AZ EGYSZERI KIRÁLYFI

MESE 9 KÉPBEN, 3 FELVONÁSBAN

IRTA

SZÉP ERNŐ

BUDAPEST

FRANKLIN-TÁRSULAT

magyar irod. intézet és könyvnyomda

1914

Színpadokkal szemben kézirat.

*

Copyright 1913 by Francis Bárd & Brother Budapest.

*

Az előadás joga kizárólag a Bárd Ferenc és Testvére cégnél szerezhető meg.

*

Fordítás joga minden nyelvre fentartva.

Franklin-Társulat nyomdája.

-3-

Játszó gyermekek, táncoló legények, leányok, fiútündérek, leánytündérek, angyalok, kis bárányok, madarak.

*

Először játszották a budapesti Nemzeti Szinházban 1913 december 19-én. Az előadást rendezte Ivánfi Jenő. A díszleteket és jelmezeket Kéméndy Jenő tervezte. A zenekiséretet összeállította és részben szerzette Kun László. -5-

Este a Hortobágyon. Pásztortűz. Hátul a csillagos ég, csak a kútágas látszik. A tűz körül három pásztorfiú hasal, a tűz felett egy fejérbajuszú vén juhász pipál. Estharangszó, még mielőtt a függöny felmegy. Mikor a függöny felmegy, gyengül a harang, egy-két dudafúvás hallatszik, azután csendesen elkezdődik valamerről:

A nótát furulya kiséri, a furulya haloványan szól tovább, hébe-hóba duda is szól belé. A kis pásztorok a tüzet nézik, meg-megpiszkálják.

1. pásztorfiú. Nahát Gabri, ki tud nagyobbat hazudni? Hazudjál már valamit. -6-

2. pásztorfiú. Te hazudjál először.

1. pásztorfiú. Én, hát én bementem a házba, nem fértem be az ajtón, besétáltam az ablakon, megköszörültem a ködmönömet, felvettem a hátamra egy nagy zsák ecetet, mondok viszem a malomba. Megyek ki a kéményen, mindenem kifért, csak a fejem nem fért ki. Ott a kuckóba a fejsze, felkapom a fejszét, úgy levágtam a fejemet, mindjárt hetet fiadzott a fejsze. Teszem a fejem a zsebembe, avval szaladok a malomba. Hát a malom nincs otthon. Hol a malom, kérdem a molnárt. Hát aszongya, elment a malom az erdőbe. Hát ott eprészik a malom az erdőbe az ugorkafa alatt, csak úgy hullott róla a dió meg a mogyoró, magam is úgy jóllaktam sárgaretekkel, feketerépával, csakúgy zörög bennem a korpacibere. Megettem egy tucat sütőtököt, egy mogyorót már nem bírtam megenni, felkaptam, kettéharaptam, egyik csónak, másik evező. Felszántottam a Tiszát, vetettem belé dudát, trombitát, lekaszáltam -7- a búzát, lett belőle két véka árpa, eladtam a zabot, megittam az árát, olyan józan lettem mint az öklöm, de nem hiszi a könyököm.

2. pásztorfiú. Én elhiszem. Hanem az én apám, mikor még öreg ember volt, Bécsbe szolgált a magyar császár udvarába. Az mesélte, hogy früstököl a császár?

1. pásztorfiú. Hát hogy früstököl a császár?

2. pásztorfiú. Úgy früstököl a császár, hogy kijön az udvarba, ilyen karéj kenyérrel ni kicsapja a karját, mellbevágja az 1. pásztorfiút.

1. pásztorfiú a fejébe vág a 3. pásztorfiúnak. Nem én voltam te, Gabri volt.

3. pásztorfiú. Erigy mert úgy képennyallak…

Öreg juhász. Ejnye erre-arra huncut fattyai, nem maradhattok? Majd közibétek vágok!

2. pásztorfiú. Hát egy nagy arany hordó lekvár az udvar közepén. A hordó -8- mellett két generális két nagy lapáttal. A császár odatartja a kenyerét, a két generális kétfelől hányja rá a lekvárt. Igy früstököl a császár.

3. pásztorfiú. Nahát nincs hazugság nélkül.

Öreg juhász. Jó lenne már aludni is fiaim.

1. pásztorfiú. Gabri te.

2. pásztorfiú. He?

1. pásztorfiú. Játsszunk verespecsenyét.

2. pásztorfiú. Gyere. Az 1. és a 2. pásztorfiú csapkodnak egymás tenyerebe nevetve, kurjongatva, végre az 1. pásztorfiú pofonvágja a 2. pásztorfiút. Mind nevetnek.

2. pásztorfiú. Nézze már kelmed, hát nem pofonvág?

Öreg juhász. Nem baj fiam, elfelejted mire megházasodol.

2. pásztorfiú. Megállj…

3. pásztorfiú a tűzre tesz.

Öreg juhász. Ne tegyél már arra a tűzre, Jancsi. Jobb ha lefekszel. -9-

3. pásztorfiú. Nem alhatnám. Olyan szép az éjszaka. Felnéz az égre.

Öreg juhász. Mit nézel?

3. pásztorfiú. Az eget.

Öreg juhász. Mit nézel rajta!

3. pásztorfiú. A sok csillagot.

Öreg juhász. Mit nézel a csillagon?

3. pásztorfiú. Miből van, hogy úgy ragyog?

1. pásztorfiú. Miből van? Csillagból.

3. pásztorfiú. Én azt tudtam, a csillagok kis gyertyák, a jó isten ablakába világítanak éjszaka.

2. pásztorfiú. Inkább olyan az, mintha arany kutyatej nyitna kék mezőben.

1. pásztorfiú. Nem arany a csillag, ha ezüst. Hátha az ég az úristen gúnyája, akit telivarratott ezüst pitykével.

Öreg juhász szipákol. Kialudt a pipám. A tenyerébe kap egy parazsat, a pipájába teszi, rácsattantja a kupakot, tovább szíjja. Messziről szól a duda egy kicsit.

2. pásztorfiú. Mért olyan keserves a dudának a szava? -10-

Öreg juhász. Siratja a szarva az ökröt.

3. pásztorfiú. Csillag… Miért fényesebb egyik csillag a másiknál?

1. pásztorfiú. Hogy a bolondok csudálkozzanak rajta. Nevet.

3. pásztorfiú. Samu bácsi, mért különb egyik csillag mint a másik?

Öreg juhász köp egyet. Hát alkalmasint a csillagok is, az egyik báró, a másik gróf, a harmadik herceg, a negyedik szolgabíró. Annál fényesebb, mennél nagyobb sarzsi.

2. pásztorfiú. A kis csillag parasztcsillag.

1. pásztorfiú. Samu bácsi.

Öreg juhász. Mit fiam.

1. pásztorfiú. Azt mondja meg kelmed, mért áll mindig egy helybe a Göncöl szekere?

Öreg juhász. Nem látod csacsi, hogy el van törve a rúdja?

2. pásztorfiú. Miska te.

1. pásztorfiú. He.

2. pásztorfiú. Azt mondd utánam, de -11- szaporán: Itat a csetneki csikós a Tiszán, csorba cserép csengő cseng a csetneki csikós csikaja csikajának a csikaja nyakán.

1. pásztorfiú. Az semmi, hanem ezt próbáld meg: Pipa-kupak, pípa-kupak, pipa-kupak. De szilajon!

2. pásztorfiú. Pipa-kupak, pipa-kupak, pipa-kupak, pipak, puk, pik, pak. puk, pakuk, pik… hogy a fene egye meg. Mind nevetnek, csak a 3. pásztorfiú néz komolyan az égre.

1. pásztorfiú. Hallga csak… tücsök hallatszik. Hallod a tücsköt?

2. pásztorfiú. Hallom. Cirip, cirip, cirip, azt mondja,

1. pásztorfiú. Merre szól vajon?

2. pásztorfiú. Nem tudom én. Sose tudja az ember, hol, merre, közel-e vagy messzi.

3. pásztorfiú. Én sokszor azt se tudom, a földön szól-e vagy az égen. Csak hallja az ember, nem látja. A csillagokat meg csak látom, nem hallom. Hátha az égen -12- szól valami. Hátha egy csillag muzsikál… Hallgatnak.

1. pásztorfiú. De nagy csend lett.

2. pásztorfiú. Angyal megy felettünk.

3. pásztorfiú. Én nem csudálnám, de igazán, ha most az angyalok a tejúton elkezdenének sétálni, osztán lesétálnának a földre, osztán ideülnének a tűzhöz. Mind hallgatnak, felnéznek.

1. pásztorfiú. Milyen furcsa minden.

Öreg juhász kiveri a tenyerébe a pipáját. Alszik a tűz kifelé. Nyugodjatok már kis pásztorok.

3. pásztorfiú a parázs elé tartja a kezét. Nézzétek már a kezemet. Mintha gyertyalángból lenne az ujjaim.

2. pásztorfiú szintén a parázs elé tartja a két kezét. Igazán.

1. pásztorfiú ő is odatartja a kezét. Aj de szép. Mindahárman némán mozgatják a kezüket a tűz előtt.

2. pásztorfiú. Egy kis lángja van még.

3. pásztorfiú. Olyan ez a láng, akar az őszi virágszál. -13-

Öreg juhász. Hamar elhervad a tűzvirág.

1. pásztorfiú. De miből lehet a láng, hogy nem lehet megfogni?

2. pásztorfiú. Nem lehet megfogni, oszt ha megfogod, mégis megéget. Egy kicsit hallgatnak.

3. pásztorfiú. Nini… felmutat az égre.

1. pásztorfiú.
2. pásztorfiú. ⎫
⎬
⎭ Mi a?

3. pásztorfiú. Ahol ni, most szaladt le egy csillag.

1. pásztorfiú. Jaj de szép volt… olyan volt, mint mikor egy hegyeset köp az ember.

2. pásztorfiú. Milyen fényes volt. Legalább a gróf lehetett.

Öreg juhász. Csillaghullás van.

3. pásztorfiú. Samu bácsi, mondja kelmed, hová hull a csillag, aki lehull? Hová lesz a csillag?

Öreg juhász. Meghal. A furulya elhallgat. Holnap estére másik kis csillag születik a helyébe. -14-

3. pásztorfiú. Hát a csillag is meghal?

2. pásztorfiú. Meg hát, te jószág, nem hallod?

3. pásztorfiú. Samu bácsi… azt mondja meg kend nékem, hogy hát mért kell meghalni?

Öreg juhász. Számadó juhász vagyok fiam, de erről nem tudok számot adni.

3. pásztorfiú nagyot sóhajt.

1. pásztorfiú. Én el se tudom hinni, hogy én is meghalok egyszer.

2. pásztorfiú. Én is…

3. pásztorfiú riadtan, hangosabban. Én is! Mesziről a viszhang. Én is…

Öreg juhász. Ne is higyjed kis bojtárom. Majd ráérsz elhinni, ha így megöregszel te is is. Már az én fejem kalásza nagyon érik az öreg kaszás keze alá.

2. pásztorfiú. Nem fél kend?

Öreg juhász. Én fiaim huszár voltam, majd csak megűlöm a Szent Mihály lovát is.

1. pásztorfiú. Ha meghal kend Samu bácsi… nem látjuk többet kendet. -15-

Öreg juhász. Bajosan. Egy kicsit hallgat. Én se látlak tikteket. Se a birkát. Se a mezőt. Se a tornyot. Se az eget. Majd akad másik számadó a helyembe.

1. pásztorfiú. Én tudom ríni fogok, ha temetik kendet.

Öreg juhász. Nekem pedig hiába ríssz. Megsimogatja a fiú fejét.

3. pásztorfiú. Halál, halál.

Öreg juhász. Aludjatok már. Nem tudtok jó hajnalba felkelni.

3. pásztorfiú. Nem alhatnám.

1. pásztorfiú. Nékem se akaródzik még. Ez meg már behúnyta a szemét, eltátotta a száját.

2. pásztorfiú hortyog.

3. pásztorfiú. Meséljen kend egy szépet Samu bácsi. Még máma nem is mesélt.

1. pásztorfiú. Igazán, meséljen kend.

Öreg juhász. Már megint mese kell?

3. pásztorfiú. Olyan szépeket tud kend.

Öreg juhász. Adjál csak egy kis parazsat Jancsi. -16-

3. pásztorfiú egy darab parazsat tesz a pipájába az öregnek.

Öreg juhász egy darabig hallgatagon szíjja a pipáját. Na megálljatok hát no.

1. pásztorfiú megrázza a 2. pásztorfiút. Ne aludj Gabri.

2. pásztorfiú. He… ne izélj…

1. pásztorfiú. Ülj fel te, hallgasd a mesét.

2. pásztorfiú felül, dörzsöli a szemét. Mese… mese…

Öreg juhász. Hát volt egyszer, hol nem volt, az Óperenciás tengeren is túl volt, de még azon is túl, ott ahol a kurtafarkú kis disznó túr, százesztendős öreganyám ezerráncú rokolyájának ezeregyedik ráncában lakott egy kis bolha. Annak a kis bolhának a bal hátulsó lábának a legkisebbik kisujjának a körme alatt volt egy nagy hatalmas ország. Annak a nagy hatalmas országnak volt egy nagy hatalmas öreg királya, annak az öreg királynak egy jóravaló takaros fia. Hát ez az egyszeri királyfi sok vitéz -17- háborúba megfordult, sok törököt-tatárt muszkát, szerecsent levágott, sok országot, sok világot bejárt, mikor osztán megint hazakerült az öreg király házába, egyszerre csak elváltozott a természete. Hogy-hogy nem, eszébe jutott ennek a királyfinak, hogy hát meg kell halni. Hát ő osztán mindig csak ezt forgatta a fejébe, se éjjele, se nappala nem volt, hogy hát miért is kell az embernek meghalni. Lett belőle egy szomorú királyfi. Semmihez se volt már kedve, kivül se ment a pitarajtón, csak lekönyökölt ablakába, ott gunnyasztott, szomorkodott, bámészkodott kifelé…

Mig az öreg juhász beszél, a csillagos ég elenyészik, lassankint egészen besötétedik a szinpad, az öreg juhász egyre halkabban mondja a szavakat, mire a végéhez ér, hátul látszani kezd a királyfi szobája, a juhászok eltünnek, a szoba felragyog, a királyfi ott könyököl az ablakban. -18-

Fejérre meszelt parasztszoba. Boglyakemence, magosra vetett tornyos nyoszolya, három tulipántos láda, alacsony asztal, körülötte magoshátú kis székek. A falon aranyos kis tükör, aládugva két barkaág. Cifra sublát. Az ajtó felett virágos tányérok. Az ajtó mellett kulacs lóg a falon. Az egész egy nagy gazda tiszta szobája, csakhogy minden duplán szép és diszes benne. Az ajtó – a sugólyukkal szemben – nyitva van, kilátni rajta az udvarba. A kerítés arany léceire csudaszép szilkék vannak borítva. Gyönyörű kis kert, tulipántos vályú, aranyos kútágas. Kétfelől az udvaron fák, amelyeken óriási ragyogó almák, szilvák, barackok csüngenek. A fák alatt pici virágágyak. Az egész udvaron valami dicsőséges világosság. A kis kertben guggol a királyleány -19- egy virágágy előtt, locsolgat arany locsolójából s halkan énekel:

A királyfi az ablak előtt ül, lekönyököl a párkányra, néz kifelé a virágos cserepek fölött az elhúzott firhangok között. Egyszer-másszor sóhajt. A királyleány a kertben tovább dudolja a melódiát. Egyszer csak beszalad a nyitott ajtón egy kis csirke. Utána nagy csetepatéval jön a királyné, aranyos nyelű meszelőt ráz a kezében. A királyné parasztasszony, de korona van a fejében.

A királyné. Ssss… ssss… ejnye erre-arra macskanadrág! Hol az a kutya csirke! Mán megint beszaladt a tiszta szobába! Tán leesne a gyémántos gyűrű az ujjatokról, ha betennétek egyszer a házajtót! Ssss… ssss… űzi a csirkét. Hogy nem tudtok vigyázni te! Ssss… ssss… csapkod a meszelővel a csirke felé, -20- azután csalogatni kezdi. Pipipipi kis csibém, pipipipi… a királyfihoz fordul, te meg mit bámulsz, te, mikor a csirke a házba szaladgál? He! Pipipipi kis csibém… ssss… ejnye, hogy a forgószél kergesse meg! pipipipi… Hát hol a szemed, nem láttad, hogy bejött a csirke?

Királyfi. Nem láttam édes.

Királyné. Ssss, te betyár csirke! Nem láttad? Hát hol jár mindig az eszed, mit nézel mindétig kifelé azon az ablakon?

Királyfi. Csak nézek édes.

Királyné nem bir a csirkével. Gyere be már édes egyetlen lányom, hajtsuk ki ezt a lator csirkét, ssss… ssss…

Királyleány beszalad a királynéval együtt kihajtják a csirkét.

Királyné. Seperd ki a palotát aranyos kis seprüddel, lelkem gyermekem.

Királyleány a sarokból előveszi a seprüt, seperni kezd.

Királyné csipőre rakja a két kezét, odaáll a némán bámészkodó királyfi elé. Hát te -21- hamvadba hótt vitéz, te málékirályfi, te sete-suta, te tedd ide-tedd oda te!

Királyleány. Ne bántsa édes.

Királyné. Nem bántom én, dehogy bántom, szépséges fiam, legszebb pávatollam, szagos tulipántom, legnagyobb gyémántom! Mi kell gyenge kis magzatom, lefektesselek a kuckóba, betakarjalak a subába? Tentéljél, ha álmos vagy kis pulyám.

Királyfi. Nem alhatnám édes.

Királyné. Hát mi kéne? Kell aranygaluska, kell gyémánttal töltött káposzta, kell pattogatott igazgyöngy?

Királyfi. Se ehetném, se ihatnám, édes.

Királyné. Hát mit ülsz egész nap abba az ablakba?

Királyleány leteszi a seprüt, kimegy, megint locsolni kezd.

Királyfi. Én csak űlök, űldögélek kis ablakomba, nézem, nézegetem ég domborúlását, felhő fordúlását, csillag ragyogását, napnak pirulását, holdnak sápadását, -22- tél-nyár bujdosását, madár útazását, szeleknek fúvását, virág száradását, levelek hullását, életnek múlását.

Királyné. Ni csak ni! Hát osztán szépséges egy fiam, mi van ezen annyi bámulni való?

Királyfi. Nem tudom én magam se, édes, csak nézek, nézegetek, osztán csak szeretnék utána eredni a szélnek…

Királyné. Mit szeretnél, te?

Királyfi. Utána eredni a szélnek, szeretném ha sóhajtásom túlszállana az operenciákon, szeretnék elmenni megkeresni a tavalyi virágok elveszett jó szagát, szeretnék olyan messzire látni, ahová a darumadár elrepül…

Királyné. Ne te ne!

Királyfi. Szeretnék vándorfelhő lenni az égen, napnyugattól-napkeletig meg vissza, örökkön-örökké odafenn uszkálni, soha széjjel nem szakadni…

Királyné. Hallga csak!…

Királyfi. Szeretnék esthajnalcsillag lenni, mindég-mindétig az égen ragyogni, -23- szeretnék ifjú víg tündér lenni, soha, soha, soha meg nem halni.

Királyné összecsapja a kezét. Lelkem, édes fiam, mi bajod, mi lelt tégedet? Elment a szép eszed?

Királyfi a két tenyerével eltemeti a szemét. Halál, halál, halál, halálnak országa. Édes kedves szülém, minek is szült engem erre a világra?

Király belép. Adjon isten. Ékes szeredását felakasztja a szegre, aranyos kapáját a sarokba támasztja. A király paraszt gazda, de korona van a fejében.

Királyné. Adjon isten magának is, felséges férjem királyom.

Királyfi halkan. Adjon isten felséges atyám királyom.

Királyné. Jó hogy jön kelmed felséges férjem, királyom…

Király. Mi bajod kedves feleségem? Arany kupakos tajtékpipát húz elő a dereka mellől.

Királyné. Hallgassa már maga is, milyen zöldeket beszél ez a gyermek. Szaladni -24- akar ő, aszongya, az égen a felhővel, meg a széllel, tavalyi virágot akarna szedni…

Király. No, no.

Királyné. Meg tündérekkel komázna, meg darumadár aszongya, meg csillag, meg-meg a jó isten csudája, oszt halál, halál, halál, azt hajtja.

Király. Micsinál?

Királyné. Hogyhát ő csak itt ül az ablakba, oszt nem akar semmitse. Óperencia, meg tündér, meg ördög, meg halál.

Király előveszi a derekáról sallangos dohányzacskóját, kezdi megtömni a pipáját. Hát mi bajod van néked fiam? Reggeltől-estig itthon kuksolsz, semmit se csinálsz. Mire nézed a napot? Aranyos ekéddel nem szántod a földet, ezüstös kaszáddal nem vágod a füvet, micsoda király leszel te, hogy nem dolgozol? Mit mond majd a föld népe, ha a király se dolgozik?

Királyfi sóhajt. -25-

Királyné. Azt mondom én kelmednek, felséges férjem királyom, hogy ördög bútt ebbe a mi fiúnkba.

Királyfi. Nem bútt énbelém.

Királyné. Vagy a cigányasszony verte meg szemmel, aki a minap az arany tekenőt megfoldozta. Boszorkányfüst használna tán neki.

Királyfi. Nem a cigányasszony szeme vert meg, a halál nézett énrám, édes.

Király megsimogatja a királyfi fejét. Mit csináljak véled, mi kell néked, szépséges egy fiam?

Királyfi. Semmi kivánságom, felséges atyám királyom, csak az a bajom, hogy minek kell meghalni.

Királyné. Ehen van ni!

Király. Már aki anyától lett, fiam, annak bizony mindenek meg kell halni.

Királyfi. Meg az a bajom, hogy minek kell élni, mikor úgyis meg kell halni. Felséges atyám királyom azt gondolja, hogy uralkodni kell a népen, édes anyám -26- a háztájat takarítja, kis testvérem a virágot ápolja; én meg nem tudom, én mit csináljak ezen a világon.

Királyné. Jaj de nagyon szomorítod a szívemet.

Király a három tulipántos ládára mutat. Három kincses ládám, egyik teli ezüsttel, másik teli aranynyal, harmadik teli gyémánttal, mindahármat neked adom, csak jobb kedvedet lássam.

Királyfi. Se ezüsttől, se aranytól, se gyémánttól jobb kedvem nem lenne.

Király. Ezer legszebb katonámat rendelem alád, menj hatalmas seregeddel, hódítsd meg kutyafejű tatár szultán országát. Két szál masinát vesz elő, végighuzza a nadrágszárán.

Királyfi. Minek nékem kutyafejű tatár szultán országa?

Király rágyújt. Fele királyságom, fele hatalmam a tied.

Királyfi. Nem kell nékem hatalom, királyság.

Király. Ejnye ebadta! -27-

Királyné. Hátha házasodhatnék a gyermek, apjok?

Király az első füst után sercent egyet. Tizenkét aranyszőrű paripán küldöm tizenkét legszebb grófomat, száz ezüstszörű paripán száz fellejtáromat török császár udvarába, török császár leányáért.

Királyné. Papot-hóhért hivatunk, hétországra szóló nagy lagzit csapunk.

Királyfi. Nem óhajtom török császár leányát.

Királyné. Bolond ez a mi fiúnk, hallja már, mit csináljunk véle?

Király. Nohát kedves feleségem, adok neki egypár pofont, hátha attól megjön az esze. Megköpi a markát.

Királyné megfogja a király kezét. Meg ne üsse kelmed, felséges férjem királyom, bánatja van a szegénynek, bánatról nem jó a verés

Király megvakarja a fejét. Ejnye… igyál egy kis pálinkát te. Felveszi a kulacsot, nyujtja a királyfinak. -28-

Királyfi lassan megcsóválja a fejét.

Király. Jó kisüstön főtt pálinka te.

Királyfi csóválja a fejét, néz kifelé az ablakon.

Királyleány énekel a kertben.

dúdolja tovább halkan.

Királyfi elmerülve tekint kifelé az ablakon. Halál, halál, halál, halálnak országa. Halál szánt a mezőn, halál fürészel az erdőn, halálfelleg megy az égen, halál zúg a víz alatt…

Király. Ne gondoskodj már a halálon, aranyos egy fiam, nézd meg atyádat-királyodat, öreg-rend ember vagyok, mégis csak megvagyok.

Királyné. Beszélhet annak, akar a falnak.

Királyfi feláll. Hát én többet nem is gondoskodok, felséges atyám királyom, -29- hanem csak annyit gondoltam, van-e olyan ország a földkerekségén, a hol a halálnak hatalma nincsen. Én hát egy életem egy halálom, én már tovább nem maradok, én elmegyek felséges atyám királyom, meg nem állok addig, mig azt az örök országot meg nem találom.

Király. Hogy mondod, te? Megvakarja a fejét.

Királyné összecsapja a kezét. Jaj egyetlen fiam, gyöngyházam, rubintom, ragyogó gyémántom, hát te elmennél hetedhét ország ellen?

Királyfi. El én, édes, hetvenhetedhét ország ellen is, túl az üveg hegyeken, térgyig kopik a lábom, de az örökszép országot megtalálom.

Királyné. Ó, ó. Kiszól a királyleányhoz. Hallod-e már leányom, gyenge virágszálom, el akar menni a te testvéred, elvándorolna, azt se tudja, merre, ó istenem, istenem.

Királyleány beszalad, némán átöleli a -30- királyfit. Királyfi megsímogatja a királyleány haját.

Király. Hát ha már olyan nagyon mehetnél, fiam, nem bánom, eredj el szerencsét próbálni, csak azt várd meg legalább, míg egy tarisznya aranyat töltök neked az útra. Kimegy.

Királyné siránkozva. Várjál lelkem legszebb jószágom, szaladok kis udvaromba, elvágom gavallér kakasom nyakát, kakastéjjel sütök néked az útra pogácsát. Indul kifelé sírva.

Királyfi. Jó lesz nekem hamuba sült pogácsa is, édes, mert sietek.

Királyleány. Én meg megyek kis kertembe, bokrétámat megkötöm. Kimegy.

Királyfi az ablak mellett csüngő kardját felövezi. Isten hozzád palota, isten hozzád kis kert, isten hozzád gémeskút, isten hozzád galambdúc, isten hozzád kis ablakom, isten hozzád édes apám, isten hozzád anyám, isten hozzád húgocskám. -31-

Király jön a tarisznyával. Itt a tarisznya fiam, ne, megraktam aranynyal, megsóztam gyémánttal. Ráakasztja a jobbvállára.

Királyné jön zokogva. Itt a hamuba sült pogácsa fiam. Ráakasztja a pogácsás tarisznyát a királyfi balvállára. Egy kicsit megégett, mert siettem véle.

Királyleány jön, virág a kezében. Kis bokrétám süvegedre. Leveszi a királyfi süvegét, ráteszi a bokrétát, pityeregni kezd.

Királyfi nagyot sóhajt. Hát én most már elindulok.

Királyné Jaj, jaj, jaj, szerelmes magzatom, látlak-e még valaha. Keserves sírással dől rá.

Király. Ne rijjál már anyjok, mert még magam is rákezdem, királynak pedig nem szabad ríni.

Királyleány hátulról igazgatja, tisztogatja a királyfit. Irjál majd Tündérországból, hogy mint van sorod, kis galamb a szárnyán elhozza postádat.

Királyfi. Jó egészséget, minden jókat -32- adjon isten, felséges édes szüléim. Indul az ajtó felé.

Királyné a balvállára borul, sírva kíséri.

Király a jobbvállára borul, dünyögve kiséri.

Királyleány kötőjét arcához emelve megy utána.

Királyfi az ajtóban összecsókolózik velük, s maga indul előre.

Királyné. Vigyázz osztán, lelkem gyermekem, majd ha az üveghegyeken jársz, az üveggöringyek fel ne sebezzék a lábodat…

A függöny összemegy. -33-

Egy falu határában, a mezőn egy csapat gyerek játszik. A messzi faluból csak a tornyot látni. Tavasz édes szép napja. Gyenge zöld a határ, tiszta az ég, mosolyog, zeng az egész színpad. A levegőben papirsárkány táncol, egy kis fiú tartja, szaladgál a madzaggal, felnéz. Hátul kicsi dombon egy szál deszka végén sikoltozva libikókázik egy kis fiú meg egy kis leány. Elől egy kis fiú hasal, egy csiga a kezében, végtelen türelemmel mondogatja:

-34-

Hátul, a szinpad jobb sarkában madárijesztő, ócska sárga keménykalappal a fején. Két kis lány féllábon ugrál egy kis darab területen, kavicsot rugdosnak. Egy pár fiú lovasdit játszik, köröskörül nyargalják a szinpadot. A jobb sarokban, elől, egy kis lány ül, a kötője teli pongyola-pitypanggal, egyik virágot a másik után veszi elő, elfújja a pelyhet a virágok fejéről. Egy másik kis lány a bal sarokban, elől, bábut kötöz rongyból. A középen, ahol nagy darab szabad hely van, ez a társasjáték folyik: Egy kis lány magában áll, öt-hat kis lány messzibb egy csomóban, egy kis fiú a lányok mellett, oldalt.

A magános kis lány. Gyertek haza libáim!

A többi kis lány. Nem megyünk!

A magános kis lány. Miért?

A többi kis lány. Félünk.

A magános kis lány. Mitől féltek?

A többi kis lány. Farkastól!

A magános kis lány. Gyertek haza aranyólba!

A többi kis lány. Nem megyünk! -35-

A magános kis lány. Gyémántfűre, gyöngyharmatra!

A többi kis lány. Nem megyünk!

A magános kis lány. Gyertek haza kukoricára!

A többi kis lány. Megyünk! Megyünk! Mohó sikoltozással feléje szaladnak, a farkas utánuk, az egész játék elvész a mindenfelől előszaladó sok gyerek forgatagában. Összefogóznak. nagy kört csinálnak, körbe kezdenek szaladni. A kör közepén két kis lány ezt játsza:

A dombra fektetett deszkán hintázó két gyerek ezt énekli közben:

-36-

A királyfi a libajáték végén bejött a színpadra, balról, a háttérben, meglepetve áll meg, fáradt homlokát megtörli, lábujjhegyen megy előre, azután megint hátrahúzódik, úgy nézi a gyerekeket elragadtatva. Senkise veszi észre.

1. kis fiú. Gyerekek! Gólya! Ni! Gólya! felmutat az égre. Az égen egy gólya száll nyugalmasan. A tavasz első gólyája.

Mind a gyerekek. Gólya! Gólya! Gólya! Mind háttal fordulnak a nézőtérnek, felfelé tartják a fejüket, felnyujtják a karjaikat, karban énekelik.

A gólya eltűnik. A gyerekek utánanéznek.

A gyerekek visszafordulnak. Együtt vannak, csak a deszkán a két hintázó, a pongyolapitypangos, -37- a csigás, meg a bábus kis lány folytatja a játékát.

1. kis lány. Mit játsszunk gyerekek?

Több kis gyerek. Mit játszunk? Mit játszunk?

1. kis fiú. Kinn a bárány, benn a farkas.

2. kis lány. Játszunk szembekötősdit.

Több kis gyerek. Szembekötősdit! – Szembekötősdit!

1. kis fiú. Kinn a bárány…

2. kis fiú. Tüzet viszek!

3. kis fiú. Katonásdit!

Több kis gyerek. Szembekötősdit! – Szembekötősdit!

Mind a gyerekek. Szembekötősdi! – Szembekötősdi! Szembekötősdi! Ugrálnak, tapsolnak, összevissza zsibonganak.

1. kis lány. Gyerekek! Nézzétek csak!

Több kis gyerek. Mit? Mit? Mi az?

2. kis lány. Kezdjük már! Kezdjük!

1. kis fiú. Jányok, jányok, gyerünk!

3. kis lány. Kezdjük! Kezdjük!

1. kis lány. Ott ni… azt az embert… -38-

2. kis lány. Pszszsz…

3. kis lány. Jaj, ki az? A gyerekek lassan elcsendesednek.

1. kis fiú. Vigyázzatok!

2. kis fiú. Idegen ember. A gyerekek a színpad közepe felé igyekeznek.

A királyfi kitárja két karját, előjön. Gyerekek… Gyerekek…

Mind a gyerek összehúzódik egy csomóba.

Királyfi. Gyerekek… hová mentek… már nem játszottok?

Mind a gyerek összesúgnak-búgnak.

Királyfi kérő hangon. Na játsszatok tovább… játsszatok…

1. kis lány. Vigyázni, meg akar verni!

2. kis lány. Várjunk míg elmegyen.

Egy kis csend.

Királyfi. Gyerekek…

1. kis fiú. Nem ver meg bácsi?

1. kis lány. Ne szólj hozzá, te buta, akkor igazán megver!

2. kis fiú. Ha elmegy, meggórjuk göringgyel, oszt elszaladunk! -39-

A két kis gyerek a deszkán hintálva, a királyfit nézi, halkan éneklik:

Királyfi. Hát mért nem játszottok tovább, kedves kis lányok, kis fiúk, az elébb olyan szépen játszottatok. Úgy szeretném még nézni. Ne féljetek tőlem.

1. kis fiú. A nagy emberek mindig bántják a kis gyerekiket.

Királyfi hátrafordul, körülnéz. A nagy emberek? Hát hol van itt nagy ember?

1. kis fiú félénken rámutat az ujjával. Maga.

Királyfi kacag. Kicsoda te, én? Hisz én nem vagyok ember, én is gyerek vagyok, csak olyan, mint tik. Én is gyerek vagyok, én is, ne féljetek…

Gyerekek összenevetnek.

Királyfi közelébb jön hozzájok. Tán nem -40- is hiszitek? Már pedig én éppen most jövök Óriásországból. Óriásország királyának a fia vagyok én. Ott ilyen nagyra nőnek a gyerekek. Tizenkét fiúk vagyunk otthon, én vagyok a legkisebbik.

Gyerekek összenéznek, csudálkoznak.

Királyfi egészen közel jön hozzájok.

1. kis fiú. Hát hány esztendős vagy te?

Királyfi. Én? Hat. Van egy nagyobbik testvérem, az olyan magos, mint az a torony ni. De az már nyolc esztendős. Bizony. Az édesapám, az óriások királya, az meg tíz ilyen toronynál is magasabb, ha az lábujjhegyre áll, beleveri a fejét az égbe, egy csomó csillag mindig beléragad a hajába. Olyan magos.

2. kis fiú. Mér van kardod?

Királyfi. Jaj, gyerekek, muszáj a szitakötők miatt. Mifelénk olyan szitakötők repülnek, mint tinálatok a gólya. Ha nekem jön egy, kirántom a kardomat. A nagyobbik testvéremnek olyan kardja van, mint az a kútostor. -41-

1. kis fiú. Hát igazán gyerek vagy te is?

Királyfi. Igazán hát.

Mind a gyerek. Hű, á, á, á, c, c, c, jaj, jaj, hű, á, á… nem győznek csudálkozni.

1. kis lány. Jaj istenem, de furcsa!

1. kis fiú. Igy görbülj meg? Meggörbíti a kisujját.

Királyfi úgy csinál. Igy görbüljek meg.

Gyerekek közben egyre vigabbak, hangosabbak lesznek, körülveszik a királyfit, nézegetik ruháját, tarisznyáját, kardját.

Királyfi. Hát féltek még tőlem?

Gyerekek. Én nem félek! Én se félek! Én se! Nem! Nem! Nem!

Királyfi lekuporodik a földre. Nem féltek? Nem féltek? Bú, bú, itt a medve, megesz a medve! Négykézláb mászkál köztük, a gyerekek nevetnek, visongatnak, futkároznak körülötte. Ki tud cigánykereket hányni? Cigánykereket hány, a gyerekek örülnek, tapsolnak. Több gyerek próbálgatja, bukfenceznek, elesnek, kinevetik egymást.

Királyfi feláll, észreveszi a kis fiút. Mellé -42- hasal a földre. Hát te mit csinálsz itt pajtás? A csigát hivod kifelé? Nem jön még?

A csigás kis fiú. Nem. Tovább mondja a verset.

Királyfi. Várjál, segítek, hátha jobban jön. A gyerekkel együtt kántál.

Gyerekek. Játsszunk! Kezdjük! Kezdjük már! Játszani! Kezdjük! Kezdjük!

Királyfi felugrik. Mit is akartok játszani? Szembekötősdit?

Gyerekek. Szembekötősdit. Szembekötősdit.

Királyfi. Jaj, azt én is tudom. Úgy szeretnék én is játszani veletek. Ugye bevesztek a játékba? Ugye én is játszok? Ugye? Ugye? Hizelegve kántál. Hadd játszak én is, vegyetek be… no…

Gyerekek. Jó, jó, jó, jó. -43-

Királyfi. Jaj de jó! Istenem, játszani… átölel két kis leányt nem tudni semmiről semmit, se életről, se halálról, játszani… játszani…

1. kis lány. Kezdjük már! Kezdjük!

Több kis lány, kis fiú. Gyerünk! Kezdjük! Kezdjük!

2. kis lány. Ki lesz a fogó?

Gyerekek. Én, én, én, én, én, én.

Királyfi. Én! Én!

Gyerekek. A királyfi, a királyfi, a királyfi!

1. kis lány leoldja a nyakáról virágos keszkenőjét. Itt a keszkenőm, hadd kössük be a szemedet! Ágaskodik, nem éri fel, nevetnek. Jaj de magos vagy te óriás királyfi, nem érlek fel!

Királyfi letérgyepel.

1. kis lány beköti a szemét, a háta mögé állva. Jó lesz? Nem látsz ki alóla?

Királyfi. Nem. Eközben a hinlálók, a csigás kis fiú, a bábus meg a virágos kis lány is abbahahagyták a játékukat és a többiek közé vegyültek. -44-

1. kis fiú elébe áll a királyfinak, feltartja egy ujját. Hány ujjamat látod?

Király. Ötöt.

Mind a gyerek elneveti magát.

Királyfi feláll. Na most szaladjon mindenki, egy, kettő, há-rom!

Mind a gyerek nagy sivalkodva széjjelszalad.

Királyfi boldog mosolylyal kezd támolyogni, jobbra-balra indul, keresgél a karjaival, – a gyerekek széjjelszaladtak, íncselkednek vele, meg-megráncigálják.

Királyfi. Most… most…

Gyerekek. Itt vagyok! Erre, nem arra! Tűz! Víz! Tűz! Víz! Na most! Fogd meg! Fogd meg!

Királyfi kapkod utánok, nevet, bukdácsol, összevissza szaladgál, a gyerekek sivalkodnak, mindig kibújnak a keze alól.

1. kis lány az ajkára teszi az ujját, páran köréje gyülnek, összebeszélnek, mindnek jelekkel magyarázzák, hogy szökjenek el. Sunyi nevetéssel, lábujjhegyen egymásután mind kiszaladnak a szinpadról balfelé. -45-

Királyfi egyedül maradt a színpadon, tapogatózik, kapkod jobbra-balra. Hol vagytok? Ejnye hát merre vagytok, gyerekek, gyerekek…

Egy gyerek kivülről, Itt vagyok! Topogás is hallatszik.

Királyfi. Belékap a karjával a levegőbe. Megvagy!

Gyerekek távolódó nevetése hallatszik.

Királyfi. Ahá, ahá…

Egy kis fiú kintről, balfelől. Erre! Erre!

Egy kis lány kintről, jobbfelől. Erre! Erre!

Halál megjelenik a színpad bal sarkában, fekete szűrben, kaszával, lassan megy a királyfi felé.

Királyfi. Ahá… itt jön ni… megvagy! Elkapja a Halál szűreujját. Megfogtam gyerekek! Vedd le a keszkenőt a szememről, te leszel a fogó.

Halál leoldja a keszkenőt a királyfi szeméről.

Királyfi hátratántorog. Jaj… ki vagy te? Eltakarja a kezével a szemét. Te vagy a Halál. -46-

Halál. lefejti a királyfi kezeit a szemeiről. Ember vagy fiam, hogy megösmertél. Az vagyok, nem is más, én vagyok az öreg Halál.

Királyfi. Halál…

Halál. Hát te volnál az a királyfi, aki én előlem el akar szökni? He! Te vagy az a híres? Hóna alá veszi a kaszát, a keszkenő két végét a két kezébe fogja, lóbálja a keszkenőt, mint mikor korbácsot csavarnak a gyereknek. Hát te akarsz az öreg csőszön kifogni hékás? Te akarsz ez alól a kasza alól szabadulni, he? Kacag, megrázza a kaszát.

Királyfi. Én… nem…

Halál. Micsoda? Nem? Engemet akarsz a falhoz állítani? Tán azt gondolod, az öreg Halál nem tud minden emberfiának minden lépéséről? Azt hiszed az úristen csősze nem tud vigyázni a rábízott jószágra? A te neved is fel van róva a kaszám nyelére, te szép kis királyfi, te! Meghalsz, meghalsz, királyfi, ne félj nem szabadulsz a kezem közül! -47-

Királyfi bedugja a két fülét, jobbra-balra támolyog.

Halál hangosabban. Azér van nyakad, hogy a kaszámnak legyen hová suhintani. Azér van hajad, hogy lefújjam a fejedről.

Királyfi a földre rogyik, a Halál csizmája orrához.

Halál. Azér van szemed, hogy kiássam, mint a földből a csicsókát. Azér van fogad, hogy letörjem az állkapcádról, mint a kukoricát a csutkájáról. Körmeid azér van, hogy lefricskázzam ujjaidról, te, te szép királyfi! Megrázza a kaszát. A kulisszák közül bizonytalan gyenge gyerekdal hallatszik.

Királyfi átöleli a Halál csizmáját, nyöszörög.

Halál. Zengő füledet megsüketítem, keresztbe teszem hintázó karjaid, megdermesztem táncoló lábaid, megállítom doboló szívedet, véredet elapasztom, bőrödet lehúzom, húsodat lehántom, oszt beterellek a föld alá, az én juhaim közé. -48-

Királyfi. Jaj istenem, jaj, jaj, jaj, istenem…

Halál. Pszszt. Hallgasd csak, kis cimboráid milyen szépen énekelnek.

Gyerekek messzi, gyenge hangon, kórusban éneklik, egy-egy kacaj is hallatszik:

Halál. Aj de gyönyörű szép.

Királyfi arra fordul, epedve kinyujtja a két kezét, arrafelé támolyog. Eressz… játszani…

Halál elébe tartja a kaszáját. Ne te ne! Hóha! Még visszamenne játszani. Nix dájcs, királyfi, ott már neked semmi helyed. Erre indultál, mars csak tovább.

Gyerekek halkan kivülről:

Halál. Csak eredj útadra. Nem bántalak, eleresztelek, mehetsz, amilyen sebesen csak tudsz. Ne félj, majd szemmel tartalak! Valahányszor megfordulsz, ott állok a sarkadba. Aló mars, előre. Majd meglássuk, ki tud elszökni az öreg Halál elől. Na, ájn, cváj. A királyfi felé döf a kaszával.

Királyfi. A két karját gyáván maga elé tartva, szepegve kihátrál a szinpadról, jobbra.

Gyerekek még messzibb mint az imént:

Halál utána néz a királyfinak, fenyegeti a kaszával. Megállj ebadta, majd hátulkötöm a sarkadat! Majd adok én neked. Majd megtanítalak én. Majd elhúzom én -50- a nótádat! Kaszáját a vállára teszi, a pipáját a szájába dugja, mérgesen indul a királyfi után. A madárijesztő előtt megáll, lekapja a kaszát, megköpi a markát. Hát te még mindig a világon vagy? Sujtani akar, de hirtelen a kalap alá néz, megcsóválja a fejét. Ejnye az ántiját, evvel mindig így járok. Mán megint embernek néztem. Vakarja a nyakát.

A függöny összemegy. -51-

Majális, ezüstös erdő tisztásán, alkonyat idején. Egy szép nagy fa a tisztás közepén. Hátul nagy sátor, virággal, zöld ággal. Elől, a színpad jobb sarkában pirosnadrágos cigányfiú muzsikál. A tisztás teli van táncoló párokkal. A táncoló fiatalok előtt fel-alá sétál az ezüst királykisasszony két szolgáló leánynyal, ezek viszik utána két ágba eresztett szőke hajának egy-egy fonatát. Ezüst korona van a királyleány fejében, kis fehér keszkenő a kezében. A cigányfiú csárdást húz, a párok lépkednek, illegnek, ugornak, forognak. A leányok keszkenőiket rázzák, a legények kurjongatnak s fel-felkiáltanak tánc közben:

Királyfi a legények kurjongatása közben ér a színpadra, elől, a bal sarokban lép be, megáll, egy fának dűl, úgy nézi a mulatságot.

Cigányfiú lassu csárdást játszik, a párok -53- csendesednek, halkulnak, a majális majdnem némán folyik.

Ezüst királyleány észreveszi a királyfit. Megáll, nézi, suttog a szolgálókkal, majd hozzá fordul. Hát te nem táncolsz?

Királyfi. Nem.

Ezüst királyleány. Talán nincs párod?

Királyfi. Nincs.

Ezüst királyleány. Idegen vagy ezen a földön?

Királyfi. Idegen vagyok.

Ezüst királyleány. Ki vagy te idegen legény?

Királyfi egyet lép előre. Nagy világ árvája, bánat útazója, bujdosó királyfi.

Ezüst királyleány. Isten hozott bujdosó királyfi, én vagyok ezüst király leánya. Mi járatban vagy erre, te bujdosó királyfi? Talán bizony szolgálatot keresel?

Királyfi. Nem keresek szolgálatot, te ezüst királyleány. Kerget engem a halál, az elől bujdosok, keresem az örök élet szép országát, ahol a halálnak hatalma nincsen. -54-

Halál megjelenik a királyfi háta mögött.

Ezüst királyleány. Pihenj meg minálunk, mulatozz mivélünk, szomorú királyfi.

Királyfi. Nem pihenhetek, nem mulathatok, sarkomban az öreg Halál.

Halál csettint az ujjával, illegeti a derekát, a táncolók felé megy, átmegy a párok közt, a hátuk mögé kerül, úgy nézi őket.

Ezüst királyleány nevet. Eredj már, te bolond királyfi, hol a Halál ha áll a bál? Nézzed csak hogy forognak, kurjongatnak, muzsikálnak!

Királyfi. Hogy tudtok táncolni, mikor meg kell halni? Nem féltek a Haláltól?

Ezüst királyleány elkacagja magát.

Két szolgálóleány összenevet egymással.

Ezüst királyleány. Ne papolj már ilyen furcsákat, inkább gyere közelébb egy kicsit te királyfi.

Királyfi feléje lép egyet. Ne híjjál te ezüst király leánya, hadd menjek én tovább magányos utamon. -55-

Ezüst királyleány. Még közelebb gyere, no gyere már… Hivogatja a két kezével.

Királyfi közelébb megy. Királyleány…

Ezüst királyleány. Gyere te királyfi, elibém gyere, hadd nézzek már a szemedbe.

Királyfi közelébb jön egy kicsit. Ne nézz te az én szemembe, hajnali víg királyleány, ne nézz bele a szemembe. Az én szemem szomorú mint az este, a halál van az én szemembe írva.

Ezüst királyleány. Ne hallgassunk rá, én kedves szép szolgálóim, kapjátok el a két kezét, forgassuk meg egy kicsit ezt a búbánatos királyfit.

Két szolgálóleány kacagva megkapják a királyfi kezeit egy kezükkel, másikkal a királyleány kezébe fogóznak, így forognak négyen egy darabig. Ezalatt a muzsika egészen megcsendesedik, a párok abbahagyják a táncot, lassan eltünedeznek a sűrű erdőbe.

Két fellejtár előugrik jobbról-balról, a fák közül, egyik a nyelvével csettint, a másik egyet füttyent, mindaketten a fejükkel integetnek -56- a két szolgálóleánynak. Ezek eleresztik a királyfi kezét, s a fellejtárokat nézik.

Ezüst királyleány. No menjetek kedves szép szolgálóim, vár a kedvesetek, két deli fellejtárom.

Két szolgálóleány kétfelé szaladnak, a két fellejtár karjaiba, s ölelkezve tünnek el velük.

A nap ekkora egészen leereszkedett. A cigányfiú gyenge muzsikaszóval kimegy a színpadról. A háttérben magában áll a Halál, az eltünt táncosnép után néz.

Ezüst királyleány. No most add ide a kezedet te halálos királyfi.

Királyfi a királyleány kezébe teszi a kezét. Milyen jó, hogy megfogtad a kezemet.

Ezüst királyleány. Ne félj semmit királyfi. Gyere.

Királyfi. Vezess, vezess. El ne ereszd a kezem.

Ezüst királyleány. Gyere királyfi, üljünk le ez alá a nagy fa alá.

Halál utánok megy lábujjhegyen.

Ezüst királyleány. Lecsücsüjjünk -57- csücscs! Így ni! A fa alá ülnek. Félsz-e még királyfi?

Halál a fa mögé állott s elődugja a fejét.

Királyfi. Mióta megfogtad a kezem, nem félek úgy. Mikor meg szólsz hozzám, olyan jól esik a hangod. Beszélj királyleány, hadd hallom hangodat.

Ezüst királyleány. Te… te királyfi. Szegény királyfi. Jó királyfi.

Királyfi. Királyleány. Jó királyleány. Te kedves királyleány.

Ezüst királyleány. Nem jó itt te árva királyfi? Nem jó ebben a gyönyörű erdőben? Nézzed az eget, nézzed a lombot, nézzed a virágot, nézzed a pillangót. Hallgasd a tücsköt, hallgasd a vadgalambot.

Királyfi a tenyerét nézi.

Ezüst királyleány. Jaj, iszen te ide se hallgatsz. Mit nézed a tenyered?

Királyfi. Látod te ezüst királyleány, látod ezt a nagy Mö betűt? Azt teszi: meghalunk.

Ezüst királyleány. Hadd lám csak. -58- Előveszi a királyfi kezét, nevetve megcsiklandozza a tenyerét.

Királyfi nevet egy kicsit, becsukja a tenyerét, aztán megint elkomolyodik. Az erdő is a Halálé. A Halál cirógatja a fa lombját, a Halál öntözi a violát, a Halál illatozik, a Halál zengedezik, a Halál tündököl. Én félek, én úgy félek mindenütt. Jaj hova bújjak, hogy a Halált ne lássam?

Ezüst királyleány. Ide bújj mellém, te félő királyfi, közelébb húzódj hozzám, jobbkaroddal derekam öleld meg. Elveszi a királyfi jobb karját, derekára húzza. Így.

Királyfi. Milyen jó a jobbkaromnak derekadat ölelni.

Ezüst királyleány. Milyen jó a derekamnak jobbkarodat érezni.

Királyfi közelebb húzódik a királyleányhoz. Énnekem az egész testemnek olyan jól esik, hogy közel vagy te ezüst királyleány.

Ezüst királyleány. Én is a legkisebb kisujjamban is érezlek tégedet, királyfi.

Királyfi megsimogatja a királyleány haját. -59- Milyen szép hosszú hajad van. Az arcát. Milyen szép a te orcád. Szebb mint a kis testvéremé. A karját. Milyen bársony a karod. Melle fölött elhúzza a kezét. Milyen gyenge szép mejjednek hantjai. Milyen szép vagy te királyleány.

Ezüst királyleány a királyfi mellére hajtja a fejét. Királyfi…

Halál hátranyúl a kaszával, egy rózsabokorról egy szál rózsát vág le vele. A rózsát a királyfi elé hajítja.

Királyfi meglátja a rózsát. Rózsa. Felveszi, nézi, szagolja, Olyan mint te. Néked adom, néked termett. A királyleánynak adja.

Ezüst királyleány. Rózsa leveléhez, leány a legényhez. Szorosan a királyfihoz simúl, orcáját orcájára fekteti, karjaival átöleli.

Királyfi. Ajkad olyan piros mint a rózsa. Olyan ifjú, olyan bársony, olyan…

Ezüst királyleány. A rózsa hideg, ajakam forró. Rózsát megszagolod, ajkam megcsókolod. -60-

Királyfi megcsókolja. Csók… milyen jó, milyen édes. Két karjukkal összeölelkezve, megint megcsókolják egymást. A második édesebb mint az első. Még. Csók. A harmadik a legédesebb. Még. Még. Csókolóznak.

Ezüst királyleány. A századik százszor édes, az ezredik ezerédes. Csók.

Királyfi. Milyen jó csókolni. Karjaim ölelnek, szemem becsukódik, a halált nem látom. Csók. Ha ajkam mindétig ajkadon tarthatnám. Csók. Édesebb a méznél, a tűznél pirosabb, arany sarkantyúnál zengőbb. Két csillagot ha összevernek, csak az csendülhet így. Ó milyen szép vagy királyleány, most százszor szebb vagy, szebb vagy mint százszor szép. Milyen jó hogy te is élsz. Milyen csudálatos, hogy te is a világon vagy királyleány. Milyen csudálatos vagy. Szememből kikacsintottad a bánatot, homlokomról letörülted a gondot, ajakamról elcsókoltad a sohajtást. -61-

Ezüst királyleány. Én szeretlek tégedet.

Királyfi. Szeretlek! Még egyszer mondjad.

Ezüst királyleány. Szeretlek.

Királyfi. Még egyszer. Még, még.

Ezüst királyleány. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek.

Királyfi együtt mondja a leánynyal. Szeretlek, szeretlek, szeretlek, szeretlek… A zene fellélegzik most, a csillagok megsokasodnak, a hold ragyogóbban ragyog, minden tündököl, az egész erdőből visszhangzik: szeretlek.

Királyfi megcsókolja a királyleányt.

Ezüst királyleány. Szeretlek szívemből.

Királyfi. Én is szeretlek.

Ezüst királyleány. Szívemből-lelkemből.

Királyfi. Úgy szeretlek, mint a galamb a tiszta búzát.

Ezüst királyleány. Úgy szeretlek, mint a gerlice a párját. -62-

Királyfi. Milyen szépen süt a hold. Tegnap még nem mertem a holdvilágba nézni. Pedig hogy mosolyog.

Ezüst királyleány. Mosolyog a szerelem.

Királyfi. Milyen szépen ragyog a csillag.

Ezüst királyleány. Ragyog a szerelem.

Királyfi. Milyen szépen szól a tücsök.

Ezüst királyleány. Szépen szól a szerelem.

Királyfi. Milyen szép minden.

Ezüst királyleány. Szép a szerelem.

Királyfi a keze a rózsával babrál a királyleány mellén. Te rózsa. Rózsám.

Ezüst királyleány. Violám.

Királyfi. Galambom.

Ezüst királyleány. Gyöngyöm, gyémántom.

Királyfi. Angyalom.

Ezüst királyleány. Csillagom.

Királyfi. Édesem. Kedvesem.

Ezüst királyleány. Lelkem.

Királyfi. Szememnek kegyesse. -63-

Ezüst királyleány. Szívemnek szerelme.

Királyfi. Párom, szerelmes társam.

Ezüst királyleány. Életem. Boldogságom. Mindenem.

Királyfi. Szeretsz?

Ezüst királyleány. Szeretlek. Összecsókolóznak.

Halál előredugja a fejét a fa mögül. Ó kedves kis bárányaim.

Királyfi. Szeretném orcádat hajnallal mosdatni, déllel szárogatni, alkonyattal takarni.

Ezüst királyleány lehunyja a szemét… Mint a galamb a tiszta búzát.

Királyfi. Szeretném a szivárványt pántlikának két ág hajadba.

Ezüst királyleány. Szeretlek…

Királyfi. Az égi csillagokat kalárisnak a nyakadra.

Ezüst királyleány… Mint a gerlice a párját.

Királyfi. A fényes holdat kis tükörnek a kezedbe. -64-

Ezüst királyleány… Mint a galamb a tiszta búzát, mint a gerlice a párját.

Királyfi. Felűlnék a Göncöl szekerére véled, végtelen tejúton végig csókolózni…

Ezüst királyleány. Szeretlek, királyfi. Örökkön-örökké.

Halál lábujjhegyre áll, a kaszájával lecéloz a fáról egy levelet, visszahúzódik. A levél letétovázik a királyfi elé.

Királyfi. Hallga… muzsika szól a szívemben. Gyönge szép cimbalom kezdődik.

Ezüst királyleány. Az én szívem is muzsikál.

Királyfi. Hallgassuk a szívünket.

Ezüst királyleány. Hallgassuk a szerelmet. A cimbalom édesen pattog, a fejük lassan, egyformán hintál egy darabig.

Királyfi észreveszi az elébe hullott levelet. Felveszi, nézi, sohajt.

Ezüst királyleány. Miért sohajtottál, szívemnek szerelme?

Királyfi a levelet nézi.

Ezüst királyleány. Örömöd lehajlott? -65-

Királyfi. Mint a darú tolla.

Ezüst királyleány. Szíved nem muzsikál?

Királyfi. Halál belédudál.

Ezüst királyleány. Halál belédudál?

Királyfi. Nézzed királyleány: falevele. Lesett. Meghalt. Jaj, te királyleány… itt a Halál! Utánam jött… felugrik.

Ezüst királyleány nevet. Hol a Halál, te bolond?

Királyfi visszanéz befelé az erdőbe, amerről jött, azután hátra néz, azután jobbra, aztán a fa mögé néz.

Halál a fa derekához búvik, jobbfelé, úgy hogy a királyfi nem látja meg.

Királyfi átöleli a fát, jobbra-balra les, a Halál meg balra-jobbra kapkodja előle a fejét. Egy percig, mintha incselkedő gyerekek volnának.

Ezüst királyleány felnyújtja a kezét, lehúzza maga mellé a királyfit. Gyere már galambom, ne félj a Haláltól, gyere, gyere.

Királyfi visszaül. Nem látom… de félek, hogy jönni talál. -66-

Ezüst királyleány. Elkergessük egy csókkal! Megöleli a királyfit, megcsókolja. Míg a csók tart, a Halál visszahúzódott a fa mögé, mihelyt eleresztik egymás száját, a Halál megint elődugja a fejét. Ez háromszor-négyszer ismétlődik.

Királyfi leereszti a fejét, hallgat.

Ezüst királyleány elveszi a falevelet a királyfi kezéből, elröpíti. Nézzed csak királyfi, milyen vígan száll a levél, mint a pillangó. Nem nézed? Megcsókolja. Szemed elbágyadt, ajakad kiszikkadt. Fáradt vagy, szomjas vagy, mingyár megitatlak csecses kis korsómból felszökik ültéből, leveszi a rózsát melléről, szirmait leszedi és a királyfi fejére szórja, megyek kis korsómért, viszem a patakra, tiszta vízzel megmerítem, szikkadt ajkad megitatom… arccal a királyfi felé indul, a maradék szirmot visszadobálja rá.

Királyfi karját utána nyujtja. Ó királyleány, messzire ne menj el, itt ne hagyj magamba, siess vissza hozzám, hozzad friss vizedet, csókos ajakat… -67-

Ezüst királyleány. Szerelmes szívemet. Kacagva, szökdösve szalad jobbfelé hátra.

Halál utánanéz a királyleánynak és lassú lépésekkel balra indul, a hidacska felé, amelynek karfája a háttérben látszik. Ott megáll, rátámaszkodik a karfára.

Királyfi csendesen danolni kezd.

Ezüst királyleány szökdösve szalad elő a karján gyönyörű kis korsó, a híd felé fut, a királyfi felé néz, csókot int neki. Lallala, királyfi, lallala… A hídon megáll, dúdolva lehajlik a korsóval.

Halál a királyleány háta mögé lépked, s mikor a királyleány lehajlott, a kaszáját leveszi -68- a válláról, előveszi a bicskáját, s rovást vág a kasza nyelére. No te szép ezüst királyleány, most vagy a legszebb. többé-többet ilyen szép nem lennél. Most vagy a legboldogabb, többé-többet ilyen boldog nem lennél: most halj meg te szép ezüst királyleány. Felé suhint a kaszával. Csak éppen hogy megérinti vele.

Ezüst királyleány hangos sikoltással beléesik a patakba.

Halál utána hajol, aztán visszasétál a fa mögé.

Első
Második ⎫
⎬
⎭ szolgálóleány jobbról-balról,

kiki a maga fellejtárjával, beszaladnak, ijedten széjjelnéznek, a patakhoz rohannak.

Leányok, legények jobbfelől, balfelől egymásután futnak be, a híd köré. Nagy sikoltozás.

Királyfi feláll, a híd felé fordul.

Leányok, legények, sírva mint a szél és hajladozva mint a nád, hozzák a királyleány testét gallyakon, amelyekről nagy selyemkendők csüngenek. Legelől a két szolgálóleány -69- támolyog, utánok a két fellejtár levett sapkával, lehajlott fejjel.

Királyfi ahogy a menet közeledik, hátrál előtte lassan, a két kezét a szemére, fülére tapasztja, nem akarja hinni, amit lát. Mikor aztán a királyleányt már ki akarják vinni a színpadról, odarohan. Királyleány, királyleány, királyleány!

1. szolgálóleány. Meghalt a királyleány! A menet megáll.

2. szolgálóleány. Halott a mi szépséges királykisasszonyunk!

Királyfi. Halott? Halott? Halott?

Leányok, legények. Halott, halott, halott, halott. Zokogó és egyre sűrűsödő hangon hallik: halott. Az egész erdő zúgja mindenfelől: halott.

Királyfi a fiatalság hullámzó zokogása közben. Királyleány! Egy pillanatnyi csend. Nem felelsz? Miért halott? Hisz itt a kék szeme, itt a rózsa szája, hajának ágai, karja koszorúja, madárka-lábai, pillangó-dereka. Királyleány! Nyissad kék szemedet, szól piros ajkaddal, ölelj -70- jobb karoddal. Violám, gyémántom, csillagom, galambom. Mondjad, hogy szeretlek… szeretlek… szeretlek…

1. szolgálóleány. Ó, elszállt a lelke! Hintálja derekát a fájdalomban.

2. szolgálóleány. Ó, jaj nekünk. A zokogás új hullámai jönnek.

Királyfi. Elszállt a lelke? Hova szállt? Merre szállt? Jabbra-balra futkos. Hol a lelke? Még nem lehet messzire… Milyen a lelke, hogy lássam meg? Mint a pillangó? Mint a gilice szárnya? Mint a falevél? Mint a muzsika hangja? Mint a virág jószaga? Nem látom… nem látom… hogy fogjam meg? Hol van, hol a lelke? Forog, mintha megháborodott volna. Elment a lelked, ezüst király lánya? Elment a szíved, elment a szerelmed? Hangod, mosolyod, csókod? Nem szeretsz már? Mint a galamb a tiszta búzát, mint a gerlice a párját… A holttesthez rohan, letérdel előtte. Mondjad mégegyszer, mondjad… szeretlek. Mondjad… szeretlek szívemből, szívemből-lelkemből, -71- örökkön-örökké… a fiatalság zokogása el-elnyomja a hangját szívemnek szerelme… boldogságom… csókolj meg… Szeretsz?… Hogy szeretsz?… A királyleány testét kezdik kifelé vinni, a gyásznép lassan húzódik jobbra a színfalak közé, zengő zokogással. Nem… nem… nem… mondjad… utánuk ájuldozik mint a galamb, mint a gerlice… mint a galamb… A menet eltünik lassan a királyfival, a zokogás gyengül s a királyfi hangja halkabban jajong kívülről a párját… szeretlek… mint a galamb…

Halál előjön a fa mögül, ott áll a megfehéredett szomorú világosságban, a kasza nyelére támaszkodva, mozdulatlanul néz a sírás-rívás után. Majd felnéz a fára, a kaszával lesuhint egy pár levelet, felveszi őket, a markában morzsolygatja, szagolja őket, s megint visszaszórja a földre. Csak egy levél marad a kezében, az különösen tetszik neki, nézi a holdsugárnál, forgatja, leveszi ócska kalapját, mellé tűzi a sárga levelet, s lassan indul kifelé ő is a gyásznép után.

A függöny összemegy. -72-

Fehérfalu csárdában, este. Hosszába egy nagy kecskelábú asztal, két kisebb kecskelábú asztal keresztbe jobbfelől-balfelől. Hátul a bal sarokban az ajtó, a jobb sarokban a rácsos söntés. Az ajtó mellett a falon óriási fokhagymakoszorú. Az ajtón nagy krétarovások. Jobboldalon az ablak. Az ajtó mellett, a bal sarokban való asztalnál ül a dudás, régi módi kutyabőrdudával az ölében, amellyel az egész képet végigkíséri. Mellette egy pipázó cigányasszony meg egy szép ezüstös sátoros-cigány. A cigányasszony kártyát rak ki, a cigányember a kártya fölé könyököl. A söntés előtt áll a korcsmárosné.

Juhászbojtár bejön az ajtón, a nagy asztalhoz ül, lekönyököl:

Korcsmárosné bort hoz neki, ahogy leült a juhászbojtár.

Királyfi a juhászbojtár nótája alatt benyit, sírva, körülnéz, betétovázik s leül a jobb szélső kis asztal mellé, ott törülgeti a szemét.

Korcsmárosné a királyfi elé is azonnal bort tesz.

Királyfi iszik egy kortyot, a juhászbojtárra néz, félénken megszólal. Te juhászbojtár, mit búsulsz?

Juhászbojtár.

Királyfi megint iszik egy kortyot.

-74-

Betyár danolva nyit be.

Leül a nagy asztalhoz, a korcsmárosné bort tesz elébe. A betyár a két tenyerébe hajtja a fejét.

Királyfi. Te betyárgyerek, mit gondolsz magadba?

Betyár danol.

-75-

Előveszi nagy tarka keszkenőjét, megtörüli a szemét.

Öreg ember benyit, nagy bottal jön az asztalhoz, leül, bort hoz neki a korcsmárosné.

Királyfi. Hát te minek iszol te öreg ember.

Öreg ember danol.

Két sántikáló asszony jön be, egyik jobbra, másik balra sántikál, míg az asztalig jönnek, egy tempóra sántikálnak.

Első asszony szaporán. Tudtam, hogy így lesz, tudtam, hogy így lesz, tudtam, hogy így lesz…

Második asszony egyszerre mondja az elsővel. Hogyha tudtad, minek tetted. Leülnek, bort hoz nekik a kocsmárosné.

Első asszony.

Összenevetnek, koccintanak, isznak.

Drótostót bejön, leül, bort kap.

Két vándorlegény benyitnak, az első énekelve jön az asztalig.

Leülnek, bort kapnak.

Második vándorlegény danol.

-77-

Gyűrűs zsidó nagy cifra láda a nyakában, a karjáról szallagok csüngnek. Bejön, sorba mutogatja a portékáját, aztán leül az asztal szélére. Bort kap. Egy strimfliből rézpénzt önt maga elé, olvasni kezdi. Zipcene, zakcene, drajcene, fircene… aj véj, aj véj. Nagyot sohajt, s eltolja a borát.

Egy darabig mind némán iddogálnak, csak a kutyabőrduda szól tovább

A cigány ember. Hej dáré, dáré, vaskondáré… felhajtja a borát.

Öreg ember ráüt a második asszony vállára.

Második asszony:

Mind fölnevetnek.

Öreg ember felemeli az ujját, rákezdi:

-78-

Mind:

Öreg ember megint feláll, diktálja:

Mind:

ezt egyhanguan dünnyögik karban tovább, egy-egy kurjantás szaggatja csak az egyhanguságot.

Cigányasszony összeszedi a kártyáit, s a királyfihoz somfordál, aki eddig némán bámészkodott s ivott. Szép ifiúr, nem danol, baja-bánatja van, ne is tagadja, szive szándékát megmondom, hármat vegyen csak le a kártyából…

Királyfi engedelmeskedik.

Cigányasszony szétteszi a három kártyát -79- az asztalon s éneklő hangon hadarja mondókáját, amely alatt a nagy asztalnál halkabban dünnyögik a bunda-nótát. Jaj de nem szeretem a szivét, látom nagy gondba van. Köpjön rá erre a kettőre szép ifiúr, a harmadikra meg ezüstpénzt tegyen.

Királyfi aranyakat vesz elő a tarisznyából s az asztalra dobálja.

Cigányasszony megköpködi s elteszi az aranyakat. Pű, pű, apád-anyád idejőjjön. Emelje csak meg az úrfi. Megkeveri a kártyát s szétrakja az asztalon. Jaj eszem a száját, de nyughatatlan lelke van magának. Ne is tagadja, megmondja a kártya. Útra gondol, ehen van ni, c, c, c, de nagy bánatba van barna személy végett… ugyi barna?

Királyfi nem szól.

Cigányasszony. Ha nem barna, szőke. Szőke személy. Itt van ni. Piros szerelem van nála. Szép csók, szép ölelkedés. Nagyon sajnálja maga aztat úrfi, de barna nőért elfelejti. Megmondja a kártya. Nagy szeretetbe lesz maga avval, örömágyra -80- lép vele, nézze szép ifiúr, maga tartja örömágyát. Keveri a kártyát. Fél az ifiúr nagy irigyétől, nagy ellenségtől, pletykabeszédre ne hajtson, rakosgatja a kártyát az asztalra. Halott van a kártyába, halottja van, ne is tagadja. Nagy gondolkozásba van az úrfi, gondolja szerencsétlennek maga magát, megfordított szerencsével járt, de majd igazi szerencséje fog lenni, megájjon csak, lássa, benne van a kártyába, megint kever, amire gondol, rámegy szíve szándékára, jaj de gyönyörű szép szeme van, ifiúr megint kirakja a kártyát, nagy sokára fog meghalni, ehen van ni örömbe, boldogságba, egészségbe, jókedvibe… tegyen csak rá megint egy kis ezüstpénzt…

Királyfi megint egy pár aranyat dob neki. Jól van már te cigányasszony.

Cigányasszony felkapkodja az aranyakat. Ó kezit csókolom szép ifiúr. Köpködi az aranyakat, visszaszalad a dudás asztalához.

Mind hangosabbra emelik a dünnyögést. -81-

a fejükkel verik a taktust, s jobbra-balra hajladoznak.

Paprika jancsi beugrik az ajtón. Piros csörgős süveg, piros magyar ruha van rajta. Az asztalig táncol, lekapja a sűvegét, az asztalra csap vele, mindenki figyelni kezdi.

-83-

A mulatók ezt a versezetet nevetéssel kisérik. Míg a vers mondódik, a Halál csendesen kinyitja az ajtót, bejön, egy darabig az ajtó mellett áll, úgy nézi a mulatozókat, aztán a söntéshez megy, egy üveg bort vesz el magának, avval a királyfi asztalához ül szembe vele. Senkise veszi észre, a királyfi se, ő is a verset hallgatta. A vers végén Paprika Jancsi nagyot ugrik s leül az asztalhoz a mulatók közé. Kocsmárosné bort hoz neki. Paprika Jancsi komédiázik, mindenféle grimászokkal mulattatja az embereket, a szájából végre hosszú pántlikákat húz elő.

Juhászbojtár:

Öreg ember holtrészegen felerőlködik az asztalról, megint rákezdi:

-84-

Mind egymásután felemelkednek, topognak, tapsolnak, kalapjaikat, üvegjeiket rázzák a levegőben, a derekukat illegetik, aztán a csizmaszárat, a nyakukat, a fejük búbját ütögetik, összevissza tempóznak a karjukkal. Egyre hangosabban, részegebben, mélyebben, vadabbúl szól a nóta. Egyik-másik nagyot rikolt belé.

Királyfi eleinte még némán nézte, de a Halál többször egymásután telitöltötte a poharát, s ő kiitta. Már integet a fejével, már felállott, tapsol ő is, utánozza a nagy asztal tempóit.

Halál ülve marad, ő is iszik, s poharát a királyfi poharához koccingatja. A fejét taktusra bólogatja s az ujjával dirigálja a bunda-bunda tempóját. A kalapját mélyen lehúzta volt a szemére.

Juhászbojtár elrikoltja magát. Sose halunk meg!

Halál megcsóválja a fejét, felugrik az asztaltól, s felkapja a kaszáját, s ingadozó lépésekkel a juhászbojtár háta mögé megy.

Csikós mikor a juhászbojtár elrikkantotta -85- magát, kivágja az ajtót, beugrik, megáll, az ajtó nyitva marad. Kék ingben-gatyában van, karikás a vállán, fokos a kezében. Bal csizmáján van csak sarkantyúja, sárgarézből. Nagyot kurjant s megüti a fokossal a mestergerendát. Ki a legény a csárdába?

Mind elhallgatnak, a duda szól csak fojtottan tovább.

Juhászbojtár elébe ugrik a csikósnak. A Halál utána tántorog a magasra emelt kaszával.

Csikós. Ki a legény a csárdába?

Juhászbojtár. Vagyok olyan legény, mint te!

Csikós. Félre szekér, jön a kocsi!

Juhászbojtár. Állok elibe! Gyürkőzik, köpi a markát.

Csikós. Nem térsz ki?

Juhászbojtár. Száz ilyen fattyúnak se! A duda is elhallgat.

Csikós. Ejnye erre meg arra, hogy merted az anyám istenit szidni? Megforgatja a fokost a feje fölött s a juhászbojtár felé sújt vele. -86-

Halál abban a pillanatban kapja fel a kaszát s a juhászbojtár nyaka felé sújt.

Juhászbojtár. Jaj! Hanyatt esik.

Halál a közönség felé fordul s rovást vág a kasza nyelére.

Kocsmárosné sivalkodva szalad elő a söntés mögül.

Paprika jancsi. Meghótt,

Nem kell a fenekire fót! Kacag.

Mind mozdulatlanul és némán állanak még.

Királyfi felugrik az asztal mellől s iszonyodva kezdi nézni a juhászbojtár testét.

Mind egymásután lehajolnak a juhászbojtárhoz, aki nem mozdul. Vad lárma és zürzavar támad, nekiesnek a csikósnak, aki a fokossal csapkod maga előtt, úgy hátrál kifelé.

Halál a kasza nyelével nyomkodja, tereli kifelé a nyitott ajtón az egész népséget. A dudás is ki akar szaladni, de a Halál visszahuzza és becsapja az ajtót. A zaj elnémul.

Királyfi eközben a juhászbojtárt bámulta, leguggolt hozzá, a halott karjait emelgette, a lábait, azután a fejét emelte fel s belenézett a szemébe. Eleresztette a fejét s felugrott. -87-

Halál a kaszáját a falnak támasztja.

Királyfi. Halál! Halál! Halál! Ki akar szaladni az ajtón.

Halál egyik kezével még a dudást fogja, a másik kezével elkapja a királyfi karját. Nininininini! Te vagy az öcskös? Kacag s előre-hátra rángatja a királyfit meg a dudást. Hát megint csak a szemem elé kerültél? Hehehe… hát a csárdába búttál? Hehehe… Az öreg Halál is bejött a csárdába… utánad jöttem… te… királyfi. Ugye az vagy? Hehehe… Nem felejtettem el… részegek módjára dűlöng és nevetgél s erősen fogja őket. Nézzétek már azt a juhászbojtárt, te, milyen szépen lefektettem. Semmi baja már annak. Hehehe.

Királyfi a félkarjával eltakarja a szemét.

Halál nagyot ránt a dudás karján s rákiabál. Fújjad dudás dudádat, mér nem fúvod dudádat? Fújjad ha mondom! Jól megrázza.

Dudás egy riadt hangot fúj a dudán.

Halál a királyfit rázza meg. Hát te… -88- kis királyfi, te… hát osztán elmentél a csárdába? Nevet. Hehehe. Búsulni, jó bort inni, danolni, vigadni? Hehehe. Jól van az, úgy is kell azt. Megrázza a dudást. Fújjad te!

Dudás megint egy ijedt hangot hallat a dudából.

Halál. Nézzed már azt a szép fiatal bojtárt. Egy szót se szól. Azt mondta, sose halunk meg… hehehe. Ejnye, hát mit reszketsz a kezembe, mint a nyárfalevél? Részeg vagy?

Királyfi nem szól.

Halál. Nem vagy már részeg? Mer én az vagyok. Hehehe. Jó kis bor volt ez! Nagyon jó volt! Nagyon jó kis bor volt! Jó kedvem kerekedett tőle. Hehehe… Jó szokásotok van, hogy borítallal éltek. Az öreg Halál is megkivánta egyszer… No. Mi van abba? A dudást megrántja. Fujjad!

Dudás nyöszörögteti a dudát.

Halál. Hol van csak az a jó bor… Odamegy velük tántorogva az asztalhoz, elereszti -89- a dudás kezét, felhajt egy kis bort, földhöz vágja az üveget. Tyuhaj la! Na ne ereszd el úgy az orrod királyfi… Te meg dudás fújjad, mert… mindjárt odafektetlek amellé a másik mellé, ni!

Dudás ríkatni kezdi a dudát. Alig áll a lábán a reszketéstől.

Halál elereszti a dudást. Na te királyfi, gyere táncoljunk egyet. Énvelem még úgyse táncolt senkise. Erőszakkal megforgatja a királyfit, aki rémülten húzódik tőle.

Királyfi. Nem, nem, nem, eressz…

Halál elereszti a királyfit, Ejnye ebadta, hát nem táncolsz? A duda rívására fütyülni kezd, illegeti a derekát, megveregeti a csizmaszárát, kurjongat.

Királyfi reszketve áll előtte.

Halál. Na gyere már nem bántalak. Nyújtja feléje a kezét.

Királyfi. Nem, Halál, nem… Eressz… eressz el…

Halál. Itt maradsz! Mulatunk… máma mulatunk… hehehe… A dudáshoz. Ugyi? He? -90-

Dudás ijedtében nagyot jajgat a dudán.

Királyfi. Eressz… El akar futni, a Halál utána ugrik, a királyfi jajgatva, visongva szalad előtte, a Halál támolyogva utána. Egy darabig az asztalok körűl kergetőznek.

Halál. Te! Megállj te! Megállj már! No! Nem hallod! Ejnye… Hol a kaszám? Megállj csak! Felkapja a kaszát, avval kergeti tovább a királyfit.

Királyfi kergetőzés közben gyerekes hangon siránkozik. Ne bánts… jaj istenem… eressz el… hadd megyek… ne bánts… mit akarsz…

A jobb szélső asztalnál a Halál egész közel éri a királyfit, a királyfi hamar lebúvik az asztal alá előle. A halál utána akar hajolni, de meglátja az asztalon a boros poharat, felkapja, nevet, felhajtja.

Királyfi kibúvik az asztal alól s az ajtó felé iramodik lelkendezve. Eressz, messzire, messzire, meszire… Kinyitja az ajtót, nagyot sikolt, becsapja maga után, eltűnik.

Halál utána dülöngőzik. Ni. Ni csak. Hol vagy már. Te. Izé… Hogy is hínak… -91- Az ajtót fenyegeti az öklével. Megállj csak, majd adok én neked! Nem akar táncolni… hehehe… elszökik… na megállj. Dudás!

Dudás nagyot jajdít a dudán.

Halál átöleli a dudást. Te dudás, te. Itt vagy? Gyere dudás, gyere. Most mán magam mulatok… hehehe… Leül a nagy asztalhoz. Ide gyere. Ide az öreg Halál ölébe. Az ölembe ülj dudás. Az ölébe ülteti, átöleli, megcsókolja. Oszt most nekem dudálsz. Az én nótám dudáld el…

Dudás reszketve acsarkodtatja a dudát.

Halál. Megállj te dudás… Felemeli a mutatóujját, fejét jobbra-balra ingatja. Aztat hogy, aztat hogy, hát aszongya hogy… Kinyílik az ajtó, a sötét éjszakából messziről kutyák ugatnak, vonítanak.

A függöny összemegy. -92-

Balról erdő széle, a színpad közepéig. Azontúl szép zöld mező. Az erdőből az előtérben szekérút jön ki, szeliden csavarog át a színpadon. Egy kis domb van az erdő szélén, a dombocska fölött fakereszt. A királyfi a földön alszik, fejét a dombon nyugtatja. Hajnalodik. Kakas szól, s utána madár csicsereg, világosodik a mező, ragyogni kezd a reggel.

Királyfi a kakas szavára felébred. Felül, megdörzsöli a szemét. Adjon isten jó reggelt. Körülnéz. Magam vagyok, nincs kinek jó reggelt köszönni. Magam vagyok rengeteg erdő szélén. Aludtam… felébredtem… a világon vagyok. Én vagyok a királyfi, akit kerget a Halál. Minek ébredtem fel. Sohajt, visszaejti a fejét a domb oldalára. De szépet álmodtam…

Hol voltam, hol nem voltam, mosolylyal -93- keltem, örömmel jártam, dallal deleltem, napsugárral kergetőztem, szerelemmel forogtam, csókkal bujkáltam. Jobb álmodni, mint élni. Ó ha álmomban élhetnék. Felül, körülnéz. Hasad a hajnal, felkél a nap, hajlik az erdő, zöldül a mező, csácsognak a sárga lábú madárkák. Nini milyen kék az ég, milyen fehér a felhő, milyen magos a fa, milyen egyforma a levél… milyen sokféle a fű, milyen cifra a virág, hogy gyöngyellik a harmat. Miért zöld a lomb? Ha a lomb kék volna, az ég meg zöld volna, a mező meg piros… Most nyár van, mert süt a nap… mi lenne, ha eleredne a hó az égből? De nem a fehér hó, hanem kék hó, vagy rózsa hó, vagy arany hó hullana… Arany tél a zöld mezőben… Milyen furcsa a világ… Ölébe veszi a tarisznyáját, egy pogácsát vesz ki belőle, eszik egy harapást. Milyen szép a nyár. Milyen jó a zöld halomra dűlni. Megsimogatja a sírdombot, hátranéz, felugrik. Sírhalom! Sírhalom! A Halál zsámolyára -94- tettem a fejemet… jaj tovább, tovább… Jobbra indul, de az erdőből halló hangra megáll.

Vak koldus kijön az erdőből, rongyos ekhós talyigán, átmegy a színpadon, madzaggyeplő a kezében, rossz gebe sántikál a talyiga előtt.

Királyfi. Vak koldus. Nem látja a zöld mezőt. Tarisznyájából aranyakat markol ki, beléhajítja a talyigába.

Vak koldus tovább kántál

Az utolsó sor már kívülről hallik.

Lerongyolt cifra nőszemély zokogása már az erdőből hangzik, kezét a szemére tapasztva megy át lassan a színpadon, énekel.

Királyfi utána fordul. Kiféle vagy? Mi bajod?

Három árva sírva jön az erdőből. Három egyforma kis leány, rongyosak, hajuk teli van szalmával, mezitláb vannak. Egymást kézen fogják.

Királyfi feláll, elébök megy.

A három árva megáll.

Három árva egyszerre. Hosszú útra, szolgálatra.

Királyfi felágaskodik, egy fáról három gyenge hajtást tör le, kiosztja a három árva között.

-96-

Három árva elveszik a három vesszőt, odafutnak a kis dombhoz, egyszerre letérdelnek, egyszerre verik a dombot a vesszőkkel, s egyszerre mondják

Anya hangja mintha a domb alól jönne:

Három árva elzokogják magokat.

Anya hangja:

Három árva egyszerre, karban:

Anya hangja felsír a domb alól.

Három árva nagy sírással-rívással állanak -97- fel, kézenfogva indulnak kifelé a színpadról, jobbra.

Királyfi. Megálljatok három árva, van még három hamuba sült pogácsám a szeredásomban. Előszedi, kiosztja köztük. Nesze, nesze, nesze.

Három árva szepegő sírással megy ki a színpadról.

Százéves ember rettenetesen meggörnyedve, fejsze a kezében, fejét jobbra-balra lógatva jön elő az erdőből.

Királyfi. Jónapot adjon isten öregapám.

Százéves ember. Adjon isten neked is fiam. Jól tetted hogy öregapádnak szólítottál, mert éppen ma töltöttem be a száz esztendőt.

Királyfi. Mit keres kend öregapám, hogy mindig csak a földet nézi?

Százéves ember. A sírt keresem fiam. Eltünik.

Öreg anyó szinte a földig görbülve, nyögve tipeg elő az erdőből, kis bottal a kezében. Rőzsecsomót cipel a hátán. Jaj istenem. Jaj -98- de nehéz. Jaj istenem. Leteszi a rőzsecsomót. Gyere már Halál… a szájára ütöget ó atyám, majd mit mondtam megint! Körülnéz. Szép legényke, nem láttad erre az öreg Halált?

Királyfi összerezzen. A Halált? Hol?

Öreg anyó. Hát a minap is hogy elfáradtam ebben a nagy erdőben, egy nagyot suhajtottam, gyere Halál, mondok, szabadíts meg Halál. Hát abba a szempillantásba ott terem az öreg Halál, feladja a rőzsét a hátamra, oszt azt mondja, híttál, itt vagyok, azt mondja, hát mikor vigyelek el? Megijedtem én, osztán mondom, gyere holnap Halál. Jön osztán másnap az öreg Halál az ablakom alá, nevet de én akkorra kiírtam krétával a házajtóra, hogy: holnap! Látja a Halál, elballag, azóta mindennap arra jön, de mindennap csak azt látja: holnap, holnap. Így csalom osztán őkelmét egyik napról a másikra, de sohajt hej, csak letörülöm már a holnapot az ajtóról, nem birják már öreg csontjaim. -99- Add fel már, az isten áldjon meg, ezt a rőzsét a hátamra.

Királyfi feladja az öreg anyó hátára a rőzsét.

Öreg anyó elindul nagyokat nyögve. Adjon isten minden jót, diófábúl koporsót. Eltünik.

Szél süvölt hirtelen.

Királyfi összeborzad. Jaj de hideg lett egyszerre!

Garabonciás diák előviharzik az erdőből. Nagy fekete kucsma a fejében, szél fujja százgalléros köpenyegét. Nagy bőrtarisznya csüng a válláról.

Királyfi ijedten. Hát te ki vagy?

Garabonciás diák. Én vagyok a garabonciás diák.

Királyfi. Hová mégy erre garabonciás diák?

Garabonciás diák. Csak ide a szomszéd határba.

Királyfi. Mit viszel a fekete szeredásba?

Garabonciás diák. Szelet, jégesőt, kórságot -100- küld a gazdám, az öreg Halál a föld népének. Eltűnik, utána is nagyot süvít a szél.

Az erdőből csengő, remegő sikoltások és vad hörgések hallatszanak.

Óriási ragyogó pillangó ingadozó szárnyalással átrepül a színpadon. Jaj segítsetek! Jaj meg akar fogni! Gyilkos, haramia! Segítsetek jó lelkek! Jaj!

A pillangó után óriási fekete pók száll befelé, s lábait nyujtogatja utánna.

Királyfi mihelyt a pók megjelent, azonnal odarohan és kirántja a kardját. Megállj te kegyetlen nagy pók, mit bántod azt az ártatlan pillangót! A pók felé sújt, a pók visszahuzódik az erdőbe, a királyfi kergeti egy kicsit, a pók eltünik.

Királyfi kacagva dugja vissza a kardot a hüvelybe.

Pillangó aki már félig kinn volt a szinpadról, erre visszafordul, hát egy ragyogó kis princ lett belőle. Pillangószín ruhája van, két pillangószárny a hátán.

Királyfi ámulattal csapja össze a kezét. -101-

Pillangó. Ne csudálkozz, vitéz halandó, tudd meg, hogy én vagyok pillangók fejedelme. Megmentettél hatalmas ellenségem keze közül, jótettedért megjutalmazlak. Kívánj akármit, minden kívánságod teljesítem.

Királyfi nem tud hova lenni. Igazán?

Pillangó. Igazán hát. Csak mondd meg szaporán, mi a kívánságod.

Királyfi. Megmondjam… hátranéz, mintha félne halld meg tehát pillangók jóságos fejedelme. Kerget engem az öreg Halál, sarkamban van, merre járok, széles e világon. Az elől bújdokolok-bújkálok, én szegény halandó királyfi, keresem az örök élet szép országát, ahol a Halálnak hatalma nincsen…

Pillangó kegyes kézmozdulattal. Elég. Te jó királyfi, te Tündérországba szeretnél elmenni.

Királyfi. Tündérországba…

Pillangó. Ennél pedig semmise könnyebb. Benyul a keblébe. Itt ez a kis arany fütyölő, fújj bele háromszor, hipp-hopp -102- ott vagy Tündérország kiskapujába. Odaadja az arany fütyölőt a királyfinak.

Királyfi. Ó… meg akarja a pillangófejedelem kezét csókolni.

Pillangó hátradugja a két kezét. Ne bántsd királyfi, nem vagyok én pap.

Királyfi. Ó pillangók gyönyörű fejedelme, hogy köszönjem meg jóságodat?

Pillangó ijedten az erdő felé mutat. Csak ne köszöngess most, királyfi, ha igyekezz, ahol ni, jön is már az öreg Halál. Fújj belé a fütyölőbe, egy-kettő!

Királyfi ijedten balra néz, a jobb sarokba szalad. Jaj! Belefúj a fütyölőbe, egy kicsit felemelkedik.

Halál megjelenik az erdő szélén, meghallotta a fütyölőt, a királyfi felé lohol, rázza a kaszát. Megállj te! Várjál te! Nini!

Pillangó belebben az erdőbe. Ne félj királyfi! Repűlj!

Királyfi másodszor is belefú a fütyölőbe. Még feljebb emelkedett, mire a Halál odaért hozzá. -103-

Halál. Hova mégy te, gyere le te… meg akarja kapni a lábát.

Pillangó kívülről. Repűlj királyfi, repűlj…

Királyfi harmadszor is belefútt a fütyölőbe, eltűnt. Tündérország…

Pillangó messziről hallik édes kacagása.

Halál felfelé suhint a kaszával, ugrándozik, kapkod utána. Püff neki, elrepűlt Tündérországba. Na öreg Halál, most osztán utána! Usgyé! Lehúzza a kalapját a fejébe s felemelt kaszával lohol kifelé.

A függöny összemegy. -104-

Tündérország kiskapuja. Leveles-virágos, aranyos-gyémántos oszlopos rács végig a szinpad hosszába, a kerítés közepén az ékes kapu, olyan virágokkal, díszszel, amilyeneket ládára, szűrre, bekecsre szoktak rajzolni. A kerítés előtt keskeny fehér gyalogút, ez választja el Tündérországot a mi földünktől. A mesgyén innen egy csík zöld mező, a mező bal sarkában egy lefektetett vastag faderék, mint a faluban a házak előtt. A kerítésen belül egy sor földöntúli lombozatú fa, az ágakon meseszín nagy madarak ülnek, egy-egy cifrát füttyentenek. Egy pár madár folyton jobbra-balra szálldogál. A fák lombja felett szelíd kék ég, fehér selyem felhők rajta. A kerítés mögül lassú, édes gyerekéneket hallani és aranycsengettyűk folytonos gyenge csilingelése hallatszik. -105-

Királyfi a szinpad jobb sarkában terem, mintha csak most szállott volna le a levegőből. Megdörzsöli a szemét, tapsolni, kacagni kezd s ugrándozik örömében. Itt vagyok! Megjöttem! Tündérország kis kapuja! Odafut, felágaskodik a kerítéshez, bekiált. Tündérek! Itt vagyok! Megjöttem! Tündérek!

A kapu megnyilik, egy tündérkisasszonyka dugja ki a fejét rajta. Gyönyörű magyar ruhában van, arany pántlikán kis fejér bárányt vezet. A báránynak arany csengettyű csüng a nyakában, a hátán meg két apró fehér szárnya van.

Tündér meglepetésében elereszti a bárány pántlikáját, Jaj! Egy ember! Visszaszalad sivalkodva. Jaj királyné, felséges királyné!

Királyfi a kezébe veszi a bárány pántlikáját, lehajlik, simogatni kezdi a bárányt. Jaj de szép kis bárány… tündérbárány… angyalbárány… bari, barikám.

Tündérkirályné megjelenik a kis kapuban, ünnepélyes magyar rokolya, mente van rajta, a fején káprázatos párta. Háta mögé -106- kíváncsi tündérek gyűlnek. A tündérkirályné összecsapja a kezét, csak nézi a királyfit, hogy simogatja a bárányt. Mosolyog, lehajlik, megsimogatja a királyfi haját.

Királyfi felugrik, elereszti a bárányt pántlikáját, azután rögtön letérgyepel és összeteszi a két kezét. Ó tündérek királynéja…

Tündérkirályné. Hát te halálfia, hát te hol jársz erre, amerre a madár se jár?

Királyfi. Akár jár erre a madár, akár se, én már csak itt volnék, tündérek felséges királynéja.

Tündérkirályné. Hát osztán kicsoda-micsoda vagy, mi fán termettél te halál fia, mit keresel Tündérország kiskapujába?

Királyfi. Én vagyok, én vagyok, bús királyfi vagyok. Halál országából Tündérországba kivánkoztam. Mentem, mendegéltem, bolyongván-bolyongtam, míg a pillangók jóságos fejedelme nem segített rajtam.

Tündérkirályné. A komám uram?!

A tündérek ezalatt egymásután felkapaszkodtak -107- a kerítésre, két kezecskéjükkel a rácsba fogóznak, a kerítés felett csak a fejük látszik. Izgatottan nézik a királyfit, sugdolóznak, nevetgélnek, forgatják a fejüket.

Királyfi. Pillangók fejedelme mutatta meg útam, arany fütyölőt adott, előveszi megmutatni abba belefúttam, szállottam, szállottam, idáig meg se állottam. Ó tündérek hatalmas királynéja… ríva fakad.

Tündérek sajnálják. Szegény királyfi… szegény királyfi… szegény királyfi.

Tündérkirályné. Mért rísz, kis királyfi?

Királyfi. Ó tündérek királynéja… nem tudom én magam se. Oly szomorú volt vándorlásom, olyan jó, hogy ideértem. Ó tündérek hatalmas királynéja, eressz be engemet gyönyörű országodba…

Tündérek. Eresszük be! Eresszük be! Eresszük be!

Tündérkirályné kitárja a kiskaput. Gyere be királyfi!

Tündérek ugrálnak, nevetnek örömükben. -108-

Királyfi felugrik, egyik lábával túllép a mesgyén, a királyné nyujtja neki a kezét.

Halál nagy loholva ott terem, elkapja a királyfi kezét. Megvagy juhocskám, megvagy! De megszalasztottál hallod!

Királyfi. Jaj, a Halál!

Tündérkirályné megkapja a királyfi másik kezét.

Tündérek ijedten felsikoltanak s lebújnak a rács mögött.

Tündérkirályné. Gyere, kis királyfi!

Halál kifelé rántja a királyfit. Hogyisne menne már! Eressze csak el szomszédasszony a kezét! Az enyém ez a királyfi. Elrepült, utána inaltam, megfogtam, visszakísérem. Eressze el szomszédasszony, hadd számolok véle!

Tündérkirályné befelé rántja. Már inkább csak maga eressze el szomszéd, hallja, mert én már befogadtam Tündérországba.

Halál kifelé rántja. Én meg nem adom.

Tündérek egyenkint emelik fel megint a fejöket. -109-

Királyné befelé rántja. Az enyém ez a királyfi!

Halál kifelé rántja. De bíz az enyém, jobb ha elereszti már!

Királyné befelé rántja. Én el nem eresztem, mert jussom van hozzá!

Halál kifelé rántja. Nincs hozzá jussa a szomszédasszonynak!

Királyné befelé rántja. Jussom van hozzá, mert már rálépett Tündérország földjére. Tudja, hogy csak eddig a gyalogútig van a Halál Országa.

Halál kifelé rántja. Igen ám, de csak az egyik lábával lépett volt rá Tündérország földjére, a másik lábával még a halálföldön áll. Nézze meg csak, kedves szomszédasszony.

Tündérkirályné. Hát osztán? Ketté csak nem vághatjuk?

Halál. Már mért ne vághatnánk, éppen hogy kettévághatjuk. Én magam hasítom ketté mingyárt, fele az enyim, fele a magáé. Eb aki bánja, kutya aki szánja. -110-

Tündérkirályné. Nékem fél királyfi nem kell, énnekem egész királyfi kell.

Halál. Abból pedig nem eszik, kedves szomszédasszony.

1. tündér hosszú pávatollal megbirizgálja a Halál nyakát.

Halál. Csiba te!

2. tündér a Halál fejébe vág egy arany kavicsot.

Halál. No! Majd mingyár közibetek vágok!

3. tündér orrot mutat neki.

Tündérkirályné befelé rántja a királyfit. Eressze el a kezét, menjen dolgára, semmi helye magának az én portámon.

Halál kifelé rántja. Én a királyfit oda nem adom, nékem minden juhocskámmal el kell számolni estére.

Tündérek orrot mutogatnak, a nyelvüket dugdossák rá.

1. tündér. Meeee… Meeee…

2. tündér. Csúnya Halál… csúnya, csúnya! -111-

3. tündér. Nem félünk mink magától, nem félünk!

Tündérkirályné. Én pedig ezt a kis királyfit cselédemnek fogadom.

Megint ide-oda ráncigálják a királyfit.

Halál az öklét rázza a tündérek felé. Megálljatok csak ebadta, majd móresre tanítalak!

Tündérek. Megállunk! Megállunk! Nem félünk! Nem félünk! Tovább csúfolódnak vele.

Tündérkirályné. Csak ne fenyegesse az én kis cselédeimet! Semmi köze magának azokhoz.

Halál. Akkor mondja meg a pulyáknak, szomszédasszony, hogy hát ne ingerkedjenek az öreg Halállal.

Tündérkirályné. Eressze el kelmed ezt a kis halandót, akkor oszt békesség van köztünk.

Halál. Ejnye már, hányszor mondjam már, hogy nem eresztem. Nem szabad az úristen nyáját megdézsmálni. Oszt punktum. -112-

Tündérkirályné. Ezt az egyetlenegy kis hitványat se adhatja nékem? Hej, rossz ember kend, szomszéd. Megfenyegeti az ujjával.

Halál. Nem vagyok én rossz ember.

Tündérkirályné. De bizony rossz ember maga Halál szomszéd.

Halál. No már higyje meg, kedves szomszédasszony, hogy rossz ember nem vagyok. Odaadnám ha lehetne, mért ne adnám, mikor ilyen gyönyörű fehérszemély kéri, mint a kedves szomszédasszony. Higyje meg, édes szomszédasszony.

Tündérkirályné. Ugyan nagy baj is lenne, ha ezt az egy lelket elszakasztanánk a nyájból. Marad még ott elegendő. Nézze már az ártatlant, hogy fél magától, hogy szeretne már a kapun belül lenni. Megsimogatja a királyfi fejét.

Halál megbarackolja a királyfit. Ejnye ebadta! Ejnye, hát mit csináljunk szomszédasszony? -113-

Tündérkirályné. Egygyel több vagy kevesebb, meg se látszik. Oda se neki!

Halál vakargatja a nyakát, sóhajt, csóválja a fejét, felpislog az égre.

Tündérkirályné. Hát így öreg estig itt cigánykodhatunk, mert én el nem eresztem a királyfit.

Halál. Ni. Egyet mondok, szomszédasszony, kettő lesz belőle. Magyarok vagyunk, ne bántsuk egymást, kedves szomszédasszony.

Tündérkirályné. Nagy igaza van, kedves szomszéduram.

Halál. Hát úgy elkivánja ezt a juhocskámat, kedves szomszédasszony?

Tündérkirályné. Sose kellett egy se, sohase is kell több, de ezt az egyet nagyon megóhajtottam, ezt az egyet adja ide, Halál szomszéd.

Halál. Na, nem bánom, odaadom…

Tündérek felzendülnek, tapsolnak, ugrándoznak.

Tündérkirályné. Ó kedves szomszéd…

Halál. Ni, lassabban csak. Odaadom, -114- de nem ingyen. Egy csók az ára, szomszédasszony, arról a szép piros szájáról.

Tündérkirályné. Az én számról?

Halál. Arról hát, csakis arról, kedves szomszédasszony, a tulajdon édes szájáról.

Tündérkirályné. Ó, menjen már, szomszéd… ilyen öreg ember…

Halál. Öreg ember nem vén ember.

Tündérkirályné. Osztán tudja, hogy Tündérország királynéja senki fiával nem csókolózik.

Halál. Hát azt is tudhatja, szomszédasszony, hogy magam se vagyok csókos természet. Hanem a szomszédasszony szép szájára nagy gusztusom volna. Egy csók az ára, mondom.

Tündérek nevetgélnek.

Tündérkirályné. Jaj de hamis ember. Megfenyegeti az ujjával. Hanem senkinek meg ne mondja, szomszéd.

Halál. Nem szokásom, kedves szomszédasszony. -115-

Tündérkirályné hátrafordul. Hunyjátok be a szemeteket, kis cselédeim.

Tündérek elfödik két kezecskéjökkel a szemüket.

Halál széttörüli a bajuszát. Félre bajusz csókot kapsz. Jöjjön, lelkem szomszédasszony.

Átöleli a tündérkirálynét, nagyot cuppant a szájára.

Tündérek szétterjesztik az ujjaikat, úgy leskelődnek.

Halál. Ajnye de jó volt, eszem a száját. No még egyet. Megint cuppant egy nagyot. Most jövök rá az ízére, még egyet no, három a magyar igazság. Harmadszor is cuppant.

Tündérek huncutul vihognak, tapsolnak.

Tündérkirályné. Jaj de szégyellem magamat. Egy kezével eltakarja az arcát.

Halál megtörüli a száját. No, te királyfi, szabad vagy, elmehetsz. Elereszti a kezét, utána fenyeget. Többet a szemem elé ne kerülj.

Tündérek. Éljen! Éljen! Éljen! -116-

Királyfi a kerítéshez szalad, felágaskodik. Tik vagytok a tündérek?

1. tündér. Mink vagyunk a tündérek.

Királyfi. Szerbusztok!

Tündérek. Szerbusz! Szerbusz! Szerbusz! A kerítésen át sorba kezet adnak a királyfinak.

Halál. Hanem ha ezt a vásárt az úristen megtudja, rögtön elcsap a hivatalból.

Tündérkirályné. Mink el nem pletykáljuk.

Halál. No no, nem tom mi lesz. Felpislog az égre.

Tündérkirályné hátrafordul. Tisztáljátok meg a szegény királyfit, osztán vigyétek be a kis kapun.

Két tündér kiszalad a kapun, két pávatollal, azzal lekefélik a királyfit, kézenfogják és beviszik az ujjongó tündérek közé, mind eltünnek. Távolodó kacagás, dal hallatszik.

Halál. Hát kedves szomszédasszony, minden jókat kivánok.

Tündérkirályné. Isten áldja meg, kedves -117- szomszéd. Paroláznak, a Halál indul, a tündérkirályné bemegy a kerítés mögé, beteszi a kaput. A kerítésre támaszkodik, s utána szól a Halálnak: Osztán kedves szomszéduram…

Halál megáll.

Tündérkirályné. Ha erre jár, hát csak kiáltson be Tündérországba…

A függöny összemegy. -118-

Tündérország kertje. Gyöngyvirágból van a földje. Kétoldalt és a háttérben fák, a fákon ágak helyett liliom meg tulipánt. A levegőben csudaszép madarak tűnnek jobbra-balra, hosszú cifra füttyökkel. A gyöngyvirágmező közepén ül a tündérkirályné ékes arany trónon. Egy tündérleányka hajlik az ölébe, a tündérkirályné annak a haját fonja. Hátrább két kis tündérfiú arany kaszával kaszál a mezőben. Elől a trón előtt arany kötélen hinta csüng az égből, a királyfi ül rajta, két tündér hintáztatja. A királyné lába előtt két arany zsámolyon két tündérfiú ül, az öleikben kis arany cimbalom, arany verőkkel verik. A mezőn előre-hátra báránykákat legeltetnek a tündérek, fiúk, lányok vegyest, futkosnak, hemperegnek, cicáznak velük. A trón előtt félkörben ül valami tizenkét tündér énekelve. Az ég közepén három-négy -119- fehér fényes, fodor bárányformájú felhő, a felhőkre mosolygó kis angyalok könyökölnek. Odébb rózsafelhők meg violafelhők szép füzérekben. A tündéri énekkar a trón előtt cimbalom-kisérettel énekel, a bárányok arany csengői is hallatszanak közbe. Ének közben a tündérek jobbra-balra hintálják derekukat.

1. tündér.

Mind:

1. tündér megcsókolja a 2. tündért. Add tovább.

2. tündér a szomszédjához hajlik a csókkal. Add tovább. A csók így végigmegyen a földön ülő tündérek közt.

2. tündér:

-120-

Mind:

Megint sorba csókolják egymást, de visszafelé.

3. tündér.

Mind:

Megint sorba cseng a csók, elülről.

4. tündér:

Mind:

-121-

5. tündér:

Mind:

Csókolóznak és elkezdenek nevetni. Felnéznek az angyalokhoz, az angyalok tapsolnak és ők is elnevetik magukat. Egy felhő még üres volt, afölött is megjelent egy angyal, lekönyököl. Orra és szájaszéle csupa fehér.

1. angyal. Nini angyalok. Rámutat az uj angyalra.

Angyalok odanéznek kacagnak.

4. angyal. Mit nevettek rajtam? elpityeredik.

1. angyal. Orrod-szád csupa tejfel.

4. angyal. Megkergettem a tejúton a fiastyúkot, oszt elestem, attól lettem tejfeles. Letöröli a tejfelt az arcáról, megszopja utána az ujját. -122-

Angyalok, tündérek nagy nevetésben törnek ki. Cimbalom, csengő, madárfütty és kacaj, valami végtelen édes muzsikával töltik be a szinpadot.

1. kaszás tündér felkiált az angyalokhoz. Hé angyalok! Égi testvérek!

1. angyal. Mi kell jó tündér, földi testvérünk?

1. kaszás tündér. Küldjetek egy kis esőt erre a mezőre.

Angyalok. Szívesen, szívesen, szívesen. Az ölükből két marokkal ragyogó gyöngyöt szórnak le a mezőre.

Tündérek felugrálnak, futkároznak boldog sivalkodással a gyöngyesőben, a tündérleányok a szoknyácskájukat a nyakukba kerítik, így szaladnak körbe. A bárányokat is körbe futtatják. Énekelnek.

-123-

Eső után a gyöngyvirág szemlátomást nő, a tündérek lehajtják szoknyácskáikat, a két kaszás tündér vigan tovább kaszál.

1. tündér. Milyen nap van máma, tündérek?

2. tündér. Pünkösd.

3. tündér. Tegnap volt húsvét.

4. tündér. Holnap karácsony.

Tündérek. Karácsony! karácsony! karácsony!

1. tündér felnéz a felhőkre. Van-e már holnapra hó, angyalok?

Angyalok. Van, van, van.

1. tündér. Adjatok kóstolóba.

Tündérek. Adjatok! Adjatok! Adjatok!

1. angyal. Milyen hó kell, ezüsthó vagy aranyhó?

1. tündér. Aranyhó!

Tündérek. Arany hó, arany hó, arany hó, arany hó.

1. angyal. Szórjunk le egy kis arany havat angyalok!

Angyalok a felhők mögül egy-egy fehér párnacihát vesznek elő, széjjeltépik, sűrű -124- arany hó hull lefelé. A tündérek feltartják a két karjukat, boldogan forognak, énekelnek.

Az angyalok kacagva rázzák a párnacihákat, az arany hó mindig sűrűbben hull, a tündérek le-lehajolnak, felmarkolják a havat, hajigálni kezdik vele egymást nevetve és sikoltozva. A két kaszás eldobja a kaszáját, a két cimbalmos otthagyja a cimbalmot, a tündérkirályné öléből felugrik a tündérleány, a királyfit hintáló két tündér is otthagyja a hintát, mind elvegyül a többi közé, szaladgálva, bujkálva, visongatva, vigan szórják egymásra az aranyhavat. A tündérkirályné lekönyököl a trón karjára, boldog mosolylyal nézi cselédjeit. Hátul az égen halovány és mindig ragyogóbb bűvös szivárvány jelenik meg, a havazás csendesedik, a zaj megszelidül. A hinta áll, a királyfi némán ül rajta.

1. angyal. Tündérek! Tündérek! Egy -125- kis csend lesz. Tündérek, földi testvérek, nézzétek már a királyfi nem játszik. Hijjátok játszani!

Tündérkirályné. Mért nem játszol máma királyfi?

Tündérek odaszaladnak a királyfihoz. Mért nem játszol? Gyere játszani! Mért nem játszol? Gyere királyfi! Gyere játszani!

Királyfi némán csóválja a fejét.

Tündérkirályné. Eredj játszani királyfi!

1. tündér. Húzzátok le!

Tündérek. Húzzuk le, húzzuk le, húzzad, húzzad, húzzad. Kacagva lehúzzák a hintáról, elkezdik hóval hajigálni, a királyfi némán áll a tündérek közt.

Tündérkirályné. Mi lelt téged királyfi? Mért nem játszol?

Tündérek. Mi lelt királyfi? Mi lelt királyfi? Mi lelt királyfi?

Királyfi. Nincs kedvem tündérek.

Tündérkirályné. Jaj! Mit mondtál királyfi? Összecsapja a kezét.

Tündérek csudálkozva ismétlik maguk közt. Nincs kedve, nincs kedve, nincs kedve. -126-

Tündérkirályné. Nincs kedved? Én még ilyet sohase hallottam. Hogy-hogy nincs kedved? Sohase mondtál ilyen furcsát, mióta itt vagy szép Tündérországban. Mindig csak játszottál, hengergőztél a mezőben, kaszáltál a gyöngyvirágban, bárányokkal kergetőztél, hintán hajladoztál, csak nevettél, csak cicáztál, angyalokkal cimboráltál.

1. angyal. Máma még szavát se hallottuk.

Tündérkirályné. Ejnye tulipánthordta, hát mi dolog ez királyfi? Mért nincs máma kedved? Mi lelt kis királyfi?

Királyfi nagyot sohajt. Eszembe jutott nékem valami, felséges királyné.

Tündérkirályné. Mi jutott eszedbe szép Tündérországban?

Királyfi. Az jutott eszembe szép Tündérországban, hogy hát otthon mit csinálnak?

Tündérkirályné. Kicsodák te?

Királyfi. Édes apám, édes anyám, kis testvérem. -127-

Tündérkirályné csóválja a fejét. Hallga csak…

Tündérek meglepetten sugdossák egymásnak. Édes apám, édes anyám, kis testvérem.

Királyfi. Édes apám, édes anyám, kis testvérem, akiket elhagytam. Jó egészségben vannak-é, örülnek-é, búsúlnak-é, gondolnak-é elveszett fiokra?

Tündérkirályné. Ó te királyfi!

Királyfi. Tündérek felséges királynéja… úgy szeretném látni őket, édes szüléimet, kedves húgocskámat. Megmondanám nékik, nem vesztem el, jó sorom van, itt vagyok, ragyogok szép Tündérországban. Jó tündérek között vigan éldegélek. Ó tündérek királynéja, úgy szeretném mégegyszer látni a szülei házat…

Tündérkirályné. Ó mit hallok! Mit beszélsz királyfi!

Királyfi. Felséges királyné, nincs már maradásom, csak azt kérem én tőled, eressz vissza engem az elhagyott földre. -128-

Alkonyodni kezd, az angyalok eltünnek egy-két percre a felhőkről.

Tündérkirályné. Visszamennél a földre, királyfi?

Tündérek sopánkodnak, körülveszik a királyfit. Ó, ó, ó, ó, ó.

Királyfi. Vissza én, felséges királyné, ha nem többre, egyetlenegy napra. Csak megölelném, megcsókolnám apámat, anyámat, kedves kis hugomat, avval jönnék megint szép Tündérországba. Csak az a kérésem felséges királyné, eressz el egy napra szép Tündérországból.

Tündérkirályné. Ne menj el királyfi.

Tündérek körülölelik a királyfit. Ne menj el, ne menj el, ne menj el.

Királyfi. Eressz el, tündérek felséges királynéja.

Tündérkirályné. El ne menj, megbánod.

Királyfi. Nincs már nékem maradásom, otthon jár minden gondom-gondolatom, addig jobb kedvem nem lesz, míg az otthonvalókat nem látom. -129-

Tündérkirályné. Maradj itt királyfi, azt mondom maradj itt.

Tündérek körülhízelgik a királyfit. Maradj itt, maradj itt, maradj itt, maradj itt.

Angyalok megint kijöttek a felhőkre, a két kezük teli ragyogó nagy csillagokkal. Az ég halványodik, az angyalok leköszönnek. Jó estét tündérek!

Tündérek felnéznek. Jó estét angyalok!

1. angyal. Szórjuk már a csillagot!

2. angyal. Virágját az égnek!

3. angyal. Legyen szép világos!

4. angyal. Csillogó virágos! Ez alatt a kis csevegés alatt kirakják maguk körül jobbra-balra a csillagokat az égre, ameddig csak elér a kezük. A csillagok olyan szabályosak, mint a katona gallérján. Azután jobbra-balra, előre-hátra hajigálják maguk körül a csillagokat, az ég lassankint végig csillagos lesz. Egy csillag hirtelen leesik, olyan mínt mikor lefut egy csillag.

3. angyal. Jaj, leejtettem egy csillagot.

1. angyal. Ó te ügyetlenke! -130-

2. angyal. Lyukas a kis marka!

Angyalok nevetnek.

Királyfi odaszalad, felveszi a csillagot, visszahajítja az égre.

3. angyal. Köszönöm jó királyfi. Megkapta a csillagot, azt is elhajítja az égen.

Királyfi. Szivesen, máskor is.

Angyalok alakjuk elhomályosodik, távoli hangon köszönnek le. Jóccakát tündérek. Szép álmokat.

Tündérek. Jóccakát angyalok. Rózsás csókokat.

Tündérkirályné. No ugye nem mégy el királyfi. Itt az áldott este, tündéri álomba tentélünk.

Tündérek körülölelik a királyfit. Ne menj el, ne menj el, ne menj el.

Királyfi. Eresz el engemet felséges királyné. Nem tudok én már egy éjszaka se aludni, míg az otthonvalókat nem láttam.

Tündérek cirógatják. Ne eresszük, ne eresszük, ne eresszük, ne eresszük.

Királyfi. Csak egy napra megyek, avval -131- jövök vissza. Hozzátok elő tündérek, szép kis cimboráim, süvegemet, tarisznyámat, kardomat, hadd indúlok.

Tündérkirályné. Hát mindenáron el akarsz menni királyfi?

Királyfi. El én felséges királyné, mindenáron:

Tündérkirályné. Hát lássátok kis cselédeim, nem tudom a királyfit szándékáról leuntatni.

Tündérek sopánkodnak. Ó, ó, ó, ó, ó.

Tündérkirályné. Eredjetek, hozzátok elő süvegét, kardját, tarisznyáját.

1. tündér kiszalad és rögtön jön vissza a holmival.

Tündérkirályné. Osztán igyekezz vissza szép Tündérországba.

Tündérek segítenek neki a kardot felövezni, tarisznyáját a vállára adják, süvegét a fejébe teszik. Gyere vissza, gyere vissza, gyere vissza.

Királyfi. Visszajövök jó kis tündérek. Leveszi a süvegét. Hát én most már elindúlok. Isten hozzád Tündérország, isten -132- hozzád tündérek felséges királynéja, isten hozzátok tündérek.

Tündérkirályné homlokon csókolja a királyfit. Isten hozzád királyfi.

Tündérek ölelik, csókolják a királyfit, aki lehajolgat hozzájok. Isten hozzád királyfi.

Királyfi felteszi a süvegét, elindúl jobbra.

(A függöny összemegy.) -133-

Tündérország kis kapuja. A kerítésen belül édes halk ének hangzik, amelyet csengőcskék kisérnek.

Halál pipával a szájában, virággal a kalapja mellett, egy nagy tarisznyával az oldalán, vállára vetett kaszával jön balról, a kapuig megy, bekiált. Hé tündérnép! Éneklő hangon. Itt vagyok! Itt vagyok! Itt az öreg apó! Hé! A kaszafokával megveri a kapufélfát, visszamegy a fatőrzsig, arra komótosan leül, maga mellé támasztja a kaszát.

Tündérek nagy zsivajjal kitódulnak a kapun, versenyt futnak a Halálhoz, visongatva, Halál apó! Kedves Halál apó! Öreg apó! Apó! Apó!

Halál kinyitja a két karját a tündérek elé. Gyertek, gyertek pulyáim, kedves kis tündérek! Ide, ide az ölembe! -134-

Tündérek sívalkodva, kacagva a térdére, a vállára, a nyakába másznak a Halálnak,

Halál nem bír velük. Lassan, lassan kis bolondok, lehúztok, ejnye no, megesztek… cirógatja, csókolgatja a tündéreket.

Tündérek ki a Halál térdén ül, ki a vállán, ki mellette a padon, ki elébe kuporodott a földre,

1. tündér a térdén ül. Jaj de régen nem volt már itt Halál apó.

2. tündér a vállán. Én megálmodtam az éjszaka, hogy eljön máma.

3. tündér. Mit hozott?

Tündérek. Mit hozott? Mit hozott? Mit hozott? Kapkodnak a tarisznya felé. Nekem? Hát nekem? Nekem is? Halál apó? Halál apó!

Halál. Csendesen kis gonoszok. Ne bántsátok a tarisznyát, összetöritek a vásárfiát.

Tündérek nyugtalanul szökdécselnek. Mit hozott? Halál apó! Mutassa! Mutassa! Mit hozott? Nekem? Nekem?

Halál. Sssss… várjatok sorotokra, -135- tudjátok hogy Halál apó sohase jön üres kézzel. Ereszd el azt a tarisznyát fiam… Hátrafordul. Te meg mit csinálsz ott? Egy tündér a kaszával játszik. Megint nem hagysz békét annak a kaszának?

4. tündér. Csak azt nézem, milyen éles. Oszt mégse vágja el az újjamat. Ni! Húzgálja a kasza élén le meg fel az ujját.

Halál. Ne bántsd már, mert kiveszed az élét. Hogy ezek sose maradhatnak! Nohát gyöngyeim, csend legyen… Előveszi a tarisznyát.

Tündérek tapsolnak, ugrálnak, mind odadugja a fejét.

Halál belenyúl a tarisznyába. Most majd meglássátok, kis tündérek, micsoda sok fura játékjok van az embereknek. Előhúz egy régi módi pisztolyt. Pú, pú, pú!

1. tündér. Jaj mi az?

2. tündér. Mi ez Halál apó?

3. tündér. De furcsa!

4. tündér. Nem látok, eresszetek!

Tündérek. Jaj mutassa! Mi ez? Mi az? Hol van? Hadd lám? -136-

Halál. Hát tündérkéim, ezt úgy híjják hogy: puska!

1. tündér. Hogy hijják?

Halál. Puska.

Tündérek. Puska. Puska. Puska. Nevetnek.

2. tündér. Oszt micsoda játék ez?

Halál. Hát ez olyan játék, hogy egyik ember megöli vele a másik embert.

Tündérek némán bámészkodnak egymásra.

Halál. Oszt akkor a másik ember meghal. Én meg viszem.

Tündérek. Ó, c, c, c, jaaaaaj c, c, c, ó.

3. tündér. Osztán hogy csinálják azt Halál apó?

Halál. Ide nézzetek. Látjátok ezt a csövet ni?

Tündérek. Látjuk. Látjuk. Látjuk.

Halál. Ebbe a csőbe beledugnak egy kis golyót, akit ólomból csinálnak. Ezt itt meg, itt ni, ezt úgy hijják hogy kokas. Ezt itt, így, felhúzzák, oszt akkor itt megint lecsapják, neki a golyóbisnak, oszt ez olyan erős, hogy kitoszítja a -137- puskából a golyóbist, bele a másik emberbe. Annak oszt kámpec.

Tündérek. Jaj de furcsa. C, c, c. De érdekes.

1. tündér. Hát mér öli meg egyik ember a másikat?

Halál. Nem férnek egymástól. Mindig bajok van egymással.

4. tündér. Olyan rosszak az emberek, Halál apó?

Halál. Nem rosszak… emberek. Van nekik ennél nagyobb puskájok is, akinek a csöve ilyen hosszú. Mutatja a fél karján. Avval meg az állatot ölik meg. A nyuszit, az őzet, meg a szép madarakat, a galambot, a szárcsát, a gémet.

2. tündér. A nyuszira is haragszanak?

3. tündér. A galambocskára is?

Halál. Dehogy haragszanak. Szeretik. Úgy szeretik, majd megeszik. Megölik, megeszik.

1. tündér. Hallga!

Tündérek. Jaj! Ó! Jaj! Ó! Borzadoznak. -138-

4. tündér kihúz a tarisznyából egy pápaszemet. Nini tündérek!

Tündérek. Mi ez? Hát ez mi? Hadd nézzem! Mutasd! Mi az?

1. tündér. Halál apó, ez miféle puska?

Halál. Melyik te? Mit vettetek ki a tarisznyámból?

4. tündér. Ezt ni. Mi ez? Magosra tartja.

Halál nevet. Hoccide csak. Elveszi a tündértől. Ez meg, pintyőkéim, pápaszem.

Tündérek tanulják. Pápaszem, pápaszem, pápaszem.

5. tündér. Pávaszem.

2. tündér. Nem pávaszem te, pápaszem.

Halál. Ez nem puska, ez még gonoszabb jószág. Kiveszi a szájából a pipát, leteszi maga mellé a fatörzsre. Azt már meséltem a múlt héten, ugyi, hogy a halandók nem maradnak mindig fiatalok, mint a tündérnép, hanem megöregszenek.

1.
2. ⎫
⎬
⎭ Tündér. Igenis.

Halál. Legelébb is a szemök öregszik -139- meg. Az azért van, hogy mindig kevesebbet lássanak abból a szép világból, akitől nékik maholnap el kell búcsúzni.

1. tündér erősen köhög.

Halál. Mi lelt te kis ártatlan? Mit csinálsz… nini, hát nem pipál? Teszed le mindgyárt!

Tündérek nevetnek.

1. tündér köhögve visszaadja a pipát a Halálnak. Felhőcske jött belőle.

Halál. De az emberek ravaszabbak szeretnének lenni, mint Halál apó, osztán ilyen üvegszerszámot akasztanak az orrukra, hogy jobban lássanak a tulajdon szemöknél. Oszt mikor már járni se tudnak Felteszi a pápaszemet. csak ott ülnek a kuckóba, Jobbra-balra bólogat. oszt nagyokat suhajtanak, úgy nézik a szép világot.

Tündérek nevetnek.

Halál. Ne, tedd fel csak. Odaadja a pápaszemet a 2. tündérnek.

2. tündér felveszi a pápaszemet. Mind kacagnak, körülugrálják. -140-

Tündérek. Jaj de csúnya! Jaj! Pápaszemes! Vénasszony!

2. tündér tréfásan sóhajtozik, tipeg. Jaj de öreg vagyok! Ó szép ifjuságom! Odahajlik egy tündér arcába. Halál apó én ezen semmit se látok!

Tündérek összevissza. Mutasd! Mutasd! Add ide! Nekem is! Add ide már! Nyújtogatják kezecskéiket. A pápaszem sorba jár.

Halál eközben a tarisznyából egy csomó ezüstöt-aranyat szedett elő, rázza a markában.

Tündérek Hát az mi? Mi az? Jaj mi az? Mit zörget? Mi zörög? Mi van a markába?

Halál feldobja a markában a pénzt, a levegőben csillog az arany-ezüst. Tudjátok-i mi ez? Megint hintáltatja a pénzt, aztán szétteszi a két tenyerét. Nézzétek! Nézzétek, szép ez tündérkéim?

1. tündér. Jaj de csúnya.

2. tündér. Miféle göringyek ezek?

3. tündér. Tán aszalt gyümölcs.

4. tündér. Nem a, szemét. -141-

5. tündér. Ez bizony nem szép.

Tündérek Csúnya, csúnya, csúnya, csúnya, jaj de csúnya.

Halál nevet. Ezt úgy hijják hogy pénz.

Tündérek. Pénz, pénz, pénz, pénz,

1. tündér. Nem szép szó!

Halál. Pénz. Ezt szeretik az emberek a legeslegjobban a világon. Jobban mint a kék eget, jobban mint a zöld erdőt, jobban mint a sárga rigót, jobban mint a piros virágot. Jobban mint az apjokat-anyjokat, testvéröket, gyereköket, ipat-napat, ángyot-sógort, minden pereputtyokat.

Tündérek fejüket csóválják, nagyon csudálkoznak. Hallga. Hallga már. C, c, c. Hm, hm, hm.

Halál. Nesztek, játsszatok véle. Pénzt tesz a kezecskéikbe.

1. tündér. Nem kell nékem.

2. tündér. Nekem se.

3. tündér. Énnekem se. A földre szórják a pénzt.

Tündérek. Ne adjon. Nem kell. Csúnya pénz. Nem kell. Hátradugják a kezüket. -142-

1. tündér. Pattogatott tengerit nem hozott, Halál apó?

Halál. Tyű az ántiját, elfelejtettem.

2. tündér. Pedig azt igért a minap.

3. tündér. Az nagyon jó lehet.

Tündérek. Pattogatott tengerit, pattogatott tengerit, pattogatott tengerit…

Halál. Ejnye, ejnye vén szamár fejem. No majd ha megint eljövök, teszek a tarisznyámba vagy száz zsákkal.

Tündérek. Jaj de jó, jaj de jó, jaj de jó.

4. tündér megrázza a tarisznyát. Zörög még itt valami!

Halál. Az ám, ni, várjatok csak! Kikotor a tarisznyából egy csomó karikagyűrűt. Ehen van ni.

Tündérek ágaskodnak. Hol van? Hadd lám! Mi az? Mi az?

1. tündér. C, lyukas pénz.

2. tündér. Karikába semmi.

Halál. Csend, pintyőkéim. Ennek a neve: gyűrű. Karikagyűrű.

2. tündér. Hát ez mire való, Halál apó? -143-

Halál. Mert a halandóknak olyan hitvány szivök van, hogy avval csak egyet tudnak szeretni. Egy ember egy asszonyt. Ezt a karikagyűrűt osztán az ember ráhúzza az újjára annak a bizonyosnak, akit elszeret. Evvel bijjogozza meg, hogy hát ez az a bizonyos akit ő szeret. Különben elfelejtené.

1. tündér. Jaaaaj…

Halál De ahogy a gyűrűt ráhúzta, attól fogva nem szereti azt a bizonyost. Olyan furcsa jószág ez a karikagyűrű.

Tündérek csudálkoznak, nevetgélnek.

2. tündér. Ezt a sok kis karikát is a kertjében szedte össze, Halál apó?

Halál. Abba, tubicáim, abba.

3. tündér. Ahol a keresztfák nőnek?

Halál bólint. Ahol a keresztfák nőnek. No kinek kell ebből a szép karikagyűrűből? Nesztek, nesztek… Kinálja a két nyitott markában.

1. tündér. Nem kell nékem!

2. tündér. Nekem se!

3. tündér. Nekem se! -144-

Tündérek. Nem kell, nem kell, nem kell, nem kell.

1. tündér. Mink mind egyformán szeretjük egymást.

2. tündér. Mint virág a virágot.

3. tündér. Mink nem teszünk személyválogatást.

4. tündér. Nem bizony!

Tündérek. Bizony nem, bizony nem, bizony nem… Mind gyöngéden ölelkeznek.

Halál. Ó ti áldott szivű tündérek. Gyertek, hadd szeresselek meg. Néhány tündért magához ölel, cirógatja a képüket, simogatja a hajukat. Hát akkor visszavisszük az én földemre ezt a sok sárga karikát, jó? Megint szétosztogassuk a halandók közt, hadd örüljenek, nem igaz? De egyet itt tartok a tarisznyába, oszt aki rossz lesz, Fenyeget az ujjával. az ujjára húzzuk a csunya gyűrűt!

Tündérek. Jók leszünk, jók leszünk, jók leszünk.

Halál. Azér! Van-i még valami a tarisznyába? -145-

Tündérek. Jaj, mi van még, mutassa, mutassa, hadd nézzük…

Halál a keze a tarisznyában. Hohohó, ezt meg majd itt felejtettem már a tarisznya fenekén! Itt van la! Egy királyi koronát húzott ki a tarisznyából.

Tündérek. Mi ez? Mi ez? Mi ez? Mi ez?

Halál. Ez? Korona. Ko-ro-na. Király fejébe való korona.

1. tündér. A halandóknak is van királyok?

Halál. Van hát, hogyne volna. Nem tudnak azok király nélkül ellenni.

2. tündér. Oszt hány királyok van?

Halál. Hány? Hát egygyel kevesebb. Mert egy király épen máma halt meg. Annak a fejébe volt ez a korona.

3. tündér. Hát a király is meghal?

Halál. Meg ám, a királynak is csak meg kell halni.

1. tündér. Osztán mégis félnek tőle?

Halál. Jobban mint az öreg istentől.

1. tündér. Halál apó a királynál is nagyobb úr. -146-

Halál. Meghiszem azt! A koronát egyik tündér kezébe adta, a korona kézről-kézre jár, nézegetik, emelgetik.

2. tündér. Halál apó a királynak is parancsol?

Halál. Bijon hogy parancsolok! Büszkén megsodorja a bajuszát. A király mikor Halál apót meglátja, leveszi a fejéről az arany koronát, olyan illedelmesen köszön Halál apónak. Pedig az én fejemben csak ez az ócska zsíros kalap van ni, akit most ezer esztendeje vettem debreczeni vásárkor. Mig ezeket mondja, a pipáját kiveri a tenyerébe és belenyomja a szájába a bagót.

Tündérek már gurigáznak a koronával, nagy félkörbe állanak, nevetve guritják egymás felé.

1. tündér. Mit vett most a szájába Halál apó?

Halál. Én? A bagót.

1. tündér. Micsodát?

Halál. Mondom, a bagót.

1. tündér. Mi az a bagó? -147-

Halál. Az, lelkem, az a legjava a pipának. Sercent egyet, aztán átteszi a bagót a másik oldalra. Egy pofa bagónál nincs jobb a világon.

1. tündér. Adjon egy kicsit, Halál apó.

Halál kacag. Mi kell neked, te? Bagó?

1. tündér. Bagó. Adjon.

Halál. Pipás embernek esik az jól, te. Nem vagy te pipás ember, mert te tündér vagy.

1. tündér pityeregni kezd. Bagót adjon, bagózni akarok.

Halál. Na, ne ríjjál már, inkább adok egy kicsit. Megállj no. Benyúl a szájába.

Tündérkirályné megjelenik a kapuban. Micsoda pityergést hallok az én portámon? Ki mer ríni szép Tündérországban?

Halál. Adjon isten jónapot, kedves szomszédasszonyom.

Tündérkirályné. Adjon isten kelmednek is, kedves szomszéduram. Hát kelmed itt ül? Én meg nem is tudtam.

Halál. Itt volnék, kedves szomszédasszony. -148-

Tündérkirályné. Régen nem volt erre mifelénk, kedves szomszéd. Mér kerüli el a szegény tündérkirályné házatájékát?

Halál. Nem volt érkezésem mostanába, kedves szomszédasszonyom. Sok volt a dolgom.

Tündérkirályné. Mér volt sok dolga, kedves szomszéd?

Halál. Hát, kedves szomszédasszony, most volt a nagy aratás ideát az én földemen. Háború volt.

A tündérek közben már kigurították a koronát, utána szaladtak, a baloldali kulisszák közt játszadoznak, behallatszik a lármájuk.

Tündérkirályné. Háború? A kerítésre könyököl a két karjával.

Halál. Háború. Egyik nemzet neki a másik nemzetnek, ölték, gyilkolták egymást. Oszt ilyenkor terem a pestis, kolera, mindenféle nyavalya. Úgy hullottak a halandók, mint a kalász. Olyan termésem volt, alig győztem a takarást.

Tündérkirályné. Mindennap emlegették a kis tündérek Halál apót, hogy hol -149- marad mostanába? Nagyon megszerették kelmedet az én kis cselédeim.

Halál boldogan nevet, megsimogatja a mellette szepegő tündér fejét. Jól is esik a szeretet öreg szívemnek. Csak itt tanálok egy kis szeretetet… igaz a, el is felejtettem a bagót. Kell-i még a bagó?

1. tündér. Bagót! Bagót! Tapsol örömében.

Tündérkirályné. Ejnye liliomadta, rozmarinteremtette! Mi kell neked te, bagó?

Halál. Ne adjunk neki egy kis bagót? Azér ritt a kis ártatlan.

Tündérkirályné. Nem ám, kedves szomszéd, hogy is gondolt olyat? Bagót adni a kis tündérnek! De még magára is haragszok érte, nagyon éreztem a minap a száján.

Halál. Már pedig nincs az a virág, akinek szebb szaga lenne. A kis tündérhez. No, ne pityeregj, gyere ide, hadd cirógatlak meg. Az ölébe vonja, cirógatja. Szereted-i az öreg Halál apót? -150-

1. tündér. Szeretem.

Tündérkirályné. A kelmed népe nem szereti kelmedet?

Halál. Bizony, kedves szomszédasszony, nem vagyok nagy szeretetbe az emberek előtt. Félnek tőlem, ijesztgetik velem egymást, útálnak mint a bűnöket, gondolni se igen mernek rám. Simogatja a tündér fejét. Ide járok egy kis szeretetért, kell a belső részemnek a jó érzés.

Királyfi megjelenik a jobb sarokban. Leoldott kardjára támaszkodva jön lassan, rongyosan, hajdonfővel. Megáll, megtörüli a homlokát és kardjára támaszkodva hallgatja a Halált. Nem látják, hogy ott van.

Halál. Azt hiszik az emberek, kedves szomszédasszony, hogy hát én vagyok a legnagyobb ellenségök.

Tündérkirályné. Ó a balgák.

Halál. Hát pedig el nem hinnék, hogy igaz jóakarójok vagyok, jó szívvel vagyok hozzájok, csak jót teszek vélök. Féltik a nyakukat ettől az ócska szerszámtól felveszi a kaszát, megrázza, míg oda nem -151- suhintok. Mikor osztán lekaszáltam őket, egyszeribe megbékélnek az öreg Halállal, megcsendesednek, megboldogulnak. Látná csak, kedves szomszédasszony, hogy felderül a képök, mikor kiterítem őket. Behunyják a szemöket, oszt elkezdenek mosolyogni, osztán mosolyognak. Se haragszanak, se rínak, se káromkodnak, se irígykednek, se óhajtanak, se sohajtanak. Mosolyog az mind, mint a gyermek, mikor angyallal álmodik. Bécsi rongy, szappan, márciusi hó, rózsavíz, tudósasszony írja-zsírja meg nem tudta úgy szépíteni az orcájokat, ahogy a kegyetlen öreg Halál. A tündér simogatja a kasza nyelét. Mikor úgy végignéztem őket a terítőn, a lelkem is örűl, kedves szomszédasszony.

Tündérkirályné. Áldott a maga mestersége, kedves szomszéd.

Halál. Áldott az. Áldott. Ezt hallgassa meg, szomszédasszony. Üldögélek a minap az árok partján, fenem a kaszámat, mert igen kicsorbult volt az éle most -152- aratáskor. Lenézek az árok fenekére, hát ott fekszik egy vén koldus csavargó. Szennyes-rongyos inge-gatyája, dülled kifelé a szeme az éhségtől, sáros a szakálla, sebes a lábai, ott hever maga mocskába, ellepte a testét a nyű.

Tündérkirályné. Ó be rettentő.

Halál. Felkaptam éles kaszámat, egyet suhintok, elszólítottam az árnyékvilágból. Megmosták, tiszta gyolcsba takarták, meghúzták a harangot, zöld domb alá tették. Nevetgél. Mosolygott az öreg koldus, azt hitte ő volt a király.

A kis tündér fölveszi a kaszát, lábujjhegyen bemegy vele a kiskapun.

Tündérkirályné a szeméhez emeli a kötényét. Ó de jó lelke is van magának, kedves szomszéd.

Halál. Csak az a kár, hogy kevesen tudják. Ni, szomszédasszony, igaz is. Hát a kis királyfi merre van? Nem láttam a tündérek közt máma. Tán a gyöngyvirág mezőbe hengergőzik odabenn?

Tündérkirályné. Jaj, kedves jó szomszéd, -153- hát nem hallotta? Elment a kis királyfi, egy esztendő egy nap előtt.

Halál. Elment?

Tündérkirályné. El. Hazakéredzkedett, azt mondta, már ő csak látni szeretné apját-anyját, kis testvérit, hogy vannak, mit csinálnak.

Halál. Hejnye, hejnye.

Tündérkirályné. Nagy mehetnékje jött, nem birtam szándékáról leverni. Hát mondok: erigy fiacskám, csak igyekezz osztán vissza. Egy esztendeje, egy napja, azóta se láttuk. Úgy számítok, kedves szomszéd, hogy éppen máma kell a kis királyfinak megjönni.

Halál. Hejnye, hejnye. Hejnye. Nagyon csóválja a fejét. No de megyek is már dolgomra, eleget ültem, kedves szomszédasszony, Feláll.

Tündérkirályné. Hová siet, kedves szomszéd.

Halál. Sietek, kedves szomszédasszony, mert mindjárt rám esteledik, estére meg vár a gazda. El kell számolni a nyájjal. -154- No minden jókat, jó egészséget kivánok. Indul.

Tündérkirályné. Isten áldja meg, kedves szomszéd.

Királyfi előtipeg a kardra támaszkodva. Halál… Várj Halál. Itt vagyok.

Halál megfordul. Ki az?

Tündérkirályné összecsapja a kezét. Királyfi! Nini, a királyfi! Hát itt vagy? Visszajöttél Tündérországba?

1. tündér. Királyfi! Szerbusz királyfi! A nyakába ugrik, aztán kifelé szalad Tündérek! Tündérek! Itt a királyfi!

Királyfi. Én visszajöttem, felséges királyné, de nem Tündérországba. Jöttem, jöttem, egész úton visszafelé a Halált kerestem, itt megtaláltam. A Halálhoz. Öreg Halál, itt vagyok, kezedbe adom életemet.

Tündérkirályné. Hallga csak! Összecsapja a kezét.

Halál. Micsinál? Énhozzám igyekeztél, kezembe adod életedet. Hallja-i ezt, kedves szomszédasszony? -155-

Tündérkirályné. Hallom, hallom, csak higyjek-e fülemnek?

Királyfi. Felséges királyné, minek eresztettél vissza engemet a földre?

Tündérkirályné. Mondtam, ne menj, királyfi!

Királyfi. Minek eresztettél vissza, felséges királyné…

Tündérkirályné. Hát mi a bajod, kis királyfi?

Királyfi. Ó el nem tudom én azt mondani, felséges Tündérkirályné. Visszamentem a világra, de meg nem találtam az én világomat.

Tündérkirályné. Meglelted felséges urad-atyád országát?

Királyfi. Megleltem felséges uramatyám országát, de ott más népet találtam.

Tündérkirályné. Megmondtad, hogy te vagy a királyfi?

Királyfi. El nem hitte senki. Szavam is alig értették, beszédemet kinevették. -156-

Tündérkirályné. Eljutottál a királyi házba?

Királyfi. Tündöklő palota állott a helyén, de más palota, nem akit én elhagytam.

Tündérkirályné. Benyitottál a palotába, királyfi?

Királyfi. Büszke darabontok útamat állották, be nem eresztettek.

Tündérkirályné. Kérdezted apádat, kérdezted anyádat?

Királyfi. Kérdeztem apámat, kérdeztem anyámat, kis hugomat. Senki semmit nem tudott felőlök. Csak a pap mondta meg egy ócska nagy kalendáriomból, hogy az én felséges atyám-királyom ezer esztendő előtt élt a földön.

Halál. Bizony annak éppen ezer esztendeje.

Tündérkirályné. Ezer esztendőt töltöttél Tündérországban.

Királyfi. Se híre, se hamva semminek. Hol van apám, édes anyám, kedves kis -157- testvérem? Mondd meg, Halál, hová tetted őket?

Halál. Jó helyre, királyfi. A földbe.

Királyfi sírva fakad, a két kezét szemeire borítja.

Tündérek víg zajjal szaladnak befelé, meglepetten állanak meg rögtön, látják, hogy rí a királyfi.

Tündérkirályné. Ne ríjj, királyfi, gyere be, pihend ki magadat.

Királyfi leveszi a kezét a szeméről. Megköszönöm jóságodat, tündérek királynéja, de én Tündérországba vissza nem megyek. A Halálhoz fordul. Ó Halál, végy magadhoz, vigyél oda, ahol apám, anyám, kis testvérem. Tégy a föld alá engem is.

Halál. Micsoda? Hohó! Nem úgy verik a cigányt! Én egyszer eladtalak Tündérországnak, te most már oda tartozol. Csak sétálj be ízibe azon a kis kapun. Ide kivánkoztál, most már maradj is itt örökre.

Tündérkirályné. Gyere vissza, királyfi!

Tündérek hozzászaladnak, körülveszik, -158- körülhizelgik. Szerbusz királyfi! Szerbusz királyfi! Gyere be, királyfi! Kedves királyfi! Ne menj el, királyfi! Maradj itt királyfi!

Királyfi szeliden rázza a fejét, simogatja, ölelgeti a Tündéreket, végre kiszabadítja magát közülük s kitárja a két karját a Halál felé. Ó Halál!

Halál. Mi az hékás? Hát nem akaródzik visszamenni Tündérországba!

Királyfi. Ó Halál, bocsáss meg nékem, fogadj vissza a te nyájadba, akiből elszöktem.

Halál. Szánod-e, bánod-e, amit cselekedtél?

Királyfi. Szánom-bánom igaz lelkemből.

Halál. Oszt nem akarsz majd megint elszökni?

Királyfi. Soha többé, Halál.

Halál. Gyere közelebb no… A királyfi a Halálhoz megy, a Halál megsimogatja a fejét. Hát most az egyszer még megbocsátok. Kedves juhocskám. -159-

Tündérek nyujtogatják a kezüket. Királyfi! Királyfi! Királyfi!

Királyfi némán elfordul tőlük s a Halál mellére hajtja a fejét.

Halál. Hát kedves szomszédasszonyom, tündérek királynéja, most mit csináljunk? Nincs már maradása a királyfinak. Visszakivánkozik a juhocska az öreg számadóhoz.

Tündérkirályné. Kis királyfi, hát igazán nem akarnál többé-többet Tündérországban élni?

Királyfi csendesen csóválja a fejét.

Tündérkirályné. Többé-többet le nem hevernél a gyöngyvirág mezőbe? Nem játszhatnál már az én kis cselédeimmel? Nem simogathatnád már a fejér selyem bárányokat? Nem köszönhetnél már jóreggelt az angyaloknak, mikor a a fellegre kijönnek? Nem hallgathatnád már a tündér cimbalom arany nótáját? Madarak zengenek, csengő szól, cimbalom zendül.

Királyfi csendesen csóválja a fejét. -160-

Tündérkirályné. Én hát tégedet visszaadlak a Halálnak, királyfi. Kedves szomszéd, igen nagyon sajnálom ezt a kis királyfit, mert hogy megszoktuk, jól el voltunk véle, jó cimborájok lett az én kis cselédeimnek, még az égi angyalok is megkedvelték. Ez az első bánat szép Tündérországban, hogy a kis királyfi örökre elmegyen.

Tündérek halk, édes sírással sereglenek a királyné köré, aki magához öleli őket.

Halál bólint a fejével. De már ennek így kellett lenni, higyje el, kedves szomszédasszony. Most pedig megkérném szomszédasszonyomat, küldje be a kapun a kis tündéreket, ne csalogassák tovább, ne ríjjanak a királyfin, osztán egy kis számadásom is volna véle. A királyfihoz. Erigy fiam, búcsúzz el a jó kis tündérektől.

Királyfi lassan a tündérekhez megy, a tündérek pityeregve veszik körül, kezét fogdossák, simogatják, ölelik-csókolják.

Tündérkirályné lehajlik hozzá, homlokon -161- csókolja. Menj utadra, kis királyfi. Félrefordúl a szemét törölni.

Királyfi lehajtott fejjel visszamegy a Halálhoz. Visszafordul. Tiszteltetem a szép angyalkákat.

1. tündér. Köszönjük, átadjuk.

Tündérkirályné. Tündérek, gyertek befelé, egy-kettő. Egymásután betereli a pityergő tündéreket a kinyitott kapun, mind utolsót intenek a királyfi felé. A kis bárány kiszalad, a királyfi meglátja, kinyújtja a karját, egy tündér hamar visszahajtja a bárányt. Mind bemennek, csak a királyné marad a kapuban.

Halál kézen fogja a királyfit, a fatörzshöz megy, leül. Ülj le te is.

Királyfi le akar ülni a Halál mellé.

Halál. Ne a fára ülj, a térgyemre ülj fiam.

Királyfi a térdére ül a Halálnak.

Halál. Hát félsz-e még éntőlem?

Királyfi. Nem félek tőled Halál.

Halál. A szemembe nézz. Voltál erdőbe? -162-

Királyfi. Voltam.

Halál. Láttál farkast?

Királyfi. Láttam.

Halál. Féltél tőle?

Királyfi. Nem.

Halál gyorsan ellegyezi a kezét a királyfi szeme előtt, a királyfi elkapja a fejét. Látod, látod, pislogtál. Egy kicsit félsz még, ne tagadd. Ládd gyermekem, pedig nincs éntőlem mit félni. Simogatja a királyfi fejét, a királyfi haja egy-egy simítás után fehér foltos lesz, végre tisztára megfehéredik.

Tündérkirályné. Nézze már szomszéd, tiszta fejér lett a királyfi fürtjei.

Halál. Megérett. Így szép az. Megint simogatja a királyfi fejét. Ilyen szép fejér lesz a hajatok, ha az öreg Halál megsimogatja. Ez az igazi. Akár a hó, akár a galamb. Ugye hogy szép kedves szomszédasszony?

Tündérkirályné. Valami szép!

Halál lovagoltatni kezdi a térdén a királyfit. -163-

A kis tündér visszahozza a kaszát, végigfonták virággal a nyelét. Letámasztja a fatörzshöz, lábujjhegyen visszamegy. A Halál egy kicsit még dünnyögi a kis nótát, aztán a kezét a királyfi vállára téve, csendesen beszél hozzá, egyre lovagoltatva a királyfit. Félsz lemenni a földbe, kedves kis cselédem? Ó te balga, nem látod, hogy lefelé kivánkozik minden a világon, az anyaföld felé? Nem látod a szomorúfűz ágát, hogy borúl lefelé, nem nézted meg a daru tollát, hogy lankad a földnek, a búza boldog kalásza hogy hajlik lejebb, lejebb, meg a szép őszi falevél milyen édesdeden száll, száll a fáról a földre. A friss égi harmat, a fehér hó is a földre jön az égből, a fényes esti csillag elúnja a magosságot, lefele szalad a föld felé, a dicső nap is lefele ballag alkonyattal, minden a földet keresi, minden a földbe -164- vágyakozik. Hát mi rossz is lenne az anyaföldben? Ládd a mezei egér a földbe megyen lakni, a bársony vakondok a föld alatt sétál, a sárga ürgére mennyi vizet kell hordani, míg kicsalogatják a csendes, nyúgodalmas földből. Ó be áldott is a lágy anyaföld, be drága, be ékes. be jóságos, be kivánatos, be gyönyörűséges. Abba terem meg a tiszta búza, abból hajt a zöld selyem fűszál, földből nő a piros pipacs, kék nefelejcs, fehér szegfű, a viola, bazsarózsa, minden szép virágszál. Ebbe az áldott földbe teszlek, kis bárányom, olyan puha sirba fektetlek, mint a most kisütött meleg kenyér, jó kis sirba, szép bölcsőbe Eltakarlak takaros domb alá, füvet plántálunk, virágot varrunk a tetejébe, köröskörül. Virágkoronád lesz szép kis királyfi. Úgy megnyugszol majd odalent, édesanyád kebelén se különben, mikor csecset kaptál. Nem ríssz, nem panaszkodol, soha semmid se fáj, se gondolatod, se gondod, csendesen -165- pihensz, tiszta álmodból soha fel nem serkensz.

Tündérek míg a Halál beszélt, csendesen sorba felkapaszkodtak a kerítésre, kidugták a fejüket, némán hallgatóztak.

Halál. Jó lesz fiam?

Királyfi a szeme behunyódott, mosolyog, igent bólogat a fejével.

Halál. Nyisd ki a szemed báránykám. A királyfi kinyitja a szemét, a Halál ellegyezi a kezét a szeme előtt. Látom, most már nem félsz fiam. Állj fel.

Királyfi feláll.

Halál meglátja a tündéreket, integet nekik, hogy menjenek be csendesen. Tündérek egymásután eltünnek.

1. tündér. Jaj kedves Halál apó, engemet is tegyen a földbe!

Tündérkirályné. Nem hallgatsz el te, midjárt hátulkötöm a sarkadat! Mind a tündér eltünt, legutoljára a királyné vonúlt vissza, zene hallatszik.

Halál kinyujtja a karját Tündérország felé a kapu, kerítés lassan elhomályosodik, végre -166- az egész feketébe borúl. Most térgyepelj le fiam, tedd össze a kezed, oszt hajtsd le a fejedet.

Királyfi letérgyel, összeteszi a kezét, lehajtja a fejét.

Halál felveszi a kaszát, a földre állítja, előveszi a fenőkövet, lassan húzgálni kezdi a kaszapengén. A legcsendesebb, legmesszibb hangon megszólal a lélekharang és a függöny összemegy.