The Project Gutenberg EBook of Erdély hegyei közt, by László Tompa
This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or
re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
with this eBook or online at www.gutenberg.org/license
Title: Erdély hegyei közt
Author: László Tompa
Release Date: April 14, 2012 [EBook #39450]
Language: Hungarian
Character set encoding: UTF-8
*** START OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK ERDÉLY HEGYEI KÖZT ***
Produced by Albert László (This file was produced from
text and images generously made available by Hungarian
Electronic Library/Scientific Library of Székelyudvarhely.)
TOMPA LÁSZLÓ
ERDÉLY HEGYEI KÖZT
Cluj–Kolozsvár
„Minerva“ Irodalmi és
Nyomdai Műintézet Rt.
-3-
REJTETT KINCS TUDÓJA.
Színi Lajosnak.
Rejtve lelkem
rejtekébe,
Öreg-öreg fűz
tövébe
Kincsek-kincse van
elásva.
Nagy, fekete kutya
őrzi.
Senki meg ne kapja,
lássa,
Csak, aki a szót
kimondva
– Óráját is eltalálva!
–
A varázst le tudja
győzni.
Kincskereső vágya,
szomja
Vajjon vet-e lelket
erre?
S vajjon mikor vet, ha még
vet?
Mulnak hamar szakok, évek –
–
De csak baglyok,
denevérek
Surrognak a
holdvilágnál,
Melynek fényén mohos
fám áll.
-4-
Mulnak hamar szakok, évek –
–
Fent elúszik egy-egy
felhő.
De más erre senkisem
jő.
S minden évvel mind
alábbra
Hajlik a fűz egy-egy
ága.
Ha lombjával holdfény
játszik:
Már-már gyászfűz gyanánt
látszik.
Lent a kincs meg
elfeledve,
Csak kallódik, pusztul
egyre.
Talán soha ritka
fénye
Nem vetődik föld
színére,
– Úgy múlik el, meg se látva
–
Mig ügyet rá senkisem
vet,
Hogy az ami rejtve
senyvedt:
Koporsó, vagy
kincses-láda?!
-5-
TAVASZI ÁRADÁSKOR.
-6-
-7-
SZÁNKÁZÁS.
Beh friss a hó, beh friss az
arcod!
De félre is ma, lelki
harcok!
Ma csak suhanjon könnyű
szánunk.
Csin, csin, csörögve cseng a
csengő – –
Mindenkinek ma jót
kivánunk.
Ahogy futunk: az
utcaszélrül
Ránk mind a hány szem
visszatérül.
Sőt mind tovább, a
kandiság nő!
Csin, csin, ujjongva
cseng a csengő –
Te vagy a legszebb,
a királynő.
Csin… suhanunk, a fürge szán
most
Im, hátrahagyta már a
várost.
Előnkbe tág sik hava
tárul.
Csin, csin, merengve cseng a
csengő –
Vágyunk is immár szebb
szakán túl.
Csin, csupa hó fenn és a föld
lenn,
Pár varju tarlóz csak a
ködben.
-8-
Egyébként fehér berek és rét.
Csin, csin, borongva cseng a csengő –
Bús is talán e sok fehérség…
Hó húll, hideg van, mintha
fáznál.
Jobb, úgy-e, vissza, szép
virágszál?
E táj sorsunk valódi
tükre…
Csin, csin, fagyosan cseng a
csengő,
S egymástól válni int örökre
– –
-9-
TAVASZI ÁRADÁSKOR.
A nap a vizek bilincsét
megoldta.
Zavaros ár jő, partokhoz
csapódva.
A fönti hegyek minden téli
szennye
Itt rohan el most örvényben
kerengve.
Talán áldássá lesz még
valahol – – –
S ha rombolás is a
rendeltetése:
Romboljon, zúzzon, egy
percet se késve.
Míg dűhe szét a
lankákon elárad,
Többé nem érzi
feszülőn a vágyat,
Mely megláncoltan
zaklathatta rég!
Beh, zord bilincs is, melyet
ránk a tél vet:
Megfagyott mozgás,
élettelen élet!
Most csak rohanj hát,
folyó, szabadulván.
Zuditsa széjjel
erejét a hullám:
Ami csak erő: zugjon
szabadon!
A mi csak erő: tengerré
dagadjon.
Fullasztó rabság láncán ne
maradjon.
-10-
Jaj, mert
szomorubb végzet, mint akármi:
Erőnket tudva, béklyós csendbe várni,
Egy percre, mely tán sohse jő
felénk.
Rád, elhivottra, várnak messze
harcok,
Szavad, döbbentve,
mérföldekre harsog.
Célnak futsz, mig
én cél hijján henyélvén,
Most riadt
szívvel állok partod élén.
S im, kart
lenditve, meg is áldalak:
Menj, mint a nyil zúgj titkos
távolokba.
Áldásthozón, vagy
rombolón, de hatva.
Vigan vidd terhét
öröknek, mulónak.
S vidd éltemet is,
kis papirhajómat,
Ne vesztegeljen
zátonyon tovább – – –
-11-
SZELID KIVÁNSÁG.
Azt szeretném, ha nekem
zongoráznál,
Akármit, csakhogy hangok
érjenek,
Melyek zengése kezedtől
ered,
Mig szivem reszket, mint
szélben a nádszál.
Tedd mind elém, amennyi régi
fénykép
Mutatja multad bármi kis
nyomát,
Hogy lelkem fölött
siklathassam át
Gyermekkorod derüjét,
égi fényét.
Akkor is, tudom, kedves
lehetett
Vidám szemed, a csacska,
gondtalan száj!
Oh, tőlem egy szót,
mosolyt most se sajnálj.
Bár e morzsák pótolják
énedet.
Ugyis: két karom
egészben, amint vagy,
Szegény
szivemre sohasem szorithat – –
-12-
HALOTT KÖLTŐK…
Halott költők porából
olykor
Nagy kelyhü vírágok
kinőnek.
Rég elfelejtett siri
hantok
Megérzik szelét szebb
időknek.
Könyvtárszobák hűs, dohos
éjén
Nap gyúl cikázó
sugarakból.
Egy könyv kitárul és a
sok rim
Tüzet csillogtat, mint
aranybor.
Szét a világba, friss
erővel,
Kiszáll a nemes, ritka
mámor.
Szomjan sovárgó szivek
isznak
A tiszta kéjek
italából.
Mindenki sejti: csoda
titkok
Mélysége fölött lép a lába –
–
S éjfélkor egy bús, glóriás
fej
Benéz egy fehér
lányszobába.
-13-
A HADNAGY.
Ma délután, ugy öt-hat óra
tájt
A halott hadnagy halkan
megjelent.
A hadnagy, aki nemrég
idebent
Épp e szobában ölte meg
magát.
Ferdén lekonnyult bolond, nagy
feje.
De befelé csak egyre
kacagott.
Soha még egy ily vidám
hadnagyot!
Kacagtam én is veszettül
vele.
Mutatta csendben pirosló
sebét:
Im, ide nézz e pici lyukra,
rám!
Nincs – hidd el – itt, nincs
semmi bús talány,
Kétség, hogy ezzel
meg ne fejtenéd.
Szólt, s szalutálva tovatünt
megint.
Ám én tudom, hogy ő még
visszatér.
Éjjel, sőt majd, ha szinte
gyújt a dél,
Föl-fölkeres még és
fejével int.
-14-
Számomra lénye nem lesz már
titok.
Lelkembe szivom elszánt
szellemét.
Előle többé bűvölet se
véd.
S üt óra majd, hogy egyszer
hivni fog.
S nincs végre mindig rettegés
velünk!
Meghajtom én is görnyedt
hátamat.
Karjába karom tétován
akad,
S a balfenéken tova lépdelünk –
– –
-15-
TÜKÖRBE-NÉZÉS ALKONYODÁSKOR.
Mint csöndes csónak, sik vizen
bolyongván
Sötét szobából, sik
tükörlapon
Előlebeg bús arcom,
alakom.
E test, ez arc már nem is él
–: halott tán?
Másomat szinte meg sem
ismerem.
Más is minden oly titkos,
nesztelen.
Csak – altatót – az
alkonyat dalol,
S egy hegedü sir
halkan valahol.
Én tovasikló, szűkös
életem!
Tán sohasem is voltál
igaz-élet?
S szemem hasztalan leste,
merre mélyebb:
Csalatva bolygott
álomvizeken.
Talán – amelyek most is
körülállnak –
A kinok, vágyak sem
mások, csak árnyak.
S igy magam is
csak önárnyam vagyok,
Vetitve rejtett
sikból ide-átra,
Mint földi tóra futó
felleg árnya.
-16-
Pislog a tűz… a sötétség
nagyobb!
Megpattant húron elhal a
zene – –
Ha tovalendül
élet-álmodásom,
Hová szakad be kóbor
üteme?
Lábam nyomát is elkuszálja más
nyom?
S mint bosszus müvész vétett
vonalat:
Eltüntet a sors nehány perc
alatt?
Vagy aki voltam: lényem lelkes
lelkét
Megőrzi bűvös tükrében az
emlék,
Hogy taván ringva néha
visszajárjak
Majd valamelyik élőbb
unokámnak? – –
-17-
ÓLMOS, SZŰK TÉRBEN.
Véres robotban, félelmek
között,
A lelkem sokszor falnak
ütközött.
Mint békát nagy kő, mit
ráhajitok:
Kényszerű sorsom úgy
lelapitott.
Ólmos, szűk térben fullad a
tüdőm.
Szentebb dologra, dalra nincs
időm.
… Ám áttöri még fejem a
tetőt,
S szabaddá szállok virradat
előtt!
Bús lelkem ott fenn új dalra
derül.
S száll, száll a fényben,
félelmetlenül!
ALKONYAT FALUN.
A réti tájon át a
szender,
Mint balzsamkertek szaga
fú.
A fák közt fátylat húzva leng
el.
Álomba lankad a
falu.
Feketén ing egy árva tar
galy.
Szivem is csupa könny s
magány.
Fent felleghabon biztos
karral,
A halál evez csonakán – –
–
-18-
NOÉMI SENKI SZIGETÉN.
Elborult fényü, rideg
éjjelembe
Messzünnen még egy kis mécs
belelángol.
Bús lélekvesztőn küzködő
felé
Hivó szigetke rémlik fel az
árból.
Valaha rég, vad viharok
fokánál,
Hányatva vágyak perzselő
szelében,
Egy percre sorsom sorsodhoz
sodort,
Azóta jaj, beh más vizekre
tértem.
Ám az emléked veszélyek között
is,
– Melyeket rossz szél, balsors
zúditott rám –
Velem volt mindig
talizmán gyanánt,
Örvények mélyén,
bősz hullámok ormán,
A sors dűhét még eltökélten
állom,
S hogy hajóm hátát bórák bőgve
szántsák.
De már tudom, bár meg se
rezzenek,
Hogy bátorságom csak
halálraszántság.
-19-
S már nem tudok célt, melyet
bizonyosnak
Láttatna még egy ki nem
hunyt reményem.
Valahány eddig
fel-feltündökölt:
Mind-mind el is
tünt parttalan vak éjben.
Igy csillag nélkül egem egyre
zordabb,
S fenyegetőbbek szelek,
vizhatárok.
Rád-rádgondolva csak
hányattatom,
Amerre hátán a haragos
ár dob.
Vitorlám rongy. Már magam is
ziláltan
Azt nézem csupán, hogy kell
partot érni.
… Ha tán egy hullám
végre partra lök majd:
A sziget élén
vársz-e rám, Noémi?
-20-
A HALÁSZ ÉS A SZELLEM.
Antalffy Endrének, az Ezeregy éjszaka tudós és művész
forditójának.
Bár időmből egy perc se
boldog,
Lelkemet, gyásznak
fátylaképpen,
Nem lengetem meg minden
lépten:
Nemesebb gyász a rejtve
hordott!
Csak néha jönnek komor
álmok,
Melyeket jólzáró palackba
–:
Egy-egy versembe
befalazva,
Az idők árjába
bocsátok.
Majd akadgat sorsszerü
kéz,
Mely olykor egyet
kihalászva,
Terhétől döbben, futni
kész!
De már késő! A pecsét
enged,
Búm feltör, égre száll s
uszálya
Ugy csüng alá, mint sürü
felleg!
-21-
DAC.
Ha te nem – inkább más se
zárja
Szivére szivem szűz
szerelmét.
Legyen, mint puszták rőt
kopárja,
Mi bennem üdvről álom,
emlék.
Mint falevél, mit őszi szél
hajt
Ezer társával egy
halomba:
Magam is muljak el s a tél
majd
Hullassa leplét bús
nyomomra.
Rim szárnya szerte hirt ne
hordjon,
Hogy egykor érted éltem,
égtem:
Enyészen az is rejtve
zordon
Szivem halálos
börtönében.
S amig igy minden vágy belém
hal:
Bús kéj hat át e
pusztulásban,
Hogy ezalatt a
magaméval
Emléked sirját is
megástam!
-22-
BUCSUZÁS.
Rőt reggelen, vad, őszes
éjen
– Mint pernyés lobu lángvihar
–
Egy rémes érzés rám
fuvall.
Majd, mint gyermek, kit éjbe,
hóba
Tettek ki gonosz
emberek:
A lelkem fázva
didereg.
S vacogva lázban, égve fagy
közt,
Egy tudat ér a
szivemig:
Kis időm futva
letelik.
Itt hagyok űzve, bukva
mindent
– Mikért sziven se szurna vád
–
És itt a legtürőbb
anyát.
Anyám, te türtél annyi
évet,
Hogy legyen értük pár
napom.
Ezeket én meg nem
kapom.
-23-
Rám már a végzet szele
zúdul,
Sziszegve kúszik
éjjele.
Éjem mind vele van
tele.
Mulásom annyi zajt sem üt
majd,
Mintha a szél egyszerre
csak
Egy ajtót hangosan becsap –
–
-24-
IDEGEN FALUSI FOGADÓBAN.
– Téli fantázia. –
Friss hóval ébredt fehér
hajnalon
Felébredek; mily furcsa
minden itt!
A nippek, a pár könyv az
asztalon
S a ló, mely im-most ott
kivül nyerit.
Szobám hidege
lassacskán hevül.
Mily szép itt
lennem ismeretlenül.
Mint titkon
megszállt fejedelmi vendég,
Ki, mig
alitnák, máris tovament rég.
A bolt előtt a bámész
csőcselék,
Tán most épp rólam folytat
szócserét.
Van, aki látta – távol eb
csaholt,
S a fák fölött épp felötlött
a hold –:
Két ordas jött ki s ott a
rengetegnek
Szélén vonítva, hosszasan
kerengett:
Tán velem jöttek, mint
kiséretem.
Velük magamat én
őriztetem.
Oh kincses ölü mély ár,
babona!
Már engem is visz medred ősi
sodra.
Bús lelkem rajta pehelyként
forogva.
-25-
Halk
ájulatban sodródik tova!
Már látom
is: ki fel nem fedve jöttem,
Titkon
is megyek, majd, ha szánra szállok.
Előttem sejtés csilló selyme szállong,
S szánam csilingel csak a téli
csöndben.
Megyünk; nagy erdőn át a
zuzmarás fák
Vén válluk terhét rám
sóhajtva rázzák.
Majd meg kitárul messze lent a
sik,
Körül a halk hó mindenütt
esik.
S én elnyujtózva, prémek közt,
henyén,
Tudván tudom, itt minden
enyém:
A roppant erdők és a törpe
házak,
Melyek közt köszönt a
muzsik-alázat!
S így elém addig tólúl
képre-kép,
Míg Moszkva vár, mint
urát, hercegét.
Már messziről zúg
valamennyi tornya.
A tanács elém
kijön a kapukhoz:
Kenyérrel, sóval
üdvözölni; futkos
A tömeg, cseng-bong
a sok fürge trojka.
S én megpihenni
palotámba térek.
De már sok ezer lángja gyúl az
éjnek.
Hódolni pompát ragyogtatva
vár
A sok ünnepség: nők, opera, bál –
–
Tündéri fénylést tükröznek a
termek
-26-
– Ámultan állnál ottan, mint a gyermek –
S mindent, mi száz dús szépséget
kinál:
Még szebbé lát egy uj Zichy
Mihály;
Ha meg merengni vágyom;
tétován,
Csájkowszki zokog fel a
zongorán.
Úr-voltom kéjét ajzott
szivvel érzem
S hogy tőlem semmi jót
se tilt lakat.
Életem: élet, enyém
vagy egészen!
Lelkem nyügöktől
ujjongón szabad.
Szabad – kopognak. Ejh, szabad
no! Tessék! –
Rekedt köhentés: a
fiakkeres.
A várást unván, engemet
keres.
Igaz is bizony, vár a
kötelesség!…
Míg henye vágyak
muzsikája csalt,
El is feledtem az
unt hivatalt.
Pedig e nap is rak rám
terheket még.
No, rozzant szán, gyü,
gyerünk: rút robot
Karjába vár, mint
örökös rabot.
S nem hagy, míg onnan a
halál ki nem tép.
Hogy tovább
győzzük, jó lesz hát vigyáznunk,
Nehogy az útban meghülésig fázzunk!
-27-
AZ ALKONY FELELETE.
-28-
-29-
KISVÁROSI SÁROS UTCÁKON.
November esti hűs
esőnek
Csapzón csepergő
könnypatakja,
Keskeny, kis utcák
sár-csatakja,
Hol keressem ma volt
erőmet?
Tán lehullott az is e
sárba,
Vagy fölosont a szennyes
égre?
S már minden nyárnak itt a
vége,
Már minden álom dőre,
kába?
Itt úgy lefog és fojt ma
minden!
E szükre szorult szürke
házak
Zord őrökül mind rám
vigyáznak.
Kijutok-e még egyszer
innen?
Ha szabad élet lenne
társam,
Mező tág síkja, fénnyel,
árnnyal,
Vagy nagy városban harc,
pogány zaj,
Mely ingerel, hogy
túlkiáltsam.
Itt csak lecsügged lelkem
szárnya –
Egy-egy folt olykor
megcsillámlik.
Közelgek s látom:
látszat ámít.
A fény már el is halt a
sárba.
-30-
ÖREG FAUN.
Öreg faun, a szivedet
még
Meg-meglegyintik lágy
kacsók.
S átlobban agyadon az
emlék:
Mily mézes volt a
nympha-csók.
Ajkad gonosz mosolyra
torzul.
S lehunyva könnyes
szemedet,
Vig képek raja lep meg
órvul.
Dús keblek hava
hiteget.
Ligetet látsz; fák közt –
mesés hely –
Nymphák bokáznak, Pán
zenél.
S te lesből, szilaj
szökkenéssel,
Csinyt űzni köztük
termenél.
Megkergetvén a
pajkosabbját
– Mind úgy oson, mint
fürge nyest –
A legszebb szőkét
elragadnád,
Hogy cirogasd s kegyére
less.
-31-
De jaj, hová vitt a merész
hév?
Csalárdságot sugott a
nád.
Ha mostan egy sik tóba
néznél:
Torz vén fej fintorogna
rád.
Melyik nymphának tetszenél
te?
Hevedre fittyet hányna
mind.
Sóhajodat csak bizd a
szélre,
Ha még új vágy okozna
kínt.
Menj, ülj egy forrás friss
fejéhez.
Nézd sirva, hogy kel a
patak.
Sírj és nézz, amig körül éj
lesz,
S hab és könny hozzád feldagad
– – –
-32-
ILY DOLGOK KÖZT FOLYIK EL ÉLETÜNK
Keserves rabigába
Görbesztő, bús napok.
Melyek során hiába
Esdünk szebb
holnapot.
Bomolni makacsul
kész,
Nyűtt, zaklatott
ideg.
Zord, ököllé szorult
kéz,
Mely magát sebzi
meg.
Haszontalan
sovárgás
Egy képzelt szív
után.
Mely csupa fény, meg
áldás,
S ha búnk van, szánva
szán.
Örökös vágy:
pihenni.
De hajsza
szüntelen.
Ezeken felül
semmi,
Csak undor,
küzdelem.
Így keserit,
izenget,
Míg mellénk lép,
megáll,
S elfuj, – mint szél a
pelyhet –
A hatalmas
halál!
-33-
A VÉNÜLŐ SALAMON KIRÁLY SZERELMES ÉNEKEIBŐL.
Szulámith, hajh, a te nagy
ifjuságod,
Mint rózsák szirma pereg
vén szivemre.
Szemed kacagó fénye
drága penge,
Mellyel agyam bús rémeit
levágod.
Napom helyett, mely már
bukásnak indul,
Hajad korongja
ragyog, mint aranynap.
Hogy
sötétségben mostan se maradjak,
Az
ifjúság tűzfényes napjain túl.
Ha szólsz: csevegő, friss
habok locsolnak,
A lélek tőlük
testemben föléled,
S vállam sem érzi
batyuját a kornak.
Már csak körödben élet még az
élet!
Oh, szeress, ringass,
karjaidban ápolj,
S rejts el, védj
meg a rámleső haláltól!
-34-
ŐSZI SIRALOM.
Ősz dere gyötri már a gyepfű
selymét.
A nyár pompáját keresvén se
lelnéd.
Hol kincse folyt, most mást
alig ha látsz ott:
Pár árva kórót
ropni kerge táncot.
Pár árva holló károg ott a
ködben.
Föl-fölcsap egy, meg újra
visszazökken.
S a fán borong el, fázva,
félig ébren,
A sűrűsödve szisszenő
sötétben.
Nem jó bolyongva járni most a
tarlón:
Mindent enyészni látnál ott
ma gyarlón.
Jobb most szobádban ülni
melegedve,
Békés derüvel nézvén
életedre.
Jobb: kályha mellett ülni
órahosszat,
Míg lelked elmult
dolgokon motozgat.
-35-
Mig révedezve babrálgatsz a
tüzzel:
Meleget áraszt rád egy régi
tűzhely.
De jaj, hová bujsz, vackot hol
találsz, hol?
Ha belül érzed,
hogy vacogva fázol?
S nincs semmid, ami tövisként
ne tépne:
Se mult öröme, sem jövőd
reménye?
-36-
BOCSÁNAT NÉLKÜL.
Már megbocsátni sem tudnék
neked!
A megbocsátás királyi ajándék
–
Ám adakozni hasztalan
kivánnék,
Ha nincsen már egy
fityingem se meg.
Sokszor zsaroltad
gyöngeségemet,
Bizván talán, hogy úgy
is móka, játék
Mind a sok szó, mely
vádat-vádra rád mért:
Most munkált
sorsod beteljesedett.
Most megroskadsz, hogy még sem
ezt akartad?
De – fölemelni: karom
sincs ma már –
Szánalmam nyelve
megbénitva hallgat.
Ha sirsz – én is csak sirhatok
veled,
Hogy lelkünk régi fénye csupa
sár,
S egy élten át bús harcunk
szennye lep.
-37-
AZ ALKONY FELELETE.
Gyallay Domokosnak.
Lemegy a nap…
Sugarai még végig siklanak
Rajtam, amint a selymes füveken
Fekszem, hogy halott, vagy még eleven
Vagyok-e? Oh, ha meg kell halni ma!
Hol hát egy hang, egy kiáltás, ima,
Melyben utóbb bár ugy legyek jelen,
Mint elmerült nap aranyfellegen,
Mint parfümben, mely zeg-zugot
betölt,
Egy régen elment aranyszőke
hölgy.
Oh dalok, rimek most
siessetek,
Megmenteni mind, amit
szeretek,
Ugy adva nekik illő
keretet,
Ahogy én láttam a sok földi
dolgot.
– Legtöbbje bús volt, csak
kevés mosolygott.
S a föld egyszerre megdöng
valahol…
Nekem is gyorsabb lesz a
szivverésem,
Béklyós erőim oldozódnak
érzem.
-38-
Vonat sipol, épp erre zakatol.
Már mindjárt, mindjárt itt közel robog,
Majd akkor én rá gyorsan felkapok
S ugy vágtatok cél, siker, hir felé!
Nem oszlok szét nyom nélkül semmivé. –
–
Nem-e? Im végsőt lobban már az
alkony,
A vonatzajt is megint messze
hallom.
S mig tépelődve tovább
heverek:
Szél támad s rám dob nehány
levelet – –
Hervadtat, őszit. Ez a
felelet…
-39-
MINT RÉGI SZOBRÁSZ…
Mint régi szobrász szép halott
fiáról
Mintázta művét, melyről hir
maradt:
Igy én is, – amig lelkem
egyre gyászol –
Versekbe vések halott
vágyakat.
Pillámon még a bánat könnye
repdes,
S már szemem újon nyilt
csodákba lát,
Lesvén mohón, mint
szépét a szerelmes:
Holt vágyak
báját, rejtett vonalát.
S amit szemem lát, abból az
anyagba
Kezem minden szebb formát
belevés.
Igy él tovább, mint lelkem
egy darabja,
Minden alig mult, újabb
szenvedés.
E gyöngéd formák, apró, drága
szobrok
Sok emlék-zúgot sorba
töltenek.
Rajtuk motozva már
el-elborongok:
Mi lesz, ha szivem
többé nem temet?
Jaj, ha talán már csupa bútlan
éj jő,
Csak holt formák közt szabad
bolyganom.
De nem lesz többé, kit
veszitnem: élő,
Több szép fiam, több
drága bánatom.
-40-
VIRÁGZÓ FÁK ALATT.
Dús lombu fáim virággal
tele
Hajolnak három gyermekemre
le.
Galyakon át a fényes, drága
nap
Fejükre villan, ahogy
játszanak.
Oh most szemükbe minden
tündököl!
Az egész föld egy édes,
meleg öl.
Mindenki jó. Az élet vig
tanya.
Játékos kedvet dehogy
rontana.
Fák lombja, kék ég – enyhe
sátorul –
Fölébük védő gonddal
domborul.
De jaj előlem nem rejt már a
fátyol
Ennyit az élet zord
ábrázatából.
Már látom, az ég tulsó
peremén
Kis foltnyi homály torlódik
henyén.
-41-
Az a homály – még talán dél se
lesz –
Viharmadarak bolydult fészke
lesz.
Felhők nyomulnak tolakodva,
zordon
Haraggal fel a borult égi
bolton.
Fa reccsen, ág hull, a hová
csak ér
A fergeteg. A föld egy
csatatér.
De minden vészen túl is
megmarad
Az edzett ág, a szivós
akarat.
Oh rátok is majd rohan
fergeteg.
De ne rémitsen dűhe
gyermekek!
Hadd hihessem: ha nem is védne
fátok
– Erős hajtások – akkor is
megálltok!
-42-
KÜNN.
Benn zongoráznak!
Engem sötét, bús fenyőfák alatt
Hűs harmat áztat.
De
jól van így!
Mig fehér fénnyel
villanysugarak
Nyulnak ki ferdén a
nyirkos homokra,
Csak magam járjak
itt magamba rogyva.
Ők üljenek csak benn a fény
alatt,
Mint fészkük pelyhén pihés
madarak.
Kis lelküket a nyájas, tág
szobákban
Hangok hulláma hintáztassa
lágyan.
A dal nekik csak mákony,
lenge hinta.
Szelid szédület, melybe
nincs veszély!
Hangzástól énjük már
elandalitva:
Nem hat mélyebbre,
gyilkos vágyba, kinba.
Schumann,
Grieg lelke nekik nem beszél!
Nekik
már azzal minden meg van oldva,
Ha
tudják, mint megy át a dur a mollba.
-43-
A vergődések viharát nem
érzik,
S hogy van perc, mikor a
fűszál is vérzik,
És fojtó bura
fölöttünk az ég.
Oh nők, nippek, csak
nevetgéljetek benn.
Nem sejtve
felhőt, ártalmas deret sem.
Nekem
száz kinom dühödt lánggal ég!
Én már
tudom, hogy lopakodva jár,
S mindent
levág az öldöklő halál. – –
De csitt, a szájam mily csúf
szókat ejt még.
Csak meg ne hallják.
Mienk a verejték!
Mienk a gond, mely
sohasem henyél.
Mienk a kérges
jobbágyi tenyér:
Szolgálni, hölgyünk
ha lovára hág!
Minket csap eső,
minket húz az ág…
S a fenyők is rá mintha
mondanák:
Ez bizony itt már csak igy
is marad!
Im kacaj csendül ott benn a
falon túl.
Lépésem alatt az út
megcsikordul,
S görnyedt árnyam
surolja a falat – –
-44-
TENGER, TE NAGY…
Nagy Emmának.
Tenger, te nagy, ki messze
zúgva terjedsz!
Most fájva folyton
feléd vonz a vágyam;
Sodródni rajtad
napfényes dagályban,
Dagadó kedvvel,
melyet gond nem ernyeszt.
Ne mindig csak e zártkörü
hegyek,
Melyek közt rabbá rögződik a
lélek!
De habok hátán szegüljek a
szélnek.
Majd kék partokról álmok
intsenek.
Oh lelkem, lesz-e perc, mely
ezt megadná?
Lendit-e láz még igazán
szabaddá?
Vagy e vágyad is cselvetés
csupán.
S ugy járhatsz, mint rab
fenevad-király, ha
Résnek ront,
mellyel durva gúny kinálja,
S véresre
romlik óla rácsfalán – – –
-45-
ÉJJELI HAVAZÁSBAN.
Hó hull serényen, sürü
pelyhezéssel…
Kész kripta most a
lombtalan berek:
Tanyát e tájon csak
a csüggedés ver.
Bús bokrok alján árnyak
rémlenek.
Halkan körülfon kétség és
sötétség,
Lábam botolva félre
tévelyeg.
Kis ablakokba távol enyhe mécs
ég,
Áttüzve fényét fátylakon,
ködön.
Mindez reménynek, célnak oly
kevés még!
Feléjük én is égve
küzködöm.
Tüdőm zihál, a kin agyamba
fájdul.
S egyszerre tép száz
kegyetlen köröm.
Előttem itt-ott apró tarka
láng gyúl,
Kis fintor ördög fürgén
integet,
S hideg verejték ver ki már
a láztul.
Szél hord havat meg bomlott
rimeket.
Gartatva zúg át a kihalt
fenyéren:
Tán engem is már végre
betemet.
-46-
Itt roskadok le sápadtan,
fehéren.
Szivem verése halkan
elakad.
S hajnalra minden élni kél,
csak én nem.
S ha nap röpit a földre
nyilakat,
Rá vissza vig kép mosolyog
föl innen:
Sik, szűz mezőség enyhült
ég alatt.
Fák állnak itt-ott ezüstös
karingben.
Kis nyájas őrház. Varjak a
havon…
S egy fa tövén a hó között
övig benn:
Én. Hideg arcom csupa
nyugalom.
-47-
TÜNŐ SZÉPSÉGEK
KERGETŐJE.
-48-
-49-
VIHARFELHŐK ALATT.
Walter Gyulának.
Olykor erre zúgva
jönnek,
Hömpölyögnek
Vésszel vemhes fellegek.
Még csak egy perc és zihálva
Már
az ég s föld szent csatája
Szakad
egybe komoran.
Futva búvik állat,
ember,
S döbbenettel
Néz a súlyos égre föl:
Áldás kél-e végre lassan,
Vagy –
amig vad tüze harsan –
Ártó vihar zúg
le majd?
Most a dermedt
borzadásnak
Csöndjibe gyors villanás
csap,
Harsonázva
reccsenő.
Mintha fentről a
hegyekből
Óriás-had
Iramlana bomlott hajjal,
Őrült lárma közt elő.
-50-
Hajlong a fák
koronája.
Hangosabb a nők imája –
–
S ekkor – – ennyi – – nincs
tovább!
Hirtelen az ég
haragja
Elharapja
Saját mérge szigonyát.
Rájuk fönti fagy
lehelt-e?
Megmeredt a felhők
rendje.
Az okát ki tudja:
mi?
Majd mozdulnak, s
terjekedve
Napnyugatra,
napkeletre:
Elkezdenek
oszlani.
Darabig még nyom az
égbolt.
A levegő
kénszagos.
S olykor itt-ott – de már
messze! –
Rekedt hangját
megeresztve,
Egy-egy felhő
morgadoz.
De sötétig
Az is elhal, elenyészik.
Éjnek sem jő csillaga!
Csak
időnkint, bús varázzsal,
Lidércfényes
lobbanással
Gyul ki még az
éjszaka!
-51-
ERDÉLYI ÁRNYÉK, ERDÉLYI BÁNAT.
Én szűk hazám, nincs hegy
nélküli tájad!
Minden mezőt hegy zár
be kereken.
Alighogy a nap délutánra
bágyad:
Árnyék vetődik át a
völgyeken.
Lelkemben is egy most mult éj
után még
Alighogy fénnyel új hit
ébredez:
Feltólul mindjárt egy gond,
bánat-árnyék,
S mindent beburkol,
megint este lesz – –
VIRRASZTÁS.
Mily hosszu már e
bánat-éjszaka!
Mint két halott szem,
úgy mered be, néz rám
Fülledt szobám
két konok ablaka.
Derűl-e fény ez éjre
valaha?
Oh, jobb is lenne, ha sötét
folyása
Már a halálba
betorkollana!
-52-
GRIEG-MELÓDIÁKHOZ.
I.
Lágy ujjak érik s fájva,
szakgatottan,
A húrok alvó búja
fölsajog.
Zengésbe ömlő, tördelt
futamokban
Nagy mélységekből ébredt
sóhajok.
Grieg, éjszak szkaldja,
komoran borongva
Zeng, zúg, jajong a
föltárt hangszeren.
Dala szélként
fogódzik bánatomba,
Mely
gyászhajóként suhan el velem.
S egyszerre már a messze-fönti
fjordok
Felhős egébe tűz a
homlokom.
Bús, esti fénybe sirván én
bolyongok,
Én állok ott, egy izzó
fjeldfokon.
Nekem sir ott a szivem, délre
vágyva,
(Vággyal, amely csak űzött
emberé.)
Oh, bús-örök vágy, éjszak
ősi vágya,
Délszaki tájak, tengerek
felé!
-53-
II.
(Anitra tánca.)
S a nagy zenésszel Operencián
túl
Ragad a láz. Csak egy-két
pillanat:
S elém Szahara pusztasága
tárul,
Ülvén egy árnyas pálmatörzs
alatt.
S im pálma árnyán, bársonyos
homokban
Táncos bokák igézőn pergenek
– –
Anitra, jer, ne hagyj elveszni
szomjan,
Csókod borával enyhitsd
lelkemet.
Te nem is tudod, mennyit sirt
utánad
Sok fájó vágyam, árva
bánatom.
Sorstól kapott, szép, fényes
koronámat
Hogy loptam tova hajszás
útakon.
De már tikkasztó út után
oázis
Nyugtat, s nyomomba sakál sem
vonit – –
Anitra, tied szivem, s
koronám is,
Csak igy zenélj meg
táncolj siromig.
S még mondanám. De közben este
lett künt.
Az utolsó dal bent is most
hal el – –
Fejem lelankad. Koronám is
eltünt.
S a szürke homály némán
átölel.
-54-
UJ TAVASZ NYILADOZÁSÁN.
Szobám dér-fátylas ablakán
kinézek:
A tavasz ismét nyüzsdül. Mit
akar?
Hát nem lesz mindig a fák ága
tar?
Fog ezután is sziveket
igézet?
Lesz, aki gyülöl, lesz, aki
szeret,
Oh tudat, melyet nem lehet
kibirni!
Dús balzsamát az élet kertje
hinti.
S megfér gyepén úgy ifju, mint
öreg.
Csak neked nem hajt öröm-rűgy
sehol már,
Szivem, vén koldus. Inkább
verni szünj meg,
Sem hogy tudd éhen:
mily sok a rakott tál.
S te szem, kit látás kaján
sorsa büntet,
Inkább vakulj meg,
mintsem télből nézzed,
Hogy nyári
fényben más jár, heverészget.
-55-
MOZI-REKLÁM.
Pállott szag. Zsongás. Uri
nők, inaskák – –
S elől fehéren ott
feszül a vászon,
Hogy rajta mindjárt
fény meg árny cikázzon.
… Bizony
finomnak nem finom mulatság!
S bizony nem élet, s nem is
mély müvészet.
De kell e játék az
elállt agyaknak.
Sok lankadt vágyra
megint szárnyat aggat,
Hogy célra
törni legyen mind-merészebb.
Akik előtt, hajh, mindig ott
az árok,
S csak vágyni tudunk rózsás
ligetekbe: –
Itt bájol alkony, őszi
táj epedve,
S pompát is látunk, uri
proletárok!
A hogy a filmek fonalán
fonódik:
Vagyunk királyok, bölcsek,
vig csavargók.
Életünk sokszor
Tiszánál kanyargóbb.
Egy perc az
égbe, más a földre lódit.
-56-
S ha már letörtünk, lábunk
csupa por, szenny,
Tikkadtan csak egy
korty után dadog szánk: –
A vászonról
– a kelyhet nyujtva – hozzánk
Halkan
leszáll a hüs-jó Henny Porten.
-57-
A PARTON.
Nyolcvankét éves nagybátyám,
szegény,
A végsőt vivja. Látom a
halál
Lehelletét szemének
üvegén;
S meglankadok. De ő még
ellenáll.
Ő a halállal bátran
szembenéz.
Mig öccse lelkén félsz ül,
mint penész.
Oh, mi védhet meg a halálfagy
ellen?
Neki is ugyan mi ad még
erőt,
Hogy megállhasson a Nagyúr
előtt,
Anélkül, hogy szűkölni, sirni
kelljen?
Mi lehet, nyitját meg nem
lelhetem,
De oly valami, amim nincs
nekem.
Tán egy, a multból ható fényes
emlék
Sugara edzi acélosra
lelkét?
Valami gőg, melyet a
megfogyott
Ezer hold uri tudata
hagyott.
Vagy keménysége tán a vén
vadászé,
Ki halált maga is már
sokszor osztott,
S most viszont ő is
– rálelvén vadásza –
-58-
Célt áll
szilárdul, s nem ejt panaszos szót.
De én szegény, jaj, soha nem
vadásztam!
Mi lesz tehát, mi lelket
önt belém,
Ha majd ott állok a part
peremén,
Hogy a végtől ne borzadozva
fázzam.
Mert nekem a vég nem vadász,
nagyúr,
De szennyes ár lesz, mely
felém nyomul,
Elleneszegni sok
könyvem nem ér
Annyit se, mint egy
kiálló gyökér.
(Ez ár, mindennél
rohanóbb, mohóbb.)
Elkap s a rajtam
átcsapó habokba
A sors utánam oly
közönnyel dobja
Pár versemet, mint
sárga lombcsomót – –
-59-
A LISZTES BOHÓC ÉNEKEL.
Hódolat s kézcsók, szép
kisasszonyok!
S szép urfiak, vig
legyen éjszakátok!
Ti bizakodva most
mind arra vártok,
Hogy okot nyujtsak
hahotáznotok.
Hajhó! fejemre süveget
csapok.
S tréfálkozom, fintort
fintorra vágok.
Ne is sejtsétek, hogy
a sorsom átok,
S belül a szivem
csendesen zokog.
Arcom redőit liszt és gúny
takarja,
Rigmust csattintva hajlok
jobbra, balra.
Nincs célom más, csak
a tetszésetek.
De mégis inkább fütty,
szidalom érjen,
Mintsem – látván,
hogy lassan hull a vérem –
Fölöttem
szánakozni kezdjetek.
-60-
ÉJSZAKI FÉNY, SARKVIDÉK.
Jégszirteivel, komor
éjben
Nyult el a sark fagyos
vidéke,
Hogy szép piros lob gyult az
égen,
Csodás, delejes fényben
égve.
A sark neszelt: Ez tán a nap
lesz,
A bilincstörő fény, az
áldott,
Melyről csak álmodott
idáig,
De amelyet sohase
látott.
S jég, hó alatt a sarki
földben
Csirák vad bolydulása
támadt.
De valamennyi fagyba
dermedt.
Tavasza nincs a
jégvilágnak.
Később a kedves csoda
eltünt.
– Fény volt, s ki tudna fényt
követni? –
De már a sark rég bizonyos
volt,
Hogy őt soha el nem
felejti.
-61-
TÜNŐ SZÉPSÉGEK KERGETŐJE.
Virágos réten, sokszor
szótlanul
Nézem, amig a nap nyugodni
hull!
Sugarai még egyszer átölelnek
–
De mig nekem is föllendül
karom:
Már hasztalan, – az éj egészen
ellep,
S a nap sehol; lebukott
nyugaton.
Máskor csodásan kéklő ég
alatt,
Hallok suhanni zengő
hangokat.
De mig szivem a bübájos
zenéhez
Hangolódnék, hogy azt dobogja
majd:
Már az is elmult, – csend és
csüggedés vesz
Körül megint, s csak
dadogom a dalt.
Igy: futó vizek, uszó
fellegek
Lelkembe sokszor hivón
intenek.
Mennék velük, de testem
földi terhe
Lebéklyoz, rajta vágyam
fennakad – –
Szólok nekik, de ők mit
sem felelve,
Csak szállnak és nem
értik szavamat.
-62-
Hát már ez soha másként nem
lehet?
Előlem mindig minden
elsiet.
Csak kapkodok, mint gyermek
fény felé, mely
Rávillan, lopva,
lengő lomb mögül.
Csalódva állok,
mintha fegyverével
Hibáz a vadász, s
a vad menekül.
Oh tünő szinek, elzengő
dalok,
Nélkületek jobb is, ha
meghalok!
Akitől minden szépség csak
elillan:
Az élet annak ugy is oly
szegény.
Már jobb is neki
itélet-napiglan
Heverni egy békés sir
fenekén!
Ott, tudom, édes megnyugvás
fogad!
El nem zavarják minden álmomat
–
Tikkasztó utra megpihen a
vándor,
Akit csak bántott e rideg
világ –
S mig ringatják szent
ős-melódiák:
Tavaszok jöttén a maga
porából
Szivem bont mindig uj
szépségcsirát.
-63-
ANGYAL-VÁRÁS.
Jaj, zörög-e már az
arany-dió?
Suhog-e szárny a megnyilt
fényes égben?
Meglátjátok csak:
angyal jő fehérben,
Hogy fácskát
hozzon annak, aki jó.
Csak jönne már és hozna
valamit.
A sok-sok minden helyett,
amit évek
És kaján kezek elcsentek,
cseréltek:
Arany-kulcsot, mely új
csodákra nyit.
Egy imádságot, melytől újra
szép lesz
E kátyus út. Az élet
csalatottja
Jó, hogyha megtér a
gyerek-mesékhez!
Az angyal csönget – halljátok:
felébredt –
Menjünk, hogy rám is
áldását ragyogja:
A bűvös fához én is
oda lépek.
-64-
ŐSZI LÁTOGATÁS CSIPKERÓZSA ERDEJÉBEN.
Szilvák, meg almák, mohos,
régi kertben,
Most is ugy érnek, mint
húsz éve, régen.
Kaszált fű szaga
száll a régi réten,
Mint amikor még
könnyebb volt a kedvem.
Anyám is itt van, multam
gondos őre,
– Most is nekem süt, főz
a kályha mellett –
Habár azóta
gondtól öregebb lett:
Nekem csak
úgy él, s mutat mult időmre.
Itt-ott hunyorgó szögletek
homályán
Egy-egy vén kandur – mint
mesékben olykor –
Egy-egy búm titkán
meghittkedve mormol:
Titkon, mely itt
várt, rég-gazdátlan-árván.
Már tudom én: itt volt a
mese-erdő,
Melyet, bent élve, másfelé
kerestem.
Oh hol hever még oly hűsen
a testem?
Hol ölel álom, oly lágy
ölbe rejtő?
-65-
Hejh, öreg kertem, hol a régi
lelked?
Csak pókfonalak fénylenek a
fákon.
Fujnám, de – jaj, én gyilkos
napi jármom! –
A riasztó hang a
kürtömbe dermedt.
Tán él a kert még; lánya, mese
kútja
Még nem is unt meg ébresztőre
várni.
Csak nem én vagyok már az a
királyfi,
Aki a varázst fölzengetni
tudja.
S szivem, melyet már új örömre
tártam,
Elfúl a szálló, szürkületi
ködben.
Látom: hiába volt, hogy haza
jöttem.
Az ily kivert a multban is
hazátlan!
-66-
MINDIG EGYÜTT!
Volnék a hang, mely őszi
ködben
Váratlanul lelkedbe
döbben.
Az égő szem, mely a
homályból,
Fenyegetőn feléd
világol.
A szorongás, mely
éjfelente
Álmaidban tőrt ver
szivedbe.
Volnék a vágyad, buja,
bomlott,
Mely pillantást se hagy
nyugodnod.
A végzet volnék, mely a
bünbe
S azon is át a sirig
űzne.
S lennék föld röge, habnál
lágyabb,
S ölemen lenne örök
ágyad.
-67-
ZENE.
Oh, húrok zengő
kelleme,
Szent hangok árja, drága
dal!
A lelkem beléd vágyva
hal,
Hogy titkos erőd töltse
be.
Az élet súlyos és
kemény,
Ugy is gyötörne, mint
bilincs,
Ha a zene lágy sodra
nincs,
Frissé fürödnünk hűs
ölén.
Dal, a hatalmas
egyetem
Legszentebb titka, lelke
vagy!
Jöttem, hogy pár dús percet
adj.
S ez minden is. Nincs
egyebem!
Nem is több, amit én
kapok,
Mint mikor vizparton
gyerek
Kezével játszva
mereget,
Meg visszaejt pár csepp
habot.
-68-
Azért a többi hab
siet…
S akkor is folyton
folydogál,
Nap fényén, árnyékban, ha
már
A gyermek rég sir foglya lett – –
–
-69-
NAGY FELKÉSZÜLŐDÉS.
Dühöm feni a
kardot:
No most ütött az
órád!
Oly sok csalárdság,
szinkedés
Után egy élet is
kevés;
Menteni meg se
próbáld!
S már villan is a jó
kard,
Gyilkos csapásra vontan
–
De te mosollyal
hirtelen
Mellém lopózol, s
szememen
Egy kendő már is ott
van.
Pár sima szócska, s
érzem,
Ujabb tétova lep
meg.
Hallom egy hulló kard zaját
–
Nézd! Kifent lapjain
saját
Vércseppjeim
remegnek.
-70-
-71-
AZ ÓCZEÁN FELÉ.
-72-
-73-
NOÉMI ÉS AZ ŐSZ.
Ősz kezd a kertekben zenélni
–
Vajjon figyel-e rá
Noémi?
A csüggeteg fák közt
merengve
Néz-e fel a vad
fellegekre?
Látván, a fecskék, mint
vonulnak,
Átgondolja-e még a
multat?
Este felé a gyér
berekben
Vár-e, mig fázva
összerezzen?
Mit érez, hallva, hogy a dúlt
lomb
Itt is, ott is zörögve
hullong?
-74-
SZIKLAVÁR.
Sok meddő harc
során,
Álmaim alkonyán,
Meredek úton önmagamhoz értem.
E magam: sziklavár,
Mely komor daccal áll
Csatatér
fölött, felhős szürkeségben.
Itt kapu, fal
kemény,
S nincs áltató
remény,
Meglepetéstől nem kell
ijedeznem.
Más meg se közelit
–
Csak villámok szelik
Fénylőn az eget olykor
közelemben.
S csak néhanap,
mikor
Izzóbb az
estbibor,
Lépek ki, vértben, magányom
fokára.
S szemem a sik
teret,
Mely annyi cselt
vetett,
S rémséggel tört rám:
békélten bejárja.
-75-
OH GYERMEKEK…
Akit minden más céltól tilt az
élet
– Oh gyermekek, megváltás
hirdetői –:
Már ezután csak általatok
élhet!
Különös vágy von közétek
szegődni.
S ott is maradni, játszva
veletek.
Mig más paranccsal majd az
anyaföld hi.
Ugy csendül felém tiszta
lelketek,
Mint angyalének felhők
kórusából
Hivő felé, ki hinni
feledett.
Hozzátok lelkem menekülve
pártol,
Eldobva minden áltató
reményt.
Körötök megvéd vágytól,
lelki vádtól.
Körötök multam, szentelt
berkeként
Ragyog föl nekem, ifjontin,
csodásan.
Oh, szemem alig szokja már
e fényt!
-76-
De csak kerengjünk boldog
ámulásban,
S az esték halkan
zsongjanak mesét.
Az élet szinét
többé meg se lássam.
Igy gyermekszemmel nézvén
egyre szét,
Már nem remegek, mint
harc közbe régen,
Hogy árulóm lesz
jóság, gyengeség.
Veletek békén, Isten
tenyerében
Pihenek; széjjel álmom sem
kalandoz.
Tudván: köztetek révem,
menedékem…
S tán általatok jutok
önmagamhoz.
-77-
ÖREG PÁR A TARLÓN.
Körül a fázva reszkető
mezőben
Tarolva járt az őszi
hervadás,
Mely meg-megtérve mindig
újra más,
De lomb, dal egyként hull
ölébe: rőten.
Már engem is, ki dalokon
tünődtem,
Levert valami bénitó
varázs.
S im lopva – mint bú, hogyha
ráncot ás –
Egy furcsa pár jött s
bandukolt előttem.
Kis félszeg agg, s hű hajlott
hátu társa.
Beszélve jöttek és a
hervadásba
Oly jól találtak, odalökve
ketten.
Ugy látszott: napjuk már-már
most lehull.
S ők mentek egyre,
mentek önfeledten.
Mentek merengve,
halk-gyanutlanul – –
-78-
BÁTORITÁS.
Szivemet bölcs
igékkel
Bátoritom: „Ne
félj!
Nem is oly nagy dolog,
hogy
Nap után jő az
éj.
Hisz sorsodban alig
jut
A napfénynek szerep
–
Nagy változás nem ér
majd,
Ha éjek éje
lep.
Csak szépen
besötétül,
Aztán se szin, se hang
–
S te békés
csecsemőként
Elszenderegsz
alant.
Hidd el, mondom, nem oly
nagy
Dolog az a halál.“
Igy szólok, s szivem egyre
Csak szűköl, kalapál.
-79-
NYÁJAS ŐSZ UDVARHELYEN.
A viz átlátszó zöld
üveg,
Az ég mélykék bura
–
Kereken sárguló hegyek
Hamvas koszoruja.
Bizony ez a nyár vége,
vagy
– Ha tetszik –:
őszelő!
Mikor már éjjelente
fagy,
S az aszott fü
kifő.
De azért nincs, mi búra
vall.
Maga az a levél,
Melyet mindjárt leejt a galy,
Még napot élvez, él.
Azért, hogy neki mulni
kell,
Itt jajjal nem zajong
–
Ha kell, derülten mulik
el:
Füszál, bogárka,
lomb.
-80-
Nekik oly érthető, s
igaz
A tél is, mint a
nyár.
Ha nyár tüzel, ha tél
havaz,
Az élet meg nem
áll.
De bár lombruhát,
hócsuhát
A Budvár váltva
ölt:
Mássá nem vedlik soha át
–
Csak ugyanaz a
föld!
Multak, s mulók helyébe
még
Jönnek majd új
nyarak.
De minden – bármi semmiség
–
Ha volt: meg is
marad.
A világból mi sem vesz
el,
Csak formát, szint
cserél.
Igy lesz a távolból
közel,
S a pirosból
fehér.
A harang is, mely domb
alól
Most rezdül, búgva
zeng,
Pár szivben, melybe most
beszól,
Ott zeng örökre
bent.
-81-
Megcsendülő zenékbe
szin:
E rim is igy vegyül –
–
S világok végtelenjein
Kereng időtlenül!
-82-
EGYÜTT HAMUPIPŐKE LÁNYOMMAL.
Mellőzött lánya visszás
életemnek,
Dal, dalom, akit oly
nagyon szeretlek:
Hozzám te is ne
légy már idegen,
Azért, hogy sokszor
ugy magadra hagylak.
Jer, engem is
most alkony, puha pamlag
Pihentet,
hamar táncolj hát nekem.
S ne haragudjál rossz apádra,
kérlek,
De szivtelen, rút mostohád,
az élet,
Ugy hajszol egyre, kint,
vért követel.
Veled időzni bárhogy is
szeretnék:
Kaján kezével tőled mindig
eltép,
S napjaim gondban fecsérlődnek
el.
Sorsom csak adna több ily
ritka percet,
Dalok sorában te lennél
a legszebb,
Rád akgatnék diszt,
ékszert gazdagon.
Nem szégyenkeznél,
mint Hamupipőke,
De ünnepelt nők
királynői gőgje
Ülhetne fönnen finom
ajkadon.
-83-
Ugy küldenélek ki a nagy
világba:
Rám akár ne is néznél
vissza, drága,
Élveznéd te szépséged
sikerét.
Magam iránt nem lenne csöpp
kevélység
Bennem, csak olykor
megtérten mesélnéd,
Hogy özönlött a
hódolat feléd.
Akkor! De halld meghittségünk
nyugalmát
Már túlról ismét zörejek
zavarják.
Gyujtják a lámpát; eloson a
báj…
Ám tudd meg, ha ugy lennék is a
sirnak
Rabja, hogy addig már sohase
hivhat:
A szivem érted ott is fájva
fáj – –
-84-
NYÁRKERESÉS ŐSZI KÖDBEN.
– Vándor, ki vagy, ki búddal
erre jársz?
E kérdés kondult, ködből,
reszketőn,
Fülembe nemrég otthon, a
mezőn,
Hogy ott bolyongtam, s
vetkezett a hárs.
– Hogy ki vagyok, s mit
akarok, feleltem,
Nem is tudom, –
csalt a falusi nyár.
De megkéshettem:
köd tolong a kertben,
Tarlókról felém
füst és pernye száll.
A nyári bálnak
vége, vége, látom.
A földön csak
lim-lomja hedereg.
A hang nagy-messze
zeng el a határon,
A berket dér s
szél gyéritette meg.
Falum felett is,
amig jöttem: álmok
Rég ittfelejtett
fénypalástja lebbent,
De itthon már
csak üszkös romja rettent
Álmaimnak,
– faláról köny szivárog.
– S nem láttad-e, harsant a
felelet,
Ki őszre jösz, hogy a mig
elbolyongtál,
Hogy hervadt ősszé
nemcsak egy, de sok nyár
-85-
S egész
falud, hogy megöregedett?!
Találkoztál bús, fáradt férfiakkal –
S meg nem ismerted cimboráidat.
S jött sok anyóka, szikkadt, mint a tar-galy,
A hátuk görbedt, gond és kor miatt.
Ezek nevettek nemrég, mint menyecskék
–
S te mégis itt most nyaradat
keresnéd?
Te balga, értsd meg, órád
már ütött.
Hogy megalázkodj –
–
És a köd mögött
Ekkor valóban óra vert, s bolondul
Amennyi évem: épp harminchatot
(Háromszor tizenkettőt) kongatott.
S egyszerre láttam, minden halni
indul,
Szél jött s a fákról minden
diszt levert;
Megtépve, dultan
nyöszörgött a kert.
Kuvik kiáltott,
varjuraj koválygott
A mező felett:
jaj töltötte be
A levegőt s a gödrök
és az árkok
Vizéből vér vált, büzölgő
epe.
Veszett ebként a bitangul
hagyott mult
Sarkamba támadt, üztem:
– annyi volt!
A temetőben minden sir
kifordult.
S rám levigyorgott
valamennyi holt. – –
-86-
AZ ÓCZEÁN FELÉ.
Már lassultan folysz partjaid
között,
Lelkem, te nemrég rohanó
patak!
Szeszélyes felhők lengő,
bomlatag
Gomolyait nyugodtan
tükrözöd.
Ma már mögötted szirtek,
szakadék,
Melyek közt sodrod utat
zugva tört.
Simán suhansz; előtted
sik a völgy,
S az ég fölötted mély,
mint soha még.
Már nem patak, de hömpölygő
folyam,
Mély, s széles ár vagy,
melyet egyhamar
Belehullt galy, bogár
fel nem zavar.
Tenger felé csak
lejtesz komolyan.
Mert nem magad vagy többé már
a cél!
Az örök tenger végtelenje
hi:
Hullámaival
egyberengeni,
S felzengeni, ha rajtuk
szél zenél.
-87-
Pár hét-e még, vagy néhány
perc talán?
(Olykor hallod, hogy
harsog és dalol.)
Csak lassan, –
ugysincs messze már, a hol,
– Egy
fordulón túl, – vár az óczeán – –
-88-
ELMARADT LOVAS ESZMÉLKEDÉSE.
Molter Károlynak.
No, vén lovas, már jó lesz
nekivágnod!
Nézd, halványulgat a nap
sugara.
S fejed fölött csak egy-egy
varju károg,
Arcodba szél csap, hideg
zuzmara.
Addig léptettél, kényes
úr-magadban,
Előre hagyván a
serényeket,
Hogy magad bolygasz, im,
az alkonyatban.
Már minden szamár
megelőzhetett.
Most aztán késő lépve
mendegélni – –
Hát rajta, kantárt
megeresztve, nyomban!
Figyelnek,
lásd, a térség jegenyéi.
S ha célt nem érsz? ha
hamarább ledobban
Lovad? ne bándd; a
hajsza is megéri:
Végsőt rohansz egy
gyönyörü galoppban!
-89-
A SZENT FA ÁRNYÉKÁBAN.
E karácsonynak, e szent mának
–
Árnyában pihenek a
fának.
Egy távoli harang
zenéje
Visszaringat egy régi
éjbe.
Falumban is egy régi
gyermek
Egy ily estén szőtt annyi
tervet.
Mig a kis templom tornya
kongott,
Majd fölvetettek ott a
gondok.
Nem áhitoztam többre,
másra:
Én legyek e kor
Messiása.
Hisz falum is oly pici;
pásztor,
Barom, s ól is van, mint
akárhol.
Még falum neve is
kisértett,
Hogy szép és bús jövőt
reméljek.
-90-
De hajh, ritkák a
Messiások!
Valami bennem is hibás
volt…
Betfalván ugyan
születhettem,
De nem születtem
Betlehemben.
Babér meg tüske nem
sajátom,
De van helyette kis
családom.
Igy én is, mint megannyi
polgár,
Elélek, mig erőm
kiszolgál.
Azután-aztán, túl a
rácson,
Már mindegy bármi sors,
karácsony.
Jó is, hogy ott e szent zugás
csak
Egyként szól Messiásnak, s
másnak! –
-91-
AUTÓN.
Berde Máriának.
Megtorpan, eláll, ujból tova
törtet – –
Motorja morajjal tölti a
völgyet,
Ámulni riaszt sok törpe
falut – –
… De közben a bibor nap
kialudt!
Csak sárga derengés, fájó
szürkeség
Maradt utána, s foly az
ürbe szét.
Mint hogyha halálszin
haldoklót belep.
„Jaj – búg a motor – közelebb,
közelebb!
Ez este talán a vég, a
halálos
Beteg föld estje, – s még hol
a város? –
Ha elér a nagy éj, az
összeroppanás,
Ne érjen itt – egyedül
– tova hát – rohanás“ – –
„Vagy tán (a motor döngő szava
zúg):
Lehet valahol egy távoli
zúg,
Hol még az öröm lappangva
lakik.
Hamar kalauznak hát
valakit.
Ki fölkutatni vezet
szaporán!
-92-
De ki az,
ki legyen? – Tagore talán? –
Ő lenne
a csónak, az ujkori szent,
Ki
fulladozókat, partra kiment?
De nem;
ő az egészé mégse lehet,
Hiszen ég és
föld: napnyugat, napkelet!
S halálos
álmot elüzhet-e mákony?
S mig egyre sürübb a homály a
világon,
S csak árnyjáték: falu, eb,
temető,
Mig elsuhan – csak a gép
hitető
Beszédét hallom, a hogy
riogat:
… Hát mért ne rivallnál kürt
szavaként magad?
A lelked Nilus, ahogy
Assuánnál
Torlódik, már a mezőkre
kivág.
(Tikkadt Egyiptom most a
világ!)
Zsilipet fel hát! – Tovább
mire várnál?
Itass meg szomjat,
bomlassz uj csirát!
Te légy a merész
hang, mely lelket is átjár!
Kiáltsd
ki, a bús, te, a vaksi homályba:
Mindenki hibás, a ki búba merül,
Sötétet áraszt élte körül.
Mig
minden sziv, ha örül, pici lámpa,
Melytől a nagy éj egy része derül.“
Mint, ime, a város lángjaitól
-93-
Az út, –
(hol a gép most igy duruzsol) –:
„Oh
emberek, jó emberek, ti árvák,
Vak
sors miatt oly sokat szenvedők,
Beh
hoznék nektek büvös, puha párnát,
Álomba nyugtatót, feledtetőt.
Hát jertek mind, ti sirva ballagók –
Épitni a téren egy dobogót,
Keresni a szót, magasság, mélység
Uj összecsendülését.
Im én is
adok, legyen tietek
A kincs, mit
lelkem rejtegetett.
Kövessetek,
jertek!“ – de most a motor
Egy kapu
előtt végsőt zakatol.
Kilépve,
megingok az aszfalton alant.
Magam
vagyok, elnémult az a hang.
A
kávéház ködös ablakain
Pár unt arc
néz ki, megbámul, köszönget,
S a hall
tükrében elém, nőve, tünnek:
Bús, vén
szemeim, nyütt arcom, vállaim – –
-94-
ESTE, A GYŐZELEM UTÁN.
Osváth Kálmánnak.
Ha majd egyszer, (talán nem is
sokára)
A legutolsó bástya is
ledől,
S én ugy tudok az elzajlott
tusákra
Gondolni, már a falakon
belől:
Jó lovam hátán kardomat
keresztbe
Fogom, száz sebből vérző,
vén lovag,
És felnyögök, bő
könnyekkel fürösztve
Pilláimat, de
kinom nem lohad.
A szálló estben jajjal igy
kesergek:
– Jaj, éveim, mily álnokság
tiport
Igy vérbe?… Hát ez volt a cél,
mi kellett?
Ily verten üljek diadalmi
tort? –
– De szél diderget, s lomha
téli felleg
Mögül hidegen néz a téli
hold!
-95-
TARTALOM.
-
- TAVASZI ÁRADÁSKOR.
- Szánkázás7
- Tavaszi áradáskor9
- Szelid kivánság11
- Halott költők12
- A hadnagy13
- Tükörbenézés alkonyodáskor15
- Ólmos, szűk térben17
- Alkonyat falun17
- Noémi Senki szigetén18
- A halász és a szellem20
- Dac21
- Bucsuzás22
- Idegen falusi fogadóban24
- AZ ALKONY FELELETE.
- Kisvárosi sáros utczákon29
- Öreg faun30
- Ily dolgok közt folyik el életünk32
- A vénülő Salamon király szerelmes énekeiből33
- Őszi siralom34
- Bocsánat nélkül36
- Az alkony felelete37
- Mint régi szobrász39
- Virágzó fák alatt40
- Künn42-96-
- Tenger, te nagy44
- Éjjeli havazásban45
- TÜNŐ SZÉPSÉGEK KERGETŐJE.
- Viharfelhők alatt49
- Erdélyi árnyék, erdélyi bánat51
- Virrasztás51
- Grieg-melódiákhoz52
- Uj tavasz nyiladozásán54
- Mozi-reklám55
- A parton57
- A lisztes bohóc énekel59
- Éjszaki fény, sarkvidék60
- Tünő szépségek kergetője61
- Angyal-várás63
- Őszi látogatás Csipkerózsa erdejében64
- Mindig együtt66
- Zene67
- Nagy felkészülődés69
- AZ ÓCZEÁN FELÉ.
- Noémi és az ősz73
- Sziklavár74
- Oh gyermekek75
- Öreg pár a tarlón77
- Bátoritás78
- Nyájas ősz Udvarhelyen79
- Együtt Hamupipőke lányommal82
- Nyárkeresés őszi ködben84
- Az Óczeán felé86
- Elmaradt lovas eszmélkedése88
- A szent fa árnyékában89
- Autón91
- Este a győzelem után94
Transcriber’s Note:
Alternative spellings have been retained as they appear in the
original.
List of corrected typographical errors:
- Page 18, "talizmám gyanánt" changed to
"talizmán gyanánt"
- Page 19, "Ha talán egy hullám" changed
to "Ha tán egy hullám"
- Page 26, "ajzott sziv?? érzem" changed
to "ajzott szivvel érzem"
- Page 29, "Zord örökül mind" changed to
"Zord őrökül mind"
- Page 35, "rád? régi tűzhely" changed to
"rád egy régi tűzhely"
- Page 44, "Vagy e vágya is" changed to
"Vagy e vágyad is"
- Page 51, "Oh’ jobb is lenne" changed to
"Oh, jobb is lenne"
- Page 56, "S ha már letörünk" changed to
"S ha már letörtünk"
- Page 73, "A csüggetek fák" changed to "A
csüggeteg fák"
- Page 74, "Lépek ki, vérben" changed to
"Lépek ki, vértben"
- Page 88, "ESZMÉLKEBÉSE" changed to
"ESZMÉLKEDÉSE"
End of the Project Gutenberg EBook of Erdély hegyei közt, by László Tompa
*** END OF THIS PROJECT GUTENBERG EBOOK ERDÉLY HEGYEI KÖZT ***
***** This file should be named 39450-h.htm or 39450-h.zip *****
This and all associated files of various formats will be found in:
http://www.gutenberg.org/3/9/4/5/39450/
Produced by Albert László (This file was produced from
text and images generously made available by Hungarian
Electronic Library/Scientific Library of Székelyudvarhely.)
Updated editions will replace the previous one--the old editions
will be renamed.
Creating the works from public domain print editions means that no
one owns a United States copyright in these works, so the Foundation
(and you!) can copy and distribute it in the United States without
permission and without paying copyright royalties. Special rules,
set forth in the General Terms of Use part of this license, apply to
copying and distributing Project Gutenberg-tm electronic works to
protect the PROJECT GUTENBERG-tm concept and trademark. Project
Gutenberg is a registered trademark, and may not be used if you
charge for the eBooks, unless you receive specific permission. If you
do not charge anything for copies of this eBook, complying with the
rules is very easy. You may use this eBook for nearly any purpose
such as creation of derivative works, reports, performances and
research. They may be modified and printed and given away--you may do
practically ANYTHING with public domain eBooks. Redistribution is
subject to the trademark license, especially commercial
redistribution.
*** START: FULL LICENSE ***
THE FULL PROJECT GUTENBERG LICENSE
PLEASE READ THIS BEFORE YOU DISTRIBUTE OR USE THIS WORK
To protect the Project Gutenberg-tm mission of promoting the free
distribution of electronic works, by using or distributing this work
(or any other work associated in any way with the phrase "Project
Gutenberg"), you agree to comply with all the terms of the Full Project
Gutenberg-tm License (available with this file or online at
http://gutenberg.org/license).
Section 1. General Terms of Use and Redistributing Project Gutenberg-tm
electronic works
1.A. By reading or using any part of this Project Gutenberg-tm
electronic work, you indicate that you have read, understand, agree to
and accept all the terms of this license and intellectual property
(trademark/copyright) agreement. If you do not agree to abide by all
the terms of this agreement, you must cease using and return or destroy
all copies of Project Gutenberg-tm electronic works in your possession.
If you paid a fee for obtaining a copy of or access to a Project
Gutenberg-tm electronic work and you do not agree to be bound by the
terms of this agreement, you may obtain a refund from the person or
entity to whom you paid the fee as set forth in paragraph 1.E.8.
1.B. "Project Gutenberg" is a registered trademark. It may only be
used on or associated in any way with an electronic work by people who
agree to be bound by the terms of this agreement. There are a few
things that you can do with most Project Gutenberg-tm electronic works
even without complying with the full terms of this agreement. See
paragraph 1.C below. There are a lot of things you can do with Project
Gutenberg-tm electronic works if you follow the terms of this agreement
and help preserve free future access to Project Gutenberg-tm electronic
works. See paragraph 1.E below.
1.C. The Project Gutenberg Literary Archive Foundation ("the Foundation"
or PGLAF), owns a compilation copyright in the collection of Project
Gutenberg-tm electronic works. Nearly all the individual works in the
collection are in the public domain in the United States. If an
individual work is in the public domain in the United States and you are
located in the United States, we do not claim a right to prevent you from
copying, distributing, performing, displaying or creating derivative
works based on the work as long as all references to Project Gutenberg
are removed. Of course, we hope that you will support the Project
Gutenberg-tm mission of promoting free access to electronic works by
freely sharing Project Gutenberg-tm works in compliance with the terms of
this agreement for keeping the Project Gutenberg-tm name associated with
the work. You can easily comply with the terms of this agreement by
keeping this work in the same format with its attached full Project
Gutenberg-tm License when you share it without charge with others.
1.D. The copyright laws of the place where you are located also govern
what you can do with this work. Copyright laws in most countries are in
a constant state of change. If you are outside the United States, check
the laws of your country in addition to the terms of this agreement
before downloading, copying, displaying, performing, distributing or
creating derivative works based on this work or any other Project
Gutenberg-tm work. The Foundation makes no representations concerning
the copyright status of any work in any country outside the United
States.
1.E. Unless you have removed all references to Project Gutenberg:
1.E.1. The following sentence, with active links to, or other immediate
access to, the full Project Gutenberg-tm License must appear prominently
whenever any copy of a Project Gutenberg-tm work (any work on which the
phrase "Project Gutenberg" appears, or with which the phrase "Project
Gutenberg" is associated) is accessed, displayed, performed, viewed,
copied or distributed:
This eBook is for the use of anyone anywhere at no cost and with
almost no restrictions whatsoever. You may copy it, give it away or
re-use it under the terms of the Project Gutenberg License included
with this eBook or online at www.gutenberg.org/license
1.E.2. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is derived
from the public domain (does not contain a notice indicating that it is
posted with permission of the copyright holder), the work can be copied
and distributed to anyone in the United States without paying any fees
or charges. If you are redistributing or providing access to a work
with the phrase "Project Gutenberg" associated with or appearing on the
work, you must comply either with the requirements of paragraphs 1.E.1
through 1.E.7 or obtain permission for the use of the work and the
Project Gutenberg-tm trademark as set forth in paragraphs 1.E.8 or
1.E.9.
1.E.3. If an individual Project Gutenberg-tm electronic work is posted
with the permission of the copyright holder, your use and distribution
must comply with both paragraphs 1.E.1 through 1.E.7 and any additional
terms imposed by the copyright holder. Additional terms will be linked
to the Project Gutenberg-tm License for all works posted with the
permission of the copyright holder found at the beginning of this work.
1.E.4. Do not unlink or detach or remove the full Project Gutenberg-tm
License terms from this work, or any files containing a part of this
work or any other work associated with Project Gutenberg-tm.
1.E.5. Do not copy, display, perform, distribute or redistribute this
electronic work, or any part of this electronic work, without
prominently displaying the sentence set forth in paragraph 1.E.1 with
active links or immediate access to the full terms of the Project
Gutenberg-tm License.
1.E.6. You may convert to and distribute this work in any binary,
compressed, marked up, nonproprietary or proprietary form, including any
word processing or hypertext form. However, if you provide access to or
distribute copies of a Project Gutenberg-tm work in a format other than
"Plain Vanilla ASCII" or other format used in the official version
posted on the official Project Gutenberg-tm web site (www.gutenberg.org),
you must, at no additional cost, fee or expense to the user, provide a
copy, a means of exporting a copy, or a means of obtaining a copy upon
request, of the work in its original "Plain Vanilla ASCII" or other
form. Any alternate format must include the full Project Gutenberg-tm
License as specified in paragraph 1.E.1.
1.E.7. Do not charge a fee for access to, viewing, displaying,
performing, copying or distributing any Project Gutenberg-tm works
unless you comply with paragraph 1.E.8 or 1.E.9.
1.E.8. You may charge a reasonable fee for copies of or providing
access to or distributing Project Gutenberg-tm electronic works provided
that
- You pay a royalty fee of 20% of the gross profits you derive from
the use of Project Gutenberg-tm works calculated using the method
you already use to calculate your applicable taxes. The fee is
owed to the owner of the Project Gutenberg-tm trademark, but he
has agreed to donate royalties under this paragraph to the
Project Gutenberg Literary Archive Foundation. Royalty payments
must be paid within 60 days following each date on which you
prepare (or are legally required to prepare) your periodic tax
returns. Royalty payments should be clearly marked as such and
sent to the Project Gutenberg Literary Archive Foundation at the
address specified in Section 4, "Information about donations to
the Project Gutenberg Literary Archive Foundation."
- You provide a full refund of any money paid by a user who notifies
you in writing (or by e-mail) within 30 days of receipt that s/he
does not agree to the terms of the full Project Gutenberg-tm
License. You must require such a user to return or
destroy all copies of the works possessed in a physical medium
and discontinue all use of and all access to other copies of
Project Gutenberg-tm works.
- You provide, in accordance with paragraph 1.F.3, a full refund of any
money paid for a work or a replacement copy, if a defect in the
electronic work is discovered and reported to you within 90 days
of receipt of the work.
- You comply with all other terms of this agreement for free
distribution of Project Gutenberg-tm works.
1.E.9. If you wish to charge a fee or distribute a Project Gutenberg-tm
electronic work or group of works on different terms than are set
forth in this agreement, you must obtain permission in writing from
both the Project Gutenberg Literary Archive Foundation and Michael
Hart, the owner of the Project Gutenberg-tm trademark. Contact the
Foundation as set forth in Section 3 below.
1.F.
1.F.1. Project Gutenberg volunteers and employees expend considerable
effort to identify, do copyright research on, transcribe and proofread
public domain works in creating the Project Gutenberg-tm
collection. Despite these efforts, Project Gutenberg-tm electronic
works, and the medium on which they may be stored, may contain
"Defects," such as, but not limited to, incomplete, inaccurate or
corrupt data, transcription errors, a copyright or other intellectual
property infringement, a defective or damaged disk or other medium, a
computer virus, or computer codes that damage or cannot be read by
your equipment.
1.F.2. LIMITED WARRANTY, DISCLAIMER OF DAMAGES - Except for the "Right
of Replacement or Refund" described in paragraph 1.F.3, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation, the owner of the Project
Gutenberg-tm trademark, and any other party distributing a Project
Gutenberg-tm electronic work under this agreement, disclaim all
liability to you for damages, costs and expenses, including legal
fees. YOU AGREE THAT YOU HAVE NO REMEDIES FOR NEGLIGENCE, STRICT
LIABILITY, BREACH OF WARRANTY OR BREACH OF CONTRACT EXCEPT THOSE
PROVIDED IN PARAGRAPH 1.F.3. YOU AGREE THAT THE FOUNDATION, THE
TRADEMARK OWNER, AND ANY DISTRIBUTOR UNDER THIS AGREEMENT WILL NOT BE
LIABLE TO YOU FOR ACTUAL, DIRECT, INDIRECT, CONSEQUENTIAL, PUNITIVE OR
INCIDENTAL DAMAGES EVEN IF YOU GIVE NOTICE OF THE POSSIBILITY OF SUCH
DAMAGE.
1.F.3. LIMITED RIGHT OF REPLACEMENT OR REFUND - If you discover a
defect in this electronic work within 90 days of receiving it, you can
receive a refund of the money (if any) you paid for it by sending a
written explanation to the person you received the work from. If you
received the work on a physical medium, you must return the medium with
your written explanation. The person or entity that provided you with
the defective work may elect to provide a replacement copy in lieu of a
refund. If you received the work electronically, the person or entity
providing it to you may choose to give you a second opportunity to
receive the work electronically in lieu of a refund. If the second copy
is also defective, you may demand a refund in writing without further
opportunities to fix the problem.
1.F.4. Except for the limited right of replacement or refund set forth
in paragraph 1.F.3, this work is provided to you 'AS-IS' WITH NO OTHER
WARRANTIES OF ANY KIND, EXPRESS OR IMPLIED, INCLUDING BUT NOT LIMITED TO
WARRANTIES OF MERCHANTIBILITY OR FITNESS FOR ANY PURPOSE.
1.F.5. Some states do not allow disclaimers of certain implied
warranties or the exclusion or limitation of certain types of damages.
If any disclaimer or limitation set forth in this agreement violates the
law of the state applicable to this agreement, the agreement shall be
interpreted to make the maximum disclaimer or limitation permitted by
the applicable state law. The invalidity or unenforceability of any
provision of this agreement shall not void the remaining provisions.
1.F.6. INDEMNITY - You agree to indemnify and hold the Foundation, the
trademark owner, any agent or employee of the Foundation, anyone
providing copies of Project Gutenberg-tm electronic works in accordance
with this agreement, and any volunteers associated with the production,
promotion and distribution of Project Gutenberg-tm electronic works,
harmless from all liability, costs and expenses, including legal fees,
that arise directly or indirectly from any of the following which you do
or cause to occur: (a) distribution of this or any Project Gutenberg-tm
work, (b) alteration, modification, or additions or deletions to any
Project Gutenberg-tm work, and (c) any Defect you cause.
Section 2. Information about the Mission of Project Gutenberg-tm
Project Gutenberg-tm is synonymous with the free distribution of
electronic works in formats readable by the widest variety of computers
including obsolete, old, middle-aged and new computers. It exists
because of the efforts of hundreds of volunteers and donations from
people in all walks of life.
Volunteers and financial support to provide volunteers with the
assistance they need, are critical to reaching Project Gutenberg-tm's
goals and ensuring that the Project Gutenberg-tm collection will
remain freely available for generations to come. In 2001, the Project
Gutenberg Literary Archive Foundation was created to provide a secure
and permanent future for Project Gutenberg-tm and future generations.
To learn more about the Project Gutenberg Literary Archive Foundation
and how your efforts and donations can help, see Sections 3 and 4
and the Foundation web page at http://www.pglaf.org.
Section 3. Information about the Project Gutenberg Literary Archive
Foundation
The Project Gutenberg Literary Archive Foundation is a non profit
501(c)(3) educational corporation organized under the laws of the
state of Mississippi and granted tax exempt status by the Internal
Revenue Service. The Foundation's EIN or federal tax identification
number is 64-6221541. Its 501(c)(3) letter is posted at
http://pglaf.org/fundraising. Contributions to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation are tax deductible to the full extent
permitted by U.S. federal laws and your state's laws.
The Foundation's principal office is located at 4557 Melan Dr. S.
Fairbanks, AK, 99712., but its volunteers and employees are scattered
throughout numerous locations. Its business office is located at
809 North 1500 West, Salt Lake City, UT 84116, (801) 596-1887, email
business@pglaf.org. Email contact links and up to date contact
information can be found at the Foundation's web site and official
page at http://pglaf.org
For additional contact information:
Dr. Gregory B. Newby
Chief Executive and Director
gbnewby@pglaf.org
Section 4. Information about Donations to the Project Gutenberg
Literary Archive Foundation
Project Gutenberg-tm depends upon and cannot survive without wide
spread public support and donations to carry out its mission of
increasing the number of public domain and licensed works that can be
freely distributed in machine readable form accessible by the widest
array of equipment including outdated equipment. Many small donations
($1 to $5,000) are particularly important to maintaining tax exempt
status with the IRS.
The Foundation is committed to complying with the laws regulating
charities and charitable donations in all 50 states of the United
States. Compliance requirements are not uniform and it takes a
considerable effort, much paperwork and many fees to meet and keep up
with these requirements. We do not solicit donations in locations
where we have not received written confirmation of compliance. To
SEND DONATIONS or determine the status of compliance for any
particular state visit http://pglaf.org
While we cannot and do not solicit contributions from states where we
have not met the solicitation requirements, we know of no prohibition
against accepting unsolicited donations from donors in such states who
approach us with offers to donate.
International donations are gratefully accepted, but we cannot make
any statements concerning tax treatment of donations received from
outside the United States. U.S. laws alone swamp our small staff.
Please check the Project Gutenberg Web pages for current donation
methods and addresses. Donations are accepted in a number of other
ways including checks, online payments and credit card donations.
To donate, please visit: http://pglaf.org/donate
Section 5. General Information About Project Gutenberg-tm electronic
works.
Professor Michael S. Hart is the originator of the Project Gutenberg-tm
concept of a library of electronic works that could be freely shared
with anyone. For thirty years, he produced and distributed Project
Gutenberg-tm eBooks with only a loose network of volunteer support.
Project Gutenberg-tm eBooks are often created from several printed
editions, all of which are confirmed as Public Domain in the U.S.
unless a copyright notice is included. Thus, we do not necessarily
keep eBooks in compliance with any particular paper edition.
Most people start at our Web site which has the main PG search facility:
http://www.gutenberg.org
This Web site includes information about Project Gutenberg-tm,
including how to make donations to the Project Gutenberg Literary
Archive Foundation, how to help produce our new eBooks, and how to
subscribe to our email newsletter to hear about new eBooks.