The Project Gutenberg EBook of A menekülo Élet, by Endre Ady

This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
with this eBook or online at www.gutenberg.org


Title: A menekülo Élet

Author: Endre Ady

Release Date: January 3, 2012 [EBook #38476]

Language: Hungarian

Character set encoding: UTF-8

*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A MENEKÜLO ÉLET ***




Produced by Albert László (This file was produced from
images generously made available by The Internet
Archive/Canadian Libraries)

A NYUGAT NYOMDÁJA BUDAPEST.

ADY ENDRE

A MENEKÜLŐ ÉLET

 

NYUGAT

IRODALMI ÉS NYOMDAI RÉSZVÉNYTÁRSASÁG

1912

-5-

A SZŰZ PILÁTUS

-6-
-7-

KÖSZÖNET AZ ÉLETÉRT

Van-e szebb élet, mint a másik,
 S nem mindegy-e akárhogyan
 Verjük magunk az elmulásig?
Úgy siratom azt, amit sírtam,
 Olyan nagy vétek a sirás:
 Esti vezeklés hajnal-pirban.
Aki él, az mind, mind örüljön,
 Mert az élet mindenkinek
 Kivételes szent örömül jön.
Én vétkeztem, százszor vétkeztem,
 De már jön a megjobbulás,
 Már az örömet látni kezdem.
Már megragyog fénnyel az élet,
 Mindennemü és mindenkié:
 Milyen nagy, áldott fényességek.
Akárki helyén éltem volna,
 Életem éltem egyaránt,
 Ujjongva avagy panaszolva.
És akármi is fog már jönni,
 Mielőtt végleg elmegyek,
 Meg fogom ezt szépen köszönni.
 -8-

DALOK A LABDATÉRRŐL

I.

Valamikor labdatéren
 Hét fiuk ha összekaptunk sorshuzáson,
 Ki az az egy nem osztozó
 Labdaverő boldogságon,
 Ki az az egy, ki ne játsszon,
 Engem dobott ki a sors,
 Mindig engem, mindig engem.
Kövér könnyel, sovár vággyal
 Víg hat körűl leskelődtem, ténferegtem.
 Most is, most is víg hat körül,
 Kik nem hatan: százan, ezren
 Lapdát vernek víg-feledten
 Csak ugy kussoltat a sors
 Mindig engem, mindig engem.

II.

Ni, most a labdatéren
 Milyen gyorsak a fiuk
 És még szebben kacagnak,
 Miként a régi hatok.
 Milyen, milyen szent volna
 Utódomat meglelni,
 A kitudott, kis senkit,
 Fölösleges nem-játszót
 -9-
 És szólni hozzá vigan:
 „Fiacskám, meglátod majd,
 Lessz egy nagy labdajáték
 S ott te leszel a vezér,
 Repülsz, miként a labda
 S rikoltsz, mint egy víg rigó,
 S ha majd nagyon elfáradsz,
 Keresed a hatokat,
 Keresed s nem találod;
 Igy van ez jól, fiacskám.
 Régi hét fiuk közűl
 Ime, engem tartott meg
 A fő-fő Labdaverő
 S a többit szépen, ifjan
 Kiverte a játékból.“
 Igy szólnék utódomhoz.
 De bár bejártam százszor
 A régi labdateret,
 Nem lelem, nem találom.
 Talán más most a világ,
 Nincs játékból kitudott
 Csenevész, sárga fiu.
 Pedig, nagy Labdaverő,
 Én titkos, nagy Jehovám,
 Úgy szeretném az ilyet
 Mindet összegyüjteni
 S egy vígságos játékban
 Egy utolsót játszani.
 -10-

FELELET AZ ÉLETNEK

Már új utálatok se jönnek,
 Nagy csapások meg nem csufolnak,
 Kopott, silány, hivatlan vendég
 Penészes portámon: a Holnap
 S roskadott vállamon: az Élet.
 Csodálkozom, mikor beszélek,
 Vagy mást merek unt szóra hozni
 És hogy még tudok csodálkozni.
 Néha, ütötten, mintha várnék
 S táncol előttem halvány-halkan
 Futós időkből néhány táncos,
 Zárt szemű és hűlt lábu árnyék,
 Ezekkel is már leszámoltam,
 Csak voltak ők és én is voltam
 Táncok korában, hős időben.
 Csak olykor-olykor ébredeznek
 Egy-egy versfaló messzi nőben,
 Kiktől bókokat hoz a posta,
 Kik unalomból kalandozva
 Verik meg a vén kapus várat.
 Egy szemrehányás, késett zokszó,
 Elhalt hangu baráti kérdés
 Jön-jön még s több váltó-lejárat.
 És siratás, keserü száj-íz,
 És a „mi lessz?“-re vállat vonva
 És nézvén látni nem akarni,
 Kergűlt a szív és az agy lomha.
 -11-
 Böngészem a hirlapok sorját,
 Semmit se bánok, őrzök, értek.
 Ürülnek a boros edények
 Íz, szomjuság és mámor nélkül,
 Se nem dühödik, se nem békül
 Közömbös, borult, szegény lelkem.
 Küldött az Élet: megfogadtam,
 Parancsokat rótt: teljesítvék,
 Kérdezett és ime: feleltem.
 -12-

A SZŰZ PILÁTUS

Jaj, felejtek és görbe szájjal
 Fanyargok én, aki a szitkot
 Fohásszá avattam s a titkok
 Bősz száju harsonája valék.
Leveleimet elégettem,
 Multamat a Multba kavartam,
 Akaratom mind elakartam
 S unom a rest, döcögő Jövőt.
Unom már az emlékezést is
 S a bánást bűneim fölötte,
 Sok fogadkozásom: „örökre“,
 Sok, pazarolt, régi csókomat.
Kit látok, másnak-váltnak látok
 S énemben bámulom a régit,
 Mint egy öreg mesét: „beszélik“:
 Óperencián is túl talán.
Minden úgy csittul, mulik, szürkül,
 Mint amit rőt mező védelmez:
 Ma már a Halál sem félelmes
 S szégyenlem, ha föl-fölijjedek.
 -13-
Tán-holnapi végem mosolygom
 S én, a szegény, megcsalt borissza,
 Mint egy Isten úgy nézek vissza,
 Által, eldobott életemen.
Ami mámor volt, nem sajnálom,
 Ami józanság, az se késett,
 Se barátot, se feleséget
 Utamra nem ráncigáltam én.
Mosom kezeim, szűz Pilátus,
 Felejtek, jaj és megbocsátok,
 Csók, pénz, hit, bűn, nem várok rátok,
 De nem várok már magamra sem.
 -14-

A MEGABRONCSOZOTT LÉLEK

Bizony, ha élek,
 Talán én is lantot cserélek,
 Hiszen még máma
 Abroncsozza lelkem a fáma.
És hogyha holnap tetszenék,
 Jönnének más húrú zenék,
 Új hírek és új aggodalmak.
 De befűtött az Úr a dalnak,
 Ha ilyen könnyen lebben el
 A hit, a máj és a tüdő
 S mint költők hívják: a kebel.
Bizony, ha élnék,
 Életemet halálnak vélnék,
 Mert élnék ócskán
 Túl minden ringy-rongy földi jócskán.
És hogyha holnap tetszenék,
 Van élet és halál elég.
 Van összvére e szép kettőnek
 Szülő-ágynak és temetőnek.
 A bölcs ember sírva mulat,
 De végül minden egyszerü:
 Egy úri, hősi mozdulat.
Bizony, ha holnap
 Hír-abroncsaim szétbomolnak,
 Szabad-szebben
 Lélek nem hullt szét lelkesebben.
 -15-

A VÁR-ÚR SZEMÉREMÖVE

Fájdalmas betegség,
 Örökös, barna cikkázása
 A Halál-villámoknak,
 Ki szereted a jaj-muzsikát,
 Az átkozódó Jóbokat,
 A sebes Lázárokat,
 Fájdalmas, hosszú betegség,
 Te vagy az Élet,
 Mert te vagy az Élet
 Hű várnagya, ki jól vigyáz
 A portyázó vár-úr
 Kikapós, léha asszonyára.
 Hajh, fájás nélkül
 Az volna az Élet,
 Ami a fáradt kurtizánnak
 A legszebb ifjú
 Szerelmi, szent dühe:
 Semmi.
 És én jajgatva is,
 Egeket káromolva néha,
 Mardosva, tépve,
 Sujtva a Halál-villámoktól,
 Érzem benned az Életet,
 Érzem, hogy te vagy az Érzés,
 Akit azért kaptam,
 Hogy az Életet soha-soha
 Érezni el ne üttessem,
 -16-
 Míg élek.
 Óh Élet hű várnagya,
 Fájdalmas betegség,
 Köszönöm, hogy rámlakatoltad
 Élet-uramnak
 Szemérem-övét.
 -17-

A MEGŐSZÜLT TENGER

(„Fölforralja a mély vizet, mint a fazekat és a tengert olyanná teszi, mint a képírók mocsára. Maga után hágy világos ösvényt úgyannyira, hogy aki látná, azt vélné, hogy a tenger megőszült.“ Jób könyve 41.)

Megőszült tenger, ez volt a vak remény:
 Úgy hagyni vénen a tengert,
 Hogy jajgasson,
 Hol erős karral habjába csaptam én.
Hogy megőszülten tépje ezüst haját,
 Hogy szánják a megőszült tengert,
 E megőszült,
 Halálraijjedt, óriás banyát.
S ha jön elétek az aggok serege
 S kérdi, mi lelte a tengert:
 Mondjátok meg,
 Hogy itt úszott az Isten szörnyetege.
S mégis képírók képén mocsár, romok
 S mégis nézzétek a tengert:
 Kissé ősz lett,
 De, hajh, semmi, de semmi sem változott.
Úgy csapott belé, mint az Isten nyila
 Valaki s nézzétek a tengert:
 Képíró-mű
 S rajta néhány úri hal-familia.
 -18-
Óh, én bibliám, mégis maradj titok
 S ha nézik a megőszült tengert,
 Mondd, hogy egyszer,
 Egyszer tán mégis valami jönni fog.
Egyszer talán majd nyilik az Úr ege,
 Egyszer tán átszeli a tengert
 Villám-csíkban
 Az Isten sujtott s kedvelt szörnyetege.
 -19-

TÉLBE-HULLÓ EMBER VÁGYA

Napjaim: koldus, Télbe-hulló,
 Csöndes, elszánt betegek,
 De vidáman zúgnak körültök
 Tavaszi csergetegek
 S futó hó alól zöld kacsint.
Meggondolom, hiszen a láz: láz
 S én mégis csak roncs vagyok
 S kezdődő Télben várt Tavasszal
 Mindhiában baktatok
 S aligha érek már Tavaszt.
De csergő, friss álmaim vannak
 S tépik Tél-est biborát
 S rohannak utánam kölykökként
 A nyilandó ibolyák:
 Hát hogyha együtt érkezünk?
 -20-

A TÁVOLI SZEKEREK

A Hold egy óra mulva jön föl
 S a nagy országút verett,
 Városba vivő, köves útján
 Jönnek
 A távoli szekerek.
Följött a Hold, muzsikák szólnak
 És őszi harmat pereg
 S nyikorogva, fehér Hold-fényben
 Jönnek
 A távoli szekerek.
Ki álmában a Holdnak fordul,
 Nyugtalanul szendereg,
 Mikor távolról iparkodva
 Jönnek
 A távoli szekerek.
Városba tartnak adni, venni,
 Rossz kerekük nyekereg,
 Nyikorogva és nyekeregve
 Jönnek
 A távoli szekerek.
A Hold elfordul, hajnal lessz már
 S a hajnalban egy sereg
 -21-
 Villamos lámpa alszik el, ha
 Jönnek
 A távoli szekerek.
A városban ébrednek kinnal
 Szegény, törött emberek
 S várják azokat, akik jönnek
 Jönnek
 A távoli szekerek.
Leesik a Hold elfáradva
 S a Nap, mint bibor, kerek,
 Kacagó csoda hág az égre:
 Jönnek
 A távoli szekerek.
 -22-

NYÁRDÉLUTÁNI HOLD RÓMÁBAN

Sandítva száll Rómára
 Fecske-raj-követséggel,
 Vigyorog vígan széjjel
 Nyárdélutáni Hold.
 Nagy kékség és pirosság
 Most újból-újból hozzák
 Régből azt, ami volt.
 Szent mezők pára-fátylat,
 Hegyek álom-szint váltnak,
 Diadalok s romok,
 Nap s Hold közé beszőve,
 Hanyattan az Időbe
 Róma sürög-forog.
 Óh, gyönyörű örökség,
 Változó, ős, szent község,
 Urbs, te feledtető,
 Az én-élet poklából
 Lelkem-testem kilábol,
 Te, szent védő tető.
Im, magam idehoztam,
 Védj és borits be mostan,
 Te szép, te bölcs, örök.
 Örökkön éltem, élek,
 Csupán hüvelyt cserélek,
 Mint Ulisszes-görög.
 -23-
 Áldom a nyüzsgő Rómát,
 Mindennek átfogóját,
 Pulyásan is nagyot.
 Ma, hogyha úgy akarnám,
 Alkonyi álom karján
 Akár Remus vagyok.
 Nézem a mai nőket,
 A volt és lesz időket:
 Be régen élek itt,
 S be minden élet mindegy
 S a Hold már ismer minket,
 Vigyorog s nem hevít:
 Sandítva száll Rómára.
 -24-

A SÁTÁN KEVÉLYE

Életét végig gőgben élje
 A Sátánnak fölkent kevélye.
Fakóan szirma ne omoljon:
 Piros virág volt: pirosoljon.
Panaszra is görbülhet szája,
 De rugja meg azt, aki szánja.
Komédiázzék, hogy ő elvet
 Egy-egy megtagadott szerelmet.
S ha térdelve mondja imáját,
 Pattanjon föl, mások ha látják.
Ha hisz és vár, remél és retten,
 Kiáltsa azt, hogy ő hitetlen.
Ha szivébe kétségek szúrnak,
 Zengedezzen hitet az Úrnak.
Sohse legyen asszony bolondja
 S ha él-hal érte, meg ne mondja.
Ha futó csókra űzi ösztön,
 Százszor ájuljon, esküdözzön.
 -25-
Inség, betegség hogyha dúlna,
 Járjon-keljen, mintha vidulna.
S Halál ha cirógatja csontját,
 Farsangolón járja bolondját.
Ellenségeit udvarolja,
 Mintha aggodalma se volna.
Krisztus tréfából se vezesse,
 Akik szeretik, ne szeresse.
S ha az Élet már összemarta:
 Jött a Halál, mert ő akarta.
(Sátán kevélye, szerencsétlen,
 Jaj, nem így éltem, nem így éltem.)
 -26-

AZ ELZÁRT KIRÁLY-LYÁNY

Mosolyom, e pajzán király-lyányt,
 Vén, bús kapukkal ime elcsukom,
 Arany-haját, nagy gyermek-szemét
 Utálom, irigylem és unom.
Haját tépje, szemét kisírja,
 Hadd öregedjék együtt meg velem,
 Szokjék sötéthöz s maradjon el
 Tőle is a kandi szerelem.
Emlékezzék, mikor csókoknak
 Volt balzsamos, ezer, napos napuk
 S csók-csengőre nyiltak szívesen
 S ifjasan a zárt tömlöc-kapuk.
Fonnyadjon el gőgös pártája,
 Mely a csók-díj selyménél szennyesebb,
 S gyógyítsa meg vágyát az Idő,
 E bizsergő, enyhe, drága seb.
S majd hogyha a kapuk kinyilnak,
 Felejtette légyen azt, ami volt:
 Megölelem a fonnyadt, ősz lyányt,
 Az aggszüzült, tört halál-sikolyt.
 -27-

A BÉKÉS ELTÁVOZÁS

Száritson ki szemükből a Nap,
 Kik egyszer is megnéztek.
 Ne hagyjon az én suta arcom
 Senkinek se szánó emléket.
Sors-intézőm a Semmi legyen,
 Szem és fültömő Semmi,
 Adassék meg nekem vád nélkül
 S észrevevő vágy nélkül menni.
Hangomat a Semmi igya föl,
 Mint az álmokat issza
 S az én gyönge, panaszos hangom
 Ne jajgasson senkinek vissza.
Távozzak el én mindenkitől
 Megsemmisülve, szökve,
 Szemekből, fülekből távozzak
 Emlékek nélkül és örökre.
Egy suhanás se árulja el,
 Mit lelkem úgyis titkolt:
 Valaki elment élet nélkül,
 Valaki elment, aki itt volt.
Felejtsem el én is magamat,
 Nagyboldogan felejtsem,
 -28-
 Önmagamból és a világból
 Szédülve, zuhantva leejtsem.
Akkor se legyek majd senkié,
 De ne is legyek árva,
 Nézzek szép, hideg mosolygással
 Az én hívó, örök arámra.
Nem voltam másé, se magamé,
 Arám: a hideg Semmi,
 Nincs jogom, hogy emléket hagyjak
 És, jaj, nincs jogom emlékezni.
Feledt kérdésként, választalan
 Bukjam csöndbe omoltan:
 Ha nem voltam, ne vágyjak lenni
 S maradjak titok, hogyha voltam.
 -29-

AZ ÓPERENCIÁS TENGEREN

Pucér mellemet vágyom betakarni
 Felhőkkel mint az őszi, csöndes Ég,
 Ne táncoljon tovább az Élet rajta:
 Most már hadd jöjjenek a mesék.
Száz méter lenne borotvált szakálam,
 Öreg az ajkam, fogam is hibás:
 Olyan kicsi tenger lett a szivemből
 S olyan nagy az Óperenciás.
Hát megpróbálom magam befelhőzni,
 Szólni magamról unott a dolog,
 Gyűl és dohog őszi mese és felhő,
 Burkolt mellemre rágomolyog.
Volt egyszer, sokszor, volt talán ezerszer,
 Hét mértföldes csizmáju hős, derék
 Királyfi, ki szabad mellel elindult
 És, himm-hámm, elnyelték a mesék.
 -30-

-31-

ASSZONY ÉS TEMETŐ

-32-
-33-

SZIVEDET ISTEN SEGITSE

Szivedet Isten belátáshoz
 Százszor segítse:
 Egy kurta évig élek tán még,
 Tán még eddig se.
Mit kezdenék sok-sok más nővel?
 Hajrázva, újra
 Csinálnám a régi játékot
 Vágyva, borulva.
De ha szám-íze régi volna
 S egy alkonyatkor
 Érezném ízét a te szádnak,
 Mi lenne akkor?
Jaj, hogyha téged más pótolna
 Egyetlen egyszer,
 Te, de meg én is, be megjárnók
 Ily szerelemmel,
Nekem, tudom, bármely nagy csók is
 Semmit se adna.
 De neked, szegény, szegény asszony,
 Jaj, mi maradna?
 -34-

A FIAM BÖLCSŐJÉNÉL

Hüs lugasban vén, nyári napon,
 Aludj, mikor az apád altat,
 Kicsi fiam:
 Felleg-bölcsőd sírva ringatom.
Álom-testecskédet legyezem,
 Csókokra emlékszem, melyekből,
 Kicsi fiam,
 Nem hívott elő a szerelem.
Hogy ködből vagy és sohse valál,
 Sohse fájt így szegény apádnak,
 Kicsi fiam,
 Közel lehet hozzá a Halál.
Édes magzat-vágyak teltenek,
 Csak téged kiván már a csókom,
 Kicsi fiam,
 Aludj, aludj, vén apád beteg.
Vén nyár, vén sors, magtalan apa:
 Akartad-e valaha látni,
 Kicsi fiam,
 Kóbor, bús apádat valaha?
Halál leseng e nyári napon,
 Mintha én feküdnék bölcsődben,
 Kicsi fiam,
 S álom-arcocskád cirógatom.
 -35-

AZ ŐSZ SZERELMEI

AZ ŐSZ PRÉDIKÁTORA:

Nincs szebb az Ősz kiszimatánál,
 Őszi éneknél nincs szebb ének,
 Altató nótája a vérnek,
 S az Istennek nincs jobb dalosa,
 Mint az ifju és őszi féreg,
 Mely szól: „hihu, megyünk, megyünk.“
 Már öltözik valahol a tél
 S fagyos, roppant lábával topog,
 Még Ősz sincs s az ifju dalnokok,
 Estenden ha mélázik a szél,
 Zengik az Ősz szent, nagy himnuszát.

ŐSZI FÉRGEK KARA:

Hihu, hihu, jaj már a Nyárnak,
 Hihu, megyünk, megyünk,
 Ezer ásók sirokat ásnak,
 De víg az énekünk.
 Hihu, hihu,
 Az Élet oly hiú
 S oly szép, mint őszi alkony
 S oly szép, hogy elmegyünk
 S oly szép az Élet-balkon
 Virágos párkányán át
 Bizton bukni a mélybe.
 Hihu, hihu, megyünk
 -36-
 Danolva és nem félve,
 A mi szent muzsikánkra
 Ép lábu lessz a sánta,
 Nyár-életű az Ősz,
 Jámbor a nyári bősz,
 Minden kitárt, higgadt lessz
 És minden rendszeres
 Oltsd el a nagy lángokat:
 Szeress, szeress, szeress,
 Utólszor és kitártan,
 Nagy, ölelő könny-árban,
 Hihu, megyünk, megyünk.

AZ ŐSZ CSÓKJA:

Jöjjetek, kik a karolásnak
 Fáradtjai vagytok, ám váltig
 Csókolni tudnátok a halálig,
 Kiknek a fogaik elvástak
 S ajkakat marni szeretnétek,
 Jöjjön minden szerelmi inség,
 Csalódás, bánat, éhség, vétek,
 Aki csak vágyakban maradt
 S én csókotokba csókolom majd,
 Az őszi Napot, magamat.
 S csodálatos, nagy csókolódzás
 Lessz az édes, őszi estéken,
 Mely nem fáraszt úgy, mint a nyári
 De telt lessz, mint tavaszkor, régen
 S fiatal csókok tébolyával
 Lép majd szívetekre a Tél,
 Miként a Tavasz ibolyával:
 Még csókol ajkatok s nem él.
 -37-

ŐSZI FÉRGEK KARA:

Hihu, hihu, jaj már a Nyárnak,
 Hihu, megyünk, megyünk,
 Oltsátok el a nagy lángokat,
 Szeressetek még egy utolsót,
 Még szól a mi víg énekünk:
 Hihu, hihu,
 Az Élet oly hiu,
 Megyünk, megyünk, megyünk.
 -38-

ELDÖNTI A SORS

Rossz vagy, vagy jó vagy?
 Nem születtem én kitalálónak
 S nem is születtem rossznak vagy jónak,
 De kedves, gyűlölt
 Hiábavalónak.
Akarsz maradni?
 Én, jaj-jaj, hisz alig tudok adni,
 Igérni tudok és megfogadni,
 De beváltani?
 Inkább elszaladni.
Téged szeretlek,
 Hogy Te szeretsz, nem is olyan fontos:
 Két ember s mind a kettő bolondos.
 Mi lessz velünk, majd eldönti talán
 A Sors, e bölcs, gondos.
 -39-

ASSZONY ÉS TEMETŐ

Valamit szeretnék:
 Dalolni víg dalát a nőnek
 És víg dalát a temetőnek
 Eldalolni.
Magam akarnám
 Jó útravalókkal ellátni
 S az életbe belekiáltni
 A vígságot.
A temetőnek
 Tán jussa lessz mihamar hozzám
 S a nőről vígan gondolkozván:
 Olyan mindegy.
Édes anyámnak
 Azt üzenem, szép volt az élet
 S érdemes volt harcolni véled,
 Asszony-szerelmem.
Derék, szép élet:
 Rossz némberé és jó anyáé,
 Ők igazak és ők a máé
 Mindörökkön.
Hát hadd daloljak
 Harsányat és szépet a nőnek
 S testvérének: a temetőnek;
 Megérdemlik.
 -40-

A VÉN CSAVARGÓ

1.

Farkasordító, gonosz télben
 Életem, ez a vén csavargó,
 Vergődik, fut gyilkos veszélyben
 Hajhó, nem éri hangom el.
 Rongyoltan és térdig a hóban
 Hol erre, hol amarra tart,
 Megáll, kis ereje fogyóban.
Hajhó, egy útszéli keresztnek
 Támaszkodik a vén csavargó:
 Nem az ő útja, útatvesztett
 S ez a kereszt tán sírkereszt.
S nincs más jel a vad hómezőben.
 Estelegve és ködbeszőtten
 Forgószél-lován össze-vissza
 Száguld a fehér Fagy-Halál
 Dermesztve, fütyülve, vakítva.
 Vén csavargó, itt nincs tovább
 S az a fa-Krisztus se segít meg,
 Hajhó: az élet nem adódott
 A bús galileabeliknek.

2.

Hát lefekszünk és álmodunk,
 Mint az elfeledett rege
 -41-
 S édes álmokban vesz meg minket
 Az Isten hidege.
 Hajhó, hát lefekszünk és álmodunk.

3.

Pompás és kicsiny palotában
 Párfümös, párás, jó meleg,
 Csókos illatú, kis termekben
 Vár a legnagyszerűbb leány.
Szűz, de pompásabb az Életnél,
 Bölcs, de nyugtalan telivér
 S az ő kész, szent hálószobája
 Megér száz, hires csarnokot.
Ő az Életnek el-nem-értje,
 Ő az a Gyönyör-Valaki,
 Kiért nem kár a kárhozás sem,
 Kiért nem nagy adó az üdv.
Édes ágyába vonja forrón
 A vén csavargót ez a lyány
 S a legégibb muzsika hallik
 A legemberibb éjjelen.

4.

Így fagyott meg a vén csavargó.
 -42-

A VÁROS LEÁNYA

A Biblia is vallja
 S búgják bús, ódon énekek:
 Falánkabban fal férfiut a nő,
 Mióta város építtetett.
Márvány-omlasztó rózsa
 Régi Zeus-templom falán:
 Bekúszta, fogta diadalmasan
 Sziveinket a városi lyány.
Óh, Város, én imádlak,
 Ha nem Budapest vagy, de más.
 Egyszer a harmadik emeleten
 Párisban ért egy szép riadás.
Süldő lyány vetkezett volt
 Függöny-feledten, mint titok,
 Mely készülőn, keggyel, kegyetlenül
 Valakinek majd megnyílni fog.
Mint az induló Végzet,
 Szűz hó-teste úgy villogott,
 Mint amikor a temetők során
 Sikló, bús lidércfény hint lobot.
Soha tán a Halált még
 Így nem látták tolvaj szemek,
 -43-
 Egész szegény csók-préda nememért
 Lelkem jajgatón megremegett.
Leskődtem őszi estben,
 Míg az ablak sötétre vált
 S aztán betakartam a szivemen
 Két illetlent: Csókot és Halált.
Azóta Halál és Csók
 Itt élnek bennem vétkezőn:
 A Város leánya falura jött
 S virágokat gyilkol a mezőn.
 -44-

A LEGSZEBB ESTE

Be nagy Tél zuhant rám hitben, vágyban, célban,
 Valakim, egy Asszony, nálatok is Tél van?
 Havas, tört lelkemnek nincs vége, se hossza,
 Rendjét talán Te bús árnyad visszahozza.
Vetkőzött a világ, didergően pőre:
 Szerelmem, Te, Múltnak szerelmetes őre,
 Akarsz-e szerelem után is szeretni
 S egy-két, téli rózsát az arcomba vetni?
Végkoriak sorsán zöld-lángosan ég el
 Atyafias testem a csillogó Éggel
 S mégis fáj a Halál s aki föntvirasszon,
 Kellene a múltam, kellene az Asszony.
Esküdözéseink már torkunkra fúltak:
 Szereted szeretni a jelenő Múltat?
 Akarnál még lenni, hogyha varázst oldok,
 Régi, vágyó, tűrő, szegény, dacos boldog?
Be tudnék ölelni, tréfát is siratni,
 Be tudnék véreddel véresen viradni,
 Édes Nagyasszonyom, hol vagy, vagy-e, látsz még
 S akarod, hogy a Sors víg húnyósdit játsszék?
 -45-
Gőggel kisértetbe csak egyszer is vinnél,
 Nyoszolya-virágnak még csak egyszer hinnél,
 Adnám új vágyamat vágyakozó vádnak
 S adakozó számat ragadozó szádnak.
Mindent fölfrissitnék, mindent megajánlnék.
 Havasan hullanék Reád az ajándék
 És mindent megadva és mindent ellesve
 Feledéssel búgna ránk a legszebb Este.
 -46-

ALDÁSADÁS A VONATON

A tengerbe most hanyatlik a Nap,
 Most fut leggyorsabban a vonatunk,
 Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:
 Megáldalak.
„Áldjon meg az Isten
 Minden jóságodért,
 Sok hallgatásodért
 És gonoszságodért.
 Sok rossz bántó szódért
 Áldassál melegen,
 Sok hidegségedért
 Hevülj a szivemen,
 Úgy is vége most már,
 Úgy is ezer bajom,
 Oktalanság árán
 Kész a ravatalom.
 Hát én megáldalak,
 De amíg áldalak,
 Csókolj, de ne nagyon.
 Áldva csendben, békén,
 Emlékkel és csókkal
 Akarlak elhagyni.
 Meleg után fagyni,
 Egyedül maradni,
 Egyedül érezni,
 -47-
 Egyedül meghalni,
 Áldjon meg az Isten.“
A tengerbe most hanyatlik a Nap,
 Most fut leggyorsabban a vonatunk,
 Most jön a legtöbb, nagy emlékezés:
 Megáldalak.
 -48-

TÜNNEK A LYÁNYOK

Be szép a város s kínálkozók,
 Kiket már nem kivánok:
 Legendás Mult, Jelen és Jövő
 S a lyányok.
Be szép minden, ami idegen
 S már csak szememmel látok:
 Pénz, alkalom, siker és derű
 S a lyányok.
Be szép a vágy, aki elfutott
 S be szép, hogy már nem vágyok
 S tünnek előttem vágytalanul
 A lyányok.

-49-

ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉK

-50-
-51-

DÜHÖDT, HALÁLOS HARCBAN

(„Tekints meg, óh Uram, mert gyötrelemben vagyok, az én belső részeim elepedtek, elfordult az én szivem én bennem: mert ellened rugódoztam: ott kinn fegyver pusztit, otthon halál vagyon.“ Jeremiás siralmai. I. 20.)

Ott kinn a fegyver pusztit s dúlva dúl,
 Süketült szívvel meglesem,
 Hova szaladjak szemet behunyva,
 Halálról más halálra borulva
 Gonoszul és fegyveresen:
 Ott kinn a fegyver pusztit s dúlva dúl.
Tátongó puszták struc-madaraként
 Rosszalkodok, futok, csalok:
 Elfordult az én szivem én bennem
 S úgy kell magammal is verekednem,
 Miként egy följáró halott,
 Tátongó puszták struc-madaraként.
Magam utálván mást is gyilkolok
 S mások lándzsáját keresem,
 Ki elvesztette magát és utját,
 Szememet vér-patakok befutják
 S én rohanok fegyveresen:
 Magam utálván mást is gyilkolok.
 -52-
Fölöttem az Ég oly igézetes,
 Oly változatlan a világ,
 Mint fegyvernek s halálnak előtte,
 Mint mikor még nem hulltak belsőmbe
 Epesztő dög-matériák:
 Fölöttem az Ég oly igézetes.
Tekints meg engem, tekints meg, Uram,
 Ejtesd el bolond fegyverem
 S ha mindenek ellen vad düh kínoz,
 Fektess le szépen halottaimhoz,
 S arcomat hozzád emelem,
 Tekints meg engem, tekints meg, Uram.
 -53-

BOSSZUS, HALK VIRÁGÉNEK

(„Ne vese el engemet az én vénségemnek idején, mikor elfogy az én erőm, ne hagyj el engemet… Mert szóltak az én ellenségeim és akik az én életem után leselkednek, együtt tanácskoznak, mondván: Az Isten elhagyta őtet. Kergessétek és fogjátok meg őtet, mert nincs, aki megszabaditaná“. Zsoltárok könyve 71.)

Ugy-e, Uram, hogy mosolyogjak
 S tovább viritsak Te szép, álnok
 Nagy parkodban,
 Miként a fiatal vírágok?
Így akarod, így kell akarnod,
 Minden plántáknak ültetője:
 Bú és gaz hogy
 Leghűbb virágod be ne nőjje.
Mert ami van, mind Te virágod
 S minek rostjait nedv-ár rójja,
 Uram, Isten,
 Mind a Te parkod virulója.
Akit Te életben tartottál,
 Szirom-kincseket kire költél,
 Neked drága
 Mind, akit ifjan meg nem öltél.
 -54-
Te szemeid nem nősen látók,
 Nem fogja be kufár szegénység,
 Neked mindegy
 Virág-ifjúság, virág-vénség.
Akit Te virágzásra szántál,
 Virágozzék, míg ki nem rántod
 Ős kertedből.
 S ugy-e szépek a vén virágok?
Mérges szagu, vad burján-rózsák
 Ifjas truccal mégis rám törnek.
 Látod, látod:
 Kölyök virágaid gyötörnek.
Üzenj nekik a tüzes Nappal,
 Hogy szerelmed virág-hóbortja
 Az a vénség,
 Mely vénségét ifjuan hordja.
Üzenj nekik, hogy istenséged
 Fekete rózsáért sovárog
 S vágyad teltét
 Virág-vénülésig bevárod.
Én, jó Uram, fekete rózsád,
 Élek, ha diktálod, hogy éljek,
 De vigyázz rám:
 Lázongnak a virág-cselédek.
 -55-
Te ültettél, Te vénitettél,
 Virágoztam, ahogy akartad,
 Mit akarsz még:
 Virágozzak vagy rontva haljak?
Viditnod kell ily ritka plántát
 Neked, Te, egyedül nem dőre
 S kénkövekkel
 Csapnod minden leselkedőre.
De addig ugy-e mosolyogjak
 S tovább viritsak Te szép, álnok
 Nagy parkodban,
 Miként a fiatal virágok?
 -56-

A PATYOLAT ÜZENETE

Meghurcolt a Vér, ez a Pokolba
 Bomolva, romolva
 Vágtató, tüzes fogat
 S most lenget utánam jelt
 A Patyolat,
 Most, most szeretnék lenni bátran
 Élet-tagadó, szűz, makulátlan,
 Vágytalan és tiszta.
Most mikor már nem térhetek vissza.
 Átkozom gerjedelmem,
 Az elsőt, amely vágyat adott,
 Az első, szennyes gondolatot.
 Szerelmem,
 Ki olyan hamar ébredt,
 Óh, emlékek, emlékek,
 Csak egy kicsit ne bántanátok.
Minden volt dolgom egy-egy átok,
 Szégyen:
 Boldog, ki Isten kegyelmében
 Fehérre aszatja magát.
 Tiz-húsz, szent bőjtű, kámzsás barát
 Szép árnyéka táncol körül:
 Be boldog, aki nem örül:
 Jaj, be piszkos ruha az Élet
 S a Vér be nyomorult, be ronda.
 -57-
Harmincnégy esztendős, vén koromba
 Mindenek túlján
 Undorodván s szépen butulván,
 De, jaj, mégis tudván sokat,
 Sírva nézem, hogy kendőt lenget
 Késetten az én bűnös lelkem
 S egyetlen, igazi szerelmem:
 A Patyolat.
 -58-

KIS, KARÁCSONYI ÉNEK

Tegnap harangoztak,
 Holnap harangoznak,
 Holnapután az angyalok
 Gyémánt-havat hoznak.
Szeretném az Istent
 Nagyosan dicsérni,
 De én még kisfiu vagyok,
 Csak most kezdek élni.
Isten-dicséretre
 Mégis csak kiállok,
 De boldogok a pásztorok
 S a három királyok.
Én is mennék, mennék,
 Énekelni mennék,
 Nagyok között kis Jézusért
 Minden szépet tennék.
Új csizmám a sárban
 Százszor bepiszkolnám,
 Csak az Úrnak szerelmemet
 Szépen igazolnám.
(Így dúdolgattam én
 Gyermek-hittel, bátran,
 1883
 Csúf karácsonyában.)
 -59-

A MENEKÜLŐ ÉLET

Ni, miként menekül
 A híres Úr: az Élet,
 Űzi, veri, kergeti,
 Mint egy tolvaj cselédet
 Egy nálánál is főbb Úr.
 (És vele menekülnek
 Millió unokácskák
 Kicsikis élet-szemek,
 Látom sírva tipegni
 Közöttük az én kis
 Életemet.)
Tapodja a villámló
 Szűz és végtelen havat,
 Szalad az Élet, szalad,
 Nyomában bogárló,
 Véres, bolond láb-nyomok.
Ni, piros-havas homok
 S egy szörnyű Üldöző.
 Ni, hogy szalad az Élet
 Neki a hónak, fagynak,
 Hogy szaladnak
 Utána a piciny életek
 S a darabnyi halálok.
 -60-
Óh, én magamból kiszállok
 S úgy nézem ezt a hajszát,
 Mint Rembrandt nézte rajzát
 S a borut, mit ecsettel
 Holt színnek rakott rája,
 A borút, mely ma ragyog.
 (Tudom: valaki vagyok,
 Ám sok hazug széppel,
 Babonás okkal, állal,
 Nagyon is sokat szórakoztam
 A Halállal.
 Pedig a Halál nem döntő,
 A Halál is fél és szalad,
 Életem és halálom
 A futó rajkó-hadak
 Két kis, szegény testvér-senkije.)
A nagyszerű, szent havat,
 Lelkem-testem bús, kesely
 Sorsát, útját követik,
 Rikitják, mint a szabad
 Sűrűség vadászai
 A vadat
 Üldözvén, vér-lábnyomok.
 Itt van egy nagy Üldöző,
 Ezek az ő nyomai
 S ő százszor több Úr, mint a Halál.
A Halál: apró vérfolt,
 Egy rosszul járó óra,
 Ezer felé ugrándozik.
 Ezer felé mutat, int
 -61-
 Ezer bolond mutatója.
 Téli bolond, pojáca
 És mindig csak semmiség;
 Ráver az életünkre
 És mégse más, mint egy
 Kis látogató kártya.
 És mégis és ezerszer
 Minden futásnak futtán
 Az Élet havas utján
 (Életem bolygó utján)
 Ott kisért ez apró szolga,
 Ez a semmi: a Halál.
Lehet: Élet se volna,
 Hahogyha nincs Halál,
 Holott ott van mögöttük
 Titokzatos Uruk
 Valami ős és vad, szörnyű
 Szabálytalan Szabály,
 Egy nagyon nagy Üldöző.
A Halál bogárosan,
 Szeszélyes vérnyomokban
 Követi az Életet
 Egy nála nagyobb Úrnak
 Úri nagy parancsából.
De a Halál csak festék
 Haván a gyáva Életnek.
 (Az én kis életemnek is,
 -62-
 Mert, ni, hogy szaladnak,
 Mint lázbeteg arcán a rózsák,
 Kinek porokat adnak.)
Óh, Halál, én szeretlek
 (Százszor, sokszor vallottam)
 És még se vagy más,
 Mint véres kísérője,
 Csöppekre hullott mása,
 Ártatlan kisérője,
 A menekülő Életnek,
 (Az én Élettel menekülő
 Fehér, árva és fagyos
 Üldözött életemnek is),
 Kik után jön űzve, szünetlen
 A nagy Üldöző: az Ismeretlen.
 -63-

A NAGYRANŐTT KRISZTUSOK

Eső után a buja gombák
 S mint Florencban a májusi virágok,
 Úgy születnek szent garmadával
 Mostanában az új és új világok.
A Bibliának egy világa
 Milyen lassu, tétova kézzel készült
 S ma egy-egy új világ mily készen
 Ugrik ki terhes, tüzes emberészbül.
Bethlehem hires csillagának
 Híre maradt csak, se hamva, sem üszke.
 De ezernyi fényes csillagra
 Az ember-agy lobogóját kitűzte.
Az Élet egy elgondolása,
 Egy dal, melytől egy csuf óránk megszépült,
 Teremtés volt a lelkeinkben,
 Újra-újra egy-egy új világ épült.
Repülő, lármás gépmadárnak
 Istenkisértő, bátor, büszke szárnya
 Vallja: Emberé a teremtés,
 S Isten csak egy megócskult koronája.
 -64-
S mert halhatunk bármelyik percben
 S célunk mégis az örökkévalóság,
 Minden igaz ember ezért hős
 S az emberszívben van a legtöbb jóság.
Tömjénbűzös, gaz korszakokban,
 Mikor öltek, raboltak Krisztus-hitben:
 Akkor is az Emberben maradt meg
 Egyedül és legtisztábban az Isten.
S az emberszívben mind tisztábbak,
 Boldogabbak, kedvesebbek a lángok
 S miket teremt a vágyó ember,
 Egyre szebbek az új és új világok.
Egyre erősebb a nagy Szándék,
 Hogy az Istent ne szavakban vitassák,
 De adassék meg az Embernek
 Itt a Földön minden szépség, igazság.
Egyre többen hisszük és valljuk:
 Kenyér jár nekünk a ránk-dobált kőért
 S nem-magunkért mind többen küzdünk:
 A leendőkért, az ékes Jövőért.
Érezzük növekvő lelkünkben
 A Lehetetlent legyőző hatalmat
 S hogy egykor eggyé egyesülnek
 Az új világok, az új birodalmak.
 -65-
Egy lesz majd millió világból,
 De ez az egy minden örömmel teljes
 S ez a szegény Siralom-Völgye
 Mindenkinek kedves, jó lakóhely lesz.
Kik most élünk, mink is örüljünk,
 Bár utódinknak fog Mennyország jutni,
 Ez a miénk sziveink által,
 Bennünk ragyog, él, mert mi gondoltuk ki.
*
Karácsony van, Krisztusok járnak,
 Nagy hadakban és nagyranőtt Krisztusok,
 Zengjen a dalod, szent Forrongás
 S te nagy Egy-Világ, zengjen a himnuszod.
 -66-

A RÉMÜLET IMÁJA

Óh, rémült kiáltás: „jaj-jaj-jaj“,
 Kivel gyakorta riasztom föl
 Magam s ördöngös éjeimet,
 Be Istennek tetsző lehetsz te.
 Nincs szebb ima a rémületnél
 S a hörgésből szabadult jajnál
 S nincs az életben hivóbb szózat,
 Mint a szörnyedtség vad szózata.
Csóktól, pestistől, tűztől, viztől
 Vacognak kis, bomlott álmaim,
 Szégyenülés, halál és árnyak,
 Irott mesékbe befonódás,
 Volt ébrenlét őrült ekhói,
 Tébolyodott kisértetecskék
 Szoritják össze a szivemet
 S riasztanak föl-föl: „jaj-jaj-jaj.“
„Jaj-jaj-jaj“: csakugyan az voltam,
 Milyen tovább lenni nem merek,
 Milyen lenni tovább nem tudnék
 S nincs a Földön osztó igazság,
 Mely kímélhessen vagy sujthasson
 S nincs élet, mely több rettenetet,
 Tehát több bocsátást adhasson,
 Mint az a vén, kiáltó Élet.
 -67-
Síró kisded s ujjongó párzó,
 Haldokló és bölcsességes száj,
 Mind azt sikoltja, hogy „jaj-jaj-jaj“,
 Mind a jajba küldi csókjait.
 Mind azt kérdi álomban és ébren,
 Friss nyoszolyán és rothadt szalmán
 Az Istennek külömb trónjához:
 Vajjon ez az Élet öröme?
 -68-

AZ EDDIG ÁMENE

Az Eddig így szól: „ámen,
 Én vagyok utolsó Urad,
 Az Eddig és tovább nem“.
 Hatalmas Isten az Eddig.
Lábamnál örvény-árok:
 Itt a Határ és itt a Vég.
 Más végek és határok
 Feneketlen kutba csalnak.
Torpantan, de imával
 Térdelek e nagy Úr előtt
 S bünömre lelkem rávall:
 Jaj, valóban, messzejöttem.
Az Eddig igy szól: „várj még“
 És én várok balgatagon,
 Mintha valamit várnék:
 Eddig-Isten így akarja.
Be kár, hogy kinek szállni
 Valamikor hit adatott,
 Árok előtt, megállni,
 Halottasan, parancsolják.
Be kár ez a rút ámen,
 Hogy minden véges, jaj, be kár
 S hogy eljön a tovább nem,
 Hatalmas Isten az Eddig.
 -69-

KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM, KÖSZÖNÖM

Napsugarak zúgása, amit hallok,
 Számban nevednek jó ize van,
 Szent mennydörgést néz a két szemem,
 Istenem, istenem, istenem,
 Zavart lelkem tegnap mindent bevallott:
 Te voltál mindig mindenben minden,
 Boldog szimatolásaimban,
 Gyöngéd simogatásaimban
 S éles, szomoru nézéseimben.
 Ma köszönöm, hogy te voltál ott,
 Hol éreztem az életemet
 S hol dőltek, épültek az oltárok.
 Köszönöm az én értem vetett ágyat,
 Köszönöm neked az első sirást,
 Köszönöm tört szivü édes anyámat,
 Fiatalságomat és büneimet,
 Köszönöm a kétséget, a hitet,
 A csókot és a betegséget.
 Köszönöm, hogy nem tartozok senkinek
 Másnak, csupán néked, mindenért néked.
 Napsugarak zúgása, amit hallok,
 Számban nevednek jó ize van,
 Szent mennydörgést néz a két szemem,
 Istenem, istenem, istenem,
 Könnyebb a lelkem, hogy most látván vallott,
 Hogy te voltál élet, bú, csók, öröm
 S hogy te leszel a halál, köszönöm.
 -70-

ISTENHEZ HANYATLÓ ÁRNYÉK

(„Mint az árnyék, mikor elhanyatlik, el kell mennem és ide s tova hányattatom, mint a sáska.“ Zsoltárok könyve 109.)

Akaratomból is kihullassz,
 Én akart, vágyott Istenem,
 Már magamat sem ismerem
 S Hozzád beszélni rontás fullaszt.
Üldöztetésimben kellettél
 S kerestelek bús-szilajon
 S már-már jajomból kihagyom
 Neved, mely szebb minden neveknél.
Szent Képzelés, örök hit-balzsam,
 Ki létlenül is leglevőbb,
 Meghajlok szent Szined előtt
 S akarom, hogy hited akarjam.
Megűzeték s nem nyugszom addig,
 Mig hitedet meg nem nyerem,
 Mert kockán van az életem,
 Mint árnyék, mikor elhanyatlik.
 -71-
S hányattatom, miként a sáska,
 Mert csak Tenéked van erőd
 S mert nem láttam régen előbb:
 Nem szabad hinni senki másba.
 -72-

A TAVASZNAK ALKONYATA

Tavasznak alkonyata vagyok én most,
 Hunyt Nap küldöttje s a tarka egek
 Utólszor akarják simogattatni,
 Akiket szeretek.
Olyan enyhes, vihartalan ma minden,
 Olyan ölelni szított a karom,
 Hogy imádattal tudna átfogódni
 Egy csúf ravatalon.
Lezsáklyázott arcok jönnek elébem,
 Kérdezgetik, szabadulni szabad?
 És megszabadulnak szemek, hó-arcok,
 Ajkak, fehér nyakak.
És megszabadítok mindenkit én ma,
 Kacagjon a bukott Nap, aki lát:
 Simogatni és szeretni való, im,
 Most az egész világ.
Amit csak adakoza e dús Élet,
 Könnyel nyugtázom és ma mind tudom
 S amit megtagadott, az nem is kell már
 Itt a keresztuton.
 -73-
Ami nem jött el avagy ami rossz volt,
 Most távol tőlem hadd maradjanak,
 Rossz fők, rossz költők, rossz barátok, rossz nők,
 Vivát, mulassanak.
Most látom csak, hogy mindenkit szerettem,
 Kit szerettem, bántottam, ki csak él:
 Kissé tulságos jámbor volt az eszköz,
 De jó, szép volt a cél.
Bűneit és küzdéseit másoknak
 Úgy szerettem, akár a magamét
 S dölyfös, szép gesztusokra áldást bőven
 Adnék, ha volna még.
Minden szépségnek, búnak és romlásnak
 Ős zenéjét ma is kihallgatom,
 De ma hozzáadom kritika nélkül
 Lelkemet szabadon.
Tavasznak alkonyata vagyok én most,
 Hunyt Nap küldöttje s a tarka egek
 Utólszor akarják simogattatni,
 Akiket szeretek.
(Ma és utolsó órámig mindenkit szeretek, ámen.)

-74-
-75-

HARC ÉS HALÁL

-76-
-77-

EZÜST PATKÓS PARIPÁINKON

Minden vágyam ezüst patkó
 Fekete lovaimra verve,
 Magyarságomnak borzasztó,
 Utált és átkozott szerelme
 Szikrát ver a köves uton
 S legfeketébb paripámra verve.
Nem tudom, hogy meddig érek,
 Mert szörnyű ellenem a hajsza,
 Néha lovakat cserélek,
 De leghűbben vágtatok rajta,
 A legfeketébb paripán:
 Gyertek fiuk, ez a legszebb hajsza.
Verd csak patkó, verd a szikrát,
 Rajta, rajta, új lelkek népe.
 Szép nép: az új hitü szittyák
 S mit akarnak: a szépek szépe.
 Szikrázzék patkónk az uton,
 Rajta, rajta, új lelkek új népe.
 -78-

AZ ÖRÖKKÉ ELVÁLTAK

Végsője is szalad lihegve
 Kiméráim régi sorának
 S szökött katonákért most kapok
 Bebocsáttatást a szivekbe.
Hát nem oly vad a sok „vad álom“?
 Föloldozást kap szenvedőjük?
 Jó szivek, hát im, itt „a költő“
 S mult álmai, – én már utálom.
Valahová későn felértek,
 Multam egy véres hegy-csúcsára,
 Már csak multat és verset kaptok:
 Egy idegen kacag felétek.
Örök lesz nem-találkozásunk,
 Mert késtétek nyomom örökkön
 S mert jajaimnak és magamnak
 Halállal is más lessz a másunk.
Halál után is ki-kikelve
 Lobogó új és új alakban,
 Előletek úgy rohanok majd,
 Miként eddig: későn szivelve.
 -79-
Jó szivek, tí cammogó nullák,
 Kikkel be vágytam találkozni,
 Óh, jaj, miként lettünk egymásnak
 Örökké elvált csillag-hullák.
 -80-

AZ ISTENNEK VISELŐSE

Ez a pompázás (Tél se fagyasztja)
 Nem rövid Nyárnak hirtelen fattya,
 Nem belehalás sáros Őszbe:
 Halálig csak az tud pompázni
 S virit, virit,
 Ki az Istennek viselőse.
Ez a kongatás (még nincsen vége)
 Véres és üszkös gyönyörüsége
 Dacomnak, mely még néha lobban
 S fülemnek, mely tűzharangot hall:
 Bim-bum, bim-bum,
 Rángassuk hát: ki tudja jobban?
S e harsány élet (nagy volt az ára)
 Nem juthat pulyák híg kacajára,
 Hatán hajrája nem is érdem,
 Hatán csak örömtelen gleccser,
 Hajrá, hajrá,
 Díszben, zajban, üszökben, vérben.
 -81-

VÁLOGATÁS A TEMETŐBEN

Három és három,
 Új temető és nagyon régi
 És mind a hat fázón beszéli:
 Sok baj volt a Nyáron.
És összesugnak
 Svábok, oláhok, kálvinisták,
 Csinálják az idei listát
 S a fák sirnak-zúgnak.
Tehát örökre
 Jön-jön már a gazdag himpellér
 S nyomában az elbukott zsellér,
 Kinek nem volt ökre.
Jön-jön a válás,
 Összehasonlás hideg ténye,
 Élet s Halál megtársult fénye,
 Sok összetalálás.
Holt szívét vessze,
 Ki hat temetőben sem fér el,
 Úr szolgával s asszony a férjjel:
 Közellel a Messze.
 -82-
A zsidó-község
 Kis temetője van csak távol
 Régi aggok vigyázatából,
 Hogy a zsidót kössék.
Pedig már mindegy,
 Ha az új, vagy ó temetőkbe,
 Vagy zsidóba, ne féljünk tőle,
 Visznek holnap minket.
Vén port kavargat
 Valamely nagy Titoknak őre
 S szomszédomban, a temetőkre
 Már hullnak a varjak.
Falusi fészek:
 Cibálgatja az Ősz a fákat,
 Fákat, kik régtűl messzelátnak
 S nagyon messzenéznek.
 -83-

HARC ÉS HALÁL

Szeretek élni, de sok-sok alvás
 Kurtítsa ezt nekem:
 Én az Életet bő tagadással,
 De nagyon-nagyon szeretem.
Szeretem a bomlott, cifra álmok
 Éjszakáit nagyon
 S a mámor-asztalt, hol a cselekvés
 Ázott vérnyomait hagyom.
Élet, aléltság, zsibbadtság és tett
 És állandó pörük:
 Egyformák immár elszánt magamban,
 Hivek, rokonok, gyönyörük.
Élni, élni élet-tagadással,
 Most már így élek én:
 Lássuk, vajjon én-e vagy a Végzet,
 Melyikünk a külömb legény?
Nem bánthat most már semmi s várom
 A beteljesitőt,
 Ki törvényt mond suhantva fölöttünk,
 A mindig ifju, bölcs Időt.
Odaadom magam a napoknak
 Szépen, szándéktalan,
 Élek, mert szép s mert élek. S az Isten
 Bús-büszkén megcsókol, ha van.
 -84-

EGY UTOLSÓ ÉGIHÁBORÚ

Már előre, már előre
 Úgy látom, mintha itt volna
 Ifjuságom ezer dolga,
 Mit befogott a penész,
 De ami szent, szentnél szentebb:
 Enyém, ifjú és egész.
 És sose fog megvénülni
 És ifjabb az ifjuságnál,
 Maradandóbb az igaznál.
Ott fogok egy dombon ülni
 S tán nem népdalt dudolok
 S képet juttat majd eszembe,
 Hogy ekével bandukolva
 Földet tör négy-nyolc tulok.
 De akarom: emlékezzem,
 De akarom, hogy az otthont
 Lássam frissen, jobban, szebben
 Meghurcoltan, sokat látva,
 Űzve, szidva és imádva
 Nem tehetek kegyesebben
 Ön fejemre koszorut,
 Mint hódoltan, meghajolva,
 Magam csalva, bántva, lopva
 Rázúdítok a lelkemre
 Egy nagy égiháborut:
 Olyan szép volt ifjan látva
 S úgy illik az otthon-tájra,
 Úgy illik az én szivemhez
 Ez a víg vég-zivatar.
 -85-

ELSZÁLLNAK A LEPKÉK

Már nincs az Égen festék,
 Már nincs a Napnak friss ina
 S gyalogolnak az esték.
Néha még nincs hat óra
 S már készítjük gyors füleink
 Esti harangozóra.
Olykor még forr a gőgünk:
 Ejh, mindegy: Élet vagy Halál,
 De éjjel félünk, bőgünk.
De éjjel újra vesszük
 Életünket és a napot,
 Hogy újból eltévesszük.
Gondolkozunk, fecsérlünk
 Kevésből, mit az Élet ad
 És azt hisszük, hogy élünk.
Különös, furcsa lángok
 S ezer, bolondos bántalom,
 Jön, ki sohase bántott.
Valamit tán szeretnénk,
 Pillangó-élet hasonát
 S tünnek tőlünk a lepkék.
 -86-

FOGOLY A VÁRTORONYBAN

Csúf emlékek könnyes, vén foglya.
 Fölkerültem a vártoronyba:
 Pince-börtönből torony-börtön,
 Hurráh, Nap, én már ezután
 Életem így magasban töltöm.
Szabad grádics, nyilt kapu csalnak,
 Foszlányai csavargó-dalnak
 S lent a síkon nagy tüzek égnek:
 Jaj, jaj, nem kell, szivem megáll,
 Agyonrémít a szabad élet.
Föl-fölhúzhatnám büszke vállam,
 Billegtethetném vén szakálam,
 Ajkam adhatnám görbe gúnynak:
 Ej-haj, jobb lesz, ha a dacok
 Lelkemben örökre lehunynak.
Lángolok mégis megkövülten,
 Lidérc-tüzek úsznak körültem,
 Udvarolnak, nem bolondítnak:
 Csuhaj, örvendezz vén fogoly
 Hűlt lángú, régi dalaidnak.
Vádat tűrve, kit se vádolva,
 Majd csak elfut az Élet dolga
 S utólszor esvén szerelembe,
 Lalla, magamat szeretőn
 Dőlök a Csodába, a Rendbe.
 -87-

DRÁGA, HALOTT NÉZÉSEKKEL

Drága halott nézések a szememben,
 Meleg simogatások a hajamon,
 Amiktől, hajh, nem kell már megremegnem,
 Karomban odaszikkadt ölelések
 S vén lábomban el nem szaladt nagy útak
 Lyányok után, kik régen elszaladtak,
 Ajkamon száraz és gazdátlan csókok
 S fülemben a várt s be nem sugott igék
 S orromban sok-sok virágos tavasznak
 Parfümje, mely már semmire se kábit.
Én istenem, élhet-e még sokáig,
 Aki nem nyúl már a friss élet után
 S bus vizióknak burjánjában gázol
 S fél az igazi harmatos, nagy réttől
 S retteg a való nyers, leves virágtól
 S ajkán már nem tűr csókot, csak gúnymosolyt,
 Halott életnek ezt a sírvirágját,
 Aki befogja szemét, hogy ne nézzen
 S százféle csuklyát ölt, hogy meg ne lássák
 S kinek a szive néha szörnyüt rebben?
 -88-

AZ ELJÁTSZOTT ÖREGSÉG

Ahogy nőnek az árnyak,
 Ahogy fogynak az esték,
 Úgy fáj jobban és jobban
 Az eljátszott öregség.
Ez az én két vén szemem
 Habár sok szépet látott,
 Mosolygós öreg úrként
 Nem látja a világot.
Nem fogok bocsánattal
 Víg arccal tündökölni
 S fiatal vétkek fölött
 Pálcát tréfásan törni.
Emlékezni se fogok
 Kedvesen zsörtölődve,
 Ősz hajjal, piros arccal
 A régi jó időkre.
Heves, ál ifjúsággal,
 Óh, ezerszer jaj nékem,
 Megöltem, jövő magam
 Az én szép öregségem.
Ahogy nőnek az árnyak,
 Ahogy fogynak az esték,
 Úgy fáj jobban és jobban
 Az eljátszott öregség.
 -89-

ÜZENET KÖLTŐCSKE MIHÁLYNAK

Midőn már orcáink ragyogni fájnak
 S szégyeljük már önnön-sugarunk:
 Jönnek a vén orcátlanok.
 Ezt üzenem Költőcske Mihálynak.
Szegény, kicsi, megvaditott ember
 Ott a petyhüdt, csúf Béga körül,
 Milyen nagyon szomoru lény
 Evvel a bús szivvel, félelemmel.
Hogy irigylem az ifju merőket,
 A győzelem víg gyermekeit,
 Kiknek gáncsot ily ellen ád,
 Fiaimat, az új verselőket.
Föl, föl, fiuk, hóditóan szállnak
 A ti bátor, új dalaitok.
 Ti már ne is üzenjetek
 Szegény, öreg Költőcske Mihálynak.
 -90-

TÜRELMETLEN, JÓ BARÁTAIMHOZ

Magyar akácnak érett táskája
 Vagyok talán
 S magot-hullajtó, nagy megadással
 Szóródjak át víg másoknak falán:
 Talán ez a sorsom?
Óh, készen vannak az ápolt kertek,
 Biztos falak,
 Belőlem-élők nagy légiója:
 Egy éhes, ifju, kedves csapat
 Várja, hogy kidüljek.
Kis türelem még, óh, kedves utódok,
 Jön a Halál.
 Ezt az Urat még meg kell ám várni:
 Hítvány az Élet és ez a Szabály.
 Sietni próbálok.
Azután mindegy, ki jöhet, jöjjön,
 Mindenki más,
 Vessen magvimból akár egy erdőt
 Sok váró, apró, dühödt uzsorás,
 De én még ma: élek.
 -91-

SEREGESEN SENKIK JÖNNEK

Minden semmirevalónak,
 Gácsnak, svábnak és zsidónak
 Grádics adatott:
 Itt alant már csak egyedül
 Maradok.
Sürög a vad, magyar élet,
 Még a némák is beszélnek
 S uccám ellepik
 S bárki taknyost egy bősz iram
 Fölrepit.
Seregesen senkik jönnek,
 Megrabolnak, elköszönnek
 Gúnnyal, szabadon,
 Mi bennem gyült, mindenkié
 A vagyon.
Mind a szépet, amit hoztam
 S ami új, nagy, átkozottan
 Sok, pazar ige:
 Úri, léha nullák raja
 Söpri be.
Almagyarok s jöttment népség
 S cimeres, ronda cselédség
 -92-
 S nagyúri nagyok:
 Ez időben, itt, valaki:
 Én vagyok.
Új igéim tán nem hatnak,
 Rossz frigyesim elhagyhatnak
 S nőhet a fülem,
 De nem lesz itt semmi, soha
 Nélkülem.
 -93-

A LELKEM KÁNAÁN-MAGVAI

Majd elmulnak ezek a remegések,
 Lesz az Életnek cukros bora,
 Majd zúgni fog kis templomban az ének
 Havas karácsony s Úr-vacsora,
 És rigmusos gyermekek jönnek.
S tán árka lessz ennek a vád-özönnek,
 Győztesre szárad ázott szárnyam
 S eljön, hogy majd csak azt kivánjam,
 Ami beteljesedhetik
 S hogy újból és fentujjongva akarjak.
Majd galambok lesznek a lomha varjak,
 Finom nő-testek, remegősek
 Várják vágyón, hogy lepleiktől
 Szabaditsam meg őket
 És nagyon sokan szeretnek ismét
 S én sokakat fogok nagyon szeretni.
Szent szántásba akkor fogom majd vetni
 Lelkem Kánaán-magvait,
 Melyek ma még, jaj-jaj, rohadnak.
 Dicső leszek s örülni fogok
 Mindennek és magamnak
 S a földnek, melybe áldott, bő markom
 Hitet, jövendőt, örömet hintett:
De ha nem így lessz, az is mindegy.
 -94-

ZENDÜLÉS VÁRAM ALJÁN

Lentről vad lárma csap föl hozzám,
 Ki ide föl egyedül jöttem
 S fölutamat megöntözötten
 Mutatja elhullott vérem.
Magas váramból meg-meg kérdem:
 Kik azok a lármásak lent itt?
 Ezek azok a dalos senkik,
 Kiket megöltek a példák?
Víg tüdejük hallom, hogy mély, tág;
 Vert úton, ügyesen loholnak,
 Mi volt tegnap és mi lessz holnap,
 Nyugodtan bizzák ők másra.
Óh, életem szent indulása,
 Magam is bús szemet meresztek:
 Óh, bár maradtam volna veszteg,
 Mint kölyköket bátorítsak.
Mert általam él és van itt csak
 E gyülevész had. Az én vérem,
 Mely pirosan csillog az éjben,
 Úszitja, vezeti őket.
Föntről nézem a törtetőket,
 Kik fölzendültek váram alján
 S vitáznak váram viadalmán.
 Mea culpa, mea culpa.

-95-

SZÉP MAGYAR SORS

-96-
-97-

A TAVALYI CSELÉDEKHEZ

Árpáddal jött, magyarul élt,
 Anjouknál kopját nem törött,
 Tán török előtt megfutott
 S hamar koldusra vetközött.
 De érteni mindig tudott,
 De magyarul mindig tudott
 S tán tépetten és nem hősön,
 De tisztán adott át a Jelennek
 Engem az én ősöm.
De jött egy kóbor ivadék,
 Rabló, szerencsés ritterek
 Népe, akiknek sarj-során
 Ma tán zsandár-miniszterek
 Tobzódnak az Idő torán,
 Igazi magyarság torán.
 Ma gróf-sorban ők diktálnak,
 De vannak, kik még emlékeznek
 S ha kell, ki is állnak.
Én, koldus jobbak gyermeke,
 Miként ezer éve, tavaly,
 Testvéremül elfogadom,
 Ki tiszta ember és magyar.
 S a nyavalyásnak nem adom,
 Mert gróf, jobbomat nem adom.
 -98-
 Mondják csak, hogy ők nem értnek,
 Ne is értsenek grófi senkik,
 Tavalyi cselédek.
Kirabolt, szegény, kis magyar,
 Kitárul a felé karom,
 Kit magyarrá tett értelem,
 Parancs, sors, szándék, alkalom.
 Magyar Sors jósoltat velem:
 Grófok nem jöhetnek velem,
 Egy-két harcot most már állunk,
 De új ér elem, új magyarság
 Lessz most már minálunk.
 -99-

ÚJ MAGYAR BUKOLIKA

Emberek dülöngnek a mezőről,
 Dél derűl és rossz-felhős Észak.
 Sivár nyár fűl s az egész falun
 Bús kasza-ritmus s gaz virágok
 Lehelletén szállong a szegény-szag.
Sírás sír a gyér búza-világból
 Három tornyos, kis, halk falunkba.
 Ez is világ és egész világ,
 Holott úgy néz ház, ember, minden,
 Mint ki az életet, jaj, megunta.
Seregszámlát tartnak a családok,
 Fázón gondol mindenki télre
 S megzsibbad minden alkonyaton
 Mindenkiben itt a falunkban
 Minden akárha-volt kis reménye.
Vannak, kik tán húszszor is izlelték
 Ily csiklandós izét a nyárnak:
 Ezek a vén, komor boldogok,
 Akik már e siralomvölgyben
 Semmi boldog aratást nem várnak.
S kemény pásztor akad még, ki csördit
 Átkosan pattogó ostorral
 -100-
 S földhöz vágja a vén kalapot
 S esti harangnál köszöntőt mond
 Kontóra rendelt savanyu borral.
De jönnek az estében az ifjak
 Utálva, fáradtan és félve
 S a kis faluból három torony
 Fehér-dermedten új csodáktól,
 Szomoruan kérdez föl az Égre.
 -101-

A TŰZ MÁRCIUSA

Csámpás, konok netán ez a világ
 S végbe hanyatlik, kit annyian űztek,
 De élethittel én, üldözött haló,
 Március kofáira és szentjeire
 Hadd szórjam szitkát és dicsét a Tűznek.
Hadd halljék végre olyan magyar szava,
 Ki sohse félt, de most már nem is félhet,
 De kihez bús Hunnia szíkjairól
 Sírjáig eljut, lázítva, bárhova,
 Gőgös grófi szó s piszkos szolgaének.
Vesznem azért kell tán, mert magyar vagyok
 S terhére e föld száz Pontiusának
 S haldoklóan mégis elküldöm magam
 Boldogabb testvéreimnek síromon:
 Az új, jobb márciusi ifjuságnak.
Testvéreim, nincs nemigaz szavatok,
 S százszor többet merhettek, minthogy mertek.
 Békésebb, szebb, jobb, vidámabb, boldogabb
 Életre váltott jussa nem volt soha,
 Mint mai, bús, magyar, ifjú embernek.
Úgy nézzetek szét, hogy ma még semmi sincs,
 Csak majmolás, ál-úrság és gaz bírság
 -102-
 S mégis lám, ti vagytok a fiatalok
 S mégis, sír-mélyről látom sikeretek:
 Holnap talán könnyebb lesz a mártirság
Búsabb az ifjú magyarnál nem lehet,
 Mert él basák és buták közepette,
 Mert hiába lett acélból itt a szív,
 Szép ember szívként szikrázni ha akar:
 A honi rozsda megfogta, megette.
De Tűz és Tűz, én ifjú testvéreim,
 Jaj, a Tüzet ne hagyjátok kihalni,
 Az Élet szent okokból élni akar.
 S ha Magyarországra dob ki valakit,
 Annak százszorta inkább kell akarni.
Életet és hitet üzen egy halott
 Nektek fiatal, elhagyott testvérek,
 Az olvasztó Tüzet küldi a hamu
 S láng-óhaját, hogy ne csüggedjetek el:
 Március van s határtalan az Élet.
 -103-

VITÉZ MIHÁLY ÉBRESZTÉSE

Szavak, akiknek Főbusza volt Vitéz
 S gazdag pillangó szárnyakat adott,
 Szavak, „szárnyatok bársonyára“
 „Szedegessetek violaszagot“,
 Midőn felröpködtök Őt dicsérni.
Ő volt honjában legbujdosóbb magyar,
 De fényküllőzött fél magyar eget
 S elhagyhatták remények, Lillák,
 E bús legény tréfált és szeretett
 S dalolt, mikor már sipolt a melle.
Sose tompult el elméje, sem szive,
 S bár lét-nem-léten töprengett sokat,
 Kandi vérrel járt Pán nyomában
 S megleste a fürdöző lyányokat
 Szomjas nyáron berkes patakpartról.
Gyepedző sírján úgy, amiként Hafiz
 Sírján szűzekkel Ő tartata tort,
 Zilálja csókos lyány rózsáit
 S öntse víg ifju a tűz-buja bort,
 Mintha Csokonai úr csak aludna.
Csókoljuk jól meg az ő ífju szivét,
 Csiklandós, szép szív volt s ma is meleg
 -104-
 S ha bágyadás nem ült szivünkre,
 Kiszállnak a finom, friss kellemek
 Vitéz Mihály gyepedző sírjából.
Im, itt a kor már, melyben fölötte is
 „Egy hív magyarnak lantja“ kacag, zokog,
 Itt a tapsos, föltámasztó nap,
 Vitéz sirján ébredt vidám okok
 Röpitnek ki bennünket a Télből.
„Mint lenge párák éjjeli csillaga“
 Indult el Ő s im, kövült nap leve
 S a debreceni Nagyerdőre
 Éppen úgy tűz káprázatos heve,
 Mint finnyás népére Pest-Budának.
„Kartács-világban“ élünk, bizony igaz,
 De Vitéz tudta: ez lessz a világ,
 S ha nem sokat segít Botond-bárd,
 Ma is virág és kard is a virág
 S Bizáncz-kaput vág be egy vitéz csók.
„Mindig vitézek nemzete volt nevünk“.
 De valánk búsak és szerelmesek,
 Ám lelkünk nem volt Élet-járó,
 Csupán tán a Halálnál kevesebb,
 Miként a Vitéz Mihály úr lelke.
Kinek bú, bor, nő, gond dúsan adatott
 S a mi fájásunk volt az, ami fájt,
 -105-
 Ébresztésünk ne fájjon néked,
 Csokonai, hires Vitéz Mihály,
 Mindnyájunknak atyánknál atyábbja.
Te, pátriárkák ős-deli sarja, Te,
 Ki fogod mindig Lillád derekát,
 Öleled e kis magyarságot,
 Te örök, ó s új hunn poétaság,
 Óh ébredj, valahányszor ébresztünk.
 -106-

KIDALOLATLAN MAGYAR NYARAK

Vajjon örökre így maradnak
 Kidalolatlanul, rejtetten
 Dalai a hű, bánatozó,
 Napverte, bús, magyar nyaraknak?
Itt a néma kinszenvedésnek
 Makacs ajka minden beszántás,
 Elhamvadt könny a szik-föld pora
 S minden nyár-nap egy halott ének.
Ki ért a halott-támasztáshoz,
 Ki érti a jajos barázdát
 S ki érti az ős nyári napot,
 Amikor gúnyosan leáldoz?
Én ébresztgetem megbomolva,
 Fejem nyugtatván ó nótáin,
 E földet és úgy megölelem,
 Haként az én volt szivem volna.
S úgy áldozom Jézussá nőve
 Kincseim e szegény nyarakra,
 Mint Jézus az ő bocsánatát
 Csókokkal vétkes titkos nőre.
 -107-
De hát örökre így maradnak,
 Kidalolatlan kegyelemmel
 Dalai a hű, bánatozó,
 Napverte, bús, magyar nyaraknak?
Járom a mezőt, járva-járom,
 Ezernyi nyár leigázottját,
 Ős bánatát esengve lesem,
 De a nótáit csupán várom.
Sír szélén állok: nézzetek meg,
 Magyar nyarak bennem alusznak
 S örök, nyári titkot ástok el,
 Majd, amikor engem temettek.
 -108-

AZ ÚJ KISÉRTET

Új kisértet jár, harsog a hír,
 Ki jött nem éjfélkor, de nappal,
 Dacosan viselt, vörös és szép,
 De még az Úristen előtt sem
 Levehető sisakkal.
Jelenéseit én hallgatom,
 Szóbeszédjét sok henye főnek,
 De már tudom, hogy kiről van szó:
 Nagy jöttéről és ittlétéről
 Az én szent keritőmnek.
Hogy szeressék, ezt tán tiltja is,
 Mert ő nem számit úri szemre,
 De nagy szeretettel átadja
 Magát és Kisértet-mivoltát
 Bármilyen küzdelemre.
Sokszor találkoztam vele már,
 Vitáztam vele, verekedtem,
 De ha elhagytam talán százszor,
 Ezerszer tértem vissza hozzá
 S mindig szerelmesebben.
Ez a nagy, nappali Kisértet,
 Ki szemet lefog, agyat kábit,
 -109-
 Ráborul minden tisztes szívre
 S érezteti: hatalmasabb, több,
 Mint itt akárki másik.
Ki csak percnyi becsülettel él,
 Éli ezt a silány világot
 Beismeri búsan, miként én:
 Kisértetet, kisérendöbbet,
 Soha, sohase látott.
Mindent elvesztünk, én már tudom
 E tétova, szomorú földön,
 De mezét ez új Kisértetnek,
 Vörös mezét vígan és újból,
 Újból magamra öltöm.
Ezt az egyetlen Kisértetet
 Nem tudom könnyen elhessentni:
 Magyar vagyok s keserű sorssal,
 De édes daccal harsogom, hogy
 Ez: van s nincs itt más semmi.
Semmi, mint ez új Kisértetünk,
 Melytől rengve fél gyönge elme,
 Félnek obsitosi a Multnak
 S akit kisér fiatal útján
 Az aggottak félelme.
Hajh, megutáltam az életet,
 Lelkem csatákban összelőtten,
 -110-
 De lelkem és e bús magyar föld
 Új Kisértetét várva-várja
 S itt piroslik előttem.
Az én Istenem sújtsa le azt,
 Ki e hitet kétli, gátolná
 S akit az új Kisértet kisért,
 Kapja meg a csodát, megváltást,
 Istenem hozza hozzá.
 -111-

ANYA ÉS LEÁNYA

Anyám, az arcod úgy tüzel most
 S könnyeidet rejtegeted:
 Vajjon mi van édes apámmal?
 Megint beteg?
Vagy fejét szomorun lehajtva
 Búsul egy hideg sztrájk-tanyán?
 Mi lessz velünk és mindíg igy lessz,
 Édes anyám?
„Nem, kis lyányom, nem lessz így mindig
 De te ne búsulj, de dalolj,
 Már készül a te boldogságod
 Tán valahol.“
„Kis lyányom, szörnyü ez az Élet,
 Csupa örökség s csupa vád.
 A te jövődért izzad, harcol
 Édes apád.“
 -112-

TÖRTÉNELMI LECKE FIUKNAK

Hóditották ez országot
 Derék, lelkes, úri szittyák,
 Jóttevői szegény népnek:
 Iskolában így tanítják.
De nem így volt ezer évig,
 Munkás embert ág is húzta,
 Egy-két ezer úr kötötte
 Millió jobbágyát guzsba.
Magyarország dús ország volt,
 Van termése, kincse, vadja,
 De amit a bús nép szerzett,
 Víg uraság zsebre rakja.
Csak a gazdag, csak a zsarnok
 Élt föl minden földi jókat.
 Megláncolták, butitották
 A dolgozó milliókat.
Ma már a szivek bátrabbak,
 Sápadtak a gyermek-orcák,
 Ha összeszakad Ég és Föld,
 Mégis más lesz Magyarország.
 -113-
Ez az ország mindnyájunké,
 Hol bilincset urak vernek:
 Háborura készüljön föl
 Minden sápadt munkás-gyermek.
Van e földnek áldott Napja,
 Pirosító levegője,
 És ha lefogja az űr-had,
 Munkával elvesszük tőle.
Föl, gyermekek, tanulásra,
 Háborura, egészségre.
 Ti lesztek majd e rab ország
 Megváltott és boldog népe.
 -114-

CSABA ÚJ NÉPE

A Bakonyoknak Bakonyában
 Fájdalmas fél-századon át
 Rontás-álomban, szertevetve
 Aludtak a jó katonák.
Lehelnek kürtje nem búgott föl,
 Az Égen sem voltak jelek,
 Király sem küldött véres kardot,
 Aludt váróan a sereg.
Álmuk fölött új vitéz-élet
 Igért és rajzolt fény-kaput
 S üzent nekünk Csaba népéről
 A villámló és nagy Tej-Ut.
Álomban se tudtunk egymásról
 S még álmunk sem adott hitet,
 Mersze nem volt csatározásra
 S tábort-ütésre senkinek.
De ütött mégis a mi óránk,
 Kuckójában kiki riadt,
 S vállalt magyar bajnoki sorsot,
 Egy őrülten szép hit miatt.
 -115-
Nem jöttünk égi Hadak-Utján,
 Sorsunk vad ösvény, Föld s a por,
 De, ím, egy új Csaba-legenda
 Lelkünkben lázasan dalol.
Egy riadó zúgott emitt föl,
 Amott egy izzó gondolat
 S kihúzta kardját hüvelyéből
 Ezer ébredt eszme-lovag.
És egymásfelé már csörtettünk,
 Mint rég eljegyzett cimborák,
 Festő képét, poéta versét:
 Fölkináltuk egymás borát.
Bekalandoztuk a világot
 S mosolygott ránk a szabad Ég
 S esküdöztünk, hogy szent masszával
 Be lessz töltve a szakadék.
Hunnia sivár szakadéka,
 Ez a mindennél szomorubb:
 Itt lessz, esküdtünk, vén urfiknak
 S alj-aggoknak termő toruk.
Megtaláltuk az őseinket:
 Mennyi bús homloku magyar,
 Kinek azért kellett pusztulni,
 Mert újat, emberit akar.
 -116-
Megnyiltak lángolón előttünk
 A Bólyai- s Csere-sirok
 S hozzánk szegődtek szép sorjában
 Az árnyas, magyar mártirok.
S minden halott, ki élt magyarnak,
 Javitónak is valaha,
 A mi seregünk légi szárnyán
 A magyar Isten lovaga.
És mi mind, Csabának új népe,
 Egymásra-lelten esküszünk,
 Hogy a Bakonyok Bakonyából
 Minden rest álom messzetünt.
Itt már csak igazságtevés jön,
 Mert a bűnösök már nagyok:
 Adjon a Sors belénk oly bosszút,
 Amilyent Csabának hagyott.
 -117-

SZÉP MAGYAR SORS

Nem álldaltak bús bölcsőink körül
 Sem bölcsek, sem rokkant királyok,
 Mert nekünk senki sem örül.
Magyar életünk kezdtük tétován.
 Nem láttunk hét kövér esztendőt,
 De minden esztendőnk sovány.
Szorongóknak sohsem adtunk kezet,
 Becsméreltük a jóltevőket
 S örültünk, ha ki vétkezett.
Valami nagy-nagy Sors, Ok, Cél van itt,
 Valami nagy-nagy, ős tanulság,
 Amely kis népeket tanit.
Jöttünk, mert hitt a nyugati Vagyon,
 De erőnk nincs a küzdelemre
 S nyilaktól vérezünk agyon.
S mégis szivesen áldozunk velőt,
 Mert tragikusabb és szebb sors nincs
 Isten és emberek előtt.
Más fajta nép roboghat tova,
 De ily szép, álmos, láncolt fajnál
 Poétább faj nem élt soha.
 -118-

A MAGYAR TANITÓKHOZ

Itt volna hát a szent, a várt Szélvész,
 Tespedt tavat mely fenékig zavar?
 Alázását ki oly bűnösen tűrte,
 Lázad hát már az Élet alágyürtje,
 A tanitó, a legrababb magyar?
Gyújtatott lelkek víg mécsesének,
 Ott, hol Sötét ül várost és falút
 S hol eped fényért cellák milliója,
 Magyar sivatag magyar tanitója
 Rabok között rabként senyvedt, aludt.
Bús ébredök! a naphoz az arccal,
 Pusztul ez ország s az idő repül
 S kik hivattatok vezérül a népnek,
 Ne maradjatok gyáva csőcseléknek:
 Úri gazságok jobbágy őreül.
Ha itt a Szélvész, szívet elébe,
 Ha itt az óra, verjen hangosan;
 Szélvész verte, szép, nagy szivekre vár itt
 Egy sötét ország, melynek páriáit
 Nem mentheti már, csak szélvész-roham.
S ha itt van már a szent, a várt Szélvész,
 Köszöntjük ezt a zárka-nyitót.
 Lelkünknek fényét ezer éve orzák,
 Kapja meg végtén szegény Magyarország
 A szabaditó magyar tanitót.
 -119-

LEVÉL-FÉLE MÓRICZ ZSIGMONDHOZ

Rózsafa-vonóként nagy zöngésű húrhoz
 Súrlódjék ez irás Móricz Zsigmond úrhoz.
 Szóban hozta vón’ el a beteg, ki küldte,
 De sok Élet-lázban magát tönkre-hülte.
 Mégis, mert hát ma még sokan hisznek velem,
 Adják át Móricznak ezt az én levelem.
 A könnyes, áldott hang, aki általadja,
 Éppen úgy áldassék, mint az, aki kapja.
Szerelmetes barát, zömök Móricz Zsigmond,
 Tudod jól, hogy polyva, az ember amit mond.
 Ezért is jövök most hozzád kényes verssel:
 Én-fajta versekben az ember nem kertel.
 Jövök hozzád versben, betegségben, búban,
 Jól kezdett s elromlott, dicső háborúban,
 Jövök egy kis, kopott, szép, tavaszi Éggel,
 Egy kis megszólással, egy kis irigységgel.
Boldog Móricz Zsigmond, ki nem korán kezdted,
 Aszúra fog érni minden szép gerezded,
 Rajtad már nem ülhet rohadt, magyar átok:
 Ez okos elkésés: ez a magyarságod.
 És mégis siettél: meglepődve vitted
 Súlyát az ujságos, magyaros, szent hitnek,
 Dölyffel, feleséggel, gyermekkel, várással,
 Sok, most ébredező, ó kitalálással.
 És ha hébe-hóba talán másként véled:
 Erős vagy, mert erős lelkedben az Élet.
 -120-
Temeszteni is tudsz és tudsz támasztani:
 Sári Biró vallja és bősz Túri Dani,
 De ezerszer szebben, mert újabbról vallja
 Győző nagy lelkednek minden kis zsivajja.
 És ami benned él s el fog jönni hozzánk,
 Mi néha sápasztja magyar, piros orcád,
 Ezer kimondatlan magyar bánat, titok,
 Szépség várja vágyón: Móricz beszélni fog.
 Hisz én is kimondtam néhány magyar-újat,
 De mesekirályfik táltosai fújnak,
 Ördög hordjon el már minden bolond verset:
 Életet kívánunk, valószínüt, nyerset
 S amit meg nem adhat rímek ezer hadja
 Mi új Ludas Matyink többször visszaadja.
Öreg-ifjú Zsigám, sok mindent hallhattál,
 Hallva, nézve, írva sok-sok-sokat adtál.
 De amig rossz fogunk végleg el nem vásik:
 Mégis csak a legszebb, a legjobb: a másik.
 Gondolom, te voltál ez a „másik“ nálunk,
 Egy kicsit életünk, egy kicsit halálunk,
 Egy kicsit undorunk, egy kicsit örömünk,
 Szóval: az Életet, mely tőlünk messze tünt,
 Édes Móricz Zsigánk, te hoztad volt vissza,
 Kedves magyar részeg, kedves bornemissza.
Rád furcsa emberek furcsán figyelnek:
 Ma te vagy a tévő és jótékony gyermek,
 Nyugat csapatjának keleti zászlója,
 Mi nagy csatázásunk nagy igazolója.
 Néha kényeskedő, de magyar hatalmú,
 Nyugatba tört magyar s duzzadt bizodalmú,
 -121-
 Papnak indúlt lélek, de szabad, pacsirtás,
 Szentírásos ember, kinek szent az írás.
 Ma te vagy a magyar s rendkívüli követ,
 Ma benned sarjadnak az ős magyar tövek.
 Ha tán bolondítnál s igazi se volnál,
 Mert szépen hazudtál, engem igazolnál.
Téli Budapestnek kevés, vidám fája
 Móricz Zsigmond úrnak csodatettét várja
 S ha várja, várhatott s ha várta, megkapja:
 Móricz a váratlan Tavaszoknak apja.
 De engem szeressen: így üzenek neki
 S jó, hogyha az embert ilyen is szereti,
 Aki nem hatalmas s több a hatalmasnál
 S ha ki-kinek árt is, milliomszor használ.
Adassék e levél Móricz Zsigmond úrnak,
 Kit most érdemelten, szépen koszoruznak.
 Koszorut nem viszek, írás megy helyette,
 De ott leszek mégis, míg élek, mellette.
 Készül, mert készítik az én szemfedelem,
 De Móricz Zsigmond is megmarad én velem.
 Magyar sors-kockákon ez ígyen döntődött,
 Mind összekerülünk közös mártír-hősök
 S ha a Lehetetlent nem tudtuk lebírni,
 Volt egy szent szándékunk: gyönyörűket írni.
 -122-

MAGYAR-BÁNÓ MAGYAR AGGYAL

Ha a magyar kuruc vóna
 S többször ütne, mintsem szólna,
 Bizonyhogy kerekednének
 Felhős harag, felhős ének.
De a magyar adjonisten
 Nem annak ad, kinek nincsen,
 De annak, ki okos dőre
 S mit se állit fejtetőre.
Nézem szégyennel, bánattal,
 Magyar-bánó magyar aggyal
 És ha százszor tulnyergeltem,
 Eresztem százszor a nyergem.
Így van ez jól s mint lehetne
 Valakinek százszorszebbje:
 Egy ocsudott, mivelt szittya,
 Ki redves fajtáját szidja?
Ha a magyar kuruc vóna,
 S többször ütne, mintsem szólna,
 Bizonyhogy kerekednének
 Felhős harag, felhős ének.
 -123-

LOVATLAN SZENT GYÖRGY

Akit gurit, akit görget,
 Mint egy lovatlan Szent Györgyet
 Errűl s néha túl a Lajtán,
 Nem én vagyok, de: a fajtám.
Talán Isten, talán Ördög,
 Olykor-olykor föl-fölhörgök
 S mindig búsan megbékélek:
 Így szabta a magyar élet.
Gyönyörű, ős hittel, sokkal,
 Szenvedéssel, botlásokkal
 Fajtám indít, mindig ő kel
 Szépséggel, kínnal, erővel.
Amit tudok, érte tudtam,
 Ha elbukok, nem én buktam:
 Bennem egy ősi gőg lázadt
 S csak az enyém a gyalázat.
Szent, bús utam meg nem látták
 A pimaszok és a gyávák,
 Immel-ámmal tettek-vettek
 S ha megingtam, elengedtek.
 -124-
Ma már: minden gonosz álom
 S már csak magamat sajnálom
 És hogy én ellenem védték
 Fajtám választott kevélyét.
Mi várhat egy ilyen hadra:
 Ebekre és harmincadra,
 Nagy gyalázatra kerülnek,
 Ordítnak és keserülnek.
Én meg, a dolgom elvégzett,
 Megrugdalt és levitézlett,
 Megdöglök gyászos kacajjal
 Magyar fajjal, bajjal, jajjal.

-125-

SZOMORU ÓDÁK VALAKIHEZ

-126-
-127-

ÉN, SZEGÉNY MAGAM

Szeretlek halálos szerelemmel,
 Te hű, te jó, te boldogtalan,
 Te elhagyott, te szép, béna ember,
 Te: Én, szegény Magam.
Senkid sincs e bús, pucér világon.
 Sorvasztó, álmatlan éjjelek
 Holdfényénél fölujjongva látom:
 Csak én szerettelek.
Te: Én, aki királynőket vártál
 S bölcs királyok hódolásait,
 Nézd, szivekben hogyan be nem váltál:
 Csak én vagyok ma itt.
Szeretlek, mert a keserűségnek
 Ártatlan és áldott fia vagy,
 Mert minden egynek, búsnak és szépnek
 Tömjénezni szabad.
Téged elhagyott már minden, minden,
 Durván, meg-nem-értőn és gazul.
 Níncs szépség, melynek hivője nincsen:
 Most én vagyok az úr.
Az egész világ helyett imádlak,
 Te hű, te jó, te boldogtalan,
 Te szép, kit a buták meg nem láttak:
 Te: Én, szegény Magam.
 -128-

AZ ÖRÖK GYERMEKSÉG

Édes átok:
 Utolsó napig és hajszálig
 Gyermek-szemmel
 Nézni a világot.
Újra-újra
 Megborzaszt az emberi roszság,
 Szepegéssel
 Borzalomba fúlva.
Kérded, kérded:
 Mért nem vagyunk mind tiszták és jók?
 S jön a válasz
 S a választ nem érted.
Jön a válasz
 S úgy hallgatod, mint riadt gyermek
 S reszketsz, mint fa,
 Félig-zöld és száraz.
S szólsz: bús kincsem,
 Te, szakadatlan, vén gyermekség,
 Úgy imádlak:
 Egyebem úgy sincsen.
 -129-

FÉLREVERT HARANGOS NAPOK

Undok, füstös tűz-cafatokban
 Hullott reád a nyomoruság
 S az iszonyat, ez a vad husáng
 Veri búsan lelked tetőjét
 S félek, hogy eloltja a fájást,
 Óh, fájás, fájj tovább ez jobban.
Neked a tűzvész már az élet.
 A félrevert harangos napok,
 Kinek, tébolyok és haragok,
 Végső szándék, hamvadás-hajnal
 S jaj neked, ha elfogy a fájás,
 Lobogj, égj, fájj, mert máskép véged.
 -130-

MESE SZÉP CSINY-ORSZÁGBÓL

Szép Csiny-országban sok volt a róka,
 Sok volt a jegyző és sok a pap,
 Sok volt a csalás és szerelem
 S bolond, aki a fűbe harap
 S szép Csiny-országban csak a kék róka,
 Agglegény csak a kék róka maradt.
Titkos Messzéből jött Csiny-országba
 Mostohák közzé, ő, idegen,
 Kék volt és kék volt a szeme is
 S elnézett a fürge hímeken.
 Szép láthatatlant nézett és látott
 S forrott vére az őszi hidegen.
Egyszer egy őszi nagy csinytevéskor
 Barna, kormos lett két friss kék szeme,
 Látta fajtája asszonyait
 S tudta, hogy fogytán a melege,
 Hörgött a Messze vén, kék rókája.
 Jaj, jaj, jaj, a Közel be kellene.
 -131-

FAJTÁDDAL EGYÜTT ÁTKOZLAK

Hahogy haragszol, nem az anyádért,
 Nem hét gulyára szóló tanyádért,
 Hanem haragszol romlott hazádért,
 Grófok és papok uraságáért.
Nem gyermekidért fájtak a dolgok,
 Nem tenmagadért nem voltál boldog,
 Hanem megnyiltak gyászos mennyboltok,
 Hanem haragra sok másért volt ok.
Jaj, hogy nem lehetsz te most az élen,
 Bátran, durcásan, hősen, kevélyen,
 Minden magyarnak bús szívén, mélyen,
 S rólad az ellen aggva beszéljen.
Be kár teérted s be kár miattunk.
 Amit gyüjtöttünk, őriztünk, adtunk,
 Amit nagy-gyáván másokra hagytunk,
 Most az lett a mi vádoló fattyunk.
Ha te még hinnél, ha te még szólnál,
 Piros neveknél pirosabb volnál,
 Pirosabb lennél a piros bornál
 S véresebb lennél véres bibornál.
 -132-
Hogyha lehetne, be ütnél széjjel,
 Be hajnalodnék a magyar éjjel,
 Rímmel és karddal, szóval, fekéllyel
 Égetnél, dúlnál mindent víg kéjjel.
Te volnál akkor életnek sója,
 Úri bűnöknek nagy bosszulója,
 Magyar deákok nagy pártolója,
 Mindeneknek hős ostorozója.
Jaj, hogy haragszol s hiába minden,
 Vér fogyatkozik szítt ereidben,
 Magyar dühödre elég düh nincsen:
 Fajtáddal együtt verjen az Isten.
 -133-

TEVELED AZ ISTEN

Az Istenhez gyönge szódat emeled:
 Teveled lessz akkor az Isten.
Elvesztetted szegény, kóbor magadat:
 Ha szabad: segítsen az Isten.
Perc-barátok kedve már elköltözött:
 Búk között itt lessz tán az Isten.
E szép élet nem sok örömet hozott:
 Gondozott azomban az Isten.
Az Istenhez gyönge szódat emeled:
 Teveled lessz akkor az Isten.
 -134-

SZÉP VOLTÁL VOLNA

Szép voltál volna, lyányoknak való
 S Istentől is víg ölekre eresztett
 S be furcsa vagy
 Ma, amikor vén fagy-szemed mereszted
 Csókok után, be furcsa vagy.
Tépted, tiportad rózsás napjaid
 S rózsás napjaid téptél és tiporták,
 Életeden
 Átbitangoltak némber-csordák,
 Ifjú, forró életeden.
Nem tudták s te nem tudtad, hogy ki vagy
 S hogy szépséged vár szemeden kitörvén
 S hogy szép lehess:
 Ezt kivánja bús daccal ősi törvény
 S minden dacol, hogy szép lehess.
Elmulasztottak finom, lágy kezek
 S te is magadat, óh elmulasztottad
 S a szépülést
 Hagytad a boldog, csúnya ravaszoknak,
 A jussodat, a szépülést.
Amennyi csók volt akkor érdemes,
 Valamennyi mind te szépséged várta,
 -135-
 Ölt szinedért
 Hullott le akkor száz csillogó párta,
 Holt szépségért, ölt szinedért.
Szép voltál volna: hervadt; csúf fejed
 Konyitsd le most már ki nem sírott könnyel
 S a lyányokat,
 Adós maradván nekik száz örömmel,
 Áldd és átkozd a lyányokat.
 -136-

VÉN, BOLOND ÚR

Egyszer-kétszer
 Meghaltál már vén, bolond úr.
 S ellenséggel
 Vívtál néhány hős csatát.
Egyszer s másszor
 Azt hitted, hogy a tetőn vagy,
 Nagy dúláskor
 Azt hitted, hogy győzelem.
Most már ökrök
 Jöttek lovaid helyébe
 S én öröklök
 Egy szép halál-fogatot.
 -137-

RÁZD MEG SZIVEDET

Jaj, most hallgatsz el, te, világgal megtelt
 Mennynek megduzzadt terhes ember-mása.
 Sötéten szállongsz, vészharangod alszik
 S önmagadnak vagy bús döbbenete.
Olyan gazdag vagy, hogy nyelved megnémult,
 Jaj, félsz szakadni szegény, érett felhő.
 Kongass elébed, vállald már a sorsod,
 Rázd meg a szíved, te: fájdalmas Én.
Ha most húznád meg harangját szivednek,
 Halál-angyalok szárnya búgna kórust
 Az Élet részeg, égverő dalához
 S megtátongna az ördögmély-titok.
Tarajos felhők alatt fojtott szívvel,
 Gubbadt sziveddel, e véres haranggal,
 Tántorodottan önterhességedtől,
 Özönt késleltetsz, vén harangozó.
Sötét a felhő: Istennek felhője,
 Bús a harangod: Istennek harangja,
 Ontsd a felhődet, kongasd a harangod,
 Éld el a sorsod, éld el a szived.
Égzengéssel vak éjszaka boruljon
 Fényes délórán s zuhogjon özönviz
 S megkönnyűlt végzet szörnyű zsivajában
 Sikoltson végsőt a bomlott harang.
 -138-

ÓH, ÉLETEK ÉLETE

Óh, életem
 Be nagyon és igaztalanul szeretlek,
 Én életem, óh, életem,
 Te vagy a legszebb,
 Életek élete.
Meghalhatok,
 Ma inkább, mint holnap,
 De akik utánam loholnak,
 A napok,
 Fényeskedjenek fényeikben.
Fényeskedjenek a napok,
 Az emlékek és csodák
 Tovább és tovább:
 Beszéljenek az ostobák
 Sokáig rólam.
Óh, életem,
 Be nagyon és ragaszkodva szeretlek,
 Én életem, óh, életem.
 Sokat láttam, sirtam,
 De a legszebb
 Te vagy: életek élete,
 A legidegenebb és a legszebb.
 -139-

Tartalom

Transcriber's Note:

Alternative spellings have been retained as they appear in the original.

List of corrected typographical errors:






End of the Project Gutenberg EBook of A menekülo Élet, by Endre Ady

*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK A MENEKÜLO ÉLET ***

***** This file should be named 38476-h.htm or 38476-h.zip *****
This and all associated files of various formats will be found in:
        https://www.gutenberg.org/3/8/4/7/38476/

Produced by Albert László (This file was produced from
images generously made available by The Internet
Archive/Canadian Libraries)


Updated editions will replace the previous one--the old editions
will be renamed.

Creating the works from public domain print editions means that no
one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
(and you!) can copy and distribute it in the United States without
permission and without paying copyright royalties.  Special rules,
set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark.  Project
Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
charge for the eBooks, unless you receive specific permission.  If you
do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
rules is very easy.  You may use this eBook for nearly any purpose
such as creation of derivative works, reports, performances and
research.  They may be modified and printed and given away--you may do
practically ANYTHING with public domain eBooks.  Redistribution is
subject to the trademark license, especially commercial
redistribution.



*** START: FULL LICENSE ***

THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK

To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
distribution of electronic works, by using or distributing this work
(or any other work associated in any way with the phrase "Project
Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
Gutenberg-tm License (available with this file or online at
https://gutenberg.org/license).


Section 1.  General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
electronic works

1.A.  By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement.  If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.

1.B.  "Project Gutenberg" is a registered trademark.  It may only be
used on or associated in any way with an electronic work by people who
agree to be bound by the terms of this agreement.  There are a few
things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
even without complying with the full terms of this agreement.  See
paragraph 1.C below.  There are a lot of things you can do with Project
Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
works.  See paragraph 1.E below.

1.C.  The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
Gutenberg-tm electronic works.  Nearly all the individual works in the
collection are in the public domain in the United States.  If an
individual work is in the public domain in the United States and you are
located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
are removed.  Of course, we hope that you will support the Project
Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
the work.  You can easily comply with the terms of this agreement by
keeping this work in the same format with its attached full Project
Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.

1.D.  The copyright laws of the place where you are located also govern
what you can do with this work.  Copyright laws in most countries are in
a constant state of change.  If you are outside the United States, check
the laws of your country in addition to the terms of this agreement
before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
creating derivative works based on this work or any other Project
Gutenberg-tm work.  The Foundation makes no representations concerning
the copyright status of any work in any country outside the United
States.

1.E.  Unless you have removed all references to Project Gutenberg:

1.E.1.  The following sentence, with active links to, or other immediate
access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
copied or distributed:

This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
almost no restrictions whatsoever.  You may copy it, give it away or
re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
with this eBook or online at www.gutenberg.org

1.E.2.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
and distributed to anyone in the United States without paying any fees
or charges.  If you are redistributing or providing access to a work
with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
1.E.9.

1.E.3.  If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
terms imposed by the copyright holder.  Additional terms will be linked
to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
permission of the copyright holder found at the beginning of this work.

1.E.4.  Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
License terms from this work, or any files containing a part of this
work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.

1.E.5.  Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg-tm License.

1.E.6.  You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
word processing or hypertext form.  However, if you provide access to or
distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
form.  Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
License as specified in paragraph 1.E.1.

1.E.7.  Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.

1.E.8.  You may charge a reasonable fee for copies of or providing
access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
that

- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
     the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
     you already use to calculate your applicable taxes.  The fee is
     owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
     has agreed to donate royalties under this paragraph to the
     Project Gutenberg Literary Archive Foundation.  Royalty payments
     must be paid within 60 days following each date on which you
     prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
     returns.  Royalty payments should be clearly marked as such and
     sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
     address specified in Section 4, "Information about donations to
     the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."

- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
     you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
     does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
     License.  You must require such a user to return or
     destroy all copies of the works possessed in a physical medium
     and discontinue all use of and all access to other copies of
     Project Gutenberg-tm works.

- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
     money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
     electronic work is discovered and reported to you within 90 days
     of receipt of the work.

- You comply with all other terms of this agreement for free
     distribution of Project Gutenberg-tm works.

1.E.9.  If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
electronic work or group of works on different terms than are set
forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark.  Contact the
Foundation as set forth in Section 3 below.

1.F.

1.F.1.  Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
collection.  Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
works, and the medium on which they may be stored, may contain
"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
your equipment.

1.F.2.  LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
liability to you for damages, costs and expenses, including legal
fees.  YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3.  YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
DAMAGE.

1.F.3.  LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
written explanation to the person you received the work from.  If you
received the work on a physical medium, you must return the medium with
your written explanation.  The person or entity that provided you with
the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
refund.  If you received the work electronically, the person or entity
providing it to you may choose to give you a second opportunity to
receive the work electronically in lieu of a refund.  If the second copy
is also defective, you may demand a refund in writing without further
opportunities to fix the problem.

1.F.4.  Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.

1.F.5.  Some states do not allow disclaimers of certain implied
warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
the applicable state law.  The invalidity or unenforceability of any
provision of this agreement shall not void the remaining provisions.

1.F.6.  INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
with this agreement, and any volunteers associated with the production,
promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
that arise directly or indirectly from any of the following which you do
or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.


Section  2.  Information about the Mission of Project Gutenberg-tm

Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
electronic works in formats readable by the widest variety of computers
including obsolete, old, middle-aged and new computers.  It exists
because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
people in all walks of life.

Volunteers and financial support to provide volunteers with the
assistance they need are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
remain freely available for generations to come.  In 2001, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
and the Foundation web page at https://www.pglaf.org.


Section 3.  Information about the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation

The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
Revenue Service.  The Foundation's EIN or federal tax identification
number is 64-6221541.  Its 501(c)(3) letter is posted at
https://pglaf.org/fundraising.  Contributions to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
permitted by U.S. federal laws and your state's laws.

The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
throughout numerous locations.  Its business office is located at
809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
business@pglaf.org.  Email contact links and up to date contact
information can be found at the Foundation's web site and official
page at https://pglaf.org

For additional contact information:
     Dr. Gregory B. Newby
     Chief Executive and Director
     gbnewby@pglaf.org


Section 4.  Information about Donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation

Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
spread public support and donations to carry out its mission of
increasing the number of public domain and licensed works that can be
freely distributed in machine readable form accessible by the widest
array of equipment including outdated equipment.  Many small donations
($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
status with the IRS.

The Foundation is committed to complying with the laws regulating
charities and charitable donations in all 50 states of the United
States.  Compliance requirements are not uniform and it takes a
considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
with these requirements.  We do not solicit donations in locations
where we have not received written confirmation of compliance.  To
SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
particular state visit https://pglaf.org

While we cannot and do not solicit contributions from states where we
have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
against accepting unsolicited donations from donors in such states who
approach us with offers to donate.

International donations are gratefully accepted, but we cannot make
any statements concerning tax treatment of donations received from
outside the United States.  U.S. laws alone swamp our small staff.

Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
methods and addresses.  Donations are accepted in a number of other
ways including including checks, online payments and credit card
donations.  To donate, please visit: https://pglaf.org/donate


Section 5.  General Information About Project Gutenberg-tm electronic
works.

Professor Michael S. Hart was the originator of the Project Gutenberg-tm
concept of a library of electronic works that could be freely shared
with anyone.  For thirty years, he produced and distributed Project
Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.


Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
unless a copyright notice is included.  Thus, we do not necessarily
keep eBooks in compliance with any particular paper edition.


Most people start at our Web site which has the main PG search facility:

     https://www.gutenberg.org

This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.