! Hol az a kutya csirke! Mán megint beszaladt a tiszta szobába! Tán leesne a gyémántos gyűrű az ujjatokról, ha betennétek egyszer a házajtót! Ssss… ssss… űzi a csirkét. Hogy nem tudtok vigyázni te! Ssss… ssss… csapkod a meszelővel a csirke felé, -20- azután csalogatni kezdi. Pipipipi kis csibém, pipipipi… a királyfihoz fordul, te meg mit bámulsz, te, mikor a csirke a házba szaladgál? He! Pipipipi kis csibém… ssss… ejnye, hogy a forgószél kergesse meg! pipipipi… Hát hol a szemed, nem láttad, hogy bejött a csirke?

Királyné. Ssss, te betyár csirke! Nem láttad? Hát hol jár mindig az eszed, mit nézel mindétig kifelé azon az ablakon?

Királyné nem bir a csirkével. Gyere be már édes egyetlen lányom, hajtsuk ki ezt a lator csirkét, ssss… ssss…

Királyné csipőre rakja a két kezét, odaáll a némán bámészkodó királyfi elé. Hát te -21- hamvadba hótt vitéz, te málékirályfi, te sete-suta, te tedd ide-tedd oda te!

Királyné. Nem bántom én, dehogy bántom, szépséges fiam, legszebb pávatollam, szagos tulipántom, legnagyobb gyémántom! Mi kell gyenge kis magzatom, lefektesselek a kuckóba, betakarjalak a subába? Tentéljél, ha álmos vagy kis pulyám.

Királyné. Hát mi kéne? Kell aranygaluska, kell gyémánttal töltött káposzta, kell pattogatott igazgyöngy?

Királyfi. Én csak űlök, űldögélek kis ablakomba, nézem, nézegetem ég domborúlását, felhő fordúlását, csillag ragyogását, napnak pirulását, holdnak sápadását, -22- tél-nyár bujdosását, madár útazását, szeleknek fúvását, virág száradását, levelek hullását, életnek múlását.

Királyné. Ni csak ni! Hát osztán szépséges egy fiam, mi van ezen annyi bámulni való?

Királyfi. Nem tudom én magam se, édes, csak nézek, nézegetek, osztán csak szeretnék utána eredni a szélnek…

Királyfi. Utána eredni a szélnek, szeretném ha sóhajtásom túlszállana az operenciákon, szeretnék elmenni megkeresni a tavalyi virágok elveszett jó szagát, szeretnék olyan messzire látni, ahová a darumadár elrepül…

Királyfi. Szeretnék vándorfelhő lenni az égen, napnyugattól-napkeletig meg vissza, örökkön-örökké odafenn uszkálni, soha széjjel nem szakadni…

Királyfi. Szeretnék esthajnalcsillag lenni, mindég-mindétig az égen ragyogni, -23- szeretnék ifjú víg tündér lenni, soha, soha, soha meg nem halni.

Királyné összecsapja a kezét. Lelkem, édes fiam, mi bajod, mi lelt tégedet? Elment a szép eszed?

Királyfi a két tenyerével eltemeti a szemét. Halál, halál, halál, halálnak országa. Édes kedves szülém, minek is szült engem erre a világra?

Király belép. Adjon isten. Ékes szeredását felakasztja a szegre, aranyos kapáját a sarokba támasztja. A király paraszt gazda, de korona van a fejében.

Király. Mi bajod kedves feleségem? Arany kupakos tajtékpipát húz elő a dereka mellől.

Királyné. Hallgassa már maga is, milyen zöldeket beszél ez a gyermek. Szaladni -24- akar ő, aszongya, az égen a felhővel, meg a széllel, tavalyi virágot akarna szedni…

Királyné. Meg tündérekkel komázna, meg darumadár aszongya, meg csillag, meg-meg a jó isten csudája, oszt halál, halál, halál, azt hajtja.

Királyné. Hogyhát ő csak itt ül az ablakba, oszt nem akar semmitse. Óperencia, meg tündér, meg ördög, meg halál.

Király előveszi a derekáról sallangos dohányzacskóját, kezdi megtömni a pipáját. Hát mi bajod van néked fiam? Reggeltől-estig itthon kuksolsz, semmit se csinálsz. Mire nézed a napot? Aranyos ekéddel nem szántod a földet, ezüstös kaszáddal nem vágod a füvet, micsoda király leszel te, hogy nem dolgozol? Mit mond majd a föld népe, ha a király se dolgozik?

Királyné. Azt mondom én kelmednek, felséges férjem királyom, hogy ördög bútt ebbe a mi fiúnkba.

Királyné. Vagy a cigányasszony verte meg szemmel, aki a minap az arany tekenőt megfoldozta. Boszorkányfüst használna tán neki.

Királyfi. Nem a cigányasszony szeme vert meg, a halál nézett énrám, édes.

Király megsimogatja a királyfi fejét. Mit csináljak véled, mi kell néked, szépséges egy fiam?

Királyfi. Semmi kivánságom, felséges atyám királyom, csak az a bajom, hogy minek kell meghalni.

Királyfi. Meg az a bajom, hogy minek kell élni, mikor úgyis meg kell halni. Felséges atyám királyom azt gondolja, hogy uralkodni kell a népen, édes anyám -26- a háztájat takarítja, kis testvérem a virágot ápolja; én meg nem tudom, én mit csináljak ezen a világon.

Király a három tulipántos ládára mutat. Három kincses ládám, egyik teli ezüsttel, másik teli aranynyal, harmadik teli gyémánttal, mindahármat neked adom, csak jobb kedvedet lássam.

Király. Ezer legszebb katonámat rendelem alád, menj hatalmas seregeddel, hódítsd meg kutyafejű tatár szultán országát. Két szál masinát vesz elő, végighuzza a nadrágszárán.

Király az első füst után sercent egyet. Tizenkét aranyszőrű paripán küldöm tizenkét legszebb grófomat, száz ezüstszörű paripán száz fellejtáromat török császár udvarába, török császár leányáért.

Király. Nohát kedves feleségem, adok neki egypár pofont, hátha attól megjön az esze. Megköpi a markát.

Királyné megfogja a király kezét. Meg ne üsse kelmed, felséges férjem királyom, bánatja van a szegénynek, bánatról nem jó a verés

Király megvakarja a fejét. Ejnye… igyál egy kis pálinkát te. Felveszi a kulacsot, nyujtja a királyfinak. -28-

Királyfi elmerülve tekint kifelé az ablakon. Halál, halál, halál, halálnak országa. Halál szánt a mezőn, halál fürészel az erdőn, halálfelleg megy az égen, halál zúg a víz alatt…

Király. Ne gondoskodj már a halálon, aranyos egy fiam, nézd meg atyádat-királyodat, öreg-rend ember vagyok, mégis csak megvagyok.

Királyfi feláll. Hát én többet nem is gondoskodok, felséges atyám királyom, -29- hanem csak annyit gondoltam, van-e olyan ország a földkerekségén, a hol a halálnak hatalma nincsen. Én hát egy életem egy halálom, én már tovább nem maradok, én elmegyek felséges atyám királyom, meg nem állok addig, mig azt az örök országot meg nem találom.

Királyné összecsapja a kezét. Jaj egyetlen fiam, gyöngyházam, rubintom, ragyogó gyémántom, hát te elmennél hetedhét ország ellen?

Királyfi. El én, édes, hetvenhetedhét ország ellen is, túl az üveg hegyeken, térgyig kopik a lábom, de az örökszép országot megtalálom.

Királyné. Ó, ó. Kiszól a királyleányhoz. Hallod-e már leányom, gyenge virágszálom, el akar menni a te testvéred, elvándorolna, azt se tudja, merre, ó istenem, istenem.

Királyleány beszalad, némán átöleli a -30- királyfit. Királyfi megsímogatja a királyleány haját.

Király. Hát ha már olyan nagyon mehetnél, fiam, nem bánom, eredj el szerencsét próbálni, csak azt várd meg legalább, míg egy tarisznya aranyat töltök neked az útra. Kimegy.

Királyné siránkozva. Várjál lelkem legszebb jószágom, szaladok kis udvaromba, elvágom gavallér kakasom nyakát, kakastéjjel sütök néked az útra pogácsát. Indul kifelé sírva.

Királyfi az ablak mellett csüngő kardját felövezi. Isten hozzád palota, isten hozzád kis kert, isten hozzád gémeskút, isten hozzád galambdúc, isten hozzád kis ablakom, isten hozzád édes apám, isten hozzád anyám, isten hozzád húgocskám. -31-

Király jön a tarisznyával. Itt a tarisznya fiam, ne, megraktam aranynyal, megsóztam gyémánttal. Ráakasztja a jobbvállára.

Királyné jön zokogva. Itt a hamuba sült pogácsa fiam. Ráakasztja a pogácsás tarisznyát a királyfi balvállára. Egy kicsit megégett, mert siettem véle.

Királyleány jön, virág a kezében. Kis bokrétám süvegedre. Leveszi a királyfi süvegét, ráteszi a bokrétát, pityeregni kezd.

Királyné Jaj, jaj, jaj, szerelmes magzatom, látlak-e még valaha. Keserves sírással dől rá.

Király. Ne rijjál már anyjok, mert még magam is rákezdem, királynak pedig nem szabad ríni.

Királyleány hátulról igazgatja, tisztogatja a királyfit. Irjál majd Tündérországból, hogy mint van sorod, kis galamb a szárnyán elhozza postádat.

Királyfi. Jó egészséget, minden jókat -32- adjon isten, felséges édes szüléim. Indul az ajtó felé.

Királyné. Vigyázz osztán, lelkem gyermekem, majd ha az üveghegyeken jársz, az üveggöringyek fel ne sebezzék a lábodat…

Egy falu határában, a mezőn egy csapat gyerek játszik. A messzi faluból csak a tornyot látni. Tavasz édes szép napja. Gyenge zöld a határ, tiszta az ég, mosolyog, zeng az egész színpad. A levegőben papirsárkány táncol, egy kis fiú tartja, szaladgál a madzaggal, felnéz. Hátul kicsi dombon egy szál deszka végén sikoltozva libikókázik egy kis fiú meg egy kis leány. Elől egy kis fiú hasal, egy csiga a kezében, végtelen türelemmel mondogatja:

Hátul, a szinpad jobb sarkában madárijesztő, ócska sárga keménykalappal a fején. Két kis lány féllábon ugrál egy kis darab területen, kavicsot rugdosnak. Egy pár fiú lovasdit játszik, köröskörül nyargalják a szinpadot. A jobb sarokban, elől, egy kis lány ül, a kötője teli pongyola-pitypanggal, egyik virágot a másik után veszi elő, elfújja a pelyhet a virágok fejéről. Egy másik kis lány a bal sarokban, elől, bábut kötöz rongyból. A középen, ahol nagy darab szabad hely van, ez a társasjáték folyik: Egy kis lány magában áll, öt-hat kis lány messzibb egy csomóban, egy kis fiú a lányok mellett, oldalt.

A többi kis lány. Megyünk! Megyünk! Mohó sikoltozással feléje szaladnak, a farkas utánuk, az egész játék elvész a mindenfelől előszaladó sok gyerek forgatagában. Összefogóznak. nagy kört csinálnak, körbe kezdenek szaladni. A kör közepén két kis lány ezt játsza:

A királyfi a libajáték végén bejött a színpadra, balról, a háttérben, meglepetve áll meg, fáradt homlokát megtörli, lábujjhegyen megy előre, azután megint hátrahúzódik, úgy nézi a gyerekeket elragadtatva. Senkise veszi észre.

1. kis fiú. Gyerekek! Gólya! Ni! Gólya! felmutat az égre. Az égen egy gólya száll nyugalmasan. A tavasz első gólyája.

Mind a gyerekek. Gólya! Gólya! Gólya! Mind háttal fordulnak a nézőtérnek, felfelé tartják a fejüket, felnyujtják a karjaikat, karban énekelik.

A gyerekek visszafordulnak. Együtt vannak, csak a deszkán a két hintázó, a pongyolapitypangos, -37- a csigás, meg a bábus kis lány folytatja a játékát.

Mind a gyerekek. Szembekötősdi! – Szembekötősdi! Szembekötősdi! Ugrálnak, tapsolnak, összevissza zsibonganak.

Királyfi. Hát mért nem játszottok tovább, kedves kis lányok, kis fiúk, az elébb olyan szépen játszottatok. Úgy szeretném még nézni. Ne féljetek tőlem.

Királyfi hátrafordul, körülnéz. A nagy emberek? Hát hol van itt nagy ember?

Királyfi kacag. Kicsoda te, én? Hisz én nem vagyok ember, én is gyerek vagyok, csak olyan, mint tik. Én is gyerek vagyok, én is, ne féljetek…

Királyfi közelébb jön hozzájok. Tán nem -40- is hiszitek? Már pedig én éppen most jövök Óriásországból. Óriásország királyának a fia vagyok én. Ott ilyen nagyra nőnek a gyerekek. Tizenkét fiúk vagyunk otthon, én vagyok a legkisebbik.

Királyfi. Én? Hat. Van egy nagyobbik testvérem, az olyan magos, mint az a torony ni. De az már nyolc esztendős. Bizony. Az édesapám, az óriások királya, az meg tíz ilyen toronynál is magasabb, ha az lábujjhegyre áll, beleveri a fejét az égbe, egy csomó csillag mindig beléragad a hajába. Olyan magos.

Királyfi. Jaj, gyerekek, muszáj a szitakötők miatt. Mifelénk olyan szitakötők repülnek, mint tinálatok a gólya. Ha nekem jön egy, kirántom a kardomat. A nagyobbik testvéremnek olyan kardja van, mint az a kútostor. -41-

Mind a gyerek. Hű, á, á, á, c, c, c, jaj, jaj, hű, á, á… nem győznek csudálkozni.

Gyerekek közben egyre vigabbak, hangosabbak lesznek, körülveszik a királyfit, nézegetik ruháját, tarisznyáját, kardját.

Királyfi lekuporodik a földre. Nem féltek? Nem féltek? Bú, bú, itt a medve, megesz a medve! Négykézláb mászkál köztük, a gyerekek nevetnek, visongatnak, futkároznak körülötte. Ki tud cigánykereket hányni? Cigánykereket hány, a gyerekek örülnek, tapsolnak. Több gyerek próbálgatja, bukfenceznek, elesnek, kinevetik egymást.

Királyfi feláll, észreveszi a kis fiút. Mellé -42- hasal a földre. Hát te mit csinálsz itt pajtás? A csigát hivod kifelé? Nem jön még?

Királyfi. Várjál, segítek, hátha jobban jön. A gyerekkel együtt kántál.

Királyfi. Jaj, azt én is tudom. Úgy szeretnék én is játszani veletek. Ugye bevesztek a játékba? Ugye én is játszok? Ugye? Ugye? Hizelegve kántál. Hadd játszak én is, vegyetek be… no…

Királyfi. Jaj de jó! Istenem, játszani… átölel két kis leányt nem tudni semmiről semmit, se életről, se halálról, játszani… játszani…

1. kis lány leoldja a nyakáról virágos keszkenőjét. Itt a keszkenőm, hadd kössük be a szemedet! Ágaskodik, nem éri fel, nevetnek. Jaj de magos vagy te óriás királyfi, nem érlek fel!

1. kis lány beköti a szemét, a háta mögé állva. Jó lesz? Nem látsz ki alóla?

Királyfi. Nem. Eközben a hinlálók, a csigás kis fiú, a bábus meg a virágos kis lány is abbahahagyták a játékukat és a többiek közé vegyültek. -44-

1. kis fiú elébe áll a királyfinak, feltartja egy ujját. Hány ujjamat látod?

Királyfi boldog mosolylyal kezd támolyogni, jobbra-balra indul, keresgél a karjaival, – a gyerekek széjjelszaladtak, íncselkednek vele, meg-megráncigálják.

Gyerekek. Itt vagyok! Erre, nem arra! Tűz! Víz! Tűz! Víz! Na most! Fogd meg! Fogd meg!

Királyfi kapkod utánok, nevet, bukdácsol, összevissza szaladgál, a gyerekek sivalkodnak, mindig kibújnak a keze alól.

1. kis lány az ajkára teszi az ujját, páran köréje gyülnek, összebeszélnek, mindnek jelekkel magyarázzák, hogy szökjenek el. Sunyi nevetéssel, lábujjhegyen egymásután mind kiszaladnak a szinpadról balfelé. -45-

Királyfi egyedül maradt a színpadon, tapogatózik, kapkod jobbra-balra. Hol vagytok? Ejnye hát merre vagytok, gyerekek, gyerekek…

Halál megjelenik a színpad bal sarkában, fekete szűrben, kaszával, lassan megy a királyfi felé.

Királyfi. Ahá… itt jön ni… megvagy! Elkapja a Halál szűreujját. Megfogtam gyerekek! Vedd le a keszkenőt a szememről, te leszel a fogó.

Királyfi hátratántorog. Jaj… ki vagy te? Eltakarja a kezével a szemét. Te vagy a Halál. -46-

Halál. lefejti a királyfi kezeit a szemeiről. Ember vagy fiam, hogy megösmertél. Az vagyok, nem is más, én vagyok az öreg Halál.

Halál. Hát te volnál az a királyfi, aki én előlem el akar szökni? He! Te vagy az a híres? Hóna alá veszi a kaszát, a keszkenő két végét a két kezébe fogja, lóbálja a keszkenőt, mint mikor korbácsot csavarnak a gyereknek. Hát te akarsz az öreg csőszön kifogni hékás? Te akarsz ez alól a kasza alól szabadulni, he? Kacag, megrázza a kaszát.

Halál. Micsoda? Nem? Engemet akarsz a falhoz állítani? Tán azt gondolod, az öreg Halál nem tud minden emberfiának minden lépéséről? Azt hiszed az úristen csősze nem tud vigyázni a rábízott jószágra? A te neved is fel van róva a kaszám nyelére, te szép kis királyfi, te! Meghalsz, meghalsz, királyfi, ne félj nem szabadulsz a kezem közül! -47-

Halál hangosabban. Azér van nyakad, hogy a kaszámnak legyen hová suhintani. Azér van hajad, hogy lefújjam a fejedről.

Halál. Azér van szemed, hogy kiássam, mint a földből a csicsókát. Azér van fogad, hogy letörjem az állkapcádról, mint a kukoricát a csutkájáról. Körmeid azér van, hogy lefricskázzam ujjaidról, te, te szép királyfi! Megrázza a kaszát. A kulisszák közül bizonytalan gyenge gyerekdal hallatszik.

Halál. Zengő füledet megsüketítem, keresztbe teszem hintázó karjaid, megdermesztem táncoló lábaid, megállítom doboló szívedet, véredet elapasztom, bőrödet lehúzom, húsodat lehántom, oszt beterellek a föld alá, az én juhaim közé. -48-

Gyerekek messzi, gyenge hangon, kórusban éneklik, egy-egy kacaj is hallatszik:

Királyfi arra fordul, epedve kinyujtja a két kezét, arrafelé támolyog. Eressz… játszani…

Halál elébe tartja a kaszáját. Ne te ne! Hóha! Még visszamenne játszani. Nix dájcs, királyfi, ott már neked semmi helyed. Erre indultál, mars csak tovább.

Halál. Csak eredj útadra. Nem bántalak, eleresztelek, mehetsz, amilyen sebesen csak tudsz. Ne félj, majd szemmel tartalak! Valahányszor megfordulsz, ott állok a sarkadba. Aló mars, előre. Majd meglássuk, ki tud elszökni az öreg Halál elől. Na, ájn, cváj. A királyfi felé döf a kaszával.

Királyfi. A két karját gyáván maga elé tartva, szepegve kihátrál a szinpadról, jobbra.

Halál utána néz a királyfinak, fenyegeti a kaszával. Megállj ebadta, majd hátulkötöm a sarkadat! Majd adok én neked. Majd megtanítalak én. Majd elhúzom én -50- a nótádat! Kaszáját a vállára teszi, a pipáját a szájába dugja, mérgesen indul a királyfi után. A madárijesztő előtt megáll, lekapja a kaszát, megköpi a markát. Hát te még mindig a világon vagy? Sujtani akar, de hirtelen a kalap alá néz, megcsóválja a fejét. Ejnye az ántiját, evvel mindig így járok. Mán megint embernek néztem. Vakarja a nyakát.

Majális, ezüstös erdő tisztásán, alkonyat idején. Egy szép nagy fa a tisztás közepén. Hátul nagy sátor, virággal, zöld ággal. Elől, a színpad jobb sarkában pirosnadrágos cigányfiú muzsikál. A tisztás teli van táncoló párokkal. A táncoló fiatalok előtt fel-alá sétál az ezüst királykisasszony két szolgáló leánynyal, ezek viszik utána két ágba eresztett szőke hajának egy-egy fonatát. Ezüst korona van a királyleány fejében, kis fehér keszkenő a kezében. A cigányfiú csárdást húz, a párok lépkednek, illegnek, ugornak, forognak. A leányok keszkenőiket rázzák, a legények kurjongatnak s fel-felkiáltanak tánc közben:

Királyfi a legények kurjongatása közben ér a színpadra, elől, a bal sarokban lép be, megáll, egy fának dűl, úgy nézi a mulatságot.

Cigányfiú lassu csárdást játszik, a párok -53- csendesednek, halkulnak, a majális majdnem némán folyik.

Ezüst királyleány észreveszi a királyfit. Megáll, nézi, suttog a szolgálókkal, majd hozzá fordul. Hát te nem táncolsz?

Királyfi egyet lép előre. Nagy világ árvája, bánat útazója, bujdosó királyfi.

Ezüst királyleány. Isten hozott bujdosó királyfi, én vagyok ezüst király leánya. Mi járatban vagy erre, te bujdosó királyfi? Talán bizony szolgálatot keresel?

Királyfi. Nem keresek szolgálatot, te ezüst királyleány. Kerget engem a halál, az elől bujdosok, keresem az örök élet szép országát, ahol a halálnak hatalma nincsen. -54-

Ezüst királyleány. Pihenj meg minálunk, mulatozz mivélünk, szomorú királyfi.

Halál csettint az ujjával, illegeti a derekát, a táncolók felé megy, átmegy a párok közt, a hátuk mögé kerül, úgy nézi őket.

Ezüst királyleány nevet. Eredj már, te bolond királyfi, hol a Halál ha áll a bál? Nézzed csak hogy forognak, kurjongatnak, muzsikálnak!

Királyfi. Hogy tudtok táncolni, mikor meg kell halni? Nem féltek a Haláltól?

Ezüst királyleány. Ne papolj már ilyen furcsákat, inkább gyere közelébb egy kicsit te királyfi.

Királyfi feléje lép egyet. Ne híjjál te ezüst király leánya, hadd menjek én tovább magányos utamon. -55-

Ezüst királyleány. Még közelebb gyere, no gyere már… Hivogatja a két kezével.

Ezüst királyleány. Gyere te királyfi, elibém gyere, hadd nézzek már a szemedbe.

Királyfi közelébb jön egy kicsit. Ne nézz te az én szemembe, hajnali víg királyleány, ne nézz bele a szemembe. Az én szemem szomorú mint az este, a halál van az én szemembe írva.

Ezüst királyleány. Ne hallgassunk rá, én kedves szép szolgálóim, kapjátok el a két kezét, forgassuk meg egy kicsit ezt a búbánatos királyfit.

Két szolgálóleány kacagva megkapják a királyfi kezeit egy kezükkel, másikkal a királyleány kezébe fogóznak, így forognak négyen egy darabig. Ezalatt a muzsika egészen megcsendesedik, a párok abbahagyják a táncot, lassan eltünedeznek a sűrű erdőbe.

Két fellejtár előugrik jobbról-balról, a fák közül, egyik a nyelvével csettint, a másik egyet füttyent, mindaketten a fejükkel integetnek -56- a két szolgálóleánynak. Ezek eleresztik a királyfi kezét, s a fellejtárokat nézik.

Ezüst királyleány. No menjetek kedves szép szolgálóim, vár a kedvesetek, két deli fellejtárom.

Két szolgálóleány kétfelé szaladnak, a két fellejtár karjaiba, s ölelkezve tünnek el velük.

A nap ekkora egészen leereszkedett. A cigányfiú gyenge muzsikaszóval kimegy a színpadról. A háttérben magában áll a Halál, az eltünt táncosnép után néz.

Királyfi a királyleány kezébe teszi a kezét. Milyen jó, hogy megfogtad a kezemet.

Ezüst királyleány. Lecsücsüjjünk -57- csücscs! Így ni! A fa alá ülnek. Félsz-e még királyfi?

Királyfi. Mióta megfogtad a kezem, nem félek úgy. Mikor meg szólsz hozzám, olyan jól esik a hangod. Beszélj királyleány, hadd hallom hangodat.

Ezüst királyleány. Nem jó itt te árva királyfi? Nem jó ebben a gyönyörű erdőben? Nézzed az eget, nézzed a lombot, nézzed a virágot, nézzed a pillangót. Hallgasd a tücsköt, hallgasd a vadgalambot.

Királyfi. Látod te ezüst királyleány, látod ezt a nagy Mö betűt? Azt teszi: meghalunk.

Ezüst királyleány. Hadd lám csak. -58- Előveszi a királyfi kezét, nevetve megcsiklandozza a tenyerét.

Királyfi nevet egy kicsit, becsukja a tenyerét, aztán megint elkomolyodik. Az erdő is a Halálé. A Halál cirógatja a fa lombját, a Halál öntözi a violát, a Halál illatozik, a Halál zengedezik, a Halál tündököl. Én félek, én úgy félek mindenütt. Jaj hova bújjak, hogy a Halált ne lássam?

Ezüst királyleány. Ide bújj mellém, te félő királyfi, közelébb húzódj hozzám, jobbkaroddal derekam öleld meg. Elveszi a királyfi jobb karját, derekára húzza. Így.

Királyfi közelebb húzódik a királyleányhoz. Énnekem az egész testemnek olyan jól esik, hogy közel vagy te ezüst királyleány.

Ezüst királyleány. Én is a legkisebb kisujjamban is érezlek tégedet, királyfi.

Királyfi megsimogatja a királyleány haját. -59- Milyen szép hosszú hajad van. Az arcát. Milyen szép a te orcád. Szebb mint a kis testvéremé. A karját. Milyen bársony a karod. Melle fölött elhúzza a kezét. Milyen gyenge szép mejjednek hantjai. Milyen szép vagy te királyleány.

Halál hátranyúl a kaszával, egy rózsabokorról egy szál rózsát vág le vele. A rózsát a királyfi elé hajítja.

Királyfi meglátja a rózsát. Rózsa. Felveszi, nézi, szagolja, Olyan mint te. Néked adom, néked termett. A királyleánynak adja.

Ezüst királyleány. Rózsa leveléhez, leány a legényhez. Szorosan a királyfihoz simúl, orcáját orcájára fekteti, karjaival átöleli.

Királyfi. Ajkad olyan piros mint a rózsa. Olyan ifjú, olyan bársony, olyan…

Ezüst királyleány. A rózsa hideg, ajakam forró. Rózsát megszagolod, ajkam megcsókolod. -60-

Királyfi megcsókolja. Csók… milyen jó, milyen édes. Két karjukkal összeölelkezve, megint megcsókolják egymást. A második édesebb mint az első. Még. Csók. A harmadik a legédesebb. Még. Még. Csókolóznak.

Ezüst királyleány. A századik százszor édes, az ezredik ezerédes. Csók.

Királyfi. Milyen jó csókolni. Karjaim ölelnek, szemem becsukódik, a halált nem látom. Csók. Ha ajkam mindétig ajkadon tarthatnám. Csók. Édesebb a méznél, a tűznél pirosabb, arany sarkantyúnál zengőbb. Két csillagot ha összevernek, csak az csendülhet így. Ó milyen szép vagy királyleány, most százszor szebb vagy, szebb vagy mint százszor szép. Milyen jó hogy te is élsz. Milyen csudálatos, hogy te is a világon vagy királyleány. Milyen csudálatos vagy. Szememből kikacsintottad a bánatot, homlokomról letörülted a gondot, ajakamról elcsókoltad a sohajtást. -61-

Ezüst királyleány. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Királyfi együtt mondja a leánynyal. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek… A zene fellélegzik most, a csillagok megsokasodnak, a hold ragyogóbban ragyog, minden tündököl, az egész erdőből visszhangzik: szeretlek.

Királyfi. Milyen szépen süt a hold. Tegnap még nem mertem a holdvilágba nézni. Pedig hogy mosolyog.

Királyfi a keze a rózsával babrál a királyleány mellén. Te rózsa. Rózsám.

Királyfi. Szeretném orcádat hajnallal mosdatni, déllel szárogatni, alkonyattal takarni.

Ezüst királyleány… Mint a galamb a tiszta búzát, mint a gerlice a párját.

Királyfi. Felűlnék a Göncöl szekerére véled, végtelen tejúton végig csókolózni…

Halál lábujjhegyre áll, a kaszájával lecéloz a fáról egy levelet, visszahúzódik. A levél letétovázik a királyfi elé.

Királyfi. Hallga… muzsika szól a szívemben. Gyönge szép cimbalom kezdődik.

Ezüst királyleány. Hallgassuk a szerelmet. A cimbalom édesen pattog, a fejük lassan, egyformán hintál egy darabig.

Királyfi. Nézzed királyleány: falevele. Lesett. Meghalt. Jaj, te királyleány… itt a Halál! Utánam jött… felugrik.

Királyfi visszanéz befelé az erdőbe, amerről jött, azután hátra néz, azután jobbra, aztán a fa mögé néz.

Halál a fa derekához búvik, jobbfelé, úgy hogy a királyfi nem látja meg.

Királyfi átöleli a fát, jobbra-balra les, a Halál meg balra-jobbra kapkodja előle a fejét. Egy percig, mintha incselkedő gyerekek volnának.

Ezüst királyleány felnyújtja a kezét, lehúzza maga mellé a királyfit. Gyere már galambom, ne félj a Haláltól, gyere, gyere.

Ezüst királyleány. Elkergessük egy csókkal! Megöleli a királyfit, megcsókolja. Míg a csók tart, a Halál visszahúzódott a fa mögé, mihelyt eleresztik egymás száját, a Halál megint elődugja a fejét. Ez háromszor-négyszer ismétlődik.

Ezüst királyleány elveszi a falevelet a királyfi kezéből, elröpíti. Nézzed csak királyfi, milyen vígan száll a levél, mint a pillangó. Nem nézed? Megcsókolja. Szemed elbágyadt, ajakad kiszikkadt. Fáradt vagy, szomjas vagy, mingyár megitatlak csecses kis korsómból felszökik ültéből, leveszi a rózsát melléről, szirmait leszedi és a királyfi fejére szórja, megyek kis korsómért, viszem a patakra, tiszta vízzel megmerítem, szikkadt ajkad megitatom… arccal a királyfi felé indul, a maradék szirmot visszadobálja rá.

Királyfi karját utána nyujtja. Ó királyleány, messzire ne menj el, itt ne hagyj magamba, siess vissza hozzám, hozzad friss vizedet, csókos ajakat… -67-

Ezüst királyleány. Szerelmes szívemet. Kacagva, szökdösve szalad jobbfelé hátra.

Halál utánanéz a királyleánynak és lassú lépésekkel balra indul, a hidacska felé, amelynek karfája a háttérben látszik. Ott megáll, rátámaszkodik a karfára.

Ezüst királyleány szökdösve szalad elő a karján gyönyörű kis korsó, a híd felé fut, a királyfi felé néz, csókot int neki. Lallala, királyfi, lallala… A hídon megáll, dúdolva lehajlik a korsóval.

Halál a királyleány háta mögé lépked, s mikor a királyleány lehajlott, a kaszáját leveszi -68- a válláról, előveszi a bicskáját, s rovást vág a kasza nyelére. No te szép ezüst királyleány, most vagy a legszebb. többé-többet ilyen szép nem lennél. Most vagy a legboldogabb, többé-többet ilyen boldog nem lennél: most halj meg te szép ezüst királyleány. Felé suhint a kaszával. Csak éppen hogy megérinti vele.

kiki a maga fellejtárjával, beszaladnak, ijedten széjjelnéznek, a patakhoz rohannak.

Leányok, legények jobbfelől, balfelől egymásután futnak be, a híd köré. Nagy sikoltozás.

Leányok, legények, sírva mint a szél és hajladozva mint a nád, hozzák a királyleány testét gallyakon, amelyekről nagy selyemkendők csüngenek. Legelől a két szolgálóleány -69- támolyog, utánok a két fellejtár levett sapkával, lehajlott fejjel.

Királyfi ahogy a menet közeledik, hátrál előtte lassan, a két kezét a szemére, fülére tapasztja, nem akarja hinni, amit lát. Mikor aztán a királyleányt már ki akarják vinni a színpadról, odarohan. Királyleány, királyleány, királyleány!

Leányok, legények. Halott, halott, halott, halott. Zokogó és egyre sűrűsödő hangon hallik: halott. Az egész erdő zúgja mindenfelől: halott.

Királyfi a fiatalság hullámzó zokogása közben. Királyleány! Egy pillanatnyi csend. Nem felelsz? Miért halott? Hisz itt a kék szeme, itt a rózsa szája, hajának ágai, karja koszorúja, madárka-lábai, pillangó-dereka. Királyleány! Nyissad kék szemedet, szól piros ajkaddal, ölelj -70- jobb karoddal. Violám, gyémántom, csillagom, galambom. Mondjad, hogy szeretlek… szeretlek… szeretlek…

1. szolgálóleány. Ó, elszállt a lelke! Hintálja derekát a fájdalomban.

Királyfi. Elszállt a lelke? Hova szállt? Merre szállt? Jabbra-balra futkos. Hol a lelke? Még nem lehet messzire… Milyen a lelke, hogy lássam meg? Mint a pillangó? Mint a gilice szárnya? Mint a falevél? Mint a muzsika hangja? Mint a virág jószaga? Nem látom… nem látom… hogy fogjam meg? Hol van, hol a lelke? Forog, mintha megháborodott volna. Elment a lelked, ezüst király lánya? Elment a szíved, elment a szerelmed? Hangod, mosolyod, csókod? Nem szeretsz már? Mint a galamb a tiszta búzát, mint a gerlice a párját… A holttesthez rohan, letérdel előtte. Mondjad mégegyszer, mondjad… szeretlek. Mondjad… szeretlek szívemből, szívemből-lelkemből, -71- örökkön-örökké… a fiatalság zokogása el-elnyomja a hangját szívemnek szerelme… boldogságom… csókolj meg… Szeretsz?… Hogy szeretsz?… A királyleány testét kezdik kifelé vinni, a gyásznép lassan húzódik jobbra a színfalak közé, zengő zokogással. Nem… nem… nem… mondjad… utánuk ájuldozik mint a galamb, mint a gerlice… mint a galamb… A menet eltünik lassan a királyfival, a zokogás gyengül s a királyfi hangja halkabban jajong kívülről a párját… szeretlek… mint a galamb…

Halál előjön a fa mögül, ott áll a megfehéredett szomorú világosságban, a kasza nyelére támaszkodva, mozdulatlanul néz a sírás-rívás után. Majd felnéz a fára, a kaszával lesuhint egy pár levelet, felveszi őket, a markában morzsolygatja, szagolja őket, s megint visszaszórja a földre. Csak egy levél marad a kezében, az különösen tetszik neki, nézi a holdsugárnál, forgatja, leveszi ócska kalapját, mellé tűzi a sárga levelet, s lassan indul kifelé ő is a gyásznép után.

Fehérfalu csárdában, este. Hosszába egy nagy kecskelábú asztal, két kisebb kecskelábú asztal keresztbe jobbfelől-balfelől. Hátul a bal sarokban az ajtó, a jobb sarokban a rácsos söntés. Az ajtó mellett a falon óriási fokhagymakoszorú. Az ajtón nagy krétarovások. Jobboldalon az ablak. Az ajtó mellett, a bal sarokban való asztalnál ül a dudás, régi módi kutyabőrdudával az ölében, amellyel az egész képet végigkíséri. Mellette egy pipázó cigányasszony meg egy szép ezüstös sátoros-cigány. A cigányasszony kártyát rak ki, a cigányember a kártya fölé könyököl. A söntés előtt áll a korcsmárosné.

Királyfi a juhászbojtár nótája alatt benyit, sírva, körülnéz, betétovázik s leül a jobb szélső kis asztal mellé, ott törülgeti a szemét.

Királyfi iszik egy kortyot, a juhászbojtárra néz, félénken megszólal. Te juhászbojtár, mit búsulsz?

Leül a nagy asztalhoz, a korcsmárosné bort tesz elébe. A betyár a két tenyerébe hajtja a fejét.

Öreg ember benyit, nagy bottal jön az asztalhoz, leül, bort hoz neki a korcsmárosné.

Két sántikáló asszony jön be, egyik jobbra, másik balra sántikál, míg az asztalig jönnek, egy tempóra sántikálnak.

Első asszony szaporán. Tudtam, hogy így lesz, tudtam, hogy így lesz, tudtam, hogy így lesz…

Második asszony egyszerre mondja az elsővel. Hogyha tudtad, minek tetted. Leülnek, bort hoz nekik a kocsmárosné.

Gyűrűs zsidó nagy cifra láda a nyakában, a karjáról szallagok csüngnek. Bejön, sorba mutogatja a portékáját, aztán leül az asztal szélére. Bort kap. Egy strimfliből rézpénzt önt maga elé, olvasni kezdi. Zipcene, zakcene, drajcene, fircene… aj véj, aj véj. Nagyot sohajt, s eltolja a borát.

ezt egyhanguan dünnyögik karban tovább, egy-egy kurjantás szaggatja csak az egyhanguságot.

Cigányasszony összeszedi a kártyáit, s a királyfihoz somfordál, aki eddig némán bámészkodott s ivott. Szép ifiúr, nem danol, baja-bánatja van, ne is tagadja, szive szándékát megmondom, hármat vegyen csak le a kártyából…

Cigányasszony szétteszi a három kártyát -79- az asztalon s éneklő hangon hadarja mondókáját, amely alatt a nagy asztalnál halkabban dünnyögik a bunda-nótát. Jaj de nem szeretem a szivét, látom nagy gondba van. Köpjön rá erre a kettőre szép ifiúr, a harmadikra meg ezüstpénzt tegyen.

Cigányasszony megköpködi s elteszi az aranyakat. Pű, pű, apád-anyád idejőjjön. Emelje csak meg az úrfi. Megkeveri a kártyát s szétrakja az asztalon. Jaj eszem a száját, de nyughatatlan lelke van magának. Ne is tagadja, megmondja a kártya. Útra gondol, ehen van ni, c, c, c, de nagy bánatba van barna személy végett… ugyi barna?

Cigányasszony. Ha nem barna, szőke. Szőke személy. Itt van ni. Piros szerelem van nála. Szép csók, szép ölelkedés. Nagyon sajnálja maga aztat úrfi, de barna nőért elfelejti. Megmondja a kártya. Nagy szeretetbe lesz maga avval, örömágyra -80- lép vele, nézze szép ifiúr, maga tartja örömágyát. Keveri a kártyát. Fél az ifiúr nagy irigyétől, nagy ellenségtől, pletykabeszédre ne hajtson, rakosgatja a kártyát az asztalra. Halott van a kártyába, halottja van, ne is tagadja. Nagy gondolkozásba van az úrfi, gondolja szerencsétlennek maga magát, megfordított szerencsével járt, de majd igazi szerencséje fog lenni, megájjon csak, lássa, benne van a kártyába, megint kever, amire gondol, rámegy szíve szándékára, jaj de gyönyörű szép szeme van, ifiúr megint kirakja a kártyát, nagy sokára fog meghalni, ehen van ni örömbe, boldogságba, egészségbe, jókedvibe… tegyen csak rá megint egy kis ezüstpénzt…

Cigányasszony felkapkodja az aranyakat. Ó kezit csókolom szép ifiúr. Köpködi az aranyakat, visszaszalad a dudás asztalához.

Paprika jancsi beugrik az ajtón. Piros csörgős süveg, piros magyar ruha van rajta. Az asztalig táncol, lekapja a sűvegét, az asztalra csap vele, mindenki figyelni kezdi.

Icakos, ficakos szerencsés jónapot,
Fületekkel bámuljátok,
Orrotokkal hallgassátok,
Diktom-dikté-diktárom!
Az okányi malom előtt való héten megesett:
Szerda csütörtökre esett.
Ipadom, napadom,
Jöttek a tótok, olájok,
Sátoros cigányok,
Rothadt kalapu taliánok,
Ócska gubernántok,
Botos ispány,
Vicispány,
Sír a kis jány
Kis Isvány.
-82- Ántom, tántom, tafatántom,
Kilenc gallérom,
Egy tallérom,
Potya gavallérom,
Zabolai Zebulon.
Penészből pipa,
Csirizből csutora,
Ködből dohányzacskó,
Vereben patkó,
Holdvilágból bicska,
Cselő-csálé-muzsikálé-málépulicka,
Kukoricaderce perece,
Recece.
Szátok tátsátok,
Vakapátok,
Bekapátok,
Varnyú vigyázzon rátok!
Zimondom, zámondom
Mán mondom, kimondom
Eszem egy csepp se volt,
Pókhálóba kötöttem,
Szűröm sose volt,
Az ujjába tettem,
Hálistennek elvesztettem.

A mulatók ezt a versezetet nevetéssel kisérik. Míg a vers mondódik, a Halál csendesen kinyitja az ajtót, bejön, egy darabig az ajtó mellett áll, úgy nézi a mulatozókat, aztán a söntéshez megy, egy üveg bort vesz el magának, avval a királyfi asztalához ül szembe vele. Senkise veszi észre, a királyfi se, ő is a verset hallgatta. A vers végén Paprika Jancsi nagyot ugrik s leül az asztalhoz a mulatók közé. Kocsmárosné bort hoz neki. Paprika Jancsi komédiázik, mindenféle grimászokkal mulattatja az embereket, a szájából végre hosszú pántlikákat húz elő.

Mind egymásután felemelkednek, topognak, tapsolnak, kalapjaikat, üvegjeiket rázzák a levegőben, a derekukat illegetik, aztán a csizmaszárat, a nyakukat, a fejük búbját ütögetik, összevissza tempóznak a karjukkal. Egyre hangosabban, részegebben, mélyebben, vadabbúl szól a nóta. Egyik-másik nagyot rikolt belé.

Királyfi eleinte még némán nézte, de a Halál többször egymásután telitöltötte a poharát, s ő kiitta. Már integet a fejével, már felállott, tapsol ő is, utánozza a nagy asztal tempóit.

Halál ülve marad, ő is iszik, s poharát a királyfi poharához koccingatja. A fejét taktusra bólogatja s az ujjával dirigálja a bunda-bunda tempóját. A kalapját mélyen lehúzta volt a szemére.

Halál megcsóválja a fejét, felugrik az asztaltól, s felkapja a kaszáját, s ingadozó lépésekkel a juhászbojtár háta mögé megy.

Csikós mikor a juhászbojtár elrikkantotta -85- magát, kivágja az ajtót, beugrik, megáll, az ajtó nyitva marad. Kék ingben-gatyában van, karikás a vállán, fokos a kezében. Bal csizmáján van csak sarkantyúja, sárgarézből. Nagyot kurjant s megüti a fokossal a mestergerendát. Ki a legény a csárdába?

Juhászbojtár elébe ugrik a csikósnak. A Halál utána tántorog a magasra emelt kaszával.

Csikós. Ejnye erre meg arra, hogy merted az anyám istenit szidni? Megforgatja a fokost a feje fölött s a juhászbojtár felé sújt vele. -86-

Halál abban a pillanatban kapja fel a kaszát s a juhászbojtár nyaka felé sújt.

Királyfi felugrik az asztal mellől s iszonyodva kezdi nézni a juhászbojtár testét.

Mind egymásután lehajolnak a juhászbojtárhoz, aki nem mozdul. Vad lárma és zürzavar támad, nekiesnek a csikósnak, aki a fokossal csapkod maga előtt, úgy hátrál kifelé.

Halál a kasza nyelével nyomkodja, tereli kifelé a nyitott ajtón az egész népséget. A dudás is ki akar szaladni, de a Halál visszahuzza és becsapja az ajtót. A zaj elnémul.

Királyfi eközben a juhászbojtárt bámulta, leguggolt hozzá, a halott karjait emelgette, a lábait, azután a fejét emelte fel s belenézett a szemébe. Eleresztette a fejét s felugrott. -87-

Halál egyik kezével még a dudást fogja, a másik kezével elkapja a királyfi karját. Nininininini! Te vagy az öcskös? Kacag s előre-hátra rángatja a királyfit meg a dudást. Hát megint csak a szemem elé kerültél? Hehehe… hát a csárdába búttál? Hehehe… Az öreg Halál is bejött a csárdába… utánad jöttem… te… királyfi. Ugye az vagy? Hehehe… Nem felejtettem el… részegek módjára dűlöng és nevetgél s erősen fogja őket. Nézzétek már azt a juhászbojtárt, te, milyen szépen lefektettem. Semmi baja már annak. Hehehe.

Halál nagyot ránt a dudás karján s rákiabál. Fújjad dudás dudádat, mér nem fúvod dudádat? Fújjad ha mondom! Jól megrázza.

Halál a királyfit rázza meg. Hát te… -88- kis királyfi, te… hát osztán elmentél a csárdába? Nevet. Hehehe. Búsulni, jó bort inni, danolni, vigadni? Hehehe. Jól van az, úgy is kell azt. Megrázza a dudást. Fújjad te!

Halál. Nézzed már azt a szép fiatal bojtárt. Egy szót se szól. Azt mondta, sose halunk meg… hehehe. Ejnye, hát mit reszketsz a kezembe, mint a nyárfalevél? Részeg vagy?

Halál. Nem vagy már részeg? Mer én az vagyok. Hehehe. Jó kis bor volt ez! Nagyon jó volt! Nagyon jó kis bor volt! Jó kedvem kerekedett tőle. Hehehe… Jó szokásotok van, hogy borítallal éltek. Az öreg Halál is megkivánta egyszer… No. Mi van abba? A dudást megrántja. Fujjad!

Halál. Hol van csak az a jó bor… Odamegy velük tántorogva az asztalhoz, elereszti -89- a dudás kezét, felhajt egy kis bort, földhöz vágja az üveget. Tyuhaj la! Na ne ereszd el úgy az orrod királyfi… Te meg dudás fújjad, mert… mindjárt odafektetlek amellé a másik mellé, ni!

Halál elereszti a dudást. Na te királyfi, gyere táncoljunk egyet. Énvelem még úgyse táncolt senkise. Erőszakkal megforgatja a királyfit, aki rémülten húzódik tőle.

Halál elereszti a királyfit, Ejnye ebadta, hát nem táncolsz? A duda rívására fütyülni kezd, illegeti a derekát, megveregeti a csizmaszárát, kurjongat.

Halál. Itt maradsz! Mulatunk… máma mulatunk… hehehe… A dudáshoz. Ugyi? He? -90-

Királyfi. Eressz… El akar futni, a Halál utána ugrik, a királyfi jajgatva, visongva szalad előtte, a Halál támolyogva utána. Egy darabig az asztalok körűl kergetőznek.

Halál. Te! Megállj te! Megállj már! No! Nem hallod! Ejnye… Hol a kaszám? Megállj csak! Felkapja a kaszát, avval kergeti tovább a királyfit.

Királyfi kergetőzés közben gyerekes hangon siránkozik. Ne bánts… jaj istenem… eressz el… hadd megyek… ne bánts… mit akarsz…

A jobb szélső asztalnál a Halál egész közel éri a királyfit, a királyfi hamar lebúvik az asztal alá előle. A halál utána akar hajolni, de meglátja az asztalon a boros poharat, felkapja, nevet, felhajtja.

Királyfi kibúvik az asztal alól s az ajtó felé iramodik lelkendezve. Eressz, messzire, messzire, meszire… Kinyitja az ajtót, nagyot sikolt, becsapja maga után, eltűnik.

Halál utána dülöngőzik. Ni. Ni csak. Hol vagy már. Te. Izé… Hogy is hínak… -91- Az ajtót fenyegeti az öklével. Megállj csak, majd adok én neked! Nem akar táncolni… hehehe… elszökik… na megállj. Dudás!

Halál átöleli a dudást. Te dudás, te. Itt vagy? Gyere dudás, gyere. Most mán magam mulatok… hehehe… Leül a nagy asztalhoz. Ide gyere. Ide az öreg Halál ölébe. Az ölembe ülj dudás. Az ölébe ülteti, átöleli, megcsókolja. Oszt most nekem dudálsz. Az én nótám dudáld el…

Halál. Megállj te dudás… Felemeli a mutatóujját, fejét jobbra-balra ingatja. Aztat hogy, aztat hogy, hát aszongya hogy… Kinyílik az ajtó, a sötét éjszakából messziről kutyák ugatnak, vonítanak.

Balról erdő széle, a színpad közepéig. Azontúl szép zöld mező. Az erdőből az előtérben szekérút jön ki, szeliden csavarog át a színpadon. Egy kis domb van az erdő szélén, a dombocska fölött fakereszt. A királyfi a földön alszik, fejét a dombon nyugtatja. Hajnalodik. Kakas szól, s utána madár csicsereg, világosodik a mező, ragyogni kezd a reggel.

Királyfi a kakas szavára felébred. Felül, megdörzsöli a szemét. Adjon isten jó reggelt. Körülnéz. Magam vagyok, nincs kinek jó reggelt köszönni. Magam vagyok rengeteg erdő szélén. Aludtam… felébredtem… a világon vagyok. Én vagyok a királyfi, akit kerget a Halál. Minek ébredtem fel. Sohajt, visszaejti a fejét a domb oldalára. De szépet álmodtam…

Hol voltam, hol nem voltam, mosolylyal -93- keltem, örömmel jártam, dallal deleltem, napsugárral kergetőztem, szerelemmel forogtam, csókkal bujkáltam. Jobb álmodni, mint élni. Ó ha álmomban élhetnék. Felül, körülnéz. Hasad a hajnal, felkél a nap, hajlik az erdő, zöldül a mező, csácsognak a sárga lábú madárkák. Nini milyen kék az ég, milyen fehér a felhő, milyen magos a fa, milyen egyforma a levél… milyen sokféle a fű, milyen cifra a virág, hogy gyöngyellik a harmat. Miért zöld a lomb? Ha a lomb kék volna, az ég meg zöld volna, a mező meg piros… Most nyár van, mert süt a nap… mi lenne, ha eleredne a hó az égből? De nem a fehér hó, hanem kék hó, vagy rózsa hó, vagy arany hó hullana… Arany tél a zöld mezőben… Milyen furcsa a világ… Ölébe veszi a tarisznyáját, egy pogácsát vesz ki belőle, eszik egy harapást. Milyen szép a nyár. Milyen jó a zöld halomra dűlni. Megsimogatja a sírdombot, hátranéz, felugrik. Sírhalom! Sírhalom! A Halál zsámolyára -94- tettem a fejemet… jaj tovább, tovább… Jobbra indul, de az erdőből halló hangra megáll.

Vak koldus kijön az erdőből, rongyos ekhós talyigán, átmegy a színpadon, madzaggyeplő a kezében, rossz gebe sántikál a talyiga előtt.

Királyfi. Vak koldus. Nem látja a zöld mezőt. Tarisznyájából aranyakat markol ki, beléhajítja a talyigába.

Lerongyolt cifra nőszemély zokogása már az erdőből hangzik, kezét a szemére tapasztva megy át lassan a színpadon, énekel.

Három árva sírva jön az erdőből. Három egyforma kis leány, rongyosak, hajuk teli van szalmával, mezitláb vannak. Egymást kézen fogják.

Királyfi felágaskodik, egy fáról három gyenge hajtást tör le, kiosztja a három árva között.

Három árva elveszik a három vesszőt, odafutnak a kis dombhoz, egyszerre letérdelnek, egyszerre verik a dombot a vesszőkkel, s egyszerre mondják

Három árva nagy sírással-rívással állanak -97- fel, kézenfogva indulnak kifelé a színpadról, jobbra.

Királyfi. Megálljatok három árva, van még három hamuba sült pogácsám a szeredásomban. Előszedi, kiosztja köztük. Nesze, nesze, nesze.

Százéves ember rettenetesen meggörnyedve, fejsze a kezében, fejét jobbra-balra lógatva jön elő az erdőből.

Százéves ember. Adjon isten neked is fiam. Jól tetted hogy öregapádnak szólítottál, mert éppen ma töltöttem be a száz esztendőt.

Öreg anyó szinte a földig görbülve, nyögve tipeg elő az erdőből, kis bottal a kezében. Rőzsecsomót cipel a hátán. Jaj istenem. Jaj -98- de nehéz. Jaj istenem. Leteszi a rőzsecsomót. Gyere már Halál… a szájára ütöget ó atyám, majd mit mondtam megint! Körülnéz. Szép legényke, nem láttad erre az öreg Halált?

Öreg anyó. Hát a minap is hogy elfáradtam ebben a nagy erdőben, egy nagyot suhajtottam, gyere Halál, mondok, szabadíts meg Halál. Hát abba a szempillantásba ott terem az öreg Halál, feladja a rőzsét a hátamra, oszt azt mondja, híttál, itt vagyok, azt mondja, hát mikor vigyelek el? Megijedtem én, osztán mondom, gyere holnap Halál. Jön osztán másnap az öreg Halál az ablakom alá, nevet de én akkorra kiírtam krétával a házajtóra, hogy: holnap! Látja a Halál, elballag, azóta mindennap arra jön, de mindennap csak azt látja: holnap, holnap. Így csalom osztán őkelmét egyik napról a másikra, de sohajt hej, csak letörülöm már a holnapot az ajtóról, nem birják már öreg csontjaim. -99- Add fel már, az isten áldjon meg, ezt a rőzsét a hátamra.

Öreg anyó elindul nagyokat nyögve. Adjon isten minden jót, diófábúl koporsót. Eltünik.

Garabonciás diák előviharzik az erdőből. Nagy fekete kucsma a fejében, szél fujja százgalléros köpenyegét. Nagy bőrtarisznya csüng a válláról.

Garabonciás diák. Szelet, jégesőt, kórságot -100- küld a gazdám, az öreg Halál a föld népének. Eltűnik, utána is nagyot süvít a szél.

Óriási ragyogó pillangó ingadozó szárnyalással átrepül a színpadon. Jaj segítsetek! Jaj meg akar fogni! Gyilkos, haramia! Segítsetek jó lelkek! Jaj!

A pillangó után óriási fekete pók száll befelé, s lábait nyujtogatja utánna.

Királyfi mihelyt a pók megjelent, azonnal odarohan és kirántja a kardját. Megállj te kegyetlen nagy pók, mit bántod azt az ártatlan pillangót! A pók felé sújt, a pók visszahuzódik az erdőbe, a királyfi kergeti egy kicsit, a pók eltünik.

Pillangó aki már félig kinn volt a szinpadról, erre visszafordul, hát egy ragyogó kis princ lett belőle. Pillangószín ruhája van, két pillangószárny a hátán.

Pillangó. Ne csudálkozz, vitéz halandó, tudd meg, hogy én vagyok pillangók fejedelme. Megmentettél hatalmas ellenségem keze közül, jótettedért megjutalmazlak. Kívánj akármit, minden kívánságod teljesítem.

Királyfi. Megmondjam… hátranéz, mintha félne halld meg tehát pillangók jóságos fejedelme. Kerget engem az öreg Halál, sarkamban van, merre járok, széles e világon. Az elől bújdokolok-bújkálok, én szegény halandó királyfi, keresem az örök élet szép országát, ahol a Halálnak hatalma nincsen…

Pillangó kegyes kézmozdulattal. Elég. Te jó királyfi, te Tündérországba szeretnél elmenni.

Pillangó. Ennél pedig semmise könnyebb. Benyul a keblébe. Itt ez a kis arany fütyölő, fújj bele háromszor, hipp-hopp -102- ott vagy Tündérország kiskapujába. Odaadja az arany fütyölőt a királyfinak.

Pillangó hátradugja a két kezét. Ne bántsd királyfi, nem vagyok én pap.

Királyfi. Ó pillangók gyönyörű fejedelme, hogy köszönjem meg jóságodat?

Pillangó ijedten az erdő felé mutat. Csak ne köszöngess most, királyfi, ha igyekezz, ahol ni, jön is már az öreg Halál. Fújj belé a fütyölőbe, egy-kettő!

Királyfi ijedten balra néz, a jobb sarokba szalad. Jaj! Belefúj a fütyölőbe, egy kicsit felemelkedik.

Halál megjelenik az erdő szélén, meghallotta a fütyölőt, a királyfi felé lohol, rázza a kaszát. Megállj te! Várjál te! Nini!

Királyfi másodszor is belefú a fütyölőbe. Még feljebb emelkedett, mire a Halál odaért hozzá. -103-

Halál felfelé suhint a kaszával, ugrándozik, kapkod utána. Püff neki, elrepűlt Tündérországba. Na öreg Halál, most osztán utána! Usgyé! Lehúzza a kalapját a fejébe s felemelt kaszával lohol kifelé.

Tündérország kiskapuja. Leveles-virágos, aranyos-gyémántos oszlopos rács végig a szinpad hosszába, a kerítés közepén az ékes kapu, olyan virágokkal, díszszel, amilyeneket ládára, szűrre, bekecsre szoktak rajzolni. A kerítés előtt keskeny fehér gyalogút, ez választja el Tündérországot a mi földünktől. A mesgyén innen egy csík zöld mező, a mező bal sarkában egy lefektetett vastag faderék, mint a faluban a házak előtt. A kerítésen belül egy sor földöntúli lombozatú fa, az ágakon meseszín nagy madarak ülnek, egy-egy cifrát füttyentenek. Egy pár madár folyton jobbra-balra szálldogál. A fák lombja felett szelíd kék ég, fehér selyem felhők rajta. A kerítés mögül lassú, édes gyerekéneket hallani és aranycsengettyűk folytonos gyenge csilingelése hallatszik. -105-

Királyfi a szinpad jobb sarkában terem, mintha csak most szállott volna le a levegőből. Megdörzsöli a szemét, tapsolni, kacagni kezd s ugrándozik örömében. Itt vagyok! Megjöttem! Tündérország kis kapuja! Odafut, felágaskodik a kerítéshez, bekiált. Tündérek! Itt vagyok! Megjöttem! Tündérek!

A kapu megnyilik, egy tündérkisasszonyka dugja ki a fejét rajta. Gyönyörű magyar ruhában van, arany pántlikán kis fejér bárányt vezet. A báránynak arany csengettyű csüng a nyakában, a hátán meg két apró fehér szárnya van.

Tündér meglepetésében elereszti a bárány pántlikáját, Jaj! Egy ember! Visszaszalad sivalkodva. Jaj királyné, felséges királyné!

Királyfi a kezébe veszi a bárány pántlikáját, lehajlik, simogatni kezdi a bárányt. Jaj de szép kis bárány… tündérbárány… angyalbárány… bari, barikám.

Tündérkirályné megjelenik a kis kapuban, ünnepélyes magyar rokolya, mente van rajta, a fején káprázatos párta. Háta mögé -106- kíváncsi tündérek gyűlnek. A tündérkirályné összecsapja a kezét, csak nézi a királyfit, hogy simogatja a bárányt. Mosolyog, lehajlik, megsimogatja a királyfi haját.

Királyfi felugrik, elereszti a bárányt pántlikáját, azután rögtön letérgyepel és összeteszi a két kezét. Ó tündérek királynéja…

Tündérkirályné. Hát te halálfia, hát te hol jársz erre, amerre a madár se jár?

Királyfi. Akár jár erre a madár, akár se, én már csak itt volnék, tündérek felséges királynéja.

Tündérkirályné. Hát osztán kicsoda-micsoda vagy, mi fán termettél te halál fia, mit keresel Tündérország kiskapujába?

Királyfi. Én vagyok, én vagyok, bús királyfi vagyok. Halál országából Tündérországba kivánkoztam. Mentem, mendegéltem, bolyongván-bolyongtam, míg a pillangók jóságos fejedelme nem segített rajtam.

A tündérek ezalatt egymásután felkapaszkodtak -107- a kerítésre, két kezecskéjükkel a rácsba fogóznak, a kerítés felett csak a fejük látszik. Izgatottan nézik a királyfit, sugdolóznak, nevetgélnek, forgatják a fejüket.

Királyfi. Pillangók fejedelme mutatta meg útam, arany fütyölőt adott, előveszi megmutatni abba belefúttam, szállottam, szállottam, idáig meg se állottam. Ó tündérek hatalmas királynéja… ríva fakad.

Tündérek sajnálják. Szegény királyfi… szegény királyfi… szegény királyfi.

Királyfi. Ó tündérek királynéja… nem tudom én magam se. Oly szomorú volt vándorlásom, olyan jó, hogy ideértem. Ó tündérek hatalmas királynéja, eressz be engemet gyönyörű országodba…

Királyfi felugrik, egyik lábával túllép a mesgyén, a királyné nyujtja neki a kezét.

Halál nagy loholva ott terem, elkapja a királyfi kezét. Megvagy juhocskám, megvagy! De megszalasztottál hallod!

Halál kifelé rántja a királyfit. Hogyisne menne már! Eressze csak el szomszédasszony a kezét! Az enyém ez a királyfi. Elrepült, utána inaltam, megfogtam, visszakísérem. Eressze el szomszédasszony, hadd számolok véle!

Tündérkirályné befelé rántja. Már inkább csak maga eressze el szomszéd, hallja, mert én már befogadtam Tündérországba.

Királyné befelé rántja. Jussom van hozzá, mert már rálépett Tündérország földjére. Tudja, hogy csak eddig a gyalogútig van a Halál Országa.

Halál kifelé rántja. Igen ám, de csak az egyik lábával lépett volt rá Tündérország földjére, a másik lábával még a halálföldön áll. Nézze meg csak, kedves szomszédasszony.

Halál. Már mért ne vághatnánk, éppen hogy kettévághatjuk. Én magam hasítom ketté mingyárt, fele az enyim, fele a magáé. Eb aki bánja, kutya aki szánja. -110-

Tündérkirályné. Nékem fél királyfi nem kell, énnekem egész királyfi kell.

Tündérkirályné befelé rántja a királyfit. Eressze el a kezét, menjen dolgára, semmi helye magának az én portámon.

Halál kifelé rántja. Én a királyfit oda nem adom, nékem minden juhocskámmal el kell számolni estére.

Halál az öklét rázza a tündérek felé. Megálljatok csak ebadta, majd móresre tanítalak!

Tündérek. Megállunk! Megállunk! Nem félünk! Nem félünk! Tovább csúfolódnak vele.

Tündérkirályné. Csak ne fenyegesse az én kis cselédeimet! Semmi köze magának azokhoz.

Halál. Akkor mondja meg a pulyáknak, szomszédasszony, hogy hát ne ingerkedjenek az öreg Halállal.

Tündérkirályné. Eressze el kelmed ezt a kis halandót, akkor oszt békesség van köztünk.

Halál. Ejnye már, hányszor mondjam már, hogy nem eresztem. Nem szabad az úristen nyáját megdézsmálni. Oszt punktum. -112-

Tündérkirályné. Ezt az egyetlenegy kis hitványat se adhatja nékem? Hej, rossz ember kend, szomszéd. Megfenyegeti az ujjával.

Halál. No már higyje meg, kedves szomszédasszony, hogy rossz ember nem vagyok. Odaadnám ha lehetne, mért ne adnám, mikor ilyen gyönyörű fehérszemély kéri, mint a kedves szomszédasszony. Higyje meg, édes szomszédasszony.

Tündérkirályné. Ugyan nagy baj is lenne, ha ezt az egy lelket elszakasztanánk a nyájból. Marad még ott elegendő. Nézze már az ártatlant, hogy fél magától, hogy szeretne már a kapun belül lenni. Megsimogatja a királyfi fejét.

Halál megbarackolja a királyfit. Ejnye ebadta! Ejnye, hát mit csináljunk szomszédasszony? -113-

Halál vakargatja a nyakát, sóhajt, csóválja a fejét, felpislog az égre.

Tündérkirályné. Hát így öreg estig itt cigánykodhatunk, mert én el nem eresztem a királyfit.

Halál. Ni. Egyet mondok, szomszédasszony, kettő lesz belőle. Magyarok vagyunk, ne bántsuk egymást, kedves szomszédasszony.

Tündérkirályné. Sose kellett egy se, sohase is kell több, de ezt az egyet nagyon megóhajtottam, ezt az egyet adja ide, Halál szomszéd.

Halál. Ni, lassabban csak. Odaadom, -114- de nem ingyen. Egy csók az ára, szomszédasszony, arról a szép piros szájáról.

Halál. Arról hát, csakis arról, kedves szomszédasszony, a tulajdon édes szájáról.

Tündérkirályné. Osztán tudja, hogy Tündérország királynéja senki fiával nem csókolózik.

Halál. Hát azt is tudhatja, szomszédasszony, hogy magam se vagyok csókos természet. Hanem a szomszédasszony szép szájára nagy gusztusom volna. Egy csók az ára, mondom.

Tündérkirályné. Jaj de hamis ember. Megfenyegeti az ujjával. Hanem senkinek meg ne mondja, szomszéd.

Halál széttörüli a bajuszát. Félre bajusz csókot kapsz. Jöjjön, lelkem szomszédasszony.

Halál. Ajnye de jó volt, eszem a száját. No még egyet. Megint cuppant egy nagyot. Most jövök rá az ízére, még egyet no, három a magyar igazság. Harmadszor is cuppant.

Tündérkirályné. Jaj de szégyellem magamat. Egy kezével eltakarja az arcát.

Halál megtörüli a száját. No, te királyfi, szabad vagy, elmehetsz. Elereszti a kezét, utána fenyeget. Többet a szemem elé ne kerülj.

Tündérek. Szerbusz! Szerbusz! Szerbusz! A kerítésen át sorba kezet adnak a királyfinak.

Halál. Hanem ha ezt a vásárt az úristen megtudja, rögtön elcsap a hivatalból.

Tündérkirályné hátrafordul. Tisztáljátok meg a szegény királyfit, osztán vigyétek be a kis kapun.

Két tündér kiszalad a kapun, két pávatollal, azzal lekefélik a királyfit, kézenfogják és beviszik az ujjongó tündérek közé, mind eltünnek. Távolodó kacagás, dal hallatszik.

Tündérkirályné. Isten áldja meg, kedves -117- szomszéd. Paroláznak, a Halál indul, a tündérkirályné bemegy a kerítés mögé, beteszi a kaput. A kerítésre támaszkodik, s utána szól a Halálnak: Osztán kedves szomszéduram…

Tündérország kertje. Gyöngyvirágból van a földje. Kétoldalt és a háttérben fák, a fákon ágak helyett liliom meg tulipánt. A levegőben csudaszép madarak tűnnek jobbra-balra, hosszú cifra füttyökkel. A gyöngyvirágmező közepén ül a tündérkirályné ékes arany trónon. Egy tündérleányka hajlik az ölébe, a tündérkirályné annak a haját fonja. Hátrább két kis tündérfiú arany kaszával kaszál a mezőben. Elől a trón előtt arany kötélen hinta csüng az égből, a királyfi ül rajta, két tündér hintáztatja. A királyné lába előtt két arany zsámolyon két tündérfiú ül, az öleikben kis arany cimbalom, arany verőkkel verik. A mezőn előre-hátra báránykákat legeltetnek a tündérek, fiúk, lányok vegyest, futkosnak, hemperegnek, cicáznak velük. A trón előtt félkörben ül valami tizenkét tündér énekelve. Az ég közepén három-négy -119- fehér fényes, fodor bárányformájú felhő, a felhőkre mosolygó kis angyalok könyökölnek. Odébb rózsafelhők meg violafelhők szép füzérekben. A tündéri énekkar a trón előtt cimbalom-kisérettel énekel, a bárányok arany csengői is hallatszanak közbe. Ének közben a tündérek jobbra-balra hintálják derekukat.

2. tündér a szomszédjához hajlik a csókkal. Add tovább. A csók így végigmegyen a földön ülő tündérek közt.

Csókolóznak és elkezdenek nevetni. Felnéznek az angyalokhoz, az angyalok tapsolnak és ők is elnevetik magukat. Egy felhő még üres volt, afölött is megjelent egy angyal, lekönyököl. Orra és szájaszéle csupa fehér.

4. angyal. Megkergettem a tejúton a fiastyúkot, oszt elestem, attól lettem tejfeles. Letöröli a tejfelt az arcáról, megszopja utána az ujját. -122-

Angyalok, tündérek nagy nevetésben törnek ki. Cimbalom, csengő, madárfütty és kacaj, valami végtelen édes muzsikával töltik be a szinpadot.

Angyalok. Szívesen, szívesen, szívesen. Az ölükből két marokkal ragyogó gyöngyöt szórnak le a mezőre.

Tündérek felugrálnak, futkároznak boldog sivalkodással a gyöngyesőben, a tündérleányok a szoknyácskájukat a nyakukba kerítik, így szaladnak körbe. A bárányokat is körbe futtatják. Énekelnek.

Eső után a gyöngyvirág szemlátomást nő, a tündérek lehajtják szoknyácskáikat, a két kaszás tündér vigan tovább kaszál.

Angyalok a felhők mögül egy-egy fehér párnacihát vesznek elő, széjjeltépik, sűrű -124- arany hó hull lefelé. A tündérek feltartják a két karjukat, boldogan forognak, énekelnek.

Az angyalok kacagva rázzák a párnacihákat, az arany hó mindig sűrűbben hull, a tündérek le-lehajolnak, felmarkolják a havat, hajigálni kezdik vele egymást nevetve és sikoltozva. A két kaszás eldobja a kaszáját, a két cimbalmos otthagyja a cimbalmot, a tündérkirályné öléből felugrik a tündérleány, a királyfit hintáló két tündér is otthagyja a hintát, mind elvegyül a többi közé, szaladgálva, bujkálva, visongatva, vigan szórják egymásra az aranyhavat. A tündérkirályné lekönyököl a trón karjára, boldog mosolylyal nézi cselédjeit. Hátul az égen halovány és mindig ragyogóbb bűvös szivárvány jelenik meg, a havazás csendesedik, a zaj megszelidül. A hinta áll, a királyfi némán ül rajta.

1. angyal. Tündérek! Tündérek! Egy -125- kis csend lesz. Tündérek, földi testvérek, nézzétek már a királyfi nem játszik. Hijjátok játszani!

Tündérek odaszaladnak a királyfihoz. Mért nem játszol? Gyere játszani! Mért nem játszol? Gyere királyfi! Gyere játszani!

Tündérek. Húzzuk le, húzzuk le, húzzad, húzzad, húzzad. Kacagva lehúzzák a hintáról, elkezdik hóval hajigálni, a királyfi némán áll a tündérek közt.

Tündérek csudálkozva ismétlik maguk közt. Nincs kedve, nincs kedve, nincs kedve. -126-

Tündérkirályné. Nincs kedved? Én még ilyet sohase hallottam. Hogy-hogy nincs kedved? Sohase mondtál ilyen furcsát, mióta itt vagy szép Tündérországban. Mindig csak játszottál, hengergőztél a mezőben, kaszáltál a gyöngyvirágban, bárányokkal kergetőztél, hintán hajladoztál, csak nevettél, csak cicáztál, angyalokkal cimboráltál.

Tündérkirályné. Ejnye tulipánthordta, hát mi dolog ez királyfi? Mért nincs máma kedved? Mi lelt kis királyfi?

Királyfi. Az jutott eszembe szép Tündérországban, hogy hát otthon mit csinálnak?

Tündérek meglepetten sugdossák egymásnak. Édes apám, édes anyám, kis testvérem.

Királyfi. Édes apám, édes anyám, kis testvérem, akiket elhagytam. Jó egészségben vannak-é, örülnek-é, búsúlnak-é, gondolnak-é elveszett fiokra?

Királyfi. Tündérek felséges királynéja… úgy szeretném látni őket, édes szüléimet, kedves húgocskámat. Megmondanám nékik, nem vesztem el, jó sorom van, itt vagyok, ragyogok szép Tündérországban. Jó tündérek között vigan éldegélek. Ó tündérek királynéja, úgy szeretném mégegyszer látni a szülei házat…

Királyfi. Felséges királyné, nincs már maradásom, csak azt kérem én tőled, eressz vissza engem az elhagyott földre. -128-

Királyfi. Vissza én, felséges királyné, ha nem többre, egyetlenegy napra. Csak megölelném, megcsókolnám apámat, anyámat, kedves kis hugomat, avval jönnék megint szép Tündérországba. Csak az a kérésem felséges királyné, eressz el egy napra szép Tündérországból.

Királyfi. Nincs már nékem maradásom, otthon jár minden gondom-gondolatom, addig jobb kedvem nem lesz, míg az otthonvalókat nem látom. -129-

Tündérek körülhízelgik a királyfit. Maradj itt, maradj itt, maradj itt, maradj itt.

Angyalok megint kijöttek a felhőkre, a két kezük teli ragyogó nagy csillagokkal. Az ég halványodik, az angyalok leköszönnek. Jó estét tündérek!

4. angyal. Csillogó virágos! Ez alatt a kis csevegés alatt kirakják maguk körül jobbra-balra a csillagokat az égre, ameddig csak elér a kezük. A csillagok olyan szabályosak, mint a katona gallérján. Azután jobbra-balra, előre-hátra hajigálják maguk körül a csillagokat, az ég lassankint végig csillagos lesz. Egy csillag hirtelen leesik, olyan mínt mikor lefut egy csillag.

3. angyal. Köszönöm jó királyfi. Megkapta a csillagot, azt is elhajítja az égen.

Angyalok alakjuk elhomályosodik, távoli hangon köszönnek le. Jóccakát tündérek. Szép álmokat.

Tündérkirályné. No ugye nem mégy el királyfi. Itt az áldott este, tündéri álomba tentélünk.

Királyfi. Eresz el engemet felséges királyné. Nem tudok én már egy éjszaka se aludni, míg az otthonvalókat nem láttam.

Tündérek cirógatják. Ne eresszük, ne eresszük, ne eresszük, ne eresszük.

Királyfi. Csak egy napra megyek, avval -131- jövök vissza. Hozzátok elő tündérek, szép kis cimboráim, süvegemet, tarisznyámat, kardomat, hadd indúlok.

Tündérkirályné. Hát lássátok kis cselédeim, nem tudom a királyfit szándékáról leuntatni.

Tündérkirályné. Eredjetek, hozzátok elő süvegét, kardját, tarisznyáját.

Tündérek segítenek neki a kardot felövezni, tarisznyáját a vállára adják, süvegét a fejébe teszik. Gyere vissza, gyere vissza, gyere vissza.

Királyfi. Visszajövök jó kis tündérek. Leveszi a süvegét. Hát én most már elindúlok. Isten hozzád Tündérország, isten -132- hozzád tündérek felséges királynéja, isten hozzátok tündérek.

Tündérek ölelik, csókolják a királyfit, aki lehajolgat hozzájok. Isten hozzád királyfi.

Tündérország kis kapuja. A kerítésen belül édes halk ének hangzik, amelyet csengőcskék kisérnek.

Halál pipával a szájában, virággal a kalapja mellett, egy nagy tarisznyával az oldalán, vállára vetett kaszával jön balról, a kapuig megy, bekiált. Hé tündérnép! Éneklő hangon. Itt vagyok! Itt vagyok! Itt az öreg apó! Hé! A kaszafokával megveri a kapufélfát, visszamegy a fatőrzsig, arra komótosan leül, maga mellé támasztja a kaszát.

Tündérek nagy zsivajjal kitódulnak a kapun, versenyt futnak a Halálhoz, visongatva, Halál apó! Kedves Halál apó! Öreg apó! Apó! Apó!

Halál kinyitja a két karját a tündérek elé. Gyertek, gyertek pulyáim, kedves kis tündérek! Ide, ide az ölembe! -134-

Tündérek sívalkodva, kacagva a térdére, a vállára, a nyakába másznak a Halálnak,

Halál nem bír velük. Lassan, lassan kis bolondok, lehúztok, ejnye no, megesztek… cirógatja, csókolgatja a tündéreket.

Tündérek ki a Halál térdén ül, ki a vállán, ki mellette a padon, ki elébe kuporodott a földre,

Tündérek. Mit hozott? Mit hozott? Mit hozott? Kapkodnak a tarisznya felé. Nekem? Hát nekem? Nekem is? Halál apó? Halál apó!

Halál. Csendesen kis gonoszok. Ne bántsátok a tarisznyát, összetöritek a vásárfiát.

Tündérek nyugtalanul szökdécselnek. Mit hozott? Halál apó! Mutassa! Mutassa! Mit hozott? Nekem? Nekem?

Halál. Sssss… várjatok sorotokra, -135- tudjátok hogy Halál apó sohase jön üres kézzel. Ereszd el azt a tarisznyát fiam… Hátrafordul. Te meg mit csinálsz ott? Egy tündér a kaszával játszik. Megint nem hagysz békét annak a kaszának?

4. tündér. Csak azt nézem, milyen éles. Oszt mégse vágja el az újjamat. Ni! Húzgálja a kasza élén le meg fel az ujját.

Halál. Ne bántsd már, mert kiveszed az élét. Hogy ezek sose maradhatnak! Nohát gyöngyeim, csend legyen… Előveszi a tarisznyát.

Halál belenyúl a tarisznyába. Most majd meglássátok, kis tündérek, micsoda sok fura játékjok van az embereknek. Előhúz egy régi módi pisztolyt. Pú, pú, pú!

Halál. Ebbe a csőbe beledugnak egy kis golyót, akit ólomból csinálnak. Ezt itt meg, itt ni, ezt úgy hijják hogy kokas. Ezt itt, így, felhúzzák, oszt akkor itt megint lecsapják, neki a golyóbisnak, oszt ez olyan erős, hogy kitoszítja a -137- puskából a golyóbist, bele a másik emberbe. Annak oszt kámpec.

Halál. Nem rosszak… emberek. Van nekik ennél nagyobb puskájok is, akinek a csöve ilyen hosszú. Mutatja a fél karján. Avval meg az állatot ölik meg. A nyuszit, az őzet, meg a szép madarakat, a galambot, a szárcsát, a gémet.

Halál. Dehogy haragszanak. Szeretik. Úgy szeretik, majd megeszik. Megölik, megeszik.

Halál nevet. Hoccide csak. Elveszi a tündértől. Ez meg, pintyőkéim, pápaszem.

Halál. Ez nem puska, ez még gonoszabb jószág. Kiveszi a szájából a pipát, leteszi maga mellé a fatörzsre. Azt már meséltem a múlt héten, ugyi, hogy a halandók nem maradnak mindig fiatalok, mint a tündérnép, hanem megöregszenek.

Halál. Legelébb is a szemök öregszik -139- meg. Az azért van, hogy mindig kevesebbet lássanak abból a szép világból, akitől nékik maholnap el kell búcsúzni.

Halál. Mi lelt te kis ártatlan? Mit csinálsz… nini, hát nem pipál? Teszed le mindgyárt!

1. tündér köhögve visszaadja a pipát a Halálnak. Felhőcske jött belőle.

Halál. De az emberek ravaszabbak szeretnének lenni, mint Halál apó, osztán ilyen üvegszerszámot akasztanak az orrukra, hogy jobban lássanak a tulajdon szemöknél. Oszt mikor már járni se tudnak Felteszi a pápaszemet. csak ott ülnek a kuckóba, Jobbra-balra bólogat. oszt nagyokat suhajtanak, úgy nézik a szép világot.

2. tündér tréfásan sóhajtozik, tipeg. Jaj de öreg vagyok! Ó szép ifjuságom! Odahajlik egy tündér arcába. Halál apó én ezen semmit se látok!

Tündérek összevissza. Mutasd! Mutasd! Add ide! Nekem is! Add ide már! Nyújtogatják kezecskéiket. A pápaszem sorba jár.

Halál eközben a tarisznyából egy csomó ezüstöt-aranyat szedett elő, rázza a markában.

Tündérek Hát az mi? Mi az? Jaj mi az? Mit zörget? Mi zörög? Mi van a markába?

Halál feldobja a markában a pénzt, a levegőben csillog az arany-ezüst. Tudjátok-i mi ez? Megint hintáltatja a pénzt, aztán szétteszi a két tenyerét. Nézzétek! Nézzétek, szép ez tündérkéim?

Halál. Pénz. Ezt szeretik az emberek a legeslegjobban a világon. Jobban mint a kék eget, jobban mint a zöld erdőt, jobban mint a sárga rigót, jobban mint a piros virágot. Jobban mint az apjokat-anyjokat, testvéröket, gyereköket, ipat-napat, ángyot-sógort, minden pereputtyokat.

Tündérek fejüket csóválják, nagyon csudálkoznak. Hallga. Hallga már. C, c, c. Hm, hm, hm.

Tündérek. Ne adjon. Nem kell. Csúnya pénz. Nem kell. Hátradugják a kezüket. -142-

Halál. Ejnye, ejnye vén szamár fejem. No majd ha megint eljövök, teszek a tarisznyámba vagy száz zsákkal.

Halál. Az ám, ni, várjatok csak! Kikotor a tarisznyából egy csomó karikagyűrűt. Ehen van ni.

Halál. Mert a halandóknak olyan hitvány szivök van, hogy avval csak egyet tudnak szeretni. Egy ember egy asszonyt. Ezt a karikagyűrűt osztán az ember ráhúzza az újjára annak a bizonyosnak, akit elszeret. Evvel bijjogozza meg, hogy hát ez az a bizonyos akit ő szeret. Különben elfelejtené.

Halál De ahogy a gyűrűt ráhúzta, attól fogva nem szereti azt a bizonyost. Olyan furcsa jószág ez a karikagyűrű.

Halál bólint. Ahol a keresztfák nőnek. No kinek kell ebből a szép karikagyűrűből? Nesztek, nesztek… Kinálja a két nyitott markában.

Tündérek. Bizony nem, bizony nem, bizony nem… Mind gyöngéden ölelkeznek.

Halál. Ó ti áldott szivű tündérek. Gyertek, hadd szeresselek meg. Néhány tündért magához ölel, cirógatja a képüket, simogatja a hajukat. Hát akkor visszavisszük az én földemre ezt a sok sárga karikát, jó? Megint szétosztogassuk a halandók közt, hadd örüljenek, nem igaz? De egyet itt tartok a tarisznyába, oszt aki rossz lesz, Fenyeget az ujjával. az ujjára húzzuk a csunya gyűrűt!

Halál a keze a tarisznyában. Hohohó, ezt meg majd itt felejtettem már a tarisznya fenekén! Itt van la! Egy királyi koronát húzott ki a tarisznyából.

Halál. Hány? Hát egygyel kevesebb. Mert egy király épen máma halt meg. Annak a fejébe volt ez a korona.

Halál. Meghiszem azt! A koronát egyik tündér kezébe adta, a korona kézről-kézre jár, nézegetik, emelgetik.

Halál. Bijon hogy parancsolok! Büszkén megsodorja a bajuszát. A király mikor Halál apót meglátja, leveszi a fejéről az arany koronát, olyan illedelmesen köszön Halál apónak. Pedig az én fejemben csak ez az ócska zsíros kalap van ni, akit most ezer esztendeje vettem debreczeni vásárkor. Mig ezeket mondja, a pipáját kiveri a tenyerébe és belenyomja a szájába a bagót.

Tündérek már gurigáznak a koronával, nagy félkörbe állanak, nevetve guritják egymás felé.

Halál. Az, lelkem, az a legjava a pipának. Sercent egyet, aztán átteszi a bagót a másik oldalra. Egy pofa bagónál nincs jobb a világon.

Halál. Pipás embernek esik az jól, te. Nem vagy te pipás ember, mert te tündér vagy.

Halál. Na, ne ríjjál már, inkább adok egy kicsit. Megállj no. Benyúl a szájába.

Tündérkirályné megjelenik a kapuban. Micsoda pityergést hallok az én portámon? Ki mer ríni szép Tündérországban?

Tündérkirályné. Adjon isten kelmednek is, kedves szomszéduram. Hát kelmed itt ül? Én meg nem is tudtam.

Tündérkirályné. Régen nem volt erre mifelénk, kedves szomszéd. Mér kerüli el a szegény tündérkirályné házatájékát?

Halál. Nem volt érkezésem mostanába, kedves szomszédasszonyom. Sok volt a dolgom.

Halál. Hát, kedves szomszédasszony, most volt a nagy aratás ideát az én földemen. Háború volt.

A tündérek közben már kigurították a koronát, utána szaladtak, a baloldali kulisszák közt játszadoznak, behallatszik a lármájuk.

Halál. Háború. Egyik nemzet neki a másik nemzetnek, ölték, gyilkolták egymást. Oszt ilyenkor terem a pestis, kolera, mindenféle nyavalya. Úgy hullottak a halandók, mint a kalász. Olyan termésem volt, alig győztem a takarást.

Tündérkirályné. Mindennap emlegették a kis tündérek Halál apót, hogy hol -149- marad mostanába? Nagyon megszerették kelmedet az én kis cselédeim.

Halál boldogan nevet, megsimogatja a mellette szepegő tündér fejét. Jól is esik a szeretet öreg szívemnek. Csak itt tanálok egy kis szeretetet… igaz a, el is felejtettem a bagót. Kell-i még a bagó?

Tündérkirályné. Ejnye liliomadta, rozmarinteremtette! Mi kell neked te, bagó?

Tündérkirályné. Nem ám, kedves szomszéd, hogy is gondolt olyat? Bagót adni a kis tündérnek! De még magára is haragszok érte, nagyon éreztem a minap a száján.

Halál. Már pedig nincs az a virág, akinek szebb szaga lenne. A kis tündérhez. No, ne pityeregj, gyere ide, hadd cirógatlak meg. Az ölébe vonja, cirógatja. Szereted-i az öreg Halál apót? -150-

Halál. Bizony, kedves szomszédasszony, nem vagyok nagy szeretetbe az emberek előtt. Félnek tőlem, ijesztgetik velem egymást, útálnak mint a bűnöket, gondolni se igen mernek rám. Simogatja a tündér fejét. Ide járok egy kis szeretetért, kell a belső részemnek a jó érzés.

Királyfi megjelenik a jobb sarokban. Leoldott kardjára támaszkodva jön lassan, rongyosan, hajdonfővel. Megáll, megtörüli a homlokát és kardjára támaszkodva hallgatja a Halált. Nem látják, hogy ott van.

Halál. Azt hiszik az emberek, kedves szomszédasszony, hogy hát én vagyok a legnagyobb ellenségök.

Halál. Hát pedig el nem hinnék, hogy igaz jóakarójok vagyok, jó szívvel vagyok hozzájok, csak jót teszek vélök. Féltik a nyakukat ettől az ócska szerszámtól felveszi a kaszát, megrázza, míg oda nem -151- suhintok. Mikor osztán lekaszáltam őket, egyszeribe megbékélnek az öreg Halállal, megcsendesednek, megboldogulnak. Látná csak, kedves szomszédasszony, hogy felderül a képök, mikor kiterítem őket. Behunyják a szemöket, oszt elkezdenek mosolyogni, osztán mosolyognak. Se haragszanak, se rínak, se káromkodnak, se irígykednek, se óhajtanak, se sohajtanak. Mosolyog az mind, mint a gyermek, mikor angyallal álmodik. Bécsi rongy, szappan, márciusi hó, rózsavíz, tudósasszony írja-zsírja meg nem tudta úgy szépíteni az orcájokat, ahogy a kegyetlen öreg Halál. A tündér simogatja a kasza nyelét. Mikor úgy végignéztem őket a terítőn, a lelkem is örűl, kedves szomszédasszony.

Halál. Áldott az. Áldott. Ezt hallgassa meg, szomszédasszony. Üldögélek a minap az árok partján, fenem a kaszámat, mert igen kicsorbult volt az éle most -152- aratáskor. Lenézek az árok fenekére, hát ott fekszik egy vén koldus csavargó. Szennyes-rongyos inge-gatyája, dülled kifelé a szeme az éhségtől, sáros a szakálla, sebes a lábai, ott hever maga mocskába, ellepte a testét a nyű.

Halál. Felkaptam éles kaszámat, egyet suhintok, elszólítottam az árnyékvilágból. Megmosták, tiszta gyolcsba takarták, meghúzták a harangot, zöld domb alá tették. Nevetgél. Mosolygott az öreg koldus, azt hitte ő volt a király.

Tündérkirályné a szeméhez emeli a kötényét. Ó de jó lelke is van magának, kedves szomszéd.

Halál. Csak az a kár, hogy kevesen tudják. Ni, szomszédasszony, igaz is. Hát a kis királyfi merre van? Nem láttam a tündérek közt máma. Tán a gyöngyvirág mezőbe hengergőzik odabenn?

Tündérkirályné. Jaj, kedves jó szomszéd, -153- hát nem hallotta? Elment a kis királyfi, egy esztendő egy nap előtt.

Tündérkirályné. El. Hazakéredzkedett, azt mondta, már ő csak látni szeretné apját-anyját, kis testvérit, hogy vannak, mit csinálnak.

Tündérkirályné. Nagy mehetnékje jött, nem birtam szándékáról leverni. Hát mondok: erigy fiacskám, csak igyekezz osztán vissza. Egy esztendeje, egy napja, azóta se láttuk. Úgy számítok, kedves szomszéd, hogy éppen máma kell a kis királyfinak megjönni.

Halál. Hejnye, hejnye. Hejnye. Nagyon csóválja a fejét. No de megyek is már dolgomra, eleget ültem, kedves szomszédasszony, Feláll.

Halál. Sietek, kedves szomszédasszony, mert mindjárt rám esteledik, estére meg vár a gazda. El kell számolni a nyájjal. -154- No minden jókat, jó egészséget kivánok. Indul.

Királyfi előtipeg a kardra támaszkodva. Halál… Várj Halál. Itt vagyok.

Tündérkirályné összecsapja a kezét. Királyfi! Nini, a királyfi! Hát itt vagy? Visszajöttél Tündérországba?

1. tündér. Királyfi! Szerbusz királyfi! A nyakába ugrik, aztán kifelé szalad Tündérek! Tündérek! Itt a királyfi!

Királyfi. Én visszajöttem, felséges királyné, de nem Tündérországba. Jöttem, jöttem, egész úton visszafelé a Halált kerestem, itt megtaláltam. A Halálhoz. Öreg Halál, itt vagyok, kezedbe adom életemet.

Halál. Micsinál? Énhozzám igyekeztél, kezembe adod életedet. Hallja-i ezt, kedves szomszédasszony? -155-

Királyfi. Ó el nem tudom én azt mondani, felséges Tündérkirályné. Visszamentem a világra, de meg nem találtam az én világomat.

Királyfi. Megleltem felséges uramatyám országát, de ott más népet találtam.

Királyfi. El nem hitte senki. Szavam is alig értették, beszédemet kinevették. -156-

Királyfi. Tündöklő palota állott a helyén, de más palota, nem akit én elhagytam.

Királyfi. Kérdeztem apámat, kérdeztem anyámat, kis hugomat. Senki semmit nem tudott felőlök. Csak a pap mondta meg egy ócska nagy kalendáriomból, hogy az én felséges atyám-királyom ezer esztendő előtt élt a földön.

Királyfi. Se híre, se hamva semminek. Hol van apám, édes anyám, kedves kis -157- testvérem? Mondd meg, Halál, hová tetted őket?

Tündérek víg zajjal szaladnak befelé, meglepetten állanak meg rögtön, látják, hogy rí a királyfi.

Királyfi leveszi a kezét a szeméről. Megköszönöm jóságodat, tündérek királynéja, de én Tündérországba vissza nem megyek. A Halálhoz fordul. Ó Halál, végy magadhoz, vigyél oda, ahol apám, anyám, kis testvérem. Tégy a föld alá engem is.

Halál. Micsoda? Hohó! Nem úgy verik a cigányt! Én egyszer eladtalak Tündérországnak, te most már oda tartozol. Csak sétálj be ízibe azon a kis kapun. Ide kivánkoztál, most már maradj is itt örökre.

Tündérek hozzászaladnak, körülveszik, -158- körülhizelgik. Szerbusz királyfi! Szerbusz királyfi! Gyere be, királyfi! Kedves királyfi! Ne menj el, királyfi! Maradj itt királyfi!

Királyfi szeliden rázza a fejét, simogatja, ölelgeti a Tündéreket, végre kiszabadítja magát közülük s kitárja a két karját a Halál felé. Ó Halál!

Királyfi. Ó Halál, bocsáss meg nékem, fogadj vissza a te nyájadba, akiből elszöktem.

Halál. Gyere közelebb no… A királyfi a Halálhoz megy, a Halál megsimogatja a fejét. Hát most az egyszer még megbocsátok. Kedves juhocskám. -159-

Halál. Hát kedves szomszédasszonyom, tündérek királynéja, most mit csináljunk? Nincs már maradása a királyfinak. Visszakivánkozik a juhocska az öreg számadóhoz.

Tündérkirályné. Kis királyfi, hát igazán nem akarnál többé-többet Tündérországban élni?

Tündérkirályné. Többé-többet le nem hevernél a gyöngyvirág mezőbe? Nem játszhatnál már az én kis cselédeimmel? Nem simogathatnád már a fejér selyem bárányokat? Nem köszönhetnél már jóreggelt az angyaloknak, mikor a a fellegre kijönnek? Nem hallgathatnád már a tündér cimbalom arany nótáját? Madarak zengenek, csengő szól, cimbalom zendül.

Tündérkirályné. Én hát tégedet visszaadlak a Halálnak, királyfi. Kedves szomszéd, igen nagyon sajnálom ezt a kis királyfit, mert hogy megszoktuk, jól el voltunk véle, jó cimborájok lett az én kis cselédeimnek, még az égi angyalok is megkedvelték. Ez az első bánat szép Tündérországban, hogy a kis királyfi örökre elmegyen.

Tündérek halk, édes sírással sereglenek a királyné köré, aki magához öleli őket.

Halál bólint a fejével. De már ennek így kellett lenni, higyje el, kedves szomszédasszony. Most pedig megkérném szomszédasszonyomat, küldje be a kapun a kis tündéreket, ne csalogassák tovább, ne ríjjanak a királyfin, osztán egy kis számadásom is volna véle. A királyfihoz. Erigy fiam, búcsúzz el a jó kis tündérektől.

Királyfi lassan a tündérekhez megy, a tündérek pityeregve veszik körül, kezét fogdossák, simogatják, ölelik-csókolják.

Tündérkirályné lehajlik hozzá, homlokon -161- csókolja. Menj utadra, kis királyfi. Félrefordúl a szemét törölni.

Királyfi lehajtott fejjel visszamegy a Halálhoz. Visszafordul. Tiszteltetem a szép angyalkákat.

Tündérkirályné. Tündérek, gyertek befelé, egy-kettő. Egymásután betereli a pityergő tündéreket a kinyitott kapun, mind utolsót intenek a királyfi felé. A kis bárány kiszalad, a királyfi meglátja, kinyújtja a karját, egy tündér hamar visszahajtja a bárányt. Mind bemennek, csak a királyné marad a kapuban.

Halál gyorsan ellegyezi a kezét a királyfi szeme előtt, a királyfi elkapja a fejét. Látod, látod, pislogtál. Egy kicsit félsz még, ne tagadd. Ládd gyermekem, pedig nincs éntőlem mit félni. Simogatja a királyfi fejét, a királyfi haja egy-egy simítás után fehér foltos lesz, végre tisztára megfehéredik.

Tündérkirályné. Nézze már szomszéd, tiszta fejér lett a királyfi fürtjei.

Halál. Megérett. Így szép az. Megint simogatja a királyfi fejét. Ilyen szép fejér lesz a hajatok, ha az öreg Halál megsimogatja. Ez az igazi. Akár a hó, akár a galamb. Ugye hogy szép kedves szomszédasszony?

A kis tündér visszahozza a kaszát, végigfonták virággal a nyelét. Letámasztja a fatörzshöz, lábujjhegyen visszamegy. A Halál egy kicsit még dünnyögi a kis nótát, aztán a kezét a királyfi vállára téve, csendesen beszél hozzá, egyre lovagoltatva a királyfit. Félsz lemenni a földbe, kedves kis cselédem? Ó te balga, nem látod, hogy lefelé kivánkozik minden a világon, az anyaföld felé? Nem látod a szomorúfűz ágát, hogy borúl lefelé, nem nézted meg a daru tollát, hogy lankad a földnek, a búza boldog kalásza hogy hajlik lejebb, lejebb, meg a szép őszi falevél milyen édesdeden száll, száll a fáról a földre. A friss égi harmat, a fehér hó is a földre jön az égből, a fényes esti csillag elúnja a magosságot, lefele szalad a föld felé, a dicső nap is lefele ballag alkonyattal, minden a földet keresi, minden a földbe -164- vágyakozik. Hát mi rossz is lenne az anyaföldben? Ládd a mezei egér a földbe megyen lakni, a bársony vakondok a föld alatt sétál, a sárga ürgére mennyi vizet kell hordani, míg kicsalogatják a csendes, nyúgodalmas földből. Ó be áldott is a lágy anyaföld, be drága, be ékes. be jóságos, be kivánatos, be gyönyörűséges. Abba terem meg a tiszta búza, abból hajt a zöld selyem fűszál, földből nő a piros pipacs, kék nefelejcs, fehér szegfű, a viola, bazsarózsa, minden szép virágszál. Ebbe az áldott földbe teszlek, kis bárányom, olyan puha sirba fektetlek, mint a most kisütött meleg kenyér, jó kis sirba, szép bölcsőbe Eltakarlak takaros domb alá, füvet plántálunk, virágot varrunk a tetejébe, köröskörül. Virágkoronád lesz szép kis királyfi. Úgy megnyugszol majd odalent, édesanyád kebelén se különben, mikor csecset kaptál. Nem ríssz, nem panaszkodol, soha semmid se fáj, se gondolatod, se gondod, csendesen -165- pihensz, tiszta álmodból soha fel nem serkensz.

Tündérek míg a Halál beszélt, csendesen sorba felkapaszkodtak a kerítésre, kidugták a fejüket, némán hallgatóztak.

Halál. Nyisd ki a szemed báránykám. A királyfi kinyitja a szemét, a Halál ellegyezi a kezét a szeme előtt. Látom, most már nem félsz fiam. Állj fel.

Halál meglátja a tündéreket, integet nekik, hogy menjenek be csendesen. Tündérek egymásután eltünnek.

Tündérkirályné. Nem hallgatsz el te, midjárt hátulkötöm a sarkadat! Mind a tündér eltünt, legutoljára a királyné vonúlt vissza, zene hallatszik.

Halál kinyujtja a karját Tündérország felé a kapu, kerítés lassan elhomályosodik, végre -166- az egész feketébe borúl. Most térgyepelj le fiam, tedd össze a kezed, oszt hajtsd le a fejedet.

Halál felveszi a kaszát, a földre állítja, előveszi a fenőkövet, lassan húzgálni kezdi a kaszapengén. A legcsendesebb, legmesszibb hangon megszólal a lélekharang és a függöny összemegy.

*** END OF THE PROJECT GUTENBERG EBOOK AZ EGYSZERI KIRÁLYFI ***

Updated editions will replace the previous one—the old editions will be renamed.

Creating the works from print editions not protected by U.S. copyright law means that no one owns a United States copyright in these works, so the Foundation (and you!) can copy and distribute it in the United States without permission and without paying copyright royalties. Special rules, set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to copying and distributing Project Gutenberg™ electronic works to protect the PROJECT GUTENBERG™ concept and trademark. Project Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you charge for an eBook, except by following the terms of the trademark license, including paying royalties for use of the Project Gutenberg trademark. If you do not charge anything for copies of this eBook, complying with the trademark license is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose such as creation of derivative works, reports, performances and research. Project Gutenberg eBooks may be modified and printed and given away—you may do practically ANYTHING in the United States with eBooks not protected by U.S. copyright law. Redistribution is subject to the trademark license, especially commercial redistribution.

START: FULL LICENSE

PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg™ mission of promoting the free distribution of electronic works, by using or distributing this work (or any other work associated in any way with the phrase “Project Gutenberg”), you agree to comply with all the terms of the Full Project Gutenberg™ License available with this file or online at www.gutenberg.org/license.

Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg™ electronic works

1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg™ electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to and accept all the terms of this license and intellectual property (trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy all copies of Project Gutenberg™ electronic works in your possession. If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project Gutenberg™ electronic work and you do not agree to be bound by the terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B. “Project Gutenberg” is a registered trademark. It may only be used on or associated in any way with an electronic work by people who agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few things that you can do with most Project Gutenberg™ electronic works even without complying with the full terms of this agreement. See paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project Gutenberg™ electronic works if you follow the terms of this agreement and help preserve free future access to Project Gutenberg™ electronic works. See paragraph 1.E below.

1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation (“the Foundation” or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project Gutenberg™ electronic works. Nearly all the individual works in the collection are in the public domain in the United States. If an individual work is unprotected by copyright law in the United States and you are located in the United States, we do not claim a right to prevent you from copying, distributing, performing, displaying or creating derivative works based on the work as long as all references to Project Gutenberg are removed. Of course, we hope that you will support the Project Gutenberg™ mission of promoting free access to electronic works by freely sharing Project Gutenberg™ works in compliance with the terms of this agreement for keeping the Project Gutenberg™ name associated with the work. You can easily comply with the terms of this agreement by keeping this work in the same format with its attached full Project Gutenberg™ License when you share it without charge with others.

1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in a constant state of change. If you are outside the United States, check the laws of your country in addition to the terms of this agreement before downloading, copying, displaying, performing, distributing or creating derivative works based on this work or any other Project Gutenberg™ work. The Foundation makes no representations concerning the copyright status of any work in any country other than the United States.

1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate access to, the full Project Gutenberg™ License must appear prominently whenever any copy of a Project Gutenberg™ work (any work on which the phrase “Project Gutenberg” appears, or with which the phrase “Project Gutenberg” is associated) is accessed, displayed, performed, viewed, copied or distributed:

This eBook is for the use of anyone anywhere in the United States and most other parts of the world at no cost and with almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included with this eBook or online at www.gutenberg.org. If you are not located in the United States, you will have to check the laws of the country where you are located before using this eBook.

1.E.2. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is derived from texts not protected by U.S. copyright law (does not contain a notice indicating that it is posted with permission of the copyright holder), the work can be copied and distributed to anyone in the United States without paying any fees or charges. If you are redistributing or providing access to a work with the phrase “Project Gutenberg” associated with or appearing on the work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the Project Gutenberg™ trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.3. If an individual Project Gutenberg™ electronic work is posted with the permission of the copyright holder, your use and distribution must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked to the Project Gutenberg™ License for all works posted with the permission of the copyright holder found at the beginning of this work.

1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg™ License terms from this work, or any files containing a part of this work or any other work associated with Project Gutenberg™.

1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this electronic work, or any part of this electronic work, without prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with active links or immediate access to the full terms of the Project Gutenberg™ License.

1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary, compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any word processing or hypertext form. However, if you provide access to or distribute copies of a Project Gutenberg™ work in a format other than “Plain Vanilla ASCII” or other format used in the official version posted on the official Project Gutenberg™ website (www.gutenberg.org), you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon request, of the work in its original “Plain Vanilla ASCII” or other form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg™ License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying, performing, copying or distributing any Project Gutenberg™ works unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing access to or distributing Project Gutenberg™ electronic works provided that:

• You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from the use of Project Gutenberg™ works calculated using the method you already use to calculate your applicable taxes. The fee is owed to the owner of the Project Gutenberg™ trademark, but he has agreed to donate royalties under this paragraph to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments must be paid within 60 days following each date on which you prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax returns. Royalty payments should be clearly marked as such and sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the address specified in Section 4, “Information about donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation.”
• You provide a full refund of any money paid by a user who notifies you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he does not agree to the terms of the full Project Gutenberg™ License. You must require such a user to return or destroy all copies of the works possessed in a physical medium and discontinue all use of and all access to other copies of Project Gutenberg™ works.
• You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the electronic work is discovered and reported to you within 90 days of receipt of the work.
• You comply with all other terms of this agreement for free distribution of Project Gutenberg™ works.

1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg™ electronic work or group of works on different terms than are set forth in this agreement, you must obtain permission in writing from the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the manager of the Project Gutenberg™ trademark. Contact the Foundation as set forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread works not protected by U.S. copyright law in creating the Project Gutenberg™ collection. Despite these efforts, Project Gutenberg™ electronic works, and the medium on which they may be stored, may contain “Defects,” such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by your equipment.

1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the “Right of Replacement or Refund” described in paragraph 1.F.3, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project Gutenberg™ trademark, and any other party distributing a Project Gutenberg™ electronic work under this agreement, disclaim all liability to you for damages, costs and expenses, including legal fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH DAMAGE.

1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a written explanation to the person you received the work from. If you received the work on a physical medium, you must return the medium with your written explanation. The person or entity that provided you with the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a refund. If you received the work electronically, the person or entity providing it to you may choose to give you a second opportunity to receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy is also defective, you may demand a refund in writing without further opportunities to fix the problem.

1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth in paragraph 1.F.3, this work is provided to you ‘AS-IS’, WITH NO OTHER WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO WARRANTIES OF MERCHANTABILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages. If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any provision of this agreement shall not void the remaining provisions.

1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone providing copies of Project Gutenberg™ electronic works in accordance with this agreement, and any volunteers associated with the production, promotion and distribution of Project Gutenberg™ electronic works, harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees, that arise directly or indirectly from any of the following which you do or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg™ work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any Project Gutenberg™ work, and (c) any Defect you cause.

Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg™

Project Gutenberg™ is synonymous with the free distribution of electronic works in formats readable by the widest variety of computers including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg™’s goals and ensuring that the Project Gutenberg™ collection will remain freely available for generations to come. In 2001, the Project Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure and permanent future for Project Gutenberg™ and future generations. To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4 and the Foundation information page at www.gutenberg.org.

Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non-profit 501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal Revenue Service. The Foundation’s EIN or federal tax identification number is 64-6221541. Contributions to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent permitted by U.S. federal laws and your state’s laws.

The Foundation’s business office is located at 809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887. Email contact links and up to date contact information can be found at the Foundation’s website and official page at www.gutenberg.org/contact

Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation

Project Gutenberg™ depends upon and cannot survive without widespread public support and donations to carry out its mission of increasing the number of public domain and licensed works that can be freely distributed in machine-readable form accessible by the widest array of equipment including outdated equipment. Many small donations ($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating charities and charitable donations in all 50 states of the United States. Compliance requirements are not uniform and it takes a considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up with these requirements. We do not solicit donations in locations where we have not received written confirmation of compliance. To SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any particular state visit www.gutenberg.org/donate.

While we cannot and do not solicit contributions from states where we have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition against accepting unsolicited donations from donors in such states who approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make any statements concerning tax treatment of donations received from outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg web pages for current donation methods and addresses. Donations are accepted in a number of other ways including checks, online payments and credit card donations. To donate, please visit: www.gutenberg.org/donate.

Section 5. General Information About Project Gutenberg™ electronic works

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg™ concept of a library of electronic works that could be freely shared with anyone. For forty years, he produced and distributed Project Gutenberg™ eBooks with only a loose network of volunteer support.

Project Gutenberg™ eBooks are often created from several printed editions, all of which are confirmed as not protected by copyright in the U.S. unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily keep eBooks in compliance with any particular paper edition.

Most people start at our website which has the main PG search facility: www.gutenberg.org.

This website includes information about Project Gutenberg™, including how to make donations to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.

1-ső	⎫		Rózsahegyi K.
2-ik	⎬	pásztorfiú	Mikovényi A.
3-ik	⎭		Oláh Z.
Öreg juhász			Pethes I.
A király			Gyenes L.
A királyné			Rákosi Szidi
A királyfi			Mészáros A.
A királyleány			Lánczy Margit
1-ső	⎫		Barcsai S.
2-ik	⎪		Német I.
3-ik	⎬	kis fiú	Kalina M.
4-ik	⎪		Lányi S.
5-ik	⎭		Kovács J.
1-ső	⎫		Csepke Erzsi
2-ik	⎪		Börzsey Margit
3-ik	⎬	kis leány	Füstös Annus
4-ik	⎪		Abday Etus
5-ik	⎭		Harang Mariska
A halál			Pethes I.
Az ezüst királyleány			Mátray Erzsi
1-ső	⎫		Földényi L.
2-ik	⎪		Ditrói J.
3-ik	⎪		Mészáros S.
4-ik	⎪		Hajdutska L.
5-ik	⎬	legény	Lubinszky T.
6-ik	⎪		Koltai L.
7-ik	⎪		Oláh Z.
8-ik	⎪		Szőke S.
9-ik	⎭		Ónody A.
Cigányfiú			Radics J.
1-ső	⎫		Bayer Giza
2-ik	⎭	szolgáló leány	Bánki Judit
Juhász bojtár			Rózsahegyi K.
Betyár			Bakó L.
Öreg ember			Bartos Gy.
1-ső	⎫		Izsó Kálmánné
2-ik	⎭	sántikáló asszony	Iványi Irén
Drótostót			Szőke L.
1-ső	⎫		Fehér L.
2-ik	⎭	vándorlegény	Petrán Gy.
Paprika Jancsi			Rajnai G.
Gyűrűs zsidó			Radnai J.
Csikós			Lugosi B.
Cigányember			Barna J.
Dudás			Gábányi L.
Cigányasszony			K. Demjén Mari
Kocsmárosné			Veszpréminé
Vak koldus			Gabányi L.
Lerongyolt, cifra nőszemély			Sz. Rosos Gizella
1-ső	⎫		Börzsey Terus
2-ik	⎬	árva	Balogh Kató
3-ik	⎭		Balogh Etus
Anya hangja			Kálmán Mária
Száz éves ember			Kürti J.
Öreg anyó			Jászai Mari
Garabonciás diák			Lubinszky T.
Pillangók fejedelme			Bánki Judit
Tündérkirályné			D. Ligeti Juliska
1-ső	⎫		Kiss Anna
2-ik	⎪		Aghy Böske
3-ik	⎬	tündér	Izsáky Margit
4-ik	⎪		Bartkó Elza
5-ik	⎭		Biró Irén
Pici tündér			Szakváry Vilma

The Project Gutenberg eBook of Az egyszeri királyfi

AZ EGYSZERI KIRÁLYFI

SZEMÉLYEK:

ELSŐ KÉP.

MÁSODIK KÉP.

HARMADIK KÉP.

NEGYEDIK KÉP.

ÖTÖDIK KÉP.

HATODIK KÉP.

HETEDIK KÉP.

NYOLCADIK KÉP.

KILENCEDIK KÉP.

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE